Budapesti Hírlap, 1897. február (17. évfolyam, 32-59. szám)
1897-02-14 / 45. szám
1897. február 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (45. o.) , tagjai Chyzer Kornél elnök, a közegészségügyi törvények és rendeletek vizsgálására kiküldve, Müller Kálmán egyetemi tanár alelnök közegészségtanra, Tóth Lajos egyetemi tanár gyógyszerismeres méregtanra, Frner Nátán a tracomára, Schwarzer Ottó dr. elmekórtanra. A bizottság jegyzője Krasz Pál dr. min. titkár. (Római régiségek bosnyák földön.) Szarajevóból jelentik, hogy Srebrenica környékén Szkeldnnban, az ásatások alkalmából, melyeket a bosnyák-hercegovinai muzeum végez ott, igen érdekes régiségekre bukkantak. Sikerült megtalálniuk romjait egy bazilikának, amely a fölirás tanúsága szerint T. Flavius Similis duumvir quinquennalis idején Antonius Pius császár uralkodása (Kr. u. 138—161) alatt épült. Ez a fölirás, valamint az Ó-Szkelániban kiásott egyéb régiségek azt bizonyítják, hogy a római szokások már Kr. u. a II. század első felében gyökeret vertek a Drina-völgyben. Eddig azt hitték, hogy ott csak a XI. században keletkeztek római szervezetű városok. Átalában úgy látszik, hogy a Drina völgye abban az időben nagyon népes volt , így Lijescsecben Jupiter, Juno és Minerva, Szrebrena lukában Diána-templomra bukkantak, míg Crvicában és Gyurgyevácban római feliratú sírokat ástak ki. Szrebrenica környékén átkutattak még egy középkori temetőt, ahol az etnográfia és az antropológia szempontjából sok becses anyagot találtak, igy koponyákat, ékszereket, diadémeket, fülbevalókat, gyűrűket. (A kis-megyeri emlék.) Kis-Megyeren, Győr megyében, ahol a napóleoni háborúk alatt az utolsó nemesi fölkelés utolsó csatáját vivta, közadakozásból emléket állítanak. Az emlék tervének elkészítésére a gyújtőbizottság védője, Ottó kir. herceg vállalkozott s a mai szoborbizottsági ülésen bemutatták a kir. herceg tervét. Egy félhivatalos győri távirat igy írja le ezt a tervet: Az emlékmű mintegy nyolc méter magas lesz, a kőoszlop tetején hadi jelvények közt turul madár áll, kiterjesztett szárnyakkal, az emlékkő első lapján lesz a magyar címer, mellette az 1809 júniusi kismegyeri ütközetben főszerepet játszott császári és királyi seregek címere, a jobb oldalfalon a gráci és a bal oldalfalon a francia címer. Mindegyik alatt legfelül magyar, ez alatt német és a bal oldalfalon francia nyelvű emlékmondatok. A hátlapra vésik a csata történetét. Az inzurgens emléken rajta lesz a kétfejű sas. — Az emlékhez az ágyuércet a bécsi arzenál, a követ a tatai gróf adja. — (Házasság.) Ellinger Lajos magyar kir. államvasuti hivatalnok Szabadkán eljegyezte nagylucsei budóvári Mészáros Margit kisasszonyt Salgó- Tarjánból. Szirmai Artur, a pesti magyar kereskedelmi bank cégvezetője, legközelebb oltárhoz vezeti Pereszlényi Alice kisasszonyt, Pereszlényi Henrik dr. nyitrai ügyvéd és földbirtokos leányát. Simon Norbert kir. mérnök Segesvárott, eljegyezte Kondor Blanka kisasszonyt, Kondor József dr. leányát, Budapesten. Perlaki Somogyi Gyula temesmegyei főszolgabiró február 18-án vezeti oltárhoz Grácban, a Jézus szent szivéről nevezett templomban, néhai Fichtenau Jenő birodalmi lovag, volt krajnai földbirtokos és neje, özvegy Fichtenauné, született Treo Klementina leányát, Maryt. Bak Illés dr. budapesti ügyvéd február 16-án délelőtt tartja esküvőjét a kaposvári zsidó templomban Szarvas Irma kisasszonynyal. Ifjabb Neuberger Ignác február 21-én tartja esküvőjét a budai zsidó főtemplomban Frim Olga kisasszonynyal, Frim Jakab dr. és neje leányával. Szathmáry Géza, Arad megye számvevője, eljegyezte Szél Aranka kisasszonyt, Szél Ernő aradi posta- és táviró felügyelő leányát. (Hírek a csángókról.) Istensegitsi levelezőnk írja : Robitsék dr. nagymarosi plébános ismételt fáradsága, támogatva a távoli magyarok kérelmével, megtermi gyümölcseit: a magyar közoktatási minisztérium magyar tanítókat ad Hadikfálva Istensegíts és Fogadjisten számára. Molnár Géza andrásfalvi tanító a kosárkötést is tanítja, amiért a k. k. Landesschulrat 50 frtot adott részint vesszőre, részint jutalmul. Tavaszszal elkezdjük a háromosztályú iskola építését Istensegitsben. Jól esnék egy kis pénz az esedékes kamatokból, a Bukovinszky alapból és a főváros tízezer forintos alapítványából. (Az Otthon estéje.) Igen fényesnek ígérkezik az Otthon írók és hírlapírók körének holnapi, vasárnapi estéje. A rendkívül változatos műsort a következő progamszámok élénkítik: Tarnay Alajos zongorajátéka, Zilabyné Singliffer Vilma asszony éneke, Zilahy Gyula magánjelenete, Neg Dávid éneke, Vizváry Mariska magánjelenete. Majd villamos ködfátyolképeket mutat be Vágó Pál és Vágó Bertalan, ezt pedig az est specialitása követi. A második kaland, melynek ez lesz a premierje. Szereplői: Pierrot—Tapolczai, Pierrette— Delli Emma, a gróf—Gál Gyula. A rendkívül érdekes hangverseny után tánc lesz, melyhez Balogh Károly muzsikál. A belépőjegyeket holnap, vasárnap délután adja ki az Otthon körben a rendezőbizottság titkára. — (Defendu.) Schutz Frigyes, a Neue Freie Presse munkatársának Das heutige Russland című művét, amely Németországban oly óriási feltűnést keltett, Oroszországból kitiltották. Schutz Frigyes Tolstoynak levelet írt és megküldte könyvét. A könyv és a levél azonban visszaérkezett a szerzőhöz azzal a felírással: Défendu. (Gyászrovat.) Wallenfeld Károly kőbányatulajdonos tegnap Budapesten, 76 éves korában meghalt. A P. Lloyd ez alkalomból a következőket írja róla: Egyike volt azoknak a régi polgároknak, kik abban az időben, a mikor még csak Pest volt az ország fővárosa és a Terézváros volt Pest középpontja, igen nagy szerepet játszottak a közéletben. A Wallenfeld név jó hangzású volt az úgynevezett Benkert-klubban, honnan akkoriban a város életét irányozták. Wallenfeld volt a klub egyik legbefolyásosabb férfia és a főváros utcáit kizárólag az ő köveivel rakták ki. Szépen is virágzott az üzlete, noha választási célokra néha rengeteg summákat költött. Később, a mikor Andrássy Gyula gróf a Sugár-úttal kettészelte a Terézvárost, megtört a Benkert-klub ereje is. Uj levegő, uj emberek, uj nézetek kerültek felszínre, melyek elöl az öreg Wallenfeld mindjobban visszahúzódott, elzárkózott, magába vonult. A köveket sem szállította már egyedül, a választásokra is mind kevesebb befolyása volt. Az utolsó években már teljesen a magánéletbe vonult vissza. Bezerédi Bezerédj Antal nyolcvanhárom éves korában Szent-Ivánfa vasmegyei községben meghalt. Holttestét beszentelve Vámos-Családra szállították és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Kővári Móricz Sándor nyolcvanéves korában Székesfehérváron meghalt. Pély Isván királyi járásbirósági telekkönyvvezető elhunyt Makón. Knoreck Hannibál volt császári és királyi huszárhadnagy, fővárosi vízvezetéki hivatalnok negyvenhároméves korában Budapesten meghalt. Bécsből telegráfozzák, hogy a német színművészek egyik legkiválóbbja, Mittenwurzer Frigyes, az udvari színház tagja, ma ott hirtelen meghalt. Mittenwurzer ötvenkétéves volt, s irodalmilag is működött. Tanaille-Saligny, a belgrádi francia követség titkára Belgrádban, mint táviratban jelentik, ebédközben Nekladov orosz követségi első titkár házánál hirtelen meghalt. (Méregkeverő kisleány.) Londonból rémes gyilkosság hírét jelentik. Egy tizenhárom éves, aranyszőke, rózsás, mosolygó arcú leányka ül a törvényszék előtt, a vádlottak padján. Azzal vádolják, hogy csecsemő hugát megmérgezte. Mary Jane Saulsnak hívják, árvaleány, kit nagybátyja fogadott maga mellé s folyton jóságosan, szerető gyöngédséggel bánt vele. Igen jó magaviseletü gyermek volt, csak akkor változott meg, a mikor a nagynénjének a múlt évben gyermeke született. Féltékeny gyülölséggel tekintett a csecsemőre, mert úgy érezte, hogy a nagybátyja s nagynénje már nem szeretik úgy, mint régebben. Elhatározta hát magában, hogy megöli ártatlan vetélytársát. Egy este elfutott egy közeli gyógyszertárba s kloroformot kért, azt mondta, a nagynénjének van szüksége rá, fogfájását csillapítani. A mérget aztán hazavitte, egy pohár vizbe öntötte s megitatta a csecsemővel, ki még aznap meghalt. Másnap még a nagybátyját is meg akarta mérgezni, mert félt a büntetéstől, ha kitudódnék a vétke. Rézdarabokat dobott egy fazékba, melyben levest főztek a konyhán. De szerencsére, hamarabb rájöttek erre, semhogy bajt okozhatott volna. A bírák előtt csodálatos, cinikus nyugalommal vallotta meg bűnét a kis leány. — »Ügy van, — mondotta nevelő szüleinek szemébe — megöltem őt. Miért hanyagoltak el a baby miatt ? Ha őt nem szerették volna jobban, mint engem, nem öltem volna meg. Ebből tanulhatnak a jövőre. Különben is, most már jól látom, hogy a bácsiék soha sem szerettek és nem is akarok tovább élni velök . . .“ Csodálatos bonyodalom ez, ilyen fiatal lélekben, mely abban a korban, midőn mások pillangót kergetnek a mezőn s bábuval játszanak, a gyilkosság legborzasztóbb fajtájára gondol s elköveti — a szeretet nevében. — (Március 13-ike.) A szabadsajtó kivívásának évfordulóját az idén is nagy diszszel fogják megünnepelni úgy az egyetemen, mint az összes községi iskolákban. A fővárosi iskolák növendékei már tanulják a szavalatokat, míg az egyetemi ifjúság közelebb gyűlést tart a márciusi ünnep programjának megállapítása ügyében. (Hírlapírók ünnepe Debrecenben.) A debreceni hírlapírók tegnap ünnepet rendeztek abból az alkalomból, hogy Debrecen városa a vidéki hírlapírók szövetsége nyugdíjintézetének első alapkövét letette. Szávay Gyula, győri lapszerkesztőt,f a vidéki hírlapírók országos szövetségének alelnökét délután nagy küldöttség fogadta a pályaudvaron, honnan négyesfogaton vitték a városba, melyet ez alkalomra ünnepiesen földiszítettek. Este a városi színházban a nyugdíjalap javára hangverseny és műkedvelő előadás volt. A színház előcsarnoka és nézőtere szépen ki volt világítva. A közönség soraiban ott volt Degenfeld József gróf főispán is, az ünnep védője, kit belépésekor Gily Ede üdvözölt. A 39-ik gyalogezred Hunyadi-indulója mellett felgördült a függöny s megkezdődött az előadás. A műsor első pontja volt Szávay Gyulának A hírlapíró című alkalmi prológusa, melyben a Közvélemény, Géniusz, Igazság, Hírlapíró, Gondolat, Lelkiismeret, Betű, Papiros és Nyomdafesték voltak a szereplő személyek. Különösen nagy hatást értek el a Hírlapíró személyesítősének következő szavaival: Égindulással és földszakadással Nem jár az én mesterségem folyása, Tollpercegés a dobszó táboromban, Nincs harcaimnak véres áldozatja, Testetlen légióimnak nyomában Nem füstölög rám, nem sir a nyomor, S aratok mégis oly diadalmat, Hogy megirigyli nem egy hadvezér. Nincs összerakott aranygarmadám, De ha felüti bus fejét a szükség, Vagy hét csapását küldi le az Úr, És tűzzel-vízzel pusztít idelent: Felém fordul arcával a nyomor, Felém nyúlnak az összetett kezek, S hogy vélem ekkor versenyt adakozzon, Ahhoz szegény egy fejdelem maga! S marad még pénzem márványpalotákra, Hol a művészet és nemzeti kincsek Díszhelye van. És vannak házaim, Hol menhelyet talál a szenvedés. Kérdezzétek meg, hogy a köveket Ki hordta össze ? És a szobrokat, Hogy ki emelte talapzatukat ? Megszólalnak majd a néma kövek Meg az arcalku szoboróriások. És azt kiáltja mind : a hírlapírók pénztárnoka, a közadakozás ! Tudós én nem vagyok. De a kevésre, Amit tudok, mindenkit megtanítok. Mesterkedem, miképp a föltaláló, Hogy közkincscsé tegyem a célszerűt, S csélc nap mesékbe belecsúsztatom Az a—b—c-t és a kis egyszeregyet. A prológus után Nagy Dezső magyar nótákat adott elő cimbalmon, Hirsch Jenny és Bejczy György a katonazenekar kísérete mellett egy részletet énekeltek el a Troubadour opera második felvonásából, majd Ruzsinszky Hana énekelt magyar dalokat, cigányzene mellett. Színre került ezután Almássy Tihamér Két év múltán című vígjátéka; ezt követte Szigligeti Czigánya. Czaban Margit, Ilosvay Hugó Férjhezmenjek-e című monológját szavalta. Az estét Mozart Varázshegedű című egyfelvonásos operettje és a Rákóczy-kesergő fejezte be, melyet az ottani cigányzenekar játszott el, míg a szüneteket a katonazenekar számai töltötték ki. Szávay Gyulát a prológ után többször hívták a lámpák elé. Az előadást — melyet ma este megismételtek — pompásan sikerült táncmulatság követte. — (Egyetemi hallgatók dolgai.) A magyar főiskolák hallgatóinak régi óhajtása az, hogy az országos magyar diákszövetség testületi alapon legyen szervezve, vagyis, hogy általa az egész ország főiskolái ifjúsági, nemzetiségi, vallási, tanulmányi különbség nélkül szellemi összeköttetésbe lépjen. Az eddigi alapszabály-tervezet egyesületi alapon volt kontemplálva, mégpedig úgy, hogy a szövetségnek csak az egyesületekbe belépettek lehettek tagjai. A múlt év június hónapjában Kecskeméten tartott országos diák-kongresszus testületi elvre fektetett alapszabály tervezet elkészítését határozta el s e tervezet elkészítésével Herczegh Bélát és Kremier Miklóst, a kolozsvári egyetem akkori kiküldötteit bízta meg. Az alapszabály-tervezet most készült el s már be is nyújtották a budapesti egyetemi kör elnökségéhez. E tervezet szerint a szövetséghez való tartozás alapja az ország valamelyik főiskolájába való beiratkozás. A szövetség célja a közéleti szellem fejlesztése, a főiskolai ifjúság egységes és öntudatos működésének előmozdítása, a közművelődés terjesztése és a hazafias érzés ápolása. A központi tisztikar Budapesten van, de tagjait az országos kongresszus választja meg. Az alapszabálytervezetet elküldötték tanulmányozás végett az osztályokhoz, májusban pedig a nagyváradi kongresszuson fogják tárgyalni. A diákasztal, mely e hónap elsején kezdte meg működését, máris új helyiségről kénytelen gondoskodni, mert a