Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-10 / 279. szám
Andrássy Gyula gróf. Budapest, okt. 9. A nagy Andrássy ifjabbik fia könyvet irt, a mely ma került a piacra s két forintért minden könyvkereskedésben megszerezhető, vagy megrendelhető. Érdekes a szerzője, érdekes a könyve, érdekes a célja. Egy-egy jó könyve azt szokták mondani, hogy valóságos cselekedet. Ilyen értelemben Andrássy Gyula gróf könyve nem jó könyv. De mint egy nemes léleknek, egy tiszta és igazságszerető szívnek, egy ritka elmének és lelkiismeretes és erős gondolkozó tehetségnek a munkája a szó legszebb és vonzóbb értelmében érdekes és sok tekintetben tanulságos könyv. írva is kitűnően van, folyékony, egyszerű, tiszta stílus, néha egyénileg érzéki, fordulatos és elmés, erősen logikus és világos. Vannak helyei, melyek atyja okoskodása módjára emlékeztetnek. Többet örökölt tőle, mint csak nevét és a kiegyezést. Vannak meleg lapjai is, melyek tartalmasabb színekben játszanak. Szolid, komoly, tanult, higgadt és alapos politikai író Andrássy Gyula. Tiszta szemmel olvas múltban és jelenben, tiszta szemmel néz valót, embert és eszméket. Őszintesége, igazságossága, valamint indítékai teszik szimpatikussá. A könyv három részből áll: pozitív megbizonyításából annak, hogy Magyarországnak, hogy élete biztos legyen, állandó szövetségre van szüksége, hogy e szövetség csak nyugaton kereshető s hogy Ausztria ez a természetes szövetség. Második része — nem beosztása, hanem tartalma szerint, — a közjogi pártállás bírálata. Ez a kettő nyolc fejezetben van elvégezve. Harmadik része négy fejezetben a nemzeti párt kritikája és a kibontakozás útjainak megjelölése a fúzióban. Tanítása itt az, hogy a mi üdvös van Apponyi nemzeti programjában, azt meg kell valósítani a kormánypárt kebelében és meg is lehet. A nemzeti párt föntartása káros és veszedelmes, mert ha képes is találna lenni magát ráerőszakolni a parlamentre és a koronára, ezt csak oly izgatással érhetné el, amely a nemzetet magát Apponyi ellenére is, ennek diadala pillanatában már messze túl ragadna azon a határon, ameddig maga a vezér elmenni kívánt. Apponyi meg volna, e könyv szerzőjének okoskodása szerint, bukva abban a pillanatban, amelyben diadalmaskodott.* Nagyon furcsán vagyunk mi magyarok a mi nagy férfiaink gyermekeivel, kiket egy kausztikus szellem nagy izgalmak napjain odavetve Herberteknek nevezte el s kikben ez a tüzes nyíl nem kis rombolást vitt véghez. Minden esetre meggondolatlanság volt éppen a két Andrássy-fiút fiatalon, időnap és megfelelő gyakorlati iskolai előtt oly polcra kiállítani a nyilvánosság előtt, melyre az egész világ szemében úgy tűntek föl, mint apjuk megdicsőült szellemének, felejthetetlen emlékének pártfogoltjai, s nem, mint az állásukra rászolgált férfiak. Sőt, mintha őket magukat is nyomta volna ez a gondolat. Sem megerősödni, sem valamely hirtelen fordulattal egyensúlyba jutni nem tudtak, ellenkezőleg, majd hogy el nem kallódtak mindnyájunk szeme láttára. Azt hiszem, őket is meghatotta ez időben abbéli tapasztalásuk, hogy az a kegyetlen szellem, amely akkor mindenkibe belevágta horgát, hogy meghurcolja áldozatának véres tetemét, és a mely sistergő nyíllal lövöldözni meg nem szűnt és szánalom nélkül vérezgette prédáját, amint egy különös néma tisztelettől eltelve, vonakodott az Andrássy fiukkal hasonlóképpen elbánni. Mi okozta Andrássy Gyula gróf gyors visszavonulását úgy a belügyminisztériumból, valamint az ő felsége személye körüli miniszterségtől nem tudhatjuk. De a közvélemény siralmas bukást látott benne és a közbenyomás azzal a meggyőződéssel nézte visszavonulását, hogy nem termett a politikai cselekvésre és abban, amit neve nimbusa juttatott neki, nem állta meg a sarat. És ime ma mint egy igen érdekes szellem revelálja magát. Mintha ez a kissé vézna, sápadt ember megtalálta volna magát és a tért, amelyen erős és mély szelleme érvényesülni képes. Nem a forrongó érdekek harcát intézni, az élet küzdelmeit vezetni, igazságát elközletni van hivatva, a klcönyvirás az ő mestersége. lTü'vSf'szél nem ér el meglesni múltat és jelent, jelenségeiket összevetni, belőlük tanulni és tanulni. Nem csinálni az eseményeket, nem vezetni az embereket, hanem ítélni rajtuk, céljaikat tisztázni, eszközeiket megmérni, útjaikat föltárni, elméjöket fölserkenteni és fölfegyverezni : ez az ő hivatása. Nem politikus ember, hanem politikus író. Talán ha ifjúságát nem a könyv mellett tölti el — mert úgy rémlik nekem, hogy több könyvet olvasott, mint ahány emberrel beszélt életében, és többet ült könyv mellett, mintsem szaladt férfiakkal versenyezve, — ha tehát ifjúságát nem könyv mellett tölti el, hanem a szolgabirói hivatalban, a megyén és egy kicsit víglegények között, talán a cselekvésben vonja magára a figyelmet, így — aki születésénél fogva államtitkárságon kezdte pályafutását — a cselekvés, a köztevékenység teréről ime az íróasztalhoz, a könyvíráshoz szorul. A legkülönösebb szerep, hogy a ki nem tudott maga megállani a nyilvános élet tolongásában, vaskos könyvben (446 oldal nagy v adrét) másokat oktat arra, amit maga nem tudott. És pedig sem nem készültség, sem nem vonzó tudás, sem nem hivatás nélkül oktat. Könyve sok ellenmondásra fog akadni, talán támadni is fogják keményen, de a könyvírásra való rátermettségét, argumentumai gazdagságát, erejét és elméje termékenységét, nemes írói szivét, tekintetének összefoglaló és éles látását becsülettel senki sem tagadhatja meg. a pragmatika szankciónak és a 67-iki kiegyezésnek történetfilozófiai monográfiája ez a könyv. A legkitűnőbb esszéisták tollához méltó mrunka. A görög auktorokra emlékeztet egyszerűsége, őszintesége, mely férfias mélységgel párosul. A mű ereje e pontban találkozik, a midőn hazánk földrajzi fekvéséből magyarázza a múltban és a jelenben a földterület és a rajta levő magyar birodalom sorsát. Senki még hasonló dedukciót erről a tárgyról nem csinált. Hogy mily benső összefüggésben volt ez ország sorsának, emelkedésének és hanyatlásának, erejének és gyöngeségének fejlődése geografikus fekvésével. Hogy nem ábrándokból és óhajtásokból, hanem a föld és nép viszonyainak megismeréséből kell a politikus embernek programot csinálni, írói ravaszság és raffinéria nélkül dolgozik. Kirukkol nem tetsző igazságával, még mielőtt olvasóját kipreparálta volna rá. Igaz, hogy az okok és indítékok oly gazdagságával, egész hadával követi a gonosz lövést, amelyet olvasója szivébe tesz. Hiszen könyve első mondata ez: Európának azon a részén, ahol országunk van, az új kor viszonyainál fogva önmagunkban meg nem állhatunk! És egy hosszú és csillogó kérdésben mindjárt rá is kérdezi, hogy mért? És egy kegyetlen rövid feleletben odaveti hogy: Azért, mert a világtörténelmet mozgató erők úgy alakultak, hogy ami az előtt lehető volt, ma már nem az. Ily apodiktikus mondatokkal riasztja föl bennünk az ellenállást. Nem kizárjuk, hanem becsapjuk előle barátságunk ajtaját. Ez az ő naivitása. Legyünk vele tisztában mindjárt. Nem gyönyörködtetni akar bennünket, nem behálózni. Neki fontos mondani valója van s ennek a summája ez, a mit rögtön, az első szóra a fejünkhöz röpít. » Budapest, 1896. XVI. évfolyam 279. sz. Szombat, október 10. Budapesti Hírlap Előfizetési áruk: Egész évre 11 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VHS, Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonpareille-számítással díjszabás szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. mai számunk 18 oldal. I A M. KI."~avxi "1 | STAgJSX i I i, /hivatal |