Budapesti Hírlap, 1898. április (18. évfolyam, 91-119. szám)
1898-04-01 / 91. szám
Budapest, 1898. XVII. évfolyam 91. sz. Péntek, április 1. Budapesti Hírlap megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 60 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. ügyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Elülhet«!, te hirdetés-fölvétel: ugrasneni ház József-kürti 5. sz. a. oldal is. Apróhirdetések Ara: BITT szó 8 kr., vastagabb betűvel A kr. Hirdetések nonpareil!» sztmhással díjszabás szerint.____ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy alap szétküldése fennakadást szenvedjen. A hajóhad szaporítása. Budapest, márc. 31. Bécsből jövő hírek a monarkia flottájának szaporítását helyezik közel kilátásba. A részletek ugyan még hiányoznak, de annyit már is tudunk, hogy 40—50 millió forint új kiadásról van szó, a többit majd megtudjuk akkor, ha a tervezet a delegációk elé kerül. Illik azonban, hogy mi már ezt megelőzőleg elmondjuk, mit tartunk a hadügyi kormányzatnak ez újabb terve felől. Alig lehet kétség az iránt, hogy a katonai körök elhatározását nagyban befolyásolta a német példa. A nagyok és hatalmasak tettei mindig vonzó hatással vannak azokra, akik nagyok és hatalmasak szeretnének lenni és utánozzák amazokat akkénr is, ha nincs meg a jogosultsága. Ez szerintünk ez esetben is igy történt. A katonai körök a német flotta szaporításában Vilmos császár tengeri hatalmának erősbitését látták s arra a nézetre jutottak, hogy nekünk nyomába kell lépnünk. E mellett a korona tanácsosai a 40—50 millió forintos kiadást annál könnyebb szívvel hozhatják javaslatba, mert szinte bizonyos, hogy a lojális delegációkban nem merülnek föl olyan nehézségek, melyekkel Vilmos császár kormányának meg kellett küzdenie. Olvasóink tudják, hogy a legutóbbi évtizedek alatt az egyes európai államok sok gondot és még több milliót fordítottak a haditengerészet fejlesztésére. Az 1896-ra vonatkozó adatok szerint Anglia hadi ereje a torpedó, vitorlás és állomási hajókon kívül 467 hajóból állott,, mintegy 1,350 ezer tonnatartalommal; a legénység 96 ezerre rúgott. E mellett egy egész csomó űrhajó építése volt folyamatban. Franciaország hadihajóinak száma, az építés alatt levőket itt is elhagyva, 515 volt, 801 ezer tonnatartalommal és 62 ezer emberrel. Ezután mindjárt Olaszország következik 340 hajóval, 379 ezer tonna tartalom és 25 ezer emberrel. Németország messze elmarad az ő 276 ezer tonnatartalmú 91 hajójával, melyen 24 ezer ember van elhelyezve. A kép teljessége kedvéért megemlítjük, hogy Oroszország hajóhada a keleti tengeren 202, a Fekete-tengeren pedig 61 hajóból állott, összesen 396 ezer tonna tartalommal, amelyekhez a szibériai flotta 28 hajója járult. Monarkiánk tengeri ereje 129 hajóra terjedt ki, 130 ezer tonna tartalommal és 13214 főnyi legénységgel. Ha ezt a sorozatot végig nézzük, azt kell konstatálnunk, hogy NémetFekete pókot s ilyen pókot én még sohasem láttam. El nem tudtam gondolni, hogy ez a pók hogyan került a szobámba. Meg aztán karácsony után már se légy, se pók nincsen. Ez bizony szegény csak az erdei fában kerülhetett hozzám. Hát, hogy fázhatott a nyomorult kis féreg s ki tudja, milyen boldog most, hogy valami neki ismeretlen meleg barlangba került. Tűnődött is talán, mikor fölébredt, hogy vájjon medvebarlang-e ez, vagy hogy más valami óriás állaté és hogy nem lehetne-e itt valamelyik alkalmas zugban hálót feszíteni. Hát sétált a pók. Talán éppen a könyvtartómat szemelte ki erre a célra. Annak a teteje pótszempontból csakugyan alkalmas hely a légyfogásra, próbálták elegen. De mégis bolond a spekuláció. A mi szemes Pankánk úgy lesöprinti onnan holnap reggel, hogy hanyatt heppen a földre, és legföljebb csak annyit hall még, hogy: ni a rusnya féreg! — aztán vége az életének a Panka csizmája alatt. Fogtam egy üvegfedelű kis bádogszelencére és beleijesztettem. Hadd töltse a hideg hónapokat a melegen. Hogy olyan szokatlan volt az alakja, meg is néztem ő kigyelmét az ablaknál. Hát jól mondtam, hogy olyan, mint a Jánoskenyér magja. A felső teste olyan színű és olyan fényű is. Nem szőrös. Az alsó teste fekete, olyan fekete, mint a holt szén és szőrös is, de nem borzasan szőrös, hanem mint a szép sima nemezkalapok. A lábai vastagok, olyan színűek, mint a felsőteste és egy szabad szemország a sor végén áll, mert utána csak mi következünk. Megérthető tehát, ha Tirpitz kontreadmirális sikerei a mi flottánk vezető férfiait sem hagják nyugodni. Míg azonban a gazdag, folyton fejlődő és világhatalmi állásra törekvő Németországnál a hajók számának szaporítása szembeszökő szükség volt, nálunk a katonai hiúság követelményein kívül semmi sincsen, ami csak tanácsolná is. Tengeri kereskedelmünk Németországéhoz mérten csekély , partvidékünk vonala aránylag rövid. Gyarmataink nincsenek s egyhamar nem is igen lesznek. Tengerentúli érdekeink alig vannak. Pénzügyeinket sem igen lehet a németekéhez hasonlítani. Az osztrák pénzügyi miniszter a fogyasztási adók emeléséről beszél, mi pedig untalan kénytelenek vagyunk a pénzpiacra appellálni. Nem nagy pesszimizmus kell ahoz, hogy összeszedjük azt a gyújtóanyagot, melyből egy európai háború fejlődhetik ki. De várjon akkor is, hogy ha kitörne, a döntés ránk nézve nem a szárazföldön következnék-e be ? Bizonyos, hogy a fölsorolt államok mindenikének sokkal nagyobb érdeke az erős hajóhad, mint nekünk, kik a nagyhatalmak közt a leginkább kontinentális állam vagyunk. Nem szabad feledni azt sem, hogy azt az anyagi erőt, mit a flottára fordítunk, a dolog mel nézve szintén kopaszok. De nmni csak hát a lába: baloldalon a második hiányzik. Keresem a hiányzó lábat, keresem a padlón, hogy én törtem-e le, vagy hogy így volt, nem találtam. A pók ház bekerült a könyves szekrényembe. Egynéhány hét múlva megint látok egy pókot a kályhám közelében. A falon ült. Melegedett. Ez már a megszokott sárgás házi pók volt. Sovány az istenadta, szinte ráncos a hasa az éhségtől. A hosszú, vékony lábakkal körülcsillagozott kis póktest, alig volt nagyobb, mint a lencseszem. Legyenek ketten, gondoltam, legalább eldiskurálnak a tavaszig. Odatartottam a szelencét alája és beletoltam a fedéllel. Azután odatettem őket az ablak párkányára, megnézem, hogyan barátkoznak. Hát nehezen barátkoztak. Csak ültek egymástól a lehető legtávolabb a császárzsemlyényi kis fényes világos börtönben. Meg se moccantak. No mindegy, majd megismerkednek. A fekete elvégre is erdei pók, barbár, talán komor és szótalan, emez meg talán műveltebb fajta, lehet hogy idegennek érzi egyik a másikat. De hiszen lesz idejök egymást megismerni. Ott hagytam őket az ablakban és hogy a hírlapok megérkeztek, olvastam. Fél óra múlva megint megnézem őket, hogy mit csinálnak, hát már akkor a házi pók A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A csonka pók. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Az idő már éjfél felé jár. A kocsirobogás elhalkuld a Kerepesi-úton. Jóleső csöndesség állt be az utcámba. Mikor az ember nem tud aludni, azokra gondol, akiket szeret. Hazagondolok. De szinte megröstelem magamat, hogy mindjárt az én kedveseimre való gondolás egy pókot is juttat az eszembe. Az ördög vigye el azt a hitvány férget, hogyan kerül az most a gondolataim közé! De hiába, ha már egyszer eszembe jutott, nem tudok többé rá nem gondolni. * Hogy a telet otthon töltöttem, a cselédünk egyszer valami tuskós erdei fát rakott a fáskosárba. Jó az ilyen fa a hideg napokon. Egy-egy tuskó órákig elégdegél s még a parazsa is sokáig tartogatja a meleget. Ahogy egy délután ott ülök, pipázgatok a kályha mellett, látom ám, hogy a padlón egy kis fekete pók sétál. Sétál a könyvtartóm felé. Semmivel se nagyobb, mint két kis szentjánoskenyér-mag egymás végébe téve, de tán akkora sem. A lába valamivel vastagabb és rövidebb, mint azoké a pókoké, a miket eddig megszoktam s nem is olyan rut, mint a kerti pókok. a» ....ott hevert a szelence közepén: nyolc lába azt... Mai számunk 20 oldal.!