Budapesti Hírlap, 1897. december (17. évfolyam, 333-362. szám)
1897-12-30 / 361. szám
Budapest 1897. XVII. évfolyam 362. sz. Péntek, december 31 Megjelenik mindennap, házion és ünnep után való napon is. EUfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyed számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Bükk Szilárd-utca 4. sz. Elérés- a hirdetés-felvétel: Ugyanira hú JM-kint 5. k. a. eldilán. Apróhirdetések Óra: Egy szó : kr., vaatagabb bet&T.l a kr. _______Hirdetések nonparellt« némkénsl Uriatii azarlat. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Törvény nélkül. Budapest, dec. 60. Bekövetkezett, amitől király, kormány és pártok irtóztak, hogy a vámközösség Ausztriával megszűnt és a provizórium törvényes intézkedése elmaradt. December 31-ére virradunk holnap. Az Ausztriával kötött vám- és fogyasztási adószerződések, bankegyezség és kereskedelmi törvények érvényüket Szilveszter éjfélkor elvesztik és január elsején törvény nélküli állapotra ébredünk. Mi változott? Semmi a nap alatt. Hajnali ködben fölkel és esti alkonyban leszáll és az emberek boldog új évet kivánnak egymásnak, a pártok is gratulálnak vezéreiknek s beszédet mond a miniszterelnök, mint minden új esztendőben tenni szokta, a politikusok olvassák s kiváncsian veszik kezükbe a hivatalos lapot, hogy van-e benne kormányrendelet a provizóriumról, vagy nincs. A bankjegy megszűnt törvényes fizetőeszköznek lenni, de mindenki szívesen elfogadja s minél több van belőle, annál jobban szereti ; búzánkat, lisztünket és szépen hízott magyar marhánkat szállítjuk Bécsbe, hol nem kérnek érte vámot, mi sem fizetünk az osztrák posztóért s ez nem lesz drágább, mint volt tegnapelőtt. A magánéletben és a közforgalomban zavart, reméljük, nem okoz, hogy a provizóriumos törvény kihirdetve nincs, gazdasági életünkön változás nem esik, egy kis körültekintéssel mundus se expediet. Ha törvény lett volna a provizóriumos javaslatból, a helyzet tisztességes is volna, főleg alkotmányjogi és politikai szempontból, és ha rendeletek útján intézkedik a kormány, a magánviszonyokra az sem bír befolyással, de annál inkább a közjogra s a kormány és a parlament helyzetére. Régen tudjuk és megírtuk, hogy a magánháztartás, a közforgalom és az államháztartás szempontjából lényegtelen, hogy mikor jön létre a provizóriumos törvény, év vége előtt, vagy után, mivel a státusz kvó így is, úgy is fönmarad, hivatalos szentesítéssel, vagy a nélkül, de azért nem kicsinylettük azt a darab papírt, amire törvény van írva, mert a,,, államban a törvényes rend a polgárok cselekedeteinek és szabadságának biztosítéka s a kormány eljárásának korlátja és irányítója, mivel csak a törvény ad felhatalmazást a hatóságoknak az állam ügyeinek intézésére és a polgárok ügyeibe való beavatkozására és ezek elbírálására, a törvénynélküli állapot tehát mindenesetre helytelen és rendes viszonyok között kizártnak tekintendő, így hát kétségkívül jogilag rendetlen és politikailag rendkívüli állapotba jutottunk. A függetlenségi párt célját elérte, a vámszövetség folytonossága Ausztriával megszakadt. Január elsejétől provizórium nélkül jogilag az önálló vámterület alapjára kerültünk, persze anélkül, hogy tényleg a vámközösség Ausztriával a legcsekélyebben is változott volna. A jogi elv és a valóság között való eme szembekiáltó ellentét az osztrák-magyar nemzetközi viszonyok és a magyar kormányzati és pártviszonyok abnormitását és abszurdumát mutatja, az ország nyugodtan tűri és észre sem veszi, hogy a vámközösség megszűnt, de akikre felelősség terhe alatt a kormány vezetése és a törvényhozás bízatott, miniszterek és képviselők, a legnagyobb izgatottságban vannak, nem tudják, mi lesz és nem tudják, mitévők legyenek. A kormány szándékairól csak kevesen lehetnek értesülve, talán maga sem tudja, hogy mit akar, vagy nem nagyon akarja, amit tud. Nem Budapesten határozták ezt el, annyi bizonyos. A reciprocitás végett az osztrák kormánynyal okvetetlenül megállapodásra kell jutni akkor is, ha Magyarországon rendeleteket ki nem adnak. A bankkal is a kormánynak megegyezést kell kötnie kölcsönös biztosítással az ideiglenes állapot idejére. Mindezt saját közigazgatási hatáskörében a minisztérium megteheti általánosan kötelező s az 1867-iki törvényben egyene- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A műkiállitások. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Három képkiállitásunk összevéve nem kelletlen összbenyomást hagy lelkünkben. Némely reményünkben csalódtunk, itt-ott a hanyatlás nyomai fájdalmasan érintenek bennünket, a vásári ügyesség készsége sem lélekemelő látvány, de a művészet örökélte fáján mindig együtt van virágzás, érés és enyészet, és bimbódzó, virágzó tehetségeknek, akik a hervadásért vigasztalnak, legkevésbbé vagyunk híjával. Igaz, hogy nincs centruma művészi életünknek és az idei kiállítások nem hozták meg azt a kimagasló eseményt, amely mindeneken uralkodik, de ezt nem is várhatjuk minden művészi terméstől. A nagy alkotásokat az istenek küldik jókedvükben az embereknek. Nagy várakozással mentünk a régi műcsarnokba, a nagybányai festők kiállítására. Talán e miatt hagytuk el némi csalódás érzetével. Csók István, aki egy kis remekművet köszöntött be néhány évvel azelőtt a műcsarnokba, akinek Báthory Erzsébetje minden különködés mellett is nagy erőről tanúskodott, most csak apróságokat küldött és ezek közül is a tanulmányok jobbak, mint az a gondolat, elkészített miniatűr, mely idegen impresszió gyümölcsének tetszik. — Általában sok a tanulmány a nagybányaiak termében, kevés a kompozíció ; festőink egyáltalán, úgy látszik, félnek a komponálástól, ahhoz nincs modell, oda fantázia kell s erre, úgy tetszik, nem merik rábízni magukat. De a sok tanulmányból mikor lesz kép ? A természettudósok közt is vannak, kik annyira irtóznak az elméletektől, hogy ha a tényhalmaz, melyet összegyűjtöttek, egészen közel viszi is őket az elmélethez, inkább a küszöbnél megállnak, hogysem az egészen biztos talajat elhagyják. Ilyen volt a fizikus Regnault, de fia a festő, a maga terén, nem félt az ideális alkotástól. A művészet nem matematika, itt a tanulmány még sem lehet egyéb, mint becses anyag a megalkotandó képhez. Azelőtt a fiatal festők derűre-borura komponáltak az iskolákban, most csak vázolnak és fotografálnak. Azelőtt elhanyagolták a természetet, most nem jutnak el a művészethez. Nézzük Ferenczyt, ki bizonyára nagyon tehetséges, sok mindenféle forrong művészi érzéseinek világában, sokat tanul, megfigyel, próbálgat, van fantáziája is, de lenyűgözi. Többnyire arcképeket állított ki, néhány tájképtanulmányt, illusztrációit Kiss Józsefhez, régieskedő modorban, és egy nagyobb kompozíciót: A hegyi beszédet. Nem vagyok érzéketlen e kép jó tulajdonságai iránt; a tájkép szép, a szinkatás friss, az összegyűjtött alakok közt van érdekes. De mint kompozíció ez a kép arcul üti mindazt, amit kompozíción értünk. Érdekes kísérletet lehetne tenni: száz embert, ki e képről semmit sem hallott, oda vezetnénk e kép elé és igen valószínű, hogy a száz közül egyetlen egy sem tudná, mit akar a kép kifejezni. Mert sok ember van együtt, leheverészve a fűben, modern ember és régi, férfi, nő, félkörben, nem csinálnak semmit, talán hallgatnak valakit, de hogy kit, a kép nem igen árulja el. S ez a hegyi beszéd? Az istenért, mit gondol Ferenczy, a hegyi beszéd valami ártatlan vasárnapi kirándulás szónoklati fűszere volt, Krisztus ülve, guggolva, halkan, monotón hangon mondotta el a fenséges igét? Mais il faut apater le bourgeois, n’est-ce pas ? A nyársbolgárra rá kell riasztani, ugye ? A nyomorult azt hiszi, hogy Krisztus extázisban mondta mindeneknél hatalmasabb szavait és közönsége tépte a haját, verte a mellét és zokogott belső fölindulástól. Ferenczy ezt jobban tudja. Szedettvedett a társaság, az indulatnak alig jelentkező nyomaival, Krisztus majdnem háttal felénk, nem állva, hanem ülve: ez a hegyi beszéd. — Igen kiváló tehetségnek látszik Glatz Oszkár. Ezt a havason cimű képe nekünk rendkívül tetszett; a vidék gyönyörűen van megnézve és megfestve ; látszik, hogy ez nem mondva csinált kép; ezt a festő látta, még jobban látta, mint festette, de mégis egészen festette is. A tájképkompozíció is igen szép, csak az állatok és a juhász kevésbbé sikerültekbe a kép ezen részén is a szinkatás pompás. Nagy érdeklődéssel néztük ezek után többi képeit, ezek közt is van néhány igen jellemző arckép tanulmány, tájképvázlat, a havasi oláh nép egy pár jellemző alakja, minden igen friss, közvetetlen, eleven és színes. Ez a fiatal ember nem morózus a színekben, mint annyi fiatal, ki, hogy vala- S£ai számunk 18 oldal.