Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-16 / 285. szám
3 mikor jött az ellenség, a ló elfutott, a szamár megállt, kérdezi a ló: Miért nem szaladsz el, nem látod jönni az ellenséget? Látom, felelt a szamár, de nekem mindegy, akár ennek, akár amannak terhét viszem a hátamon. A kvóta fölemelése, a terheknek szaporítása, a polgárok jogainak nem tisztelése s a szabadság elnyomása azzal a hatással birhat még a magyarokra is, hogy ha az osztrák-magyar monarkia s vele hazánk válságba kerül, ezek is azt felelik: mit bánom én, akár ez, akár amaz uralkodik, soha sem, velem, mindig csak rajtam uralkodik. Budapest, okt. 15. Egy angol államférfiú beszéde. Glasgow■ bán tegnap Curson külügyi államtitkár nagy politikai beszédet mondott. Kijelentette, hogy a nílusi expedíciót három okból indították. Először a dervisek részéről fenyegető támadás visszaverésére, másodszor, hogy az olaszoknak Kasszalában segítségére legyenek, harmadszor, hogy megtegyék az első lépést arra, hogy Egyiptom visszaszerezze régi tartományát, Szudánt. Curzon hozzátette, hogy ámbár az expedíció most pénzügyi okokból halasztást szenved, mindazáltal kifejezheti azt a reményét, hogy az egyiptomi lobogót majdan ki fogják tűzni Kurtúmban. Beszédének végén az államtitkár Anglia és Oroszország egymáshoz való viszonyáról is nyilatkozott. Oroszországgal — így szólt — szíves és barátságos viszonyban vagyunk. A kormánynak Oroszországgal szemben elfoglalt magatartását nem tisztességtelen okok irányozták. Anglia is azt hiszi, hogy Oroszországnak sincsenek további céljai. Angliát nem vezérlik önző törekvések, Angliának első és állandó célja a béke. A Dardanellák ostroma. Tegnapi távirataink nem kisebb dologról beszéltek, mint arról, hogy az Egyesült Államok kormánya meg akarja ostromolni Konstantinápoly kapuját, a Dardanellákat. Arról volt bennük szó, hogy az Egyesült Államok konstantinápolyi követe utasítást kapott kormányától, hogy Szmirnában szálljon a Bancroft nevű amerikai ágyúnaszádra és menjen rajta Konstantinápolyba, ha pedig a porta nem eresztené át a Dardanellákon, forduljon Selfridge tengernagyhoz, a középtengeren levő amerikai hajóraj parancsnokához, majd az átsegíti a Bancroft-ot, vagyis más szóval, majd megostromolja a Dardanellákat. Az Egyesült Államok tudvalevőleg, az európai hatalmakhoz hasonlóan, állomáshajót akart küldeni Konstantinápolyba. A porta azonban nem adott rá engedelmet, mondván, hogy a párisi egyezmény értelmében csakis az európai szerződéses hatalmaknak van rá joguk, hogy állomáshajót állítsanak Konstantinápoly kikötőjébe. Ha már most a Bancroft hajó küldetéséről és a Terrel követnek adott utasításról szóló hír igaz, akkor a washingtoni kormány emez elhatározása nagyon hasonlít ahhoz az állapothoz, amikor már csak az ultimátum elküldése van hátra. Csakhogy nem igaz. A Newyork Ilerald washingtoni tudósítóját felhatalmazták rá, hogy megcáfolja. Az egészből — így szól a cáfoló — csak az az igaz, hogy az amerikai követ a portától engedelmet kért arra,, hogy a Bancroft a Dardanellákon átmehessen; a porta még nem adta meg rá az engedelmet s az ágyunaszád e nélkül nem megy át a szoroson, ni.i n ..... csodás berkeit, Ádám és Éva gyönyörét, gyötrő fájdalmait. - D Dietrich Kainja üdvös rettegéssel, Carracci Ábrahámja isteni nyugalommal, Cartona Agárja rendíthetetlen bizalommal tölti el szivünket. Boll Jákob álmában az isteni Gondviselés, Barbarelli Jákob és Ráckellében a világi dolgok helyes egyensúlya, Coypel Károly József véres öltönyében a néma fájdalom, az atyai szeretet mélysége szól hozzánk. Poussin képein megelevenedik a választott nép vándorlásának története, az isteni kézvezetés csodás ténye. Rubens, De Troy, Strozzi és Coypel Antal képei az isteni szeretet és igazságszolgáltatás csodás elemeit, a végtelen kegyesség és végtelen szigorúság ölelkezését jelenítik meg. S míg Champagne Mózesében, Barbieri evangélistáiban az isteni ihlettség jelenik meg szemünk előtt, addig Murillo, Rafael, Genti, leschi, Carlo Dolci Madonnáiban a szűzies és fájdalmas Istenanyát áhítattal és könyeivel Guido Reni Ecce homojában, a szenvedő Isteni embert megrendülve szemléljük. Rafael mesteri ecsetjének alkotásaiba, megelevenül a szent hajdan, ama boldog idet, melyben a föld Teremtőjének lábát csókolhatta. A tanok és csodák láthatóvá válnak, az elme alázattal, a szív gyönyörrel, a kedély csodás meghatottsággal, a lélek isteni félelemmel telik el. Rubens, Michel Angelo, Rembrandt és Paulo Veronese képei a kínszenvedés részeseivé avatnak. Lionardo da Vinci utolsó vacsorája növeli a keresztény reményt; térdünk meghajol, szivünk hátára gyűl és imázó ajakkal vágyódva nézzük az Úr testét, lelki eledelünket, örök életünk zálogát. Budapesten, szeptember hónapban 1896.zaszary Kolos m. p. bibornok, hercegprímás. BUDAPESTI HÍRLAP, (285. sz.) 1896. október 16. Előkészületek a választásra. Budapest, okt. 15. Két kormánypárti előkelőségnek két nagy beszédje hangzott ma el. A Fáik Miksa-é Budán és a Szilágyi Dezsőé Pozsonyban. A választásokról érkező tudósítások rengeteg halmaza miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy e két igen jelentős beszédet formai részében is ismertessük. De foglalkozni kell velük, mert többet érők, mint a kormánykijelentések. Fáik beszéde két részre oszlik. Első felében tisztázza a pártok állását, másik felében a jövő feladatairól beszél. A kíméletlen és elkeserültségig vitt politikai harcok okát abban találja, hogy a G7-es pártok egyesülése nem sikerült. A nemzeti párt kitűnőségeire nagy szüksége van a kormánypártnak , de a fúzióért nem hajlandó valami árt fizetni. Kapitulációt nem kíván, de azt kívánja, hogy a nemzeti párt speciális követeléséről majd csak évek múltán legyen szó, akkor elválik, mit kell tenni. A függetlenségi pártnak Kossuth csoportjával mindig talált és talál érintkező pontot a kormánypárt, amelyhez közelebb is áll, mint az Ugron-csoporthoz. A néppártnak egyetlen gyakorlati s minden más párttól elválasztó programpontja van csak: a revízió. Balk bizonyítéka szerint nincs szükség s nem is időszerű. Nyomban hozzáteszi, hogy a kormánypárt a meghozott egyházpolitikai törvények határán túlmenni nem akar. A jövő feladairól szólván, föltételezi az ellenzékről, hogy nem fog obstruálni, mert ez csak erősítené a Bánffy pozícióját — fönn. A kvótakérdésben szorosan ragaszkodik a bizottság álláspontjához s bizonyítja, hogy Bánffynak a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatából csak azt lehet következtetni, hogy a kormányelnök is ennek a fölfogásnak híve. Kikér itt a kvóta-reverzálisok esetei ellen s a jövő feladatai közé tűzi még a közigazgatás államosítását és a szolgálati pogmatikát. Ismételjük, hogy a Fáik beszéde olyan, aelylyel foglalkozniok kell a különböző pártok politikusainak és azt hiszszük, ha a kormánypártban mindenkinek a politikai karakterében úgy lehetne bízni, mint a Fáikéban, másképp alakulhatnának jóg viszonyok. .. szabadelvű párt alelnöke, Wolf Zsigmond, a párt titkára, Mihályi keresk. kamarai elnök stb. Mikor Szilágyi leszállt a vonatról, az összegyűlt választók éljenzéssel fogadták és Esterházy István gróf néhány szóval üdvözölte. Azután a Zöldfa-vendéglőbe hajtatott, a hol néhány párthivével megebédelt. Délután négy órára zsúfolásig megtelt az ódon városházának díszterme. A háttérben az ifjúság állt, a sűrű széksorokon a választók foglaltak helyet, kik között ott voltak mindazok, a kik a vasútnál is, mig a karzatokról szép hölgyek tekintettek alá. Esterházy István gr. néhány szóval megnyitotta az ülést és fölkérte Neusziedlert és Mihályit, mennének el Szilágyi Dezsőért. Kisvártatva megjelent a képviselőhöz volt elnökének hatalmas alakja. A pártelnök fölkérésére Szilágyi Dezső megkezdte beszédét. Első, nagyobb felében e beszédnek az egyházpolitikával foglalkozott és annak diadalát dicsőítette. Mindjárt a lefolyt országgyűlés első évében mutatkozott, hogy két irány fog megütközni. A kérdés az egyházpolitikában volt fölállítva : akarunk-e erős lépést tenni a teljes egyenjogúság, a teljes vallásszabadság felé tenni, hogy minden téren érvényesüljön az állam fenhatósága, vagy pedig meghátrálni, visszaesni? Mikor az ütközet napja elérkezett, a szabadelvű párt fölvette a harcot, mely válságba sodorta a pártot, sok elhullott, de az elv fényesen győzött. Az a reménye, hogy az egyházpolitikai törvények végrehajtása meg fogja nyugtatni az országot, sok fájdalmat meg fog szüntetni, csak részben teljesült, bár a végrehajtás kevesebb rázkódással járt, mint bárhol a világon. Sokan vannak, kik belenyugodnak az új helyzetbe, de másrészt mégis meg van utóhatása. Alakult egy párt, a néppárt, mely a revíziót írta zászlajára. Ez annyit jelent, hogy eltörölni a nehezen elért vívmányokat és összes szabadelvű intézményeinket más irányba terelni. Élesen elítélte a néppárt törekvéseit, mely demagóg jelszavakkal, erkölcstelen politikát csinál. Az egyházpolitika apalógiája után áttért a kiegyezésre, és itt három szempontot állított föl. Az egyik, hogy mindkét állam számára biztosíttassák a maga természetes jövedelme, nevezetesen a cukor-, sör- stb. adó, szóval a restitúció. 2. A közös vámterületben biztosítsuk főpiacunkat. S. A közös vámterület nem zárja ki, és ő nem is fogadhatná el, hogy a közlekedési politika terén is az állam ne támogathassa a mezőgazdaságot és az ipart. A bankkérdésben fentartandónak véli a közösséget, de oly szervezetet és befolyást akar, mely kielégíti Magyarország jogos igényeit, a teljes paritást. A kvóta kérdésében azt tartja, hogy az új országgyűlésnek ott kell majd folytatni, ahol most megszakadt, a bizottságokban. A főhibát abban látja, hogy Ausztria egészen elfogadhatatlan alapon oly követeléssel állott elő, mely alaptalan, jogtalan, méltánytalan és melyet Magyarország sohasem fogadhat el. Az osztrák követelés, hogy Magyarország nagyobb kvótát fizessen, nálunk az ellenkező irányt szülte. Ő nem tudna a jövőre mást javasolni, minthogy Magyarország viselni akarja az őt jogosan megillető terhet a két állam közgazdasági ereje alapján. Ha megvan az akarat a méltányosát kívánni és akarni, ezt a közgazdasági erőt őszintén kinyomozni, ennek alapján a részesedést megállapítani, Magyarország viselni fogja a rája eső terhet. Továbbra nem lehet menni. Különben ez a kérdés talán nem egy, de még több válságot fog előidézni. A felől azonban nem nyilatkozott, hogy ez a válság Magyarországon vagy Ausztriában lesz-e. A jövő országgyűlés feladatai lesznek a direkt adók és a közigazgatás reformja. Ez utóbbival kapcsolatban fölemlíti a nemzetiségi kérdést. Bajok, mélyreható bajok vannak itt. Hogy a nemzetiségi izgatás termékeny talajra ne találjon, szükséges, hogy a közigazgatás és a társadalom foglalkozzék a nemzetiségek apró bajaival, hogy ezek igazságos, tiszta és rokonszenves elintézést nyerjenek. Lelkében kidomborodik e feladat nagysága. Életerét kell elvágni az izgató befolyásnak. Meg kell szerettetni állattot az által, hogy a hatóság érdekeiket tiszoa,jóbtelérően és rokonszenvesen gondozza. A kririai bíráskodás, mely most meghiúsult, régjísz-Teljességében fönmaradt a jövő országgyűlééte, valamint a választási cenzus, a kerületek és a választó eljárás, szóval az egész parlamenti reform, irogy támasza kell, hogy legyen a magyar állam, az alkotmány függetlenségének. Végül a szabadelvű pártról beszélt, mely válságokon ment keresztül, de hangsúlyozza, hogy a jövő kormányzatnak is rajta kell nyugodni. Szilágyi Pozsonyban. A csöndes polgárok csöndes városában csöndesen fogadták ma volt és leendő képviselőjüket. Pozsony városa hétköznapi szint viselt, egyetlen zászló hirdette csak: „Éljen Szilágyi Dezső“. A budapesti gyorsvonaton délelőtt 11 óra 22 perckor érkező Szilágyit mintegy 150 polgár várta, köztük Esterházy István gróf volt főispán, a szabadelvű párt elnöke, Csáky Jenő gróf nejével, Vas Dénes báró, Pálffy-Daun Vilmosné grófné, Neusziedler Károly, Pozsony II. ker. volt képviselője, Drexler és Tallér polgármesterek, Szalay Ödön bazini volt képviselő, Lányi József kir. táblai tanácselnök, Petheőcz kir. törvényszéki elnök, Krampn Viktor kir. ügyész, Kacsera rendőrkapitány, Hervay kir. tanácsos, Plachy Bertalan tanfelügyelő, Ginther, a Fáik Miksa beszédje. Az I. kerület szabadelvű pártja ma délután tartotta nagygyűlését a nemzeti tornacsarnokban. Mintegy 800 választó gyűlt össze meghallgatni képviselőjelöltje, Fáik Miksa programbeszédét. Rupp Imre indítványára a gyűlés elnökéül Márffy államtitkárt választották. A párt tisztikara ekként alakult meg: Társelnökök lettek: Országit Sándor, Kertész Aba dr., Rupp Imre; jegyzőkké lettek: Aldásy Antal dr., Balogh Gusztáv, Farkas József és Gara Antal. Választottak ezenkívül alelnököket és egy 200 tagú szervezőbizottságot. Küldöttséget