Budapesti Hírlap, 1898. május (18. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-01 / 120. szám
Budapest, 1898. XVIII. évfolyam 120. sz.____________Vasárnap, május 1. Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hónapra 1 frt 20 hr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Hökk Szilárd-utca 4. az. EöSitits- et birtotts-fiWW: Prjotnei hit Jónes-kerat 5. il a pUslán. Apróhirdetések Ara: Egy tzó 8 kr., vastagabb betűvel A kr. Hirdetések nonparellte számítÁssal díjszabás szerint._______ Festetich Andor gróf, Budapest, ápr. 30. A hivatalos lap minapi árverési rovatában ismét érdekes hirdetéssel találkozunk. Festetich Andor gróf, alsószelestei lakos, volt földmivelésügyi miniszter, mai napig volt szabadelvű párti országos képviselő némely ingatlanát elárverezték. A nagybajomi birtokot megvette a budapesti bankegyesület 211.000 forintért. Hogy kik kaptak részt ebből a pénzből és kik nem jutottak követelésükhöz, bizony nem tudják. A hitelezők hosszú névsora megmutatja, hogyan bukik egy nagy úr Magyarországon. A hitelezők egy csomó takarékpénztár és mindenféle pénzüzér, építő vállalkozó és szállító. Unió-bank, Leszámítoló és pénzváltóbank, Országos járadékbank, az Első Hazai Takarékpénztár, a központi, győri, kanizsai, somogymegyei, kaposvári, veszprémi, gyanafalvai takarékpénztár, Markbreit, Kramer, Rechnitz, Rainer, Löwenstein, Stern, Reichenfeld, Schapringer cégek, Fürst, Castelli, Hertelendy, Poór ügyvédek, Gubányi, Kassai, Jensik építő vállalkozók keresik követelésüket a nagyméltóságú gróf, valóságos belső titkos tanácsos uron, a vaskoronarend nagykeresztesén. A kereset összege együttvéve 581.243 forint és 75 krajcár. Világos tehát, hogy ez az adósság a 211.000 forint vételárból ki nem telt. De ha csak ennyi volna Festetich gróf tartozása, neki is, hitelezőinek is jó volna, csakhogy az, hír szerint, másfél millióra rúg. A hitelezőknek kevés reményük van, hogy megkapják követelésüket, mivelhogy Szeleste majorátus, melyet elárvezni nem lehet, csak jövedelmét lehet lefoglalni, míg Festetich él. Ismét jó volna, ha csak azok a hitelezők volnának, akik az árverési hirdetésben szerepeltek, 1500 forinttól 67000 forintig mindenféle ezrekben. Mert bármily keservesen essék mindenkinek, még a bankoknak is, ha pénzüket vesztik, ez egyesek szerencsétlensége, kik nyilván váltókezesekkel vagy másképp fedezve is vannak s ha uzsorások, nem kell félteni őket, hogy belebukjanak. Hanem mit szólnak azok a községek Dombóvártól Győrig, melyek hozzájárultak a miniszter úr vicinális vasútjához és értéktelen részvényt kaptak amaz összegek fejében, melyekkel községeiket megterhelték? Mit szóljanak hozzá mindazok a birtokosok, kiknek földjét kisajátították s kik nagyrészt mostanáig sem birnak hozzájutott eldarabolt és elvett tulajdon földjeik árához? Mit szóljanak azok az iparosok és munkavezetők, kik a vállalkozó Festetich gróffal és üzlettársával Szél (egy 7-tel) Kálmánnal szerződtek, nekik dolgoztak és szállítottak és évek óta pénzükhöz jutni nem bírnak? Ez a megfordított Jäger Dávid esete, midőn egy nagy úrból lesz nagy vállalkozó; nevét, állását, befolyását, hitelét latba veti, előnyös feltételekkel (kilométerenkint 42.692 forint építőköltséggel) a leghosszabb vasúti engedelmet eszközli ki magának, 191 kilométer távolságra, huszonkét állomással, gazdag vidéken, összeköttetéssel a magyar államvasutakkal s mindent kieszközöl, amit csak lehet, mégpedig a magyar törvényhozás segítségével és királyi szentesítéssel. Roszul épit s az állam neki elnézi ; roszul fizet s a vármegyék és a minisztérium megtűrik; hiába panaszol az egész vidék, orvoslást nem nyerhet s a vége — a várt nagy nyereség helyett bukás. FestetichAndort megcsalták, mint sok mást, aki nagy vállalatokba fog, melyekhez nem ért, vagy börzén játszik s hirtelen akar a mások pénzén meggazdagodni. Sajnálni csak azokat lehet, kiket magával rántott. Gyönge mentség, hogy nem értett a vasúti üzlethez és építéshez. Minek kezdett hozzá? Gazdag volt, nagyon gazdag és híres gazda Vasvármegyében. Nem hiányzott semmije, a szerencse mindennel elárasztotta, mit ember kívánhat. Ugyan hát miért kívánt többet, miért akart új milliókat szerezni mértéktelen szomjúsággal ? Elcsábította a kor szelleme és a példák, melyeket a szabadelvű pártban látott. Amig nem volt képviselő 1892-ig, nagy tekintélyű és szerencsés földesur volt odahaza, de A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A nefelejts-utcai párbaj-kódex. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Könnyen izgatható s bolonddá tehető fantáziám van, azért tavaszszal rendesen virágnevü utcába költözködöm, ami nálam teljesen pótolja a nyaralást, így kerültem egy tavaszon a Nefelejts utcába. A hatás szembetűnő volt. Két hét leforgása után már jobb színben voltam, étvágyam növekedett s úgy éreztem magamat, mint egy bankár, aki Oszendében füröszti le magáról a mások munkájának a verejtékét. Hogy egészségem ne javuljon rohamléptekben, elhatároztam, hogy téli szokásaimból megtartom a legkellemesebbet s legkimerítőbbet: az éjszakázást. Szétnéztem az utcában, vizsgálva, hogy melyik helyiség legalkalmasabb egészségem kellemes és vidám rontására. A Nefelejts utca a civilizáció útján még csak addig az állomásig jutott el, melynek neve: kávémérés. A kávémérés szép találmány egy soktagú család eltartására, mely rendesen hátul lakik, de elől mászkál. A vendégnek óvatosan kell lépkednie, először mert nagyon sokat nem lépegethet, másodszor mert könnyen rálép egy gyerekre. Hogy a kávémérést miért nevezik el a kávéról ? Ezt az egyet sohse tudtam megfejteni. A kávémérés több alfajra oszlik: van egyszerű és van összetett kávémérés. Az egyszerű kávémérés, ahol csak kávét és kávéházi italokat mérnek; az összetett kávémérés az, ahol a kávémérést (mint a hangversenyt táncvigalommal) összekötik a kifőzéssel. Az utóbbinak egyik szub-alfaja, ahol kamara is van a lakáshoz. Ez az összetett vegyes kávémérés, mert a kamarát kiadják külön bejáratú hónapos szoba gyanánt. Képzelhetik, hogy nem nagyon lelkesített az eszme, hogy egészségem megrendítésére tervezett éji kirándulásaimat ezekre a helyekre tegyem. Szerencsémre ez idő tájt megnyílt egy valódi kávéház az utcában, a tutajosok közt megjelent az első gőzhajó. A kávéházat valami olasz városhoz címezték. A tulajdonosa azelőtt cipőfelsőrészekkel kereskedett s tőle az emberiség a meztelen talpán is járhatott. Az üzlet nem vágott be, mire a mozgékony ember helyszerző irodát nyitott. Itt sem boldogult és ekkor lóügynök lett, de a lovat borral és gabonával komplikálta, minél fogva belebukott. Mint ügynök hozzá szokott ahhoz, hogy egész nap a kávéházban börzézzen, nyitott tehát egy kávéházat. Ami különben többé nem szokatlan Budapesten. Akinek semmiféle üzleti ötlete nincs, az kávéházat nyit. Ahol öt kávéház tisztességesen megélne, ott van tizenöt. Hadd nyomorogjon valamennyi, semhogy egy boldoguljon. Új forrásokat senki se nyit, de a régi források körül ádáz tusa folyik. Három vendég mindjárt az első éjszakákon törzsvendégi körvonalakat öltött. Az első én voltam, a második egy állatorvos, a harmadik egy antikvárius. Hogy én miért éjszakáztam, azt már elmondtam ; az antikvárius azért töltötte ébren az éjszakát, mert egész nap aludt a boltjában s éjjel nem tudott; az állatorvos azért nem feküdt le, mert egész napját állatok közt töltötte s éjszakáit szánta az embereknek. Megbarátkoztunk. A barátságtól a kaláberig csak egy lépés. Harmadnap megtettük ezt a lépést. Ha költő volnék, azt mondanám, hogy a kártyázással egyidejűleg barátságunk derült egére a viszály komor fellegei vonultak. Az állatorvos nem tudta elviselni az úgynevezett pechet és sértő gyanúsítással illetett bennünket. Az antikvárius kárörvendve nézett rám, mintha az állatorvos csak engem bántalmazott volna. Erre dühbe jöttem s az ódondász fejéhez vágtam a kvart ász bólát a kilencessel, a blank makk tízest, a tök ászt, tök tizest és tök királyt. Jélveszthetetlen parti volt! — Ön nem jól tud célozni — szólt hidegvérrel az antikvárius s az állatorvos fejére mutatott. Vártam, mig újra kiosztják a kártyát. Kvint kasszát mondtam, mire az állatorvos ama nézetének adott kifejezést, hogy én és a hamis játék egy anyaméhben születtünk. Erre az indiskrécióra újra dühbe jöttem és most az ő fejéhez repült Európa legszebb fölvétele. Az állatorvos hidegen letörölte homlokáról a kvintkasszát s szólt: Mai számunk 32 oldal.