Budapesti Hírlap, 1899. január (19. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-22 / 22. szám

oly benső, mint ünnepies módon megülte, poharamat ő felség«, a minden oroszok cárja, hőn szeretett bará­tom tiszteletére és a vitéz csapat dicsőséges jövő­jére emelem. Dolgorukov herceg a következő francia pohárköszöntővel válaszolt: Mélyen megindulva a császár legkegyelmesebb szavain, az egész ezred nevében a kexholmi testőr­­ezred fenkölt és szeretett legfőbb tulajdonosa egész­ségére iszom. — (A király köszönete) Újításéról jelentik, hogy a király Lévay Mihálynak, Ujszász nagyközség plébánosának és költőnek azt a megható gyász­beszédét, a melylyel Erzsébet királyné emlékét méltatta, kegyesen elfogadta és a hazafias érzület és alattvalói hűség megnyilatkozásáért legmagasabb köszönetét nyilvánította.­­ (A pápa egészsége.) Rómából jelentik, hogy a­­pápa ma fölkelt betegágyából és a lateráni szerzetesek küldöttségét fogadta. A küldöttség Szent Ágnes napja alkalmából elhozta a hagyomá­nyos két bárányt, a melynek gyapjúból palliumokat készítenek.­­ (Királyi kitüntetés.) A király, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, Bartsch Gusztáv dr. magyar államvasuti főfelügyelőnek a vasutügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztját adományozta.­­ (Kassai tisztek a trónörökösnél.) Bécsből jelentik nekünk telefonon : Ferenc Ferdinánd királyi herceg ma délelőtt fogadta a Kassán állomásozó C. hadtest-tüzérezred küldötteit. Ennek az ezred­nek a tulajdonosává nemrég nevezték ki a királyi herceget, a­ki ma este ebédet adott a küldöttség tiszteletére. Az ebédet nem a saját palotájában, hanem — a­mi most történt meg először — a Hof­­burgban adta a királyi herceg. Ezzel külsőleg is jelezni akarta, hogy legközelebb áll a trónhoz.­­ (Egy főispán párbaja.) Liptó-Szent- Miklósról táviratozzák a félhivatalos Bud­. Tud.-nak. Ma délben Liptó-Szent-Miklóson Kürthy Lajos fő­ispán, és Bod­ornyay Miklós földbirtokos szigorú föl­tételek mellett párbajt vivott. A pisztolypárbajban egyik fél sem sérült mag; a rákövetkező, harckép­telenségig vivott kardpárbajban azonban Battornyay jelentéktelenü­l, Kürthy Lajos főispán pedig vesze­delmesen­­ m­egseb­esült. — (S magyar hölgyek koszorúja a királyné girl a a. X Jtkin­fy Siegsfj .bár­ ma értce­­­sitette az. Erzsébet királyné-alap központi bizottságát, s hogy a király kegyesen fogadta a magyar hölgyek f­érckoszorúján­ak Erzsébet királyné koporsóján való elhelyezését. Ez alkalommal elrendelte a király,­­ hogy­­a sírboltban jelöljék ki a koszorú helyét. Az Erzsébet királyné alatt részéről a napokban valaki­­ elutazik, hogy a koszorú nagysága és elhelyezési módja dolgában értekezzék a cs. és kir. udvari­­ várkapitánysággal.­­ (Házasság.) Nyiry Gyula fővárosi tanár január 19-én jegyet, váltott Búzás Ilona kisasszony­­ával, Búzás Ferenc tanár lányával. Molnár József nyomdász január 22-dikén dél­előtt 11 órakor vezeti oltárhoz Hauer Mariska kisasszonyt, a józsefvárosi katolikus plébánia­tem­plomban. Szabó Lajos, a Szénásy­. Gyula női ruhakelme áruházának üzletvezetője ma esküdött meg Littke Iréna úrhölgygyel, Littke József pezsgőgyáros unokahugával. Ifj. Krécsi György eljegyezte Ackermann Mariska kisasszonyt Dárdán. Erber Gyula, a Magyar Leszámítoló- és Pénz­váltó­bank tisztviselője eljegyezte Erber Jennike kisasszonyt Puszta-Halomról. Ib­rtzka Árpád könyvkereskedő eljegyezte Stern Ilonka kisasszonyt, özvegy Stern Lipótné leányát Budapesten.­­ (Nagy idők tanúja.) Szent-katolnai Elekes Mihály 43-as honvédfőhadnagy január 18-án életé­nek hatvankilencedik évében elhunyt. Január 20-án temetik el a sarai köztemetőben. Elhunytat kiter­jedt rokonság gyászolja, köztük a Thoroczkay, Rud­­nyánszky báró és Zeyk­ családok.­­ (A Szilágyi emléktáblára) Kolozsvártt az első három nap alatt több mint száz forint gyűlt össze Szádeczky Lajosnál, az Erdélyi Múzeum szer­kesztőjénél. Most egy Szilágyi-pályadíj-alap meg­teremtését tervezik,­a­melynek kamataiból évenként magyar történeti pályadíjakat tűznek ki a kolozs­vári egyetemen.­­ (Breznyik János emléke.) Breznyik János­nak, a selmeci evangélikus Líceum egykori nagy­nevű és nagytudományú tanárának és igazgatójának volt tanítványai síremléket akarnak állítani. E cél­ból még tavaly alakítottak egy bizottságot, mely a volt tanítványokat adakozásra szólította föl. Mi azonban az egész közönség elé terjesztjük az ügyet, mert Breznyik nemcsak mint professzor, nemcsak mint a diákság jóltevője és barátja, hanem mint hazafi is egyike volt a legkiválóbb alakoknak s nemzeti kötelesség, hogy a selmeci temetőben nyugvó porai fölé diszes síremlék emeltessék. A zivataros időkben a szabadság és a magyarság ügyét szolgálta szivvel-lélekkel, a miért az abszolút hatalom részéről sok éven át üldözéseknek volt kitéve. A gyűjtést 1899 május 1-jén zárják le. Az adományok Okolicsányi Gyula úrhoz, a Magyar Jelzáloghitelbank ügyészéhez intézendők (Budapest, Tisztviselőtelep, Delej­ utca 10. sz.) Nem kételke­dünk, hogy különösen az evangélikus egyház tagjai sietni fognak egyházuk nagy és h­ú fia iránt leróni kegyeletük adóját.­­ (A porosz katona küldöttség Budapes­ten.) Schwarzkoppen ezredes ma délben a Ferenc császár nevét viselő porosz gárda gránátos ezred tiszti küldöttségével Bécsből Budapestre érkezett. A tiszti küldöttség tagjai, miután a fővárosban in­kognito szándékoznak tartózkodni, a következő ne­vek alatt szálltak meg a Hungária szállóban és pe­dig : Schwarzkoppen ezredes, Anders Miksa név alatt, a többi tiszt pedig Ober Rezső, Stein Fité és Marschall Ferenc név alatt. A küldöttség holnap reggel folytatja úpját, Kassára. Az a hódoló felirat, a­melyet a tiszti küldöttség Bécsben át­nyújtott­­ a királynak, megemlékezik a nagy tisztességről, a­melyet az ezred lát abban, hogy a király ötven év óta áll az ezred élén és azzal a fogadalommal végződik, hogy az ezred min­denkor meg fogja őrizni változhatatlan odaadását ő felsége iránt. A másik felirat, a­melyet ugyan a küldöttség adott át az ezred volt, tisztjei nevében, azt mondja, hogy az ezrednek volt tisztjei büszkék arra az időre, a midőn a díszszemlében ő felsége elvezette az ezredet a német császá­r előtt és végül áldást kiván ő felségére.­­ (A mártír üdvözlése.) Ismeretes dolog, hogy Bolhás Luciánt, nagyváradi jogakadémiai hallgatót, a ki az akadémián lefolyt magyarellenes tüntetések Jonosa volt, Wlassics miniszter egyszer és mindenkorra kitiltotta Magyarország összes fő­iskoláiból és kimondotta, hogy Bolhásnak esetleg külföldön szerzett diplomáját nem fogják Magyar­­országon soha sem nosztrifikálni. Ez a megérdemelt ítélet egyszerre mártírrá avatta Bolhást, az oláh lapok dicshimnuszokat zengenek róla s erősen­­ támadják a miniszteri ítéletet. Lukácsai László dr., s a híres lacfalusi pap pedig a Tribuna Poporuhu­ mai­­ számában üdvözlet címen nyílt levelet ír az elitélt izgatóhoz. Ez a nyílt levél így szól: Édes testvérem Bolkás! Üdvözöllek szívből azért az embert élen üldözésért, a­melyre a mi po­litikusaink téged érdemesnek találtak. Gratulálok nemzetemnek, hogy ily derék fiai vannak, a­kik már zsenge ifjúságuktól fogva arra vannak pre­desztinálva, hogy farfiasan viseljék el a mi jogaink visszaszerzéséért folyó harcot, gratulálok szüleid­nek, rokonodnak, kik boldogok, hogy téged az ő vérüknek vallanak. Csak erkölcstelen, barbár rend­szer és a kultúra és civilizáció ellensége hozhat egy tanuló ellen ily szigorú ítéletet. A művelt emberi­ség, a humanizmus géniusza elfordítja szégyenében arcát, lehajtja szomorúságában fejét, mikor látja ezt a barbár súgot, a­melyet egy renegát a civili­záció századának végén Európa színe előtt elkövet. De őrködik fölöttünk az elnyomott nemzetiségek szelleme és az égbekiáltó bűn, a­melyet egy nem­zet ellen követtek el, bosznért kiált az éghez, a népek Istenéhez! Téged megbüntettek, mert meg­védted nemzetedet, megrágalmaztak, mert fön­­n­tartottad nemzeti becsületedet, kiüldöztek, mert leálcálcáztad az elnyomók gyalázatos viselkedését. Te hontalan lettél! Nehéz szatírát nem írni. Ezek­nek az üldözőknek fogalmuk sincs arról, hogy mit tesz ez a szent szó: haza! De vájjon mi, a­kik e zsarnoki iga alatt nyögünk és szenvedünk, nem va­gyunk-e hontalanok ? Te kénytelen vagy vándor­botot venni a kezedbe s itt hagyni az országot, családodat, rokonaidat és barátaidat és Trajan csá­szár hegyeit és völgyeit. Menj, menj, férfiasan és bizalommal! Menj, egy nemzet kisér téged áldásá­val! Menj, félelem nélkül és mondd meg a műveit népeknek, hogy itt, Európa szívében egy politikus csapat fojtogatja a Róma nemes ivadékát. Ha így megy el, könnyű és diadalmas lesz visszatérésed, a humanizmus és a civilizáció, a­melyeket egy re­negát ítélete annyira megsértett, meg lesznek bo­­szulva és mi reméljük, hogy itthon ebben a szel­lemben dolgozva, elénekelhetjük a szabadság és a mi nemzeti függetlenségünk himnuszát. Isten ve­lünk. Lacfalu, 1898. jan. 17. Lukácsin László dr. — (Ritka vadászzsákmány.) A mostanáig enyhe tél a Mátra aljában ritka vadászzsákmányhoz juttatta Géressy Pált és Szunyogh Eleket. A kő­­száli­ sas rendkívül ritkán röpül sziklás rejtekéből a rónára, de enyhe és napsugaras téli napokon megteszi azt. Ilyenkor az uhu-viskóból néha le le­het lőni a rónaságra vetődött ragadozót. Tegnap délelőtt a nevezett műkedvelő vadászok mindegyike lőtt ilyen kőszáli­ sast az uhu-viskóból: hímet s annak nőstényét. A hím hatalmas példány, mert ki­terjesztett szárnyaival körülbelül másfél méter hosszú. A ritka vadászzsákmányt Budapesten ki­­temetik.­­ (Gyászrovat.) Károlyi Ferenc gróf holt­testét január 16-én temették el a kaplonyi családi sírboltba. A temetésen jelen voltak: Károlyi Tibor gróf és neje, Károlyi Gyula gróf és neje, Károlyi István gróf és leánya Melinda, Károlyi Antal és László grófok, nagyanyja özvegy Károlyi Györgyné grófné, özvegy Károlyi Gyulátló grófné, özvegy Károlyi Viktorné grófné, Károlyi István gróf és neje és fia Károlyi György gróf­ Dessewffy Aurél gróf nejével, Zselinszky Róbert gróf nejével, Podmaniczky Géza báró és neje, Simsey László és neje, Almássy Dénes gróf és neje, Vécsey Miklós báró és Tisza István gróf nejével. Január 17-én Károlyban és Kaplonyban rekviem volt az el­hunytért. Kaplonyban a megboldogult gróf családja, Károlyban a vendégek és uradalmi tisztek voltak jelen a szent­misén. Kormányi Miksa kir. közjegyző január 20-án hatvanesztendős korában Budapesten elhunyt. Holt­testét ma délután vitték a Vörös­ Kereszt kórház halottas kápolnájából Podolinba, a­hol 24-én dél­után három órakor temetik el az ottani temetőben. Szilágyi Sándor mint tanácsos, az egyetemi könyvtár igazgatójának elhunyta alkalmából igen sokan fejezték ki részvétüket a gyászoló család­nak. A család most ez után mond köszönetet a résztvevőknek. Keményffy Gábor Ádám, a budapesti börzének volt titkára, ma hajnalban meghalt. Az elhunytban Keményffy Gyula budapesti orvos édesapját, Vészi József, a Budapesti Napló főszerkesztője és Róna József szobrász apósukat gyászolják. Temetése vasárnap, 22-én d. u. 3 órakor lesz a Váci­ körút 74. sz. házból. Czink Ede, fogarasi posta- és távirdahivatal­­főnök, mint tudósítónk táviratozza, negyvenhétéves korában Bogarason elhunyt. Czink országszerte, sőt külföldön is ismeretes volt ornitológus vadászati iratairól. Fogarasi posta- és távirdafőnökké csak a múlt héten nevezték ki. ■ ^ — (Az ipari alkalmazottak adója.) Az Országos Iparegyesület végrehajtó­ bizottsága ma Matlekovits Sándor elnöklésével tartott ülésében behatóan foglalkozott a legújabb miniszteri rende­lettel és az adófelügyelőség körirataival, melyeket az ipari alkalmazottak adójának behajtása érdeké­ben kiadott, s melyek az iparosok körében min­denütt elégedetlenséget keltettek. Az ügyet Neuschlosz Marcel referálta részle­tesen; hozzászóltak még Falk Zsigmond lovag, Burch­ard Konrád, Száth Károly, G. Szontagh Pál, Thék Endre, mire az elnök indítványára a végre­hajtó­ bizottság egyhangúlag a következő határozat­ban állapodott meg: A keresetadóról szóló 1875. évi törvény sem­miképpen sem felel meg a mai viszonyoknak és állapotoknak. A pénzügyminiszter több íz­ben tett kísérleteket az ipari alkalmazottak adójának behajtására nézve, de legutóbb e tárgy­ban 1891-ben kiadott rendelete is oly eklatáns elégületlenséget keltett, hogy kénytelen volt azt visszavonni. A mostani rendelet semmivel sem különb a már visszavont rendeletnél, sőt még fo­kozná azt a nagy elégedetlenséget, melyet az előbbi iparos és kereskedői körökben fölidézett. Ha tehát a pénzügyminiszter úr a tervezett áll. adóreform előtt szükségesnek vélné a szóban forgó kérdés rendezését megkísérelni, a­mit az iparegyesület távolról sem tart sürgősnek, föl­tétlenül óhajtandó, hogy erre nézve az ér­dekelt iparos- és munkáskörök szakvélemé­nyét kérje ki s csak ennek javaslataihoz képest intézkedjék. Addig is azonban a most kibocsátott rendelet érvényesítését föl kell függeszteni. Végre a fölmerült óhajokhoz képest fölhívja az elnökség az ipartestületi és a többi érdekelt szak­osztályokat, hogy e kérdéssel részletesen is foglal­kozzanak, habár ezek előadói előzetesen is bejelen­tették, hogy a szóban forgó miniszteri rendeletet kivihetetlennek és céltalannak ismerik el. Az egye­sület a kereskedelemügyi minisztert is föl fogja hívni előterjesztésének iparpolitikai és munkás­­védelmi szempontból való támogatására. Az ülés további folyamán Cselléri Mór igazgató referálta el a folyó ügyeket és végre az országos ipartanács első üléseire kitűzött tárgyakkal foglal­kozott a végrehajtó bizottság.­­ (Asszonyok összeesküvése.) Miskolci tudósítónk írja: Az újévvel új adót hoztak be a városban, egy krajcárt minden szódavizes üveg után. Ez annyira megharagitotta a miskolci asszo­­­nyokat, hogy hatvanöten formálisan összeesküdtek a polgármester ellen. Levelet írtak ugyanis neki, a melyben elhalmozzák szemrehányásokkal és végül ! " V r/r~- V " . BUDAPESTI HÍRLAP, (22. sz.) 1999. január 22.

Next