Budapesti Hírlap, 1895. november (15. évfolyam, 302-328. szám)
1895-11-04 / 302. szám
Budapest, 1895 XV. évfolyam 302. sz. Hétfő, november 4. Előfizetési árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 írt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való naponta. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonparellte - számítással díjszabás szerint . Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Vasárnap. • Budapest, nov. 3. Két erős meglepetést hozott a mai vasárnapi munkaszünet. Az egyik az, hogy a hivatalos lap ma reggeli számának élén elintézve hozta hirtelen váratlan a földművelési minisztérium válságát. Hogy mily hirtelen és váratlan, mindenkinek tudta nélkül, azt alábbi tudósítóink élénk színekkel rajzolják meg. Pikáns mellékszem ennek a válságnak az, hogy Festetics Andor lemondásának elfogadása és Darányi Ignác kinevezése igenis benne van a hivatalos lapban, ellenben Miklós Ödönről hallgatnak mindenek. Miklós Ödön, úgy látszik, megmarad. A második meglepetés pedig az, hogy a miniszterelnök Kolozsvárit, Percel belügyminiszter pedig Győrött proklamálták a közigazgatás reformjának sürgős szükségét. Mi világosította fel őket e tárgyban ily’ hirtelen, talán jól tapogatózunk, ha az egyházpolitikai új törvények végrehajtásának keserveire vetünk. Ezeken gyökeresen aligha lehet másképpen segíteni. De hogy a segítség ez útja mégis nagyon hosszú, az bizonyos. Az elszántságot és a merészséget azonban nem lehet a kabinettől megtagadni. Most még csak a rátermettség és a párt kell hozzá, akkor két év alatt meglehet. A földmivelési tárca válságáról itt következik, amit tudósítóink írnak. Regény-Csarnok. BECSÜLETSZÓ. Regény két kötetben. Irta: Beniczkyné-Bajza Lenke. 13 ------— Nem akarok neveket említeni, csak annyit tudok, hogy mindenki örült, mikor innét eltűnt, szó nélkül háladatlanul, s Péter gróf diadalmaskodott neje fölött, megjósolván azt neki előre, ki Gertrud érdekében nem akart róla roszat hinni. — Nagybátyám nem kedvelte őt és mégis megengedte, hogy Adorjánnal együtt tanuljon? — kérde Marianna. — Szegény Paula miatt, kinek soha sem tagadott meg semmit és miután Adorján is jó indulattal volt iránta, talán anyja befolyása alatt ezért tüzetett a háznál. Lőrinc atya és Julian gróf egyetlen szóval sem vettek részt a társalgásban, s ez utóbbi egy könyvben lapozgatott, mintha nem is figyelne a beszédre. Azután másra tért át a társalgás. Vermessy báró igyekezvén véget szakítani az előtte úgy látszott kellemetlen beszédnek, más tárgyat hozott szőnyegre, midőn Hedvig lépett be, hidegtől kipirult arccal, tündöklő szemekkel, kit Mariánna bemutatott a vendégeknek. — Kalandom volt — kezdő az nevetve s I. Darányi miniszter. Festetics el van bocsájtva, Darányi ki van nevezve. Bánffy a hirtelen elhatározások embere. A,ki huszonnégy óra alatt összehozta egész minisztériumát, a földmivelési tárca válságával is hamar végzett. Fő törekvése volt, hogy válság ne legyen s minisztériuma teljesen lépjen be a költségvetési vitába. Ha Festeticset menesztette, helyette minisztert kellett állítani azonnal s Jósika, amikor felvitte Festetics lemondását, egyszersmind fölterjeszté Darányi Ignác kinevezését. És a király mindent jóváhagyott. De hol maradt Miklós Ödön lemondása ? A hivatalos lapban nincs, el tehát nem fogadtatott. El nem fogadtatott azért, mert nyilván fel sem terjesztetett. Miklós Ödön lemondását átadta Bánffynak, ez átküldötte Festeticsnek, az államtitkár leköszönését köszönettel elfogadta Festetics, a miniszter, de még nem a király, ki Miklóst kinevezte. Azonban rögtön rá Festetics is lemondott s a két okmány a minisztertanács előtt feküdt elintézés végett. Az egyiket elintézték, a másikat visszatartották, — Miklós Ödön tehát ma is államtitkár. Őt nem is kell újra kinevezni, ha Darányi megtartja s lemondó levelét egyszerűen visszaadja, hogy tegye romába a Festetics elfogadó és köszönő levelével együtt. De nemcsak így főzték le Festetics Andort, hanem még sokkal érzékenyebben. Mert mikor Miklós Ödön fölment Bánffyhoz s neki hírül vitte lemondásával együtt a sertésveszteglő intézetre vonatkozó szerződés megkötését s a miniszterelnöknek megmagyarázta, hogy az minő káros és jogtalan, mivel sem a mi-nisztertanács elé nem volt terjesztve, sem pedig harminc évre szólván, a királyi jóváhagyást ki nem kérték hozzá s szóval mikor megásták Festeticsnek a vermet, a szerződést is megkívánták semmisíteni. Elhitették Festeticscsel, hogy állását egyik székbe vetvén magát, nem nagyon leányos mozdulattal. — Megszólított a park végében egy ember és Julián grófról tudakozódott, hogy a kastélyban van-e? Mindnyájan rá néztek, ki ledobva a könyvet meglepetve kérdé. — Ró . . . Az első szótagnál elakadt s pár pillanatig nem volt képes a következőt kiejteni. Marianna felugrott helyéről. — Mi bajod ? — kórdó tőle csudálkozva Vermess bárónő. — Rólam ? — kórdó Julián nevetve, de arca lángpiros lett. — Vájjon ki lehetett? Milyen volt külseje, grófnő ? Nem kellene oly messze egyedül sétálni. Ugy látszik, már elterjedt a hite hazaérkeztemnek. Marianna visszaült helyére, arca nagyon halavány volt. — Oh, meg is voltam ijedve, — fecsegett tovább Hedvig ezüst cigarette-táskát véve elő zsebéből s rágyújtott Vermessyék nagy álmélkodására. — Miért nem hivatott engem, hogy kisérjem ? — kérdő meleg hangon Bertalan s mellette foglalt helyet. — Vagy engem — enyelgett vele Julián, ki már összeszedte magát. — Mind a kettőjüket kellett volna kérnem, csak az lett volna a baj, hogy hármasban soha sem oly érdekes a társalgás, mint kettesben. — Abban igaza van, — monda Julián. — Tehát fölváltva oszsza be azt grófilé. Egymegtarthatja, ha a szerződés fölbomlik. A volt miniszter, vagy hogy belátta hibáját, vagy hogy a minisztérium kívánságának engedni akart, vagy pedig gavallérságból, hogy ne mondhassák, hogy kárát okozta az országnak, a vállalkozókat hivatta és velük kiegyezett, hogy a szerződéstől visszaléptek, ezért sajátjából fizetett nekik százezer forintot. Ez meglévén, megbuktatták. Bánffy sikerei között ehhez fogható nincs és a szabadelvű párt kedden délben miniszterelnökét és új földmivelésügyi miniszterét s harmadiknak Miklós Ödönt kitüntető lelkesedéssel készül fogadni. A Tisza-csoport a szabadelvű pártban ismét bebizonyította ügyességét, összetartását és uralkodását. Darányi és Miklós benső emberei, Tisza soha sem ejtette el híveit és soha jutalmazatlanul nem hagyja szolgálataikat. Ezért bírja Magyarországot húsz év óta s bukása után is öt esztendővel a helyzetnek ura. Darányi Ignác okos, az ügyekben jártas, szorgalmatos, lelkiismeretes és jószivü ember. Elvére nézve tökéletes opportunista, hite a Tiszákul túsz. Hű és háladatos követője az öreg Tiszának s barátja egész családjának. Egyénisége rokonszenves és tiszteletet élvez. Mint politikust önállóság és alkotó tehetség nem jellemzik, ellentéte Festeticsnek, mert inkább alkalmazkodó, mint makacs. Éppen ebbeli tulajdonságainál fogva beleillik a Bánffy minisztériumba, de tartunk tőle, hogy a kiegyezési kérdésekben Ausztria ellenében a magyar mezőgazdaság érdekeit gyöngén fogja képviselni. Mint földművelési minisztert sem agráriusnak, sem merkantilistának nem tartjuk, a földmivelési kérdésekhez keveset ért, mert a mezőgazdaságot sem nem tanulta, sem nem gyakorolta. De a vizi ügyeket tudja, a Tisza szabályozást különösen ismeri, a vizi jogban szaktekintély, az ármentesítő szer engem, máskor Bertalant részesítse a szerencsében. — Megfogadom tanácsát, viszonzá kacéran Hedvig. De most térjünk át az idegenre. — Nem érdemes beszélni róla, monda Julián, koldus lehetett. — Én inkább tolvajnak tartanám? — Tolvajnak ? kiáltottak föl többen. — Erre nem járnak tolvajok, mondá páter Lőrinc, én még soha sem találkoztam egygyel sem, kinek külseje arra vallott volna. — Hogyan juthatott be a parkba ? kérde Bertalan. — Álutakon, más nem lehetett mint tolvaj, mondá Hedvig. — Hogy valaki szegényen van öltözve grófné, azért még nem zsivány mondá Vermessy. — Nem volt rosz ruhája, de a modora! Oh még most is hideg fut át tagjaimon, ha szemére gondolok. — Képzelődés, jegyzé meg kicsinylőleg Julián. — Lehetséges, — viszonzá Hedvig, kit boszantott a gróf megjegyzése, s kicsinylő hangja, s vissza akarta azt neki torolni, azért mondá: — Semmi esetre sem dicséretes, ha valakiről olyféle emberek tudakozódnak, mint a milyen az az idegen volt. — Most már rám esik — mondá enyelegve Julián. Ki tehet arról, milyen emberek tudakozódnak róla. — Bertalan grófnak nincsenek olyan ismerősei. Mai számunk 10 oldal.