Budapesti Hírlap, 1896. február (16. évfolyam, 31-59. szám)

1896-02-01 / 31. szám

1896. február 1. kább egy kétes, merész és provokáns, semmint úri és előkelő szellem és ízlés uralkodik. Az ideálja művésznőinknek nem az égésé világ ezekben a darabokban játék és öltözködés dol­gában egyaránt. Da elég egyszerre. Minek keserítsük meg Nopcsa báró diadalát, melyet mint szónok aratott. Ámbár nem értjük, mert nem adja magát egészen a szónoklás mesterségére. A képviselőházban, úgy látszik, olcsóbb a taps, mint a színházban. Budapest, jan. 31. A vicinálisok. Rudnay I Béla rendőrfőkapitány úrtól a követ­kező nyilatkozatot kaptuk: Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapja mai számának második cikkelyében én, mint vicinális vas­utak engedélyese vagyok megemlítve , kérem, szí­veskedjék becses lapjában helyt adni jelen helyre­igazító nyilatkozatomnak, mely szerint én nem vagyok az engedélyese egy vicinális vasútnak sem, hanem az illető vasutaknak az engedélyese az érde­keltség. A honfi vasutak érdekeltsége Korponán 1894. évi november 28-án tartott egy igen látoga­tott gyűlést, mely gyűlésen egy sok tagú végre­hajtó bizottság lett választva, valamint ezen bizott­ság elnöksége is megalakíttatott­ elnökké én lettem megválasztva, az alelnökük között pedig egy tekin­télyes honti ellenzéki vezérférfiú is ott van, ki teljes önzetlenséggel szintén folyton részt vett a vasút létesítésére irányuló munkálkodásban. A végrehajtó bizottság az érdekeltség részére szerezte meg az előmunkálati engedélyt, jobban mondva engedélyeket, mert több részletben vétet­tek azok emlékezetem szerint ki, és én az engedé­lyeken csak mint elnök szerepelek ; — a végre­hajtó bizottság rendes gyűléseket tartott, végeztette az érdekeltség által összeadott pénzen frz előmun­kálatokat, vezette az összes tárgyalásokat. A bi­zottság pénztárosa a vármegyei pénztáros. Nem történt a honti vasutak ügyében egy lépés sem a legteljesebb nyilvánosság és a végrehajtó bizottság hozzájárulása nélk­ül. A jegyzőkönyvek egy része sokszorosíttatott is és azok, valamint az összes iratok bármikor bárki által betekinthetők,, de a nálam sokszorosítva meglevő egyik jegyzőkönyvet és egy miniszteri leiratot a fentiek bizonyítására ide mellékelten meg is küldöm. Méltóztassék ezekből ítélni, én vagyok-e az engedélyes, vagy pedig az érdekeltség ? Midőn a múlt év utolsó napjaiban megszűntem honti főispán lenni, rögtön közöltem többekkel, hogy az elnökségről le akarok mondani és ezen szándékomról azóta is több érdekeltet értesítettem ; sajnos azonban, hogy a vicinális vasutak ellen indí­tott mostani hajsza mellett senki sem hajlandó az elnökséget átvenni. Fogadja tekintetes Szerkesztő Úr nagyrabecsü­lésem nyilvánítását. Budapest, 1996. január 30-án, Rudnay Béla, főkapitány. Ventaller Lajos országos képviselő úrtól a kö­vetkező sorokat kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő úr! Családi ügyekben napok óta távol voltam a fővárostól. Ez az oka, hogy becses lapjának ur­a közleményére — mely­ben a Pesti Hírlap után engem is fölemlít azok közt, kiknek vicinális vasútjuk van, nem reflektál­hattam. Azt hiszem elegendő, ha egyszerűen kije­lentem, hogy nekem nincs, ez nem is volt soha vici­nális vasutam. Előmunkálati engedélyt kértem 1894 elején, de annak határideje még ugyanaz év de­cember 31-én lejárt s én az engedély utóbbi meghossza­­b­tásáért nem folyamodtam. Az előmunkálati engedély elnyeréséhez nem kell semmiféle protekció, csak egy kérvény és egy ötven krajcáros bélyeg s az előmunkálati engedélyt a törvény értelmében nem lehet megtagadni egy kérvényezőtől sem. Az függetlenségi és 48 as párt üllői­­úti közhelyiségében ma délután 6 órakor Sze­derkényi Nándor elnöklésével népes értekezletet tartott. Minthogy a Házban a kereskedelmi tárca költségvetése helyett a közoktatásügyi tárca költ­ségvetését tűzik napirendre, a párt elhatározta, hogy a közoktatási tárcával foglalkozik az érte­kezleten. Tárgyalás előtt Szalay Károly jelentette, hogy Dániel miniszter kijelentése következtében ma meg akarta nézni a vicinális vasutak aktáit s kereste a minisztériumban, de ott nem tudtak a miniszter semmiféle rendelkezéséről. A párt meg­bízta Szalayt, hogy ez ügyet a Házban szóvá tegye. Szacsvay indítványára a párt megbízta Szalay Károlyt, Szacsvay Sándort és Pázm­ándy Dénest, hogy nézzék át ez iratokat ti tegyenek jelentést róluk. Ezután a közoktatásügyi tárcát kezdte tár* mrvnlv.! ^ —« /..trl* Anl \ r* A f­rvh,1 1 f a V f a hogy a tárca tárgyalásánál az egész közoktatás­­ügyet beható bírálat tárgyává teszi. A katolikus autonómia sürgetésével a párt megbízta Ugron Gá­bort­ a­ki határozati javaslatot fog benyújtani. A közoktatásügyi tárca további tárgyalását hétfőn d. u. 6 órakor tartandó ülésre tűzték ki.­­ A függ. és 48-as párt /IGSSwtft-frakciója holnap d. u. 6 óra­kor értekezletet tart. A szabadelvű­ párt vasárnap, február 2-án értekezletet tart. A nagy-szalontai mandátum. Lukács Gyula országgyűlési képviselő Nagy-Szalontán a héten be­számolót mondott. Mint a Nagyvárad írja, ezzel az alkalommal előkelő független­ségi választók fölkér­ték, hogy lépjen be a Kossuth Ferenc elnöklésével működő függetlenségi és 48-as pártba. Lukács ki­jelentette, hogy ezt nem teszi meg, inkább lemond a mandátumról. Erre a választók elállottak követe­­lésüktől. Lukács Gyula látva, hogy e miatt bár ki­csiny, de vezérszerepet játszó frakció ellene van, kijelentette, hogy nem is lép föl többé Nagy-Sza­lontán, mert nem akar a pártban egyenetlenséget csinálni. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Egy hetes vihar után csöndesség és szürke homály borult a képviselőházra. Mintha kicse­rélték volna a honatyákat. Villámló szemű, pírba borult arcú, szenvedélyes tűzzel vagdalkozó parlamenti harcosok helyett fázósan összehúzó­­dott, az unalom nyugalmában összeesett alakok gubbaszkodnak a padokban. A karzat is üres volt, a terem is, a­mikor a jegyző halkan ejte­­getett szavakkal végig akadozott a tegnapi ülés jegyzőkönyvén. Okolicsányi Lászlónak bizony alig akadt hallgatója a beszédéhez, a­melynek az volt a mottója, hogy a belügyminiszter ter­­jeszszen kimutatást a Ház asztalára arról: a községek és városok mily mértékben vesznek részt az anyakönyvvezetés költségeiben. Hasonló részvétlenséggel küzdött Simó Ferenc is, a­ki­nek szintén volt egy határozati javaslata. Csu­pán egyszer sikerült némi hatást elérnie. Azt mondta a belügyminiszterről, hogy a törvény­­hozást­­ megcsalta. Majd megrepedt az elnöki csengő, a­mint Szilágyi Dezső megrázta és ha­ragosan­­lekiáltotta: — Ez inparlamentáris kifejezés. Rendre utasítom érte a képviselő urat. — No jó! Hát elismerem, hogy erős volt a kifejezés. Megszelídítem így: a belügyminisz­ter a parlamentet és az egész országot félre­vezette! — válaszolta Sima a kormánypárt élénk protestációja miatt, Szilágyi Dezső pedig fölné­zett a karzatra. Még Szacsvay Sándor, Holló Lajos és Beöthy Ákos szólottak a tételhez. E két utóbbi szónokot már többen hallgatták s lassacskán a karzat is megtelt asszonyokkal és színészekkel. A vita bezárása után Perced Dezső válaszolt az elhangzott beszédekre s kijelentette, hogy az Okolicsányi határozati javaslatát elfogadja. A többség azután megszavazta a tételt, elfo­gadta az okolicsányi javaslatát és elvetette a Simáét. Ilyen csöndesen, szürkén és szinte nesz­telenül ment a képviselőház az anyakönyvek tételén. Nagyobb érdeklődéssel, mondhatnék len­dülettel indult meg a színházi vita, a­melynek ma három szónoka volt: Kállay Lipót, Bartól­ Lajos, a poéta és Nopcsa Elek dr. a kormány­­biztos. A függetlenségi Kállay oly halkan be­szélt, mintha csak gyónta volna Nopcsa helyett az operaházi bűnöket, a­mi sok van; voltaképp pedig arról beszélt, a­mi az operánál nincs­­ a magyar zenéről. Bartók Lajos keményen, élesen, szatirikusan és a Nopcsa kormánybiztos működését megrostáló módon a nemzeti szín­ház úgy­nevezett vezetéséről való nyilatkozatok­kal kezdte beszédét és keserűen fölpanaszolta az isteni származású Múzsát kiűzték a régi templomból s helyet engedtek a szemérmet­lenségnek, a trágárságnak, — és itt még egy kifejezést használt Bartók, — a disznóságnak, a mit együttvéve Nopcsa-korszaknak lehetne nevezni. Szilágyi Dezső lehajlott az elnöki székből s kérdezősködött a pódiumon állóktól: — Mit mondott? Valaki megmondta. — Ez a kifejezés illetlen, rendre utasí­tom a képviselő­kat.­­ —• Nagyon sajnálom — válaszolta Bartók — hogy a kormánybiztos úr működése idején az állapotokat nem jellemezhetem más kifejezés­sel, mint a­melyet a száj- és köröm­fájás vitá­jánál a földmivelési miniszter úr használt. Zajosan fölhangzó derültség volt a kö­vetkezése a sikerült riposztnak s ettől a mon­dattól kezdve, élénkebben folyt a tárgyalás. A Bartók hallgatói, a közbeszólás és a he­lyeslői megszaporodtak. Oda ült a független­ségi oldalra, Bartók eb­be a kormánybiztos is, tetőtöl-talpig kivasaltan és hallgatott és jegye­zett egy darab ideig. Bartók aztán feléje for­dult és egyenest hozzá beszólt, némileg a Nopcsa báró fürge beszédű modorában. — Katona vagyok,, katona, nem tűrök ellenmondást — így szokott nyilatkozni a kor­mánybiztos — mondta Bartók. Helyén volna ez a princípium, ha az úgynevezett intendáns úr csak fölfelé alkalmazná, de mikor a mű­vésznőkkel szemben is az a princípium , nem tűrök ellenmondást, az végzetes. Perceken át hangzott a kacagás, a­mely végig zúgott az egész Házon. Nopcsa dr. sze­mérmesen lehajtotta a rajztanári tervek szerint megfésült haját, azután fölkelt és haragosan átment a kormánypárti oldalra. Bartók utána kiáltotta: — Nagyon sajnálom, hogy a kormány­biztos úr ilyen távozási mozzanatokat végez... A kacaj újra kitört és gyakorta ismétlő­dött, nevetett a kormánypárt is, csak akkor zúgolódott, a­mikor Bartók azt mondta, hogy Nopcsa báró, ha királylátogatáskor reprezen­tálni akar, kinyújtja a kezét és két 2000 írt flakker-geldet. Bartók végül határozati javas­latot adott be a színházügyeknek a kultusz­­tárcába való áttétele iránt. Nopcsa báró haraggal és mérsékelt kifeje­­zésű­ tűzzel válaszolt Bartóknak, minden rend­szer nélkül, úgy, a­hogy éppen eszébe jutott, kapadozva egyik kérdéshez is, a másikhoz is. Mikor nagyon haragos kezdett lenni, akkor nagyon mulatságossá vált. Az o betűt nem mondja ki semmi áron. Következetesen a betűt használ helyette. Ily formán a gondolom nála gandalam, a modern az ö nyelvén modern, az olyant igy ejti ki: olyan. És igy bizony sok csudaság esik meg a beszédében. Néhányan a kormánypártról szerfölött komoly arccal hall­gatták, a­mikor ilyen elszólást eresztett meg: a­mi a nemzeti színház előadásainak roszasá­­gát illeti, erre nézve minden meg lett téve, — a­mi még nagyobb derültséget okozott. — Jól beszél, miniszterelnök lesz belőle! — hangzott feléje a szélsőbalról. Programul elmondta, hogy az inten­­dánsi állást fen kell tartani, törekszik az opera magyarságára, a primadonna-férjeket ezután sem bocsátja a színpadra és hogy megtartja a pénzügyi egyensúlyt. Ebben nem gátolja őt meg senki. Egyéb csakugyan nem volt pro­gramjában. A folyosón Perczel miniszter eléje állott, megveregette a Nopcsa dr. vállát s ezt mondta: — Nagyon jól beszéltél. Jövőre megte­szünk ,közjogi debatternek. És Porczel miniszter — minisztersége óta először — mosolygott. A képviselőt ülése. Elnök: Szilágyi Dezső. ■Jegyzők: Josipovich Géza, Schober Ernő, Hé­­vizy János. A kormány részéről jelen vannak: Bánky Dezső báró miniszterelnök, Perczel Dezső, Dániel Ernő, Wlassics Gyula. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Következik a napirend: a belügyi költségvetés. Az anyakönyvezetés tételének folytatólagos tárgg­yalásánál fölszólalt Okolicsányi László . Nem mond­atja az állami anyakönyvezetésről még azt sem, hogy az állami szempontból sem jobb, sőt rosszabb az eddiginél. A bürokratikus berendezés kisebb és nagyobb hibái mindjárt az életbeléptetés után sűrűn kezdtek mutatkozni. Persze, a­mikor az anyakönyv­­vezetés törvényét tárgyalták , Kovács Albert és mások figyelmeztető beszédeket mondottak: a bel­ügyminiszter a folyosón tartózkodott. Ezután rá­mutat arra a sajátságos jelenségre, hogy a hivata­los lapnak állandó rovatává lesz az anya- 63 segéd­­anyakönyvvezetők kinevezése. Úgy látszik, a kine­­vezettek egyre-másra hagyják el állásukat s úgy látszik, hogy a közigazgatási teendők végzésében is sok fennakadás támadt a miatt, hogy a községi jegyzőket elvonták az adminisztrációtól. Hosszasab­ban beszél a községek anyagi túlterheléséről, végre

Next