Budapesti Hírlap, 1897. október(17. évfolyam, 273-303. szám)

1897-10-10 / 282. szám

melléklet a BUDAPESTI HÍRLAP 282. számához. KÖZGAZDASÁG, Budapest, okt. 9. Hajtsuk végre a bortörvényt! Sok csapás érte a gazdákat az utóbbi időkben, de annyit a gazdaság egyik ága sem szenvedett, mint a szőlőművelés. A filiokszera után csakhamar jött a peronoszpora, melyeknek szőlőinkben véghez vitt nagy arányú pusztítá­sai a hazai bortermés mennyiségét az azelőtti­nek körülbelül egy­negyed részére apasztották le s ezekhez járultak még a műborgyártóknak a borhamisítással űzött visszaélései is, a­me­lyek még ennek a kevés bortermésünknek illő áron való értékesítését is csaknem lehetetlenné tették. Pedig ha valaha, úgy leginkább a mai viszonyok közt van szükségük a szőlősgazdák­nak jó borárakra, mert tudvalevő dolog, hogy a fillokszerű és a peronoszpora ellen való véde­kezés, illetőleg az elpusztult szőlők fölújítása tetemes költségekkel jár. Van ugyan már törvényünk a mestersé­ges borok készítésének és forgalomba hozá­sának eltiltásáról (1893. XXIII. t. c.), de ennek a gyakorlatban még nem sok hasznát látjuk, mert a borhamisítással űzött visszaélések még ma is napirenden vannak és érzékenyen sértik nem csak a bortermelőknek, de a tisztességes borkereskedőknek és a fogyasztóközönségnek érdekét is. Csak elismeréssel fogadhatjuk tehát a földművelési ügyi és kereskedelmi ügyi minisz­tereknek azokat az intézkedéseit, a­melyekkel a bo­rtörvénynek teljes szigorral való végre­hajtását vették célba. Az e célból a minap kibocsátott új mesteri rendelet a régi végre­hajtási rendelethez képest sok irányban szigo­rítást és az eddigi tapasztalásokon alapuló számos szükséges módosítást tartalmaz. A tapasztalás azt mutatta, hogy a leg­több visszaélés a már kipréselt szőlőtörköly fölhasználásával történt, melyet egyes nagy borkereskedők potom áron nagy mennyiségben vásároltak össze a szőlősgazdáktól s abból vízzel és más anyagok hozzáadásával nagyban gyártották a műborokat. Ezeket azután leg­inkább olcsó olasz borokkal vegyítve, termé­szetes magyar bor gyanánt hozták forgalomba s ez­által egyrészt lenyomták a valódi borok árát, másrészt pedig boraink jó hírnevét rontották. Az uj rendelet egyik legfőbb célja oda irányul, hogy az ilyen borhamisításoknak gátat vessen, a mennyiben a törkölybor készítését, raktározását és forgalomba hozatalát szigorú korlátozásoknak veti alá. Az új rendelet szerint ugyanis a törkölybor készítése csak egészséges és friss törkölyből, továbbá csak a törköly kipréselése után három napon belül és csakis házilag van megengedve, ellenben a törköly­ből iparszerűleg nagyban, valamint általában a három napon túl előállított borhoz hasonló italok mesterséges bornak tekintetnek ; továbbá a törkölybornak természetes borral való keve­rése ugye szintén a törkölybor készítésénél ma­zsolaszőlő használata is tiltva van, mert a cél az, hogy a törkölybor mindig megtartsa jelle­gét és ne legyen összetéveszthető a természe­tes borral. E célból a törkölybort tartalmazó hordóknak, palackoknak vagy más edényeknek is mind a pincékben, raktárokban, mind pedig az elárusító helyiségekben, vendéglőkben stb. törkölybor jelzéssel kell ellátva lennie. A borseprőből vízzel borhoz hasonló italt készíteni tilos. A természetes mustba vagy borba vizet keverni, továbbá a természetes must és bor, valamint a törkölybor kezelésénél glicerint, saccharint, salicilsavat, kátrányfestéket vagy bármi más vörös borfestő anyagot, tamarinda­­kivonatot, szagosító olajokat és zamatosító ki­vonatokat, használni föltétlenül tiltva van. A tokaji borokra nézve a végrehajtási rendelet kivételes intézkedéseket, tesz, a­meny­nyiben még azoknak cukrozását sem engedi meg; eme borok kezelésénél továbbá a kül­földi mazsola szőlő használata is el van tiltva. Olasz bort vagy általában külföldi bort tilos magyar bor gyanánt forgalomba hozni. Külföldi természetes borokat szabad ugyan hazai borral keverni, de a keverék csak abban az esetben hozható forgalomba magyar bor gyanánt, ha az egész bormennyiségnek, a hozzá kevert külföldi bor legföljebb csak 25 százalékát teszi , ha a keverék a magyar bor jellegének megfelel. A hírneves borvidékeken termett hegyi borok védelme céljából az új rendeletben olyan intézkedés foglaltatik, hogy valamely borvidéki elnevezés alatt csak az illető borvidékbe be­osztott geográfiai területen levő hegyi borok hozhatók forgalomba s nem egyszersmind a sík területeken termett homoki vagy kerti borok is. A mi már a törvény végrehajtásának a foganatosítását illeti, e tekintetben a rendelet részletes és szigorú utasításokat ad az illetékes hatóságoknak; feladatukká teszi, hogy a bor­eladással vagy kiméréssel foglalkozó kereske­dőket, illetőleg vendéglősöket és korcsmár­so­kat folytonosan, a bortermelőket pedig külö­nösen a szüret alkalmával, s az ezt követő időszakban figyelemmel kísérjék, s azokban a pincékben, raktárakban, és elárusító helyisé­gekben, a­hol eladásra szánt borok vannak, időnként váratlan ellenőrzési szemléket tartsa­nak. Az ellenőrzési teendőkkel ezenkívül a pénzügyi hatóságok és közegek is meg van­nak bízva. A köztörvény által tiltott cselekmények kiderítése körül azonban legtöbbet az egész országban, főszolgabírói járásonként szerve­zendő borellenőrző bizottságok működésétől vár­hatunk, melyeknek az a feladatuk, hogy a bortermelési és borforgalmi viszonyokat állan­dóan éber figyelemmel kisérjék s ha a bortör­vénybe ütköző visszaéléseknek jönnek tudomá­sára, vagy ha e tekintetben alapos gyanúja támad, arról a hatóságot a kihágási eljárás megindítása végett azonnal értesítsék. A bor­­ellenőrző bizottságnak fontos szerepet biztosít az új rendelet a kihágási eljárás folyama alatt is, a­mennyiben ez a bizottság vagy annak bármely tagja jelen lehet a panasztott pincé­jében tartandó helyszíni szemlénél, valamint a későbbi tárgyalásoknál is s az eljáró hatóság mindig köteles figyelembe venni azokat a kö­rülményeket, melyekre figyelmét a borellen­őrző bizottság tagjai felhívják. A borellenőrző bizottságok úgy tekintet­nek, mint az 1893 : XXIII. t. cikkbe ütköző kihágások által jogaikban sértett érdekkör állandó képviselői, ennélfogva az eme kihá­gási ügyekben hozott ítéletek az illetékes bor­ellenőrző bizottsággal mindig írásban közlen­dők s ha a bizottság az I. vagy II. fokú íté­leteket nem találja elég szigorúaknak, joga van ez ellen fölebbezni. Ha a borellenőrző bizottságok tagjai he­lyesen lesznek megválasztva, e bizottságok működésében lesz egyik legnagyobb garan­ciája a bortörvény sikeres végrehajtásának. Nagyon téves és helytelen az a fölfogás, melyet a borellenőrző bizottságok ellen néme­lyek fölhoztak, mintha a borhamisítással űzött visszaéléseknek és csalásoknak a följelentése nem volna tisztességes emberekhez méltó do­log. Sőt inkább a közügy érdekében minden tisztességes embernek morális kötelessége le­leplezni a hamisítókat, mert ha ezeket kíméli, a tisztességes embereknek okoz kárt.­­ A­hol ilyen fontos közgazdasági érdekek védelméről van szó, ott nincs helye a kíméletnek, mert az egyenlő lenne a bűnpalástolással. — Biztosító társaságok ügye a kép­viselőháziban. Ismételten megemlékeztünk ar­ról a sérelemről, melyet az osztrák kormány a biztosítási regulatívum kibocsátása által a ma­gyar biztosító társaságokon elkövetett. E sé­relmeket Bóth Pál dr. biztosítási igazgató egy, a magyar jogász-egyesületben tartott előadá­son ismertette, minek folytán a magyar biz­tosító társaságok közt a sérelem orvoslása iránt mozgalom indult meg, melynek ered­ménye az volt, hogy Harkányi Frigyes báró a biztosító társaságok nevében emlékiratot nyúj­tott be Dániel Ernő báró kereskedlemü­gyi mi­niszterhez. Mint értesülünk a minisztert a leg­közelebbi napokban Neumann K­rmin ország­gyűlési képviselő meg fogja interpellálni ez ügyben, s a kereskedelemügyi miniszter a kép­viselőházban nyilatkozni fog e kérdésben és meg fogja jelölni azokat az eszközöket, me­lyekkel a kérdéses sérelmeket orvosolni fogja. — A fölürnevelésügyi miniszter utazása, Darányi Ignác október 11-én Keszthelyre utazik, hogy ott Zalavármegye balatonmelléki szőlőmive­­lése érdekében értekezletet tartson az erre a célra meghívott vidékbeli hatóságok és egyesületek ki­küldöttei, s a szintén meghívott szőlőbirtokosok részvétele mellett. A következő napon, 12-én lesz a keszthelyi Georgicon alapításának 100 éves évfor­dulója és tanintézet új épületének fölavató ünnepe. — A külföldi gabonabehozatal. Értesülé­sünk szerint a külföldi gabonabehozatal egyáltalán nem vált be a praktikus fölhasználás szempontjából. Az Oroszországban fölállított ügynökségeket, melyek útján egyes gabonakereskedő­ cégek orosz gaboná­nak nagyban való behozatalát tervezték, kénytele­nek voltak föloszlatni, mert az orosz üzleti viszo­nyok olyan bizonytalanok, hogy az ottani szállítá­sokra alig lehet biztosan számítani. Az ameri­kai búzával sincsenek megelégedve a malmok, me­lyek félnek, hogy piacaikat elveszítik s tetemesen kisebb sikértartalmú liszttel lépnek föl a magyar liszthez szokott válogatós piacokon. E szerint a külföldi, nevezetesen a tengerentúli verseny mégis némileg megtörik a magyar termelés szokványszerű elsőbb minőségü voltán s mint értesülünk, a keres­kedő cégek nem igen fogják külföldi s különösen tengerentúli forrásaikat nagyobb mértékben kihasz­nálhatni.­­ Az osztrák lloyd és Magyarország. Az osztrák Lloyddal való szerződésünk megújítása aktuálissá tette a kérdést, mennyiben felelhet meg az osztrák társaság szolgálata a magyar kereske­delem igényeinek. A tapasztalat azt tanítja, hogy érdekeink ist­ápolását sohasem várhatjuk a társaságtól. Ausztriának, az osztrák vasutaknak, Triesztnek és a Lloydnak egyaránt érdekében van, hogy a magyar áru- és személyforgalmat a Kelettel Fiumétól el- és Trieszt felé tereljék. A Lloyd céltudatos politikája, a­mely kivált titkos refakciók és fuvarkönnyítések en­gedélyezésében nyilvánul, akadályozta meg eddig a magyar keleti kereskedés emancipálását és centralizálta azt Triesztben, a­mely lerakodó helyévé vált a keletre szánt magyar cukornak, szesznek, fának, lisztnek, malátának, babnak, üvegáruknak és a keleti kereskedés más export és import cikkeinek. Hasztalan mondja ki a hajózási szerződés, hogy a Lloydnak és az Adriának egyforma magas díjakat kell Trieszt és Fiume részére alkalmaztatni, ezt a rendelkezést a Lloyd speciális szerződések kötésénél mindig kijátszotta. Tavaly a magyar államvasutak a budapesti, temesvári stb. állomásokról kiválóan mérsékelt fuvart léptettek életbe a szesz­nek Fiumén át való szállítására. Ekkor azt hitték, ezek a rendkívüli kedvezmények egyszerre Faimének biztosítják az egész magyar szeszkivitelt­. S mégis látjuk, hogy azóta is Trieszten át megy a magyarországi szesz javarésze a külföldre. Ez csak egy példa, de idézhetnénk még számtalan hasonló esetet. Nem kevésbbé hátrányos reánk nézve, hogy míg az Adria és angol kartelltársai csaknem min­den nyugateurópai vonalon felkeresik Trieszt kikö­tőjét, a Lloyd csak minden második görög-keleti (trieszt—szmirnai) és tesszáliai (trieszt—konstanti­nápolyi) vonalon érinti Fiumét, a trieszt—konstanti­nápolyi gyorsvonalon egyszer sem. Az egyip­tomi áruvonal gőzöse havonkint, illetve két­­havonkint egyszer, a keletindia—l­inn—japáni áruvonal gőzöse is csak minden második hó­napban keresi föl Fiumét, míg Triesztből azonfelül Alexandriába hetenkint három és Bom­bayba hóna­­ponkint egy gyorsgőzös is indul. Ha a Fiumét nem érintő gőzösön akarunk szállítani, akkor a fiume­­trieszti utért tonnánkint, 20 kv külön díjat kell fizetni. Ellenben pl. Velencéből — mivel onnét olasz és angol verseny­vonalak vannak a keletre — in­gyen szállítja a Lloyd az árut Triesztbe s ott a rendes trieszti dijat számítja csak föl. A Lloydtól ezt a könnyítést Fiume részére is joggal lehetne követelni, annál is inkább, mert a Lloydnak áru­forgalma kiegészítésére Fiumét úgy is föl kellene keresnie. Áldozatokról pedig szó sem lehet, s így teljességgel jogtalan a szubvenció kérése is. — Magyarországot a magyar iparnak­. Az országos iparegyesület munkaprogramjának egyik fő pontjául azt a nagy fontosságú kérdést tűzte ki, hogy helyessen megállapíttassék, váljon a külön­böző kereskedelmi ágazatokban melyek azok a köz­forgalomban levő kelendő cikkek, a­melyeket a magyar ipar előállítani még nem képes, s ennek során kikutatni azokat az okokat, miért nem foglal­kozott eddig a magyar ipar e cikkek előállításával s végre a nálunk még hiányzó iparágak fokozatos meghonosítása érdekében rendszeres mozgalmat indítani. Az egyesület e törekvésének támogatására megkereste a pesti polgári kereskedelmi testületet, a kereskedelmi csarnokot a kereskedelmi­­ ipar­csarnokot, a­melyek hajlandóknak nyilatkoztak az egyesületet nagy feladatában támogatni s az e tárgyban tartandó tanácskozásokhoz megbízottakat küldöttek ki. E megbízottak első ülése, mely első­sorban az ankétszerű tanácskozásra nézve az eljá­

Next