Budapesti Hirlap, 1896. május (16. évfolyam, 120-149. szám)

1896-05-01 / 120. szám

Budapest, 1896. XVI. évfolyam 120. sz. Péntek, május 1. Előfizetési árak: Egész évre II frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon­ta. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., Rökk Szilárd­ utca I. sz. Hirdetések nonp­retite - számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. k I r t A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Vivos YOCO. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Egész sugárkévékben öntsd le fényessé­gedet napvilág és ragyogd be, vedd körül, aranyozd meg az ünnepre készülő fővárost. A szürke falakon már megjelennek a pi­­ros-fehér-zöld drapériák ; a magyar címert szé­pen feldíszítve kiteszik a boltok fölé; a házak sarkairól, erkélyeiről, tetejéről hatalmas nemzeti zászlók lengenek alá s gyönyörködik bennök az az óriási tömeg, mely utcáinkon áradatként höm­pölyög mindenfelé. A város olyan, mint a megütött hangya­boly : minden izében megmozdult s arcukon kíváncsisággal és izgatottsággal sétálnak az emberek. A párisi világhírű boulevardokat kivéve, ilyen nyü­zgő életet, eleven képet, tarka lát­ványt nem mutat a világ egy városa sem, mint most Budapest. A budapesti ember, épp úgy, mint a párisi, különben is szeret az utcán lenni, de most a napnak legalább kétharmad részét az utcán tölti mindenki, hogy a város életének hatalmas lüktetését élvezze. Az ember szinte emelt fővel, dagadó kebellel szeli át a tömegek árját, egybe olvad, összeforr a nép­­tengerrel s érzi magán átfutni a nemzet örö­mének villamos ütéseit. Az ezredvég hatása legyőzi a századvégi skepticizmust. A nép moraja, a zászlók lengése, a lázas készülődés nyüzsgése, az utolsó pilla­natok izgatottsága, mind, mind hozzájárul ahoz, hogy a nyugodtabb vérmérsékletű, kritikusabb fejű embert is emelkedett kedvbe, sőt bizonyos extázisba hozza. Kell, hogy azt érezze e pillanatban min­den ember ebben az országban. Dicső dolog magyarnak lenni! Sokfelől sötét gyűlölettel, vak irigységgel néznek a mi ünnepünkre. Gyáva és hitvány népnek kell lenni, mely egy másik nép ilyen ünnepének nem tud örülni. Nem ajándékba kaptuk azt, a­mit ma bírunk. Nem hízelgéssel, csúszás-mászással, árulással. A keserű sors kar­mai közül darabonként szaggattuk vissza azt, a­mit tőlünk elvettek. Mindig és mindent a magunk erejéből csináltunk, épp ezért meg is fogjuk tartani erős karunkkal, melyet ezer év harca és munkája megacélozott. A mi országunkat nem Európa kerekítette ki és nagyobbította meg. Mi nem európai kongresszusoktól koldul­tunk királyunk fejére koronát. Mit irigyeltek tőlünk, kik soha senkinek a kegyencei nem voltunk? Gyertek és örüljetek a mi munkánknak; ez teremti meg a népek testvériségét. A nagy nemzetek, az oroszlánok rokon­­szenve — máris látjuk, — a mienk. Csak a kis sakálok járnak körülöttünk rekedt üvöltö­zéssel. A nagy nemzetek elküldötték ide képvi­selőiket, e pillanatban a művelt világ minden nemzete itt van Budapest falai közt. . Európa és Amerika legtekintélyesebb lapjai elküldték egy-egy munkatársukat, a­kik­­beszéltünk, járkáltunk velük) csodálkozva, el­­ámulva nézik a fiatal város hatalmas arányait és kábító szépségeit. Elragadtatással járkálnak az Andrássy­­úton, s nézik a négy sorban szakadatlanul ro­bogó kocsikat. A magyar módra felszerszámo­­zott négylovas hintókat, a nyalka, pitykés­­dolmányos kocsislegényeket, s a világos tavaszi ruhában sétáló budapesti szép asszo­nyokat. Készen lesz-e a kiállítás? ez egyik fő­kérdésük. És nem csak nekik, de mindenkinek. Nohát, igenis készen lesz. A pavillonokban lesz egy darabig mit rendezni, de a legérdeke­sebb dolgot: a parasztfalu, a történeti, had­ügyi, tengerészeti, halászati és néprajzi kiállí­tás már­is készen van. Kint pedig a kiállítás útjain egy szalma­szál sem fogja bántani a szemet. Rajta hát magyarok: vágjatok, hasítsatok, fűrészeljetek, szegezzetek, söpörjetek, vakolja­tok, izzadjatok, dolgozzatok még egy nap és egy éjjel. Szombaton az egész világ ott áll munká­tok előtt, s az ezeréves nemzet elismerése fogja homlokotokról a verejtéket letörölni. Nap és hold. Budapest, ápr. 30. Király és királyné ragyognak Ma­gyarország egén s a sötétség árnyékai eltűnnek. Felhők borulatán győz a nap melege, ködök vonulását ezüst párává varázsolja a hold. Ily jelenés volt elő­ször Erzsébet királyasszonyunk akkor, midőn a magyar nemzet kétségbeeset­ten gyászolt, de lehajtott feléje bűbájos királynéja, ujjával érinté szemét s szive tüzes reményekre ébredt föl, így tün­­döklött Szent István koronájával fején felséges urunk s esküre emelte kezét, hogy Magyarországot megmenti, rögtön leborult előtte a hálás nemzet s hűség­ben érezte magát föláldozá. Harminc év telt el ezóta s minden megváltozott köröskörül, csak a király kegyelme s a királyné szeretete nem változtak. Árpád ivadéka mind a kettő­s fejedelmi jogának örököse, s melyet Pusztaszeren őseink utódainak fogad­tak, a hűséget, nemzetünk lányágon unokáiknak, Ferenc Józsefnek és Er­zsébetnek ezer év múlva Magyarország fejedelmeinek megtartotta. Áldjuk őket s ha honszerző Árpád és honalapító Szent István lelke ránk letekint, ál­dani fogják ők is a magyar trónon ülő unokáikat, mivel hogy Magyarországot egész épségében helyreállították és megtartották, alkotmányát megőrizték, népét békességben megoltalmazták, nemzetünknek Európában tiszteletet szereztek. Árpád emlékét ünnepelni jöttek hozzánk felséges királyunk és király­nénk s velük a Habsburgoknak nem­zetsége. Ezer évből az első Árpádé volt, az utolsó a Ferenc Józsefé. A nagy honalapító, ki egy nemzetet be­vezetett a történelembe s átadott az örök életnek, árpád emlékezete e mai napon föltűnik minden magyarnak s buzgó ihlettel, mintha most is élne, fogadunk neki örök hűséget, hogy ha­zánkat élve-halva váltig szeretni fog­juk. S emléke mellett élve áll előt­tünk örök jogon utóda s követője Ferenc József király, ki Buda várfokáról áldva uralkodik Magyar­­országon. Érzéseink mintha egye­sülnének, a kegyelet és hála a szere­tettel s reménynyel. Hazánkat vérrel szereztük, vérünkkel tápláltuk, ezer esztendeig szenvedtünk, küzdöttünk, csakhogy megtartsuk s megtartottuk s ime az ezeréves szenvedés átváltozik bizalommá, könyeinken keresztül az öröm ragyog, mert él hitünk, hogy ki­rályunk Ferenc József uj ezerévet szer­zett nemzetünké c'*#1 » A magyar népnek s királyi házá­nak, mert együtt éri őket a jövő szá­zad s a jövendő csaták minden vesze­delmét legyőzniük csak együtt sikerül­het. Tudja ezt a király is s megjele­nése köztünk mintegy fogadalom, hogy nem hagy el bennünket, ő a mi kirá­lyunk, mi az ő népe. Isten atyja neki, atyánk nekünk, áldása legyen rajta, le­gyen rajtunk. Mai számunk 20 oldal. Az új francia kormány. Budapest, ápr. 30. Méline mint Franciaország miniszterelnöke s egyszersmind a földmivelési tárca felelős ve­zetője nem érdektelen alak. Egyike ama mind­inkább ritkuló francia államférfiaknak, a­kik elvet képviselnek és nemcsak buzgó republi­kánusok. Méline az agrárius csoport vezetője s mint ilyen pár év előtt nagyon kíméletlen har­cot indított a francia gazdasági termékek ér­dekében monarkiánk ellen is. Ennek részletei­vel mai párisi táviratunk foglalkozott. Mi azon­ban azt h­iszszük és kell is hinnünk, hogy Mé­lin­e, mint a kormány feje, igyekezni fog békében maradni a külhatalnakkal épp úgy, mint annak idején Gladstone, ki lemondott ellenzéki korában vallott nézeteiről és mint miniszterelnök formálisan bocsánatot kért mon­­arkiánktól előbbi támadásaiért. Fő feladata rendet teremteni Franciaor­szágban. Megélni a kamarával ha lehet, vag ha nem, akkor elrendelni az új választásod Ezek eredménye attól függ, vájjon a néni konzervatív elemei tudatára jutottak-e annyi­ a veszedelemnek, mely őket a szocialisták és radikálisok részéről fenyegeti, hogy együttes erélyes föllépésre bírnák magukat elhatározni. Ez a helyzet fejti meg, miért jutott Méline a miniszterelnöki székbe. Éppen ezért múltja és eddigi törekvései nem hagyhatnak bennünket kétségben az iránt, hogy a francia társadalom konzervatív elemeire fog támaszkodni és meg­kísérli a földmivelők és földbirtokosok megnye­rése által ellensúlyozni a nagy városok radiká­lisainak rendbontó törekvéseit. Mennyiben fog ez neki sikerülni, arra felel majd a közel­jövő.

Next