Budapesti Hírlap, 1896. március (16. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

1896. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) miniszter Bécsből s Goluhovszki külügymi­niszternek üzenetét hozta, hogy a magyar kormány szólaljon föl a monarkia politikai és gazdasági egységének védelmére. A Bánffy­­kormány e kívánságnak engedett, de, mint a pénzügyminiszter ur magát kikorigálta, „kife­jezése nem volt szerencsés.“ Mindenesetre a polémiában Lukács László gyöngébb, mint Horánszky Nándor, ki Apponyi helyett is megfelelt neki egy beretvaélességűt cáfoló beszédben, mely a kiegyezés egész kér­désével, a kormány magatartásával, a szabad­elvű párt politikájával s az összes kormánypárti szónokok beszédeivel behatóan foglalkozott s igen nagy hatást tett. Mert nem csak vitat­kozott, hanem Ausztriával szemben a magyar érdekeket okadatolva pártolta. E hosszú beszéd a pénzügyminiszter rövid felszólalását és Tisza István békítő nyilatkozatát megelőzte. Még előbb a volt kereskedelmi miniszter, Lukács Béla felelt közfigyelemtől kísérve Hock Jánosnak a magyar folyamhajós-társaság ügyeit fölfedező beszédére. Egyben-másban cáfolta , hogy törvénytelenség nem történt, igazolta, de hogy minden helyesen történt volna, ő sem bizonyította, némely állitást felelet nélkül hagyott s leginkább csak arra szorítko­zott, a mit ő mint miniszter tett. Emelkedett hangon azzal fejezte be beszédét, hogy mily szükséges egy, magyar Duna­­gőzhajós társaság folyóink forgalmára s ki­vitelünk biztosítására, s hogy az ily hajós vállalatnak erősnek és hatalmasnak kell lenni. Kétségbevonhatatlan igazságok ezek, de nem igazolják azt, ha a finanszirozásnál s a hajó­park beszerzésénél hibákat követnek el s az állami szerződések illetéktelen kedvezményeket adnak. Az ülés elején a kvóta­bizottságot válasz­tották meg tíz tagból, nyolc kormánypártit s két nemzeti pártit. A szélsőbal nem vett részt a választásban s részt venni a bizottságban sem kivánt. Rajta tehát sérelem nem esett. A szabadelvűek egykori vezérüket, miniszter­elnöküket, egy évig földmivelési és hét évig pénzügyminiszterüket, Szapáry Gyulát nem eresztették be a kvóta­bizottságba s ezért a pártonkívülieknek nem adtak helyet, kik e dologért nagyon neheztelnek és méltán. Ez silány személyi politika. Kossuth Ferenc okolta meg röviden indít­ványát, hogy a milleniumra a külföldi parla­menteket is hívják meg. Bánffy kijelente, hogy a kormány ez értelemben el fog járni, mely ígéret folytán Kossuth Ferenc indítványát visszavonta. Az ülés végén pedig Sima kiáltotta Per­­czel Dezső egyik fülébe Stomfát, a másikba Nopcsát, a­mely interpellációra a belügymi­niszter azonnal fölpattant. Rövid csete­paté után a többség a miniszter válaszát tudomá­sul vette. • Ugrón és a zárószóval bíró Apponyi nagy kiegyezési beszédei hétfőre maradtak. Ezután szavaztak a szent koronát kisérő és a kvóta-bizottság tagjaira. Az eredményt később hir­dették ki. A képviselőház ülése. Elnök: Szilágyi Dezső. Az elnök: T. Ház! Hivatalos jelentés alapján értesítem a Házat az uralkodóház körében fölmerült gyászesetről. Ama ragaszkodás és kegyeletnél fogva, melylyel a nemzet és igy annak a képviselőháza az uralkodóház iránt viseltetik, bizonyára egyetért velem a­­ Ház, midőn Albrecht Szalvátor kir. her­ceg halála alkalmával, kit kora ifjúságában annyi re­mény és annyi ragaszkodás közül magához hivott a Gondviselés, javaslatba hozom, hogy a t. Ház a fen­séges kir. herceg halála fölött való fájdalmas rész­vétének és mély fájdalmának jegyzőkönyvben adjon kifejezést és azt felséges urunk és királyunknak a szokott módon legmagasabb tudomására hozza. (He­lyeslés.) A Ház ezt a javaslatomat helyeselvén, azt mint határozatot kimondom. A Ház Kemény Endre bárónak két havi sza­badságidőt ad. Az elnök bemutatja a főrendiház elnökének átiratát, mely szerint a főrendiház részéről a kvóta­bizottságba: Szmrecsányi Pál, Dessewff­y Aurél gr., Gajzágó Salamon, Lukács Antal és Pallavicini Ede őrgróf, a koronát kísérő országos küldöttségbe pe­­dig: Majláth György gr., Révay Gyula br., Ka­­rátsonyi Aladár gr. és Pallavicini Sándr őrgróf vá­lasztottak meg. Az elnök bemutatja Szepes megye és Pozsony város kérvényét, melyben a vámszövetség megújí­tásánál Magyarország közgazdasági érdekeinek megóvását kérik. Kiadják a kérvényi bizottságnak. Az interpellációs könyvbe Sima Ferenc jegy­zett be interpellációt. A parlamentek meghívása. Kossuth Ferenc: Az állami létnek két rend­beli nyilvánulása van: az egyik a külföld felé való, a másik a belföld felé való. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) A­mi a belföldet illeti, erre nézve az állami létnek nyilvánulása egészen magánügyünk; ezt a magánügyünket úgy rendezhetjük, a­mint akarjuk; a mi bajunk, a mi szerencsétlenségünk, sőt hozzáteszem, hogy a mi szégyenünk, ha nem bírjuk úgy rendezni e magánügyünket, a­mint ez, az állami létnek első nyilvánulását megilletné ál­lami létünk második ezredévének küszöbén. (Igaz! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) De az állami létnek nyilvánulása kifelé nem a mi magánügyünk, mint­hogy ezt nem rendezhetjük, nem intézhetjük kellő­leg, hogy ha ehhez nem járulnak hozzá a külföldi nemzetek. (Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Nekünk nincs más mód rendelkezésünkre, hogy a külföldi nemzetek tudomást vegyenek a mi állami létünk ezredéves ünnepéről, mint az, hogy a magyar országgyűlés nevében a kormány hívja meg a külföldi nemzetek parlamentjeit. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Hívja meg még­pedig azért, mert a külföldi államok szuverenitásának egyenlő rangú képviselői közül, vagyis a külföldi államfők és a parlamentek közül, mi csak az utóbbiakkal éphetünk viszonyba, de az előbbiekkel nem. (Úgy van­­ a szélső­baloldalon.) Nem csak tanácsos, nem csak opportunus, de egyszerűen illendő dolog az, hogy az európai államok társaságába történt belé­pésünk ezredik évi évfordulóját eme államok kép­viselői társaságában üljük meg és velük ünnepeljük meg. (Igaz! Úgy van­ a szélső baloldalon. Ajánlom tehát indítványomat a t. Háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök: T. Ház! Hozzájárulok Kossuth Ferenc t. képviselő úrnak ahhoz az indítványához, hogy a kormány utasíttas­­sék az ezredéves ünnep és kiállítás alkalmából a külföldi nemzetek parlamentjeit meghívni. Erre való hajlandóságát a kormánynak ezennel kijelentem (Helyeslés.) és a mennyiben kijelentem, és így a­mennyiben az indítvány érdeméhez hozzájárulok és abban az értelemben a kormány el is fog járni, kérem a t. Házat, méltóztassék eltekinteni attól, hogy az indítvány érdemleges tárgyalásra napi­rendre tűzessék, mert az indítvány érdemének el­fogadásával a kormány a kívánságnak megfelelően fog eljárni. (Általános élénk helyeslés.) Kossuth Ferenc: T. Ház ! Tudomást veszek a t. miniszterelnök úr nyilatkozatáról és bízván abban, hogy csakugyan meg fogja a kormány tenni az intézkedéseket arra, hogy meg legyenek híva a külföldi államok parlamentjei, visszavonom indít­ványomat. (Helyeslés.) A kereskedelmi költségvetés. Lukács Béla kijelenti, hogy­­ a kereskedelmi minisztérium költségvetését ama­ részletes program alapján, melyet a kereskedelmi miniszter a tárgya­lás elején a Házban kifejtett, elfogadja; azokat a határozati javaslatokat pedig, melyeket a tárgyalás folyamán több oldalról benyújtottak, annak a meg­­okolásnak alapján, melyet a napokban Tisza Kálmán kifejtett, el nem fogadja. Azután rátért Hock Jánosnak a beszédére. Tagadja, hogy a folyam és tengerhajós részvény­­társaság tönkretenné, vagy oly nagyon megkárosí­taná a magán­hajózást. Abba a jegyzékbe, mely állítólag megkárosított magán­hajós vállalatok ha­jóit összeírja, belevették azokat a hajókat, melyeket a társaság működése abszolúte nem érinthet: a ba­latoni hajózást, a budapesti propellereket, az állami kotróhaj­órajt, az építési vállalkozóknak és különféle építési vállalatnak a hajóraját, melyek mind külön­leges célokat szolgálnak, továbbá a fahajókat, a káposztát, almát, követ, gabonát szállító vízi járó­műveket. Tulajdonképpen csak két vállalat közvetí­tett jelentékeny forgalmat: a győri társaság és a Luczenbacher-féle vállalat, de ezeket beleolvasztot­ták a magyar folyam- és tengerhajós rész­­vénytársaságba. Ezeken kívül még csak két némileg számottevő vállalat van: az Eggen­hoffer-féle hat régi gőzhajóval, ezek ketteje is csavargőzös és a többi lóereje sem va­lami jelentékeny és a Guttentag-cég egynéhány 1859—1874-ben épült hajóval. Ezekkel konkurrál tehát az uj társaság, de ezek is megélhetnek, ha nem akarnak nagy hajós politikát csinálni, a­mi nem is nekik való. A fahajóknak és a fauszályok­nak nem fog az uj társaság ártani, mert a vonta­tásnak költségei a konkurrencia folytán csökkennek. Hock János: De fölemelték a vontatás költ­ségeit. Lukács Béla: Ez csak momentán intézkedés lehet. Kijelenti továbbá, hogy a társasággal való átrakodási egyezmény irományai — mert csak az lehet a Hock által említett állítólagos titkos egyez­ség — a tárgyalások idején a Házban — rendelkezé­sére állottak minden képviselőnek. A szolgáltatások, melyeket az államvasutak a társaságnak tesznek, nem egyoldalúak, hanem kölcsönösek. Ilyen, hogy a társaság az államvasutak vízi állomásainál a tü­zelő­anyagokat az önköltségek és a kezelési költ­ségek megtérítésével igénybe vehetik. Ez nem teher az államvasutakra nézve. Hock János: Tönkreteszik vele a magánvál­lalkozást. Lukács Béla: Hát a fahajóknak adjuk a sze­net ? Mit csinálnak azok vele ? A 40.000 forintot, melyet Hock említett, azért adják a társaságnak, mert a külső államokban, kivált a keletiekben a folyam - és tengerhajós társaság az államvasutak helyett és nevében az ügynöki és áruszerzési szol­gálatot ellátja. Ezek a költségek azonban a keres­kedelmi tárcában az államvasutak budget budgetj­é­­ben preliminálva vannak. Aztán így folytatja a szóló: T. Ház! A magyar hajózásnak létesítését meggyőződésem szerint kisszerű szempontokból egy pár magán­hajósnak, mondjuk, privát érdekéből fölfogni nem lehet. Nagy célok és nagy feladatok lebegtek a kormány előtt akkor, mikor ennek a hajós­ vállalatnak létesítéséhez hozzáfogott, minden nehézség ellenére, melyekkel ennek ennek a kér­désnek megoldásánál találkoztunk. A magyar for­galmi politika mindig hiányos volt és hiányos is mindaddig, míg egy, a magyar állam föltétlen rendelke­zése alatt álló, versenyképes kellő tőkével ellátott nagy hajósi vállalat nem áll a magyar forgalmi politiká­nak rendelkezésére. (Helyeslés. Úgy van­ jobb­felöl.) Mindig ki voltunk és ki vagyunk szolgál­tatva a külföldi államok, illetve külföldi vasutak forgalmi politikájának és a magyar forgalmi politika előtt mintegy rémkép lebegett mindig az az eshető­ség, hogy akkor, mikor kivitelünknek, közgazdasá­gunknak talán leginkább érdekében van, hogy nyugat és kelet­ felé szabad legyen az út előttünk, talán éppen akkor zárják el, vagy teszik előttünk nehézzé az utat oly vasutak, a­melyek nem a ma­gyar államnak és nem a magyar kormánynak ha­talmi szférájába esnek. Ennek a feladatnak, hogy pl. Pozsonyon túl is, Németországban is és Euró­pának nyugaton szabad legyen előttünk az út, és hogy közlekedési politikánkat a vízi eleső utak fölhasználásával is közgazdasági érdekeinknek ja­vára hasznosíthassuk, eme feladatnak tesz e hajós vállalat nagy szolgálatot. Már maga ez a puszta tény, hogy a magyar állam rendelkezik egy tíz millió frtnyi tőkével bíró hajós vállalattal, a­mely­nek hajóparkja megfelel a mai forgalmi igények­nek, a kereskedelmi és hajó­technika előre­haladott követelményeinek, már ez biztosítja a mi javunkra azt a forgalmi politikát, a­mely a mi érde­keinknek megfelel, biztosítja azt, hogy eset­leg a külföldi vasutak elzárkózó, vagy aka­dékoskodó velleitásaikkal, a mi kiviteleinket ne sértsék. És ismét­­. képviselőház, a­mi áll nyugat felé, az áll kelet felé. Hiszen mi sem fogunk talán örökké nyerstermelő ország maradni, már is van, adja Isten, hogy minél több legyen olyan iparcik­künk, a­melyekkel külföldön is megjelenhessünk. Van például cukor-, vas- és szesziparunk, lisztipa­runk, faiparunk stb. számos nagy, hatalmas lendületnek induló iparág, a­melyeknél éppen az az érdekünk, hogy a lehető legolcsóbb szállítás útjait érjük el. Ennek is szolgálatot fog tenni ez a hajós válla­lat. Maholnap a Lloyd­dal kötött egyezmény, a­mely Fiuméból látja el a keleti szolgálatot, le fog járni. Arra az eshetőségre nagyon jó szolgálatot fog tenni nekünk ez a hajós vállalat, a­mely úgy nyugat, mint kelet felé a legolcsóbb vízi utat hasz­nosítja forgalmi erdőinknek a megóvására. T. kép­­viselőház, ilyen nagy feladatoknak a megoldását szem előtt tartó vállalatot nem lehet azokból a kis­szerű szempontokból megítélni, a­melyekből azt a t. képviselő úr tette. (Helyeslés és tetszés jobb­felől.) Horánszky Nándor : A pénzügyminiszter teg­napi beszédével foglalkozik, a­ki oly vehemens tá­madást intézett az ellenzék, s különösen Apponyi ellen, a tárgyalás ötödik napján. Miért volt ez a támadás ? Hiszen Apponyi teljesen objektív, min­den támadástól tartózkodó beszédet mondott! Szá­mosan, kik ellenfelei Apponyinak, helyeselték be­szédének tartalmát s a kereskedelmi miniszter is kijelentette, hogy teljesen egy nézetes: van Appo­­nyival. Ivánka Oszkár : Szolidáris ez a kormány ? Horánszky Nándor : Hát nem egyezik meg a pénzügyminiszter nézete a kereskedelmi miniszter nézetével ? (Fölkiáltások a bal- és szélsőbalolda­­lon : Dehogy egyezik !) A két miniszter nyilatkozata homlokegyenest ellenkezik. Minő incidens jött hir­­telenében közbe az egyik és másik nyilatkozat kö­zött ? (Tetszés és derültség a baloldalon. Fölkiáltá­sok . Bécsi hírek.) Azt mondta a pénzügyminiszter, hogy gyanú­sítani nem akar. Hát mit jelent az a fejtegetése, hogy Apponyi pacifikus nyilatkozatában a kormány­képesség csírái rejlenek ? A kormány rész néven vette, hogy az ellen­zék végeredményben lehető egyöntetű megállapo­dásra jutva, fölhívta a kormányt arra, hogy a vám- és kereskedelmi szövetséget mondja föl. De Apponyi javaslatában rejlik az a nagy ravaszság, melyet a pénzügyminiszter öt nap alatt kibúvárkodott. Ő gyanúsítani nem akart, az intenciókat kétségbe vonni nem akarta, de hát mégis azt mondja, hogy 3

Next