Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-01 / 32. szám
2 BUDAFEST! HIEI.ÁP. (32. sz.) 1909. február jének föltétele, foglalkoznunk kell. Ez alatt nem érthetünk mást, minthogy végre is a kereskedelmi minisztériumban meglesz a kellő erély arra, hogy a kartelek tzelmeit, a hol és a mikor szükséges, az egész magyar közgazdaság érdekében megkísérli korlátok közé szorítani. A program tehát megvan, a fejlődésnek útja megnyílik. Csak az a kérdés, a jó szándékok és kitűzött feladatok miként és mikor válnak valósággá ? A dolgok régi rendje nem csupán a szorosabban vett politikai téren válik tarthatatlanná, a nyugaton mutatkozó fejlődéssel szemben közgazdasági tekintetben is hasonló a helyzet. Honnan fogjuk azonban koncentrálni azokat az erőket, melyek e nagy feladatokhoz szükségesek, igazán nem tudjuk. A magyar iparosság egészében véve nem igen szokott a szervezett munkához; a bürokrácia mindenhatóságában pedig van okunk már csak azért is kételkedni, mert ipart bürokráciával teremteni a modern időkben, tudtunkkal sehol sem igen sikerült. A Colbertek ideje lejárt. Budapest, jan. 31. A képviselők februári fizetése. A képviselőház gazdasági bizottsága Madarász József korelnök elnöklésével ma ülést tartott, amelyben Bornemissza Ádám, Jónás Ödön, Kobek István, Molnár Antal és Oláh József bizottsági tagok vettek részt. Az elnök tekintve azt, hogy a Ház ez évi költségvetését mindeddig nem lehetett tárgyalni, a bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes képviselői illetmények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1893 : VI. törvénycikk 3. §-a alapján, mely szerint a képviselői tiszteletdij- és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, februári május, augusztus és november 1-én előre fizetendő, továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4-ik §-a alapján, mely szerint az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik , a kivételes körülményekre való tekintettel javasolja, hogy a szükséges utalványozással a korelnököt bízzák meg. A bizottság egyhangú határozattal hozzájárult ehhez az indítványhoz. A kolozsvári választás. A Pol. Ért.jelenti: A kolozsvári második kerület mandátumáért a legszokatlanabb küzdelmek egyike fog folyni. Két kormánypárti jelölt készül egymással heves harcot folytatni. A kolozsvári szabadelvűek zöme ugyanis Haller Károlyért jelölte képviselőül, egyes kormánypárti korifeusok ellenben Bárffy báró iránti hódolatból, Feilitzsch bárót, a miniszterelnök rokonát jelölik. Ezzel szemben a kolozsvári választók Haller mellett tömörültek és levélben fölszólították az említett korifeusokat, hogy hívják össze az egész szabadelvű választópolgárságot jelölő gyűlésre, amikor ők fognak maguknak jelöltet állítani. Feilitzsch hívei azonban a saját körükben Feilitzschot kiáltották ki jelöltnek s most a kolozsvári szabadelvű pártnak két jelöltje van, akik közül Feilitzschot szeretnék hivatalos jelöltnek feltüntetni, holott tényleg a központ még egyik jelölt mellett sem döntött. (A központ egy minapi félhivatalos jelentés szerint Feilitssch-ot jelölte. A szerk.) Haller Károly drt a kolozsvári választók túlnyomó többsége tegnap lelkes ovációkban részesítette. Az iparosok és kereskedők fölolvasó ülésén ugyanis mintegy ötszázan jelentek meg a város legtekintélyesebb iparosai, akik közül egy szabadelvűpárti és egy függetlenségi párti választó üdvözölték Hallért és lelkesen ajánlották föl neki a második kerület mandátumát. Az összeférhetetlenségi bizottság ülése. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Apátsfy István elnöklésével ma ülést tartott, amelyben az elnök bemutatta Horn Ferenc újpesti vendéglősnek és társainak negyvennyolc képviselőre vonatkozó összeférhetetlenségi bejelentését, továbbá Ilikovszky Istvánnak a Ház nyilvános ülésében hat képviselőre nézve tett összeférhetetlenségi bejelentését és végül Sághy Gyulának a Ház nyilvános ülésében önmagára tett összeférhetetlenségi bejelentését. A bizottság elhatározta, hogy mindenekelőtt a két tagjára, Mohay Sándorra és Podnyánszky Bélára vonatkozó összeférhetetlenségi bejelentéseket veszi tárgyalás alá. Ennek a két ügynek tárgyalási időpontját a bizottság csütörtökön délelőtt 11 órára tűzte ki, a méh időpontról a bejelentőt, Horn vendéglőst is értesíteni fogják. A horvát tartománygyűlést Zágrábból jelentik . A tartománygyűlés mai ülésén a napirendhez elsőnek Klein Alajos igazságügyi osztályfőnök szólalt föl, aki visszautasította az igazságügyi igazgatás ellen ellenzéki részről fölhozott vádakat. Kauer (koalícióspárti) Popovics Vazul képviselővel polemizál és azt mondja, hogy ámbár egyetért vele a felekezeti iskolára nézve, mégis ő volna az első, aki ellene szavazna, ha Popovics olyan iskolát ért alatta, amelybe csak egy felekezethez tartozó gyermekek járhatnak, még pedig azért, mert ilyen iskolák föntartása meghaladná a nemzet erejét. (Általános helyeslés.) Azután a jezsuitákat veszi védelmébe. Kimutatja, milyen szolgálatokat tettek a jezsuiták a tanítás és a tudományok terén és rámutat arra a mozgalomra, amely a jezsuiták érdekében Németországban és Olaszországban megindult. Beszédét azzal végzi, hogy a mostani rendszer csak megerősíti a magyarok uralmát, hotelt az ellenzék szabadságra és önállóságra törekszik. A legközelebbi ülés holnap lesz. — Itt megemlítjük, hogy — mintegy zágrábi távirat jelenti — a magyar országgyűlés horvát tagjainak klubja tegnap délután ülést tartott, amelyen Josipovich Imre volt horvát miniszter beható megokolás után lemondott a klub elnökségéről, mire a kör közfelkiáltással újra megválasztotta elnökké. A Reicherath ülése. Bécsből jelentik. Az osztrák képviselőház mai ülése tizenkét órakor kezdődött. A karzat zárolva volt, mert mindenki a minapi botrányisálytojtsást várta. Az elnök körül számos jobb- és baloldali képviselő csoportosult, hogy a vizsgálatról szóló elnöki jelentést jobban meghallhassák. Fuchs elnök bejelentette, hogy a legutóbbi ülés eseményeire nézve beható vizsgálatot indított, amelynek alapján konstatálta, hogy egy újságíró tapsolt, és közbeszólt. Ez arra indította az elnököt, hogy ezt az újságírót megrója és fegyelmi büntetéssel sújtsa. (Képviselői körökből eredő jelentések szerint az a fegyelmi büntetés, amelylyel Fuchs elnök Penseket, a Fürödni Listy levelezőjét sújtotta, abban áll, hogy négy hétre kizárta a képviselőházból.) Az interpellációk és indítványok fölolvasása csaknem két óra hosszat tartott. Az elnök ezután berekeszteni készült az ülést. A legközelebbi ülés napirendjének megállapítása körül élénk vita támad. Gross dr. (német haladópárti) újra fölveti Dasinszki indítványát, amely szerint a szociáldemokratáknak a 14. §. eltörlésére vonatkozó sürgős indítványa azonnal tárgyalandó. Kramare dr. (új- Cseh), akit a baloldal nagy lármával fogad, a mostani állapotokért a németeket okolja, mert Ausztriában vezető szerepet akarnak játszani és azt hiszik, hogy Ausztria csak az ő vezetésük mellett állhat fönn. Prude (német néppárti) szerint a jelenlegi válságból nincs más kivezető út, mint egy hivatalnokminisztérium alakítása, amelynek Ausztria népei között törvényes állapotokat kell terem- t tenie. Schonern (német-nemzeti) ellenzi Dasinszki indítványát és a miniszterek vád alá helyezéséről szóló sürgős indítványok tárgyalását indítványozza. Fuchs dr. elnök azt indítványozza, hogy a legközelebbi ülést ma este tartsák és a szolgák fizetéséről szóló törvényt tárgyalják. Schönerer tiltakozik ez ellen. Kaiser (német néppárti) és Gross pártjaik nevében kijelentik, hogy az elnök indítványán való szavazás házszabályellenes lévén, nem vesznek részt benne. A német baloldal erre kivonul a teremből, a Ház pedig elfogadja az elnök indítványát, mire az elnök az ülést berekeszti. A képviselőház esti ülésén a napirend egyetlen tárgya az urak házának ama határozata volt, hogy az állami szolgák fizetésének javításáról szóló törvény a kihirdetés napján lépjen érvénybe. Hosszabb vita után a Ház 150 szavazattal 31~ellenében elfogadta a kisebbségnek azt az indítványát, hogy a törvény visszaható erővel 1899 január 1-től kezdődőleg lépjen érvénybe. Erre az ülést bezárták. A legközelebbi ülés pénteken lesz. Az olasz francia kereskedelmi szerződés. Parisból jelentik. A szenátus mai ülésén az olaszfrancia kereskedelmi szerződést tárgyalta. Faumeau ellenezte a javaslatot. Lourties előadó és Delcasse külügyminiszter hangoztatták, hogy a szerződés hasznos Franciaországra nézve és javítani fogja a viszonyt a két állam között. Erre a szenátus a javaslatot 248 szavazattal 4 ellenében elfogadta. A helyzet: Budapest, jan. 31. A hosszúra nyúló béketárgyalásban az események ismétlődnek. A mai nap külső története csupa ismétlődés. A disszidens vezérek, a béketárgyaló miniszterek (Lukács pénzügyminiszter kivételével, aki ma egyátalán nem mutatkozott a képviselőházban) és Széll Kálmán ma délelőtt a Házban verifikálták a kormány üzenetét. A hitelesen megállapított üzenetet Kossuth Ferenc vette át, az ellenzéki konferencia pedig délután 5 órától 7 és fél óráig tárgyalta. A kormány üzenete megerősítette a békebarátok balsejtelmeit. A kormány részéről semmi közeledés nem történt, ellenkezőleg részint szűkebb területre korlátozta az alkut, részint megszigorította eddigi feltételeit, különösen a garanciális kérdésben. Tudósítónk szerint a kormány üzenete igen rossz hatást tett az ellenzéki konferenciára s tagjai közt voltak olyanok, akik mint a kormány első üzenete alkalmával, most is a tárgyalások megszakítását ajánlották. Ezek úgy vélekedtek, hogy a kormány nem akarja komolyan a békét s üzenetével csak ingerelni akarja az ellenzéket a béketárgyalás megszakítására. A kormány üzenetével ezúttal nem foglalkozunk érdemlegesen. Egyetlen pontja sincsen, melyet még nem tárgyaltunk volna. De rá kell mutatnunk az alkudozó felek helyzetére, amely igen sokat megmagyaráz. A kormány helyzete a legkényelmesebb. Pártjában a békebarátok túlnyomó többségben vannak ugyan, de nem ezek adják a tónust, hanem a háborúpárti Tisza-csapat. Az utóbbiaknak a befolyása érvényesül a kormány békekövetelésein. Nyomásuknak enged a kormány s nem tud ellentállani a békés többség. Terrorizmusuk odáig megy, hogy a békebarátoknak csütörtökre tervezett vacsorája elmarad, mert azzal gyanúsították őket a harcias elemek, hogy titkos konferenciát akarnak tartani. Ahol az erőszak ilyen könnyen győzi, onnét kevés jót várhatunk. A kormány kemény föltételeinek ez a háttere. A disszidensek sok jó szolgálatot tettek már közvetítésükkel, de döntő lépésre, úgy látszik, nincsenek elszánva. Ők vissza akarnak menni a pártba.Egy ellenzéki férfiú így jellemezte őket: Elhiszem, hogy a kormánynyal szemben a mi ügyünket őszintén és odaadással képviselik, de bizonyos, hogy tőlünk ők alkusznak le mindent a kormány javára. Az ellenzéki békemegbízottak helyzete igazán fatális. Szemben egy sokkal kedvezőbb hadállású ellenfél. Mögöttük elégedetlen pártok, melyek minden újabb engedményre fölsziszszennek és egyre gyanakodóbbak és nyughatatlanabbak lesznek. A néppárt már vissza