Budapesti Hírlap, 1898. május (18. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-01 / 120. szám
4 Harmadszori olvasás. A Ház megszavazza harmadszori olvasásban a székes-fehérvár-bicskei helyi érdekű vasút és a bihari helyi érdekű vasút margitta-szilágy-somlyói szárnyvonalának engedelmezéséről, valamint a Japánnal 1897. évi december 5-dikén kötött kereskedelmi és hajózási szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat, nemkülönben a mekkai zarándoklásnál való óvóintézkedések és a persa öbölben szervezendő egészségügyi felügyelet tekintetében követendő eljárás szabályozása iránt 1894. évi április 9 -in Parisban kötött nemzetközi egyezmény, valaamint az ennek függelékét képező és 1897. évi október 30-dikán kelt nyilatkozat és a pestig elleni védekezés tárgyában Velencében 1897. évi március 19-dikén kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. Apró javaslatok. A Ház elfogadott Szerb György előadói ismertetése után a honvédfőparancsnoksági palota berendezésére, továbbá a budapesti honvédkórház és a váci honvédhuszárláktanya kiépítésére, valamint a honvédségi ruházat és felszerelés kiegészítésére szükséges rendkívüli, illetőleg póthitelről a honvédelmi miniszter törvényjavaslatát, végül Neményi Ambrus ismertetése után a Pozsony, Szombathely, Zágráb és Eszék városok részére az 1896 : XXIII. t.-c. 5. §-a alapján engedelmesett rendkívüli házadómentesség tárgyában a pénzügyminiszter jelentését. Már most következik a községi erdők állami kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Bedő Albert előadó: A törvényjavaslat első célja a községek és némely más ezekhez hasonló kisebb terjedelmű erdőbirtokoknak szakszerű kezelését állandóan biztosítani azáltal, hogy azok gazdasági ügyeinek vezetése, törvényhatóságok szerint egyesíthetvén, állami közegek által végeztessenek. .Második célja a törvényjavaslatnak kellő rendelkezésekkel gondoskodni arról, hogy a közbirtokosságok és az ezekhez számított, volt úrbéresek közösen kezelt erdeinél a birtokosok összességét megillető azok az intézkedések legyenek akadálytalanul foganatosíthatók, melyek a tulajdonul birt erdőknek vagyoni értéke és jövedelmezősége szempontjából az illetők részéről saját maguk érdekeiből kifolyólag alkalmazandók. Ezekhez csatlakozik még a javaslat első címében a községi és volt úrbéres erdők kezelésével kapcsolatban álló az az uj intézkedés, mely által az 1879. évi XXXI. törvénycikkben foglalt erdőtörvénynek érvénye kiterjesztetik a volt úrbéreseknek legelői illetőség fejében kiadott azokra az erdeikre, melyek védőerdők vagy föltétlen erdőtalajon álló erdők természetével bírnak, továbbá azokra a kopár területekre, melyek az erdőtörvény alapján erdősíttettek , mint védőerdők kezelendők és azokra a befásításokra, melyek a mezőgazdaságról és mezőerdőségről szóló 1894. évi XII. t.-c. 13. és 14. §-ai a törvényjavaslat 1. §-ban megjelölt birtokosok által létesittetnek. Az törvényjavaslat rendelkezéseinek legjelentékenyebb részét tartalmazó 1. §-nak e) és f) pontjai alatt megjelölt, a törvényhatóságok, városok, egyházak, hitbizományok, részvénytársulatok stb. birtokában levő erdőknek állami kezelés alá való helyezése nem bir állandó tartóssággal, hanem csak föltételes esetekben áll be s ezért mint időhatárhoz kötött és csak közérdekből beálló szükségesség esetében alkalmazandó intézkedés elfogadható. A kezelés költségeinek elvállalása pedig már az első időben évenkint kerek számban 96.000 irt oly terhet hárít az államra, melyet a kisbirtokosoknak kellene viselni. Ajánlja a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, jobbfelől.) Kubinyi Árpád : A javaslat nem számol a tényleges viszonyokkal s ezért benne aggodalmakat támaszt, amelyeket, ha a miniszter el nem oszlat, nem fogadja el a javaslatot. Súlyosnak tartja a javaslatnak azt az intézkedését, amely az erdők kezelésének költségeit meg fogja növeszteni. Helyesebbnek tartaná, ha e javaslat csak az állami közigazgatás rendezése után s az adózás reformjának létesítése után lépne életbe. Reméli, hogy a miniszter felvilágosításai annyi megnyugtatással szolgálnak a szóló számára, hogy a javaslatot elfogadhassa. Barta Ödön: A javaslat majdnem százezer forintnyi új állami megterheltetést jelent, bár a törvény és a házszabály rendeli, hogy ily esetben a pénzügyi bizottság meghallgatandó, a javaslatot mégsem adták ki előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottságnak. Ismeretlen a Ház előtt az is, hogy miből és mely összegekkel fogják dotálni az állítandó új erdészeti hivatalokat. Azt sem tudjuk, mekkora területeknek jut majd ki egy-egy új hivatal. Kétségtelen, hogy a városok egymásra fognak licitálni az új hivatalokért, amint ez a pénzügyi igazgatóságok fölállításánál történt. Hiszi valaki, hogy itt nem a kortes-szempont fog-e dönteni? Fölemlíti a majdánkai 5000 holdas erdőirtás esetét s kérdi, miért nem büntették meg az erdőfelügyelőt s miért nem rendeltek zárt a főispán és a közigazgatási bizottság tagjainak vagyonára. Indítványozza, hogy a javaslatot utasítsák a pénzügyi bizottsághoz. (Helyeslés a szélsőbalon.) Melczer Vilmos: Az 1879-diki erdőtörvényben a messzemenő állami felügyelet rendszere érvényesült, asz helyes is. Az erdőket úgy a közegészség, mint a hagyományok megbecsülésének és a termelés hosszú időre terjedő voltának szempontjából hathatósan kell ellenőrizni. Ámde ez a mostani javaslat már a teljes állami erdészet rendszerén épült föl. Ez már aggodalmat kelt benne, mert az állami beavatkozást a magántulajdonba oly fokozott mértékben biztosítja, hogy azt közgazdasági érdek nem magyarázhatja meg, csakis politikai érdek. Ezért a javaslatot csak föltételesen fogadja el. Kuffy Pál: Barta Ödönnek fáj, hogy az új erdészeti kiadásokhoz hozzá fog járulni az alföldi gazda is, akinek pedig egy akácfája sincs. De hiszen azért vagyunk egységes ország, hogy egymás terhein könnyísünk. Fölhozható volna az is, hogy Felső-Magyarország a társadalmi kérdésben mindig helyt állott és sokszor megtörtént — csak a nemzeti közművelődés ügyét említem — hogy ez nem találkozott a gazdag alföldnek azon rokonszenvével, melyet különösen a magyar nemzeti politikának fejlesztése érdekében talán jogosan várni lehetett és ha Felső-Magyarországon annak az úrbéres gazdának olyan termékeny talaja lenne, mint az alföldi gazdának van, úgy gazdaságát bizonyára saját erejéből rendezné és nem lenne szükség e törvényjavaslat tárgyalására. Azt hiszi, e javaslat megítélésénél nem fog az a szempont érvényesülni, hogy terhelni fogja azokat az alföldieket is, akiknek nincs erdejük. Az úrbéri és közbirtokossági erdők kezelése szempontjából megnyugtatást vár a minisztertől. A vadászat és halászat nagyobb jövedelmet fog hozni, ha e javaslatból törvény lesz s nemzeti szempontból is fontos az erdőkezelés állami ellenőrzése , ezért el is fogadja a javaslatot. Jónás Ödön : Kém helyesli, hogy Barta Ödön nyílt támadást intéz a mármarosi közigazgatás ellen, mert hiszen ismert dolog, hogy Röszner főispán mihelyt az erdőpusztításról értesült, rögtön a legerélyesebb megtorló eljárást indította meg s az ügyet a megye fegyelmi választmányán kívül a büntető bíróság elé is juttatta. A javaslatról szólva, érthetőnek tartja, hogy a jogászképviselők magánjogi szempontból ellenzik a javaslatot,de kéri a jogászokat, mondjanak le egy pillanatra az ideális jogi fölfogásról és szavazzák meg e javaslatot, hogy általa a felvidéki szegény községek vagyoni roncsait megmentsék a jövő számára. Különösen mint mármarosi képviselő kéri erre a Házat. (Helyeslés a jobboldalon). Az elnök a vitát bezárja s öt perc szünetet ad. A szünet után Burány Ignác földmivelési miniszter: Büszke arra, hogy ezt a javaslatot benyújthatta, a mely kétségtelenül nagy közgazdasági érdekeket fog szolgálni. Az egyes szónokok kérdésére reflektálva, Barta Ödönnel szemben hangoztatta, hogy a majdánkai ügyben a járási erdőbiztost azonnal fölfüggesztette s most büntető eljárás van folyamatban. Többet a megtorlás terén nem lehetett csinálni. Fölfüggesztettek egy főszolgabírót és jegyzőt is. A főispán minden tekintetben a miniszter kezére járt és igy ellene semmi kifogása nincs. (Helyeslés jobbról.) Épp a majdánkai erdőpusztítás volt egyik oka annak, hogy ő, a miniszter t. i. sietett e javaslat benyújtásával. A majdánkai erdőpusztítás ugyanis csak akkor derült ki, amikor az állam ennek az erdőségnek a kezelését átvette. Ha valahol lehet ok arra, hogy közérdekből a magánjogot korlátozzuk, akkor legtöbb ok lehet erre az erdők föntartásánál. (Helyeslés jobbról) Fölhozható javaslat ellen, hogy az ítélkezést kiveszi a rendes bíróság kezéből, de ezzel szemben áll az, hogy nem a miniszter, hanem egy másik rendes bíróság, a közigazgatási bíróság fog dönteni s ez az elintézés gyorsaságának javára fog szolgálni. Fölösleges volt a javaslatot a pénzügyi bizottság elé terjeszteni, mert a megokolásból kitetszik, hogy az új hivatalok fölállítása és pénzügyi ellátása mindössze a 60.000 frt több kiadással fogja terhelni a budgetet. Barta határozati javaslatának mellőzésével kéri a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbról.) Barta Ödön ismételt fölszólalása után a többség a javaslatot általánosságban és részleteiben megszavazza. Az elnök: Következnek az interpellációk. Zrínyi Ilona vára. Lukács László pénzügyi miniszter : A maga,s az igazságügyi mininiszter nevében felel Thaly Kálmánnak arra az interpellációjára, amelyben azt kérdezte: van-e tudomása arról, hogy 600 közös katona megszállota a munkácsi várat? A miniszter azt válaszolta, hogy Thalyt tévesen informálták, mert a dolog így áll: a kassai VI. hadtest parancsnoksága írást intézett a kormányhoz, elmondván abban, hogy Munkácson nem lehet a tartalékosokat megfelelő módon elhelyezni, kérte tehát a pénzügyminisztertől ideiglenes használatra a munkácsi várat. A miniszter a vár föntartásának a szempontjából is szívesen teljesítette ezt a kérést. A helyiségeket leltár mellett adta át a katonaságnak, a föltartás kötelezettségével. Ki van kötve az is, hogy a milleniumi szoborhoz mindenkor hozzáférjen a közönség. A hadügyi kormány nem támasztott jogi igényt e várhoz. Ha nem volt sértő a nemzeti kegyeletre, hogy ez a vár fegyház volt, nem lehet sértő az sem, ha ideiglenesen kaszárnyának adják ki. Thaly Kálmán : Hosszabban válaszol a miniszter beszédére, amelyben hangoztatja, hogy már az is sértő volt a nemzeti kegyeletre, hogy a szabadság várát gonosztevők börtönévé aljasították. Épp ily sértő, hogy most a váron a kétfejű sas kivalog. Miért nem helyezték el ezeket a katonákat az alsó várban s miért helyezték éppen a Zrinyi Ilona termeibe ? A milleniumi emléket — ezt erősen állítja — csakis a kaszárnyalátogatás óráiban szabad meglátogatni. A választ, igy végzi, nemcsak tudomásul nem vehetem, hanem mint a nemzeti kegyeletre nézve sértőt, a nemzetre nézve szégyellítőt, a magyar turul madárt a kétfejű sas szárnyai alá bujtatót, semmi körülmények közt tudomásul venni hajlandó nem vagyok és kérem a t. miniszter urat, hogy mielőtt a pestis ott kiütne a katonaság közt az említett rossz csatornák miatt, akik maguk is szeretnének onnan szabadulni, tudván, hogy az egészségtelen, méltóztassék azon lenni, hogy a hegyi várból a csapatok kiszállítása és a vár alatt levő helyiségekbe elhelyezése mentül előbb megtörténjék és a vár helyiségei, az ott levő termek átadassanak arra a célra, mely az ott emelt millenáris emlékszobor kegyeleti tényével összeegyeztethető. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A többség a választ tudomásul veszi. A hajdúböszörményi népgyűlés. Kossuth Ferenc: Hajdú-Böszörmény város elöljárósága és közönsége holnapra népgyűlést hívott össze, hogy azon a polgárság politikai gondolkozásához híven az önálló vámterület s az önálló bank mellett állást foglaljon. A függetlenségi pártot is meghívták e gyűlésre, amelynek előkészítésére sok gondot és fáradságot fordítottak. Most pedig az utolsó pillanatban a belügyminiszter táviratilag megtiltotta a gyűlés megtartását. Honnan vette erre a jogot a belügyminiszter ? Perczel Dezső belügyminiszter: Azonnal megadja azt a válaszát, hogy holnap május elseje lesz, a szocialistáknak nagy napja, már pedig a múlt kormány kiadta azt a rendeletet, mely szerint május elsején sehol az országban nem szabad gyűlést tartani; a mostani kormány április 19-én kiadott iratában ennek a rendeletnek föntartását elrendelte. Miért választotta a Kossuth-párt épp ezt a napot ? (Helyeslés jobbról. Ellenmondás a szélsőbalon.) Félő volt, hogy holnap a Kossuthék gyűlését a szocialisták megzavarták volna , ezért tiltotta el ő a böszörményi népgyűlést. (Tetszés jobbról.) Kossuth Ferenc : Ez a feleleti semmikép nem kielégítő. Nem veszi tudomásul. A többség tudomásul veszi. Az elnök az ülést hét órakor bezárja. BUDAPESTI HIRLAP. (120. sz.) 1808. május 1. Kvóta és kiegyezés. — Bécsi munkatársunk telefonjelentése. — Bécs, ápr. 30. Az osztrák kvótabizottság tegnapi ülésében Beer Adolf dr. javaslatához képest nem fogadta el a magyar kvótabizottság javaslatát. Az osztrák bizottság azt az álláspontot foglalta el, hogy miként 1867 óta soha, most sem fogadhatja el azt a számítási alapot, melyet a magyarok ajánlanak, t. i. az egyenes és közvetett adók bruttó jövedelmeit. Az osztrák kvótabizottság ülésében az a nézet jutott érvényre, hogy ha a magyar bizottság nem követelte volna az osztrákok elvi hozzájárulását a magyar számítási alaphoz, hanem pozitív javaslattal állott volna elő, akkor mindenesetre belementek volna az érdemleges tárgyalásba. Akármilyen pozitív javaslatot ajánlottak volna a magyarok, számszerűleg bár a legminimálisabbat is, az osztrák bizottság belement volna tárgyalásába, de elvi vitákat ezidőszerint meddőnek tart. Ez, okból írásbeli üzenetváltás nem is lesz több, hanem az osztrák bizottság ugyanabban az üzenetben, amelyben határozatáról értesíti a magyar kvótabizottságot, azzal a javaslattal fog előállani, hogy folytassák a tárgyalásokat szóbelileg. Ezek a szóbeli tárgyalások azonban — már most bizonyosnak mondható — szintén nem fognak eredményre vezetni és így nem fog egyéb hátra maradni, mint hogy a két kormány egyezzék meg a jövő kvóta iránt. A két kvótabizottság megegyezését most is az teszi lehetetlenné, ami mindig akadálya volt, hogy a két bizottság nem tudott közös számítási alap iránt megegyezni. Az osztrák kvótabizottság egy kiváló tagja mondta nekem ma, hogy az osztrákok törekvése mindenkor