Budapesti Hírlap, 1896. február (16. évfolyam, 31-59. szám)
1896-02-01 / 31. szám
1896. február 1. kább egy kétes, merész és provokáns, semmint úri és előkelő szellem és ízlés uralkodik. Az ideálja művésznőinknek nem az égésé világ ezekben a darabokban játék és öltözködés dolgában egyaránt. Da elég egyszerre. Minek keserítsük meg Nopcsa báró diadalát, melyet mint szónok aratott. Ámbár nem értjük, mert nem adja magát egészen a szónoklás mesterségére. A képviselőházban, úgy látszik, olcsóbb a taps, mint a színházban. Budapest, jan. 31. A vicinálisok. Rudnay I Béla rendőrfőkapitány úrtól a következő nyilatkozatot kaptuk: Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapja mai számának második cikkelyében én, mint vicinális vasutak engedélyese vagyok megemlítve , kérem, szíveskedjék becses lapjában helyt adni jelen helyreigazító nyilatkozatomnak, mely szerint én nem vagyok az engedélyese egy vicinális vasútnak sem, hanem az illető vasutaknak az engedélyese az érdekeltség. A honfi vasutak érdekeltsége Korponán 1894. évi november 28-án tartott egy igen látogatott gyűlést, mely gyűlésen egy sok tagú végrehajtó bizottság lett választva, valamint ezen bizottság elnöksége is megalakíttatott elnökké én lettem megválasztva, az alelnökük között pedig egy tekintélyes honti ellenzéki vezérférfiú is ott van, ki teljes önzetlenséggel szintén folyton részt vett a vasút létesítésére irányuló munkálkodásban. A végrehajtó bizottság az érdekeltség részére szerezte meg az előmunkálati engedélyt, jobban mondva engedélyeket, mert több részletben vétettek azok emlékezetem szerint ki, és én az engedélyeken csak mint elnök szerepelek ; — a végrehajtó bizottság rendes gyűléseket tartott, végeztette az érdekeltség által összeadott pénzen frz előmunkálatokat, vezette az összes tárgyalásokat. A bizottság pénztárosa a vármegyei pénztáros. Nem történt a honti vasutak ügyében egy lépés sem a legteljesebb nyilvánosság és a végrehajtó bizottság hozzájárulása nélkül. A jegyzőkönyvek egy része sokszorosíttatott is és azok, valamint az összes iratok bármikor bárki által betekinthetők,, de a nálam sokszorosítva meglevő egyik jegyzőkönyvet és egy miniszteri leiratot a fentiek bizonyítására ide mellékelten meg is küldöm. Méltóztassék ezekből ítélni, én vagyok-e az engedélyes, vagy pedig az érdekeltség ? Midőn a múlt év utolsó napjaiban megszűntem honti főispán lenni, rögtön közöltem többekkel, hogy az elnökségről le akarok mondani és ezen szándékomról azóta is több érdekeltet értesítettem ; sajnos azonban, hogy a vicinális vasutak ellen indított mostani hajsza mellett senki sem hajlandó az elnökséget átvenni. Fogadja tekintetes Szerkesztő Úr nagyrabecsülésem nyilvánítását. Budapest, 1996. január 30-án, Rudnay Béla, főkapitány. Ventaller Lajos országos képviselő úrtól a következő sorokat kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő úr! Családi ügyekben napok óta távol voltam a fővárostól. Ez az oka, hogy becses lapjának ura közleményére — melyben a Pesti Hírlap után engem is fölemlít azok közt, kiknek vicinális vasútjuk van, nem reflektálhattam. Azt hiszem elegendő, ha egyszerűen kijelentem, hogy nekem nincs, ez nem is volt soha vicinális vasutam. Előmunkálati engedélyt kértem 1894 elején, de annak határideje még ugyanaz év december 31-én lejárt s én az engedély utóbbi meghosszabtásáért nem folyamodtam. Az előmunkálati engedély elnyeréséhez nem kell semmiféle protekció, csak egy kérvény és egy ötven krajcáros bélyeg s az előmunkálati engedélyt a törvény értelmében nem lehet megtagadni egy kérvényezőtől sem. Az függetlenségi és 48 as párt üllőiúti közhelyiségében ma délután 6 órakor Szederkényi Nándor elnöklésével népes értekezletet tartott. Minthogy a Házban a kereskedelmi tárca költségvetése helyett a közoktatásügyi tárca költségvetését tűzik napirendre, a párt elhatározta, hogy a közoktatási tárcával foglalkozik az értekezleten. Tárgyalás előtt Szalay Károly jelentette, hogy Dániel miniszter kijelentése következtében ma meg akarta nézni a vicinális vasutak aktáit s kereste a minisztériumban, de ott nem tudtak a miniszter semmiféle rendelkezéséről. A párt megbízta Szalayt, hogy ez ügyet a Házban szóvá tegye. Szacsvay indítványára a párt megbízta Szalay Károlyt, Szacsvay Sándort és Pázmándy Dénest, hogy nézzék át ez iratokat ti tegyenek jelentést róluk. Ezután a közoktatásügyi tárcát kezdte tár* mrvnlv.! ^ —« /..trl* Anl \ r* A frvh,1 1 f a V f a hogy a tárca tárgyalásánál az egész közoktatásügyet beható bírálat tárgyává teszi. A katolikus autonómia sürgetésével a párt megbízta Ugron Gábort aki határozati javaslatot fog benyújtani. A közoktatásügyi tárca további tárgyalását hétfőn d. u. 6 órakor tartandó ülésre tűzték ki. A függ. és 48-as párt /IGSSwtft-frakciója holnap d. u. 6 órakor értekezletet tart. A szabadelvű párt vasárnap, február 2-án értekezletet tart. A nagy-szalontai mandátum. Lukács Gyula országgyűlési képviselő Nagy-Szalontán a héten beszámolót mondott. Mint a Nagyvárad írja, ezzel az alkalommal előkelő függetlenségi választók fölkérték, hogy lépjen be a Kossuth Ferenc elnöklésével működő függetlenségi és 48-as pártba. Lukács kijelentette, hogy ezt nem teszi meg, inkább lemond a mandátumról. Erre a választók elállottak követelésüktől. Lukács Gyula látva, hogy e miatt bár kicsiny, de vezérszerepet játszó frakció ellene van, kijelentette, hogy nem is lép föl többé Nagy-Szalontán, mert nem akar a pártban egyenetlenséget csinálni. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Egy hetes vihar után csöndesség és szürke homály borult a képviselőházra. Mintha kicserélték volna a honatyákat. Villámló szemű, pírba borult arcú, szenvedélyes tűzzel vagdalkozó parlamenti harcosok helyett fázósan összehúzódott, az unalom nyugalmában összeesett alakok gubbaszkodnak a padokban. A karzat is üres volt, a terem is, amikor a jegyző halkan ejtegetett szavakkal végig akadozott a tegnapi ülés jegyzőkönyvén. Okolicsányi Lászlónak bizony alig akadt hallgatója a beszédéhez, amelynek az volt a mottója, hogy a belügyminiszter terjeszszen kimutatást a Ház asztalára arról: a községek és városok mily mértékben vesznek részt az anyakönyvvezetés költségeiben. Hasonló részvétlenséggel küzdött Simó Ferenc is, akinek szintén volt egy határozati javaslata. Csupán egyszer sikerült némi hatást elérnie. Azt mondta a belügyminiszterről, hogy a törvényhozást megcsalta. Majd megrepedt az elnöki csengő, amint Szilágyi Dezső megrázta és haragosanlekiáltotta: — Ez inparlamentáris kifejezés. Rendre utasítom érte a képviselő urat. — No jó! Hát elismerem, hogy erős volt a kifejezés. Megszelídítem így: a belügyminiszter a parlamentet és az egész országot félrevezette! — válaszolta Sima a kormánypárt élénk protestációja miatt, Szilágyi Dezső pedig fölnézett a karzatra. Még Szacsvay Sándor, Holló Lajos és Beöthy Ákos szólottak a tételhez. E két utóbbi szónokot már többen hallgatták s lassacskán a karzat is megtelt asszonyokkal és színészekkel. A vita bezárása után Perced Dezső válaszolt az elhangzott beszédekre s kijelentette, hogy az Okolicsányi határozati javaslatát elfogadja. A többség azután megszavazta a tételt, elfogadta az okolicsányi javaslatát és elvetette a Simáét. Ilyen csöndesen, szürkén és szinte nesztelenül ment a képviselőház az anyakönyvek tételén. Nagyobb érdeklődéssel, mondhatnék lendülettel indult meg a színházi vita, amelynek ma három szónoka volt: Kállay Lipót, Bartól Lajos, a poéta és Nopcsa Elek dr. a kormánybiztos. A függetlenségi Kállay oly halkan beszélt, mintha csak gyónta volna Nopcsa helyett az operaházi bűnöket, ami sok van; voltaképp pedig arról beszélt, ami az operánál nincs a magyar zenéről. Bartók Lajos keményen, élesen, szatirikusan és a Nopcsa kormánybiztos működését megrostáló módon a nemzeti színház úgynevezett vezetéséről való nyilatkozatokkal kezdte beszédét és keserűen fölpanaszolta az isteni származású Múzsát kiűzték a régi templomból s helyet engedtek a szemérmetlenségnek, a trágárságnak, — és itt még egy kifejezést használt Bartók, — a disznóságnak, a mit együttvéve Nopcsa-korszaknak lehetne nevezni. Szilágyi Dezső lehajlott az elnöki székből s kérdezősködött a pódiumon állóktól: — Mit mondott? Valaki megmondta. — Ez a kifejezés illetlen, rendre utasítom a képviselőkat. —• Nagyon sajnálom — válaszolta Bartók — hogy a kormánybiztos úr működése idején az állapotokat nem jellemezhetem más kifejezéssel, mint amelyet a száj- és körömfájás vitájánál a földmivelési miniszter úr használt. Zajosan fölhangzó derültség volt a következése a sikerült riposztnak s ettől a mondattól kezdve, élénkebben folyt a tárgyalás. A Bartók hallgatói, a közbeszólás és a helyeslői megszaporodtak. Oda ült a függetlenségi oldalra, Bartók ebbe a kormánybiztos is, tetőtöl-talpig kivasaltan és hallgatott és jegyezett egy darab ideig. Bartók aztán feléje fordult és egyenest hozzá beszólt, némileg a Nopcsa báró fürge beszédű modorában. — Katona vagyok,, katona, nem tűrök ellenmondást — így szokott nyilatkozni a kormánybiztos — mondta Bartók. Helyén volna ez a princípium, ha az úgynevezett intendáns úr csak fölfelé alkalmazná, de mikor a művésznőkkel szemben is az a princípium , nem tűrök ellenmondást, az végzetes. Perceken át hangzott a kacagás, amely végig zúgott az egész Házon. Nopcsa dr. szemérmesen lehajtotta a rajztanári tervek szerint megfésült haját, azután fölkelt és haragosan átment a kormánypárti oldalra. Bartók utána kiáltotta: — Nagyon sajnálom, hogy a kormánybiztos úr ilyen távozási mozzanatokat végez... A kacaj újra kitört és gyakorta ismétlődött, nevetett a kormánypárt is, csak akkor zúgolódott, amikor Bartók azt mondta, hogy Nopcsa báró, ha királylátogatáskor reprezentálni akar, kinyújtja a kezét és két 2000 írt flakker-geldet. Bartók végül határozati javaslatot adott be a színházügyeknek a kultusztárcába való áttétele iránt. Nopcsa báró haraggal és mérsékelt kifejezésű tűzzel válaszolt Bartóknak, minden rendszer nélkül, úgy, ahogy éppen eszébe jutott, kapadozva egyik kérdéshez is, a másikhoz is. Mikor nagyon haragos kezdett lenni, akkor nagyon mulatságossá vált. Az o betűt nem mondja ki semmi áron. Következetesen a betűt használ helyette. Ily formán a gondolom nála gandalam, a modern az ö nyelvén modern, az olyant igy ejti ki: olyan. És igy bizony sok csudaság esik meg a beszédében. Néhányan a kormánypártról szerfölött komoly arccal hallgatták, amikor ilyen elszólást eresztett meg: ami a nemzeti színház előadásainak roszaságát illeti, erre nézve minden meg lett téve, — ami még nagyobb derültséget okozott. — Jól beszél, miniszterelnök lesz belőle! — hangzott feléje a szélsőbalról. Programul elmondta, hogy az intendánsi állást fen kell tartani, törekszik az opera magyarságára, a primadonna-férjeket ezután sem bocsátja a színpadra és hogy megtartja a pénzügyi egyensúlyt. Ebben nem gátolja őt meg senki. Egyéb csakugyan nem volt programjában. A folyosón Perczel miniszter eléje állott, megveregette a Nopcsa dr. vállát s ezt mondta: — Nagyon jól beszéltél. Jövőre megteszünk ,közjogi debatternek. És Porczel miniszter — minisztersége óta először — mosolygott. A képviselőt ülése. Elnök: Szilágyi Dezső. ■Jegyzők: Josipovich Géza, Schober Ernő, Hévizy János. A kormány részéről jelen vannak: Bánky Dezső báró miniszterelnök, Perczel Dezső, Dániel Ernő, Wlassics Gyula. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Következik a napirend: a belügyi költségvetés. Az anyakönyvezetés tételének folytatólagos tárggyalásánál fölszólalt Okolicsányi László . Nem mondatja az állami anyakönyvezetésről még azt sem, hogy az állami szempontból sem jobb, sőt rosszabb az eddiginél. A bürokratikus berendezés kisebb és nagyobb hibái mindjárt az életbeléptetés után sűrűn kezdtek mutatkozni. Persze, amikor az anyakönyvvezetés törvényét tárgyalták , Kovács Albert és mások figyelmeztető beszédeket mondottak: a belügyminiszter a folyosón tartózkodott. Ezután rámutat arra a sajátságos jelenségre, hogy a hivatalos lapnak állandó rovatává lesz az anya- 63 segédanyakönyvvezetők kinevezése. Úgy látszik, a kinevezettek egyre-másra hagyják el állásukat s úgy látszik, hogy a közigazgatási teendők végzésében is sok fennakadás támadt a miatt, hogy a községi jegyzőket elvonták az adminisztrációtól. Hosszasabban beszél a községek anyagi túlterheléséről, végre