Budapesti Hírlap, 1895. szeptember (15. évfolyam, 238-267. szám)

1895-09-01 / 238. szám

1895. szeptember 1. BUDAPESTI HIRLAP. (238. sz.) Cankov programja. Szófiai telegramunk jelenti: Iladoselavov lapja, a Narodni Praia Can­kov nyílt levelével foglalkozik s kijelenti, hogy a kormány oroszbarát elemei és Cankov pártja megegyezésre jutottak az alkotmány 38. paragra­fusa helyreállításának szükségére nézve, a­mi által a trónörököst minden különös ceremónia nélkül orosz vallásban lehetne nevelni. A Levoboda cáfolja Cankov levelét, hangsúlyozván, hogy Cankov pro­gramjának követése éppen arra vezet, a­mit Can­kov elkerülni akar, nevezetesen arra, hogy idegen állam befolyásolná Bulgária politikáját és sorsát. A püspöki kar és az egyházpolitika. — Saját tudósítónktól. — Budapest, aug.31. A katolikus püspökök ma foglalkoztak az egyházpolitikai törvényekből keletkező uj vi­szonyok egyházjogi rendezésével. A konferencia ma még nem ért véget, talán holnap sem fe­jezik be a tárgyalásokat, de már a mai ta­nácskozáson kifejezésre jutott hangulatból azt az impressziót menthetni, hogy a főpapság nem mint harcos, törvényeket és új állapoto­kat támadó tábor, hanem mint védekező testü­let áll szemben az egyházpolitikai törvények­kel. Nem arról volt a mai konferencián szó, hogy e törvények revíziójának a küzdelmét fölvegyék, hanem arról, hogy az új törvények korlátain belül miképp óvják meg az egyház hitbeli érdekeit ? A mai tanácskozás megálla­podása az : 1. hogy az egyházi felfogás szerint sze­rencsétlen törvényeket nemcsak maga az egy­ház kénytelen respektálni, hanem egyszer­smind a híveket is utasítani kell arra, hogy a polgári törvények rendelkezéseinek vallási kö­telességeik előtt eleget tegyenek ; , 2. az egyház egészben véve föntartja a maga tanítását és hitbeli felfogását, ehhez ké­pest éppúgy, mint eddig, vezetendők lesznek a születési, halálozási és házassági anyaköny­vek az egyház saját­­célj­aira; 3. a házassági ügyekben bíráskodó szent­székek semmi szín alatt nem adják ki az előt­tük megindított házassági pörök irományait a polgári bíróságoknak; de sőt a szentszékek továbbra is törvénykezni fognak mindazokban a pörükben, a­melyekkel a hívek, saját lelki­ismeretük megnyugtatása végett, hozzájuk for­dulnak s az egyházilag megáldott, fölbontandó házasságok közül csak azokat ismerik el tör­vényesen felbontottaknak, a mezekre nézve az egyház mondotta ki az elválást, kánonilag bontó akadályok következtében . 4. A házasság megkötését előkészítő hir­dető eljárás ugyanaz lesz, a­mi idáig volt s az eskető lelkészek ezután is kötelesek meg­bírálni : váljon a felek házassága a tridenti zsinat kánonai szerint egyházilag megtörténhe­­tik-e ? Csak ama körülmények­ kipuh­atolásának kötelességétől mentendők föl a lelkészek, a­melyeket idáig világi törvények rendelkezései folytán figyelembe kellett venniük, minek pél­dául a katonai szolgálat tekintetéből törvényi­leg statuált tilalmak. 5. A vegyes házasságoknál az új házas­sági törvény intézkedései­ lesznek irányadók. Vágyás, ha a felek a házasságkötés előtt pre­zentálják az eskető lelkésznek a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó megállapodásu­kat s ha ez megfelel a kánonoknak, akkor megáldják a házasságot. Ha azonban a polgári hatóság előtt kötött megállapodás nem felel meg az egyházi szabály ama követelésének, hogy a gyermekek mindnyájan a róm. kato­likus vallásban neveltetnek, vagy pedig a fe­lek nem kötöttek egyezséget, akkor beáll a passiva assistantia, tehát a lelkész jelen van a házasságkötésnél, tudomásul veszi megkötését, de maga nem fungál. 6. A keresztény és nem keresztények kö­zött kötendő házasságok egyházi megáldásban nem részesíthetők. Holnap folytatják a tanácskozást s való­színűleg eme tanácskozáson döntik el azt az igen kényes kérdést: vájjon katolikusok közre­­működhetnek-e, mint világi bírák, egyházilag megáldott házasfelek váló­pereiben ? Ez a kér­dés legfontosabbja mindazoknak a kérdések­nek, a­melyekkel a konferencia foglalkozik, mert ha erre a kérdésre tagadó volna a fele­let , abban az esetben a világi katolikus bíró kénytelen lesz számolni a lelkiismeretével arra nézve, vájjon házassági pörökben elvállalja-e az ítélőbiró szerepét ? Valószínűnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben érvényesülni fog a tolerami posse princípiuma. Részletesebb tudósításunk egyébként itt következik. Vaszary Kolos kardinális hercegprímás a püs­pöki kart ma délelőtt 10 órára hívta egybe értekez­letre. Az egy­háznagy­ok nagy számmal jelentek meg a prímás budavári palotájának nagytermében. Jelen voltak: Vaszary Kolos esztergomi érsek, kardinális hercegprimás, Csuszka György kalocsai érsek, Mi­hályi Viktor balázsfalvai gör. katolikus érsek, Zalka János győri püspök, Pável Mihály nagyváradi gör. kat. püspök, Szabó János szamosujvári és lugosi viká­rius, gör. kat. püspök, Lönhárt Ferenc erdélyi püspök, Hidassy Kornél szombathelyi püspök, Vályi János eperjesi püspök, Bet­de Imre nyitrai püspök, Babics Zsigmond kassai püspök, Meszlényi Gyula szatmári püspök, Hornig Károly báró veszprémi püspök, Desselvffy Sándor Csanádi püspök, Steiner Fülöp székesfehérvári püspök, Firczák Gyula munkácsi püspök, Szmrecsányi Pál szepesi püspök, Rimély Károly besztercebányai püspök, Fehér Ipoly pan­nonhalmi főapát, továbbá a lugosi püspökség viká­riusa és Szekeres, a rozsnyói vikárius. Távol mara­dásukat kimentették : Schlauch kardinális, Samassa érsek és Durámzk­y pécsi püspök. Pont 10 órakor lépett a terembe Vaszary Kolos kardinális hercegprimás, bíbor köntösben, kit az egybegyűltek hódolatteljesen üdvözöltek. A her­cegprimás rövid imádságot mondott, Isten áldását kérve a tanácskozásra. Ima után hosszabb beszéd­ben ismertette a konferencia célját, az egybehívás­­nak szükségességét és a jegyzőkönyv vezetésére Fehér Ipoly pannonhalmi főapátot kérte fel, egyúttal a konferenciázó püspökök közt kiosztotta az új egyházpolitikai törvények alkalmából kibocsátandó közös pásztorlevetnele latin nyelvű fogalmazását, amelyet maga a prímás készített. E projektum két ívnyi, félhasábon nyomott és husz pontra terjedő. A primes ismertette röviden ezt a projektumot s föl­hívta a püspöki kart, hogy nézeteiket minden tar­tózkodás nélkül mondják el s pontról-pontra állapít­sák meg a szöveget. Az első rész, a­melyről élénk és beható vita fejlődött ki, lényegileg a következőket tartalmazza : A szerencsétlen törvényekben kifejezésre jutott föl­fogással szemben az egyház ragaszkodik a maga tanításához s azokhoz a jogaihoz, a­melyeket Kál­mán király törvényében, különösen a házassági bíráskodás ügyében szerzett. A katolikus egyház­nak a házasságról szóló tanait leszállítani, vagy megváltoztatni semmi körülmények közt se nem sza­bad, se nem lehet. A hitigazságok, a melyek a házasságnak, mint szentségnek lényegét alkotják, az ellentétes intézmények által meg nem semmisíthe­tők és azokat, a kik igazi katolikusok, az egyázi törvé­nyek megtartása alól föl nem menthetik. Ennek a ma­gyarázata végigvonul az egész elaborátumon s ehhez van szabva minden intézkedés. A vita során a szónokok ismertették mindazokat a gyakorlati szabályokat és eljárásokat, a­melyek azokban a külső államokban, a­hol a polgári házasság­kötés intézménye már régibb keletű, kifejlődtek s a ro­mai szentszék által akceptáltattak, így ismertették a hollandiai, württenbergi, a bajorországi és az olaszországi eljárást s­s az ezekre vonatkozó kongregációkat. Hosszabban nyilatkoztak Vaszary hercegprímás, Hornig br., Steiner, Bende, Zalka püspökök, Mihályi érsek és fölszólalt az egyes pontoknál majd minden egyházfő. Fehér Ipoly főapát a prímási fogalmazáson a konferencia által eszközölt lényeget nem érintő, cse­kélyebb jelentőségű változtatásokat bejegyezte pont­­ról-pontra. Ha a közös pásztorlevél szövegét így megállapítják , akkor a prímás egy összeegyeztető bizottságot fog alakítani, a mely a tanácskozás során történt változásokat a korrigált fogalmazáson veri­fikálni fogja s az igy elkészült pásztorlevelet ki­nyomatja a primás és elküldi a püspököknek. Ezt a pásztorlevelet természetesen minden egyházfő aláírja s igy azt az egyes püspökök kommentár nél­kül fogják megküldeni a lelkészkedő papságnak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az egyes püspökök az adminisztráció dolgában még külön pásztorlevél­ben is ne oktassák a lelkészeiket s a híveiket. Ez után következett azoknak a pontoknak az elfogadása, a­melyeket a tudósítás elején közöltünk s a­melyeknek elsejéhez megjegyezhetjük még azt, hogy a hívőknek adandó utasításban hangsúlyozva lesz az is, hogy saját jól felfogott családi, anyagi és örökjogi érdekeik megóvása szempontjából igye­kezzenek polgárjogi kötelességeiknek, de egyszer­smind a hitigazságoknak is eleget tenni, de hitelvi kötelességeik alól sem oldatnak föl. Azt a kérdést, várjon a hát. papok megáldhatnak-e oly házassá­got, a­mely polgárilag nem köttetett meg, még nem döntötték el, de konstatálták, hogy a csupán egyházilag megkötött házasságnak úgy sem lesz­nek polgári következései. A szent székek további működésére vonatko­zólag valószínűleg a primás fog kiadni a szent székekhez külön cirkulárot, a­mely az egész magyar kát. egyháznak fog szólani. Az értekezletet délután 2 órakor, miután a püspökök kifáradtak, a primás felfüggesztette s kérdésére a többség úgy döntött, hogy a tanácskozást holnap délelőtt foly­tatják. Kilátás van arra, hogy a primás elaborá­­tumát minden lényegesebb változtatás nélkül végig elfogadják. A vallás szabad gyakorlásáról és a zsidó val­lás recepciójáról szóló törvényjavaslatok sorsát hi­vatalosan nem vitatták meg, de természetesen ki­fejezésre jutott az az egyértelmű felfogás, hogy e javaslatokból kihagyott részeknek törvénybe igta­­tása ellen a főpapi kar a legelszántabb küzdelmet fogja folytatni. tj. E hiteles tudósításunk befejezéséül közöljük a Magyar Állam­nak ezt az értesítését: a szentsége egyenes óhajára két körlevél fog kibocsáttatni; egyik a hívekhez magyar nyelven, melyben a püspöki kar újólag óvást emel a tör­vények ellen és felhívja a híveket, hogy az egyházi házasság szentségi jellegét a polgári szerződés fölött tisztelve, hassanak oda, hogy az egyház tanítása a törvényhozásban is kifejezést nyerjen. A másik kör­levél latin nyelven részletes utasításokat ad a pap­ságnak ; 1-er a házasság; 2-er az anyakönyvek; 2-or a gyermekek vallásának megóvása és biztosí­tása tárgyában. Ma csak az utasításokat tárgyalták le, melyek a müncheni és regensburgi egyházme­gyék körleveleiben adott utasításokat s a kongre­gációk határozatait foglalván össze, a katolikus közvéleményt teljesen kielégítik. Mind a két kör­levelet az összes püspökök alá fogják írni és a törvények életbeléptetésével közölni. Holnap a ma­gyar körlevelet fogják tárgyalni­ hétfőn a folyó ügyeket. A konferencián egyetlen hang sem emel­kedett az irányban, hogy a püspökök nyugodjanak meg és segítsék elő az egyházpolitikai törvé­nyek végrehajtását, ellenben kivétel nélkül han­goztatták, hogy az új állapotokat csak kényszerítő hatásuk folytán tűrhetik el. 3 Károlyi Gábor gróf meghalt. Budapest, aug. 31. Károlyi Gábor gróf, a demokrata mágnás, a képviselőház nagy közbeszólója ma délelőtt meghalt. Vele nemcsak a parlamentnek, de tár­sadalmunknak is egyik érdekesebb alakja tűnik el, kinek élete a legtarkább színek szövevénye. Életét úgy kezdte, hogy szinte ráillett az, a mit a költő a külföld magyarjairól irt, azután meghasonlott családjával s azzal az osztálylyal melyből származott, mignem érettebb férfi korában a Parist imádó franciáskodó grófból soviniszta magyar politikus lett, a ki a szélső­­baloldal legradikálisabb árnyalatán foglalt he­lyet, a­hol ugyan párisi parlamenti eszközök­kel, de a magyar nemzeti ügyet, kivált a véd­erő-vitában, rajongással szolgálta. Azután pedig a szabadelvű egyházpolitikát. Magyar Cassagnac­­nak nevezték és nem alap nélkül, mert éppen olyan sűrűn élt a közbeszólás szokásával, mint amaz és — úgy mondják — szellemesebb is volt annál. Nem volt közönséges ember, tudott eszmékért hevülni, dolgozni és áldozni, noha gyakran nem lehetett megkülönböztetni, mit tesz a különösség hajhászásából és mit meggyőződésből. Halála széles körökben fog részvétet kelteni, mert szeretetreméltóságával és európai műveltségével sok barátot és tisz­telőt szerzett magának, parlamenti szereplésé­vel, nemzeti demonstrációk vezetésével és a demokratasággal való kaczérkodásával nagy népszerűségre vergődött. * Károlyi Gábor gróf 1841. november 18-án született Budapesten a cukor-utcai Károlyi-palotá­ban, a­mivel ő egyszer a Házban, Podmaniczkyval polemizálva, igy hozakodott elő: — Én is a csukor-utcában sülettem . . . Fia volt Károlyi György grófnak és gyermek­korában az arisztokrácia krémjének csemetéivel ne­velkedett. Szápáry Gyula gróf, a kinek a parlament­ben irgalmatlan ellensége lett, sokszor játszadozott vele a Károlyi-kert virágágyai közt, s a demokrata gróf nem is habozott azzal, hogy a humorosabb gyermekkori emlékek néhányával a Házban is ki­rukkoljon. Tanulmányait Budapesten kezdette, a piaristák gimnáziumába járt fitestvéreivel együtt. Az 1861— 64-iki éveket Genfben töltötte anyjával, a kinek kedveltje volt s ott is végezte az egyetemi tanul­mányokat. Genfben megismerkedett a magyar emig­ráció tagjaival, kinek sok szolgálatot tett. Az osztrák-porosz háború alatt Budapesten

Next