Budapesti Hírlap, 1895. július (15. évfolyam, 176-206. szám)
1895-07-02 / 177. szám
1895. julius 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (177. sz.) felvilágosításait. A forrásoknál azután kegyesen elbocsátotta kalauzát és Singer tanácsos kíséretében Mikes grófnéval a fenyvesbe indult fel az édesviz-forrás felé s onnan a felső sétaután végig a cseresznyés felé indult. Itt már csak Mikes grófnéval voltak ketten. Ezután még a vízgyógyintézetet látogatta meg a királyné. Amikor a felséges asszony ez útjáról visszatért a Deák-szállóba, Bellegarde főudvarmester bemutatta neki Szmrecsányi főispánt. A királyné kezet nyújtott a főispánnak és azt mondta, hogy reméli, a közönség nem fogja útjában kisérgetni. Mozgósítás híre Bulgáriából. — Saját tudósítóink táviratai. — Szófia, jul. 1. Dimitrov, Bulgária konstantinápolyi ügyvivője, múlt szombaton jegyzéket adott át a portának, melyben a bolgár kormány ismétli azt a követelését, hogy a porta tízezer frank kártérítést fizessen a pomákok betörései által okozott károkért. A bolgár kormány egyúttal azon való csodálkozását fejezi ki, hogy a porta a Drinápolyban állomásozó második török hadtest parancsnokát felhatalmazta arra, hogy a bolgár határon egészen belátása szerint járjon el, ami már sok sajnálatos eseménynek volt okozója. A bolgár kormány mindezeknél fogva kényszerülve érzi magát katonai rendszabályaidtól biztosítani határait. A bolgár kormány eddig még csak ezt az egy jegyzéket intézte a portához. Itt azt hiszik, hogy a porta csak azért, hogy az örmény kérdést háttérbe szorítsa, következéseiben súlyos lépésekre ragadtathatná el magát Bulgária ellen s hogy legközelebb követelni fogja a macedóniai bizottságok feloszlatását. A bolgár hadsereg ebben az esetben meg fogja szállni Macedóniát s ezt a tartományt zálogul meg fogja tartani. A kormány kijelentette, hogy a török határsértések ellen egész katonai erejével védekezni fog. (N. Fr. Pr.) Szófia, jul. 1. A kabinet kebelében nyilvánuló nézeteltérések következtében az egész minisztérium lemondásai, legközelebbre várható. Általánosan azt hiszik, hogy az új kormány koalíciós kabinet lesz Sztoijov elnöklése alatt. Dimitrov konstantinápolyi ügyvivő a portától kapott fontos politikai üzenettel tegnap este Szófiába érkezett. (K. E.) Belgrád, júl. 1. A városban rendkívül nyugtalanító hírek szárnyalnak. Azt beszélik, hogy Bidgária mozgósítja, vagy mozgósítani készül hadseregét. Naponként nagyon sok bolgár önkéntes vonul át Mecedóniába. E híreket a legnagyobb óvatossággal kell fogadni; hivatalos kérdésre Szófiából azt válaszolták, hogy a mozgósításról szóló hírek alaptalanok. A macedóniai kérdés annyira dominálja a helyzetet, hogy még a pénzügyi rendezés kérdése is háttérbe szorul. Bősz néven veszik a bolgároknak, hogy a macedóniai kérdésben ők ragadták magukhoz a kérdést. Az a hír is nagyon kínosan hatott, hogy a porta Macedóniában négy uj bolgár püspökséget akar állítani s az ellenzék ezt a körülményt kiaknázza a kormány ellen. A kormány ennélfogva utasította Gyorgyevics konstantinápolyi szerb követet, hogy a portától két uj szerb püspökség állítását követelje Macedóniában. Sándor király fölkérte továbbá Risztics volt régenst, aki a múlt héten érkezett vissza Herkulesfürdőből, hogy keresse föl az európai nagyhatalmasságok udvarait és sürgesse európai konferencia egybehívását, melynek feladata a macedóniai kérdés megoldása lenne. Ezen a konferencián Risztics képviselné Szerbiát. Nyomban a szkupstina összeülése után interpellálni fogják a kormányt, hogy minő lépéseket tett Szerbia érdekeinek megóvása végett Macedóniában s követelni fogják az összes diplomáciai akták előterjesztését. (N. Fr. Pr) Konstantinápoly, jul. 1. A macedóniai fölkelésről a külföldön elterjedt híreket eddig sem a konzuli jelentések, sem pedig hiteles magánjelentések nem erősítették meg. Kétségtelen tehát, hogy csak egyes bandákkal való összeütközésről lehet szó. A porta különben is kielégítő macedóniai haderejét, időközben szigorú határszolgálat létesítése és más intézkedések útján annyira megerősítette, hogy nagyobb meglepetések alig lehetségesek. Hir szerint Fuad basát az elleni győzelmes hadvezért fogják megbízni a határparancsnoksággal. Asszonyok könyve, Budapest, jul. 1. Aligha jelent meg az utóbbi időben érdekesebb könyv, mint az, amelyet Marlcolm Laura aszszony adott ki a múlt hetekben. Asszonyok könyve a címe és merész hangon, mely néhol szinte a cinizmusig megy, finom pszichológiával fejtegeti benne hat kiváló és boldogtalan asszony példáján a nőemancipáció kérdését. Annyit beszéltek és oly sokat írtak már a nőemancipációról, hogy az ember szinte gyanakodva vesz a kezébe olyan könyvet, amely ezzel a tárgygyal foglalkozik. Hát lehet ama tengersok vita után, amelylyel az emberek e kérdésben keserítették egymás napjait, még mindig valami újat mondani? Marholm Laura asszony megmutatta, hogy : igen, neki lehetett. Marholm asszony az északi írók közül való, e bizarr, sokszor túlzó, néha szerfölött aprólékos és pepecselő, de mindig eredeti és mindig meglepő írók közül, kik, miután Ibsen égise alatt bevonultak az európai irodalomba, jobban fölkavarták a szellemeket, mint ily rövid idő alatt bármely más nemzet írói. Marholm asszony így szól hozzánk: — A nőemancipációt akarjátok? Azt kívánjátok, hogy a nő minden tekintetben szabad legyen, mint a férfi, éppúgy küzdhessen hatalomért, hírért, dicsőségért, mint a férfi és szabadjára eresztve, harcolhasson az élet nagy csatájában, ahelyett, hogy családjának élne? Jó! A gondolat engem is lelkesít, de ama kérdés, hogy szabad-e ezt megengedni, boldogabb lesz-e a nő, ha érmeket kap a kiállítások jury-jétől és babérral koronázzák a tudós társaságok, mint ha szerelmes lesz és férjet kap, ahogy eddig volt szokásban ? Íme, itt van hat kiváló asszony példája, akik önerejükből vitték végbe azt, amit ti társadalmi úton akartok elérni. Felszabadították magukat és új asszonyok lettek. Baskirsev Mária az egyik, a főrangú orosz leány, aki, miután gyermekéveit a kozmopolita társaság fő mulatóhelyein, Spaaban és Biarritzban, Párisban, Rómában és Nizzában töltötte, művésznövendék lett, a legszorgalmasabb tanulója volt a festőműtermeknek és festményeivel éppen jókor kezdett dicsőséget aratni, hogy még 24 éves korában elkövetkezett halála előtt élvezhessen belőle valamit. Kovalevszka Szonja a másik, aki a matematikára adta magát és oly nagy hírnévre tett szert, hogy mint a stockholmi egyetem tanára halt meg, miután a francia akadémia is egyik nagy díjával tüntette ki. A harmadik a Diliétantes szerzője: Jean de Néthy (Némethy Emmi), akiről Justh Zsigmond írásaiból tudjuk, hogy magyar származású osztrák arisztokrata nő, aki a párisi társaság egyik legünnepeltebb tagja, Reviczky Gyula egyik fordítója, és Sarah Bernhardt mellszobrot készített róla. Edgren asszony a negyedik, a pár év előtt elhunyt svéd regényírónő, Skram Amália, a naturalista norvég írónő az ötödik és Duse Eleonora a hatodik. Mindannyian lerázták magukról a társadalmi konvenciók bilincseit és szabadokká lévén, nagggyá fejlődött mindegyik. De váljon szerencsésnek érezték-e magukat és boldogabbá lettek-e? Forduljunk csak hozzájuk. Nincs elszomorítóbb olvasmány, mint az a két kötetnyi napló, amelyet Baskirsev Mária hagyatékában találtak. Az első lapok derűje után tele van kétségbeesett panaszszal, a fájdalom sikoltásaival, a női szívnek a szerelem után való nostalgiájával. Kovalevszka Zsófia élete valóságos tragédia, tragikus vétsége, a szív elhanyagolása, a tragikus lakolás lelkének kétségbeesése. Mélységes melankóliába menő pesszimizmus és elégedetlenség vonul át Jean de Néty könyvén és hasonló jelenségekre bukkanunk a többieknél is. „Mindannyian egy belső szakadásnak voltak a betegei — mondja Marholm asszony — egy olyan sebnek, amelyet a nőkérdés felszínre kerülése idézett elő. Szakadás állott be értelmük iránya és női természetük homályos bázisa között.“ A női természet e homályos bázisa a szerelem. Nem ismerték, nem akarták ismerni a szerelmet és elfojtották az érzékek lázadó hangjait. Baskirsev Mária, hogy a művészettel nyerjen el mindent, lemondott arról, a mi évezredek filozófiája szerint, mindenért kárpótolt a szerelemről és mikor Bastien Lepage-zsal megismerkedett, a megzabolázott természet boszul állt rajta : már nem érhetett el többet, mint hogy karjai közt lehelte ki lelkét. Kovalevszka Szonja is elfeledkezett a szerelemről. Mikor férjhez ment, csak az volt a szándéka, hogy külföldre mehessen tanulni és mikor a lenyűgözött érzékek fellázadtak, már csak megölni voltak képesek. A legszerencsésebb volt még Edgren asszony, aki negyvenéves korában visszament a régi nők táborába. Az eredmény világos és a következtetés határozott. E hat nő sorsa mutatja, hogy a fölszabadult nő vagy a visszatérés a régi helyzetbe, vagy a bukás. Hogy tökéletesen szabadok lehessenek és nagyokká válhassanak, ki kell szabadítaniuk magukat a nőiesség bilincseiből, ámde ezt csak úgy tehetik, ha lemondanak a szerelemről és a nő természetes örömeiről. De a természettől nem lehet szabadulni, az követeli jogait s jaj a nőnek, ha ez már későn történik! — De hát nem lehet a szerelmet egyesíteni a szabadsággal ? A nőnél nem ! A nő a szerelem révén bizonyos tekintetben mindig rabszolga marad, a férj mellett nem lehet tökéletesen szabad és az anyaság, a család lenyűgözi, ha pedig lemond róluk, a belső meghasonlás az osztályrésze. Hiába, a nőnek sokkal inkább Gretchennek kell lennie, mint Nórának; ez szerencsétlensége neki, de ebben van a szerencséje is. TÁVIRATOK. A pétervári zarándokok. Bécs, jul. 1. (Saját tudósítónk távirata.) A bolgár küldöttség, mely Pétervárra utazik, hogy H. Sándor cár sírjára koszorút tegyen, ma huszonnégy órai idézés után tovább folytatta útját Pétervár felé. A küldöttség tagjai itteni időzésük alatt nem érintkeztek politikai személyekkel, de hire jár, hogy visszajövet néhány napot Bécsben töltenek s ekkor a mértékadó politikai körökkel érintkezésbe lépnek. Kölcsön Boszniának. Bécs, jul. 1. (Saját tudósítónk távirata.) Kállay közös pénzügyminiszter pályázatot hirdet tizenkét milliós boszniai kölcsönre, mely hatvan év múlva lesz visszafizetendő és tíz éven belül nem konvertálható. A pályázatra öt bécsi és öt budapesti bankházat hívtak meg. Az orosz-francia barátság. Páris, jul. 1. (Saját tudósítónk távirata.) Az Estafette azt jelenti, hogy Giers már 1893. nyarán, mikor Parisban időzött, megkötötte Franciaországgal a kereskedelmi konvenciót, amely még most is érvényben van. Német rendjel orosz nagyhercegnek. Berlin, jun. 1. A Reichsanzeiger jelenti, hogy Cirill Vladimirovics nagyherceg a fekete sasrendet kapta. 5 Olaszország katonai kötelezettsége. Róma, júl. 1. A képviselőházban több képviselőnek a hadügyi költségvetés tárgyalása során mondott beszédére a hadügyminiszter kijelentette, hogy Olaszországnak idegen állammal nincs olyan konvenciója, mely arra köte-