Budapesti Hírlap, 1898. március (18. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-02 / 61. szám
Budapest, 1898. XVIII. évfolyam 61. sz. Szerda, március 2. megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. EUffizetési diak: Egész évre 0 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 20 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Malesti hirdetés-fölvétel: Igyanezen ház József-körut 5. sz. a. oldalát. Apróhirdetések ára: Egy szó tikr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparellie számítással díjszabás szerint. Bizonytalan kiegyezés. Budapest, márc. 1. Itt jártak a közös miniszterek és az osztrák miniszterelnök, értekeztek külön és a király elnöklése mellett közösen s most, hogy elutaztak, a király hivatni fogja Tisza Kálmánt, Széll Kálmánt és Szilágyi Dezsőt külön audenciára, hogy megvitassa velük az osztrák és magyar kiegyezés elintézésének módját. A szabadelvű párt három csoportjának vezetőitől kér tanácsot a korona, kétségkívül Bánffy miniszterelnök ajánlására s mindenképp valószinű, hogy ez utazás után a királyi várkastélyba a szabadelvű párt hozzájárul ahhoz a politikához, melyben a három kormány megegyezett s melyet a korona helyeselt. Mindenekelőtt az eljárásról van szó s csak azután jön a dolog lényege. Veszedelmes gyorsasággal siet az idő és közeledik május és még mindig bizonytalan, hogy Ausztriában lesz-e munkaképes Reichsrath vagy sem. Be kell terjeszteni a Badenivel kötött szerződéseket, a tizennyolc javaslatot egyszerre, hogy a provizóriumos törvénynek szavait megtartsák. De mit érünk vele, hogy ha bizonyos, hogy azokat az osztrák parlament soha tárgyalni, sem pedig elfogadni nem fogja. Akkor mégis csak ott vagyunk, hogy Magyarországnak önállóan kell eljárnia, mihelyest Ausztriával alkotmányosan nem egyezkedhetünk. És a beterjesztésnek alig van más értelme, mint megkerülése a májusi terminusnak, hogy a provizórium az év végéig időt engedjen a közös ügyek másnemű elintézésére, mint a 67-iki törvényben foglaltatik. Éppen a közös hadsereg okoz legtöbb gondot. Hogy ennek és a közös minisztériumoknak meg legyen alkotmányos költségvetése a jövő esztendő végéig, gyorsan, még áprilisban összehívják a delegációkat s csak ezt tegye meg a Reichsrath, azután akármi lehet vele. Igaz ugyan, hogy a közös költségekhez a kvótának megállapítása is kell, de erre nézve úgy sem egyezünk meg a Reichsrathtal. ezt most is a 14. paragrafus alapján hirdették ki Ausztriában s ha ismét királyi döntéssel kell eligazítani, az a jövő esztendőre sem lehet más, mint a régi kvótának megtartása. A nehézség az alkotmányos tárgyalás formáiban keresendő, hogy a magyar országgyűlés mi módon döntsön a kvótára és a többi közös ügyre nézve, ha az osztrák alkotmány megbukik. Ha nem boldogul a Reichsrath, törvényeket nem alkot s a kiegyezés ellen is obstruál, ha szlávok és németek benne meg nem férnek, az osztrák kormány kénytelen lesz a Reichsrathot vagy elnapolni, vagy föloszlatni s ránk nézve mindenik esetben bekövetkezik az a helyzet, hogy kiegyezést Ausztriával alkotmányosan nem köthetünk. Erre teljesen el lehetünk és el vagyunk készülve, sőt nem fog meglepni az sem, ha Ausztriában államcsíny következik be, mivel úgy, amint ott a dolgok folynak, nem maradhatnak. Egy államcsíny nemcsak ideiglenesen szüntetné meg az alkotmányosságot, hanem a 67-diki kiegyezésben kikötött alapföltételt venné el. Ettől a döntő körök azért is vonakodnak, mert a közös ügyeket, a közös kormányt, a külügyek és hadsereg egységét féltik. Keresik tehát a módot, hogyan lehessen a közös intézmények és a Badenikötötte egyezségek részére megszerezni a magyar országgyűlés egyoldalú jóváhagyását, hogy a katonai, gazdasági, pénzügyi és közjogi státusz kvó a legkevesebb változással föntartható legyen. Erre a célra kívánja a szabadelvű pártvezérek tanácsát és segítségét a király. Már mikor a provizóriumot tárgyalták, akkor is így járt el a korona, sőt Bécsben a nemzeti párt vezéreit, Apponyit és Horánszkyt is lekötelezte a provizórium támogatására. Némelyek most is azt remélik, hogy a kiegyezési kérdések meghozzák a nemzeti pártnak a szabadelvű párttal való egyesülését. Nem gondoljuk, hogy a Bánffykormánynak szüksége volna a nemzeti párt támogatására és hogy a szabadelvű párt vezető elemei ne tartanák elég erősnek ezt a pártot magát a korona kívánságainak megszavazására. Azonban oly bizonytalan a helyzet Ausztriában és oly aggasztó tünetek mutatkoznak Magyarország népe között, hogy az ellenzéki erők megnyerése talán még most is kívánatosnak tűnik föl azoknak, kik az osztrák-magyar monarkia ügyeit intézik. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A cigány herceg. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Paksban, hol a mulatni szerető emberek a világ minden részéből megfordulnak, gyakran föltűnik egy-egy alak, ki őrült költekezése vagy különös viselkedése által a közfigyelmet magára tereli, de a kiről a legtöbb esetben soha sem lehet megtudni, hogy ki és merre van hazája. Eleinte gyanús szemmel kisérik, nem valami sikkasztó-e vagy ehhez hasonló egyén, de midőn nap-nap után telik s a gavallér világfi, pénze, ellenére a lóversenyeknek, pezsgőnek, bakkaratnak és cigánynak nem fogy, a gyanú eloszlik. Ila gonosztévé lenne, a párisi rendőrség negyvennyolc óra alatt rá tenné a kezét. Megindulnak a találgatások s mivel semmi biztosat sem lehet felőle megtudni, annál nagyobb iránta az érdeklődés s keresik társaságát. A miszticizmus vonz. Ily rejtélyes alak tűnt föl Paris egén ezelőtt két évvel s több mint egy éven át tartá az éjjeli Parist izgatottságban anélkül, hogy valaha is sikerült volna kilétét megtudni. Egy napon a mily hirtelen jött, épp oly hirtelen el is tűnt, mély bánatára a pincéreknek, bérkocsisoknak, de különösen a cigányoknak. A kokotteok nem igen törődtek vele, mivel velük nem foglalkozott s általában mint nagy ülélő volt ismert. A cigányoknak azonban nem csupán bőkezű mecénásuk volt, hanem velük a legbensőbb baráti viszonyban is élt. Ezért nevezték el őt cigány hercegnek s e név alatt ismerte őt tout Paris. Paris egyik legelső szállójában lakott, a rue de Rivolins a vendégkönyvbe Jablonovszky név alatt volt beirva. Gyönyörű és kényelmes lakásán azonban néha két hétig sem fordult meg s ha el is ment oda leveleit átvenni, vagy ruhát cserélni, rögtön távozott, hogy mielőbb kedves barátai, a cigányok közé mehessen. Ezekkel töltötte minden idejét. Rendesen a boulevard des Italiens-en levő Paillard-féle étteremben időzött, hol marokszámra szórta a pénzt a cigányoknak. Éjfél után két órakor, midőn a vendégek már elszéledtek, a cigány herceg bevonult a külön szobába, hol már készen állott a terített asztal az ő és a cigányok részére. Amit csak a francia konyhaművészet képes teremteni ételekben és inycsiklandozó csemegékben, az mind fölkerült a déli növényekkel díszített asztalra, a legfinomabb , francia, spanyol és magyar borokkal együtt. Ő maga csakis konyakot ivott, de semmit sem evett. Itt mulatott ő ezután reggeli 7—8 óráig s hozatta magának a busabbnál busabb nótákat, mig csak a cigányok lassanként el nem szöktek tőle, lévén már ételből, italból és pénzből bőven részük. Ilyenkor a cigányherceg kocsit hozatott, de nem azért, hogy mint más mulatni szerető ember, ki már kimulatta magát, hazatérjen pihenni. Ő éppen ebben különbözött a többi közönséges halandótól. Jól vigyázott, hogy a szökdöső cigányok közül egyet visszatarthasson. Ezzel ült azután a kocsiba s egyenesen a cigány lakására hajtatott. Minden cigánynak a lakása föl volt nála jegyezve. Nem egyszer megtörtént, hogy az illető cigánynak négy-öt rajkóján kivül még csak egy tisztességes széke sem volt, a mit a hercegnek fölajánlhatott volna, de ez semmit sem törődött azzal, hanem egyszerűen az ágy szélére tlt s megrendelte a dermert, mit a cigányasszonynak kellett főznie. Ha kevés volt a főzőedény és tányér, azt is vásároltatott s ha álmos lett, levetkőzött és oda feküdt a rajkók közé. Igen gyakran nyolc-tíz napot töltött egyegy cigány családnál, ha, pedig nőtelen volt az illető cigány, kinél tanyáját fölütötte, vendéglőből hozatta mindazt, amit kívánt. Távozásakor pedig néhány ezer frankkal jutalmazta házigazdája vendégszeretetét és ment újabb tanyát keresni. Rigó Jancsi tán soha sem hódította volna meg a gyönyörű Chimay hercegnőt, ha a cigányherceg nincs Párisban. Rigó Jancsinak az időben még nem volt saját bandája, hanem mai számunk 18 oldal.