Budapesti Hírlap, 1895. szeptember (15. évfolyam, 238-267. szám)
1895-09-01 / 238. szám
1895. szeptember 1. BUDAPESTI HIRLAP. (238. sz.) Cankov programja. Szófiai telegramunk jelenti: Iladoselavov lapja, a Narodni Praia Cankov nyílt levelével foglalkozik s kijelenti, hogy a kormány oroszbarát elemei és Cankov pártja megegyezésre jutottak az alkotmány 38. paragrafusa helyreállításának szükségére nézve, ami által a trónörököst minden különös ceremónia nélkül orosz vallásban lehetne nevelni. A Levoboda cáfolja Cankov levelét, hangsúlyozván, hogy Cankov programjának követése éppen arra vezet, amit Cankov elkerülni akar, nevezetesen arra, hogy idegen állam befolyásolná Bulgária politikáját és sorsát. A püspöki kar és az egyházpolitika. — Saját tudósítónktól. — Budapest, aug.31. A katolikus püspökök ma foglalkoztak az egyházpolitikai törvényekből keletkező uj viszonyok egyházjogi rendezésével. A konferencia ma még nem ért véget, talán holnap sem fejezik be a tárgyalásokat, de már a mai tanácskozáson kifejezésre jutott hangulatból azt az impressziót menthetni, hogy a főpapság nem mint harcos, törvényeket és új állapotokat támadó tábor, hanem mint védekező testület áll szemben az egyházpolitikai törvényekkel. Nem arról volt a mai konferencián szó, hogy e törvények revíziójának a küzdelmét fölvegyék, hanem arról, hogy az új törvények korlátain belül miképp óvják meg az egyház hitbeli érdekeit ? A mai tanácskozás megállapodása az : 1. hogy az egyházi felfogás szerint szerencsétlen törvényeket nemcsak maga az egyház kénytelen respektálni, hanem egyszersmind a híveket is utasítani kell arra, hogy a polgári törvények rendelkezéseinek vallási kötelességeik előtt eleget tegyenek ; , 2. az egyház egészben véve föntartja a maga tanítását és hitbeli felfogását, ehhez képest éppúgy, mint eddig, vezetendők lesznek a születési, halálozási és házassági anyakönyvek az egyház sajátcéljaira; 3. a házassági ügyekben bíráskodó szentszékek semmi szín alatt nem adják ki az előttük megindított házassági pörök irományait a polgári bíróságoknak; de sőt a szentszékek továbbra is törvénykezni fognak mindazokban a pörükben, amelyekkel a hívek, saját lelkiismeretük megnyugtatása végett, hozzájuk fordulnak s az egyházilag megáldott, fölbontandó házasságok közül csak azokat ismerik el törvényesen felbontottaknak, a mezekre nézve az egyház mondotta ki az elválást, kánonilag bontó akadályok következtében . 4. A házasság megkötését előkészítő hirdető eljárás ugyanaz lesz, ami idáig volt s az eskető lelkészek ezután is kötelesek megbírálni : váljon a felek házassága a tridenti zsinat kánonai szerint egyházilag megtörténhetik-e ? Csak ama körülmények kipuhatolásának kötelességétől mentendők föl a lelkészek, amelyeket idáig világi törvények rendelkezései folytán figyelembe kellett venniük, minek például a katonai szolgálat tekintetéből törvényileg statuált tilalmak. 5. A vegyes házasságoknál az új házassági törvény intézkedései lesznek irányadók. Vágyás, ha a felek a házasságkötés előtt prezentálják az eskető lelkésznek a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó megállapodásukat s ha ez megfelel a kánonoknak, akkor megáldják a házasságot. Ha azonban a polgári hatóság előtt kötött megállapodás nem felel meg az egyházi szabály ama követelésének, hogy a gyermekek mindnyájan a róm. katolikus vallásban neveltetnek, vagy pedig a felek nem kötöttek egyezséget, akkor beáll a passiva assistantia, tehát a lelkész jelen van a házasságkötésnél, tudomásul veszi megkötését, de maga nem fungál. 6. A keresztény és nem keresztények között kötendő házasságok egyházi megáldásban nem részesíthetők. Holnap folytatják a tanácskozást s valószínűleg eme tanácskozáson döntik el azt az igen kényes kérdést: vájjon katolikusok közreműködhetnek-e, mint világi bírák, egyházilag megáldott házasfelek válópereiben ? Ez a kérdés legfontosabbja mindazoknak a kérdéseknek, amelyekkel a konferencia foglalkozik, mert ha erre a kérdésre tagadó volna a felelet , abban az esetben a világi katolikus bíró kénytelen lesz számolni a lelkiismeretével arra nézve, vájjon házassági pörökben elvállalja-e az ítélőbiró szerepét ? Valószínűnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben érvényesülni fog a tolerami posse princípiuma. Részletesebb tudósításunk egyébként itt következik. Vaszary Kolos kardinális hercegprímás a püspöki kart ma délelőtt 10 órára hívta egybe értekezletre. Az egyháznagyok nagy számmal jelentek meg a prímás budavári palotájának nagytermében. Jelen voltak: Vaszary Kolos esztergomi érsek, kardinális hercegprimás, Csuszka György kalocsai érsek, Mihályi Viktor balázsfalvai gör. katolikus érsek, Zalka János győri püspök, Pável Mihály nagyváradi gör. kat. püspök, Szabó János szamosujvári és lugosi vikárius, gör. kat. püspök, Lönhárt Ferenc erdélyi püspök, Hidassy Kornél szombathelyi püspök, Vályi János eperjesi püspök, Betde Imre nyitrai püspök, Babics Zsigmond kassai püspök, Meszlényi Gyula szatmári püspök, Hornig Károly báró veszprémi püspök, Desselvffy Sándor Csanádi püspök, Steiner Fülöp székesfehérvári püspök, Firczák Gyula munkácsi püspök, Szmrecsányi Pál szepesi püspök, Rimély Károly besztercebányai püspök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, továbbá a lugosi püspökség vikáriusa és Szekeres, a rozsnyói vikárius. Távol maradásukat kimentették : Schlauch kardinális, Samassa érsek és Durámzky pécsi püspök. Pont 10 órakor lépett a terembe Vaszary Kolos kardinális hercegprimás, bíbor köntösben, kit az egybegyűltek hódolatteljesen üdvözöltek. A hercegprimás rövid imádságot mondott, Isten áldását kérve a tanácskozásra. Ima után hosszabb beszédben ismertette a konferencia célját, az egybehívásnak szükségességét és a jegyzőkönyv vezetésére Fehér Ipoly pannonhalmi főapátot kérte fel, egyúttal a konferenciázó püspökök közt kiosztotta az új egyházpolitikai törvények alkalmából kibocsátandó közös pásztorlevetnele latin nyelvű fogalmazását, amelyet maga a prímás készített. E projektum két ívnyi, félhasábon nyomott és husz pontra terjedő. A primes ismertette röviden ezt a projektumot s fölhívta a püspöki kart, hogy nézeteiket minden tartózkodás nélkül mondják el s pontról-pontra állapítsák meg a szöveget. Az első rész, amelyről élénk és beható vita fejlődött ki, lényegileg a következőket tartalmazza : A szerencsétlen törvényekben kifejezésre jutott fölfogással szemben az egyház ragaszkodik a maga tanításához s azokhoz a jogaihoz, amelyeket Kálmán király törvényében, különösen a házassági bíráskodás ügyében szerzett. A katolikus egyháznak a házasságról szóló tanait leszállítani, vagy megváltoztatni semmi körülmények közt se nem szabad, se nem lehet. A hitigazságok, a melyek a házasságnak, mint szentségnek lényegét alkotják, az ellentétes intézmények által meg nem semmisíthetők és azokat, a kik igazi katolikusok, az egyázi törvények megtartása alól föl nem menthetik. Ennek a magyarázata végigvonul az egész elaborátumon s ehhez van szabva minden intézkedés. A vita során a szónokok ismertették mindazokat a gyakorlati szabályokat és eljárásokat, amelyek azokban a külső államokban, ahol a polgári házasságkötés intézménye már régibb keletű, kifejlődtek s a romai szentszék által akceptáltattak, így ismertették a hollandiai, württenbergi, a bajorországi és az olaszországi eljárást ss az ezekre vonatkozó kongregációkat. Hosszabban nyilatkoztak Vaszary hercegprímás, Hornig br., Steiner, Bende, Zalka püspökök, Mihályi érsek és fölszólalt az egyes pontoknál majd minden egyházfő. Fehér Ipoly főapát a prímási fogalmazáson a konferencia által eszközölt lényeget nem érintő, csekélyebb jelentőségű változtatásokat bejegyezte pontról-pontra. Ha a közös pásztorlevél szövegét így megállapítják , akkor a prímás egy összeegyeztető bizottságot fog alakítani, a mely a tanácskozás során történt változásokat a korrigált fogalmazáson verifikálni fogja s az igy elkészült pásztorlevelet kinyomatja a primás és elküldi a püspököknek. Ezt a pásztorlevelet természetesen minden egyházfő aláírja s igy azt az egyes püspökök kommentár nélkül fogják megküldeni a lelkészkedő papságnak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az egyes püspökök az adminisztráció dolgában még külön pásztorlevélben is ne oktassák a lelkészeiket s a híveiket. Ez után következett azoknak a pontoknak az elfogadása, amelyeket a tudósítás elején közöltünk s amelyeknek elsejéhez megjegyezhetjük még azt, hogy a hívőknek adandó utasításban hangsúlyozva lesz az is, hogy saját jól felfogott családi, anyagi és örökjogi érdekeik megóvása szempontjából igyekezzenek polgárjogi kötelességeiknek, de egyszersmind a hitigazságoknak is eleget tenni, de hitelvi kötelességeik alól sem oldatnak föl. Azt a kérdést, várjon a hát. papok megáldhatnak-e oly házasságot, amely polgárilag nem köttetett meg, még nem döntötték el, de konstatálták, hogy a csupán egyházilag megkötött házasságnak úgy sem lesznek polgári következései. A szent székek további működésére vonatkozólag valószínűleg a primás fog kiadni a szent székekhez külön cirkulárot, amely az egész magyar kát. egyháznak fog szólani. Az értekezletet délután 2 órakor, miután a püspökök kifáradtak, a primás felfüggesztette s kérdésére a többség úgy döntött, hogy a tanácskozást holnap délelőtt folytatják. Kilátás van arra, hogy a primás elaborátumát minden lényegesebb változtatás nélkül végig elfogadják. A vallás szabad gyakorlásáról és a zsidó vallás recepciójáról szóló törvényjavaslatok sorsát hivatalosan nem vitatták meg, de természetesen kifejezésre jutott az az egyértelmű felfogás, hogy e javaslatokból kihagyott részeknek törvénybe igtatása ellen a főpapi kar a legelszántabb küzdelmet fogja folytatni. tj. E hiteles tudósításunk befejezéséül közöljük a Magyar Államnak ezt az értesítését: a szentsége egyenes óhajára két körlevél fog kibocsáttatni; egyik a hívekhez magyar nyelven, melyben a püspöki kar újólag óvást emel a törvények ellen és felhívja a híveket, hogy az egyházi házasság szentségi jellegét a polgári szerződés fölött tisztelve, hassanak oda, hogy az egyház tanítása a törvényhozásban is kifejezést nyerjen. A másik körlevél latin nyelven részletes utasításokat ad a papságnak ; 1-er a házasság; 2-er az anyakönyvek; 2-or a gyermekek vallásának megóvása és biztosítása tárgyában. Ma csak az utasításokat tárgyalták le, melyek a müncheni és regensburgi egyházmegyék körleveleiben adott utasításokat s a kongregációk határozatait foglalván össze, a katolikus közvéleményt teljesen kielégítik. Mind a két körlevelet az összes püspökök alá fogják írni és a törvények életbeléptetésével közölni. Holnap a magyar körlevelet fogják tárgyalni hétfőn a folyó ügyeket. A konferencián egyetlen hang sem emelkedett az irányban, hogy a püspökök nyugodjanak meg és segítsék elő az egyházpolitikai törvények végrehajtását, ellenben kivétel nélkül hangoztatták, hogy az új állapotokat csak kényszerítő hatásuk folytán tűrhetik el. 3 Károlyi Gábor gróf meghalt. Budapest, aug. 31. Károlyi Gábor gróf, a demokrata mágnás, a képviselőház nagy közbeszólója ma délelőtt meghalt. Vele nemcsak a parlamentnek, de társadalmunknak is egyik érdekesebb alakja tűnik el, kinek élete a legtarkább színek szövevénye. Életét úgy kezdte, hogy szinte ráillett az, a mit a költő a külföld magyarjairól irt, azután meghasonlott családjával s azzal az osztálylyal melyből származott, mignem érettebb férfi korában a Parist imádó franciáskodó grófból soviniszta magyar politikus lett, a ki a szélsőbaloldal legradikálisabb árnyalatán foglalt helyet, ahol ugyan párisi parlamenti eszközökkel, de a magyar nemzeti ügyet, kivált a véderő-vitában, rajongással szolgálta. Azután pedig a szabadelvű egyházpolitikát. Magyar Cassagnacnak nevezték és nem alap nélkül, mert éppen olyan sűrűn élt a közbeszólás szokásával, mint amaz és — úgy mondják — szellemesebb is volt annál. Nem volt közönséges ember, tudott eszmékért hevülni, dolgozni és áldozni, noha gyakran nem lehetett megkülönböztetni, mit tesz a különösség hajhászásából és mit meggyőződésből. Halála széles körökben fog részvétet kelteni, mert szeretetreméltóságával és európai műveltségével sok barátot és tisztelőt szerzett magának, parlamenti szereplésével, nemzeti demonstrációk vezetésével és a demokratasággal való kaczérkodásával nagy népszerűségre vergődött. * Károlyi Gábor gróf 1841. november 18-án született Budapesten a cukor-utcai Károlyi-palotában, amivel ő egyszer a Házban, Podmaniczkyval polemizálva, igy hozakodott elő: — Én is a csukor-utcában sülettem . . . Fia volt Károlyi György grófnak és gyermekkorában az arisztokrácia krémjének csemetéivel nevelkedett. Szápáry Gyula gróf, a kinek a parlamentben irgalmatlan ellensége lett, sokszor játszadozott vele a Károlyi-kert virágágyai közt, s a demokrata gróf nem is habozott azzal, hogy a humorosabb gyermekkori emlékek néhányával a Házban is kirukkoljon. Tanulmányait Budapesten kezdette, a piaristák gimnáziumába járt fitestvéreivel együtt. Az 1861— 64-iki éveket Genfben töltötte anyjával, a kinek kedveltje volt s ott is végezte az egyetemi tanulmányokat. Genfben megismerkedett a magyar emigráció tagjaival, kinek sok szolgálatot tett. Az osztrák-porosz háború alatt Budapesten