Budapesti Hírlap, 1896. június(16. évfolyam, 151-178. szám)

1896-06-02 / 151. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP. (151. ss.) 1896. junius 2. valamivel több van kiadva (1885-ben 13,198 volt összesen, a hónapi bérletjegyekkel együtt), s igy ma­guk a bérlők is körülbelöl 650,000 látogatót adtak a kiállításnak. A többi jegyeket is számítva, bátran mondható, hogy az ezredévi kiállításon eddig más­fél millió embernél több fordult meg. Nem akarjuk ideje korán megírni a dia­dalkürtöt, de ebből a kimutatásból alaposan reméljük, hogy az ezredéves kiállítás fényes eredménynyel fog végződni, mely csúffá teszi a pesszimisták és a kárörvendők számítását. Már, hogy a bérletjegyesek száma duplája az 1885-ikinek, hogy az első hónapban 130.000-el több napijegyet adtak el, vasárnap rendszerint 10—15.000 fizető napijegyessel több megy a kiállításba, mint 1885-ben, hétköznap, egy ese­tet kivéve, sohasem szállott alá a napijegyesek száma a hétezeren, pünkösd óta pedig a tíz­ezren, akár esős volt a nap, akár napfényes, minden jóval biztat. «• Osztrák vendégek a kiállításon. Az alsó-asztriai­ iparegyesületnek tegnap este 155 előkelő tagja ér­kezett külön .A vonaton Budapestre, a kiállítás megte­kintésére, Harpke Antal csász­­tanácsos elnök veze­tésével. A vendégeket a pályaudvarban Schmidt, a kiállítás igazgatója és Zichy Jenő gróf, a magyar orsz. iparegyesület elnöke fogadta nagy közönséggel. A fogadás fölötte szives volt. Nagy éljenzés közt Zichy Jenő gróf üdvözölte az urakat, mire Harpke elnök megköszönte a szép és szíves fogadtatást, kijelentette, hogy az alsó-ausztriai iparegyesület nem választott az idén szebb tanulmányutat Buda­pestnél, a milleniumot ünneplő Magyarország szép fővárosánál. Viharos éljenzés támadt ezekre a sza­vakra. Ezután a vendégek kocsira ültek és 10 órakor a Nemzeti szállóban ismerkedési est volt. Örvendetes, hogy a bécsi vendégek többen érkez­tek, mint a­hányan bejelentve voltak. Ma a vendégek öt csoportra oszolva, a ki­állítás rendezőinek kalauzolásával megnézték a ki­állítást, a­hová jórészt a földalatti villamoson men­tek ki. A bécsi urak elragadtatással nyilatkoztak a látottakról. Délben a Lippert-vendéglőben közösen ebédeltek és többen lelkes tósztban beszéltek a ki­állítás szépségéről. Délután folytatták a szemlét, mindent persze nem nézhettek meg. Este­felé át­mentek Kis-Budavárába, melynek igazgatósága ünne­­piesen fogadta őket. Itt megnéztek minden látni­valót. Holnap a vendégek tiszteletére az ünnepsé­gek csarnokában banker lesz, melyre a kereskedelmi miniszter is elmegy.* A kereskedelmi miniszter estéje. Bániéi Ernő kereskedelmi miniszter és neje június 3-án a ki­állítókat az ünnepek csarnokába fogadó estére hívta meg.* Kiállítási értesítő címen nyomtatott lap jele­nik meg mától fogva a kiállításon, melyet a XV. (sokszorosítóipar) csoport bizottsága ad ki. százados, Virányi főhadnagy, Mario főhadnagy, Perasis százados, Wiesauer százados, Gross száza­dos, Jankovich százados, Jármy főhadnagy, Gravezio főhadnagy, Maurig százados, Wurzel főhadnagy, Kleyle százados, Wraubek százados, Abonyi főhad­­nagy, Jony László százados, Schafgotsche gróf százados, Schmidt főhadnagy, Hammersberg száza­dos, Wrängel gróf százados, Hallar százados, Jony Nándor százados és Förster százados. A földmive­­lésügyi miniszter minden egyes csoport részére egy 1200 korona értékű első s egy 800 korona ér­tékű második díjat, a nem díjnyertes résztvevők részére pedig értékes emléktárgyat ad. * Zimonyiak a kiállításon. A zimonyi polgárság Szerém vármegye többi községeivel együtt tömeges kirándulást rendez Budapestre az ezredévi kiállítás meglátogatására. Az indulás június 25-én lesz külön vonaton.* A tenyeselőkiállítás előkészületei már folynak. Vasárnapról hétfőre virradó éjjel 300 munkás dol­gozott az állatkiállítási istállókban az átalakítás munkáján. A teny­észszarvasmarhák elszállítását már vasárnap délután megkezdték s ma délutánig, tehát 14 óra alatt 2000 darab állatot raktak be a vasúti kocsikba. Ma délben már lószállítmányok is érkez­tek az állatkiállítási területre s holnap reggelre várják a 80 lóból álló bosnyák-hercegovinai kiállí­tás megérkeztét. A tenyészlókiállítás június 5-től 12-ig lesz nyitva, kétszáz lóval kevesebb lesz, mint a májusi hasonló kiállításon volt, de az anyag álta­lában értékesebb. A zsűri által kitüntetett állatokat naponta délután 5 és 7 óra között vezetik elő, de egész nap lesznek bemutatások nyereg alatt, kocsi­ban vagy szabadon elővezetve. Belépti díj az első napon (pénteken) t frt, a többi napokon 50 kr. lesz. A részletes katalógus holnap kerül ki a sajtó alól s ára 50 kr. A kiállítás megnyitása 5-én dél­előtt 10 órakor lesz s ugyanakkor kezdi meg a zsűri is működését.* A katonai díjlovaglás. A június 10-én d. e. 10 óra­kor az állatkiállítás lovagló terén rendezendő katonai díjlovaglás egyike lesz a legfényesebb látványosságok­nak. Lovagolni fognak: Mihajlovich főhadnagy, Lubievszky gróf százados, Becker főhadnagy, Ko­zina őrnagy, Hoffmann százados, Madeyski száza­dos, Heidenthaler százados, Feigl alezredes, Bru­dermann százados, Bailbau b. főhadnagy, Polster A moszkvai katasztrófa. — Saját tudósítónk táviratai. — Moszkva, jun. 1. Az egész város még most is a tegnapelőtti borzasztó katasztrófa hatása alatt van. A kata­sztrófa okairól a legképtelenebb hírek vannak el­terjedve s erősen híresztelik azt a verziót is, hogy a szerencsétlenség voltaképpen merénylet volt, a­melyet bűnös kezek hajtottak végre. Ez a verzió merő képtelenség s a megindított vizsgálat már eddig is egész határozottsággal kiderítette, hogy a katasztrófát minden emberi számításon kívül eső körülmények idézték elő. Fő oka az volt, hogy az épületek gödrökkel voltak körülvéve. Miközben a szélről állók elestek és részben a gödrökbe zuhan­tak, azalatt a tömeg előrenyomult és mindent ösz­­szetaposott, a­mi lábai alá került. A tolongás oly óriás volt, hogy a bódék deszkafalai betörtek és az agyonnyomott emberek tetemei beleestek a bódékba. Egy csendőrt lovastól agyonnyomtak. Az áldozatok legnagyobb része a munkások és parasztok közül való, azonban más osztályokból valók is tömegesen pusztultak el. A cár és a cárné meglátogatta a kórházakban fekvő sebesülteket, a részvét és vigasz meleg szavait intézve hozzájuk. Az utcákon tegnap egész nap butorkocsi formájú, rácsos falu, óriási zárt szekerek jártak, melyek le­pedővel voltak beaggatva s telisded tele voltak le­pedőbe burkolt holttestekkel. Egy ilyen halottas kocsival összetalálkozott a cár is, a­mikor a népü­nnepre kocsizott. A cár megállította a kocsit, kezet szorított a kísérő katonákkal, kérdezősködött a katasztrófa részleteiről s azt mondta, hogy nagyon fáj neki a gyászos esemény. A bíróság a katasztrófa okainak kiderítése végett megindította a vizsgálatot és tegnap szem­lét tartott a Kodinszki-réten. A Vagankov-temető­­ben 1282 halott fekszik lepedővel borítva s csak egy kis részük van koporsóban. Borzalom látni ezeket a halottakat. Soknak az arca annyira meg van csonkítva, hogy csak a ruhájáról lehet ráis­­merni, soknak azonban még a ruhája is csupa rongy. A temető zsúfolva van zokogó emberekkel, a­kik hozzátartozóikat keresik. A rendőrség alig bírja kö­zöttük a rendet föntartani. Egy másik verzió így adja elő a szerencsét­lenség keletkezését: Azoktól a bódéktól, melyek­ben az ajándékokat és a frisizeket osztogatták, alig néhány lépésnyire van egy kilenc fonal széles árok. A mikor a tömeg előre nyomult, az első sorok az árokba zuhantak s alig tiz perc lefolyása alatt sok száz ember töltötte meg az árkot. Az elemi erővel előre nyomuló tömeg keresztülgázolt az emberi tes­teken s mire a bódékhoz eljutott, oly iszonyú to­longás támadt, hogy itt is több százan vesztették el életüket. A segítségre küldött katonaorvosok azonnal megkezdték a sebesültek ápolását és sebeik bekö­­tözését. A sebesülteket betegszállító kocsikon a kórházakba vitték, a holttesteket pedig szalmával betakarva a tüzérségi kaszárnyába és a kórházakba szállították. Egy kórházba két olyan embert vettek föl, a­ki hirtelen megtébolyodott. A szerencsétlenség idejét hajnali 4 órára te­szik. Egy jelen volt asszony azt állítja, hogy 5 óra­kor történt. Elbeszéli, hogy férjével az ünnepségre ment, hogy egy emlékpoharat kapjon. A jelenvoltak számát háromnegyed millióra becsüli. Köztük mint­egy 200.000 gyári munkás. Mikor a tolongás nagy lett, az asszony elájult s mikor férje ki akarta vezetni, a körü­lállók azt kiabálták, hogy hadd vesz­­szen ott! Ha ide jött, maradjon is! Az asszony el­ájult, erre fölkapták a levegőbe s az óriási tömeg mint egy labdát dobálta ki az emberek feje fölött. Ily módon sok ember röpült át a nagy tömeg fö­lött és sokan menekültek meg ezer, meg ezer ember kezén át. Mikor a végzetes katasztrófa bekövetkezett, s az emberek egymás fejére hulltak, rémítő karapul, karapul, karapul (segítség ! segítség!) kiáltás hal­latszott. Az emberek tisztában voltak vele, hogy az Isten csapása érte az ünneplőket. Vakon rohantak egymás fején keresztül. Rendőrség sehol sem volt látható. Egy négy legényből álló kozák­ őrség nem tudott mit tenni a háromnegyed milliónyi tömeggel. Utóbb a rémítő szerencsétlenség mégis eszükre térí­tette az embereket. Azért a lökdösődés még órá­kig tartott. Mikor a veszedelem a legnagyobb volt, s az emberek tömege mint a forgatag hömpölygött ide s tova, olyan gőz és pára szállt föl a tömegből mint egy forró vízzel telt szamovárból. Az izzadság, szag kitarthatatlan lett s még órákkal később is érezhető maradt. A halottak között gazdag asszonyok holttes­tét is találták. Volt, a­kinek gyémánt fülbevalója, szép aranyórája volt. Külföldi ember egy sem pusz­tult el. . . ■. i­ r.­A katasztrófa a moszkvai börzére is kedve­zőtlenül hatott; a baissier-k a legképtelenebb hí­reket terjesztették, s ennélfogva a legjobb értékek hanyatlottak s az irány teljesen ellanyhult. , Pária, jun. 1. Paudin, a párisi községtanács alelnökié, a moszkvai polgármesternek a párisi lakosság­­ mély fájdalmát tolmácsolta, a Kodinszki-téren történt borzasztó szerencsétlenség miatt. A százak temetése. Moszkva, j­mn. 1. A Kodinszki-mező közelében levő temetőben, mely a tegnapelőtti katasztrófa szerencsétlen áldo­zatainak utolsó pihenőhelye lesz, ma már nem olyan nagy az izgalom, mint tegnap volt. A halottakat csu­pán a legközelebbi rokonok, az egyház képviselői ,és a sírásók jelenlétében temetik el; nagyon sok sírásó működik most ebben a temetőben. Az a térség, melyet tegnap még egészen elborítottak a holt­testek, ma már szabadabb. A halottak legnagyobb részét már fölismerték rokonaik s ezeket a halottakat nyomban felismerésük után a sirba­­ teszik." A legtöbb siron kereszt van , de vannak olyan sírok is, melyeken csak egy darab fa fekszik, melyre a ha­lott neve ceruzával van felírva. Moszkvában ma alig lehet keresztet kapni; az egész készlet elfo­gyott. A temetés nagyon gyorsan és kövér ceremó­niával történik. A temetőőrök a sírhoz viszik a ko­porsót és leteszik a szélére, a pópa rövid imát mond, meghinti szentelt vízzel a koporsót, keresztet vet és aztán elmegy a másik koporsóhoz. A fel nem ismert halottakat kétszázankint közös sírba temetik el. A teme­tőt ma kevesebb katonaság szállotta meg, mint tegnap, csak a temető kapui előtt van nagyobb számú katonaság. A rendőrök ma reggel bejárták a gyárakat és megállapították, hogy nagyon sok munkás hiány­zik, csak egy gyárnak hetven halotttan­g van, sokan a rendőrséget okolják a katasztrófa miatt, de ezzel szemben megjegyzendő, hogy a Kodinszki-mező a rendőrség hatáskörén kívül esik; ez a mező óriási gyakorló tér, mely a moszkvai kormányzó intézkedése köréhez tartozik. A rendőrség a legna­gyobb veszély pillanatában mindamellett nagy szám­mal vonult ki a vész színhelyére , minthogy azonban az embereknek fogalmuk sem volt a katasztrófáról, nem vettek tudomást a rendőrség m­egjelenés­éről, hanem a legnagyobb makacssággal ki akarták­­erő­szakolni az ételek és italok kiosztását; erre a tűz­oltók a tömeg közé fecskendeztek, mire aztán az emberek végre oszladozni kezdtek.­­Már a tulajdonképpeni koronázó ünnep, előtt olyan zavargás történt Moszkvában, mely a­ később történteknek mintegy ízelítője volt. Mikor a kocsi, mely a cár proklamációját szét­dobáló k­eroldokat vitte, a nagy tömeg közé került, lerántották a c­jberol­­dokat a kocsiról, széttépték hajporos parókájukat s összezúzták a kocsit. - lysm-zt

Next