Budapesti Hírlap, 1897. március (17. évfolyam, 60-90. szám)

1897-03-09 / 68. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (68. sz.) 1897. március 9. régen kimondotta, hogy úgy a budapesti, mint a jobbparti összes kórházak egy-egy igazgatóság alá tartoznak. A második kérdésben fentartja nézetét, hogy a kórházban két orvos elég, már csak taka­rékossági szempontból is. A bizottság végre is el­fogadta Ludvig előterjesztését azzal a megjegyzés­sel, hogy, ha idővel esetleg még egy alorvosi állás szervezése szükségesnek mutatkoznék, akkor ezt az állást is be fogják tölteni.­­ Az átírási díjak. Az ingatlanok telek­könyvi átírása után Budapesten, a kincstári ille­téken kívül, egy százalékos átírási díjat is kell fizetni. Kullmann Lajos tanácsos az átírási díjak­ról most új szabályzatot dolgozott ki, melynek lényege az, hogy csak az adás-vevés vagy csere alapján történő átírásnál legyen a díj egy száza­lék. Örökség, hagyomány átírásánál az érdekeltek másfél százalékot, ajándékozás esetében pedig két százalékot fizessenek átírási díj címén. A hitbi­zományi birtokok után, a hitbizományos nevére való átírásnál szintén kell az átírási díjat fizetni, holott eddig nem fizettek. — Az egészségügy. Schermann Adolf dr. tiszti főorvoshelyettes azt jelenti a közigazgatási bizottság mai ülésén, hogy február hónapban 1062 egyén halt meg. (Januárban 1118.) Februárban élve született 1803. A főváros közegészségi állapotát ál­talában kielégítőnek mondja a tiszti főorvos, mert az akut ragadós betegségek szű­nőfélben vannak. — A bejelentő hivatal díja. A közigazgatási bizottság mai ülésén Kollár Lajos dr. kifogásolta, hogy a közönség órákat kénytelen a bejelentő hiva­talban eltölteni, a­míg a bejelentést elvégezheti. Szükségesnek tartja, hogy a bejelentéseket posta útján is végezhessék. A törvény rendelete szerint a bejelentő hivatal a szóbeli kérdezésre ingyen köte­les felvilágosítást adni. A főkapitány ezzel szemben a szóbeli értesítést egyszerűen eltörölte és az írás­beli értesítésekért tizenöt krajcárt fizettet. K­ud­nay Béla főkapitány előadja, hogy a bejelentés megköny­­nyítésére már megtett minden lehetőt, mert most minden őrszobában be lehet jelenteni. Most tárgyal a postaigazgatósággal, hogy a bejelentés posta út­ján történhessék. A szóbeli értesítések adása kivi­hetetlen, de ha kivihető lenne is, akkor sem meg­bízható. Az írásbeli értesítés minden tekintetben megbízható és ez megéri a közönségnek a tizenöt krajcárt. — A posta működése. Beischl Károly, az államépítészeti hivatal feje a közigazgatási bizott­ság mai ülésén azt jelentette, hogy a budapesti posta- és táviró-igazgatóság a postai küldemények kézhezadása körül minden lehetőt megtesz a közön­ség kielégítésére. A kézbesítő kocsijáratukat tavaly húszszal, a levélkézbesítőket ötvenöttel szaporította. Az államépítészeti hivatal feje fölpanaszolja, hogy a postaszállítást tovább fejleszteni nem lehet, mert a postalovaknak nincsen istállójuk. Ezért a fővárost okozza, mert nem engedte meg, hogy a vállalkozó új istállót építsen. Wagner Géza tiltakozik az el­len, mintha a főváros méltatlanságot követett volna el, mert nem engedte meg az istálló építését. A bizottság a postaszállítást nem tartja kielégítőnek és azt javasolja a kormánynak, hogy a postaszállí­tást vegye el a bérlőtől. — A Dunapart beosztása. A pártbeosztó bizottság előterjesztést tett a dunai kőpartok terü­letének az 1897. évre leendő beosztása iránt. A partok úgy maradnak beosztva, mint tavaly voltak. Több területet csakis a három gőzhajós-társaság, a magyar folyam és tengerhajós, a Dun-gőz­­hajós- és a Délnémet gőzhajós-társaságok kapnak. A pénzügyi- és gazdasági bizottság mai ülésén a beosztási tervet elfogadta. Kamermayer Károly fölszólalására fölkérte az elnököt, hogy intézkedjék a Dunagőzhajós társaság területét határoló vaskor­lát helyreállítása s az alsó kőpartról fölvezető utak kikövezése iránt. — Új iskola a Lipótmezőn. Az I. ker. Lipótmezőn levő elemi iskola ez idő szerint célsze­rűtlen, rész épületben van elhelyezve s igy szük­ségessé vált az, hogy új iskolaépületet emeljenek. A tervezet szerint a költség 33.500 forintra rúgna. A pénzügyi és gazdasági bizottság abban a nézet­ben van, hogy ez az építkezés, ha figyelemmel lesz­nek a takarékosságra, 30.000 forintból kikerül s ezt az összeget mai ülésén meg is szavazta az 50 milliós kölcsön terhére. — A kü­lső soroksári-ut kikövezése. A külső soroksári-ut gránit burkolására 392.732 fit 93 fer van előirányozva. A főszámvevő ene az összegre nézve azt javasolja, hogy 20 évi időre vegyenek föl külön önálló kölcsönt, 4 százalék ka­matozás mellett. A pénzügyi és gazdasági bizott­ság ezt a javaslatot ma tárgyalta. K­ertai Ferenc dr. nem járul hozzá a javaslathoz, egyrészt azért, mert ez az útépítés még nincs minden fórum által elhatározva, de azt sem lehet tudni, hogy a kor­mány mivel járul hozzá a föntartáshoz. Azt is ki­fogásolja, hogy csupán a gránit van javasolva anyagul, holott — ha ugyan ezzel egyforma minő­ségű — nem lehet mellőzni a keramitot, a­mely hazai gyártmány, holott a gránitot Ausztriából kell behozni. Végül nem tartaná helyesnek, ha kisebb függő kölcsönöket vennének föl; sokkal helyesebb lenne, ha azt az összeget átmenetileg az 50 milliós kölcsönből fedeznék, annál is inkább, mert biztos kilátás van rá, hogy már a közel­jövőben külön követési kölcsönt fog a főváros fölvenni. A bizott­ság helyesléssel fogadta Heltai fölszólalását s föl­hívja a tanácsot, hogy tegye meg a lépéseket a külön — rövid lejáratú — követési kölcsön fölvé­tele iránt. — Az lsko­aügy. Verédi Károly dr. tanfel­ügyelő a közigazgatási bizottság mai ülésén beje­lentette, hogy a főváros által föntartott inasiskolák­ban a technológiát és a vegytant a tanszerek hiá­nyában nem taníthatják, a rajztanítás is szerfölött hiányos. Bejelentette, hogy a tankötelesek nyilván­tartását a főváros még mindig nem foganatosította. A fővárosi tanítók ötödéves pótlékának ügyében a miniszter tárgyal a fővárossal. A miniszter felhívta a tanfelügyelőt, hogy a tárgyalást április hónap végéig fejezzék be. Major Gyula zenetanár arra kérte a közigazgatási bizottságot, hogy magánisko­lájának a nyilvánossági jogot adja meg. A bizott­ság kimondotta, hogy ez a kérés nem tartozik a hatáskörébe és ennek alapján el is utasította. s ot­ jvíték.*) RAOIFSA HOTEL IMPERIAL Elsőrangú szálló. Fekvése gyönyörű. A tengerre szóló kilátással Az éghajlat enyhébb mint a Rivierán. Lakás és ellátás mérsékelt áron kapható. Legrövidebb az ut Pólá­­ból. Szobamegrendelésre távirati cím: Imperial Haguna. Prospektus az iroda utján, Wien, I., Freisingergasse 6. A Száraz­ Créme jó és olcsó. IWyÄÄ®»^ls:«©22;sa-g;0 Egyes lapoknak abbeli híréhez, hogy az erzsébetvárosi pol­gárság egy része csekélységemet szándékozik felléptetni kép­viselőnél­, van szerencsém a következő megjegyzést bozni. Erős meggyőződésem, hogy saját kerületében a plébánosi állása képviselőséggel összeférhetetlen. A plébános plébánosa nem­csak az ellenzéki érzelmű hívőnek, hanem a kormánypártinak is. Mindketten jogosultak a plébános bizalmára, különben szen­ved az állás erkölcsi értéke. Igazságtalan ember az a kormány­­párti, a­ki egy plébánost csak azért üldöz és mellőz, mert a plébános személyes jó barátai közül egyik-másik az ellenzékhez tartozik; de igazságtalan az az ellenzéki is, a­ki a plébánost megszólja csak azért, mert körülményeinél fogva kormánypárti férfiak társaságában is megfordul. Mint plébános soha nem vettem részt oly értekezleten, gyűlésen vagy banketten, a­hol Morzsányiról, mint politikusról volt szó. Viszont mindig becsültem és becsülöm Morzsányiban, hogy ezt tőlem soha nem kívánta és soha nem vettem részt­ semmiféle politikai gyűlésen. Egyebekben pedig az a megjegyzésem van még, hogy ha a mostan szereplő zsidóság közül egyesek nem lesznek szerényeb­bek és okosabbak , nálunk is baj lesz. A­ki ismeri a mai viszonyokat, tudja, hogy mire célozok. Budapest, 1897. március 8. Tórhfalussy Béla, plébános. Cocain-glaszfina néhány darabja megszünteti a garat-­­és gégehurutját, rekedtséget és görcsös köhögést. Ara 75 kr. Köszvény, rheuma, zsába ellen teljesen biztos szer a Gaulthermn-olajtok. Ara­­­írt. Kaphatók Hazslinszky gyógyszertárában Budapest, Vili, Sánd­or-tér, kerestetnek. Hat csinos, fiatal magyar népdal énekesnő, a­ki magyar táncokat is táncol, igen előnyös feltételek mellett szerződést nyer május, júmius és július hóna­pokra Londonba, az udvari körök által rendezendő ünnepélyeken való közreműködés céljából. Személyesen jelentkezhetni Budapesten, Váci-körut 60. szám alatt, ajtó 9., II. emelet, délután 2—4-ig. 13729 T adésltá®. Miután Mayor Károly L. u­r toronyóragyá­ros f. hó­z-án elhalálozott, tisztelettel értesítem mélyen tisztelt vevőimet, hogy a gyár, mely 18­14. óta fenáll, a fenti cégnév alatt továbbra is fogjuk vezetni és mi t, vevőink a leggondosabb figyelemmel lesznek kiszolgálva. Kérem cégemnek az eddig nyújtott bizal­mat továbbra is meghagyni. — Kitűnő tisztelettel 43737 idősb Mayer Károly államilag kedvezményezett első magyar vasúti égsitíj- 13787 és torsnyóragyár* Budapest, Kazinczy-utca 3. (Dohány-utca sarok.) Elveszett térképek. Ma este 1/17 órakor a keleti pályaudvar kö­zelében egy összegöngyölt papírcsomag térképekkel elveszett. A megtaláló 10 frt jutalmat kap. Kató. IV. ker. Szarka­ utca 4. sz. I. em. 6. *) Az e rovatban foglaltakért nem vállal fele­lősséget a szerkesztőség. Figyelemre méltó dr. Bókai Árpád egyetemi tanár­nak a balneologiai kongresszuson a hazai és külföldi ásványvizek összehasonlításáról tartott előadása, hogy melyik ásványvíznek kellene dominálni bél­és kiülföldön egyaránt. A magyar szent korona országai balneologiai egyesü­letének 1892-ik évi évkönyvéből­ „A lúgos savanyu és lúgos bikarbonat vizek közül az erősebbek, illetve melyek nagyobb szénsavas alkáli tartalmúak s melyek ép azért az emésztő tractus, a légző utak késznénynél, diabetes, chole­kithiasis eseteiben, azután mindenütt ott, hol az anyagforgalmat fokoznunk kell, oly kitünően válnak be, hazánkban különösen bőven állanak ren­delkezésre, nemcsak a divatos külfrldiekhez hasonlóak, hanem azoknál sokkal hatalmasabbak is; azonban mindenek felett áll a már inkább ismert, de eléggé még meg nem becsült szolyvai ásványvíz s a még alig ismert polenai, mely csodálatos módon borviz gyanánt árusittatik el a házaló kereskedés útján.“ „a szolyvai forrás vizének kettedszén­­savas nátrium tartalma kétszer oly nagy, mint a különféle stb. külföldi vizeké; szabad szénsava is sokkalta nagyobb (8,453°/Co Na. CO, és 2557 ketm. szab. CO, 1000 gr.-ban). Ezen víznek kellene dominálnia bel- és külföldön egy­aránt. Csak Franciaországban az Ardéche departe­­ments­nals-i Marquise és Madeleine közelítik meg kettedszénsavas nátrium tartalomban, de ezek is keve­sebb szabad szénsavval bírnak. A szolyvainak ve­­télytársa csak a hozzá közeli polenai (Bereg­­megye) ásványvíz lehetne, melyet azonban még alig használnak másutt, mint ott helyben. Ha Bereg vár­­megye ásványvízkincsekben gazdag szolyvai vidéke külföldön volna, p. o. az annyira industriózus Cseh­országban, egymás hátán emelkednének ott a fürdő­helyek, szanatóriumok, vagyonosság uralkodnék ott hegyen völgyön!“ A szolyvai és polenai gyógyvizek Budapesten Mattoni és Wille, Édeskuty L. és Frum István utódainál vagy közvetlenül az uradalmi ásvány­vizek képviselőségénél I., nid­as­nt 4. sz. alatt megrendelhetők. 43738 TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, márc. 8. — Gyermekszerelem. Egy tizenhétesztendős ifjú s egy vele egykorú leányzó a hősei annak a szerelmi drámának, melyet ma tárgyalt a budapesti büntetőtörvényszék. Kósa Lajos elvégezte az ipar­iskolát, aztán esztergályosinas lett az édesapja mellett, a­kinek szintén ez a mestersége. Abban a házban, melyben az apja lakik, megismerkedett a fiú Nagy Anna szobalánynyal s úgy belébolondult, hogy asztallábak helyett szerelmes verseket fara­gott éjjel-nappal. A­mikor az apja ezt megtudta, alaposan elnadrágolta az éretlen ifjút, az ideáljára pedig ráijesztett, hogy eltoloncoltatja. A leány ki is ábrándult, de Kósa Lajos nem tudott felejteni, s követve a boldogtalan emberek példáját, revol­vert vásárolt, hogy magát s a leányt elemészsze. Junius tizenegyedikén utánalopózott Nagy Anná­nak a pincébe s kétszer rásütötte a fegyvert. A leány súlyosan megsebesült, de kiheverte a bajt. A harmadik golyó, melyet Róza magának szánt, egy teknőbe fúródott. A tárgyaláson azt mondta, hogy nem készült a szerelmi drámára. Az elnök: Tehát csak hirtelen támadt az a rész gondolata? A vádlott: Igen. Az elnök: Mert vett akkor revolvert ? A vádlott: Mert el akartam utazni Török­országba. (Derültség.) Kihallgatták a vádlott édesapját is, a­ki el­mondta, hogy a fiú a lövésektől elájult. Az elnök: És ön mit tett vele ? A tanú: Addig pofoztam, míg magához tért. (Nagy derültség.) A törvényszék a szerelmes ifjút, a­kit Lik­oczky Antal dr. védelmezett, egyesztendei börtönre ítélte. — Morzsányi Károly fegyelmi ügye. A budapesti ügyvédi kamara ügyésze, Fóliák Illés dr. azzal az indítványnyal járult a kamara elé, hogy Morzsányi Károly dr. beadványát, a­melyben fe­gyelmi vizsgálatot kér maga ellen, tegyék az irat­tárba. Ha a jegybérlők perében a büntető törvény­szék befejezi a vizsgálatot, a kamara ügyésze meg fogja nézni az iratokat s csak akkor fog a kamara elé indítványt terjeszteni. — Kivégzés. Eszékről telegráfozzák. Az ide­való fogház udvarán ma reggel végezték ki Ábrá­­movics Mariján vrpolyei parasztgazdát, a ki testvér­bátyját, Mátyást verekedés közben megölte. A két testvér házközösségben élt s a mikor a nyáron Mátyás a tanyáról hazajött, öcscse szemrehányás­sal illette, a miért kifárasztotta a lovakat. Szó szót ért s egyszer csak Mariján baltát ragadott s fejbe ütötte testvérbátyját. Aztán elbujdosott az erdőbe. Három nap múlva visszajött s hallván, hogy bátyja nem halt meg s talán életben is marad, újra baltát fogott, berohant a szobába, a­hol bátyja feküdt és addig ütötte a boldogtalan embert, a­míg ki nem

Next