Budapesti Hírlap, 1897. október(17. évfolyam, 273-303. szám)
1897-10-10 / 282. szám
melléklet a BUDAPESTI HÍRLAP 282. számához. KÖZGAZDASÁG, Budapest, okt. 9. Hajtsuk végre a bortörvényt! Sok csapás érte a gazdákat az utóbbi időkben, de annyit a gazdaság egyik ága sem szenvedett, mint a szőlőművelés. A filiokszera után csakhamar jött a peronoszpora, melyeknek szőlőinkben véghez vitt nagy arányú pusztításai a hazai bortermés mennyiségét az azelőttinek körülbelül egynegyed részére apasztották le s ezekhez járultak még a műborgyártóknak a borhamisítással űzött visszaélései is, amelyek még ennek a kevés bortermésünknek illő áron való értékesítését is csaknem lehetetlenné tették. Pedig ha valaha, úgy leginkább a mai viszonyok közt van szükségük a szőlősgazdáknak jó borárakra, mert tudvalevő dolog, hogy a fillokszerű és a peronoszpora ellen való védekezés, illetőleg az elpusztult szőlők fölújítása tetemes költségekkel jár. Van ugyan már törvényünk a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozásának eltiltásáról (1893. XXIII. t. c.), de ennek a gyakorlatban még nem sok hasznát látjuk, mert a borhamisítással űzött visszaélések még ma is napirenden vannak és érzékenyen sértik nem csak a bortermelőknek, de a tisztességes borkereskedőknek és a fogyasztóközönségnek érdekét is. Csak elismeréssel fogadhatjuk tehát a földművelési ügyi és kereskedelmi ügyi minisztereknek azokat az intézkedéseit, amelyekkel a bortörvénynek teljes szigorral való végrehajtását vették célba. Az e célból a minap kibocsátott új mesteri rendelet a régi végrehajtási rendelethez képest sok irányban szigorítást és az eddigi tapasztalásokon alapuló számos szükséges módosítást tartalmaz. A tapasztalás azt mutatta, hogy a legtöbb visszaélés a már kipréselt szőlőtörköly fölhasználásával történt, melyet egyes nagy borkereskedők potom áron nagy mennyiségben vásároltak össze a szőlősgazdáktól s abból vízzel és más anyagok hozzáadásával nagyban gyártották a műborokat. Ezeket azután leginkább olcsó olasz borokkal vegyítve, természetes magyar bor gyanánt hozták forgalomba s ezáltal egyrészt lenyomták a valódi borok árát, másrészt pedig boraink jó hírnevét rontották. Az uj rendelet egyik legfőbb célja oda irányul, hogy az ilyen borhamisításoknak gátat vessen, a mennyiben a törkölybor készítését, raktározását és forgalomba hozatalát szigorú korlátozásoknak veti alá. Az új rendelet szerint ugyanis a törkölybor készítése csak egészséges és friss törkölyből, továbbá csak a törköly kipréselése után három napon belül és csakis házilag van megengedve, ellenben a törkölyből iparszerűleg nagyban, valamint általában a három napon túl előállított borhoz hasonló italok mesterséges bornak tekintetnek ; továbbá a törkölybornak természetes borral való keverése ugye szintén a törkölybor készítésénél mazsolaszőlő használata is tiltva van, mert a cél az, hogy a törkölybor mindig megtartsa jellegét és ne legyen összetéveszthető a természetes borral. E célból a törkölybort tartalmazó hordóknak, palackoknak vagy más edényeknek is mind a pincékben, raktárokban, mind pedig az elárusító helyiségekben, vendéglőkben stb. törkölybor jelzéssel kell ellátva lennie. A borseprőből vízzel borhoz hasonló italt készíteni tilos. A természetes mustba vagy borba vizet keverni, továbbá a természetes must és bor, valamint a törkölybor kezelésénél glicerint, saccharint, salicilsavat, kátrányfestéket vagy bármi más vörös borfestő anyagot, tamarindakivonatot, szagosító olajokat és zamatosító kivonatokat, használni föltétlenül tiltva van. A tokaji borokra nézve a végrehajtási rendelet kivételes intézkedéseket, tesz, amenynyiben még azoknak cukrozását sem engedi meg; eme borok kezelésénél továbbá a külföldi mazsola szőlő használata is el van tiltva. Olasz bort vagy általában külföldi bort tilos magyar bor gyanánt forgalomba hozni. Külföldi természetes borokat szabad ugyan hazai borral keverni, de a keverék csak abban az esetben hozható forgalomba magyar bor gyanánt, ha az egész bormennyiségnek, a hozzá kevert külföldi bor legföljebb csak 25 százalékát teszi , ha a keverék a magyar bor jellegének megfelel. A hírneves borvidékeken termett hegyi borok védelme céljából az új rendeletben olyan intézkedés foglaltatik, hogy valamely borvidéki elnevezés alatt csak az illető borvidékbe beosztott geográfiai területen levő hegyi borok hozhatók forgalomba s nem egyszersmind a sík területeken termett homoki vagy kerti borok is. A mi már a törvény végrehajtásának a foganatosítását illeti, e tekintetben a rendelet részletes és szigorú utasításokat ad az illetékes hatóságoknak; feladatukká teszi, hogy a boreladással vagy kiméréssel foglalkozó kereskedőket, illetőleg vendéglősöket és korcsmársokat folytonosan, a bortermelőket pedig különösen a szüret alkalmával, s az ezt követő időszakban figyelemmel kísérjék, s azokban a pincékben, raktárakban, és elárusító helyiségekben, ahol eladásra szánt borok vannak, időnként váratlan ellenőrzési szemléket tartsanak. Az ellenőrzési teendőkkel ezenkívül a pénzügyi hatóságok és közegek is meg vannak bízva. A köztörvény által tiltott cselekmények kiderítése körül azonban legtöbbet az egész országban, főszolgabírói járásonként szervezendő borellenőrző bizottságok működésétől várhatunk, melyeknek az a feladatuk, hogy a bortermelési és borforgalmi viszonyokat állandóan éber figyelemmel kisérjék s ha a bortörvénybe ütköző visszaéléseknek jönnek tudomására, vagy ha e tekintetben alapos gyanúja támad, arról a hatóságot a kihágási eljárás megindítása végett azonnal értesítsék. A borellenőrző bizottságnak fontos szerepet biztosít az új rendelet a kihágási eljárás folyama alatt is, amennyiben ez a bizottság vagy annak bármely tagja jelen lehet a panasztott pincéjében tartandó helyszíni szemlénél, valamint a későbbi tárgyalásoknál is s az eljáró hatóság mindig köteles figyelembe venni azokat a körülményeket, melyekre figyelmét a borellenőrző bizottság tagjai felhívják. A borellenőrző bizottságok úgy tekintetnek, mint az 1893 : XXIII. t. cikkbe ütköző kihágások által jogaikban sértett érdekkör állandó képviselői, ennélfogva az eme kihágási ügyekben hozott ítéletek az illetékes borellenőrző bizottsággal mindig írásban közlendők s ha a bizottság az I. vagy II. fokú ítéleteket nem találja elég szigorúaknak, joga van ez ellen fölebbezni. Ha a borellenőrző bizottságok tagjai helyesen lesznek megválasztva, e bizottságok működésében lesz egyik legnagyobb garanciája a bortörvény sikeres végrehajtásának. Nagyon téves és helytelen az a fölfogás, melyet a borellenőrző bizottságok ellen némelyek fölhoztak, mintha a borhamisítással űzött visszaéléseknek és csalásoknak a följelentése nem volna tisztességes emberekhez méltó dolog. Sőt inkább a közügy érdekében minden tisztességes embernek morális kötelessége leleplezni a hamisítókat, mert ha ezeket kíméli, a tisztességes embereknek okoz kárt. Ahol ilyen fontos közgazdasági érdekek védelméről van szó, ott nincs helye a kíméletnek, mert az egyenlő lenne a bűnpalástolással. — Biztosító társaságok ügye a képviselőháziban. Ismételten megemlékeztünk arról a sérelemről, melyet az osztrák kormány a biztosítási regulatívum kibocsátása által a magyar biztosító társaságokon elkövetett. E sérelmeket Bóth Pál dr. biztosítási igazgató egy, a magyar jogász-egyesületben tartott előadáson ismertette, minek folytán a magyar biztosító társaságok közt a sérelem orvoslása iránt mozgalom indult meg, melynek eredménye az volt, hogy Harkányi Frigyes báró a biztosító társaságok nevében emlékiratot nyújtott be Dániel Ernő báró kereskedlemügyi miniszterhez. Mint értesülünk a minisztert a legközelebbi napokban Neumann Krmin országgyűlési képviselő meg fogja interpellálni ez ügyben, s a kereskedelemügyi miniszter a képviselőházban nyilatkozni fog e kérdésben és meg fogja jelölni azokat az eszközöket, melyekkel a kérdéses sérelmeket orvosolni fogja. — A fölürnevelésügyi miniszter utazása, Darányi Ignác október 11-én Keszthelyre utazik, hogy ott Zalavármegye balatonmelléki szőlőmivelése érdekében értekezletet tartson az erre a célra meghívott vidékbeli hatóságok és egyesületek kiküldöttei, s a szintén meghívott szőlőbirtokosok részvétele mellett. A következő napon, 12-én lesz a keszthelyi Georgicon alapításának 100 éves évfordulója és tanintézet új épületének fölavató ünnepe. — A külföldi gabonabehozatal. Értesülésünk szerint a külföldi gabonabehozatal egyáltalán nem vált be a praktikus fölhasználás szempontjából. Az Oroszországban fölállított ügynökségeket, melyek útján egyes gabonakereskedő cégek orosz gabonának nagyban való behozatalát tervezték, kénytelenek voltak föloszlatni, mert az orosz üzleti viszonyok olyan bizonytalanok, hogy az ottani szállításokra alig lehet biztosan számítani. Az amerikai búzával sincsenek megelégedve a malmok, melyek félnek, hogy piacaikat elveszítik s tetemesen kisebb sikértartalmú liszttel lépnek föl a magyar liszthez szokott válogatós piacokon. E szerint a külföldi, nevezetesen a tengerentúli verseny mégis némileg megtörik a magyar termelés szokványszerű elsőbb minőségü voltán s mint értesülünk, a kereskedő cégek nem igen fogják külföldi s különösen tengerentúli forrásaikat nagyobb mértékben kihasználhatni. Az osztrák lloyd és Magyarország. Az osztrák Lloyddal való szerződésünk megújítása aktuálissá tette a kérdést, mennyiben felelhet meg az osztrák társaság szolgálata a magyar kereskedelem igényeinek. A tapasztalat azt tanítja, hogy érdekeink istápolását sohasem várhatjuk a társaságtól. Ausztriának, az osztrák vasutaknak, Triesztnek és a Lloydnak egyaránt érdekében van, hogy a magyar áru- és személyforgalmat a Kelettel Fiumétól el- és Trieszt felé tereljék. A Lloyd céltudatos politikája, amely kivált titkos refakciók és fuvarkönnyítések engedélyezésében nyilvánul, akadályozta meg eddig a magyar keleti kereskedés emancipálását és centralizálta azt Triesztben, amely lerakodó helyévé vált a keletre szánt magyar cukornak, szesznek, fának, lisztnek, malátának, babnak, üvegáruknak és a keleti kereskedés más export és import cikkeinek. Hasztalan mondja ki a hajózási szerződés, hogy a Lloydnak és az Adriának egyforma magas díjakat kell Trieszt és Fiume részére alkalmaztatni, ezt a rendelkezést a Lloyd speciális szerződések kötésénél mindig kijátszotta. Tavaly a magyar államvasutak a budapesti, temesvári stb. állomásokról kiválóan mérsékelt fuvart léptettek életbe a szesznek Fiumén át való szállítására. Ekkor azt hitték, ezek a rendkívüli kedvezmények egyszerre Faimének biztosítják az egész magyar szeszkivitelt. S mégis látjuk, hogy azóta is Trieszten át megy a magyarországi szesz javarésze a külföldre. Ez csak egy példa, de idézhetnénk még számtalan hasonló esetet. Nem kevésbbé hátrányos reánk nézve, hogy míg az Adria és angol kartelltársai csaknem minden nyugateurópai vonalon felkeresik Trieszt kikötőjét, a Lloyd csak minden második görög-keleti (trieszt—szmirnai) és tesszáliai (trieszt—konstantinápolyi) vonalon érinti Fiumét, a trieszt—konstantinápolyi gyorsvonalon egyszer sem. Az egyiptomi áruvonal gőzöse havonkint, illetve kéthavonkint egyszer, a keletindia—linn—japáni áruvonal gőzöse is csak minden második hónapban keresi föl Fiumét, míg Triesztből azonfelül Alexandriába hetenkint három és Bombayba hónaponkint egy gyorsgőzös is indul. Ha a Fiumét nem érintő gőzösön akarunk szállítani, akkor a fiumetrieszti utért tonnánkint, 20 kv külön díjat kell fizetni. Ellenben pl. Velencéből — mivel onnét olasz és angol versenyvonalak vannak a keletre — ingyen szállítja a Lloyd az árut Triesztbe s ott a rendes trieszti dijat számítja csak föl. A Lloydtól ezt a könnyítést Fiume részére is joggal lehetne követelni, annál is inkább, mert a Lloydnak áruforgalma kiegészítésére Fiumét úgy is föl kellene keresnie. Áldozatokról pedig szó sem lehet, s így teljességgel jogtalan a szubvenció kérése is. — Magyarországot a magyar iparnak. Az országos iparegyesület munkaprogramjának egyik fő pontjául azt a nagy fontosságú kérdést tűzte ki, hogy helyessen megállapíttassék, váljon a különböző kereskedelmi ágazatokban melyek azok a közforgalomban levő kelendő cikkek, amelyeket a magyar ipar előállítani még nem képes, s ennek során kikutatni azokat az okokat, miért nem foglalkozott eddig a magyar ipar e cikkek előállításával s végre a nálunk még hiányzó iparágak fokozatos meghonosítása érdekében rendszeres mozgalmat indítani. Az egyesület e törekvésének támogatására megkereste a pesti polgári kereskedelmi testületet, a kereskedelmi csarnokot a kereskedelmi iparcsarnokot, amelyek hajlandóknak nyilatkoztak az egyesületet nagy feladatában támogatni s az e tárgyban tartandó tanácskozásokhoz megbízottakat küldöttek ki. E megbízottak első ülése, mely elsősorban az ankétszerű tanácskozásra nézve az eljá