Budapesti Hírlap, 1898. július (18. évfolyam, 180-209. szám)

1898-07-03 / 182. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP. (182. sz.) 1898, juliua 3. tató helybeli, valamint vidéki előfizetőinket se arra kérjük, hogy régi elmüket velünk tudatni szíveskedjenek, nehogy a lap küldése fenn­akadást szenvedjen. 1 35“ Nyáron az egész fürdő-évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még­ akkor is, ha többször változtatják tartózkodásuk helyét. USS-- A főváros környékén lévő nya­ralókba idejében, pontosan vitetjük a lapot. Az eldobott levélboríték. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jul. 2. Conan Doyle, a hires regény­iró érdekfeszítő detektív-történetei néha megvalósulnak az életben is. Egy ilyen rendkívül romantikus, de azért igaz tolvaj-fogás történt nemrég, a­melyben a főszerep a budapesti főkapitányságnak jutott, de az esemény Stockholmban kezdődött és végződött. Mindössze ötven angol fontnyi lopásról van szó, de azért a dolog mégis annyira szövevényes, mint valami nagyszabású bűncselekmény . A Stockholmi rendőrigazgató nemrég éppen hivatalában dolgozott, a­mikor táviratot adtak át neki. A távirat szövege ez: Értesítjük, hogy Stockholmban egy gazdag angol utazótól egy darab ötven ionos banki jegyet loptak el. A tolvaj még Stockholmban tartózkodik. Neve: Horn József. Személyleírása: Magas, csontos, hajlott orrú, barna hajú és bajuszú, álla borotvált, elül két, felső foga hiány­zik, sűrűn pislog, kora harmincöt év, beszél magyarul, németül, franciául, angolul. Arcképét postával elküldtük. A budapesti főkapitányság. A rendőr-igazgatót szörnyen meglepte a táv­irat. Nem fért a fejébe, hogyan tudja a budapesti rendőrség azt, a­miről még a stockholmi sem tud. Lehetetlen dolognak tartotta s már éppen félre akarta dobni a táviratot, a­mikor kopogtattak ajta­ján. Egy idegen lépett be. — Williams Wattson vagyok Londonból — mutatkozott be. — Mi tetszik ? — Négy nappal ezelőtt elloptak tőlem egy ötven fontos bankjegyet. A rendőrigazgatót ez a kijelentés még jobban meglepte, mint az említett távirat. Tehát igaz. Ör­döge van a budapesti rendőrségnek, tisztára boszor­kányság. Sokáig szólni sem tudott, végre átnyúj­­totta az angolnak a budapesti telegramot. Még a Hegmás angol is kiesett nyugodtságá­ból, mert összecsapta kezét és olyas­valamit emlí­tett, hogy ez telepátia. De hát a följelentés meg­történt, a helyes nyom megadatott, a rendőrigaz­gató tehát megbízta detektívjeit Horn József kézre­­kerítésére.* A budapesti államrendőrség egyik legügye­sebb kapitánya, a­kinek nevéhez sok komplikált bű­ncselekvény földerítése fűződik s nemrég a Koronaherceg­ utcában sétált déltájban. Civilruhát viselt s nyugodtan szivarozgatva járkált és néze­gette az elegáns publikumot. Egyszerre észreveszi, hogy szemben vele az illatszerkereskedőtől egy gyönyörű szőke úriasszony jön ki, kezében kis csomaggal. A küszöbön megállt s úgy látszik nem akarta kezében tartani a csomagot, mert zsebébe dugta. E közben pedig kivett onnan egy levélborí­­tékot. Egy pillantást vetett rá, aztán kettészakítva eldobta. — Ki is ez a nő ? kérdezte magától a kapitány. Oly ismerős. Hopp­á már emlékszem rá, egy nemzetközi zsebtolvaj felesége. Most már érdekelte, mit dobott el az asszony. Fölvette a papirost, a­melynek egyik oldala pecsé­tes volt, a másikra pedig ez a cím volt írva: I. posta restante, Budapest. A postabélyegzőn Stock­holm városa volt olvasható. A borítókon meg volt jegyezve, hogy ötven angol font sterling a tartalma. A rendőrkapitány követte a szép asszonyt, a­ki egy férfival a Kossuth Lajos­ utcába fordult, aztán betért egyik bankházba. Tiz perc múlva ki­jöttek s a kapitány sietve bem­ent a bankba. Bemu­tatta magát, aztán megkérdezte : — Mit csinált itt ez az asszony ? — Ezt az ötven fontos bankjegyet vál­tott be. — Köszönöm, tegye félre a bankjegyet, mert lehet, hogy elkérjük. Azzal kiment az utcára s csakhamar megint az asszony nyomában volt, a ki aztán egymaga ment Rottenbiller­ utcai lakására. A kapitány meg­jegyezte a házszámot, a házmesternél megtudta, hogy nem tévedett, mert az asszony csakugyan az, a kinek nézte: Horn József nemzetközi tolvaj felesége. Rögtön frakkerbe ült s a főkapitányságra hajtatott. Jelentést tett a különös dologról a főkapitánynak, a ki megbízta a további kuta­tással. A rendőrkapitány most már haza ment, föl­vette uniformisát és elhajtatott Horn Józsefnéhez. Az asszony nagyon megijedt, a­mikor belépett hozzá. — Hol a férje ? kérdezte a kapitány. — Nem tudom. — Akkor sajnálom, nem tehetek önért sem­mit. Tudja meg, hogy Amszterdamban egy milliós ékszerlopás­ történt négy nappal ezelőtt s az oda­való rendőrség Horn Józsefre gyanakszik. — Az nem lehet igaz, az én uram Stock-­ hóimban volt akkor. — Az már más, akkor ne féljen semmit, nem lesz baja. De mivel bizonyíthatja, hogy Stock­holmban van ? — Ma kaptam tőle pénzt. Itt a boríték. — Zsebébe nyúlt, de aztán ijedten ütött a homlokára. — Szent Isten, eldobtam. A rendőrkapitány erre elővette tárcájából a megtalált borítékot. — Ez volt az ? — Ez, kiáltotta örömmel az asszony­. A rendőrkapitány ügyesen zsebre tette Horn Józsefnek az asztalon levő arcképét, aztán barátsá­gosan elvált az asszonytól, a­ki még hálálkodott is neki. Ez a története annak a titokzatos táviratnak, a­mely annyira meglepte a stokholmi rendőrigazga­tót és a meglopott angolt. * A távirat elküldése után vató nap a következő táviratot kapta a főkapitányság. Távirati­­értesítése nyomán éjszaka letart­ózt­at­ták Horn Józsefet. Lopást megvallotta. Gratulálok az önök ügyességéhez és köszönet érte. A stokholmi rendőrigazgató. N A PI H I R E K. Budapest, jul. 2. — Aa idő. Budapesten az idő derült, a hő­mérséklet 19­ fok volt, a levegő nyomása 02 3 mm. — Magyarul szög időjárása száraz, kivéve Erdélyt, a hol esős. Legmelegebb volt Cirkvenicán 23 fok, leghidegebb Késmárkon 14­5 fok. — Európá­ban az időjárás délkeleten esős, különben száraz. Legmelegebb volt Brindiziben 25 fok, leghidegebb Shieldsben 11­­7 fok. Bécsben 17­4, Rómában 207, Parisban 177, Berlinben 14­9, Péterváron 16’7, Konstantinápolyban 23­ 7 fok volt a hőmérsék. — Jóslás: Északnyugati szelekkel változó, enyh­e idő várható, helyenkint esővel. — (A király és a királyné.) A király és a királyné — mint tudósitónk Bécsből táviratozza — délután hosszabb időre Ischlbe érkezett. A királyi párt a pályaudvaron a hatóságok vezetői, a papság és a tisztviselői kar fogadta. A pályaudvartól a villáig a közönség és a tanuló ifjúság állott sor­falat. A felséges asszony egyelőre csak két hétig marad Ischlben, azután a Majna-Frankfurt mel­letti Nauheim fürdőbe utazik, hova julius tizen- hatodikára várják. Ma délután érkeztek meg Ischlbe Ferenc Szalvátor kir. herceg és Mária Valéria kir. hercegnő is.­­ (Személyi hírek.) I.vaiv V. herceg buda­pesti orosz fökonzul, tegnap megtekintette a keres­kedelmi muzeum kiállítását. — Arenberg Károlyné hercegné ma ivánkai birtokáról több hétre Trencsén- Teplicre érkezett. — Erdély Sándor igazságügy­­miniszter ma Versecre érkezett veje Pálffy főispán látogatására. — Bevertem gróf osztrák-magyar nagy­követet, ki most kezdi meg szabadságidejét, a pápa kihallgatáson fogadta.­­ (Zichy Jenő gróf Szibériában.) Szibériá­ból, Tobolsekból jelentik, hogy Zichy Jenő gróf ma expedíciójával együtt oda érkezett. Az expedíciót útközben nem érte semmi baj,jj tagjai teljes szám­ban és jó egészségben érkeztek Tobolszkba.­­ (A királyné betegsége.) Régibb idő óta az a hír terjedt el, hogy felséges asszonyunk, Erzsébet királyné beteg. A felsé­ges asszonynak nem volt maradása sehol, hol itt, hol amott jelent meg, de huzamosabb ideig sehol sem volt képpes tartózkodni. Álla­potáról sok aggasztó hír terjedt már el, de senki sem tudta, hogy a királynénak tulajdon­képpen mi a baja. A félhivatalos Bad. Tud, ma ezt jelenti a királyné betegségéről. A királyné ő felsége július közepén Nau­heim fürdőbe megy. A felséges asszony már régóta anémiában szenved, a­melyet a télen súlyos idegláb (neuritis) s az ehhez járuló, hetekig tartó álmatlanság tetemesen fokozott, úgy, hogy némi szívtágadás állott be, a­mely azonban nyugodt élet­mód mellett aggodalomra nem ad okot. Mindazonáltal az orvosok sürgősen tanácsolták, hogy ő felsége keresse föl a nevezett fürdőt és vesse magát alá az ott gy­akorolt szivizomerősítő kezelési mód­szernek. A félhivatalos jelentéshez bécsi tudósítónk még ezeket jelenti: A felséges asszonyon legelő­­ször két év előtt mutatkoztak a szivtágulás szimp­­tómái, a­mikor Biarritzban tartózkodott. Az erős roham aggasztotta a környezetet, azért nyom­ban táviratilag értesítették a királyt, a­ki azon­nal el is utazott Biarritzba és rábírta a királynét, hogy több és jobb táplálékot szedjen A szívtágu­lás kíséretében anemia (vérszegénység mutatko­zott, sőt alkalmasint az okozta a szívbajt; a vér­­szegénység maga pedig a helytelen táplálko­zási módból származott. Egyébként még ma sem táplálkozik a felséges asszony úgy, a­mint egészsége megkívánná. Keveset eszik, néha egész délutánokon át egy kis fagylalt vagy tej az egyedüli tápláléka. Ha néha nap­ján szilárd táplálékot szed is, akkor a legközelebbi huszonnégy órán belül semmi egyebet nem eszik. Orvost sem akart tűrni eddig maga mellett. Ha mégis sikerült rábírni, hogy úgy táplálkozzék, a­mint kell s ha ily módon jobban érezte magát, mindjárt a régi életmódjához tért vissza. Azt is megérttet­­ték a felséges asszonynyal, hogy a hosszabb séták, a­melyeket tenni szokott, éppenséggel nem előnyösek az egészségére. Csakugyan, a meráni sétákon a királyné mindjárt kifáradt, azért megszaporították a sétákra használt uta­kon a padok számát és — a­mi azelőtt soha sem történt — kéznél tartották a kocsit is. A sétá­kon őfelsége semmiféle idegennel nem akart talál­kozni, azért a parkban szigorúan tilos volt a tartózkodás. Most Nanhaimban persze nem fog a királyasszony olyan nagy sétákat tehetni. Hogy kedves szórakozása hiányát valahogy pótolják, azt ajánlották a királynénak, foglalkoz­zék ismét a görög nyelvvel. A királyné csakugyan hozzá is fog Shakespeare drámáinak görögre való fordításához. Azt is ajánlották, hogy kísértse meg leírni távoli, tengerentúli utazásain tett ta­pasztalatait. Állapota azonban a tavalyihoz képest mégis annyiban javult, hogy most álmatlansága meglehetősen alábbhagyott. Közvetetten rosszab­bodás beállásától nem kell tartani. A félhiva­­talo­s értesítés okáról azt jelenthetjük, hogy annak célja előkészíteni a külföldi udvarokat arra, ha netalán a felséges asszony egészségi állapota miatt az őszi császárjubileum ünnep­ségén meg nem jelenhetnék.­­ (A király birtokvásárlása.) Bécsből je­lenti tudósítónk telefonon, hogy a király meg szándékozik venni a Klostern­euburg melletti Brohs­­dorf kastélyt, a­mely azelőtt Ch­ambord gróf tulaj­dona volt. A felséges úr azért akarja megvásárolni a kastélyt és a hozzá tartozó nagy­birtokot, hogy azt leányának, Mária Valéria királyi hercegasz­­szonynak adja ajándékba. Ily módon a királyi nagyapa közelebb volna unokáihoz, mert most, mint tudjuk, Ferenc Szalvátor kir. herceg, a király veje és családja, Welsben tartózkodnak. — (A kereskedelmi miniszter audienciája.) Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter julius és augusztus hónapokban a szokásos kihallgatást nem tartja meg. — (A herceg kára.) Schönborn Zsigmond herceg megjelent ma reggel a főkapitányságon s elmondta, hogy junius 27-én a déli vasúton a fő­városba érkezett. Fiakeren hajtatott a Damjanich­­utcába. E közben eltűnt mellőle fekete kézitáskája, a melyben háromezer forintot érő ékszerek voltak. Azt hiszi, hogy vagy elvesztette, vagy ellopták tőle. A táska tartalma: egy kívülről ezüstös, belül

Next