Budapesti Hírlap, 1897. június(17. évfolyam, 152-180. szám)
1897-06-01 / 152. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (152. sz.) 1897. junius ja vaslat elfogadása által a párt nagy és maradandó szolgálatokat fog tenni a sajtószabadság érdekeinek is. (Élénk helyeslés..) Ezek után a törvényjavaslat úgy általánosságabap mint részleteiben változatlanul elfogadtatott s ezzel az értekezlet véget ért. Széchenyi basa Budapesten. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 31. A nagy Széchenyi Istvánnak ifjabbik fia, Széchenyi Ödön basa, a török hadsereg altábornagya s a felsőbb katonai ellenőrző bizottság tagja, a konstantinápolyi katonai tűzoltóság főparancsnoka tegnap helyett ma délután egy óra öt perckor érkezett meg Budapestre, a keleti pályaudvarba, ahol illő fénynyel fogadták a fővárosi tűzoltóság és az országok tűzoltószövetségi küldöttei. Késedelmes megérkezését a Duna és délvidéki mellékfolyóinak áradása okozta, amely Nisnél és több helyütt a vasúti töltést úgy alámosta, hogy a közlekedést csak átszállással tudják föntartani. Azonban mégis megjött és bár a jubiláns tűzoltó ünnepről lekésett, a budapesti és vidéki tűzoltóságok nagy örömmel és szinte hódolattal fogadták és ünnepük a magyar tűzoltóság megalapítóját és szervezőjét, a volt budapesti önkéntes tűzoltó főparancsnokot. Fogadására a pályaudvarban megjelentek : Bárány N. Ernő, az önkéntes és Szczerbovszky Szaniszló, a városi tűzoltók főparancsnokai tiszteikkel, Kék Lajos dr., az országos tűzoltószövetség elnöke, a vidéki küldöttekkel, Folmann Alajos nyugalmazott táblai bíró és volt önkéntes tűzoltó-főparancsnok, az önkéntes tűzoltók egy díszszázados nagyközönség. A vonat pontosan érkezett meg. Az első szalonkocsi folyosóján állott Széchenyi basa altábornagyi egyenruhájában, fején magas piros fezzel s oldalán nejével, aki fekete úti ruhába volt öltözve. Harsány éljenzéssel fogadta a várakozó közönség Széchenyi basát, aki katonai tisztelgéssel köszönte meg az ovációt, a neje pedig látható örömmel mosolyogva honorálta az urak tisztelgését. Bárány NI. Ernő főparancsnok azután rövid üdvözlő beszéddel köszöntötte a hasát a haza és főváros földjén. Széchenyi teljesen jó magyaros kiejtéssel így válaszolt : „Kedves bajtársak! Másfél évtizedes távollét után örömmel jöttem ismét édes hazámba és boldognak érzem magamat, hogy viszontláthatom önöket, a kiknek emlékét szivembe zárva őrzöm. Köszönöm szives megjelenésüket, az isten áldja meg önöket!“ Az e szavakra ismét fölhangzott éljenzés lecsillapulása után Bárány N. Ernő bemutatta Széchenyinek az urakat s azután a disz-félszázad tisztelgése volt soron. Harsogó kürtszó mellett ellepett Széchenyi basa a ragyogó fényességű tűzoltók előtt, a ki most feszesebben, legényebben állottak ott,sort, mint bakák szokták a tábornokuk előtt. A fogadás ezzel véget ért s Széchenyi basa nejével Szczerbovszky Szaniszló lakására hajtatott, ahol szállva van. A basa és neje tiszteletére a tűzoltóság és a főváros diszlakomát fog adni. Itt tartózkodását egy hétre szabta meg, amely idő alatt Köncs Boldizsár dr. és Choiste Lóránd önkéntes tűzoltószakaszparancsnokok fognak mellette, mint segédtisztek, szolgálatot tenni. * Egyik munkatársunk ma délután ötödfél órakor meglátogatta Széchenyi basát. Széchenyi basa magas, tagba szakadt ember. Az ötvennyolc év terhe egyáltalában nem látszik meg rajta, sem termetén, járásán, sem arcán, amely csak úgy virul az egészségtől. Csak kis szakálla szürkül már. Elsőbben is üdvözöltem őt oly hosszú viszontlátás után a magyar fővárosban. Sóhajtva válaszolt: — Bizony uram tizennégy éve már, hogy nem voltam itthon. Sok megváltozott itten, alig ismerek már a fővárosra, úgy kiépült, megszépült. — Azután folytatta. — Ön bizonyára a görög-török háborúról szeretne tőlem egyet-mást hallani — ugye ? Sajnálom, nem mondhatok önnek semmit, amit önök nem tudnának vagy ami érdekes lenne, mert én, mint elsősorban tűzoltó-főparancsnok, a politikától távol állok, magam sem tudok ennek dolgában többet, mint amit olvasok. — Milyen a közérzés Konstantinápolyban ? — Teljes nyugalom, rend és föltétlen bizalom és szeretet a szultán őfelsége iránt, aki teljes győzelemmel hozta ki a birodalmat e válságos helyzetéből. A nép, különösen most már, hogy oly fényesen győztünk és a békealkudozások már erősen folynak, oly nyugodt, mint máskor, háborítatlanul végzi dolgait s ismétlem tántoríthatatlan bizalommal viselkedik a szultán őfelsége iránt, aki dicsőséggel mutatta meg Európának, hogy Törökország nem az a beteg ember, akinek Európában mondották. — És a reformok? — Mondom, hogy én nem foglalkozom a politikával, sajnálom, nem adhatok önnek fölvilágosítást. Annyi bizonyos, hogy ő felsége birodalma minden népének érdekeit a szivén viseli és teljes büszkeséggel fogja ezentúl is kormányozni. A görögök most is ugyanazokkal a szabadságokkal és jogokkal élnek, mint a háború előtt. Beszélgetésünk most megszakadt, mert a szalonba belépett Széchenyi neje, akinek az altábornagy bemutatott. Középtermetű, tipikus örmény szépség az altábornagyné. Kifogástalan franciasággal fejezte ki örömét, hogy eljöhetett Budapestre, férjének szülőhazájába. A beszélgetésünk folyamán Széchenyi basa elmondta, hogy mily nagy örömet és hálát keltett a magyar nemzet áldozatkészsége Konstantinápolyban, amelylyel a török sebesültek részére adományaikat küldték el. ő felsége a szultán maga is többször nagy rokonszenvvel nyilatkozott a magyarok e részvétéről, s ez fölötte megerősítette azt a szeretetet, amelyet a magyarok iránt táplálnak a törökök. Széchenyi basa nejével együtt este hat órakor bátyját, Széchenyi Béla grófot látogatta meg budai kastélyában. A kapitulációk megszüntetése. — Saját tudósítónktól. — Konstantinápoly, máj. 29. A táviró már tudatta önökkel, hogy a szultán és a magas porta — hogy a hatalmakat újra meggyőzzék engesztelékeny és békés szándékukról — értésére adták a nagyköveteknek, hogy hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni a végből, hogy a különböző békefeltételekről s különösen a hadi kárpótlás nagyságáról s a török-görög határnak megfelelő kiigazításáról megállapodhassanak. Arról értesülök, hogy a hivatalos török körök a kapitulációk dolgában nem hajlandók jelentékenyebb engedményeket tenni és pedig azért, mert a török birodalomnak tiszta belső ügyeiről van szó és nem is hiszik, hogy a nagyhatalmak ilyen kérdésben közvetetlenül interveniálni akarjanak. Egyébiránt megjegyzik, hogy a görög állampolgárok nem volnának az egyetlen idegenek, akik Törökországban az általános jognak alá volnának vetve. így például a szerbek az Ozmán birodalom és Szerbia között nemrég megkötött konzuli konvenció alapján ki vannak véve a kapitulációs jogokból, ami pedig a románokat és a montenegróiakat illeti, ezekre nézve az ügy még nincs elintézve. Minthogy a háborús állapot a Törökorzág és Görögország között előbb kötött összes szerződéseket megszüntette, Európának meg kellene értenie, hogy a szultán és a magas porta, amikor lemondani kénytelen arról, hogy Görögország Tesszáliát Törökországnak visszaadja és a tett kiadásoknak megfelelő hadikárpótlást fizessen, legalább ahhoz ragaszkodik, hogy a görög állampolgárok ne élvezzék tovább a kapitulációban kikötött kivételes elbánás kedvezményeit, annyival kevésbbé, mert a görögök kihívó viselkedése tette a háborút elkerülhetetlenné. De a porta azt hiszi, hogy álláspontja már azért is jogos, mert mégis csak különbséget kell tenni az európai nagy államok állampolgárai között és az emez évszázad folyamából a török birodalom testéből kitépett apró Balkán-államok alattvalói között. Ebből az következik, hogy a görög állampolgárokat nem illeti meg több jog, mint a szerbeket és hogy ugyanez a rendszer a románokra és a montenegróiakra is alkalmazandó lesz. Végül még azt is figyelembe kell venni, hogy a kapitulációk jogszerű szerződések és az ilyen szerződések minden kellékével föl vannak ruházva. A porta már több ízben kezdett a nagyhatalmak képviselőivel tárgyalni, hogy e szerződések pontjait fokozatosan egymásután megszüntesse és megokolása megérdemli az európai kabinetek figyelmét. Némelyik hatalom s különösen Oroszország hír szerint hajlandó is lett volna ehhez a változtatáshoz elvben hozzájárulni, azonban mindig sürgősebb kérdések elintézése került sorra, a kapitulációkról mindig meg kellett szakítani a tárgyalást. A tárgyalás bizonyára újra megkezdődik, mihelyt az általános reformok kérdése napirendre kerül, annyival inkább, mert mihelyt a török birodalom Európa segítségével olyan közigazgatást és igazságszolgáltatást kap, mely az összes állami hatóságok rendes és rendszeres működését biztosítja, a kapitulációknak igazán semmi létjogosultságuk sem lesz többé. Mindemez okoknál fogva azt remélik a török hivatalos körök, hogy a nagyhatalmak hozzá fognak járulni, hogy a görög állampolgárokra az általános jogot alkalmazzák, s hogy Törökországnak ebben a belügyében nem fognak a török kormányra nyomást gyakorolni. Görögország válsága. — Saját tudósítóink táviratai. — Konstantinápoly, máj. 3. A lapok szerint ma miniszteri tanácskozás volt. Alaptalan a Morning post-nak az híre, hogy a szerb és montenegrói határon harminc zászlóaljat öszpontosítottak. Az utóbbi napokban a Kárasa és Marka folyók vidékén nagy eset volt, mely az összekötő vonalon Hanti és Ökdsilár között és több ponton forgalmi zavarokat támasztott. A Tirnávosz, Trikala, Kardka, Barissza és Farzalosz vidékén levő hadsereg élelmezésére elrendelték az aratás lefoglalását. A helyőrség néhány lovasszázada parancsot kapott az indulásra. Az Arkipelagus szigeteinek védőrségét 8000 gyalogossal és 300 tüzérrel megerősítik. A fegyverszünet elé gördülő nehézségeket még nem hárították el. Görög részről azt állítják, hogy a fegyverszünetet már megkötötték és hogy csak határidejéről lehetnek a nézetek eltérők. A görögök vádat tettek, hogy török részről támadásba készülnek, míg a törökök a görögöket vádolják azzal, hogy Lámiát és más helyeket megerősítik és csapatokkal látják el. Az európai koncert. Róma, máj. 31. A kamarában Visconti Venosta külügyminiszter Imbriani interpellációjára válaszolva, a következő kijelentést tette: A hatalmak koncertjeolyan biztosságotnyújtott Európának, amilyet nélküle' nem' élvezhetett volna. Nem akadályozhatta meg a görögtörök konfliktust, de elhárította a veszedelmet Európáról. Kréta körülzárását a humanitás és a politikára való tekintettel tartják fönn,, mert az európai csapatok visszavonása új gérentákra adott volna okot. A hatalmak elhatározták tehát, hogy közbenjárásukkal enyhítik a háború következéseit és korábbi ígéretüknek megfelelő kormányformát biztosítanak Krétának. Az a cél, a amelyet az olasz kormány elérni óhajt : az állandó pacifikáció. Krétára vonatkozólag támogatni fogja a kormány azokat a határozatokat, amelyek garanciát nyújtanak arra, hogy a jövőben nem támadnak megint oly nehézségek, mint előbb. Törekedni fog tehát a béke ügyét szolgálni, amely az emberiség és igazságosság, ügyétől el nem választható. A miniszter azzal végezte beszédét, hogy Kanevaro tengernagy mindig meg tudta egyeztetni a katona kötelességeit a béke és a civilizáció követelményeivel. A kormány ez alkalommal csak ismételheti elismerését, amelylyel a tengernagy viselkedésének már előbb is adózott. Imbriani kijelenti, hogy a válaszszal nincs megelégedve és föntartja magának, hogy legközelebb indítványt terjeszszen elő. Kréta. . ... Kánea, máj. 3. A törökök tegnap Kandiából kirontottak, rátámadtak a fölkelőkre és elhajtották marháikat. Majna-Frankfurt, máj. 31. A krétai nép közérzéséről a Frankf. Zrg.-nak a következőket jelentik Kányából. A keresztények nagyon el vannak keseredve a németek ellen, de az osztrák-magyar katonákat igen szeretik; az osztrákmagyar katonáknak ez a kedveltsége tehát elsősorban Pintér Gyula osztrák-magyar főkonzulnak köszönhető, aki a német telepet is nagy hálára kötelezte veszedelmes időben nyújtott támogatásával. A lakosságnak nagyon tetszik az osztrák-magyar zászlóalj tisztességes és fegyelmezett magaviselete. A törökök, a keresztények és az európaiak egyaránt elismerik, hogy az itt időző csapatok között az osztrák-magyarok a legjobbak. A török iskolából, melyet az osztrák-magyar katonák kaszárnyájává alakították át, csöndes éjszakákon vidám énekszó