Budapesti Hírlap, 1897. október(17. évfolyam, 273-303. szám)
1897-10-05 / 277. szám
Budapest, 1897. XVII. évfolyam 277. sz. Kedd, október 5 Előfizetési árak: Egész évre 11 írt, félévre 7 írt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való naponta. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., Rökk Szilárd utca 1. ss. Hirdetések nonparedle-számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 4 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Ötven éve.^£ **‘*’**’ Buapest. okt. 4. Ma ünnepelte az ország ő felségének, a királynak neve napját. Tudósítóink minden részéről az országnak lobogó lelkesedésről, e napnak nagy ünneppé emeléséről értesítenek bennünket. Nem különös-e, hogy éppen most lesz ötven éve, hogy Ferenc Józsefet a nemzet hasonló lelkesedéssel ünnepelte. Mint tizenhétéves ifjú, fiatalságának vonzó világában lépett egy törvényhatóság színe elé s magyar szónoklatával ragadta meg az ország szinejavát, amely e gyűlésen jelen volt. Ugyanaz a lélek csendült meg benne, a melynek szava ma repes végig az országon. Ugyanaz az érce a szívnek, de azóta mennyi tűzben megedzve! Különös a Gondviselés munkája a nemzetek életében. Tárjuk föl a félszáz év előtti képet egész pompájában, támaszszuk föl az előző nemzedék lelkesedésének zaját, hadd zúgjon el hegyen-völgyön keresztül és elegyedjék bele mai örömünnepünk muzsikájába. * 1847. október 16-án volt István kir. herceg beiktatása mint a nemzet közgyászára elhunyt atyjának, József nádornak utódáé a pestmegyei főispáni székbe. Ő felsége, V. Ferdinánd király az ifjú Ferenc József királyi herceget nevezte ki kir. biztossá, megbízván őt hercegi bátyja beiktatásával. A székfoglaló gyűlés reggel 8 órára volt hirdetve és kevéssel a reggeli hét óra után csaknem egészen megtelt a terem magyar díszruhába öltözött megyei rendekkel és hallgatósággal. A karzat egyik fele hölgyekkel volt koszorúzva, másik felére annyi férfi hallgatóság nyomult, amennyi csak beférhetett. A két királyi herceg számára arany szegélyzetű bíbor karos székek készíttettek, előttük hasonló terítő fedte az asztalt. Az ország fő-jó méltóságai, egyháznagyok s több zászlós ur az ország biráján kezdve, Majláth Györgyön, a törvényszékekelnökei s bírái, főkormányszéki tagok, főispánok, Pestváros egész tanácsa és Budaváros fényes küldöttsége, több megye s megyei szabad királyi városok küldöttei gazdag díszöltönyben vettek részt az ünnepségen. Végre megérkezett a főispáni helytartó és előadván a közgyűlés célját, fölolvastatta a királyi kéziratot, melyben a megyének tudtára adja, hogy István királyi herceg ő fensége a főispáni esküt V. Ferdinánd király előtt letette s hogy a fejedelem kedves unokaöcscse bevezetésére Ferenc Károly József királyi herceg ő fenségét, aranygyapjas vitézt, több külországi rend lovagját s a 8. dragonyos ezred tulajdonosát nevezte ki. Ezután Földváry Gábor, főispánihelytartó négy küldöttséget nevezett ki a királyi biztos és a beigtatandó főispán meghívására, és a megyeház lépcsőzeténél s az utolsó terem ajtajánál üdvözlésére. Az elsőhöz Fogarassy Mihály püspököt nevezték ki szónokul s tagjai közt voltak Majláth György országbíró, Vay Miklós báró koronaőr, Teleki Sámuel gróf, Szentkirályi Mór, Nagy István. A másodiknak szónoka Szaniszló Ferenc nagyváradi kanonok volt s tagjai Keglevics Gábor gróf főtárnokmester, Széchen gróf a kamara elnöke, Széchenyi István gróf, Károlyi György gróf, Zichy Ödön gróf, Teleki Domokos gróf, Ráday Gedeon gróf, Eötvös József báró, a megye második alispánja, Bolla Endre főjegyző. A harmadik küldöttség tagjai Ürményi koronaőr vezetése alatt Prónay Albert báró, Döbrentey Gábor, Mericzay András, váci kanonok és Podmaniczky Frigyes. A negyediket Almássy Móric vezette, köztük Fáy Andrást, Podmaniczky, Lászlót. A küldöttségek egy óra múlva azzal a jelentéssel tértek vissza, hogy küldetésüknek megfeleltek és a meghívott királyi hercegek részéről kedves fogadásban részesültek. Pont tíz órakor a megyeház kitárult ajtain át, a karok és rendek A BUDAPESTI HÍRLAP TARGAJA. Uj nézetek a Vénusz-bolygóról. A Budapesti Hírlap számára írta: Flammarion Kamill. Ez a szomszéd világ, melynek térfogata akkora, mint a mienké, tömöttsége és súlya is majdnem ugyanolyan, valamennyi más világ közül legközelebb van hozzánk, a Holdat kivéve. A Nap körül való keringésében néha sokkal közelebb jut hozzánk, mint a másik szomszédunk, a Marsz világa, mivel 40 millió kilométernyire közeledhet, holott a Marsz nem jön közelebb' 64-nél. Látszólagos átmérője ekkor 60 évfoknyi, azaz a Holdénak harmincad része, úgy, hogy a csak harmincszorosan nagyító messzelátó a Vénuszt olyan terjedelműnek mutatja, amilyennek a Holdat puszta szemmel látjuk. A háromszázszorosan nagyító optikai műszer tehát tízszer akkorának mutatja, mint amilyen a Hold, a hatszázszoros nagyítás pedig húszszorta nagyobbnak. Ezek jókora nagyságok a messzelátóval való vizsgálatra s csakugyan a Marszra nézve a megfigyelés eredményei igazán csodálatosak voltak, pedig ennek méretei rendesen nagyon is alattuk maradnak, mert a Marsz nemcsak messzebb van, hanem kisebb is. Mindazáltal ismereteink hasonlíthatatlanul fejletlenebbek a Vénuszra, mint a Marszra nézve. Még eddig csaknem semmit sem tudunk és csak csigaléptekkel haladunk. Az oka a megfigyelés nehézségében rejlik. Először is, mivel a Vénusz a mienknél belsőbb pályán kering a Nap körül, legközelebbi állásának időszakában köztünk és a Nap között halad el. Megvilágított fele természetesen mindig a Nap felé fordul. Ebből következik, hogy olyan negyedei vannak, mint a Holdnak. Mennél közelebb kerül a Vénusz a Földhöz, annál nagyobb lesz ugyan az átmérete, de annál keskenyebb is lesz a sarlója s annál kevesebbet látunk a felszinéből. Ellenben mennél inkább távozik, annál szélesebb lesz a világos oldala, annál kerekebb a korongja, de egyszersmind annál jobban kisebbedig. A teljes Vénuszt mindig csak nagyon rossz körülmények között látjuk szemben, mert akkor a Napnak a Földdel átellenes oldalán van, látszólagos nagysága is legkisebb, sőt majdnem megfigyelhetetlen, mivel a Nap mellett látszik, tőlünk való távolsága pedig tetemes. Nem kevésbbé sajnálatos a mi tanulmányainkra nézve, hogy ezt a bolygót roppant nagy levegőkor fogja körül, körülbelül még egyszer olyan sűrű és magas, mint a mienk. Az a levegőkor tetemesen elnyeli a napsugarakat. Már a földön is a verőfényes égbolt világossága fogalmat ad, hogy mily roppant sok világosság árad el levegőnkben s vetődik vissza részecskéin. Gondoljuk meg, hogy a nyelvnek nagy botlása, a mikor azt mondjuk, hogy az ég alatt élünk. A valóság szerint az Égben lakunk. Ott van körülöttünk, alattunk és fölöttünk, mint mikor égi hajóban vagyunk, vagy magas hegy ormán. Körülfog bennünket és belénk hatol. Azonban ez a levegőkor tele van világossággal, amit a kék színű sugarak tükröztetnek, míg a Nap színképének többi színei elnyelődnek. A fénymérővel, sugármérővel és hőmérővel tett kísérletek egyezően igazolják, hogy a levegőkor a fejünk fölött, a zeniten levő Naptól földünkre érkező sugaraknak körülbelül egy harmadát elnyeli az atmoszféra. Ha valamely megfigyelő a pl. Holdról nézné messzelátójával a Föld korongját, nem látná olyan tisztán, mint mint a Hold töltése látjuk, a korong közepe kétharmadát vesztené fényességének, mert a levegőkor fátyolként hatna, mely elapasztaná a Naptól kapott világosságnak egy harmadát, meg még egy harmadát elapasztaná a fénynek viszzavetődése közben is, mig a megfigyelő szemébe juthatna. Továbbá mivel a fényelnyelődés az irány ferdesége szerint, vagyis a levegőkor vastagságával növekedik, a korong közepétől távolabb olyan tetemes lenne az elnyelődés, hogy a földrajzi alakulások már a korong közepe és széle fele távolságában teljesen eltűnnének. Azonban tökéletesen egyező megfigyelések bizonyítják, hogy a Vénusz atmoszférája körülbelül még egyszer olyan sűrű és magas, mint a mienk. Tehát meg kell benne nyugodnunk, hogy ha a bolygót átellenes állásban, oppozícióban, látnánk is, a Naptól teljesen megvilágítva, majdnem semmit sem különböztethetnénk meg felszínéből, még ha a Vénusz ege tökéletesen derült volna is. Csakhogy az imént láttuk, hogy a bolygót helyzetei miatt sohasem nézhetjük szemtől Mai számunk 18 oldal.