Budapesti Hírlap, 1898. március (18. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-01 / 60. szám

1898. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) Polgári törvénykezés. A magyar általános polgári törvénykönyv elkészítésére szervezett bizott­ság szombaton, február hónap 26-án Plósz Sán­dor dr. államtitkár elnöklésével tartott teljes ülésé­ben folytatta az ági öröklés kérdéséről a múlt ülésen megkezdett vitát. Az eldöntendő kérdés ez volt: „Fönntar­tassék-e az ági öröklés a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében ? Ha igen, mily alakban és mily mértékben ?” Az öröklési jog jelenlegi szerkesztője Schwarz Gusztáv dr. az ági öröklés kérdéséről beterjesztett terjedelmes emlékiratában, közvetítő javaslattal lép föl, mely az ági öröklés alapgondolatát föntartva, az azzal járó bajokon segíteni igyekszik. Az előadó javaslata szerint az örökhagyó szülei és nagyszülei, valamint ezek leszármazói kö­rében fönmarad az ági öröklés. A szűkebb rokon­ság körén belül azonban az előadó az ági öröklést csak azzal a kettős megszorítással tartja fönn, hogy először a távolabbi rokon ági öröklés címén ki ne zárja a hagyatékból a közelebbit és másodszor, hogy oly vagyon, mely az örökhagyó halálát meg­előző 32 évnél régebben szállt le az ágelődről, nem lehet ági öröklés tárgya. Györy Elek a budapesti ügy­védi kamara elnöke szerint az öröklési rendnek mindig az örökhagyó személyéből kell kiindulnia, nem pedig a távoli első szerző szempontjából. Nagy Ferenc egyetemi tanár szerint az élő jogból kell kiindulni, melylyel az ágiság eszméje erősen egybeforrott s minthogy az előadó javaslata ilyen korrektivumot nyújt, ahhoz teljesen hozzá­járul. Köves György ügyvéd szintén elfogadja az előadó javaslatát, azzal a különbséggel, hogy a 32 éves időhatárt mellőzné. Ádám András kúriai bíró tapasztalatból tudja, hogy az ági örökösödés a magyar nép vé­rébe, jogi meggyőződésébe ment át. Oberschall Adolf kúriai tanácselnök kiemeli, hogy az ágiság fentartá­­sához fűződő érdekek nagy része a bekövetkezett gazdasági változások után jelentőségét vesztette. Nem lehet mondani, hogy az ági öröklés eszméje annyira benne van a nemzet vérében, hogy nem volna tanácsos azt teljesen kiküszöbölni. Az ági öröklés teljes elejtését véleményezi. Kovács Gyula egyetemi tanár, tekintve azt, hogy a házassági jog kodifikációja a történeti jog­fejlődéssel amúgy is szakított, nem tartaná követ­kezetesnek, ha a kodifikáció most az ági öröklés kérdésében konzervatív álláspontra helyezkednék, annál kevésbbé, mert az ági öröklés elejtését bizo­nyos mértékben a liberalizmus kívánja meg. A tiszta vérrokonsági öröklés híve. Tiszta öröklési rendet kell megállapítani, vagy ági legyen ez, vagy nem ági, de az előadó vegyes rendszeréhez semmi esetre sem tudna hozzájárulni. Sághy Gyula országgyűlési képviselő egyetemi­­tanár, az ági öröklés teljes föntartását javasolja. Szerinte az előadó javasolta korlátozások az ágiság elvi alapjának elejtését jelentenék. Az ágiság szi­gorúságának enyhítésére csupán azt engedné meg, hogy a túlélő szülő (esetleg ennek leszármazója is) a másik ágra szálló vagyonon, vagy annak bizo­nyos részén élte fogytáig terjedő haszonélvezetet nyerjen. Az ági öröklést annál is inkább fentartan­­dónak mondja, mert az egyrészről a magyar állam nemzeti ereje és jellege föntartásának jelentékeny tényezője, minthogy az ősi földhöz való ragaszko­dást s ezzel a hazafiságot táplálja, másrészt az in­gatlanok forgalmi és hitelképességét nem­ csökkenti, csak túlságos mobilizálását korlátozza üdvösen. Vavrik Béla kúriai tanácselnök egészben az ági öröklés híve, ezt azonban csak a következő alakban véli fentarthatónak: a szülői csoporton belül az ágiság korlátlanul érvényesüljön; a szülői és nagyszülői csoportbeli örökösök találkozása ese­tére az előadónak ama javaslatát fogadja el, hogy az ági nagyszülői örököst a nem ági szülő vagy f­ó származója kizárja. Az ági öröklés eszméjének az a megoldás felel meg legjobban, hogy az ősi ingat­lanok a családban és pedig lehetőleg a fiágban ma­radjanak meg. Az előadó javasolta időhatár (32 év) éppen ezt az alapelvet rontaná le. Sipőcz László budapesti árvaszéki elnök az ági öröklést csak a szülői csoporton belül tartja elfogadhatónak. Az ági öröklés vitája a következő teljes ülés­ben tovább folyik. A polgári törvénykönyv szűkebb szerkesztő­bizott­sága pénteken, február 25-én tartott heti ülésében folytatta a birtokról és a birtokvédelemről szóló alap­elvek tárgyalását. A tanácskozás főleg a birtok­­védelemben részesülő­ személyek meghatározása és a jogbirtok kérdése körül forgott. A horvát tartományg­yűlést Zágrábból táv­­iratozzák . A tartománygyűlés mai ülésén elfogad­ták harmadszori olvasásban a jelzálogbank privilé­giumának kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután a kérvényi bizottságnak a kérvényekről szóló jelentését tárgyalták. A munkásoknak az álta­lános szavazatjogról szóló kérvényénél Brestyénszky a koalíció nevében kilátásba helyezte, hogy válasz­tási törvényjavaslatot terjesztenek elő. A következő ülés holnap lesz. A török vérengzés meséje. A lapok a törököknek északi Macedóniában való vérengzésé­ről terjesztettek híreket, sőt a konstantinápolyi bol­gár ügyvivő jegyzéket is adott át ez ügyben a portának. Ennek ellenében konstantinápolyi török forrásból arról értesítenek bennünket, hogy a kikül­dött bizottság jelentése szerint csak 136 embert fogtak el és ezek közül is 134-et a vizsgálat után szabadlábra helyeztek. Azokat az embereket pedig, kikről a bolgár jegyzék azt állította, hogy ló far­kára kötve hurcolták, lábukat eltörték és szöget vertek a körmük alá, a bizottság elé idézték és bemutatták mr. Elliotnak, az angol nagykövetség titkárának, a­ki szintén a színhelyre ment és saját szemével győződött meg arról, hogy az illetőknek semmi bajuk. A bizottság jelentését elküldötték az összes konstantinápolyi nagyköveteknek és az európai török nagykövetségeknek is, hogy ezek mu­tassák meg az európai kormányoknak. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 28. A képviselőh­áznak ma szenzációja volt: az Emmer Kornél beszéde. Rém volt ez valami nagyszabású, az elméket meggyőző beszéd, de mégis szenzációssá vált az­által, hogy a kor­mánypárt helyeselte s mint a folyosón, nyom­ban a beszéd elhangzása után beszélték: a kormány elfogadja Emmerick határozati javas­latát, mely szerint a kormány utasítandó arra, hogy végleges sajtótörvény hozatala iránt javas­latot nyújtson be. A megokolása ennek az, hogy a kormánynak rendeleti intézkedései a sajtóizgatás ellen­­ ellentétben vannak a 48-as sajtótörvény alapját tevő ama passzus­sal, mely szerint gondolatait sajtó útján min­denki szabadon közölheti és a cenzúra örökre eltöröltetett, azután a 48-as törvény, melyet különben is ideiglenesnek terveztek, idejét múlta. Ebből látni való most egyfelől az, hogy a sajtó adminisztratív üldözését föntartják addig, míg úgynevezett végleges sajtótörvényt nem csinálnak, tehát jó sokáig és látni más­felől azt, hogy a kormány el van készülve pártjával egyetemben a sajtószabadságnak olyan megzabolázására, a­minőnek bemutató példáját adta a mostani rendeletében. Ez a határozati javaslat arra való lesz, hogy megnyugtassa a kormánypártnak azokat az elemeit, a­melyek a rendeleti cenzúrának perpetuálásától fáznak. Emmer javaslatát megelőző beszédében enyhítő balzsamként kijelentette a sajtó számára, hogy ezt a törvényt a sajtó hozzájárulásával óhajtaná megcsinálni és ő a maga részéről széleskörű autonómiát biztosítana a sajtónak. Nem tudjuk ugyan, mit értett ez alatt Emmer Kornél, de megjegyezzük, hogy a 16. §. tárgyalása idején a Budapesti Hírlap a sajtó autonómiáját állí­totta oda, mint az egyetlen eszközt, a­mely­lyel a modern élet ez óriási intézményének komplikációi megoldhatók. Első cikkünk ma e kérdéssel foglalkozik. Az ellenzékre kellemetlenül hatott a be­széd második része, a kormánypártra pedig annak első része. Emmer előtt Mócsy Antal, Széchenyi Jó­zsef és Györy Elek beszéltek. Györy hosszasan bizonyította, hogy a 48-as sajtótörvényben nincs benne a cenzúra, az adminisztratív sajtó­üldözésre vonatkozó miniszteri rendelet tehát törvénybe ütköző. Végezetül kijelentette, hogy a szélsőbal, ha a kormány be tudja bizonyítani a végszükséget, hajlandó támogatni valamely megszorító törvényhozási intézkedést. —• Semmi szín alatt! — rúgta hevesen Justh Gyula s a folyosón is tüzes vitába keve­redett e miatt Győryvel. Az ülés végén Kossuth és Pichler inter­pelláltak, előbbi a miniszteri rendeletek, utóbbi a rendőrség dolgában, mondja, hogy katolikus püspök és egy rakás kato­likus mágnás készek önös érdekből elnézni a német tanácsosok pusztítását az országban. Nem tudja helyeselni, hogy paralellaként olyan momentumokat hangoztatnak a kormánypártról, a­melyek bennün­ket, különböző vallású magyarokat elválasztanak. Beszéde további folyamán azt fejtegeti, hogy az igazságügyminiszternek a sajtószabadság adminisz­tratív üldözésére kiadott rendelete immáron fölösle­gessé tette a sajtóbíróságot, mert hiszen e rendelet alapján lefoglalják az újságokat a terjesztés előtt. Már­pedig ha valamely közlemény nem terjesztetik, bár a legizgatóbb legyen is, nem büntethető. Sze­mére lobbantja a kormánynak, hogy a szocialista izgatások törvényes akadályozása tekintetében vét­kes mulasztást követett el, de arra igen is gondja volt a kormánynak, hogy minden hepokáplánt vérig üldözzön s az esküdtszék elé állítson, a­mely aztán nem engedte magát kihasználni a politikai üldözés céljára. A kormány mindent megtesz a keresztény­ség s különösen a katolikusok ellen a suprema lex nevében, de a mozgó tőke evangéliuma szent előtte. A suprema lex megkívánná azt is, hogy a pénzen vásárolt nemességek és kitüntetések dolgában a mi­niszterelnök teljes világossággal nyilatkozzék. A miniszterelnök úr fölhozta, — így folytatja — hogy hiszen az a vád, hogy egyes kitüntetettek százezreket adtak, már azért sem állhat meg, mert a Budapesti Hírlap­ hva jelent meg, melynek szer­kesztője Rákosi úr is nemességet kapott. Megval­lom, azt vártam volna, hogy a t. miniszterelnök úr sajtópert fog indítani e lap ellen, mert az is csak suprema lex, legfőbb közérdek, hogy az ország miniszterelnöke tisztán álljon az ország előtt! De nem tette. Én tehát a suprema lex érdekében figyel­meztetem, hogy most erre újabb alkalma nyílik. A Hazánk tegnapi számában ez jelent meg: „Nálunk vásárt csapott a miniszterelnök a főrendi állásokból; egyiknek 300.000 forintért adta el a grófságot, 250.000 forintért másiknak az életfogytiglan való főrendi tagságot, 200.000 és 100.000 forintokért ennek és amannak a báróságot, hogy ekként magá­nak rendelkezési alapot teremtsen ... Az elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a­mit most beszél, az az igazságügyi tárca költségvetésével a legtávolabbi összeköttetésben sincsen. (Ellenmondá­sok a bal- és szélsőbaloldalon.) Blay Lajos: Vilá­gosságot akarunk ! Mócsy Antal: Hogyha a tör­vényhozásban, meg a közéletben mindenütt az evan­gélium szelleme volna meg, a felebaráti szeretetnek a szelleme élne, akkor nem fordulnának elő olyan dolgok, hogy a Haasok és Deutschok milliókat sze­reznek, míg azok az ezrek, a­kik alattuk dolgoznak, a mindennapi kenyeret sem képesek megszerezni. (úgy van ! Úgy van­ a baloldal hátsó padjain.) Az evangélium szerint berendezett háztartás úgy tekinti polgárait, mint egy nagy családnak tagjait. Ezt nem tapasztalja a mi liberális kormányunknál, ezért költségvetését el nem fogadja. (Helyeslés a néppárton.) Széchenyi József: Zombor városának új tör­vényszéki épületet, kér. Olaynak azt feleli, hogy Bács megyéből csak 17 képviselő van a Házban s nem 19. Akkorára pedig sohse fog Olay megnőni, mondá, bármennyire ágaskodik is, hogy bántó, gyanúsító szavaival a magyar bírói kart magas piedesztálján megérinthesse. A költségvetéshez hozzájárul. (Helyeslés jobbfelöl.) Blay Lajos: Kijelenti, hogy a kúriát s bíró­ságainkat nem kicsinyítette soha. Széchenyi József szavai értelmét állítja helyre. Győry Elek: Az igazságügyi miniszter, hogy az adminisztratív üldözés elrendelését megokolja, összehordott mindent: nyári obstrukciót, téli ob­­strukciót, nemzetiségi kérdést és szocializmust. Egyről azonban megfeledkezett, arról a szocializ­­musról, a­mely rendőri fedezet mellett megakadá­lyozta a népgyű­lést az önálló vámterület érdeké­ben. (Tetszés.) A miniszter azt mondotta: nem tett kivételes intézkedést, mert ez ellenkezik a szabad­­elvűség princípiumaival. Hát szabadelvűség elcsa­varni a törvény helyes értelmét és a csűrés-csa­­varást állandóvá tenni ? Hát szabadelvűség föl­használni az adminisztrációt üldözésre akkor, a­mi­kor erre a törvényhozás semmi hatalmat nem ad ? De nálunk már az a fölfogás kezd lábra kapni, hogy egyik miniszternek mit sem kell tudnia a másik intézkedéséről. A belügyminiszter rendeletet, bocsátott ki, a­melyben megsemmisíti a gyülekezés jogát s az igazságügyminiszter, a jog hivatásszerű őre, ez ellen mit sem tett. Az igazságügyi minisz­ternek az lett volna kötelessége, hogy ha ilyen jogsértést tapasztal, rögtön igyekezzék azt meg­akadályozni és ebbeli akaratát vagy keresztül is vinni a kabinetben, vagy tudnia kell kötelességét és ott kell hagynia a kabinetet inkább, mintsem hogy igazságügyminiszternek nevezze magát, de a jogot, igazságot, közszabadságot meg ne tudja védeni. (Élénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Látunk törvénytelen házkuta­tásokat, hogy sorra citálnak embereket a rend­őrségre, a­kik neki csak tetszettek s lefotografál­­nak polgárokat. Sem az adminisztratív üldözésnek karakterisztikuma az, hogy például a belügyminisz­ter rendeletének végrehajtásában ő a legfölsőbb fórum, az ügy bíró elé nem kerül, mert a­pró azt A képviselőim ülése. Elnök: Berzeviczy Albert. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Mandel Pál alsó-lendvai megbízó levelét. Következik az igazságügyi költségvetés tárgyalása. Bitócsy Antal: Dózsa Endre tegnap a vati­káni könytár egy munkájából idézett, a­mely azt 3

Next