Budapesti Hírlap, 1897. március (17. évfolyam, 60-90. szám)
1897-03-25 / 84. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP, (84. sz.) 1897. március 25. Wagner Géza dr. szerint téves dolog lenne, ha az ügymenetnek előzetesen szabnák meg az irányát. Elfogadja Pucher indítványát. Vázsonyi Vilmos dr. bujkálásnak tartaná a föliratok pártolásának a mellőzését. A parlamenteket a közvélemény ellenőrzi, s most a magyar és osztrák közvélemény áll egymással szemben a kvóta kérdésében. A régi, tapasztalt politikus nemzet talán csak nem fog gyáván meghátrálni ebben a harcban. (Tetszés.) A főváros törvényhatósága van hivatva annak a bebizonyítására, hogy a magyar társadalom igenis fölveszi a harcot. Nevetséges beszéd az, hogy a magyar büszke s nem fogad el ajándékot. Ne is fogadjon el ajándékot, sem pedig províziót, (Tetszés. Derültség.) hanem viszont ne is hagyja se az egyéniségét, , se a zsebét. Elfogadja Frivaldszky indítványát. (Éljenzés. Taps.) Nagy figyelemmel hallgatták meg ezután Horánszky Nándort, aki elsősorban azt kérdi, hogy tehát: ha nem most kívánják a halasztást kívánók az ügyet tárgyalni, hát mikorra gondolják ezt ? Talán akkorára, amikor a kvótát már adó alakjában be is szedték ? (Derültség.) A kvótabizottság bebizonyította, hogy a kvóta-emelés a mi részünkről tisztán az ajándékozás jellegével bírna, holott az E5- osztrákok a kvóta-emelésre vonatkozó kívánságukat pozitív adatokkal nem tudják megokolni. Kitérnek az osztrákok minden idevágó kérdés elől és csak agitáció útján vélik elérni a céljukat. (Igaz! ügy van! Taps. Éljenzés..) Veszedelmes dolog lenne most a hallgatás; fegyvert adnánk ezzel az osztrákok kezébe, akik elbizakodottan mondanák: „íme, a magyar főváros törvényhatósága sem tud kitérni a kvótaemelés elől!“ Arra kell most férfias választ adni, várjon akarjuk-e, vagy sem, a kvótaemelést. Reméli, hogy a kellő választ a közgyűlés meg fogja adni. (Éljenzés. Taps.) Az elnök ezután elrendelte a név szerinti szavazást. Akik elfogadták Pucher Józsefnek azt az indítványát, hogy a föliratot egyszerűen csak tudomásul vegyék, igennel szavaztak, akik pedig Frivaldszky Sándor nézetéhez csatlakoztak, vagyis ahhoz, hogy a föliratot pártolni kell, nemmel. A szavazás közben a pártfelek meg-megéljenezték az elvtársakat, de olyan zajos éljenzést és tapsot senki sem kapott, mint Kamermayer Károly nyugalmazott polgármester, aki nemmel szavazott, tehát a kvótaemelés ellen. A szavazás eredménye a következő : igennel (Pucher indítványára) szavazott 110 bizottsági tag ; nemmel (Frivaldszky indítványára) pedig 98 s így a közgyűlés 12 szótöbbséggel kimondotta, hogy a köriratokat egyszerűen tudomásul veszi. Igennel, vagyis a tudomásul vétel mellett szavaztak : Adler Lajos, Adler Zsigmond dr., Ágoston József, Back Fülöp, Baumann Antal, Bálint Sándor, Báron Jónás dr., Beck Dénes, Benedek Sándor, Berzeviczy Albert dr., Bródy Samu dr., Burg Ferenc, Csepreghy János, Csiky Kálmán dr., Czajlik Alajos, Darvas Fülöp dr., Dóri Izidor, Duma György, Eigl Nándor, Eiser Ede, Ebner Sándor dr., Fodor József dr., Fraenkel Sándor dr., Freund Vilmos, Gonda Ignác dr., Göőz József dr., Grósz Sándor dr., Grünbaum Miksa, Gyulányi Adolf, Hajós Zsigmond dr., Hauszmann Alajos, Havas Rezső dr., Heltai Ferenc dr., Hindy Kálmán, Horváth A. János, Horváth József, Hüttl Tivadar, Hűvös József, Kartschokke János, Kállay Gyula, Keleti Gyula dr., Kern Tivadar dr., Kertscher István, Kiss József dr., Komoróczy Sándor, ifj. Kelber Fülöp, Krausz Lajos, Kugler József, Linzbauer Fülöp, Linczer Imre, Löw Sámuel dr., Ludvigh János, Lukács József, Mandl Pál dr., Medvey Zsigmond, Mezei Mór dr., Mezei Sándor dr., Mérő János, Michl Alajos, Mihálovics Antal, Müller Vilmos, Neumann Ármin dr., Nyíri Lajos dr., Oetl Antal, Országh Sándor dr., Ott V Ádám dr., Popper István, Pucher József, Quittner Zsigmond, Radocza János, Rácz Károly dr., Rakonitz Gyula dr., Róth Péter, Roller Mátyás, Rónay Károly dr., Rock Géza dr., Simon Jakab, Spannberger Alajos, Stieber Vince, Scheich Károly, Schlesinger Pál, Schneider Alajos, Schober Albert, Szabó M. Ferenc, Szászy László, Szávoszt Alfonz, Szivák Imre, Szohner Lajos, Tabódy József, Tatay Adolf, Verédy Károly dr., Virava József dr., Tenczer Pál, Tiller Samu, Tolnay Lajos, Waldhauser Adolf, Wagner Géza dr., Tóth László dr., Turóczy Adolf, Ullmann Pál dr., Weinmann Fülöp dr., Weinszeisz Lajos, Weisz Berthold, Weisz Jakab dr., Weisz Leó, Winter Lajos, Zettner Ede, Haberhauer János alpolgármester, Rózsavölgyi Gyula tanácsos, Vaszilievits János dr. tanácsos. Kömmel, vagyis a törvényhozáshoz pártoló felirat intézése mellett szavaztak : ifj. Ábrányi Kornél, Árkay Sándor, Baintner Imre, Beliczay Béla, Boros Soma, Burszky Dániel dr., id. Cséry Lajos, Dobrovszky Ágoston, Dulovits Béla, Evva Lajos, Fektor Ferenc, Filó János, Fodor Kálmán,Freiszleder Nándor, Friedmann Bernát dr., Frivaldszky Sándor, Gebhardt József dr., Gebhardt Károly, Gyárfás Sándor, Hörög István, Győry Elek, Hahóthy Sándor, Halász Ferenc dr., Halász Gyula, Hampel Sándor, Haydin Károly, Hebentanz Nándor, Hegedűs János dr., Hegedűs Károly, Heinrich István, Hlatky József dr., Horánszky Nándor, Horváth Lajos, Hudetz János, Kaas Ivor báró, Kalmár Endre, Kamermayer Károly, Kanyó Sándor, Kasics Péter, Kauser József, KirschhofferKároly, Kléh István, Kossuthány Géza, Köváry Ármin, Kramer Miksa, Kunváry Fülöp, Kurcz Vilmos, Kurfürszt Miksa, Láng György, Lechner Lajos, Ludvik Endre dr., Mandella Károly, Martin Alajos, Massanek Rezső, Mauks János, Mezey Péter, Morbitzer Lőrinc, szentimrei Morlin Imre, Mautschenbacker Béla, Nádosy György, Némái Antal, Németh Antal, Novák Sándor, Pártos Béla, Pártos Gyula, Politzer Gusztáv, Polónyi Géza, Preyer Hugó dr., Prückler László, ifj. Reichl Károly, Rittinger Károly, Rosenberszky Ödön dr., Somlyay József, Springer Ferenc dr., Stéger Tamás, Schächter Jakab dr., Schiller György, Gelléri Szabó János, Szabolcsi Izidor dr., Terstczánszky Kálmán, Thók Endre, Tompa Antal, Tóthfalussy Béla, Török György, Unger Alajos, Vajdaffy Gusztáv, Vasskó Endre, Vázsonyi Vilmos dr., Véri Károly, Wein János, Wolfner József (VI. kerület), Sipőcz László dr. árvaszéki elnök, Csendics Gyula, Kun Gyula, Láng György, Vosits Károly tanácsosok, Faller Ferenc főjegyző, Toldy József főügyész. A szavazás eredményének kihirdetése után a karzatokon levő ifjúság egetverő abcugolásban tört ki, közben efféle kifejezéseket hangoztatva : „Eladták a hazát!“ „Le velük!“ „Svarcgelbek!“ „Suegerpártiak !“ „Hazaárulók !“ Az elnök elrendelte a karzatok kiürítését, ami csak lassan történt meg. A csönd helyreálltával folytatták a napirendre tűzött ügyek tárgyalását. Elfogadták a tanács előterjesztését a városligetbeli kiállítás területének parkolása ügyében. A munkálatot a főváros végezteti, de a költséget a kormány adja. A fontaine lumineuse ügyében, Némai Antal és Polónyi Géza felszólalása után, elhatározták, hogy megkérdezik a jogügyi bizottság véleményét. Hozzájárultak ahhoz, hogy a főváros kiállítási pavillonját vendéglő és kávéház céljaira bérbeadják, úgy, hogy a szükséges átalakító költségeket a bérlő fogja viselni. Több jótékony intézet és testület segítésére megszavaztak 16.950 frtot. A VII. ker. Garay-tér megnyitásához szükséges Seiderheim-féle telekre nézve kérelmezni fogják a kereskedelemügyi minisztertől a kisajátítási jogot. Az iparos-inas iskolák új szervezete ügyében a központi iparoktatási bizottság javaslatot terjesztett elő. Boross Samu a javaslatot elfogadja, de kívánja, hogy az inasiskola ideje legföljebb este 6-tól 8-ig terjedjen. Mert ellenkezőleg oda jutnak a mesterek, hogy inast nem tarthatnak, amennyiben nem tehetik ki magukat annak, hogy folytonosan fizessék a bírságpénzt az inasokért, akiket ugyan elküldenek az iskolába, de akik oda nem mennek el. A jobb műhelyekben már most sem igen tartanak inasokat s ennek az lesz a következménye, hogy az ifjak nem szerezhetik meg a gyakorlati ismereteket. A mesterektől nem lehet kívánni, hogy tanköteles fiúkat tartsanak , mert a cél az, hogy nálunk jó iparosok nevelődjenek. Horváth József hasonló szellemben szól , az oktatás idejét este 7 órára kívánja tetetni. Steltai Ferenc dr. az idő tekintetében a mostani állapotok föntartását kívánja. Polónyi Géza, Göőz József, Verédy Károly dr. kir. tanfelügyelő fölszólalása után az iparoktatási bizottság javaslatát elfogadták. A „Magyar Színház“ részvénytársaság színháznyitási engedelem iránt folyamodott. Hónai J. hozzájárul az engedelem megadásához, de azzal, hogy a vállalat köteleztessék kéthetenkint 500— 500 ingyenjegyet bocsátani a szegényebb munkások rendelkezésére, hogy módjukban legyen nemesebb élvezetekben is részesülni. Polónyi Géza és Heltai Ferenc nem tartaná méltányosnak, ha a „Magyar Színházra“ a rendes adón kivül még külön adót is vetnének k. Ha a Vígszínháztól ezt nem kívánták, nem kívánhatják a Magyar Színháztól sem. Ajánlja Heltai, hogy a szerződés-tervezetből a 8-ik pontot hagyják ki, amely szerint köteles lenne a színház negyedévenként a szegényalap javára egy előadást rendezni. A többség ehhez nem járult hozzá, hanem elfogadta Polónyi amaz indítványát, hogy a színház az első két évben 2—2 jótékony előadásra köteleztessék, a harmadik évben háromra s aztán négy-négyre. Hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy a VII. ker. Dohány utcának a Sip-utcától a Nyár utcáig terjedő szakaszán ideiglenes lóvasúti vágányokat fektethessenek le. Kisebb jelentőségű ügyek elintézése után a közgyűlés este 8 órakor véget ért. A Hungária-körút kiépítene. A közmunkák tanácsa nemrég megkereste a fővárost, hogy a Hungária-körutaat a Kerepesi úttól a Salgótarjáni útig építtesse ki és a vízvezetékkel lássa el. A tanács az említett útszakasz kiépítéséhez hozzájárult és utasította a mérnöki hivatalt, hogy az ehhez szükséges 91.000 frtnyi költséget a jövő évi költségelőirányzatba vegye föl; a vízvezetéki csövek lefektetésére nézve pedig a tanács pártoló előterjesztést tesz a közgyűlésnek. • SPORT. Budapest, márc. 24. * Megvont lovaglási engedelem. Warne, egyike a legkitűnőbb angol zsokéknak a kontinensen, kit a budapesti közönség is igen jól ismer abból az időből, midőn Apponyi Antal gróf lovait lovagolta, az idén ismét nem lovagolhat sehol. Egyszer már elvonták lovaglási engedelemért az összes zsoké-klubok, mikor a nagy tisztítás volt, most meg azért, mert Barker kollégáját (ki az idén nálunk fog lovagolni és már meg is érkezett Tatára) a múlt hónapban irgalmatlanul elverte Newmarket egyik vendéglőjében. Szigorú ítélet. * Az első nap. Már ma meg lehet jósolni, milyen lesz a sport vasárnap Alagon: fényesen fognak sikerülni a síkversenyek, silányak lesznek a gát- és akadályversenyek. Látni ezt a nevezésekből. Az Eladó versenyre neveztek 13, a Megnyitó versenyre 18, a Nyeretlenek versenyére 23 lovat, ellenben az egyik gátversenyre csak 7, a másikra 9, az akadályversenyre pedig csak 6 lovat. — Eddig mintegy 70—80 ló érkezett Alagra, van tehát kilátás mindennap sok futóra. — A nagy alagi akadályversenyre, melyet jövő csütörtökön futnak, már erősen fogadják Aranyvirágot, oddsza 2 : 1 ellen, 4-szeres pénzen fogadják a bukmékerek Irénkét, 6-szoros pénzen Gogerlt, 8-szoros pénzen Angosturát és a többit. * Esterházy-lovak. Nincsenek többé magyar lónevek ! Újabban Esterházy Imre gróf következő neveket adta telivéreinek: Lord of Kildare, Propeller, Tempest, Tidy, Swell, Trilby, Tamtam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, márc. 24. Hódmező-Vásárhely. — Saját tudósítónktól. —• Az a város, ahol most a méregkeverék pőrét tárgyalják, a legtisztább és a legigazább magyar fajta tűzhelye. Nem is mondható elmaradottnak. Házainak tengeréből kérkedve emelkedik ki az impozáns, modern városháza, melyet aszfaltos járó kerít be, piaca ki van kövezve és parkozva, a város több helyen artézi kút ad a népnek vizet, van fölös számmal iskolája, orvosa, prókátora, temető-társulata és biciklistája. A népe vagyonos, szép, nyílt tekintetű és vendégszerető. Tetszetős polgárházak tornáca alól hatalmas subába burkolt alakok nézik szakértően az utcán elrobogó tüzes lovakat és az idegennek lépten-nyomon mutogatnak egy-egy kékbeli magyart, akiről ezt mondják: — Úgy nézze meg ezt az embert, hogy ha akarná, kivághatná a lajbija zsebéből egy pesti palota árát. Csakhogy nem vágná az ki csak úgy szőre-szóra egy vityilló árát sem, mert nagyon higgadt és takarékos. Pénzköltő szenvedélye nincs, apái egyszerű életmódjától csak annyiban tér el, hogy maga kávéházba jár, odahaza pedig szemet huny, mikor az asszonynép becsempész a házba valami ripsz kanapot. Ellenkezőleg, inkább gyarapítani akarja apái örökét, takarékos és dolgos a végletekig. Szomorúsággal hallottam egy pár adatot erről a jóravaló népről, ami arra vall, hogy a magyarságnak ebbe a tisztabuza-táblájába sűrű konkoly hullott és egyenes erkölcsei fent is, lent is — a hatökrös gazdák, meg a földhözragadt kubikos nép közt is — megromlottak. A takarékosság erénye kapzsiság bűnévé vált, a földhöz való ragaszkodás mohó vagyonhajhászattá. Ez az erkölcsi romlás adta nemrég Diószegi Flórisnak, egy jómódú gazda fiának a kezébe a fejszét, hogy apja, anyja és öt testvére széthasított koponyáján át jusson vagyonhoz. Mikor elfogták, azzal mentegette a hétszeres gyilkosságot, hogy különben nagyon elaprózódott volna a vagyon. Ugyanennek a Flórisnak volt egy nagybátyja. Ez a jámbor férfiú — maga is jómódú gazda — mikor meghallotta, hogy a tizennyolc éves unokaöcscsét kiskorúsága miatt nem lehet fölakasztani, fölkereste a város egyik fogas prókátorát. — Tekintetes úr, mondanék valamit. — No, halljuk. — Nem lehetne azt a flóris gyereket korosítani? — Minek lenne az ? — No, hát hogy föl lehessen akasztani. Persze, akkor a hét széthasított fej és egy pár széttört nyakcsikolya árán a Diószegibirtok teája szállott volna.