Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)

1896-10-01 / 270. szám

tása céljából a választási lajstromok szerkesztése és a választási jog szabatos érvényesítése tárgyá­ban valamely üdvös intézkedést behozni, én nem mehetek túl azon a rendelkezésen, melyet a tör­vény megszab. A törvény a választási névlajstro­mok összeállítására a központi választmányt ru­házza föl hatáskörrel, a központi választmányok által elkészített összeírási lajstromok ellen akár a kihagyás, akár a jogosulatlan fölvétel tárgyában a panaszok elbírálása független bírói testületet, a m. kir. kúriát illeti. Én csak arra ügyelhetek, hogy ez megtartassák, de maga az ítélkezés a kúriát illeti. A­mit én szükségesnek és kívánatosnak tartottam, azt úgy az előkészítő, mint a bizottsági tárgyalás folyamán a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavas­latba már fölvetettem. Ha ez törvényerőre emelke­dik, a legtöbb panasz, tárgytalanná fog válni, ha minden panasz nem is, mert utóvégre a­meddig emberek gyakorolnak bármely jogot és kötelessé­get, addig mindig lesz bizonyos fokú helytelen el­járás és így azt hiszem, hogy teljes tökéletesség­gel soha sem fogjuk azt elérni, hogy minden fél megnyugovást találjon, de legalább el lesz érve, hogy a panaszok nagy része meg fog szűnni. E tekintetben tehát csak arra utalhatok, hogy ez a törvényjavaslat meg fogja szüntetni a bajt, a­me­lyet a képviselőház elfogadott, s a­mely most van a főrendiház tárgyalása alá terjesztve. Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak elmondott válaszomat tudomásul venni. Vécsey József báró: Sajnálattal kell kijelen­tenem, hogy a miniszter úr válasza engem nemcsak hogy ki nem elégített, de nem is volt képes meg­nyugtatni amaz aggályok iránt, melyek interpellá­ciómat sugalmazták. A­mi annak első részét illeti, ő excellenciája hivatkozik némely sajnos esetre és ezekből levonja azt a következtetést, hogy minden alkalmasnak látszó erőszak megokolva van és jogosult lesz; lesz pedig különösen nemcsak a miniszter részéről, a­ki itt felelős, hanem ama választási elnökök ré­széről is, a­kikre ő excellenciájának a felelősséget hárítani méltóztatott. Én, az igazat megvallva, eze­ket a t. választási elnök urakat nem tartom elég fontos és nyomatékos egyéneknek arra, hogy az alkotmányos jogok gyakorlását tisztán­­ tőlük te­gyem függővé. Ennélfogva, miután nem fogadhatom el, hogy a miniszter urak, a­kik az alkotmány fön­­tartására föl vannak esketve, a­kik mindenkit a jogában oltalmazni tartoznak és a­kik a fejedelem­nek sem adhatnak más tanácsot, mint a­mi ide céloz, hogy ők a katonaság ilyetén alkalmazását nemcsak helyeslik, hanem a jövőre is kilátásba he­lyezik. Ezt csak sajnálattal veszem tudomásul. A­mi a másikat illeti, a miniszter úr ő excel­lenciájának válasza a­mint értettem, oda megy ki, hogy az én panaszomat éppen ama törvényjavaslat­tal, a­mely ma fog szőnyegre kerülni, véli orvosol­hatni, pedig az nem felel meg, az én kérdésem ter­mészetének. Ez jogorvoslatokat fog ugyan nyújtani, a­melyekre nézve föntartom magamnak, hogy meg­jegyzéseimet megtegyem, de én preveniálni kí­vánnám a bajt és a választói jogokat előzetesen biztosítanám, mert az eljárást jobb rendben kíván­nám látni, nehogy reklamációkra, perekre és bírás­kodásra legyen szükség. Ezeknek rövid kijelentése után sajnálattal kell megvallanom, hogy válasza engem nem nyugtatott meg. Perczel Dezső belügyminiszter hivatkozik arra, hogy éppen most folyik a méltóságos Ház­nak egyik tagját érdeklő egy ügyben az eljárás Makaria községben, a­hol a legközelebb múlt év­ben sokkal alárendeltebb, csekélyebb jelentőségű kérdésben, midőn kinn volt az eljáró bíró és ki akarta tűzni a határvonalat, talán huszonöt 5—10 éves kis­gyermeket fektettek le, hogy csak azok­nak a testén át fogják meghúzni a barázdát és olyan izgatott volt a hangulat, hogy az eljáró bíró kénytelen volt hazamenni és katonai karhatalmat kérni. Vagy méltóztassék például — úgymond — visszaemlékezni a bánffy­hunyadi vérengzésre. Én azt nem jelenthetem ki, hogy egyáltalán nem tar­tom megengedhetőnek a katonai asszistencia alkal­mazását. Mindenkinek élénk emlékében van az a boncolás, a­mit Bánffy­ Hunyadon műveltek, vagy ott van egy másik eset, a­midőn az elnök kezéből vették ki és tépték össze a választási jegyző­könyvet, mert nem úgy ütött ki a dolog, a­mint az illetők akarták. Az én irányelvem, a­mit jelez­tem, az, hogy csak végszükség esetében és ott alkalmazandó a karhatalom, a­hol erre a választási jog gyakorolhatásának biztosítására okvetetlenül szükség van; önként értetik, hogy csak olyan fokban, a­milyenben a szükséghez ké­pest megkívántatik és nem olyan mértékben, mint a­milyenekben hivatkoztam rá, hogy Nyitrán is al­kalmaztatott, a­hol, hozzátettem, az illetőt a köz­ségekben el is marasztaltuk, mert az ilyet én is túlságosnak tartom. Kérem a méltóságos s­rat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Vécsey József báró: Nem veszem tudó. Az elnök: Méltóztatnak a miniszter úr vá­la­szát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, a­kik a választ tudomá­sul veszik, fölállani. (Megtörténik. Fölkiáltások: Kisebbség). A kúriai bíráskodás. Erdély Sándor igazságügy miniszter előadja, hogy a törvényjavaslatnak oly nehéz kérdésekkel kellett megküzdenie, melyeknek megoldásához ha­zánk etnográfiai és kulturális viszonyainak legmé­lyebbre ható figyelembe vétele szükséges. Szólt továbbá a bifurkáció szükséges voltáról, mely lehe­tővé tette, hogy parlamentünk összetétele fölött nem kizárólag egy rajta kívül álló önálló testület határoz , hogy ezzel meg van védve a parlament független­sége, de egyszersmind a bírák függetlensége is. Majd a papokat rendszabályozó szakaszokra térve, ezt mondja: E szakaszok megértése mellett ,meggyőződé­sem szerint kétségtelen, hogy az azokban foglalt rendelkezések általános jellegűek, hogy azok nem irányulnak egy vallásfelekezet, vagy annak lelké­szei, hanem az országban létező minden felekezet lelkészei és egyháztárfiai ellen. De kétségtelen az is, hogy e §-okban egyetlenegy betű sincs, mely megtiltaná a rómá­kát, papságnak azt, hogy az egy­házpolitikai törvények revíziója mellett tevékenysé­get fejtsen ki, agitáljon, harcoljon, harcoljon azonban a fennálló törvények korlátai között azon módon, azokkal az eszközökkel és azokról a helyekről, a­honnan az ország minden más politikai pártja a maga elvei és meggyőződései mellett harcol. Az, a­mi e törvényjavaslatban meg van tiltva, a­minek ez gátat akar vetni, egészen más, mint a­mit — mint mondom, teljes meggyőződésem szerint téve­sen — e rendelkezésekbe beleértelmeznek. E tör­vényjavaslat nem tilt semmi mást, mint — hogy röviden fejezzem ki magamat — a korteskedést az imaházban, az istentiszteletre összejött gyülekezet­ben, a korteskedést az oltár előtt, Isten igéjének, az örökigazságnak hirdetésére fölszentelt helyen, a korteskedést a felszentelt egyházi jelvényekkel, a kegyszerekkel és az egyházi fenyítékekkel. E szerint nincs itt semmi más megtiltva, mint csak Isten nevének hiába fölvétele, az istenségnek, a szentnek földre hurcolása, a vallásnak profanálása, porba tiprása. Én azt hiszem, hogy ezt nem lehet megen­gedni. Hiszen ez vallástalanságra vezet, hiszen ez azt a népet, mely a műveltségnek alantasabb fokán áll, vallásától fosztja meg; mert az a nép, mely a műveltségnek ugyan alantasabb fokán áll, de em­ber és gondolkodik, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy az, a­mit neki az Isten igéjének, az örök igazság­nak hirdetésére hivatott pap arról a szent helyről mond, hogy ha nem A-ra szavaz, akkor Isten ellen bűnt követ el és elkárhozik, hogy ez nem igaz. És mit várhatunk attól a szegény embertől, ha azután abba a helyzetbe kerül, hogy papjának, lelkészé­nek nem hiszi el azt sem, a­mit vallásánál fogva elhinni köteles? Nem vezet ez teljes vallástalan­ságra, nem vezet ez a nihilizmusra? Az államok fönnállásának létalapja polgáraiknak vallásossága. Az államnak saját föntartása érdekében első rangú kötelessége polgárainak vallásossága fölött őrködni. Ez a célja e törvényjavaslatnak. Nem érinti ez a római kát. papságnak az alkotmányban gyökerező azt a jogát, hogy a politikai meggyőződése mellett poli­tikailag szerepeljen, politikai beszédeket tartson. E javaslatnak rendelkezései tiszták, világosak, határo­zottak, meg van élesen vonva a határvonal. A­ki ezt a határvonalat át nem lépi, ki úgy az államra, mint a vallásra egyként veszedelmes túlzásokba nem bocsátkozik, az üldözéstől nem félhet. Az üldözés általában e javaslat rendelkezéseitől teljesen idegen. Nem a kormány, nem ez a javaslat, nem egyik vagy másik politikai párt az, a­mely a vallásfele­kezetek közti viszályt szítja és a­mely a teljes béke helyreállítását akadályozni törekszik, hanem az az áldatlan törekvés, mely ennek az országnak külön­böző vallásfelekezetű polgárait az Isten szent nevé­vel, a kereszt jelvénye alatt egymás ellen harcba vinni akarja. Ennek a megszüntetése lesz feladata ennek a javaslatnak és az, hogy ez áldatlan tö­rekvés mielőbb visszasülyedjen oda, a­honnan egy szerencsétlen pillanatban felszínre került. És én bízom e nemzet fiainak évszázadok óta tanúsított józan értelmessége és hazaszeretetében, hogy törek­véseinket e javaslat által is istápolva, célt fo­gunk érni. Ugyanezért kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassék e javaslatot általánosságban és rész­leteiben is elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Samassa József egri érsek: A miniszter úr f­eszólalásából mindinkább meggyőződtem, hogy az előlünk fekvő törvényjavaslat politikai szükséges­­ségítésére irányul. Egyetértek ő excellen­­, és igen szívesen elismerem, hogy e tér- snak igen sok helyes intézkedése van és­­ fi­zken­k igazsága előtt készséggel meghaj- i/4, e vj­. Egyes részletek, a melyeket nem eget fa el r­o mák a törvényjavaslat jó oldalai s a melyek, ha a részre szo­­rul a sor, kifogás alá le­s védelmezője vagyok a népi, mert abban találom azt, a i». egyes kormánynak, hanem mi. én minden egyes nemzetnek -i. .. a kellő féket, és ezért én ős-fiv . vagyok a népképviseleti kormányrend'-­knel' ta­lán soha sem inkább, mint ma, midőn bá­­őszinte védelmet igényel ama veszedek­. .v­ellet lyek fenyegetik s a túlkapások ellen, a melye­t el­méletből] le] akarnak vonni. E tekintetből hr­tam el magamat, hogy a törvényjavaslatnál, si'.eiy a népképviseleti kormányzattal szoros összes ■ 93-ben van, gyöngeség és előítélet nélkül kis nézeteimet. Törvényül szabván magamnak csak az igazságtól válni függővé, úgy vélem , hogy a nagy tekintélyű Házzal szemben nin­s igazság, a­melyet nem lehetne kimondanunk oly ítélet, a­melynek megalkotásától tart­­kellene. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényjavaslat az alkotmány alapi állami hatalom forrására, t. i. a nemzet való rata szabad és meghamisítatlan kijelentési tájára vonatkozik. Kényes, bonyolult közjog hely­zetünk arra int minket, hogy midőn a múlt pdl­lantva vizsgáljuk a talajt, melyen állunk, é­veinket a jövőbe vetve állapítsuk meg, ho­­zunk menni. A korombeliek jól fogják tudni, hogy a kor­­mányok fordulatai elég gyorsak. Kinek a kezé ez a törvényjavaslat kerülni? Ki fogja hatni? Ki fogja igénybe vehetni? Elég nag, az óvatosságra, hogy a törvényjavaslattal ges indulatú kormányok a parlamentet­­ hamisíthassák, a­melynek éppen állam­­­a­i akarjuk a törvényjavaslattal biztosítani, ha törvényjavaslat mentődeszka helyett ne legyen a kezében sülyesztő eszköz. Roppant érdek forog kérdésben, t.­i a választási szabadság, a polgár jogai vég­ biztosítása megőriztetik-e e törvényjavasla a vita lényege. Megengedem, hogy e nagy­­térdés­nél a pártok érdekei is jelentkeznek; de fis szabad nemzetnek tanácskozásában mir sem.­.. szükségnek, mindennemű becsvágynak, mir .nemű értelmi összetűzéseknek var. fc›. » -'fin m­ények súrlódásából, min n ›o..­›■ ta­lálkozásából végre előáll ... d határozat. Tehát az a t-'-n i­s- ...ik dése, vájjon e törvényt:-va pei. nak-e a politikai szabaás... delmének biztosítékai és vájjon . " -törvényjavaslatban oly intézkedések­­-, kább a zaklatásnak, az üldözésnek, vagy­nak eszközei, mint a jognak és szabadság bástyái. (Úgy van­ jobbfelöl.) E jog és szabadság alapján, azt his­zenekelött el kell ismernünk, hogy a­kikr­zati joguk van, azoknak birniok kell azzal . .­ és lehetőséggel is, hogy találkozhassanak hozhassanak és egymást fölvilágosíthass ekként méltó és értelmes tömegeket ki melyek egyenlően érettek a szabadságra, tudat az, melyet mindenki fölhasználhat a jég egyesitésére, akaratának és gondolati létére, saját véleménye és fölfogása st is ekként válik aztán a szavazó polgárok meggondolttá és lesz szabad cselekedete­seknek, nem pedig egy automatra ráparai -di­szó végrehajtása, nem lesz az szemle többé, hanem lesz a nemzet akaratának, alább ösztönének kinyomata. Ha a tanácsi hadsága nem létezik, ha tiltva van a gond akkor a szavazás szabadságának kibíró­­ .Én csak illúzió, hogy ne mondjam hazugsá­ge ,­­ mert akkor az elvakultság és t­udatlansá­göl a szavazásra és a szavazó polgárok hatalom ágensei önkényének, vagy olynemű­nak szolgáltatnak ki, kik kielégíthetetlen­­ ...;• Érthetetlen remények felköltésével a népnél helyeit fölizgatják, a minek az lesz a­­ menye, hogy az igy fölizgatott, félreveze­ meggondolatlan szavazatával, sajnálatos elő és megokolatlan megfélemlítésével és ijen magát az országot az urnánál veszedelem dönteni. (Úgy van­ jobbfelöl.) Olyan országban, hol az alkotmán többség törvénye, ott mindenkinek szabad áll oly eszmék diadalmára törekedni, mely vesüknek vél az országban, s azért mint ének szabadságában áll polgártársának mindama ..-ufó­kat előterjeszteni, melyeket neki lelkiismeret leme a közjó érdekében sugall. Állandó ér­hetetlen jog, az alkotmány minden cikkel­ vizsgálni és kimutatni hátrányait, javaslat . 1». -'n javítását és eltörlését is, hivatkozva a tör­telmiségére és megegyezésére. Örök jog­ségtől a többséghez folyamodni, azt rábír a mit alkotott, alkossa újra, javítsa, o vagy eltörölje. Ez er-1- o*évülhe‘*«rt,«‘' ’n nincs parlamenti kor­ság uralma. Egy ország 50' . győződés függetlensége tositva, hogy nem szab­­ményt kárhoztatni, oly a ményszabadság nem két A választ a főrendiház nem veszi hanem annak tárgyalását kívánja. Vépney József báró: Kérem tehát a legkö­zelebbi ülés napirendjére kitűzni. Az elnök: A tárgyalás ennélfogva , legköz­e­lebbi ülés napirendjére tűzetik ki. A főrendek ezután a napirenden levő hely­­érdekű vasutak törvényjavaslatait és egyéb kisebb javaslatokat vita nélkül elfogadták.

Next