Budapesti Hírlap, 1897. április (17. évfolyam, 92-120. szám)
1897-04-01 / 92. szám
3 BUDAPESTI BIREAP. (92. sz.) 1897. április 2. Akkor ez a rész papír igen jó papír lesz. Most Andrássy gondolkozott egy kicsit és aztán ezt mondta : — Lehet, de hiszen akkor az a magyar kormány — mi leszünk. — Lehet, de az is lehet, hogy nem lesz kiegyezés. Ez a rizikó. Andrássy Gyula gróf mégsem vett lánchidrészvényt. A kiegyezés meglett, a lánchidrészvény fölment, ők kormány lettek, a hidat megváltották és a tanácsadó az első golyózáport az ellenzéktől lánchidrészvényből gyűrt fojtással kapta. Pedig semmi tiltott dolgot nem csinált, illetéktelen hasznot nem húzott, a beváltásba be nem folyt, részvényei dolgát az országnak akkori, egyik első gavallérjára bízta. Mégis halálosan megsebesült. Az Andrássyak nem vesznek lánchídrészvényt. Nem mintha törvény tiltaná , nem mintha inkompatibilis volna, csak nem vesznek. És a dolgoknak abban a fejlődésében, amikor az emberek tartózkodás nélkül vesznek lánchídrészvényeket, ime elérkezünk egy ponthoz, amikor az Andrássyak szükségesnek látják, hogy a közéletben az eddigi kultuszt fölváltsa az ő puritánabb hagyományuk. Az ország pedig föllélegzik és reménykedve üdvözli a szellőt, amely erről a tájékról feléje fujdogál. Budapest, ápr. 1. A kvóta emelése. A terézvárosiak tiltakozása. A terézvárosi polgárság egy része ma a Vigadó nagytermében gyűlést tartott, hogy a főváros közgyűlésének a kvóta-ügyben való magatartása ellen tiltakozzék. A megjelent polgárság, mely a nagy terem összes széksorait elfoglalta, elnökül Dezsényi Józsefet és Vázsonyi Vilmost, a két összehívó kör (a terézvárosi társaskör és a demokrata kör) elnökét választotta meg. Dezsényi József, aki a gyűlést megnyitotta, kiemelte, hogy az a határozat, melylyel Heves megye átiratát 12 szótöbbséggel egyszerűen félretették (Zugás : Le velük !), szégyenfolt, de sajnos, nem az első, melyet a főváros polgárságának anézetén ejtettek. És minden ily megalázó lépés a Terézvárosból indul ki, ezért a Terézváros polgárságának kell elsősorban tiltakozni ellene. Azt a terézvárosi matadort, aki a megalázó indítványt tette, hősként ünnepük, pedig az ő eljárása nem hősiesség, hanem vakmerő merénylet. (Igaz ! Úgy van !) — Ezután határozati javaslatot fogadtak el, melyben a gyűlés kimondja, hogy rosszalja ama terézvárosi bizottsági tagok eljárását, akik a hevesi átirat ellen szavaztak és kijelenti, hogy ők nem képviselték a polgárságot. — Pollacsek Sándor dr. jegyző tetszés közt fejtette ki, hogy addig, amíg a virilisek, a kiket szerencse, kapzsiság vagy zsebelés juttat befolyásra és a klikkek, bankok választottjai, kik kész zsebelési rendszerrel mennek a főváros törvényhatósági bizottságába, dominálják a főváros közgyűlését, egyéb határozatokat várni nem lehet. Vázsonyi Vilmos szintén a klikk-uralom ellen szólt. Azokat a klikk-főnököket, akik a közgyűlésben dominálnak, soha sem vezette egyéb saját érdeküknél. Ezek a klikk-főnökük lenézik Luegert, a bécsi antisemiták vezérét, de nem elég azt lenézni, mert az az ember minden aberrációja mellett tiszteletreméltóbb náluk, mert körömszakadtig védi hazája gazdasági érdekeit, míg ők a szabadelvűség álarca alatt odadobják az osztráknak nemzetük érdekeit. Nagy tetszéssel fogadott beszédét ezzel végezte: Le a klikkekkel! Budapest legyen Budapesté! Ez legyen a jelszó a választáson! Föl Budapest szabadságharcára! — Végül Sümegi Vilmos indítványára elhatározták, hogy fölszólítják a kerület képviselőjét, Radócza Jánost, hogy a kvóta emelése ellen szavazzon. Ezzel a gyűlés, melyen a függetlenségi és 48-as szövetkezetet Szederkényi Nándor elnök, Förster Aurél, Várady Károly, Csódéi Jenő és Várossy Gyule képviselték, véget ért. A kőbányaiak tiltakozása. A kőbányai kereskedők, iparosok és gazdák körének választmánya március 29-én tartott népes gyűlésében egyhangú határozattal megbotránkozását és rosszulását nyilvánította. A X. kerület ama bizottsági tagjainak eljárásán, kik a legutóbbi törvényhatósági közgyűlésen az Ausztriával való kiegyezés- és kvóta-ügyben Heves- és Fehér vármegyék hazafias javaslatát szavazatukkal megbuktatni segítettek. A választmány már most idején levőnek látja a nyilvánosság előtt abbeli hitét nyilvánítani, hogy úgy a kör tagjai, mint a kerület többi önérzetes választópolgára is az illető bizottsági tagok ismeretes tényéből levonják a konzekvenciát, melynek a legközelebbi köznéhányat fölakasztottak volna, ez a példa bizony hatott volna a gyilkos tömegre. A mészárlás alig ismétlődött volna 1896-ban. De heteken át semmi sem történt, a kormány, a rendőrség, a csőcselék vérszemet kapott és így gondolkozott: „Ha az örmények csak moccanni mernek, agyonütjük őket, mint a kutyát, az urak a portán majd eligazítják a dolgot úgy, hogy semmi bajunk ne legyen.“ S ez az okoskodás tökéletesen helyes volt. A midőn 1896 augusztus hónapjában megérkeztek az idegen agitátorok Londonból s betörtek az Ottomán-bankba, akkor ezeket a jövevényeket a nagyhatalmak közbenjárására sértetlenül szállították el Törökországból, de sok ezer örmény életével lakolt a merényletért: úgy bunkózták le őket az utcán, még vonagló tetemüket a szemétkocsikra rakták és bedobták a Boszporuszba. Három napig tartott az őrjöngő gyilkolás, akkor megjelent egy császári ioda és helyreállt a béke. Mert a török csőcselék kitűnően van fegyelmezve ... A nagykövetek ismét írták a jegyzékeket, de egyetlen egy gyilkost sem végeztek ki. S ha a csőcselék ma kapja a parancsot, hogy újra kezdje a mészárlást, teljesíteni fogja a parancsot. A nagykövetek majd konstatálják a vérengzést, a porta letagadja és minden marad a régiben. Valóban igaza van a német császárnak : Európa igazán nevetséges. Az erzsébetvárosi választás. A választási küldöttségek tagjai — azok kivételével, akik a központi választmánynak is tagjai — április 6-ikén, hétfőn, délelőtt 11 órakor teszik le az esküt Márkus József polgármester kezébe. — Krivácsi Géza dr. államvasúti titkár annak kijelentésére kér bennünket, hogy ő a hetedik kerület fölajánlott jelöltségét a szabadelvű párt egységére való tekintettel ezúttal sem fogadta el. Híveit arra kérte, hogy támogassák Csernátony Lajos jelöltségét, kinek érdekében működik ő is. Mai számunkban egy kőnyomatos révén azt írtuk, hogy a Braun-párt tegnap a kültelki kaszinóban értekezletet tartott. A kaszinó titkára hozzánk intézett levelében azt írja, hogy a Braun-párt nem a polgári kaszinóban tartotta meg értekezletét, mert a kaszinó politikával egyáltalában nem foglalkozik. A kerületi kornéhány tisztjét megölték. Erre a rendőrséget, csendőröket és az utcai csőcseléket rászabadították a tüntető örményekre és ötvenet, vagy százat megöltek közülök. Akkor mindenki helyeselte a török kormány eljárását. Zendüléskor az a dolog rendje Európában is. Az örmények megöltek néhány tisztet és százszorosan kellett vérükkel bűnhődniük a kiontott vérért — végre is, a kormány nem tehetett másként. De mi történt aztán? Ha a kormány ostromállapotot hirdet, összefogdossa az örményeket és fölakasztatja mindazokat, akik csak némiképp is részt vettek a zendülésben, hagyján! De midőn az örménylakta városrészben napokon át úgy ütötték agyon az ártatlan lakosságot, mint ahogy a kutyát szokás lebunkózni: ez már olyan borzalom, amelyet tűrni emberileg lehetetlen. Asszonyok és gyermekek a templomba menekültek és csak a nagykövetek biztatására merték elhagyni menedéküket, de azért Európa mit sem tett, hogy egyszer és mindenkorra lehetetlenné tegye az embertelen barbárságot Törökországban. Jegyzéket küldöttek eleget, protestáltak, reklamáltak és fenyegetőztek, de ezzel aztán be is érték. A Keleten azonban csakis a kíméletlenségnek van hatása, az engedékenységet gyöngeségnek nézik, amelyet nem vesznek komolyan. A nagyköveteknek követelniük kellett volna a gyilkosok kipuhatolását — ami nem lett volna nehéz, hiszen a rendőrség jól ismerte őket — és a bűnösöknek 24 órán belül való szigorú, példás megbüntetését. Hománypárt egyik csoportja ma délután Gonda Dezső ügyvédet jelölte, Légi választás alkalmával minden választott kellő érvényt meg fogja szerezni. A nemzeti párt ma este Horánszky Nándor elnöklésével tartott értekezletén az esküdt bíróságról és a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatokat tárgyalta. Az elsőre vonatkozólag a törvényjavaslat 35. §-a ellen, mely az esküdtbíróságok működésének a minisztérium által való felfüggesztéséről szól, határozott álláspont elfoglalásában állapodott meg az értekezlet és megállapított álláspontjának érvényesítése érdekében a leghathatósabb erőkifejtésnek szükségességét mondotta ki. A másodikra vonatkozólag az értekezlet a nyomtatványok útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségére, valamint az esküdtszék ítéletével már sújtott írott műnek újból való közlése vagy árulása által elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve, továbbá is az esküdtbírósági folyó tárgyalásnak föntartásában és így a 12. §. 2. és 3. pontjának elejtésében, valamint a 15. §. II. pontjának ehhez képest való módosításában állapodott meg. Az állami bevételek. Az orsz. statisztikai hivatal jelentése szerint februárban az egyenes adókból való bevétel 14.506 millió forint volt (a múlt év február hónapjával szemben 620.000 forinttal több), míg a fogyasztási és italadók 6.166 (— 329.000 frt) millió, a bélyegilletékek 1.145 (— 7000 frt), a jogilletékek 1 806 (— 29.000 frt), a dohányeladás 3-545 (— 89.000 frt), a vasművek pedig 1-134 (— 160.000 frt) millió forintnyi bevételt szolgáltattak. A kereskedelemügyi tárca üzemei közül a posta, táviró és telefon 1-332 (— 24.000), az államvasutak pedig 6-485 millió (— 88.000 frt) bevételt eredményeztek. A földmivelésügyi minisztérium kezelésében levő állami erdők bevételei 1751 milliót (4284.000 frt) tettek. Az összes, fölsorolt főbb bevételi ágak 40975 millió forintot szolgáltattak, 18.000 frttal többet, mint a múlt év februárjában, amiből azonban a helyzet javulását következtetni még éppen nem lehet. A főrendiház pénzügyi bizottsága holnap, pénteken délelőt 11 órakor ülés tart. Az inkompatibilitás. Budapest, ápr. 1. A mai ülés. — A vidám triumfátor! — ezzel a két szóval aposztrofálták Bánffy dr. miniszterelnököt, amikor a felirati vita alatt, háta mögött háromszáz lelkesülő hívével, elmondta az ő Plátó-citátumát. A vidámság a miniszterelnökkel kapcsocsolatosan szálló igévé lett és Bánffy báró kezdte megszokni, hogy ő valójában igen jó kedvű vezetője a kormánypártnak, a nagynak, hatalmasnak és egységesnek. Ám, a vidámságnak is van határa. Derűs arca a miniszterelnöknek az utóbbi napokban nagyon is komorrá, víg tekintete nagyon is sötétté változott. Ma, amikor az ülés kezdete előtt a folyosón végig sietett, egyetlen vidám hang nem zendült meg a nyomában, egyetlen nyájas arc nem fordult feléje. Valami borongós, gonosz sejtelmekkel teli kedv nehezült a tisztelt Házra, s a győzedelmes párt a megadás fájdalmának kifejezésével üldöző a szivarfüstös levegőben. — Hallottad ? Igaz volna ? Andrássy csakugyan bevezeti a maga véleményét a bizottság jelentésébe? Ilyen még nem történt, hogy az elnök agyoncáfolja a bizottságának többségét. Micsoda értéke lesz most már annak a fölmentésnek? Puszta formális többség. Az ilyen többségnél az Andrássy gróf különvéleménye erősebb hatású, különösen azokra, akik a gavallérságot az érzékenység szerint kvalifikálják ... Ez a sok mágnás, meglássátok, bajt csinál még. Szapáryt is a mágnások buktatták meg , akik vele tartottak. Bánffy azoktól tarthat, akik elfordulnak tőle . . . Ilyen és efajta beszélgetések hangzottak a folyosókon, a hírvivők pedig jártak-keltek s percről-percre riadtabban jelentették: — Nem is három, de négy iv lesz az Andrássy gróf különvéleménye. És mennyire erős! Meddig fog még ez a bizottság tanakodni? Reggeli 9 órától együtt van, már VIH óra és még mindig tanácskozik! Talán már be sem is nyújtják a mai ülésre a jelentést? Szilágyi és Bánffy báró is ez iránt érdeklődött. A hír megjött, hogy a bizottság 12 óra előtt nem készül el. Erre a hírre aztán Szilágyi összecsöngette elnöki trónusán a híveket és megnyitotta az ülést. Az ellenzék kevésbbé i