Budapesti Hírlap, 1899. január (19. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Budapest, 1899. Megjelenik mindennap, hűtfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési Árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 20 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szem áru helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Telefon: szerk. 64—63, kiadók. 66—95, igazg. 65—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Bükk Szilárd utca 4. ua. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugysatui ház József-korút 5. sz. s. oldalán. Apróhirdetések ára: Egy eze 2 kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megnyitása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. M&x BKftsrosxfr 32 oldal. ■ Az exlex. Budapest, dec. 31. Máskor ezen a napon az újév számát szoktuk e sorok élére írni. Máskor reménynyel, sejtelmes várakozásul szólunk e helyen az olvasóhoz. De nem volna-e gunyja kegyetlen helyzetünknek, ha ma boldog újév kívánásával kezdenék beszédünket s kacér hivalkodással írnák le az 1899-t. Nem, ma elborulva, elcsüggedve, keserű szemrehányással teli veszszük kezünkbe a tollat. Örökké emlékezetes újesztendő ez. A gyermek e napon édesatyjára emelte kezét, magyar ember, a magyar nemzet léha kézzel megsebezte az alkotmányát. Önön fejünk fölött, házunk tetejére raktunk dacos gyermek elmével tüzet. Mit érdemlünk másoktól, mikor önönmagunk igy bánunk magunkkal, nemzeti palládiumunkra rátaposunk, őseink gyűjtötte kincsünket, melylyel utódainknak tartozunk, korcsmái prédára bocsátjuk. Nem volt elkerülhető. Azok a férfiak, akik sorsunkat intézik, iszonyú vakmerőséget tanúsítanak, de semmi erőt. Rettentő erőszakosságot, de semmi hatalmat. A lehetetlenekre való hiú vállalkozást, a lehetőségekre való képtelenséggel párosan. Hisztérikus aszszonyok görcseit férfiak nyugodt és szerény izomereje helyett. Mire holnapra megvirradunk, törvényszegő kormány hatalma rajtunk. Alkotmányunk sarkalatos telein seb esik. Költségvetés és hatalmazás nélkül adják adópénzeket. Az osztrák törvénye lejár, de törvényteli tartódik. Aki ezekben vét, a kormány pártolja; aki a törvényhez tartja magát, a hatalom üldözni, büntetni fogja. Mily demoralizáló állapot éppen nálunk, ahol a társadalom a múltból még nem forrott ki a jövendő számára. A polgári erények kész veszedelme, az álladalmi rend alapjainak megingatása ez. Iszonyú felelőssége azoknak, a kiknek hatalom és erkölcs adatott arra, hogy a nemzet irányítói legyenek és a kik erkölcsükkel és hatalmukkal ide vezettek bennünket, hogy ilyen helyzettel kell leszámolnunk ennek a századnak, 1848-nak, 1867-nek szörnyű tanulságai után. Kést ütöttek alkotmányunk testébe. Talán ki tudják venni, hogy el ne vérezzen, de örök emlékéül a hitvány kornak ott marad e szeplőtelen testen a merénylet után a sebhely. Ha eltapos idegen, ha kifoszt az ellenség, ha elrabolják tőlünk alkotmányunk frigyládáját , a szerencsétlenségben is emelt fejjel követelhetjük vissza igazunkat. XkLuülmn-magunk bacstelenitjük meg, leköpiflj? és pneepugdoafjuk : méltatlanig lettünk hozzá s ha megmarad birtokunkban, koldus-alamizsna-szaga lesz, mert mindig van hatalom, a mely azt vágja a szemünkbe : mert kíméljem én, azt, a mit magatok nem becsültek. A nemzetnek, mint egy embernek kellene fölállania és tiltakoznia e végzetes vakmerés ellen. Nem veszitek-e észre, hogy a magyar alkotmány veszedelme fogantatik meg e boldogtalan Szilveszter éjszakáján? Nagy és alapvető törvények egész sorozata rendül meg ezzel. A dinasztiához való viszonyunk, álladalmi egész berendezésünk, összes nemzeti intézményeink, maga a magyar nemzet fogalma a magyar ősi alkotmányban él és lélegzik. Ha leromboltuk ez alkotímányt, nincsen szerződésünk a Habsburg-házzal, megdőlnek intézményeink s akárminőkkel kicserélhetők és széthull a szervezett magyar nemzet s prédájává lesz idegen törekvéseknek. Más nemzetek, akármilyen uj vagy régi kormányzat alatt élnek, akár nemzeti királyok alatt, akár nemzeti köztársaságban, nemzeti jellemek szerint élnek. Mi históriai magyar királyság vagyunk, a magyarsággal mint államalkotó vezérelemmel. Az általa, saját képére alakított alkotmányban való egységünkben vagyunk és lehetünk csak magyar nemzet. Ez alkotmány nélkül itt birodalom még mindig lehet, amíg egy hatalom föntartani bírja, de magyar nemzet többé nincs, akkor csak geografikus vagy etnografikus területek külső egybefoglalása van, belső egység, tartalom, eszme és históriai öntudat és nemzeti jellem nélkül. Ezt az alkotmányt látjuk holnapól kezdve lételében, sarkalatos tételeinkben és intézményeiben megtámadva, megtámadva az albizottságnak, a fenti héjazásnak, az intézmények lebecsülésének, az álladalmi rend elveinek és megvetésével, minőre históriánkban példát alig találunk. Veszedelmes becsvágyók, akik személyes hatalmukkal tölibe emelkedtek az intézmények sérthetetlenségének s azt hitték magukról, okosan és jogosan cselekszenek. De a régi viszonyok, a független és szuverén vármegyék idejében ilyen vállalkozás nem lehetett országos. Mindig maradtak szűz és inficiálatlan területek, ahol lélekzetet vehetett az alkotmány, mikor hurkot vetettek rá. Hiszen arra is van példa, hogy Ugocsa non coronal! Nem sírjuk vissza ez intézményeket, mert tudjuk, hogy a modern státusélet szolgálatában nem állják meg a sarat. Fájdalom, hogy modern átalakulásunkban maga a nemzeti társadalom sem erkölcsében, sem öntudatában, sem anyagi függetlenségében nem érte el még fejlődése ama kívánatos fzét, hogy a régi intézmény föladatait áltlatra vehetné. Ez fokozza föl mai állapotainknak igen nagy veszedelmét rendkívülivé. Egy makacs, hatalmaskodó, eszközeiben nem válogatós, törvény tiszteletében laza lelkiismeretű kormány e társadalommal azt teszi, amit neki tetszik. Megronthatja, elcsábíthatja, megfékezheti, megfélemlítheti, hogy végre kész eszközzé aljasodik a kezében.** E gyászos kikészítés példáját nyújtja mai közállapotunk, a polgári és politikai jogok semmibevétele a hatalom részéről, meg nem becsülése a társadalom részéről. Mind e becses, sok véren szerzett kincsei a polgárnak sértve, megcsonkítva, bitangolva, elkobozva nem tartatnak méltónak a védelemre. A polgári becsületben és előremenetelben nem szenved rövidséget az, aki polgártársai jogainak eltiprására magát odaadja eszközül. Ez után lehetett már mint csak idő kérdése, hogy hivatásukról megfelejtkezett népképviselők fölhatalmazást írjanak alá a kormánynak, hogy az alkotmány sérelmével is tovább kormányozza, és lehet-e csodálni, hogy szellemekben megrontott politikai testületek az alkotmánysértésre a kormányt buzdítják és a polgárság ezt a közöny egy nemével szemléli. Mily iszonyú rombolást vitt végbe a politikai lelkiismeretünkön, alkotmáyynyünkhöz való hűségünkön, nemzeti ön-s érzetünkön ez az utolsó húsz esztendő, hogy idáig juthattunk Deák Ferenc szellemének uralkodásából, tanításainak kultuszából. És senki se hazudja tele a szomszédja fülét azzal, hogy ennek így kellett lenne hogy ez kénytelenség, hogy ez a kisebbség erőszakosságából jó, hogy ez a parlamenti elvért történik. A többségnek és kormánynak, ha — nem külső hatalmával, — hanem belső erejével és erkölcsével bír állásának, az ilyen bajt és veszedelmet el kell hárítani, meg kell előzni tudni, fia nem tudja, akkor teljesítetten hagyta kötelességét, nem tudott kormányozni, tehát illetéktelenül foglalja el a helyét. Senki és semmi sem se