Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)

1896-10-16 / 285. szám

3 mikor jött az ellenség, a ló elfutott, a szamár megállt, kérdezi a ló: Miért nem szaladsz el, nem látod jönni az ellenséget? Látom, felelt a szamár, de nekem mindegy, akár ennek, akár amannak terhét viszem a hátamon. A kvóta fölemelése, a terheknek szaporítása, a polgárok jogainak nem tisztelése s a szabadság elnyomása azzal a hatással birhat még a magyarokra is, hogy ha az osztrák-magyar monar­­kia s vele hazánk válságba kerül, ezek is azt felelik: mit bánom én, akár ez, akár amaz uralkodik, soha sem, velem, mindig csak rajtam uralkodik. Budapest, okt. 15. Egy angol államférfiú beszéde. Glasgow­­■ bán tegnap Curson külügyi államtitkár nagy politi­kai beszédet mondott. Kijelentette, hogy a nílusi expedíciót három okból indították. Először a dervi­sek részéről fenyegető támadás visszaverésére, má­sodszor, hogy az olaszoknak Kasszalában segítsé­gére legyenek, harmadszor, hogy megtegyék az első lépést arra, hogy Egyiptom visszaszerezze régi tartományát, Szudánt. Curzon hozzátette, hogy ám­bár az expedíció most pénzügyi okokból halasztást szenved, mindazáltal kifejezheti azt a reményét, hogy az egyiptomi lobogót majdan ki fogják tűzni Kur­túmban. Beszédének végén az államtitkár Anglia és Oroszország egymáshoz való viszonyáról is nyilatko­zott. Oroszországgal — így szólt — szíves és ba­rátságos viszonyban vagyunk. A kormánynak Orosz­országgal szemben elfoglalt magatartását nem tisz­tességtelen okok irányozták. Anglia is azt hiszi, hogy Oroszországnak sincsenek további céljai. Angliát nem vezérlik önző törekvések, Angliának első és állandó célja a béke. A Dardanellák ostroma. Tegnapi távira­taink nem kisebb dologról beszéltek, mint arról, hogy az Egyesült Államok kormánya meg akarja ostromolni Konstantinápoly kapuját, a Dardanellá­­kat. Arról volt bennük szó, hogy az Egyesült Álla­mok konstantinápolyi követe utasítást kapott kor­mányától, hogy Szmirnában szálljon a Bancroft nevű amerikai ágyúnaszádra és menjen rajta Kon­­stantinápolyba, ha pedig a porta nem eresztené át a Dardanellákon, forduljon Selfridge tengernagyhoz, a középtengeren levő amerikai hajóraj parancsno­kához, majd az átsegíti a Bancroft-ot, vagyis más szóval, majd megostromolja a Dardanellákat. Az Egyesült Államok tudvalevőleg, az európai hatal­makhoz hasonlóan, állomásh­ajót akart küldeni Kon­­stantinápolyba. A porta azonban nem adott rá en­­gedelmet, mondván, hogy a párisi egyezmény értel­mében csakis az európai szerződéses hatalmaknak van rá joguk, hogy állomáshajót állítsanak Konstan­tinápoly kikötőjébe. Ha már most a Bancroft hajó küldetéséről és a Terrel követnek adott utasításról szóló hír igaz, akkor a washingtoni kormány emez elhatározása nagyon hasonlít ahhoz az állapothoz, a­mikor már csak az ultimátum elküldése van hátra. Csakhogy nem igaz. A New­york Ilerald wa­shingtoni tudósítóját felhatalmazták rá, hogy meg­cáfolja. Az egészből — így szól a cáfoló — csak az az igaz, hogy az amerikai követ a portától en­gedelmet kért arra,, hogy a Bancroft a Dardanellá­kon átmehessen; a porta még nem adta meg rá az engedelmet s az ágyunaszád e nélkül nem megy át a szoroson, ni.i n­­ ..... csodás berkeit, Ádám és Éva gyönyörét, gyötrő fájdalmait. - D Dietrich Kainja üdvös rettegéssel, Car­­racci Ábrahámja isteni nyugalommal, Cartona Agárja rendíthetetlen bizalommal tölti el szi­vünket. Boll Jákob álmában az isteni Gondvise­lés, Barbarelli Jákob és Ráckellében a világi dolgok helyes egyensúlya, Coypel Károly József véres öltönyében a néma fájdalom, az atyai szeretet mélysége szól hozzánk. Poussin képein megelevenedik a válasz­tott nép vándorlásának története, az isteni kéz­vezetés csodás ténye. Rubens, De Troy, Strozzi és Coypel Antal képei az isteni szere­tet és igazságszolgáltatás csodás elemeit, a végtelen kegyesség és végtelen szigorúság ölel­kezését jelenítik meg. S míg Champagne Mózesében, Barbieri evangélistáiban az isteni ihlettség jelenik meg szemünk előtt, addig Murillo, Rafael, Genti­, leschi, Carlo Dolci Madonnáiban a szűzies és fájdalmas Istenanyát áhítattal és könyeivel Guido Reni Ecce homojában, a szenvedő Isteni embert megrendülve szemléljük. Rafael mesteri ecsetjének alkotásaiba, megelevenül a szent hajdan, ama boldog idet, melyben a föld Teremtőjének lábát csókol­hatta. A tanok és csodák láthatóvá válnak, az elme alázattal, a szív gyönyörrel, a kedély csodás meghatottsággal, a lélek isteni félelem­mel telik el. Rubens, Michel­ Angelo, Rembrandt és Paulo Veronese képei a kínszenvedés ré­szeseivé avatnak. Lionardo da Vinci utolsó vacsorája növeli a keresztény reményt; térdünk meghajol, szivünk hátára gyűl és imázó ajak­kal vágyódva nézzük az Úr testét, lelki elede­lünket, örök életünk zálogát. Budapesten, szeptember hónapban 1896.­­zaszary Kolos m. p. bibornok, hercegprímás. BUDAPESTI HÍRLAP, (285. sz.) 1896. október 16. Előkészületek a választásra. Budapest, okt. 15. Két kormánypárti előkelőségnek két nagy beszédje hangzott ma el. A Fáik Miksa-é Budán és a Szilágyi Dezsőé Pozsonyban. A választásokról érkező tudósítások rengeteg halmaza miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy e két igen jelentős beszédet formai részében is ismertessük. De foglalkozni kell velük, mert többet érők, mint a kormánykijelentések. Fáik beszéde két részre oszlik. Első felében tisztázza a pártok állását, másik felében a jövő fel­adatairól beszél. A kíméletlen és elkeserültségig vitt politikai harcok okát abban találja, hogy a G7-es pártok egyesülése n­em­ sikerült. A nemzeti párt kitűnőségeire nagy szüksége van a kor­mánypártnak , de a fúzióért nem hajlandó valami árt fizetni. Kapitulációt nem kíván, de azt kívánja, hogy a nemzeti párt speciális követelésé­ről majd csak évek múltán legyen szó, akkor el­válik, mit kell tenni. A függetlenségi pártnak Kossuth csoportjával mindig talált és talál érintkező pontot a kormánypárt, a­melyhez közelebb is áll, mint az Ugron-csoporthoz. A­ néppártnak egyetlen gyakor­lati s minden más párttól elválasztó programpontja van csak: a revízió. Balk bizonyítéka szerint nincs szükség s nem is időszerű. Nyomban hozzáteszi, hogy a kormánypárt a meghozott egyházpolitikai törvények határán túlmenni nem akar. A jövő feladairól szólván, föltételezi az ellen­zékről, hogy nem fog obstruálni, mert ez csak erősítené a Bánffy pozícióját — fönn. A kvótakérdésben szorosan ragaszkodik a bizott­ság álláspontjához s bizonyítja, hogy Bánffy­­nak a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatából csak azt lehet következtetni, hogy a kormányelnök is ennek a fölfogásnak híve. Kikér itt a kvóta-re­­verzálisok esetei ellen s a jövő feladatai közé tű­zi még a közigazgatás államosítását és a szolgálati pogmatikát. Ismételjük, hogy a Fáik beszéde olyan, a­elylyel foglalkozniok kell a különböző pártok politikusainak és azt hiszszü­k, ha a kormánypártban mindenkinek a politikai karakterében úgy lehetne­ bízni, mint a Fáikéban, másképp alakulhatnának jóg viszonyok. .. szabadelvű párt alelnöke, Wolf Zsigmond, a párt titkára, Mihályi keresk. kamarai elnök stb. Mikor Szilágyi leszállt a vonatról, az összegyűlt választók éljenzéssel fogadták és Esterházy István gróf né­hány szóval üdvözölte. Azután a Zöldfa-vendéglőbe hajtatott, a hol néhány párthivével megebédelt. Délután négy órára zsúfolásig megtelt az ódon városházának díszterme. A háttérben az ifjú­ság állt, a sűrű széksorokon a választók foglaltak helyet, kik között ott voltak mindazok, a kik a vasútnál is, mig a karzatokról szép hölgyek tekin­tettek alá. Esterházy István gr. néhány szóval meg­nyitotta az ülést és fölkérte Neusziedlert és Mi­hályit, mennének el Szilágyi Dezsőért. Kis­vártatva megjelent a képviselőhöz volt elnökének hatalmas alakja. A pártelnök fölkérésére Szilágyi Dezső meg­kezdte beszédét. Első, nagyobb felében e beszédnek az egyházpolitikával foglalkozott és annak diadalát dicsőítette. Mindjárt a lefolyt országgyűlés első évében mutatkozott, hogy két irány fog megüt­közni. A kérdés az egyházpolitikában volt fölállítva : akarunk-e erős lépést tenni a teljes egyenjogúság, a teljes vallásszabadság felé tenni, hogy minden téren érvényesüljön az állam fenhatósága, vagy pedig meghátrálni, visszaesni? Mikor az ütközet napja elérkezett, a szabadelvű párt fölvette a harcot, mely válságba sodorta a pártot, sok elhullott, de az elv fényesen győzött. Az a reménye, hogy az egyházpolitikai törvények végrehajtása meg fogja nyugtatni az országot, sok fájdalmat meg fog szüntetni, csak részben teljesült, bár a végrehajtás kevesebb rázkódással járt, mint bárhol a világon. Sokan vannak, kik belenyugodnak az új helyzetbe, de másrészt mégis meg van utó­hatása. Alakult egy párt, a néppárt, mely a reví­ziót írta zászlajára. Ez annyit jelent, hogy eltörölni a nehezen elért vívmányokat és összes szabadelvű intézményeinket más irányba terelni. Élesen elítélte a néppárt törekvéseit, mely demagóg jelszavakkal, erkölcstelen politikát csinál. Az egyházpolitika apalógiája után áttért a kiegyezésre, és itt három szempontot állított föl. Az egyik, hogy mindkét állam számára biztosíttassák a maga természetes jövedelme, nevezetesen a cukor-, sör- stb. adó, szóval a restitúció. 2. A közös vám­területben biztosítsuk főpiacunkat. S. A közös vám­terület nem zárja ki, és ő nem is fogadhatná el, hogy a közlekedési politika terén is az állam ne támogathassa a mezőgazdaságot és az ipart. A bankkérdésben fentartandónak véli a közösséget, de oly szervezetet és befolyást akar, mely kielégíti Magyarország jogos igényeit, a teljes paritást. A kvóta kérdésében azt tartja, hogy az új ország­gyűlésnek ott kell majd folytatni, a­hol most meg­szakadt, a bizottságokban. A főhibát abban látja, hogy Ausztria egészen elfogadhatatlan alapon oly köve­teléssel állott elő, mely alaptalan, jogtalan, mél­tánytalan és melyet Magyarország sohasem fogad­hat el. Az osztrák követelés, hogy Magyarország nagyobb kvótát fizessen, nálunk az ellenkező irányt szülte. Ő nem tudna a jövőre mást javasolni, mint­hogy Magyarország viselni akarja az őt jogosan megillető terhet a két állam közgazdasági ereje alap­ján. Ha meg­van az akarat a méltányosát kívánni és akarni, ezt a közgazdasági erőt őszintén kinyo­mozni, ennek alapján a részesedést megállapítani, Magyarország viselni fogja a rája eső terhet. To­vább­ra nem lehet menni. Különben ez a kérdés talán nem egy, de még több válságot fog előidézni. A felől azonban nem nyilatkozott, hogy ez a válság Magyarországon vagy Ausztriában lesz-e. A jövő országgyűlés feladatai lesznek a di­­rekt adók és a közigazgatás reformja. Ez utóbbival kapcsolatban fölemlíti a nemzetiségi kérdést. Bajok, mélyreható bajok vannak itt. Hogy a nemzetiségi izgatás termékeny talajra ne találjon, szükséges, hogy a közigazgatás és a társadalom foglalkozzék a nemzetiségek apró bajaival, hogy ezek igazságos, tiszta és rokonszenves elintézést nyerjenek. Lelké­ben kidomborodik e feladat nagysága. Életerét kell elvágni az izgató befolyásnak. Meg kell szerettetni állattot az által, hogy a hatóság érdekeiket tisz­­oa,jóbtelérően és rokonszenvesen gondozza.­­ A kririai bíráskodás, mely most meghiúsult, r­égjísz-Teljességében fönmaradt a jövő országgyű­­lé­éte, valamint a választási cenzus, a kerületek és a válasz­tó eljárás, szóval az egész parlamenti re­form, irogy támasza kell, hogy legyen a magyar állam, az alkotmány függetlenségének. Végül a szabadelvű pártról beszélt, mely vál­ságokon ment keresztül, de hangsúlyozza, hogy a jövő kormányzatnak is rajta kell nyugodni. Szilágyi Pozsonyban. A csöndes polgárok csöndes városában csön­desen fogadták ma volt és leendő képviselőjüket. Pozsony városa hétköznapi szint viselt, egyetlen zászló hirdette csak: „Éljen Szilágyi Dezső“. A bu­dapesti gyorsvonaton délelőtt 11 óra 22 perckor érkező Szilágyit mintegy 150 polgár várta, köztük Esterházy István gróf volt főispán, a szabadelvű párt elnöke, Csáky Jenő gróf nejével, Vas Dénes báró, Pálffy-Daun Vilmosné grófné, Neusziedler Ká­roly, Pozsony II. ker. volt képviselője, Drexler és Tallér polgármesterek, Szalay Ödön bazini volt képviselő, Lányi József kir. táblai tanácselnök, Petheőcz kir. törvényszéki elnök, Kramp­n Viktor kir. ügyész, Kacsera rendőrkapitány, Hervay kir. tanácsos, Plach­y Bertalan tanfelügyelő, Ginther, a Fáik Miksa beszédje. Az I. kerület szabadelvű pártja ma délután tartotta nagygyűlését a nemzeti tornacsarnokban. Mintegy 800 választó gyűlt össze meghallgatni képviselőjelöltje, Fáik Miksa programbeszédét. Rupp Imre indítványára a gyűlés elnökéül Márffy állam­titkárt választották. A párt tisztikara ekként ala­kult meg: Társelnökök lettek: Országit Sándor, Kertész Aba dr., Rupp Imre; jegyzőkké lettek: Aldásy Antal dr., Balogh Gusztáv, Farkas József és Gara Antal. Választottak ezenkívül alelnököket és egy 200 tagú szervezőbizottságot­. Küldöttséget

Next