Budapesti Hirlap, 1896. május (16. évfolyam, 120-149. szám)
1896-05-01 / 120. szám
Budapest, 1896. XVI. évfolyam 120. sz. Péntek, május 1. Előfizetési árak: Egész évre II frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való naponta. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., Rökk Szilárd utca I. sz. Hirdetések nonpretite - számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. k I r t A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Vivos YOCO. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Egész sugárkévékben öntsd le fényességedet napvilág és ragyogd be, vedd körül, aranyozd meg az ünnepre készülő fővárost. A szürke falakon már megjelennek a piros-fehér-zöld drapériák ; a magyar címert szépen feldíszítve kiteszik a boltok fölé; a házak sarkairól, erkélyeiről, tetejéről hatalmas nemzeti zászlók lengenek alá s gyönyörködik bennök az az óriási tömeg, mely utcáinkon áradatként hömpölyög mindenfelé. A város olyan, mint a megütött hangyaboly : minden izében megmozdult s arcukon kíváncsisággal és izgatottsággal sétálnak az emberek. A párisi világhírű boulevardokat kivéve, ilyen nyüzgő életet, eleven képet, tarka látványt nem mutat a világ egy városa sem, mint most Budapest. A budapesti ember, épp úgy, mint a párisi, különben is szeret az utcán lenni, de most a napnak legalább kétharmad részét az utcán tölti mindenki, hogy a város életének hatalmas lüktetését élvezze. Az ember szinte emelt fővel, dagadó kebellel szeli át a tömegek árját, egybe olvad, összeforr a néptengerrel s érzi magán átfutni a nemzet örömének villamos ütéseit. Az ezredvég hatása legyőzi a századvégi skepticizmust. A nép moraja, a zászlók lengése, a lázas készülődés nyüzsgése, az utolsó pillanatok izgatottsága, mind, mind hozzájárul ahoz, hogy a nyugodtabb vérmérsékletű, kritikusabb fejű embert is emelkedett kedvbe, sőt bizonyos extázisba hozza. Kell, hogy azt érezze e pillanatban minden ember ebben az országban. Dicső dolog magyarnak lenni! Sokfelől sötét gyűlölettel, vak irigységgel néznek a mi ünnepünkre. Gyáva és hitvány népnek kell lenni, mely egy másik nép ilyen ünnepének nem tud örülni. Nem ajándékba kaptuk azt, amit ma bírunk. Nem hízelgéssel, csúszás-mászással, árulással. A keserű sors karmai közül darabonként szaggattuk vissza azt, amit tőlünk elvettek. Mindig és mindent a magunk erejéből csináltunk, épp ezért meg is fogjuk tartani erős karunkkal, melyet ezer év harca és munkája megacélozott. A mi országunkat nem Európa kerekítette ki és nagyobbította meg. Mi nem európai kongresszusoktól koldultunk királyunk fejére koronát. Mit irigyeltek tőlünk, kik soha senkinek a kegyencei nem voltunk? Gyertek és örüljetek a mi munkánknak; ez teremti meg a népek testvériségét. A nagy nemzetek, az oroszlánok rokonszenve — máris látjuk, — a mienk. Csak a kis sakálok járnak körülöttünk rekedt üvöltözéssel. A nagy nemzetek elküldötték ide képviselőiket, e pillanatban a művelt világ minden nemzete itt van Budapest falai közt. . Európa és Amerika legtekintélyesebb lapjai elküldték egy-egy munkatársukat, akikbeszéltünk, járkáltunk velük) csodálkozva, elámulva nézik a fiatal város hatalmas arányait és kábító szépségeit. Elragadtatással járkálnak az Andrássyúton, s nézik a négy sorban szakadatlanul robogó kocsikat. A magyar módra felszerszámozott négylovas hintókat, a nyalka, pitykésdolmányos kocsislegényeket, s a világos tavaszi ruhában sétáló budapesti szép asszonyokat. Készen lesz-e a kiállítás? ez egyik főkérdésük. És nem csak nekik, de mindenkinek. Nohát, igenis készen lesz. A pavillonokban lesz egy darabig mit rendezni, de a legérdekesebb dolgot: a parasztfalu, a történeti, hadügyi, tengerészeti, halászati és néprajzi kiállítás máris készen van. Kint pedig a kiállítás útjain egy szalmaszál sem fogja bántani a szemet. Rajta hát magyarok: vágjatok, hasítsatok, fűrészeljetek, szegezzetek, söpörjetek, vakoljatok, izzadjatok, dolgozzatok még egy nap és egy éjjel. Szombaton az egész világ ott áll munkátok előtt, s az ezeréves nemzet elismerése fogja homlokotokról a verejtéket letörölni. Nap és hold. Budapest, ápr. 30. Király és királyné ragyognak Magyarország egén s a sötétség árnyékai eltűnnek. Felhők borulatán győz a nap melege, ködök vonulását ezüst párává varázsolja a hold. Ily jelenés volt először Erzsébet királyasszonyunk akkor, midőn a magyar nemzet kétségbeesetten gyászolt, de lehajtott feléje bűbájos királynéja, ujjával érinté szemét s szive tüzes reményekre ébredt föl, így tündöklött Szent István koronájával fején felséges urunk s esküre emelte kezét, hogy Magyarországot megmenti, rögtön leborult előtte a hálás nemzet s hűségben érezte magát föláldozá. Harminc év telt el ezóta s minden megváltozott köröskörül, csak a király kegyelme s a királyné szeretete nem változtak. Árpád ivadéka mind a kettős fejedelmi jogának örököse, s melyet Pusztaszeren őseink utódainak fogadtak, a hűséget, nemzetünk lányágon unokáiknak, Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek ezer év múlva Magyarország fejedelmeinek megtartotta. Áldjuk őket s ha honszerző Árpád és honalapító Szent István lelke ránk letekint, áldani fogják ők is a magyar trónon ülő unokáikat, mivel hogy Magyarországot egész épségében helyreállították és megtartották, alkotmányát megőrizték, népét békességben megoltalmazták, nemzetünknek Európában tiszteletet szereztek. Árpád emlékét ünnepelni jöttek hozzánk felséges királyunk és királynénk s velük a Habsburgoknak nemzetsége. Ezer évből az első Árpádé volt, az utolsó a Ferenc Józsefé. A nagy honalapító, ki egy nemzetet bevezetett a történelembe s átadott az örök életnek, árpád emlékezete e mai napon föltűnik minden magyarnak s buzgó ihlettel, mintha most is élne, fogadunk neki örök hűséget, hogy hazánkat élve-halva váltig szeretni fogjuk. S emléke mellett élve áll előttünk örök jogon utóda s követője Ferenc József király, ki Buda várfokáról áldva uralkodik Magyarországon. Érzéseink mintha egyesülnének, a kegyelet és hála a szeretettel s reménynyel. Hazánkat vérrel szereztük, vérünkkel tápláltuk, ezer esztendeig szenvedtünk, küzdöttünk, csakhogy megtartsuk s megtartottuk s ime az ezeréves szenvedés átváltozik bizalommá, könyeinken keresztül az öröm ragyog, mert él hitünk, hogy királyunk Ferenc József uj ezerévet szerzett nemzetünké c'*#1 » A magyar népnek s királyi házának, mert együtt éri őket a jövő század s a jövendő csaták minden veszedelmét legyőzniük csak együtt sikerülhet. Tudja ezt a király is s megjelenése köztünk mintegy fogadalom, hogy nem hagy el bennünket, ő a mi királyunk, mi az ő népe. Isten atyja neki, atyánk nekünk, áldása legyen rajta, legyen rajtunk. Mai számunk 20 oldal. Az új francia kormány. Budapest, ápr. 30. Méline mint Franciaország miniszterelnöke s egyszersmind a földmivelési tárca felelős vezetője nem érdektelen alak. Egyike ama mindinkább ritkuló francia államférfiaknak, akik elvet képviselnek és nemcsak buzgó republikánusok. Méline az agrárius csoport vezetője s mint ilyen pár év előtt nagyon kíméletlen harcot indított a francia gazdasági termékek érdekében monarkiánk ellen is. Ennek részleteivel mai párisi táviratunk foglalkozott. Mi azonban azt hiszszük és kell is hinnünk, hogy Méline, mint a kormány feje, igyekezni fog békében maradni a külhatalnakkal épp úgy, mint annak idején Gladstone, ki lemondott ellenzéki korában vallott nézeteiről és mint miniszterelnök formálisan bocsánatot kért monarkiánktól előbbi támadásaiért. Fő feladata rendet teremteni Franciaországban. Megélni a kamarával ha lehet, vag ha nem, akkor elrendelni az új választásod Ezek eredménye attól függ, vájjon a néni konzervatív elemei tudatára jutottak-e annyi a veszedelemnek, mely őket a szocialisták és radikálisok részéről fenyegeti, hogy együttes erélyes föllépésre bírnák magukat elhatározni. Ez a helyzet fejti meg, miért jutott Méline a miniszterelnöki székbe. Éppen ezért múltja és eddigi törekvései nem hagyhatnak bennünket kétségben az iránt, hogy a francia társadalom konzervatív elemeire fog támaszkodni és megkísérli a földmivelők és földbirtokosok megnyerése által ellensúlyozni a nagy városok radikálisainak rendbontó törekvéseit. Mennyiben fog ez neki sikerülni, arra felel majd a közeljövő.