Budapesti Hírlap, 1898. március (18. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-01 / 60. szám
1898. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) Polgári törvénykezés. A magyar általános polgári törvénykönyv elkészítésére szervezett bizottság szombaton, február hónap 26-án Plósz Sándor dr. államtitkár elnöklésével tartott teljes ülésében folytatta az ági öröklés kérdéséről a múlt ülésen megkezdett vitát. Az eldöntendő kérdés ez volt: „Fönntartassék-e az ági öröklés a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében ? Ha igen, mily alakban és mily mértékben ?” Az öröklési jog jelenlegi szerkesztője Schwarz Gusztáv dr. az ági öröklés kérdéséről beterjesztett terjedelmes emlékiratában, közvetítő javaslattal lép föl, mely az ági öröklés alapgondolatát föntartva, az azzal járó bajokon segíteni igyekszik. Az előadó javaslata szerint az örökhagyó szülei és nagyszülei, valamint ezek leszármazói körében fönmarad az ági öröklés. A szűkebb rokonság körén belül azonban az előadó az ági öröklést csak azzal a kettős megszorítással tartja fönn, hogy először a távolabbi rokon ági öröklés címén ki ne zárja a hagyatékból a közelebbit és másodszor, hogy oly vagyon, mely az örökhagyó halálát megelőző 32 évnél régebben szállt le az ágelődről, nem lehet ági öröklés tárgya. Györy Elek a budapesti ügyvédi kamara elnöke szerint az öröklési rendnek mindig az örökhagyó személyéből kell kiindulnia, nem pedig a távoli első szerző szempontjából. Nagy Ferenc egyetemi tanár szerint az élő jogból kell kiindulni, melylyel az ágiság eszméje erősen egybeforrott s minthogy az előadó javaslata ilyen korrektivumot nyújt, ahhoz teljesen hozzájárul. Köves György ügyvéd szintén elfogadja az előadó javaslatát, azzal a különbséggel, hogy a 32 éves időhatárt mellőzné. Ádám András kúriai bíró tapasztalatból tudja, hogy az ági örökösödés a magyar nép vérébe, jogi meggyőződésébe ment át. Oberschall Adolf kúriai tanácselnök kiemeli, hogy az ágiság fentartásához fűződő érdekek nagy része a bekövetkezett gazdasági változások után jelentőségét vesztette. Nem lehet mondani, hogy az ági öröklés eszméje annyira benne van a nemzet vérében, hogy nem volna tanácsos azt teljesen kiküszöbölni. Az ági öröklés teljes elejtését véleményezi. Kovács Gyula egyetemi tanár, tekintve azt, hogy a házassági jog kodifikációja a történeti jogfejlődéssel amúgy is szakított, nem tartaná következetesnek, ha a kodifikáció most az ági öröklés kérdésében konzervatív álláspontra helyezkednék, annál kevésbbé, mert az ági öröklés elejtését bizonyos mértékben a liberalizmus kívánja meg. A tiszta vérrokonsági öröklés híve. Tiszta öröklési rendet kell megállapítani, vagy ági legyen ez, vagy nem ági, de az előadó vegyes rendszeréhez semmi esetre sem tudna hozzájárulni. Sághy Gyula országgyűlési képviselő egyetemitanár, az ági öröklés teljes föntartását javasolja. Szerinte az előadó javasolta korlátozások az ágiság elvi alapjának elejtését jelentenék. Az ágiság szigorúságának enyhítésére csupán azt engedné meg, hogy a túlélő szülő (esetleg ennek leszármazója is) a másik ágra szálló vagyonon, vagy annak bizonyos részén élte fogytáig terjedő haszonélvezetet nyerjen. Az ági öröklést annál is inkább fentartandónak mondja, mert az egyrészről a magyar állam nemzeti ereje és jellege föntartásának jelentékeny tényezője, minthogy az ősi földhöz való ragaszkodást s ezzel a hazafiságot táplálja, másrészt az ingatlanok forgalmi és hitelképességét nem csökkenti, csak túlságos mobilizálását korlátozza üdvösen. Vavrik Béla kúriai tanácselnök egészben az ági öröklés híve, ezt azonban csak a következő alakban véli fentarthatónak: a szülői csoporton belül az ágiság korlátlanul érvényesüljön; a szülői és nagyszülői csoportbeli örökösök találkozása esetére az előadónak ama javaslatát fogadja el, hogy az ági nagyszülői örököst a nem ági szülő vagy fó származója kizárja. Az ági öröklés eszméjének az a megoldás felel meg legjobban, hogy az ősi ingatlanok a családban és pedig lehetőleg a fiágban maradjanak meg. Az előadó javasolta időhatár (32 év) éppen ezt az alapelvet rontaná le. Sipőcz László budapesti árvaszéki elnök az ági öröklést csak a szülői csoporton belül tartja elfogadhatónak. Az ági öröklés vitája a következő teljes ülésben tovább folyik. A polgári törvénykönyv szűkebb szerkesztőbizottsága pénteken, február 25-én tartott heti ülésében folytatta a birtokról és a birtokvédelemről szóló alapelvek tárgyalását. A tanácskozás főleg a birtokvédelemben részesülő személyek meghatározása és a jogbirtok kérdése körül forgott. A horvát tartománygyűlést Zágrábból táviratozzák . A tartománygyűlés mai ülésén elfogadták harmadszori olvasásban a jelzálogbank privilégiumának kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután a kérvényi bizottságnak a kérvényekről szóló jelentését tárgyalták. A munkásoknak az általános szavazatjogról szóló kérvényénél Brestyénszky a koalíció nevében kilátásba helyezte, hogy választási törvényjavaslatot terjesztenek elő. A következő ülés holnap lesz. A török vérengzés meséje. A lapok a törököknek északi Macedóniában való vérengzéséről terjesztettek híreket, sőt a konstantinápolyi bolgár ügyvivő jegyzéket is adott át ez ügyben a portának. Ennek ellenében konstantinápolyi török forrásból arról értesítenek bennünket, hogy a kiküldött bizottság jelentése szerint csak 136 embert fogtak el és ezek közül is 134-et a vizsgálat után szabadlábra helyeztek. Azokat az embereket pedig, kikről a bolgár jegyzék azt állította, hogy ló farkára kötve hurcolták, lábukat eltörték és szöget vertek a körmük alá, a bizottság elé idézték és bemutatták mr. Elliotnak, az angol nagykövetség titkárának, aki szintén a színhelyre ment és saját szemével győződött meg arról, hogy az illetőknek semmi bajuk. A bizottság jelentését elküldötték az összes konstantinápolyi nagyköveteknek és az európai török nagykövetségeknek is, hogy ezek mutassák meg az európai kormányoknak. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 28. A képviselőháznak ma szenzációja volt: az Emmer Kornél beszéde. Rém volt ez valami nagyszabású, az elméket meggyőző beszéd, de mégis szenzációssá vált azáltal, hogy a kormánypárt helyeselte s mint a folyosón, nyomban a beszéd elhangzása után beszélték: a kormány elfogadja Emmerick határozati javaslatát, mely szerint a kormány utasítandó arra, hogy végleges sajtótörvény hozatala iránt javaslatot nyújtson be. A megokolása ennek az, hogy a kormánynak rendeleti intézkedései a sajtóizgatás ellen ellentétben vannak a 48-as sajtótörvény alapját tevő ama passzussal, mely szerint gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és a cenzúra örökre eltöröltetett, azután a 48-as törvény, melyet különben is ideiglenesnek terveztek, idejét múlta. Ebből látni való most egyfelől az, hogy a sajtó adminisztratív üldözését föntartják addig, míg úgynevezett végleges sajtótörvényt nem csinálnak, tehát jó sokáig és látni másfelől azt, hogy a kormány el van készülve pártjával egyetemben a sajtószabadságnak olyan megzabolázására, aminőnek bemutató példáját adta a mostani rendeletében. Ez a határozati javaslat arra való lesz, hogy megnyugtassa a kormánypártnak azokat az elemeit, amelyek a rendeleti cenzúrának perpetuálásától fáznak. Emmer javaslatát megelőző beszédében enyhítő balzsamként kijelentette a sajtó számára, hogy ezt a törvényt a sajtó hozzájárulásával óhajtaná megcsinálni és ő a maga részéről széleskörű autonómiát biztosítana a sajtónak. Nem tudjuk ugyan, mit értett ez alatt Emmer Kornél, de megjegyezzük, hogy a 16. §. tárgyalása idején a Budapesti Hírlap a sajtó autonómiáját állította oda, mint az egyetlen eszközt, amelylyel a modern élet ez óriási intézményének komplikációi megoldhatók. Első cikkünk ma e kérdéssel foglalkozik. Az ellenzékre kellemetlenül hatott a beszéd második része, a kormánypártra pedig annak első része. Emmer előtt Mócsy Antal, Széchenyi József és Györy Elek beszéltek. Györy hosszasan bizonyította, hogy a 48-as sajtótörvényben nincs benne a cenzúra, az adminisztratív sajtóüldözésre vonatkozó miniszteri rendelet tehát törvénybe ütköző. Végezetül kijelentette, hogy a szélsőbal, ha a kormány be tudja bizonyítani a végszükséget, hajlandó támogatni valamely megszorító törvényhozási intézkedést. —• Semmi szín alatt! — rúgta hevesen Justh Gyula s a folyosón is tüzes vitába keveredett e miatt Győryvel. Az ülés végén Kossuth és Pichler interpelláltak, előbbi a miniszteri rendeletek, utóbbi a rendőrség dolgában, mondja, hogy katolikus püspök és egy rakás katolikus mágnás készek önös érdekből elnézni a német tanácsosok pusztítását az országban. Nem tudja helyeselni, hogy paralellaként olyan momentumokat hangoztatnak a kormánypártról, amelyek bennünket, különböző vallású magyarokat elválasztanak. Beszéde további folyamán azt fejtegeti, hogy az igazságügyminiszternek a sajtószabadság adminisztratív üldözésére kiadott rendelete immáron fölöslegessé tette a sajtóbíróságot, mert hiszen e rendelet alapján lefoglalják az újságokat a terjesztés előtt. Márpedig ha valamely közlemény nem terjesztetik, bár a legizgatóbb legyen is, nem büntethető. Szemére lobbantja a kormánynak, hogy a szocialista izgatások törvényes akadályozása tekintetében vétkes mulasztást követett el, de arra igen is gondja volt a kormánynak, hogy minden hepokáplánt vérig üldözzön s az esküdtszék elé állítson, amely aztán nem engedte magát kihasználni a politikai üldözés céljára. A kormány mindent megtesz a kereszténység s különösen a katolikusok ellen a suprema lex nevében, de a mozgó tőke evangéliuma szent előtte. A suprema lex megkívánná azt is, hogy a pénzen vásárolt nemességek és kitüntetések dolgában a miniszterelnök teljes világossággal nyilatkozzék. A miniszterelnök úr fölhozta, — így folytatja — hogy hiszen az a vád, hogy egyes kitüntetettek százezreket adtak, már azért sem állhat meg, mert a Budapesti Hírlap hva jelent meg, melynek szerkesztője Rákosi úr is nemességet kapott. Megvallom, azt vártam volna, hogy a t. miniszterelnök úr sajtópert fog indítani e lap ellen, mert az is csak suprema lex, legfőbb közérdek, hogy az ország miniszterelnöke tisztán álljon az ország előtt! De nem tette. Én tehát a suprema lex érdekében figyelmeztetem, hogy most erre újabb alkalma nyílik. A Hazánk tegnapi számában ez jelent meg: „Nálunk vásárt csapott a miniszterelnök a főrendi állásokból; egyiknek 300.000 forintért adta el a grófságot, 250.000 forintért másiknak az életfogytiglan való főrendi tagságot, 200.000 és 100.000 forintokért ennek és amannak a báróságot, hogy ekként magának rendelkezési alapot teremtsen ... Az elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy amit most beszél, az az igazságügyi tárca költségvetésével a legtávolabbi összeköttetésben sincsen. (Ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Blay Lajos: Világosságot akarunk ! Mócsy Antal: Hogyha a törvényhozásban, meg a közéletben mindenütt az evangélium szelleme volna meg, a felebaráti szeretetnek a szelleme élne, akkor nem fordulnának elő olyan dolgok, hogy a Haasok és Deutschok milliókat szereznek, míg azok az ezrek, akik alattuk dolgoznak, a mindennapi kenyeret sem képesek megszerezni. (úgy van ! Úgy van a baloldal hátsó padjain.) Az evangélium szerint berendezett háztartás úgy tekinti polgárait, mint egy nagy családnak tagjait. Ezt nem tapasztalja a mi liberális kormányunknál, ezért költségvetését el nem fogadja. (Helyeslés a néppárton.) Széchenyi József: Zombor városának új törvényszéki épületet, kér. Olaynak azt feleli, hogy Bács megyéből csak 17 képviselő van a Házban s nem 19. Akkorára pedig sohse fog Olay megnőni, mondá, bármennyire ágaskodik is, hogy bántó, gyanúsító szavaival a magyar bírói kart magas piedesztálján megérinthesse. A költségvetéshez hozzájárul. (Helyeslés jobbfelöl.) Blay Lajos: Kijelenti, hogy a kúriát s bíróságainkat nem kicsinyítette soha. Széchenyi József szavai értelmét állítja helyre. Győry Elek: Az igazságügyi miniszter, hogy az adminisztratív üldözés elrendelését megokolja, összehordott mindent: nyári obstrukciót, téli obstrukciót, nemzetiségi kérdést és szocializmust. Egyről azonban megfeledkezett, arról a szocializmusról, amely rendőri fedezet mellett megakadályozta a népgyűlést az önálló vámterület érdekében. (Tetszés.) A miniszter azt mondotta: nem tett kivételes intézkedést, mert ez ellenkezik a szabadelvűség princípiumaival. Hát szabadelvűség elcsavarni a törvény helyes értelmét és a csűrés-csavarást állandóvá tenni ? Hát szabadelvűség fölhasználni az adminisztrációt üldözésre akkor, amikor erre a törvényhozás semmi hatalmat nem ad ? De nálunk már az a fölfogás kezd lábra kapni, hogy egyik miniszternek mit sem kell tudnia a másik intézkedéséről. A belügyminiszter rendeletet, bocsátott ki, amelyben megsemmisíti a gyülekezés jogát s az igazságügyminiszter, a jog hivatásszerű őre, ez ellen mit sem tett. Az igazságügyi miniszternek az lett volna kötelessége, hogy ha ilyen jogsértést tapasztal, rögtön igyekezzék azt megakadályozni és ebbeli akaratát vagy keresztül is vinni a kabinetben, vagy tudnia kell kötelességét és ott kell hagynia a kabinetet inkább, mintsem hogy igazságügyminiszternek nevezze magát, de a jogot, igazságot, közszabadságot meg ne tudja védeni. (Élénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Látunk törvénytelen házkutatásokat, hogy sorra citálnak embereket a rendőrségre, akik neki csak tetszettek s lefotografálnak polgárokat. Sem az adminisztratív üldözésnek karakterisztikuma az, hogy például a belügyminiszter rendeletének végrehajtásában ő a legfölsőbb fórum, az ügy bíró elé nem kerül, mert apró azt A képviselőim ülése. Elnök: Berzeviczy Albert. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Mandel Pál alsó-lendvai megbízó levelét. Következik az igazságügyi költségvetés tárgyalása. Bitócsy Antal: Dózsa Endre tegnap a vatikáni könytár egy munkájából idézett, amely azt 3