Budapesti Hírlap, 1897. november (17. évfolyam, 304-332. szám)
1897-11-02 / 304. szám
Budapest, 1897. XVII. évfolyam 304. sz Kedd, november 2 Előfizetési árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VIII., Bükk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonpareille - számítással díjszabás szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Bécs és Berlin. Budapest, nov. 1. Habsburg és Hohenzollern egymás szövetségesei lettek. Láttuk Budapesten Ferenc József királyt, ki megállitó kocsiját, melyen nagy vendége elé hajtott; csakhogy éppen le nem szállt róla, hogy rend legyen, hiba ne történjék, fényes legyen az ünnep és kedvét találja II. Vilmos. Ez mutatja, mily nagy súlyt vetett a német császár barátságára és Németország szövetségére. E külpolitikával némileg ellenkezik az osztrák-németek háttérbe kerülése Ausztria kormányzásában és törvényhozásában, a lengyel külügyminiszter, miniszterelnök, belügyminiszter, pénzügyi miniszter és vasúti miniszter, a szláv többség a törvényhozásban lengyel és cseh elnökökkel, s a nyelvrendeletek, melyek a cseh államnyelvet nemcsak behozták Cseh- és Morvaországban a német helyébe, de sőt fölébe is emelték. A német hegemónia bukása Ausztriában, s a szlavofil belső kormányzat feltűnő diszharmóniában áll a német szövetséggel. Az obstrukció, melyet a német nemzeti pártok csinálnak Bécsben, segítséget kér Berlinben. A német kormány be nem avatkozhatik, ezt tiltja a nemzetközi jog és a császárok barátsága, de a német nép összefog és az izgatottság, mely az osztrák-németeket keserűséggel eltölti, élénk rokonszenvre talál egész Németországban. Bécs és Berlin sokáig rivalizált a német elsőségért. Amaz a művészetekben, ez a tudományban. Mióta Berlin lett Németország fővárosa, Bécset népszámban, iparban, kereskedésben és gazdagságban túlhaladta. A bécsiek legkisebb vonzalmat sem éreztek a berliniek iránt, az elválást harminc év óta Bécs féltékenysége megkönnyítő, a szláv politikának fölülkerekedése azonban megszüntette az ellenszenveket s az osztrák-németek Berlinbe mennek tüzetni a k. k. kormányunk ellen. November 12-én Berlinben gyűlést tartanak a német hazafiak az osztrák németek helyzetéről tanácskozni. Három reichsrathbeli képviselő az obstrukciós pártok részéről kiküldve látogatóban megy a német fővárosba, a törvények megengedik ama gyűlés megtartását, a rendőrség megtiltotta az idegen állam képviselőinek, Wolfnak, Funkénak, hogy beszédet mondjanak. Ha a gyűlésen nem is szólhatnak, beszélni fognak a banketen és megjelenésük elég, hogy a tüntetés kitörjön. Egy berlini híres tudós, a nagy római történetíró, Mommsen élére áll a mozgalomnak, mely az osztrák németeket a csehek és a kormány ellen tüzeli. Levele, melyet az ausztriai németekhez irt, s melyet vasárnapi lapunkban ismertettünk, harcra szólítja őket a szlávok ellen. Germán brutalitással mondja a csehekről, hogy fejük nem veszi be az ész okait, de verésre alkalmatos. Ez fölszólítás, hogy az osztrák németek, ha másképpen nem győzhetnek, üssenek szét a szlávok között, amire különben is már hajlandók. Mutatja ez, hogy a külföldi németek mily türelmetlenek s az osztrák dolgok iránt mennyire érdeklődnek. Hát még Bécsnek mit üzen Mommsen ! „Hogyan lehetséges, kiált föl, hogy az osztrák birodalom fővárosa, a régi német császárváros, Bécs oly lankadt, oly néptelen, oly becstelen, hogy e harcban nem lép föl.“ Ez neim egyéb, mint fölhívás Bécshez Berlinből, hogy ne nézze tovább nyugodtan a Reichsrath harcait és a Badeni-kormány viselkedését, hanem fogja az obstrukció pártját utonútfélen. Vegyen tettleg részt a lengyel kormány megbuktatásában és a szláv többség kiűzésében. Valóban kiváncsiak lehetünk, fog-e a berlini szózat az osztrák németeken, vagy sem. A bécsi németek a jövő csütörtökön és azontúl maradnak-e csöndes nézői a parlamenti viadaloknak ? Ha Bécs és Berlin egyszerre megmozdulnak, utánuk indul Ausztria és Németország német polgársága. Kezdetén állunk oly mozgalomnak, melynek beláthatatlan következményei lehetnek a jövőben. A német nemzeti egység beavatkozik Ausztriába s visszaköveteli magának a német birodalom egykori tartományait. A császárok szövetsége és kormányaik passzivitása nem szüntetik meg a pángermán mozgalom szenvedélyes izgatásának veszélyességét. A nemzetiségi eszme uralkodása ellen Ausztria önállóságát megvédte idáig a szabadság eszméje. A faj, nyelv és kultúra közössége nem ingathatta meg a svájci németek hazafiságát, mert nagyobb boldogságot találtak otthon, semhogy a porosz fegyelem után vágyódtak volna. Ausztriát is németjeinek megelégedése fentarthatja hűségben hazájához és császárjához. Ez különösen a bécsieknek ajánlatos, de nem tanácsos az osztrák németeket szláv politikával a falhoz szorítani, mert nem oly magas a fal, hogy át nem ugorhatnák, sem nem oly erős, hogy a németek seregei rajta be nem törhetnének, ha hívják őket. Badeninek legnagyobb hibája, hogy Ausztriában megteremtő a Germánia irredentát. A fejlemény végzetes és izgalmas. Mommsen a magyar liberálisoknak is küld egy megvető szót, azért nem avatkoznak be az osztrák németek javára. De Magyarország a legfeszültebb érdeklődéssel követi bár az osztrák eseményeket, tudja, hogy s bölcs óvatosság a kötelessége. A német Ausztria annyit avatkozott be áldatlan kézzel Magyarország dolgába, hogy s eléggé meg nem fontolt viszontbeavatkozással a kölcsönös beavatkozást rendszerré szentesíteni hivatásának nem tarthatja. Mi a szabad, az alkotmányosan egységes Ausztria hiveinek barátai és szövetségesei vagyunk, de nem vagyunk népes perében bírói szók. Mai számunk 16 oldal. Az osztrák fölfordulás. — Saját tudósítónk telefon jelentése.— Béca, nov. 1. A helyzet változatlan. A király tegnap fogadta Badeni grófot egy óra hosszáig tartó kihallgatáson, amelyen az osztrák miniszterelnök jelentést tett a királynak. A király biztosította Badenit további bizalmáról. Minisztertanács nem volt és nem is lesz mostanában, sem Badeni gróf, sem a király elnöklése alatt. Irányadó helyen azt az értesülést kaptam, hogy Badeni gróf továbbra is rajta lesz, hogy a kiegyezési provizóriumot parlamentáris uton keresztül vigye. Ha ez force majeure következtében lehetetlennek bizonyulna, akkor Badeni gróf miniszterelnök Ausztriában éppoly rendkívüli rendszabályokhoz fog nyúlni, mint amineket Bánffy Dezső báró a magyar országgyűlésen a maga részéről bejelentett, úgy látszik, ez az elhatározás a tegnapi kihallgatás eredménye. Kormányválságról tehát ez idő szerint szó sincs. Kedvező jelnek tekintik a kormány köreiben, hogy a vidéki ellenzéki lapok pressziót kezdenek gyakorolni képviselőikre az irányban, hogy hagyjanak föl az obstrukcióval a kiegyezés ellen, mert ezzel veszélyeztetik a monarkia nyugalmát és nagyhatalmi állását. Azt is mondják, hogy Badeni távozásával nem nyernének semmit, mert bárki lenne is utóda, kevesebb kilátása volna megcsinálni a provizóriumot, mint a mostani miniszterelnöknek. A király csütörtökön, az általános kihallgatások előtt fogadja a képviselőház két alelnökét és az urak házának elnökségét. Ennek azonban nincs semmi politikai jelentősége és nincs is összefüggésben a mostani politikai helyzettel. Ez csak rendes tisztelgés az uralkodónál, ami minden ülésszak megnyitásakor szokásos. Minthogy azonban a felség eddig Budapesten volt, csak most tiszteleghet a két Ház elnöksége. Bánffy Dezső báró miniszterelnök ma délben Bécsbe érkezett és este ismét visszautazik a magyar fővárosba. Hír szerint csak folyó ügyek elintézése hozta Bécsbe. Bécs, nov. 1. A két napi ünnepi szünet oly politikai híreket érlelt meg, amelyek Ausztria feszülthelyzetének teljesen megfelelnek. Az uralkodó tegnap délelőtt hosszabb kihallgatáson fogadta Badenit; a válság ez alkalommal nem dőlt el, de a döntést nem is várta senki sem. Ez időszerűnt nincs kormányválság, de azért a helyzet mégis válságos és komoly politikai körökben nagyon is lehetségesnek tartják, hogy az események folyamában előbb vagy utóbb a válságos helyzet-