Budapesti Hírlap, 1897. március (17. évfolyam, 60-90. szám)

1897-03-25 / 84. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP, (84. sz.) 1897. március 25. Wagner Géza dr. szerint téves dolog lenne, ha az ügymenetnek előzetesen szabnák meg az irányát. Elfogadja Pucher indítványát. Vázsonyi Vilmos dr. bujkálásnak tartaná a föliratok pártolásának a mellőzését. A parlamente­ket a közvélemény ellenőrzi, s most a magyar és osztrák közvélemény áll egymással szemben a kvóta kérdésében. A régi, tapasztalt politikus nem­zet talán csak nem fog gyáván meghátrálni ebben a harcban. (Tetszés.) A főváros törvényhatósága van hivatva annak a bebizonyítására, hogy a ma­gyar társadalom igenis fölveszi a harcot. Nevetsé­ges beszéd az, hogy a magyar büszke s nem fogad el ajándékot. Ne is fogadjon el ajándékot, sem pedig províziót, (Tetszés. Derültség.) hanem viszont ne is hagyja se az egyéniségét, , se a zsebét. Elfogadja Frivaldszky indítványát. (Éljenzés. Taps.) Nagy figyelemmel hallgatták meg ezután Ho­­ránszky Nándort, a­ki első­sorban azt kérdi, hogy tehát: ha nem most kívánják a halasztást kívánók az ügyet tárgyalni, hát mikorra gondolják ezt ? Talán akkorára, a­mikor a kvótát már adó alakjá­ban be is szedték ? (Derültség.) A kvóta­bizottság bebizonyította, hogy a kvóta-emelés a mi részünk­ről tisztán az ajándékozás jellegével bírna, holott az E5- osztrákok a kvóta-emelésre vonatkozó kívánságukat pozitív adatokkal nem tudják megokolni. Kitér­nek az osztrákok minden idevágó kérdés elől és csak agitáció útján vélik elérni a céljukat. (Igaz! ügy van! Taps. Éljenzés..) Veszedelmes dolog lenne most a hallgatás; fegyvert adnánk ezzel az osztrá­kok kezébe, a­kik elbizakodottan mondanák: „íme, a magyar főváros törvényhatósága sem tud kitérni a kvótaemelés elől!“ Arra kell most férfias választ adni, várjon akarjuk-e, vagy sem, a kvótaemelést. Reméli, hogy a kellő választ a közgyűlés meg fogja adni. (Éljenzés. Taps.) Az elnök­ ezután elrendelte a név szerinti szavazást. A­kik elfogadták Pucher Józsefnek azt az indítványát, hogy a föliratot egyszerűen csak tu­domásul vegyék, igennel szavaztak, a­kik pedig Frivaldszky Sándor nézetéhez csatlakoztak, vagyis ahhoz, hogy a föliratot pártolni kell, nemmel. A szavazás közben a pártfelek meg-meg­­éljenezték az elvtársakat, de olyan zajos éljenzést és tapsot senki sem kapott, mint Kamermayer Károly nyugalmazott polgármester, a­ki nemmel szavazott, tehát a kvótaemelés ellen. A szavazás eredménye a következő : igennel (Pucher indítványára) szavazott 110 bizottsági tag ; nemmel (Frivaldszky indítványára) pedig 98 s így a közgyűlés 12 szótöbbséggel kimondotta, hogy a körira­­tok­at egyszerűen tudomásul veszi. Igennel, vagyis a tudomásul vétel mellett sza­vaztak : Adler Lajos, Adler Zsigmond dr., Ágoston József, Back Fülöp, Baumann Antal, Bálint Sándor, Báron Jónás dr., Beck Dénes, Benedek Sándor, Berzeviczy Albert dr., Bródy Samu dr., Burg Ferenc, Csepreghy János, Csiky Kálmán dr., Czajlik Alajos, Darvas Fülöp dr., Dóri Izidor, Duma György, Eigl Nándor, Eiser Ede, Ebner Sándor dr., Fodor József dr., Fraenkel Sándor dr., Freund Vilmos, Gonda Ignác dr., Göőz József dr., Grósz Sándor dr., Grünbaum Miksa, Gyulányi Adolf, Hajós Zsigmond dr., Hauszmann Alajos, Havas Rezső dr., Heltai Ferenc dr., Hindy Kálmán, Hor­váth A. János, Horváth József, Hüttl Tivadar, Hűvös József, Kartschokke János, Kállay Gyula, Keleti Gyula dr., Kern Tivadar dr., Kertscher István, Kiss József dr., Komoróczy Sándor, ifj. Kelber Fülöp, Krausz Lajos, Kugler József, Linzbauer Fülöp, Linczer Imre, Löw Sámuel dr., Ludvigh János, Lukács József, Mandl Pál dr., Medvey Zsigmond, Mezei Mór dr., Mezei Sándor dr., Mérő János, Michl Ala­jos, Mihálovics Antal, Müller Vilmos, Neumann Ármin dr., Nyíri Lajos dr., Oetl Antal, Országh Sándor dr., Ott V Ádám dr., Popper István, Pucher József, Quittner Zsigmond, Radocza János, Rácz Károly dr., Rakonitz Gyula dr., Róth Péter, Roller Mátyás, Rónay Károly dr., Rock Géza dr., Simon Jakab, Spannberger Alajos, Stieber Vince, Scheich Károly, Schlesinger Pál, Schneider Alajos, Schober Albert, Szabó M. Ferenc, Szászy László, Szávoszt Alfonz, Szivák Imre, Szohner Lajos, Tabódy Jó­zsef, Tatay Adolf, Verédy Károly dr., Virava Jó­zsef dr., Tenczer Pál, Tiller Samu, Tolnay Lajos, Waldhauser Adolf, Wagner Géza dr., Tóth László dr., Turóczy Adolf, Ullmann Pál dr., Weinmann Fülöp dr., Weinszeisz Lajos, Weisz Berthold, Weisz Jakab dr., Weisz Leó, Winter Lajos, Zettner Ede, Haberhauer János alpolgármester, Rózsavölgyi Gyula tanácsos, Vaszilievits János dr. tanácsos. Kömmel, vagyis a törvényhozáshoz pártoló felirat intézése mellett szavaztak : ifj. Ábrányi Kornél, Árkay Sándor, Baintner Imre, Beliczay Béla, Boros Soma, Burszky Dániel dr., id. Cséry Lajos, Dob­­rovszky Ágoston, Dulovits Béla, Evva Lajos, Fektor Ferenc, Filó János, Fodor Kálmán,Freiszleder Nán­dor, Friedmann Bernát dr., Frivaldszky Sándor, Geb­hardt József dr., Gebhardt Károly, Gyárfás Sándor, Hörög István, Győry Elek, Hahóthy Sándor, Halász Ferenc dr., Halász Gyula, Hampel Sándor, Haydin Károly, Hebentanz Nándor, Hegedűs János dr., Hegedűs Károly, Heinrich István, Hlatky József dr., Horánszky Nándor, Horváth Lajos, Hudetz János, Kaas Ivor báró, Kalmár Endre, Kamermayer Károly, Kanyó Sándor, Kasics Péter, Kauser József, Kirsch­­hoffer­­Károly, Kléh István, Kossuthány Géza, Kö­­váry Ármin, Kramer Miksa, Kunváry Fülöp, Kurcz Vilmos, Kurfürszt Miksa, Láng György, Lechner Lajos, Ludvik Endre dr., Mandella Károly, Martin Alajos, Massanek Rezső, Mauks János, Mezey Péter, Morbitzer Lőrinc, szent­imrei Morlin Imre, Mautschenbacker Béla, Nádosy György, Némái Antal, Németh Antal, Novák Sándor, Pártos Béla, Pártos Gyula, Politzer Gusztáv, Polónyi Géza, Preyer Hugó dr., Prückler László, ifj. Reichl Károly, Rit­­tinger Károly, Rosenberszky Ödön dr., Somlyay Jó­zsef, Springer Ferenc dr., Stéger Tamás, Schächter Jakab dr., Schiller György, Gelléri Szabó János, Szabolcsi Izidor dr., Terstczánszky Kálmán, Thók Endre, Tompa Antal, Tóthfalussy Béla, Török György, Unger Alajos, Vajdaffy Gusztáv, Vasskó Endre, Vázsonyi Vilmos dr., Véri Károly, Wein János, Wolfner József (VI. kerület), Sipőcz László dr. árvaszéki elnök, Csendics Gyula, Kun Gyula, Láng György, Vosits Károly tanácsosok, Faller Ferenc főjegyző, Toldy József főügyész. A szavazás eredményének kihirdetése után a kar­zatokon levő ifjúság egetverő abcugolásban tört ki, közben efféle kifejezéseket hangoztatva : „Eladták a hazát!“ „Le velük!“ „Svarcgelbek!“ „Sueger­­pártiak !“ „Hazaárulók !“ Az elnök elrendelte a karzatok kiürítését, a­mi csak lassan történt meg. A csönd helyreálltával folytatták a napirendre tűzött ügyek tárgyalását. Elfogadták a tanács előterjesztését a városli­getbeli kiállítás területének parkolása ügyében. A munkálatot a főváros végezteti, de a költséget a kormány­ adja. A fontaine lumineuse ügyében, Némai Antal és Polónyi Géza felszólalása után, elhatározták, hogy megkérdezik a jogügyi bizottság véleményét. Hozzájárultak ahhoz, hogy a főváros kiállítási pavillonját vendéglő és kávéház céljaira bérbe­adják, úgy, hogy a szükséges átalakító költségeket a bérlő fogja viselni. Több jótékony intézet és testület segítésére megszavaztak 16.950 frtot. A VII. ker. Garay-tér megnyitásához szüksé­ges Seiderheim-féle telekre nézve kérelmezni fogják a kereskedelemügyi minisztertől a kisajátítási jogot. Az iparos-inas iskolák új szervezete ügyében a központi iparoktatási bizottság javaslatot terjesz­tett elő. Boross Samu a javaslatot elfogadja, de kí­vánja, hogy az inasiskola ideje legföljebb este 6-tól 8-ig terjedjen. Mert ellenkezőleg oda jutnak a mesterek, hogy inast nem tarthatnak, a­mennyiben nem tehetik ki magukat annak, hogy folytonosan fizessék a bírságpénzt az inasokért, a­kiket ugyan elküldenek az iskolába, de a­kik oda nem mennek el. A jobb műhelyekben már most sem igen tartanak inasokat s ennek az lesz a következménye, hogy az ifjak nem sze­rezhetik meg a gyakorlati ismereteket. A mesterek­től nem lehet kívánni, hogy tanköteles fiúkat tart­sanak , mert a cél az, hogy nálunk jó iparosok ne­velődjenek. Horváth József hasonló szellemben szól , az oktatás idejét este 7 órára kívánja tetetni. Steltai Ferenc dr. az idő tekintetében a mostani ál­lapotok föntartását kívánja. Polónyi Géza, Göőz József, Verédy Károly dr. kir. tanfelügyelő fölszó­lalása után az iparoktatási bizottság javaslatát el­fogadták. A „Magyar Színház“ részvénytársaság szín­­háznyitási engedelem iránt folyamodott. Hónai J. hozzájárul az engedelem megadásához, de azzal, hogy a vállalat köteleztessék kéthetenkint 500— 500 ingyenjegyet bocsátani a szegényebb munká­sok rendelkezésére, hogy módjukban legyen neme­sebb élvezetekben is részesülni. Polónyi Géza és Heltai Ferenc nem tartaná méltányosnak, ha a „Magyar Színházra“ a rendes adón kivül még kü­lön adót is vetnének k. Ha a Vígszínháztól ezt nem kívánták, nem kívánhatják a Magyar Színháztól sem. Ajánlja Heltai, hogy­ a szerződés-tervezetből a 8-ik pontot hagyják ki, a­mely szerint köteles lenne a színház negyedévenként a szegény­­alap javára egy előadást rendezni. A többség ehhez nem járult hozzá, hanem elfogadta Polónyi amaz indítványát, hogy a színház az első két évben 2—2 jótékony előadásra köteleztessék, a harmadik évben háromra s aztán négy-négyre. Hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy a VII. ker. Dohány­ utcának a Sip-utcától a Nyár­ utcáig terjedő szakaszán ideiglenes lóvasúti vágányokat fektethessenek le. Kisebb jelentőségű ügyek elintézése után a közgyűlés este 8 órakor véget ért.­­ A Hungária-körút kiépítene. A közmun­kák tanácsa nemrég megkereste a fővárost, hogy a Hungária-körutaat a Kerepesi­ úttól a Salgótarjáni útig építtesse ki és a vízvezetékkel lássa el. A ta­nács az említett útszakasz kiépítéséhez hozzájárult és utasította a mérnöki hivatalt, hogy az ehhez szükséges 91.000 frtnyi költséget a jövő évi költ­ségelőirányzatba vegye föl; a vízvezetéki csövek lefektetésére nézve pedig a tanács pártoló előter­jesztést tesz a közgyűlésnek. • SPORT. Budapest, márc. 24. * Megvont lovaglási engedelem. Warne, egyike a legkitűnőbb angol zsokéknak a kontinen­sen, kit a budapesti közönség is igen jól ismer abból az időből, midőn Apponyi Antal gróf lovait lovagolta, az idén ismét nem lovagolhat sehol. Egy­szer már elvonták lovaglási engedelemért az összes zsoké-klubok, mikor a nagy tisztítás volt, most meg azért, mert Barker kollégáját (ki az idén nálunk fog lovagolni és már meg is érkezett Tatára) a múlt hónapban­­ irgalmatlanul elverte Newmarket egyik vendéglőjében. Szigorú ítélet. * Az első nap. Már ma meg lehet jósolni, milyen lesz a sport vasárnap Alagon: fényesen fognak sikerülni a síkversenyek, silányak lesznek a gát- és akadályversenyek. Látni ezt a nevezésekből. Az Eladó versenyre neveztek 13, a Megnyitó ver­senyre 18, a Nyeretlenek versenyére 23 lovat, el­lenben az egyik gátversenyre csak 7, a másikra 9, az akadályversenyre pedig csak 6 lovat. — Eddig mintegy 70—80 ló érkezett Alagra, van tehát ki­látás mindennap sok futóra. — A nagy alagi akadályversenyre, melyet jövő csütörtökön futnak, már erősen fogadják Aranyvirágot, oddsza 2 : 1 ellen, 4-szeres pénzen fogadják a bukmékerek Irénkét, 6-szoros pénzen Gogerlt, 8-szoros pénzen Angosturát és a többit. * Esterházy-lovak. Nincsenek többé ma­gyar lónevek ! Újabban Esterházy Imre gróf kö­vetkező neveket adta telivéreinek: Lord of Kildare, Propeller, Tempest, Tidy, Swell, Trilby, Tamtam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, márc. 24. Hódmező-Vásárhely. — Saját tudósítónktól. —• Az a város, a­hol most a méregkeverék pőrét tárgyalják, a legtisztább és a legigazább magyar fajta tűzhelye. Nem is mondható el­maradottnak. Házainak tengeréből kérkedve emelkedik ki az impozáns, modern városháza, melyet aszfaltos járó kerít be, piaca ki van kövezve és parkozva, a város több helyen artézi kút ad a népnek vizet, van fölös szám­mal iskolája, orvosa, prókátora, temető-társu­lata és biciklistája. A népe vagyonos, szép, nyílt tekintetű és vendégszerető. Tetszetős polgárházak tornáca alól hatalmas subába bur­kolt alakok nézik szakértően az utcán elrobogó tüzes lovakat és az idegennek lépten-nyomon mutogatnak egy-egy kékbeli magyart, a­kiről ezt mondják: — Úgy nézze meg ezt az embert, hogy ha akarná, kivághatná a lajbija zsebéből egy pesti palota árát. Csakhogy nem vágná az ki csak úgy szőre-szóra egy vityilló árát sem, mert nagyon higgadt és takarékos. Pénzköltő szenvedélye nincs, apái egyszerű életmódjától csak annyi­ban tér el, hogy maga kávéházba jár, odahaza pedig szemet huny, mikor az asszonynép be­csempész a házba valami ripsz­ kanapot. Ellen­kezőleg, inkább gyarapítani akarja apái örökét, takarékos és dolgos a végletekig. Szomorúsággal hallottam egy pár adatot erről a jóravaló népről, a­mi arra vall, hogy a magyarságnak ebbe a tisztabuza-táblájába sűrű konkoly hullott és egyenes erkölcsei fent is, lent is — a hatökrös gazdák, meg a föld­hözragadt kubikos nép közt is — megrom­lottak. A takarékosság erénye kapzsiság bű­névé vált, a földhöz való ragaszkodás mohó vagyonhajhászattá. Ez az erkölcsi romlás adta nemrég Diószegi Flórisnak, egy jómódú gazda fiának a kezébe a fejszét, hogy apja, anyja és öt testvére széthasított koponyáján át jusson vagyonhoz. Mikor elfogták, azzal mentegette a hétszeres gyilkosságot, hogy különben na­gyon elaprózódott volna a vagyon. Ugyanennek a Flórisnak volt egy nagy­bátyja. Ez a jámbor férfiú — maga is jó­módú gazda — mikor meghallotta, hogy a tizennyolc éves unokaöcscsét kiskorúsága miatt nem lehet fölakasztani, fölkereste a város egyik fogas prókátorát. — Tekintetes úr, mondanék valamit. — No, halljuk. — Nem lehetne azt a flóris gyereket korosítani? — Minek lenne az ? — No, hát hogy föl lehessen akasztani. Persze, akkor a hét széthasított fej és egy pár széttört nyakcsikolya árán a Diószegi­birtok teája szállott volna.

Next