Budapesti Hírlap, 1897. május (17. évfolyam, 121-151. szám)

1897-05-09 / 129. szám

1897. május 9. BUDAPESTI EXBIJAP. (129. sz.) — (A tatai gróf végrendelete.) A tatai já­rásbíróságnál ma bontották fel Esterházy Miklós gróf végrendeletét. Az összes szabad rendelkezésű vagyonnak, mely a tatai hitbizománynyal egyenlő értékű, általános és egyedüli örököse lett Esterházy Móricz gróf titkos tanácsos, Veszprém megye főis­pánja. Ugy­ancsak ő örökölte a Vestfáliában levő nordkircheni és a Würtembergben levő mithingeni birtokot, kastélyt és műkincseket is.­­ (Erdészek előléptetése.) E tárgyban egy sokak nézetét kifejező nyílt kérelmet vettünk, melyet szerzője Darányi földmívelési miniszterhez intéz. Előadja, hogy az erdészeti szakmában a kinevezé­sek sok kifogásra adnak okot, nem ugyan a pro­tekció miatt, a­mi Darányi minisztersége óta szü­netel, hanem a késedelmesség miatt, mi sokakat elkeserít. A kérelem ennek a sérelemnek orvoslá­sára irányul. S­­SS-já­szrovat.­ Beöthy Mihály, Beöthy Algernon országgyűlési képviselő testvérbátyja Bécsben az ottani elmebeteggyógyító intézetben meghalt. A megboldogult gyönyörű, óriási erejű és nagytehetségű ifjú volt, a­ki, mielőtt elméje bebo­­rult, élénk részt vett a 40-es évek elejének jurátus életében és közreműködött a Kossuth által szer­kesztett Országgyűlési Tudósító írásában. Mikor a lapot betiltották, ellene is kiadták az elfogatási parancsot, mely elől külföldre menekült. Itt érte barátja, Lovassy László elfogatásának híve. Ez akkora hat­ással volt rá, hogy elméje elsötétült. Ekkor tizenkilenc esztendős volt és hatvan eszten­dőt töltött a bécsi elmegyógyítóintézetben, mint csendes, senkinek sem ártó őrült, senkit meg nem ismerve. Egyetlen gyönyörűsége a szivarozás volt. Latinovits Gábor címzetes püspök ma délután hetvenhárom éves korában Budapesten hirtelen meghalt. A püspök néhány nappal ezelőtt betege­dett meg itt a fővárosban s ma Fiuméba akart utazni, hogy ott gyógyulást keressen. Tetemét hol­nap délelőtt féltizenegy órakor fogják beszentelni a kerepcsi­ uti temető halottas házában, azután elszá­­litják Kalocsára s ott helyezik örök nyugalomra. Felsőrásztokai Matuska Adolf Hont vármegye­­ főügyésze hetvenkét éves korában Budapesten meg­halt. Holttestét Ipolyságra szállították, hol ma délután helyezték örök nyugalomra az ottani te­metőben. Hod­oly Béla cisztercita rendű aranymisés pap, főgimnáziumi tanár, a bécsi földtani társulat le­velező tagja, nyolcvanöt éves korában Zircen meghalt. Özvegy Bosznák­y Lajosné született bresz­­tenyei Bresztyenszky Amália hetvenhat éves korában Felső-Szemeréden elhunyt. Major Dezső királyi járásbírósági hivatalnok huszonegy éves korában Budapesten meghalt. Nugent Artur gróf, mint Zágrábból telegrá­­fozzák, 72 éves korában bosziljevoi birtokán meg­halt. Az elhunyt tagja volt a horvát országgyű­lésnek. — (A bécsiek gyásza.) Bécs városának la­kosságát — mint ez nagyon természetes — mély gyászba döntötte Esterházy Miklós gróf halála. A lapok hosszú nekrológokban siratják el az osztrák császárváros egyik legelső gavallérját, a gróf Niki Esterházy-t s följegyzik róla egyebek közt jellem­zéséül az alábbi mondást, melyet egy bécsi hírlap­író előtt tett: „Származásomra magyar vagyok, de azért még sem tudtam magamat soha rászánni, hogy sok rangbeli társam példájára Budapestre költözzem át. Mert én Bécsben nevelkedtem és úgy érzem, hogy tetőtől talpig bécsi vagyok.“ A gróf utolsó kívánsága néhány órával ha­lála előtt az volt, hogy chess-ben temessék el, mint az udvari vadászatok master of the hounds-ét.­­ (Budavár bevételének évfordulója.) Má­jus huszonnegyedikén lesz az évfordulója annak, hogy a magyar szabadságharcban Budát bevették, s a negyvennyolcas honvédegyesületek az idén is megünneplik ezt a napot. Az öreg honvédek gyász­istentiszteletre gyűlnek össze, azután pedig zászló alatt kivonulnak elesett bajtársaik sírjához a krisz­tinavárosi temetőbe.­­ A budapesti jótékony asz­taltársaságok központja az évforduló megünneplése dolgában Kasics Péter nyugalmazott miniszteri tanácsos elnöklése mellett április 11-én este nyolc órakor értekezletet tart. Gyöngytyuk­ utca 3-ik sz. alatti helyiségében s fölkéri a főváros összes haza­fias egyesületeit, hogy az értekezleten magukat képviseltessék. Ez az értekezlet fogja megállapítani azt is, hogy az ünnepséget május 21-én, vagy 23-án tartsák-e meg.­­ (Népgyűlés a kvóta ellen.) A kvóta föl­emelése ellen indított mozgalom előkészítő bizott­sága tegnap este Holló Lajos országgyűlési képvi­selő elnöklése alatt értekezletet tartott. Elhatározta a többek között, hogy május 23-án, vasárnap dél­utánra a Vigadó nagytermébe népgyűlést ki egybe. A meghívást a napokban teszik közzé. A gyűlés egyedüli tárgya a kvóta fölemelésének kérdése lesz.­­ (Az egyetem ünnepe.) A budapesti tudo­mányegyetem e hónap 13-án délelőtt 11 órakor újjáalakításának CXVII-ik évfordulója alkalmából az újvárosháza dísztermében ünnepi közülést tart, melyet az egyetemi templomban délelőtt 10 órakor ünnepi mis előz meg. Az istentiszteletet Schlauch Lőrinc dr. biborospüspök végzi. Az ünnepi ülés tárgysorozata a következő: 1. Ünnepi beszéd. Mondja Bognár István dr. rektor. 2. A pályamun­kák rövid bírálatának s a pályanyertesek nevének kihirdetése Kisfaludy A. Béla hittudományi dékán által. 3. A pályadijak kiosztása Bognár István di­rektor által.­­ (És mégis mozog a föld.) Dank erdélyi község múltkori katasztrófájához hasonlóról ad hírt máramarosi tudósítónk. Akna-Szlatinán a sóbánya fölött megrendült a föld. Tarajos hullámok dombo­rodtak a sima földön, tátongó sötét nyilasok támadtak rajta, házak zuhantak a mélységbe, beszakadt a tem­plom mennyezete, tompa dübörgés morajlott a leve­gőben, a föld haragjának a rémes kitörése, a­mely halálos félelemmel töltötte el az embereket. Akna-Szlatinán vannak az ország leggazdagabb sóbányái. Már évszázadok óta folyik a munka, hogy a felszínre hozzák a fehér sókockákat. Négy helyen ástak le a föld mélyébe. A Kunig­un­da-aknák már csaknem egészen kimentették, a Lajos-akna­ el van árasztva vízzel, a Jassc­’-aknában már nem dolgoz­nak , a J­ emic-aknában most is lázasan fárad ezernyi emberkéz. Akna-Szlatinán ezen a réven olyan a föld, mint a farkasverem, a melynek mély nyílását csak vékony réteg födi el. A község egészen alá van aknázva és feneketlen mély­ségek tátonganak a há­zak alatt alig pár méternyire. Örökös veszedelem feny­egeti a városkát, ha földrengés támadna e helyen, akkor beszakadna a vékony földréteg és a házak, az emberek menthetetlenül zuhannának a fekete mélységbe. Az ilyen rettenetes végítéletnek előhírnöke jelentkezett a minap Akna-Szlatinán. Az egyik aknában valószínűleg földomlás történt és a le­zuhanó sziklaóriás annyira megremegtette a földet, hogy néhány helyen meghasadt, apró hegyek tá­madta­k, a­hol előbb még sima vol­tt a föld. Két kincstári ház lesüllyedt a földbe és­­ nyomtalanul eltűnt. Gesch­candtner főbányaprefektusnak ki kellett költöznie az igazgatósági épületből, a­melynek hátsó része szintén elmerült egy földszakadékban, előrészét pedig magasra emelte az összeroppant föld előbukkanó egyenetlen barázdája. A föld lázon­gása idején éppen istentisztelet volt a katolikus templomban. A földrengés megrázta a templomot, a­melynek mennyezete kettévált és a boltozat egy része nagy dördü­léssel esett a szentek szentjének kőkockáira. Valóságos csoda, hogy emberélet nem pusztult el az egyre hulló kövek záporában. Szlatinára rá sem lehet ismerni; az utcák föl vannak túrva, mintha csak a hullámzó tenger hirte­len megkövült volna. Itt-ott nyílások láthatók és a föld egyre változtatja alakját. A lakosság meg van rémülve, mert nagyobb katasztrófától tart. Már tavaly is történt földsüppedés a csendőrkaszárnya és a kincstári magtár között, akkor azonban nem esett nagyobb kár. A mostani szerencsétlenség gondolkodóba ejti a hivatalos köröket; másképpen segíteni alig lehet a bajon, mint kitelepíteni a lakosságot az aknák fölött épített községben olyan helyre, a­mely alatt nincsen bánya.­­ (Iskolai zászlószentelés Kassán.) A kassai állami főreáliskola zászlóját, melyet az ifjúság Wlassics Gyula miniszter szeptemberi kassai láto­gatásának emlékére készíttetett, mint telegramban jelentik, ma szentelte fel Bubics püspök. A zászló­­any­át, Wlassics miniszter nejét, Péchy főispán neje képviselte. Bubics szép beszéddel avatta föl a zászlót, a melyet az ifjúság azután átvitt a reál­iskolába. Az ifjúság az iskolában házi ünnepet, a Salkházban pedig előadást és hangversenyt rende­zett, melyen Ábrányi Emil erre az alkalomra irt ódáját szavalta el. Este táncmulatság volt.­­ (Temetés akadályokkal.) Lőcséről tele­­gráfozzák nekünk . Gőzfürész vasúti állomás főnö­kének fia a minap meghalt s miután ottan temető nincsen, a közeli Szepes-l­emete temetőjébe akarta eltakarittatni. Ott azonban egyik pap sem akarta eltemetni, mivel a kis halott vegyes házasságból származott. A szegény szülő elment tehát egy más szomszéd helységbe, Szomolnokhutára; ott megint az egyházközség támasztott akadályokat, mivel nem akart illetékességi sérelmet provokálni Szepes- Remetével szemben. Végre ötödnap a kis halottat egy Valentin János nevű­ asztalos eltemette.­­ (Házbérlők egyesülete.) Alig egy hó­napja adtunk hírt egy uj egyesületről, melyet a fővárosi háziurak, a kiknek alig van egyebük, mint egy-két- sőt háromemeletes házacskájuk, a maguk érdekeinek megvédésére nagy komolyan alakítot­tak. A védekezés éle természetesen a lakók ellen irányul, a­kik most megalakítják a háziurak egye­sülete ellenében a maguk védő- és dacszövetséget, a házbérlők egyesületét, melynek fölhívását ma kap­tuk meg. A görög királynak népéhez intézett fegy­verre szólító kiáltványa nem lehetett harciasabb ennél a fölhívásnál, mely a forradalom üszkét hinti el a lakók soraiban a háziurak ellen. A fölhívás többek közt így beszél : A serdülő világváros önföntartási ösztöne készteti a házbérlőket egyesülésre a rettenetes kö­zépkori zsarnokoskodás és önkénykedés embertelen bűnösei ellen, a­kik a magyar névre mindenütt szé­gyent hoznak. A háziurak bűnlajstromához köte­tekből álló könyvtárt kellene összeállítani, a­mely méltóan tüntetné föl ezt a szégyenfoltot a főváros fehér ruháján és a­mely rémesen sorolná föl az embertelen fölcsigázás részleteit. Az igazságtalanul viselt nyomasztó iga alól azonban meg lehet sza­badulni ! Budapest foltos fehér ruháját ki lehet tisztíttatni, ha a lakók tömörülnek az uj egye­sület körül, melynek évi tagdíja mindössze egy forint. Az uj egyesületre nézve, mely határozottan üdvös és Budapesten most nagyon szükséges célt, a háziúri önkény megszólítását tűzte ki magá­nak, igazán kívánatos volna, hogy azután a rend­kívül harcias proklamációja után ne érje a görögök sorsa, hanem a győzök dicsősége.­­ (A minfeagimnázium jubileuma.) A ta­nárképzőintézeti gyakorló főgimnázium május 16 ára tűzte ki jubiláris ünnepségét. Időközben azonban a pozsonyi Mária Terézia-emlék leleplezési ünnepsé­gét is erre a napra tették, miért is a mintagimná­­zium június 13-ára halasztotta el jubiláris ünnepsé­gét. Május 16-át mint az intézet születése napját az idén szűkebb körben fogják megünnepelni este hat órakor az intézet aulájában. Az intézet volt tagjai és növendékei ekkor értekezletet is tartanak, mely­nek főtárgya a jubiláris ünnep programjának rész­letes megállapítása és oly egyesület alakítása, mely az intézet volt tagjai közt a közösség érzetét foly­tonosan ápolja s általában az intézetet pedagógiai és közművelődési céljaiban gyámolitsa.­­ (A zsebelyi méreg­keverék.) A zsebelyi méregkeveréknek egyre több bűne jó napfényre. A bíróság — mint tudósítónk táviratozza — eddig nyolc halottat ásott ki, köztük egy asszonyt is, Borkan Györgynét. Ennek az urát már tavaly gya­núsították, hogy elemésztette a feleségét, mert együtt akart élni a szeretőjével, Zsurzs Jánosnéval, kinek férje nemrég szintén mérgezési tünetek közt halt meg. Eddig három asszonyt fogtak el, a holt­testek exhumálását pedig kedden folytatják.­­ (Fogadatlan prókátor.) «Soproni­ból jelen­tik : Lueger dr. bécsi polgármester beiktatásában a soproni torna- és tűzoltó-egyesü­let egy tagja, mint ennek az egyesületnek hivatalos megbízottja, vett részt. Az egyesület tegnapi gyűlésén Bösch Frigyes tanár, az egyesület elnöke kijelentette, hogy az egyesület senkinek sem adott efajta meg­bízást és éles szavakkal megrótta annak a tagnak hazafiatlan, tapintatlan eljárását.­­ (Szocialisták országos kongresszusa.) A szocialisták az idén is pünkösdkor tartják meg országos kongresszusukat, melyre az ország minden részéből küldenek megbízottakat, különösen az Alföld lesz nagy számmal képviselve. A kongresz­­szuson a tavalyi kongresszusról szóló jelentés után a szocialista gyűlések rendes programját, a nyolc órai munkaidőt, a gyülekezési és egyesülési sza­badságot, a mezőgazdasági munkások viszonyait fogják tárgyalni.­­ (A vasúti harang­jelzés vége.) A hiva­talos lap mai száma az utazó közönségnek meg­lepetést szerez. Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter a vasutak igazgatóságaihoz körrendeletet intéz, a­melyben kimondja, hogy június elsejétől fogva a pályaudvarokon a harangjelzést szüntessék meg és pusztán villamos csengő útján figyelmeztes­sék a közönséget a vonatok indulására és érke­zésére. Külföldön már úgyszólván sehol sem diva­tos a harangozás, az utas maga figyel arra, hogy mikor indul a vonatja s szükségből megtanulja a pontosságot és óvatosságot. A mi közönségünk — nem lévén még beleszokva — kezdetben bizonyára érezni fogja a harangjelzés hiányát, de csupán addig, míg néhány elkésés után, a saját kárán hozzá nem szokik a pontossághoz. 9

Next