Budapesti Hírlap, 1898. szeptember (18. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-01 / 241. szám
Budapest, 1898. XVIII. évfolyam 241. sz. Csütörtök, szeptember 1. megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 1 írt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyenszámára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIEL ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetését kikelülöitítil: ligyMMtn háj JéutMerot 5. n. s. oldalán. Apróhirdetések ára.: Egy szó 8 kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparellje számítással díjszabás szerint. Bánffy báró veresége. Budapest, aug. 31. Mindaz, amire nézve, a Reichsrath összehívásán kívül, megállapodás történt, ma még titok. Hogy ez a titkolózás, mennyire nem illik bele az alkotmányos élet keretébe és mennyire nem felel meg annak a jogos várakozásnak, amelylyel a nemzet el van telve, azzal ma nem kívánunk foglalkozni. De mert a nemzet nagy érdekét, amely e titkos megállapodások mögött félve rejtőzik el, védnünk kell, kényszerültek vagyunk azzal a kevés, de valamennyire ismert ténynyel foglalkozni, amely a lapok jelentéseiből és a ravasz módon megszerkesztett kormánynyilatkozatokból kitűnik. Másnak, mint a mulasztás bűnének, nem nevezhetjük azt, hogy a két kormány még csak mostanában tudott megállapodni arra nézvést, mi történjék, minő elvek alapján, minő politikai taktikával s minő közjogi formákban intézkedjenek a két állam gazdasági életéről arra az esetre, ha a törvényben megjelölt alkotmányos módon a szövetséges kiegyezési viszony fönn nem tartható? Hiszen ehhez már az első provizórium javaslatának benyújtásakor meg kellett volna szerezni a magyar kormánynak az osztrák kormány hozzájárulását és a Felség jóváhagyását. A napról-napra élésnek és az események fejlődése szabadjára bocsátásának a politikája szülte a mai kínos helyzetet, amelynek kényelmetlenségét érzi az uralkodó, a két kormány, a két állam s maga az annyira féltett nagyhalmi állás is. Más következése ennek nem lehet, mint hogy a törvények ereje s a nemzetek akarata helyett a tények hatalma kerül a kormányzás trónjára, akár az exlex állapotok megismétlődésében, akár a szomorú időkből ismert rendeleti világ föléledésével. Menjünk tovább. Bánffy báró és kabinetje a szövetségi viszonyt akarja föntartani minden áron. Ez esetben nem volt őszinte sem az a nyilatkozata, amelyet a múlt év decemberében az Apponyi beszédére mondott, sem az a hallgatása, amelylyel a Horánszky december 30-iki magyarázatához hozzájárult. Nem lehet máskülönben, mint hogy Bánffy báró a korona előtt az egységes gazdasági élet föntartására félre nem magyarázható ígéretet tett. Ez neki odafönn nagy ereje. Kormányon maradásának föltétele ez az ígérete. Valószínű, hogy az egységes gazdasági életet az alkotmányos tényezők hozzájárulásával kívánja föntartani, mert ez természetes is, könnyebb is. Taposott út, amelynek minden elágazása s a melyen minden ellenálló erő ismeretes és megmérhető. Aza ha ezen a természetes utón a kitűzött célhoz el nem juthatni. Bánffy báró kénytelen lesz ígéretét másként, tehát az alkotmány parancsainak félretételével beváltani. Hogy erre a második útra nem szívesen lép s az elsőn maradni szeretne , az kitűnik abból, hogy még egyszer kísérleteket akarnak tenni a Reichsrathtal. Bizonyos kedvezőbb föltételek nélkül Thun gróf nem léphet a Reichsrath elé. Mi módon" szerezhet Thun a kiegyezésben kedvezőbb fogadást magának a Reichsrathban ? Csak az által, ha az osztrák érdekeknek megfelelően korrigált javaslatokat jelenthet be. Thun gróf tehát Bánffy bárót becsalta az egyezkedés útvesztőjébe az előtt, mintsem a Reichsrath munkaképességét garantálta volna. Ez Bánffy bárónak sajnosan nagy vereségét jelenti. Megegyezni azzal, aki az egyezményben foglalt kötelezettségek teljesítését nem biztosíthatja s ennek javára még vagyoni értékű engedményeket is tenni, ez nem csak az alkotmányos miniszteri állásnak a félreértése, hanem az ország virtuális érdekeinek oly eshetőségek elé állítása, amelyekért senki szavatosságot nem vállalhat. Ha a megállapodás csakugyan kiterjed arra, hogy a Reichsratttal való kísérletezés sikertelensége esetén a gazdasági egység önálló magyar törvényhozással s osztrák viszonossággal tartandó fönn, akkor ez ismét a Bánffy báró s vele a magyar jogos érdekek vereségét jelenti. Miért ? Először azért, mert ha Magyarország önállóan intézkedik , akkor ehhez az osztrák kormánynak semmi köze. Micsoda degradálása a magyar alkotmánynak az, hogy a mi önálló törvényjavaslataink tartalmába s annak alkotmányos tárgyalása módjába, idejébe és körülményeibe az osztrák kormánynak befolyás engedtetik! Nagy közjogi megtévedés, hogy e második eshetőség kérdésében Bánffy báró egyáltalán szóba állott Thun gróffal s vele jegyzéket vár- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Stella maris. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Mesemondó vén s ifjú hajósok, ti, a kik béke idején parti csapszékekben oly gyakorta regéltetek róla szárazföldi patkányoknak bűbájos regéket, látjátok-e öt most háborút vivő ágyús naszádjaitok fedélzetéről ott künn a nagy tengeren, a mint éjnek éjszakáján sápadt csillogással lebeg a vérrel vegyült hullámok fölött? Látjátok-e őt, a kinek neve a ti nyelveteken: Tengerek csillaga? Vész és pusztulás idején most elétek villan-e fehér palástjában a fehér alak, a bánatos arcú szűzanya, karján a gyermekkel, akinek feje körül oly csodaszerű fénykoszorú ragyog? Ah, jól tudom én, nem gondoltok ti most az eltanult mesére, amit régmúlt időkben, holdfénytől, avagy villámragyogástól csillámló tengeren egészen más fedélzetek zugában álmodtak volt meg egészen más hajósok. Azoknak a fedélzeteknek roncsa sincs meg immár és a deszkát és a követ, amin és a mivel azokat a hajósokat abba a mélységbe temették, hol örök az álmodás, rég benőtte a tenger fenekének zöld iszapja, vörös kor állítve. Ti pedig az ősi mesét, ha el is tudtátok fecsegni a békés tavernákban, hol újmódi nótákat zeng a tamburin, most künn az öröktől fogva változatlan tengeren nem látjátok már valóra vlni, nem tudjátok újra megálmodni. Mikor hajótok halálba indul, nektek az a fehér nő a fényes gyermekkel meg nem jelenik, hogy pusztitástok s pusztulástok eszelős bűnét gyászolva nézné s végső perceiteket szentséges bánatával megenyhitené. Ah, a ti szivetek fölötte józan s most csak azt tudjátok, hogy hajóitok büszke páncélos hajók, párkányzatukról a legújabb, legöldöklőbb ágyuk ásszanak alá, ezer halállal fenyegetve ellenfeleteket, a kinek hajósai ugyanoly hajókon, ugyanoly ágyúkkal sietnek felétek, vagy kerülnek titeket. S nagy józanságtokban még az sem jut tán eszetekbe, hogy a két parton, a mely között ősidőtől fogva egyforma csöndben vagy egyforma háborgással hullámzik a mélységes óceán, mily hiábavalóan lobbant föl önző kapzsiságból s védekező érdekből a gyűlölet tüze s a két part népe mily esztelenül tör egymás ellen, hogy — a mint a harci szerencse kockája pördül — majd az egyik, majd a másik fél hajói sülyedjenek véresen lángbaborultan az egykedvűen tünökölő hullámok alá. .. Vergődjetek hát vakságtokban, ontsátok egymás vérét, bukjatok, győzzetek, sírjatok, ujongjatok, míg bele nem fáradtok, bele nem pusztultok vigasztalanul, enyhülés nélkül, keserves józanon. A tengeren, a hatalmas, fenséges óceánon, amely megvető nyugalommal tűri, hogy hullámain eljátszátok a haszonleső, a gyilkos berzenkedések komédiáit, zugó dal zendül végig más nagy háborúról, de ti azt a dalt meg nem értitek. . . . Éhség és szerelem mozgatják e világot. Minden más vágy csak e két hatalom zsoldosa volt és lesz. Két igazi háború dúl mindig e világon; egyik nyílt: az éhség háborúja, a másik titkos: a szerelemé. Ember emberre tör a falatért, a mi a koldusnak kenyér s ital, a gazdagnak jólét és fényűzés, a fejedelemnek tartomány és uralom, a művésznek szabadság és dicsőség, egynek ez, másnak az ... S a mi viaskodás még van ezenkívül: szerelem harca mind. A szerelemé, a mely az életnek uj élet szüléséért epedő vágya férfiak s nők szivében s a melynek harca az a vívódás, a melylyel a férfi azt a nőt s a nő azt a férfit keresi s akarja magának meghódítani, a melyikben életének legboldogitóbb föntartóját s legerősebb újjá nemzőjét sejtette meg . . . Igazi csak e kétfajta háború e földön; harcosa minden ember, egyenruha nélkül, összevissza mindenféle fegyverrel kezében. Nem harcolnak egyesek önző céljáért betanult parancsszóra, de önként s önmagukért. Ti egyenruhás katonák pedig, akiket államok s fejedelmek oly pontosan megállapított gázsival fizetnek azért, hogy alkalom adtán véres öldöklést kezdjetek, a ti csak mondva csinált harcosok, Saissáuuui, 16 oldal