Budapesti Hírlap, 1895. július (15. évfolyam, 176-206. szám)

1895-07-02 / 177. szám

1895. julius 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (177. sz.) felvilágosításait. A forrásoknál azután kegyesen elbocsátotta kalauzát és Singer tanácsos kíséreté­ben Mikes grófnéval a fenyvesbe indult fel az édesviz-forrás felé s onnan a felső sétaután végig a cseresznyés felé indult. Itt már csak Mikes gróf­néval voltak ketten. Ezután még a vízgyógyinté­­zetet látogatta meg a királyné. A­mikor a felséges asszony ez útjáról vissza­tért a Deák-szállóba, Bellegarde főudvarmester be­mutatta neki Szmrecsányi főispánt. A királyné kezet nyújtott a főispánnak és azt mondta, hogy reméli, a közönség nem fogja útjában kisérgetni. Mozgósítás híre Bulgáriából. — Saját tudósítóink táviratai. — Szófia, jul. 1. Dimitrov, Bulgária konstantinápolyi ügy­vivője, múlt szombaton jegyzéket adott át a portának, melyben a bolgár kormány ismétli azt a követelését, hogy a porta tízezer frank kártérítést fizessen a pomákok betörései által okozott károkért. A bolgár kor­mány egyúttal azon való csodálkozását fejezi ki, hogy a porta a Drinápolyban állomásozó második török hadtest parancsnokát felhatal­mazta arra, hogy a bolgár határon egészen belá­tása szerint járjon el, a­mi már sok sajnálatos eseménynek volt okozója. A bolgár kormány mindezeknél fogva kényszerülve érzi magát katonai rendszabályaidtól biztosítani határait. A bolgár kormány eddig még csak ezt az egy jegyzéket intézte a portához. Itt azt hiszik, hogy a porta csak azért, hogy az örmény kérdést háttérbe szorítsa, következé­seiben súlyos lépésekre ragadtathatná el ma­gát Bulgária ellen s hogy legközelebb köve­telni fogja a macedóniai bizottságok feloszla­tását. A bolgár hadsereg ebben az esetben meg fogja szállni Macedóniát s ezt a tartományt zálo­gul meg fogja tartani. A kormány kijelentette, hogy a török határsértések ellen egész katonai erejével védekezni fog. (N. Fr. Pr.) Szófia, jul. 1. A kabinet kebelében nyilvánuló nézetel­térések következtében az egész minisztérium le­mondásai, legközelebbre várható. Általánosan azt hiszik, hogy az új kormány koalíciós ka­binet lesz Sztoijov elnöklése alatt. Dimitrov konstantinápolyi ügyvivő a por­tától kapott fontos politikai üzenettel tegnap este Szófiába érkezett. (K. E.) Belgrád, júl. 1. A városban rendkívül nyugtalanító hí­rek szárnyalnak. Azt beszélik, hogy Bidgária mozgósítja, vagy mozgósítani készül hadseregét. Naponként nagyon sok bolgár önkéntes vonul át Mecedóniába. E híreket a legnagyobb óva­tossággal kell fogadni; hivatalos kérdésre Szófiából azt válaszolták, hogy a mozgósítás­ról szóló hírek alaptalanok. A macedóniai kérdés annyira dominálja a helyzetet, hogy még a pénzügyi rendezés kérdése is háttérbe szorul. Bősz néven veszik a bolgároknak, hogy a macedóniai kérdésben ők ragadták magukhoz a kérdést. Az a hír is nagyon kínosan hatott, hogy a porta Macedó­niában négy uj bolgár püspökséget akar állítani s az ellenzék ezt a körülményt ki­aknázza a kormány ellen. A kormány ennél­fogva utasította Gyorgyevics konstantinápolyi szerb követet, hogy a portától két uj szerb püspökség állítását követelje Macedóniában. Sándor király fölkérte továbbá Risztics volt régenst, a­ki a múlt héten érkezett vissza Herkulesfürdőből, hogy keresse föl az európai nagyhatalmasságok udvarait és sürgesse európai konferencia egybehívását, melynek fel­adata a macedóniai kérdés megoldása lenne. Ezen a konferencián Risztics képviselné Szer­biát. Nyomban a szkupstina összeülése után interpellálni fogják a kormányt, hogy minő lé­péseket tett Szerbia érdekeinek megóvása végett Macedóniában s követelni fogják az összes diplomáciai akták előterjesztését. (N. Fr. Pr) Konstantinápoly, jul. 1. A macedóniai fölkelésről a külföldön el­terjedt híreket eddig sem a konzuli jelentések, sem pedig hiteles magánjelentések nem erősí­tették meg. Kétségtelen tehát, hogy csak egyes bandákkal való összeütközésről lehet szó. A porta különben is kielégítő macedóniai haderejét, időközben szigorú határszolgálat lé­tesítése és más intézkedések útján annyira megerősítette, hogy nagyobb meglepetések alig lehetségesek. Hir szerint Fuad basát az ellen­i győzelmes hadvezért fogják megbízni a határ­parancsnoksággal. Asszonyok könyve, Budapest, jul. 1. Aligha jelent meg az utóbbi időben érdeke­sebb könyv, mint az, a­melyet Marlcolm Laura asz­­szony adott ki a múlt hetekben. Asszonyok könyve a címe és merész hangon, mely néhol szinte a ciniz­musig megy, finom pszichológiával fejtegeti benne hat kiváló és boldogtalan asszony példáján a nő­­emancipáció kérdését. Annyit beszéltek és oly so­kat írtak már a nőemancipációról, hogy az ember szinte gyanakodva vesz a kezébe olyan könyvet, a­mely ezzel a tárgygyal foglalkozik. Hát lehet ama tengersok vita után, a­melylyel az emberek e kér­désben keserítették egymás napjait, még mindig valami újat mondani? Marholm Laura asszony meg­mutatta, hogy : igen,­­ neki lehetett. Marholm asszony az északi írók közül való, e bizarr, sokszor túlzó, néha szerfölött aprólékos és pepecselő, de mindig eredeti és mindig meglepő írók közül, kik, miután Ibsen égise alatt bevonultak az európai irodalomba, jobban fölkavarták a szelleme­ket, mint ily rövid idő alatt bármely más nemzet írói. Marholm asszony így szól hozzánk: — A nőemancipációt akarjátok? Azt kíván­játok, hogy a nő minden tekintetben szabad legyen, mint a férfi, éppúgy küzdhessen hatalomért, hí­rért, dicsőségért, mint a férfi és szabadjára eresztve, harcolhasson az élet nagy csatájában, a­helyett, hogy családjának élne? Jó! A gondolat engem is lelkesít, de ama kérdés, hogy szabad-e ezt megen­gedni, boldogabb lesz-e a nő, ha érmeket kap a kiállítások jury-jétől és babérral koronázzák a tudós társaságok, mint ha szerelmes lesz és férjet kap, a­hogy eddig volt szokásban ? Íme, itt van hat ki­váló asszony példája, a­kik önerejükből vitték végbe azt, a­mit ti társadalmi úton akartok elérni. Felszabadították magukat és új asszonyok lettek. Bask­irsev Mária az egyik, a főrangú orosz leány, a­ki, miután gyermekéveit a kozmopolita társaság fő mulatóhelyein, Spaaban és Biarritzban, Párisban, Rómában és Nizzában töltötte, művésznövendék lett, a legszorgalmasabb tanulója volt a festőmű­­termeknek és festményeivel éppen jókor kezdett dicsőséget aratni, hogy még 24 éves korában el­következett halála előtt élvezhessen belőle valamit. Kovalevszka Szonja a másik, a­ki a matematikára adta magát és oly nagy hírnévre tett szert, hogy mint a stockholmi egyetem tanára halt meg, miután a francia akadémia is egyik nagy díjával tüntette ki. A harmadik a Diliét­antes szerzője: Jean de Néthy (Némethy Emmi), a­kiről Justh Zsigmond írásaiból tudjuk, hogy magyar származású osztrák ariszto­krata nő, a­ki a párisi társaság egyik legünnepel­­tebb tagja, Reviczky Gyula egyik fordítója, és Sarah Bernhardt mellszobrot készített róla. Edgren asszony a negyedik, a pár év előtt elhunyt svéd regényírónő, Skram Amália, a naturalista norvég írónő az ötödik és Duse Eleonora a hatodik.­­ Mindannyian lerázták magukról a társa­dalmi konvenciók bilincseit és szabadokká lévén, nagggyá fejlődött mindegyik. De váljon szerencsés­nek érezték-e magukat és boldogabbá lettek-e? Forduljunk csak hozzájuk. Nincs elszomorítóbb ol­vasmány, mint az a két kötetnyi napló, a­melyet Baskirsev Mária hagyatékában találtak. Az első lapok derűje után tele van kétségbeesett panaszszal, a fájdalom sikoltásaival, a női szívnek a szerelem után való nostalgiájával. Kovalevszka Zsófia élete valóságos tragédia, tragikus vétsége, a szív elha­nyagolása, a tragikus lakolás­­ lelkének kétségbe­esése. Mélységes melankóliába menő pesszimizmus és elégedetlenség vonul át Jean de Nét­y könyvén és hasonló jelenségekre bukkanunk a többieknél is. „Mindannyian egy belső szakadásnak voltak a be­tegei — mondja Marholm asszony — egy olyan sebnek, a­melyet a nőkérdés felszínre kerülése idé­zett elő. Szakadás állott be értelmük iránya és női természetük homályos bázisa között.“ A női termé­szet e homályos bázisa a szerelem. Nem ismerték, nem akarták ismerni a szerelmet és elfojtották az érzékek lázadó hangjait. Baskirsev Mária, hogy a művészettel nyer­jen el mindent, lemondott arról, a mi évezredek filozófiája szerint, mindenért kárpótol­t a szerelem­ről és mikor Bastien Lepage-zsal megismerkedett, a megzabolázott természet boszul állt rajta : már nem érhetett el többet, mint hogy karjai közt lehelte ki lelkét. Kovalevszka Szonja is elfeledkezett a szere­lemről. Mikor férjhez ment, csak az volt a szán­déka, hogy külföldre mehessen tanulni és mikor a lenyűgözött érzékek fellázadtak, már csak megölni voltak képesek. A legszerencsésebb volt még Edgren asszony, a­ki negyvenéves korában vissza­ment a régi nők táborába. Az eredmény világos és a következtetés ha­tározott. E hat nő sorsa mutatja, hogy a fölszaba­dult nő vagy a visszatérés a régi helyzetbe, vagy a bukás. Hogy tökéletesen szabadok lehessenek és nagyokká válhassanak, ki kell szabadítaniuk magu­kat a nőiesség bilincseiből, ámde ezt csak úgy te­hetik, ha lemondanak a szerelemről és a nő termé­szetes örömeiről. De a természettől nem lehet sza­badulni, az követeli jogait s jaj a nőnek, ha ez már későn történik! — De hát nem lehet a szerel­met egyesíteni a szabadsággal ? A nőnél nem ! A nő a szerelem révén bizonyos tekintetben mindig rabszolga marad, a férj mellett nem lehet tökélete­sen szabad és az anyaság, a család lenyűgözi, ha pedig lemond róluk, a belső meghasonlás az osz­tályrésze. Hiába, a nőnek sokkal inkább Gretchen­­nek kell lennie, mint Nórának; ez szerencsétlensége neki, de ebben van a szerencséje is. TÁVIRATOK. A pétervári zarándokok. Bécs, jul. 1. (Saját tudósítónk távirata.) A bolgár küldöttség, mely Pé­­tervárra utazik, hogy H. Sándor cár sírjára koszorút tegyen, ma huszonnégy órai idézés után tovább folytatta útját Pétervár felé. A küldöttség tagjai itteni időzésük alatt nem érintkeztek politikai személyekkel, de hire jár, hogy visszajövet néhány napot Bécsben töltenek s ekkor a mértékadó politikai körök­kel érintkezésbe lépnek. Kölcsön Boszniának. Bécs, jul. 1. (Saját tudósítónk táv­irat­a.) Kállay közös pénzügyminiszter pályázatot hirdet tizenkét milliós boszniai kölcsönre, mely hatvan év múlva lesz visszafizetendő és tíz éven belül nem konvertálható. A pályázatra öt bécsi és öt buda­pesti bankházat hívtak meg. Az orosz-francia barátság. Páris, jul. 1. (Saját tudósítónk távirata.) Az Estafette azt jelenti, hogy Giers már 1893. nyarán, mikor Parisban idő­zött, megkötötte Franciaországgal a kereske­delmi konvenciót, a­mely még most is érvény­ben van. Német rendjel orosz nagyhercegnek. Berlin, jun. 1. A Reichsanzeiger jelenti, hogy Cirill Vladimirovics nagyherceg a fekete sasren­det kapta. 5 Olaszország katonai kötelezettsége. Róma, júl. 1. A képviselőházban több képviselőnek a hadügyi költségvetés tárgyalása során mondott beszédére a hadügyminiszter kijelentette, hogy Olaszországnak idegen állam­mal nincs olyan konvenciója, mely arra köte-

Next