Budapesti Hírlap, 1896. július (16. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-12 / 190. szám
, hogy az egész Duna völgye az Inn folyótól a Szerétig népeinek szabadsága és összetartása által virágozzék és boldoguljon. Nem szükséges állami egységbe lépniök e nemzeteknek, sőt ez hiba volna, mert elnyomásra vinne ; a történelem sem egyesítette őket államilag, hiszen Ausztria és Magyarország is két külön állam. De politikai egyetértésről és szövetségről beszélünk, nem unióról, hanem konföderációról, a népek szolidaritásáról függetlenségük megóvásában. Ezt lássák be a szerbek és bolgárok is s diplomáciánk fő gondja legyen biztosítani ez országoknak teljes önállóságát mindaddig, mig a szabadsághoz hozzászoknak s konszolidálódnak. Ha igaz az európai nagyhatalmak békeszeretete, ez arra való lenne, hogy a Keletet minden külső beavatkozástól menten tartsa. Tüzérségi főiskola Tatán. — Saját tudósítónktól. — Budapest, július 11. A tüzérségi lövésziskola a tüzérségnél ama rangidősebb századosok kiképzésére szolgál, kik a törzstiszti rangfokozat elérésére törekednek,tehát a nevezett fegyvernemnél ugyanazt a szerepet játszsza, mint a gyalogság és lovasság rövid idővel ezelőtt eltörölt törzstiszti tanfolyama. A tüzérség e magasabb iskolája — úgy mint a hadsereg többi fontosabb intézete mind — osztrák területen, Bécsben volt. A közös hadügyminiszter azonban a tüzérség felügyelőjével egyetértőleg elhatározta a tüzérségi lövésziskola reorganizálását és Magyarországra való áthelyezését. A közös hadügyminiszternek néhány nappal ezelőtt kiadott 2965-ik számú rendelete, az újjászervezést és áthelyezést már el is rendelte. A miniszteri rendelet értelmében a tüzérségi főiskolát (a mezei tüzérség részére) Tatán fogják fölállítani. Az iskola feletti főfelügyelettel a tüzérség főfelügyelőjét, Kropatschek lovag altábornagyot bízta meg. Az intézet parancsnokává, devezette Hermán alezredest, tanárokat: Schöffer Benedikt őrnagyot, Gogka Nándor, Weigner Adolf, Kracher János, I-sö osztályú századost, Fadanelli Hamilkát, tüzérmérnököt nevezte ki a hadügyminiszter. A tüzérségi lövésziskola tanterve is megváltozott az újjászervezéssel. Eddig csak oly I-sö osztályú századosokat vezényelte oda, kik rangsorban már a törzstisztté való előléptetéshez közel állottak, most azonban nem csak az említett rangidős századosok, hanem a rangidősebb főhadnagyokat is a lövésziskola elvégzésére fogják vezényelni, ami annál helyesebb, minthogy később e tisztek, mint századosok, az üteg lövésben való kiképzésének vezetésére vannak hivatva. A vizsgálat módja is megváltozott, mindeddig a lövőiskola hallgatói formális vizsgálat letételére kötelezve nem voltak, hanem gyakorlati képzettségük szerint osztályozták őket. A lövőiskolába vezényelt tisztek ezentúl egy bizottság előtt rendes vizsgálatokat fognak tenni. A vizsgálat eredményét az egész bizottság aláírja és a tüzérségi főfelügyelő láttamozza. Az eredményt azután úgy a vizsgálatot tett tisztekkel, mint azok csapattesteikkel tudatják. A közös hadügyminiszter, úgy a tanári kar, mint a tisztikar részére pótdíjakat rendszeresít, mégpedig a parancsnok és a törzstisztek részére: 3 frtot, a többi tanároknak 2 frtot, a segédtiszteknek 1 frt 50 krt, a hallgató tiszteknek 1 frtot naponként. A vártüzérség részére ugyan ez a hadügyminiszteri rendelet értelmében Steinfelden fogják a lövésziskolát fölállítani. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Ő nagysága levele. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Ő nagyságától levelet kaptam, ő nagysága alatt nem értendő. Másoktól érkező leveleimet csak úgy szoktam jelezni: Jucitól, Adéltől, Olgától, Máriásmétól levelet kaptam. Nemet ellenben tisztelem, s mindig tisztelettel emlegetem. Ő nagysága ez idő szerint fürdőn tartózkodik, mert hál’Isten olyan környezetben élünk, mely megkívánja azt, hogy az ember hat hétig unatkozzék és költekezzék valami magyar fürdőn. E nélkül e nagysága, higgyék el, ki nem mozdult volna Budapestről, hol most az élet folyton olyan kedves, vidám, szórakoztató, mint a szezon közepén. Ezt én biztosan tudom, de ő nagysága csak sejti. Tehát ő nagyságától, kedves nőmtől levelet kaptam. Nem a felsőbb leányiskolában kitűnő nevelést kapott, mely még a tizedes törtekre is kiterjedt, s ennek köszönhetem azt az értesítést, hogy gyermekeink két hét alatt átlag 2-153 ezredrész kilót hiztak. Ami engem illet, noha nevelésem kitűnőségéhez szó sem fér, kénytelen vagyok minden tizedes törtek nélkül, kerek számban kijelenteni, hogy én eddigi szalmaözvegységem alatt éppen három kilót fogytam — pedig egyetlenegyszer sem feküdtem le hajnali három óra előtt! Mint már két ízben említem, ő nagyságától levelet kaptam. A gyermekek súlyán kívül volt benne egy, de csak egyetlen egy helyesírási hiba. Ő nagysága az akkor-i nevelésének megfelelően, két 7c-val irta, de utólag aggodalmai támadtak és az egyik k-t kihúzta: így boszulja meg magát a spórolós természet! A levélben (melyet azóta a szivemen hordok s gyakran reggel háromkor is, négykor is, sőt ötkor is elolvasok, csak délelőtt tizenegykor nem, mert akkor alszom) egy fontos megbízást kaptam. Menjek el a Zsibárus-utcába Madame Augusztinehez és sürgessem meg a zöld búzakalászokkal díszített új kalapját, melylyel az iglói tűzi fecskendő javára rendezendő igló füredi virágkorzón föltünést akar kelteni. Az efféle megbízásokat nagyon kedvelem, mert egy kis új ismeretség mindig ráfér az emberre. Ha a mentőket hívták volna a Zsibárus utcába, azok se termettek volna ott olyan gyorsan, mint én. Mióta ebben az utcában Zsibét árulnak, ilyen gyorsaságot ott nem láttak. Egy csomó csinos lány fogadott. Mikor elmondtam, mi járatban vagyok, égő pillantásokat vetettek rám. Éreztem, hogy e pillanatban mind azt óhajtották, vajha egykor olyan férjük lenne, mint én vagyok. A bolti közvélemény e percben mintaférjnek tartott, mert mint egy hűs kutya szaladgálok a feleségem megbízásából. Szerényen lesütöttem a szememet, s vártam a kalapra vonatkozó fölvilágosításokat. — Azt csak Adrienne kisasszony adhat! Kisasszony! Egy üvegfallal elrekesztett ketrecből egy nyájas képű, gömbölyű leányzó jött elő. Ismételtem előtte a dolgot. — Hja kérem, csupán madame Augusztine szolgálhat ebben a dologban fölvilágosításokkal. Ő pedig beteg. — De a dolog nagyon sürgős. — Tessék ő hozzá fáradni. — Hol lakik? — Kerepesi-út ötvennyolc, harmadik emelet, hetvenkettedik ajtó . . . — De hisz nem ott lakik! — szólt közbe egy kis lány. — Ah, pardon — monda zavartan Adrienné — mily szórakozott is vagyok! A magam lakását diktáltam be. — Köszönöm. Tehát Kerepesi-itt ötvennyolc . . . — Igen, harmadik emelet hetvenkettő . .. Azaz mit beszélek: Koronaherceg utca 112, első emelet négy. A lányok nevettek, én is nevettem. Ajánlottam magamat és siettem a Koronahercegutcába. Madame Augusztine igen nyájasan fogadott. Fehér pongyolát viselt és körülbelül negyven éves lehetett. Szóval elérte már azt a kort, melyben a svábnak is, meg az asszonynak is meg szokott jönni az esze. Nyájasan fogadott, amit nem a magam, hanem a feleségem előnyös tulajdonságainak köszönhettem. A feleségem előnyös tulajdonságai abból álltak, hogy szeretett engem, szerette gyermekeit és szerette a drága kalapokat. Fölösleges megjegyeznem, hogy madame Augusztinet feleségemnek a legutolsó tulajdonsága lelkesítette s nem, mint előkelő és jó kliens volt a cégnél bejegyezve. Miután feleségem egészségi állapotáról, valamint a gyermekek testi súlyának örvendetes emelkedéséről kimerítő felvilágosításokat adtam, bátor voltam viszont az ő egészségéről tudakozódni. Nem sejtettem, hogy ezzel zsilipeket húzok fel s a bőbeszédűség Niagaráját zúdítom magamra. Az asszony résztvevő keblet sejtett bennem,holott csak a társadalmi sablonnak engedelmeskedve, tudakozódtam az egészségéről, melyre egy cseppet sem voltam kiváncsi. Ha egy szép asszony a kukoricafosztás elméletét fejtegeti előttem, élvezettel tudom hallgatni, de madame Augusztine feje fölött régen elvonultak azok az idők, mikor főbe lövöldözték magukat érte az emberek. Kövér is volt, mégpedig formátlanul kövér és nem volt rajta fűző ! Szó nélkül, önmegadással és unatkozva hallgattam tehát életrajzi adatait és BUDAPESTI HÍRLAP. (190. sz.) 1896. julius 12. Az ezredéves kiállítás. Budapest, jul. 11. Tájékoztató. A közönség tájékoztatására közöljük a következőket : Julius 12. Az V. nemzetközi kerékpárverseny a milleniumi versenytéren d. u. 4 órakor. A bécsi vendégek megérkezése délután 6 órakor a hajóállomásra. Julius 13. 14. A bécsi vendégek látogatása a kiállításon. — Július 15. Iparostanulók, segédek és munkások munkakiállításának megnyitása. — Julius 19. A munkácsi milléniumi emlék alapkövének letétele. Nemzetközi úszóverseny a Balatonon. (Siófok.) — Jul. 20. A vereckei szorosbeli emlék leleplezése. — Julius 26. A VT. nemzetközi kerékpárverseny a milléniumi versenytéren d. u. 4 órakor. * a bosnyák diákok megérkezése. A keleti pályaudvaron érdekes világ volt ma este. Az érkező oldalon összegyülekezett az egész budapesti bosnyák kolónia, nők és férfiak, nagyrészt szép nemzeti viseletükben. Mindannyian a Szerajevóból jövő bosnyák diákokat várták. Köztük voltak Gyurkovics és Popovics országgyűlési képviselők, Kovács Gyula dr. az ezredéves kiállítás igazgatósága részéről, Hermann Konstantin kormánytanácsos, kiállítási biztos, Sledvitz Károly báró cs. és kir. kamarás, járási főnök, Szokolay Kornél kiállítási titkár és Marcell Artúr fogalmazó a bosnyák-hercegovinai országos kormány kiállítási irodája részéről. A jó félórás késéssel érkező vonaton 360 diák jött, nagyrészt a gimnáziumok, főreáliskola, tanítóképző intézet, műszaki középiskola, kereskedelmi középiskolák növendékei Karaman dr., a szerajevói műszaki középiskola igazgatójának vezetésével, akivel a megfelelő tanítószemélyzet százkilenc tagja osztja meg a felügyelet kötelességét. Az ifjúságot Kovács Gyula dr. üdvözölte a kiállítás igazgatósága nevében lelkes magyar és bosnyák beszédben, utalva arra a jelentőségre, amely különösen Bosnyákországban és Hercegovinában a jövő reményének, a középiskolai tanulóifjúságnak van. Reméli és őszintén kívánja, hogy ők, akiknek egykoron valószínűleg mindannyiuknak kisebb-nagyobb szerepe lesz hazájukban, minél jobban érezzék magukat a magyar fővárosban és minél kedvezőbb impresszióval térjenek haza. Hermann Konstantin kormánytanácsos szónoki hévvel elmondott bosnyák beszédében megköszönte a szíves vendéglátást, s hangsúlyozta, hogy a bosnyák fiatalságot ugyanaz a kívánság lelkesíti, amelyet Kovács igazgató tolmácsolt. Végül a kiállítás igazgatóságára és képviselőjére éljent kiáltott, amire fölhangzott a zajos zsió és éljen. A fiatalság ezután négyes sorokban egy zenekar muzsikája mellett a Markó utcai gimnáziumba, szállására vonult. Az érdekes menetnek mindenütt sok nézője volt. Holnap reggel a bosnyák ifjak megnézik a műcsarnokot, kilenc órakor Schmidt József igazgató üdvözli őket a kiállítás Andrássy úti főbejárónál. A bosnyák ifjak az egész napot a kiállításnak szentelik.* A kiállítás látogatása. Tegnap, pénteken 11.907 fizető napijegyes látogatta meg a kiállítást, míg 1886. július 10-én csak 5313 volt a látogatók száma.* A verőcei horvátok köszönete. A verőcei horvát kirándulók vezetője, Pejacsevics Tódor gróf főispán budapesti útjából hazatérve, horvát nyelven a következő levelet intézte Schmidt József kiállítási igazgatóhoz .