Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-01 / 270. szám
tása céljából a választási lajstromok szerkesztése és a választási jog szabatos érvényesítése tárgyában valamely üdvös intézkedést behozni, én nem mehetek túl azon a rendelkezésen, melyet a törvény megszab. A törvény a választási névlajstromok összeállítására a központi választmányt ruházza föl hatáskörrel, a központi választmányok által elkészített összeírási lajstromok ellen akár a kihagyás, akár a jogosulatlan fölvétel tárgyában a panaszok elbírálása független bírói testületet, a m. kir. kúriát illeti. Én csak arra ügyelhetek, hogy ez megtartassák, de maga az ítélkezés a kúriát illeti. Amit én szükségesnek és kívánatosnak tartottam, azt úgy az előkészítő, mint a bizottsági tárgyalás folyamán a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatba már fölvetettem. Ha ez törvényerőre emelkedik, a legtöbb panasz, tárgytalanná fog válni, ha minden panasz nem is, mert utóvégre ameddig emberek gyakorolnak bármely jogot és kötelességet, addig mindig lesz bizonyos fokú helytelen eljárás és így azt hiszem, hogy teljes tökéletességgel soha sem fogjuk azt elérni, hogy minden fél megnyugovást találjon, de legalább el lesz érve, hogy a panaszok nagy része meg fog szűnni. E tekintetben tehát csak arra utalhatok, hogy ez a törvényjavaslat meg fogja szüntetni a bajt, amelyet a képviselőház elfogadott, s amely most van a főrendiház tárgyalása alá terjesztve. Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak elmondott válaszomat tudomásul venni. Vécsey József báró: Sajnálattal kell kijelentenem, hogy a miniszter úr válasza engem nemcsak hogy ki nem elégített, de nem is volt képes megnyugtatni amaz aggályok iránt, melyek interpellációmat sugalmazták. Ami annak első részét illeti, ő excellenciája hivatkozik némely sajnos esetre és ezekből levonja azt a következtetést, hogy minden alkalmasnak látszó erőszak megokolva van és jogosult lesz; lesz pedig különösen nemcsak a miniszter részéről, aki itt felelős, hanem ama választási elnökök részéről is, akikre ő excellenciájának a felelősséget hárítani méltóztatott. Én, az igazat megvallva, ezeket a t. választási elnök urakat nem tartom elég fontos és nyomatékos egyéneknek arra, hogy az alkotmányos jogok gyakorlását tisztán tőlük tegyem függővé. Ennélfogva, miután nem fogadhatom el, hogy a miniszter urak, akik az alkotmány föntartására föl vannak esketve, akik mindenkit a jogában oltalmazni tartoznak és akik a fejedelemnek sem adhatnak más tanácsot, mint ami ide céloz, hogy ők a katonaság ilyetén alkalmazását nemcsak helyeslik, hanem a jövőre is kilátásba helyezik. Ezt csak sajnálattal veszem tudomásul. Ami a másikat illeti, a miniszter úr ő excellenciájának válasza amint értettem, oda megy ki, hogy az én panaszomat éppen ama törvényjavaslattal, amely ma fog szőnyegre kerülni, véli orvosolhatni, pedig az nem felel meg, az én kérdésem természetének. Ez jogorvoslatokat fog ugyan nyújtani, amelyekre nézve föntartom magamnak, hogy megjegyzéseimet megtegyem, de én preveniálni kívánnám a bajt és a választói jogokat előzetesen biztosítanám, mert az eljárást jobb rendben kívánnám látni, nehogy reklamációkra, perekre és bíráskodásra legyen szükség. Ezeknek rövid kijelentése után sajnálattal kell megvallanom, hogy válasza engem nem nyugtatott meg. Perczel Dezső belügyminiszter hivatkozik arra, hogy éppen most folyik a méltóságos Háznak egyik tagját érdeklő egy ügyben az eljárás Makaria községben, ahol a legközelebb múlt évben sokkal alárendeltebb, csekélyebb jelentőségű kérdésben, midőn kinn volt az eljáró bíró és ki akarta tűzni a határvonalat, talán huszonöt 5—10 éves kisgyermeket fektettek le, hogy csak azoknak a testén át fogják meghúzni a barázdát és olyan izgatott volt a hangulat, hogy az eljáró bíró kénytelen volt hazamenni és katonai karhatalmat kérni. Vagy méltóztassék például — úgymond — visszaemlékezni a bánffyhunyadi vérengzésre. Én azt nem jelenthetem ki, hogy egyáltalán nem tartom megengedhetőnek a katonai asszistencia alkalmazását. Mindenkinek élénk emlékében van az a boncolás, amit Bánffy Hunyadon műveltek, vagy ott van egy másik eset, amidőn az elnök kezéből vették ki és tépték össze a választási jegyzőkönyvet, mert nem úgy ütött ki a dolog, amint az illetők akarták. Az én irányelvem, amit jeleztem, az, hogy csak végszükség esetében és ott alkalmazandó a karhatalom, ahol erre a választási jog gyakorolhatásának biztosítására okvetetlenül szükség van; önként értetik, hogy csak olyan fokban, amilyenben a szükséghez képest megkívántatik és nem olyan mértékben, mint amilyenekben hivatkoztam rá, hogy Nyitrán is alkalmaztatott, ahol, hozzátettem, az illetőt a községekben el is marasztaltuk, mert az ilyet én is túlságosnak tartom. Kérem a méltóságos srat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Vécsey József báró: Nem veszem tudó. Az elnök: Méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, akik a választ tudomásul veszik, fölállani. (Megtörténik. Fölkiáltások: Kisebbség). A kúriai bíráskodás. Erdély Sándor igazságügy miniszter előadja, hogy a törvényjavaslatnak oly nehéz kérdésekkel kellett megküzdenie, melyeknek megoldásához hazánk etnográfiai és kulturális viszonyainak legmélyebbre ható figyelembe vétele szükséges. Szólt továbbá a bifurkáció szükséges voltáról, mely lehetővé tette, hogy parlamentünk összetétele fölött nem kizárólag egy rajta kívül álló önálló testület határoz , hogy ezzel meg van védve a parlament függetlensége, de egyszersmind a bírák függetlensége is. Majd a papokat rendszabályozó szakaszokra térve, ezt mondja: E szakaszok megértése mellett ,meggyőződésem szerint kétségtelen, hogy az azokban foglalt rendelkezések általános jellegűek, hogy azok nem irányulnak egy vallásfelekezet, vagy annak lelkészei, hanem az országban létező minden felekezet lelkészei és egyháztárfiai ellen. De kétségtelen az is, hogy e §-okban egyetlenegy betű sincs, mely megtiltaná a rómákát, papságnak azt, hogy az egyházpolitikai törvények revíziója mellett tevékenységet fejtsen ki, agitáljon, harcoljon, harcoljon azonban a fennálló törvények korlátai között azon módon, azokkal az eszközökkel és azokról a helyekről, ahonnan az ország minden más politikai pártja a maga elvei és meggyőződései mellett harcol. Az, ami e törvényjavaslatban meg van tiltva, aminek ez gátat akar vetni, egészen más, mint amit — mint mondom, teljes meggyőződésem szerint tévesen — e rendelkezésekbe beleértelmeznek. E törvényjavaslat nem tilt semmi mást, mint — hogy röviden fejezzem ki magamat — a korteskedést az imaházban, az istentiszteletre összejött gyülekezetben, a korteskedést az oltár előtt, Isten igéjének, az örökigazságnak hirdetésére fölszentelt helyen, a korteskedést a felszentelt egyházi jelvényekkel, a kegyszerekkel és az egyházi fenyítékekkel. E szerint nincs itt semmi más megtiltva, mint csak Isten nevének hiába fölvétele, az istenségnek, a szentnek földre hurcolása, a vallásnak profanálása, porba tiprása. Én azt hiszem, hogy ezt nem lehet megengedni. Hiszen ez vallástalanságra vezet, hiszen ez azt a népet, mely a műveltségnek alantasabb fokán áll, vallásától fosztja meg; mert az a nép, mely a műveltségnek ugyan alantasabb fokán áll, de ember és gondolkodik, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy az, amit neki az Isten igéjének, az örök igazságnak hirdetésére hivatott pap arról a szent helyről mond, hogy ha nem A-ra szavaz, akkor Isten ellen bűnt követ el és elkárhozik, hogy ez nem igaz. És mit várhatunk attól a szegény embertől, ha azután abba a helyzetbe kerül, hogy papjának, lelkészének nem hiszi el azt sem, amit vallásánál fogva elhinni köteles? Nem vezet ez teljes vallástalanságra, nem vezet ez a nihilizmusra? Az államok fönnállásának létalapja polgáraiknak vallásossága. Az államnak saját föntartása érdekében első rangú kötelessége polgárainak vallásossága fölött őrködni. Ez a célja e törvényjavaslatnak. Nem érinti ez a római kát. papságnak az alkotmányban gyökerező azt a jogát, hogy a politikai meggyőződése mellett politikailag szerepeljen, politikai beszédeket tartson. E javaslatnak rendelkezései tiszták, világosak, határozottak, meg van élesen vonva a határvonal. Aki ezt a határvonalat át nem lépi, ki úgy az államra, mint a vallásra egyként veszedelmes túlzásokba nem bocsátkozik, az üldözéstől nem félhet. Az üldözés általában e javaslat rendelkezéseitől teljesen idegen. Nem a kormány, nem ez a javaslat, nem egyik vagy másik politikai párt az, amely a vallásfelekezetek közti viszályt szítja és amely a teljes béke helyreállítását akadályozni törekszik, hanem az az áldatlan törekvés, mely ennek az országnak különböző vallásfelekezetű polgárait az Isten szent nevével, a kereszt jelvénye alatt egymás ellen harcba vinni akarja. Ennek a megszüntetése lesz feladata ennek a javaslatnak és az, hogy ez áldatlan törekvés mielőbb visszasülyedjen oda, ahonnan egy szerencsétlen pillanatban felszínre került. És én bízom e nemzet fiainak évszázadok óta tanúsított józan értelmessége és hazaszeretetében, hogy törekvéseinket e javaslat által is istápolva, célt fogunk érni. Ugyanezért kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassék e javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Samassa József egri érsek: A miniszter úr feszólalásából mindinkább meggyőződtem, hogy az előlünk fekvő törvényjavaslat politikai szükségességítésére irányul. Egyetértek ő excellen, és igen szívesen elismerem, hogy e tér- snak igen sok helyes intézkedése van és fizkenk igazsága előtt készséggel meghaj- i/4, e vj. Egyes részletek, a melyeket nem eget fa el ro mák a törvényjavaslat jó oldalai s a melyek, ha a részre szorul a sor, kifogás alá les védelmezője vagyok a népi, mert abban találom azt, a i». egyes kormánynak, hanem mi. én minden egyes nemzetnek -i. .. a kellő féket, és ezért én ős-fiv . vagyok a népképviseleti kormányrend'-knel' talán soha sem inkább, mint ma, midőn báőszinte védelmet igényel ama veszedek. .vellet lyek fenyegetik s a túlkapások ellen, a melyet elméletből] le] akarnak vonni. E tekintetből hrtam el magamat, hogy a törvényjavaslatnál, si'.eiy a népképviseleti kormányzattal szoros összes ■ 93-ben van, gyöngeség és előítélet nélkül kis nézeteimet. Törvényül szabván magamnak csak az igazságtól válni függővé, úgy vélem , hogy a nagy tekintélyű Házzal szemben nins igazság, amelyet nem lehetne kimondanunk oly ítélet, amelynek megalkotásától tartkellene. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényjavaslat az alkotmány alapi állami hatalom forrására, t. i. a nemzet való rata szabad és meghamisítatlan kijelentési tájára vonatkozik. Kényes, bonyolult közjog helyzetünk arra int minket, hogy midőn a múlt pdllantva vizsgáljuk a talajt, melyen állunk, éveinket a jövőbe vetve állapítsuk meg, hozunk menni. A korombeliek jól fogják tudni, hogy a kormányok fordulatai elég gyorsak. Kinek a kezé ez a törvényjavaslat kerülni? Ki fogja hatni? Ki fogja igénybe vehetni? Elég nag, az óvatosságra, hogy a törvényjavaslattal ges indulatú kormányok a parlamentet hamisíthassák, amelynek éppen államai akarjuk a törvényjavaslattal biztosítani, ha törvényjavaslat mentődeszka helyett ne legyen a kezében sülyesztő eszköz. Roppant érdek forog kérdésben, t.i a választási szabadság, a polgár jogai vég biztosítása megőriztetik-e e törvényjavasla a vita lényege. Megengedem, hogy e nagytérdésnél a pártok érdekei is jelentkeznek; de fis szabad nemzetnek tanácskozásában mir sem... szükségnek, mindennemű becsvágynak, mir .nemű értelmi összetűzéseknek var. fc›. » -'fin mények súrlódásából, min n ›o..›■ találkozásából végre előáll ... d határozat. Tehát az a t-'-n is- ...ik dése, vájjon e törvényt:-va pei. nak-e a politikai szabaás... delmének biztosítékai és vájjon . " -törvényjavaslatban oly intézkedések-, kább a zaklatásnak, az üldözésnek, vagynak eszközei, mint a jognak és szabadság bástyái. (Úgy van jobbfelöl.) E jog és szabadság alapján, azt hiszenekelött el kell ismernünk, hogy akikrzati joguk van, azoknak birniok kell azzal . . és lehetőséggel is, hogy találkozhassanak hozhassanak és egymást fölvilágosíthass ekként méltó és értelmes tömegeket ki melyek egyenlően érettek a szabadságra, tudat az, melyet mindenki fölhasználhat a jég egyesitésére, akaratának és gondolati létére, saját véleménye és fölfogása st is ekként válik aztán a szavazó polgárok meggondolttá és lesz szabad cselekedeteseknek, nem pedig egy automatra ráparai -diszó végrehajtása, nem lesz az szemle többé, hanem lesz a nemzet akaratának, alább ösztönének kinyomata. Ha a tanácsi hadsága nem létezik, ha tiltva van a gond akkor a szavazás szabadságának kibíró .Én csak illúzió, hogy ne mondjam hazugságe , mert akkor az elvakultság és tudatlanságöl a szavazásra és a szavazó polgárok hatalom ágensei önkényének, vagy olyneműnak szolgáltatnak ki, kik kielégíthetetlen ...;• Érthetetlen remények felköltésével a népnél helyeit fölizgatják, a minek az lesz a menye, hogy az igy fölizgatott, félreveze meggondolatlan szavazatával, sajnálatos elő és megokolatlan megfélemlítésével és ijen magát az országot az urnánál veszedelem dönteni. (Úgy van jobbfelöl.) Olyan országban, hol az alkotmán többség törvénye, ott mindenkinek szabad áll oly eszmék diadalmára törekedni, mely vesüknek vél az országban, s azért mint ének szabadságában áll polgártársának mindama ..-ufókat előterjeszteni, melyeket neki lelkiismeret leme a közjó érdekében sugall. Állandó érhetetlen jog, az alkotmány minden cikkel vizsgálni és kimutatni hátrányait, javaslat . 1». -'n javítását és eltörlését is, hivatkozva a törtelmiségére és megegyezésére. Örök jogségtől a többséghez folyamodni, azt rábír a mit alkotott, alkossa újra, javítsa, o vagy eltörölje. Ez er-1- o*évülhe‘*«rt,«‘' ’n nincs parlamenti korság uralma. Egy ország 50' . győződés függetlensége tositva, hogy nem szabményt kárhoztatni, oly a ményszabadság nem két A választ a főrendiház nem veszi hanem annak tárgyalását kívánja. Vépney József báró: Kérem tehát a legközelebbi ülés napirendjére kitűzni. Az elnök: A tárgyalás ennélfogva , legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. A főrendek ezután a napirenden levő helyérdekű vasutak törvényjavaslatait és egyéb kisebb javaslatokat vita nélkül elfogadták.