Budapesti Hírlap, 1898. május (18. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

4 Harmadszori olvasás. A Ház megszavazza harmadszori olvasásban a székes-fehérvár-bicskei helyi érdekű vasút és a bihari helyi érdekű vasút margitta-szilágy-somlyói szárnyvonalának engedelmezéséről, valamint a Ja­pánnal 1897. évi december 5-dikén kötött kereske­delmi és hajózási szerződés becikkelyezéséről szóló törvény­javaslatokat, nemkülönben a mekkai zarán­­d­oklásnál való óvóintézkedések és a persa öbölben szervezendő egészségügyi felügyelet tekintetében követen­dő eljárás szabályozása iránt 1894. évi áp­­rilis 9 -i­­n Parisban kötött nemzetközi egyez­mény, valaamint az ennek függelékét képező és 1897. évi október 30-dikán kelt nyilatkozat és a pestig elleni védekezés tárgyában Velencében 1897. évi március 19-dikén kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. Apró javaslatok. A Ház elfogad­ott Szerb György előadói ismer­tet­ése után a h­onvédfőparancsnoksági palota beren­dezésére, továbbá a budapesti honvédkórház és a váci honvédhuszárláktany­a kiépítésére, valamint a honvédségi ruházat és felszerelés kiegészítésére szükséges rendkívüli, illetőleg póthitelről a honvé­delmi miniszter törvényjavaslatát, végül Nem­ényi Ambrus ismertetése után a Pozsony, Szombathely, Zágráb és Eszék városok részére az 1896 : XXIII. t.-c. 5. §-a alapján engedelmesett rendkívüli ház­adómentesség tárgyában a pénzügyminiszter je­lentését. Már most következik a községi erdők állami kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Bedő Albert előadó: A törvényjavaslat első célja a községek és némely más ezekhez hasonló kisebb terjedelmű erdőbirtokoknak szakszerű­ keze­lését állandóan biztosítani az­által, hogy azok gaz­dasági ügyeinek vezetése, törvényhatóságok szerint egyesíthetvén, állami közegek által végeztessenek. .Második célja a törvényjavaslatnak kellő rendel­kezésekkel gondoskodni arról, hogy a közbirtokos­ságok és az ezekhez számított, volt úrbéresek kö­zösen kezelt erdeinél a birtokosok összességét meg­illető azok az intézkedések legyenek akadálytalanul foganatosíthatók, melyek a tulajdonul birt erdőknek vagyoni értéke és jövedelmezősége szempontjából az illetők részéről saját maguk érdekeiből kifolyó­lag alkalmazandók. Ezekhez csatlakozik még a javaslat első címében a községi és volt úr­béres­ erdők kezelésével kapcsolatban álló az az uj intézkedés, mely által az 1879. évi XXXI. törvénycikkben foglalt erdőtörvénynek érvénye kiterjesztetik a volt úrbéreseknek le­gelői illetőség fejében kiadott azokra az er­­deikre, melyek védőerdők vagy föltétlen erdő­­talajon álló erdők természetével bírnak, továbbá azokra a kopár területekre, melyek az erdőtörvény alapján erdősíttettek , mint védőerdők kezelendők és azokra a befásításokra, melyek a mezőgazdaság­ról és mezőerdőségről szóló 1894. évi XII. t.-c. 13. és 14. §-ai a törvény­javaslat 1. §-ban megjelölt birtokosok által létesittetnek. Az törvényjavaslat ren­delkezéseinek legjelentékenyebb részét tartalmazó 1. §-nak e) és f) pontjai alatt megjelölt, a törvény­­hatóságok, városok, egyházak, hitbizományok, rész­vénytársulatok stb. birtokában levő erdőknek állami kezelés alá való helyezése nem bir állandó tartósság­gal, hanem csak föltételes esetekben áll be s ezért mint időhatárhoz kötött és csak közérdekből beálló szükségesség esetében alkalmazandó intézkedés elfo­gadható. A kezelés költségeinek el­vállalása pedig már az első időben évenkint kerek számban 96.000 irt oly terhet hárít az államra, melyet a kisbirtokosoknak kellene viselni. Ajánlja a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, jobbfelől.) Kubinyi Árpád : A javaslat nem számol a tényleges viszonyokkal s ezért benne aggodalmakat támaszt, a­melyeket, ha a miniszter el nem oszlat, nem fogadja el a javaslatot. Súlyosnak tartja a javaslatnak azt az intézkedését, a­mely az erdők kezelésének költségeit meg fogja növeszteni. Helye­sebbnek tartaná, ha e javaslat csak az állami köz­­igazgatás rendezése után s az adózás reformjának létesítése után lépne életbe. Reméli, hogy a minisz­ter felvilágosításai annyi megnyugtatással szolgál­nak a szóló számára, hogy a javaslatot elfo­gadhassa. Barta Ödön: A javaslat majdnem százezer for­intnyi új állami megterheltetést jelent, bár a tör­vény és a házszabály rendeli, hogy ily esetben a pénzügyi bizottság meghallgatandó, a javaslatot még­sem adták ki előzetes tárgyalás végett a pénz­ügyi bizottságnak. Ismeretlen a Ház előtt az is, hogy miből és mely összegekkel fogják dotálni az állítandó új erdészeti hivatalokat. Azt sem tudjuk, mekkora területeknek jut majd ki egy-egy új hiva­tal. Kétségtelen, hogy a városok egymásra fognak licitálni az új hivatalokért, a­mint ez a pénzügyi igazgatóságok fölállításánál történt. Hiszi valaki, hogy itt nem a kortes-szempont fog-e dönteni? Fölemlíti a majdánkai 5000 holdas erdőirtás esetét s kérdi, miért nem büntették meg az erdőfelügyelőt s miért nem rendeltek zárt a főispán és a közigaz­gatási bizottság tagjainak vagyonára. Indítványozza, hogy a javaslatot utasítsák a pénzügyi bizottság­hoz. (Helyeslés a szélsőbalon.) Melczer Vilmos: Az 1879-diki erdőtörvény­ben a messzemenő állami felügyelet rendszere ér­vényesült, asz helyes is. Az erdőket úgy a köz­egészség, mint a hagyományok megbecsülésének és a termelés hosszú időre terjedő voltának szempont­jából hathatósan kell ellenőrizni. Ámde ez a mos­tani javaslat már a teljes állami erdészet rendszerén épült föl. Ez már aggodalmat kelt benne, mert az állami beavatkozást a magántulajdonba oly fokozott mértékben biztosítja, hogy azt közgazdasági érdek nem magyarázhatja meg, csakis politikai érdek­. Ezért a javaslatot csak föltételesen fogadja el. Kuffy Pál: Barta Ödönnek fáj, hogy az új erdészeti kiadásokhoz hozzá fog járulni az alföldi gazda is, a­kinek pedig egy akácfája sincs. De hiszen azért vagyunk egységes ország, hogy egy­más terhein könnyí­sü­nk. Fölhozható volna az is, hogy Felső-Magyarország a társadalmi kérdésben mindig helyt állott és sokszor megtörtént — csak a nemzeti közművelődés ügyét említem — hogy ez nem találkozott a gazdag alföldnek azon rokon­­szenvével, melyet különösen a magyar nemzeti politikának fejlesztése érdekében talán jogosan várni lehetett és ha Felső-Magyarországon annak az úrbéres gazdának olyan termékeny talaja lenne, mint az alföldi gazdának van, úgy gazdaságát bi­zonyára saját erejéből rendezné és nem lenne szük­ség e törvényjavaslat tárgyalására. Azt hiszi, e ja­vaslat megítélésénél nem fog az a szempont érvé­nyesülni, hogy terhelni fogja azokat az alföldieket is, a­kiknek nincs erdejük. Az úrbéri és közbirto­­kossági erdők kezelése szempontjából megnyugta­tást vár a minisztertől. A vadászat és halászat na­gyobb jövedelmet fog hozni, ha e javaslatból tör­vény lesz s nemzeti szempontból is fontos az erdő­­kezelés állami ellenőrzése , ezért el is fogadja a ja­vaslatot. Jónás Ödön : Kém helyesli, hogy Barta Ödön nyílt támadást intéz a mármarosi közigazgatás ellen, mert hiszen ismert dolog, hogy Röszner fő­ispán mihelyt az erdőpusztításról értesült, rögtön a legerélyesebb megtorló eljárást indította meg s az ügyet­ a megye fegyelmi választmányán kívül a büntető bíróság elé is juttatta. A javaslatról szólva, érthetőnek tartja, hogy a jogászképviselők magán­jogi szempontból ellenzik a javaslatot,­­de kéri a jogászokat, mondjanak le egy pillanatra az ideális jogi fölfogásról és szavazzák meg e javaslatot, hogy általa a felvidéki szegény községek vagyoni roncsait megmentsék a jövő számára. Különösen mint mármarosi képviselő kéri erre a Házat. (He­lyeslés a jobboldalon). Az elnök a vitát bezárja s öt perc szü­netet ad. A szünet után Burány­ Ignác földmivelési miniszter: Büszke arra, hogy ezt a javaslatot be­nyújthatta, a m­ely­ kétségtelenül nagy közgazdasági érdekeket fog szolgálni. Az egyes szónokok kérdé­sére reflektálva, Barta Ödönnel szemben hangoztatta, hogy a majdánkai ügyben a járási erdőbiztost azonnal fölfüggesztette s most büntető eljárás van fo­lyamatban. Többet a megtorlás terén nem lehetett csinálni. Fölfüggesztettek egy főszolgabírót és jegy­­zőt is. A főispán minden tekintetben a miniszter kezére járt és igy ellene semmi kifogása nincs. (Helyeslés jobbról.) Épp a majdánkai erdőpusztítás volt egyik oka annak, hogy ő, a miniszter t. i. sietett e javaslat benyújtásával. A majdánkai erdő­­pusztítás ugyanis csak akkor derült ki, a­mikor az állam ennek az erdőségnek a kezelését átvette. Ha valahol lehet ok arra, hogy közérdekből a magán­jogot korlátozzuk, akkor legtöbb ok lehet erre az erdők föntartásánál. (Helyeslés jobbról) Fölhoz­ható javaslat ellen, hogy az ítélkezést kiveszi a rendes bíróság kezéből, de ezzel szemben áll az, hogy nem a miniszter, hanem egy másik rendes bíróság, a közigazgatási bíróság fog dönteni s ez az elintézés gyorsaságának javára fog szol­gálni. Fölösleges volt a javaslatot a pénzügyi bizottság elé terjeszteni, mert a megokolásból ki­tetszik, hogy az új hivatalok fölállítása és pénzügyi ellátása mindössze a 60.000 frt több kiadással fogja terhelni a budgetet. Barta határozati javaslatának mellőzésével kéri a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbról.) Barta Ödön ismételt fölszólalása után a több­ség a javaslatot általánosságban és részleteiben megszavazza. Az elnök: Következnek az interpellációk. Zrínyi Ilona vára. Lukács László pénzügyi miniszter : A maga,­s az igazságügyi mininiszter nevében felel Thaly Kálmánnak arra az interpellációjára, a­melyben azt kérdezte: van-e tudomása arról, hogy 600 közös katona megszállota a munkácsi várat? A miniszter azt válaszolta, hogy Thalyt tévesen informálták, mert a dolog így áll: a kassai VI. hadtest parancs­noksága írást intézett a kormányhoz, elmondván abban, hogy Munkácson nem lehet a tartalékosokat megfelelő módon elhelyezni, kérte tehát a pénz­­ügyminisztertől ideiglenes használatra a munkácsi várat. A miniszter a vár föntartásának a szempont­jából is szívesen teljesítette ezt a kérést. A helyi­ségeket leltár mellett adta át a katonaságnak, a föltartás kötelezettségével. Ki van kötve az is, hogy a milleniumi szoborhoz mindenkor hozzáférjen a közönség. A hadügyi kormány nem támasztott jogi igényt e várhoz. Ha nem volt sértő a nemzeti kegyeletre, hogy ez a vár fegyház volt, nem lehet sértő az sem, ha ideiglenesen kaszárnyának ad­ják ki. Thaly Kálmán : Hosszabban válaszol a mi­niszter beszédére, a­melyben hangoztatja, hogy már az is sértő volt a nemzeti kegyeletre, hogy a szabadság várát gonosztevők börtönévé aljasították. Épp ily sértő, hogy most a váron a kétfejű sas kivalog. Miért nem helyezték el ezeket a katonákat az alsó várban s miért helyezték éppen a Zrinyi Ilona termeibe ? A milleniumi emléket — ezt erő­sen állítja — csakis a kaszárnyalátogatás óráiban szabad meglátogatni. A választ, igy végzi, nemcsak tudomásul nem vehetem, hanem mint a nemzeti kegyeletre nézve sértőt, a nemzetre nézve szégye­­llítőt, a magyar turul madárt a kétfejű sas szárnyai alá bujtatót, semmi körülmények közt tudomásul venni hajlandó nem vagyok és kérem a t. miniszter urat, hogy mielőtt a pestis ott kiütne a katonaság közt az említett rossz csatornák miatt, a­kik ma­guk is szeretnének onnan szabadulni, tudván, hogy az egészségtelen, méltóztassék azon lenni, hogy a hegyi várból a csapatok kiszállítása és a vár alatt levő helyiségekbe elhelyezése mentül előbb megtör­ténjék és a vár helyiségei, az ott levő termek át­adassanak arra a célra, mely az ott emelt millená­ris emlékszobor kegyeleti tényével összeegyeztet­hető. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A többség a választ tudomásul veszi. A hajdú­böszörményi népgyűlés. Kossuth Ferenc: Hajdú-Böszörmény város elöljárósága és közönsége holnapra népgyűlést hívott össze, hogy azon a polgárság politikai gon­dolkozásához híven az önálló vámterület s az önálló bank mellett állást foglaljon. A függetlenségi pár­tot is meghívták e gyűlésre, a­melynek előkészíté­sére sok gondot és fáradságot fordítottak. Most pedig az utolsó pillanatban a belügyminiszter táv­iratilag megtiltotta a gyűlés megtartását. Honnan vette erre a jogot a belügyminiszter ? Perczel Dezső belügyminiszter: Azonnal megadja azt a válaszát, hogy holnap május elseje lesz, a szocialistáknak nagy napja, már pedig a múlt kormány kiadta azt a rendeletet, mely szerint május elsején sehol az országban nem szabad gyű­lést tartani; a mostani kormány április 19-én ki­adott iratában ennek a rendeletnek föntartását el­rendelte. Miért választotta a Kossuth-párt épp ezt a napot ? (Helyeslés jobbról. Ellenmondás a szélső­balon.) Félő volt, hogy holnap a Kossuthék gyűlé­sét a szocialisták megzavarták volna , ezért tiltotta el ő a böszörményi népgyűlést. (Tetszés jobbról.) Kossuth Ferenc : Ez a feleleti semmikép nem kielégítő. Nem veszi tudomásul. A többség tudomásul veszi. Az elnök az ülést hét órakor bezárja. BUDAPESTI HIRLAP. (120. sz.) 1808. május 1. Kvóta és kiegyezés. — Bécsi munkatársunk telefonjelentése. — Bécs, ápr. 30. Az osztrák kvótabizottság tegnapi ülésé­ben Beer Adolf dr. javaslatához képest nem fogadta el a magyar kvótabizottság javaslatát. Az osztrák bizottság azt az álláspontot fog­lalta el, hogy miként 1867 óta soha, most sem fogadhatja el azt a számítási alapot, melyet a magyarok ajánlanak, t. i. az egyenes és köz­vetett adók bruttó jövedelmeit. Az osztrák kvótabizottság ülésében az a nézet jutott ér­vényre, hogy ha a magyar bizottság nem kö­vetelte volna az osztrákok elvi hozzájárulását a magyar számítási alaphoz, hanem pozitív javaslat­tal állott volna elő, akkor mindenesetre bele­mentek volna az érdemleges tárgyalásba. Akár­milyen pozitív javaslatot ajánlottak volna a magyarok, számszerűleg bár a legminimálisab­­bat is, az osztrák bizottság belement volna tárgyalásába, de elvi vitákat ezidőszerint meddő­nek tart. Ez, okból írásbeli üzenetváltás nem is lesz több, hanem az osztrák bizottság ugyan­abban az üzenetben, a­melyben határozatáról értesíti a magyar kvóta­bizottságot, azzal a javaslattal fog előállani, hogy folytassák a tárgyalásokat szóbelileg. Ezek a szóbeli tár­gyalások azonban — már most bizonyosnak mondható — szintén nem fognak eredményre vezetni és így nem fog egyéb hátra maradni, mint hogy a két kormány egyezzék meg a jövő kvóta iránt. A két kvótabizottság megegyezését most is az teszi lehetetlenné, a­mi mindig akadálya volt, hogy a két bizottság nem tudott közös számítási alap iránt megegyezni. Az osztrák kvótabizottság egy kiváló tagja mondta nekem ma, hogy az osztrákok törekvése mindenkor

Next