Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-01 / 32. szám

2 BUDAFEST! HIEI.ÁP. (32. sz.) 1909. február­ jének föltétele, foglalkoznunk kell. Ez alatt nem érthetünk m­ást, minthogy végre is a kereskedelmi minisztérium­ban meglesz a kellő erély arra, hogy a kartelek t­zelmeit, a hol és a mikor szükséges, az egész magyar közgazda­ság érdekében megkísérli korlátok közé szorítani. A program tehát megvan, a fej­lődésnek útja megnyílik. Csak az a kérdés, a jó szándékok és kitűzött fel­adatok miként és mikor válnak való­sággá ? A dolgok régi rendje nem csu­pán a szorosabban vett politikai téren válik tarthatatlanná, a nyugaton mu­tatkozó fejlődéssel szemben közgazda­­sági tekintetben is hasonló a helyzet. Honnan fogjuk azonban koncentrálni azokat az erőket, melyek e nagy fel­adatokhoz szükségesek, igazán nem tudjuk. A magyar iparosság egészében véve nem igen szokott a szervezett munkához; a bürokrácia mindenható­ságában pedig van okunk már csak azért is kételkedni, mert ipart bürokrá­ciával teremteni a modern időkben, tudtunkkal sehol sem igen sikerült. A Colbertek ideje lejárt. Budapest, jan. 31. A képviselők februári fizetése. A kép­viselőház gazdasági bizottsága Madarász József korelnök elnöklésével ma ülést tartott, a­melyben Bornemissza Ádám, Jónás Ödön, Kobek István, Molnár Antal és Oláh József bizottsági tagok vet­tek részt. Az elnök tekintve azt, hogy a Ház ez évi költségvetését mindeddig nem lehetett tár­gyalni, a bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes képviselői illetmények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegy­ző és elő­adó az 1893 : VI. törvénycikk 3. §-a alapján, mely szerint a képviselői tiszteletdij- és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, februári május, augusztus és november 1-én előre fizetendő, továbbá a jóvá­hagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4-ik §-a alapján, mely szerint az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik , a kivételes körül­ményekre való tekintettel javasolja, hogy a szük­séges utalványozással a korelnököt bízzák meg. A bizott­ság egyhangú határozattal hozzájárult ehhez az indítványhoz. A kolozsvári választás. A Pol. Ért.jelenti: A kolozsvári második kerület mandátumáért a leg­szokatlanabb küzdelmek egyike fog folyni. Két kormánypárti jelölt készül egymással heves harcot folytatni. A kolozsvári szabadelvűek zöme ugyanis Haller Károly­ért jelölte képviselőül, egyes kor­mánypárti korifeusok ellenben Bár­ffy báró iránti hódolatból, Feilitzsch bárót, a miniszterelnök roko­nát jelölik. Ezzel szemben a kolozsvári választók Haller mellett tömörültek és levélben fölszólították az említett korifeusokat, hogy hívják össze az egész szabadelvű választópolgárságot jelölő gyűlésre, a­mikor ők fognak m­aguknak jelöltet állítani. Feilitzsch hívei azonban a saját körükben Feilitzschot kiáltották ki jelöltnek s most a kolozsvári szabad­­elvű pártnak két jelöltje van, a­kik közül Feilitzschot szeretnék hivatalos jelöltnek feltüntetni, holott tény­leg a központ még egyik jelölt mellett sem döntött. (A központ egy minapi félhivatalos jelentés szerint Feilitssch-ot jelölte. A szerk.) Haller Károly drt a ko­lozsvári választók túlnyomó többsége tegnap lelkes ovációkban részesítette. Az iparosok és kereskedők fölolvasó ülésén ugyanis mintegy ötszázan jelentek meg a város legtekintélyesebb iparosai, a­kik közül egy szabadelvűpárti és egy függetlenségi párti vá­lasztó üdvözölték Hallért és lelkesen ajánlották föl neki a második kerület mandátumát.­ ­ Az összeférhetetlenségi bizottság­ ülése. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Apátsfy István elnöklésével ma ülést tartott, a­melyben az elnök bemutatta Horn Ferenc újpesti vendéglősnek és társainak negyvennyolc képvise­­­­lőre vonatkozó összeférhetetlenségi bejelentését, to­vábbá Il­ikovszky Istvánnak a Ház nyilvános ülésé­ben hat képviselőre nézve tett összeférhetetlenségi bejelentését és végül Sághy Gyulának a Ház nyil­vános ülésében önmagára tett összeférhetetlenségi bejelentését. A bizottság elhatározta, hogy mind­enekelőtt a két tagjára, Mohay Sándorra és Pod­­nyánszky Bélára vonatkozó összeférhetetlenségi be­jelentéseket veszi tárgyalás alá. Ennek a két ügy­nek tárgyalási időpontját a bizottság csütörtökön délelőtt 11 órára tűzte ki, a méh­ időpontról a be­jelentőt, Horn vendéglőst is értesíteni fogják. A horvát tartománygyűlést Zágrábból jelen­tik . A tartomány­gyűl­és mai ülésén a napirendhez elsőnek Klein Alajos igazságügyi osztályfőnök szólalt föl, a­ki visszautasította az igazságügyi igazgatás ellen ellenzéki részről fölhozott vádakat. Kauer (koalícióspárti) Popovics Vazul képviselővel pole­mizál és azt mondja, hogy ámbár egyetért vele a felekezeti iskolára nézve, mégis ő volna az első, a­ki ellene szavazna, ha Popovics olyan iskolát ért alatta, a­melybe csak egy felekezethez tartozó gyer­mekek járhatnak, még pedig azért, mert ilyen isko­lák föntartása meghaladná a nemzet erejét. (Álta­lános helyeslés.) Azután a jezsuitákat veszi védel­mébe. Kimutatja, milyen szolgálatokat tettek a jezsuiták a tanítás és a tudományok terén és rá­mutat arra a mozgalomra, a­mely a jezsuiták érde­kében Németországban és Olaszországban megindult. Beszédét azzal végzi, hogy a mostani rendszer csak megerősíti a magyarok uralmát, hotelt az ellenzék sza­badságra és önállóságra törekszik. A legközelebbi ülés holnap lesz. — Itt megemlítjük, hogy — mintegy zágrábi távirat jelenti — a magyar országgyűlés horvát tagjainak klubja tegnap délután ülést tartott, a­melyen Josipovich­ Imre volt horvát miniszter be­ható megokolás után lemondott a klub elnökségé­ről, mire a kör közfelkiáltással újra megválasztotta elnökké.­ ­ A Reicherath ülése. Bécsből jelentik. Az osztrák képviselőház mai ülése tizenkét órakor kezdődött. A karzat zárolva volt, mert mindenki a minapi botrányisálytojtsást várta. Az elnök körül számos jobb- és baloldali képviselő csoportosult, hogy a vizsgálatról szóló elnöki jelentést jobban meghallhassák. Fuchs elnök bejelentette, hogy a legutóbbi ülés eseményeire nézve beható vizsgálatot indított­, a­melynek alapján konstatálta, hogy egy újságíró tapsolt, és közbeszólt. Ez arra indította az elnököt, hogy ezt az újságírót megrója és fegyelmi bünte­téssel sújtsa. (Képviselői körökből eredő jelentések szerint az a fegyelmi büntetés, a­melylyel Fuchs elnök Pen­­seket, a Fürödni Listy levelezőjét sújtotta, abban áll, hogy négy hétre kizárta a képviselőházból.) Az­ interpellációk és indítványok fölolvasása csaknem két óra hosszat tartott. Az elnök ezután berekeszteni készült az ülést. A legközelebbi ülés napirendjének megállapítása körül élénk vita támad. Gross dr. (német haladópárti) újra fölveti Dasinszki indítványát, a­mely szerint a szociálde­mokratáknak a 14. §. eltörlésére vonatkozó sürgős indítvány­a azonnal tárgyalandó. Kramare dr. (új- Cseh), a­kit a baloldal nagy lármával fogad, a mostani állapotokért a németeket okolja, mert Ausz­triában vezető szerepet akarnak játszani és azt hiszik, hogy Ausztria csak az ő vezetésük mellett állh­at fönn. Prude (német néppárti) szerint a jelen­legi válságból nincs más kivezető út, mint egy hivatalnokminisztérium alakítása, a­melynek Ausz­­­­tria népei között törvényes állapotokat kell terem- t tenie. Sch­onern (német-nemzeti) ellenzi Dasinszki indítványát és a miniszterek vád alá helyezéséről szóló sürgős indítványok tárgyalását indítványozza. Fuchs dr. elnök azt indítványozza, hogy a legközelebbi ülést ma este tartsák és a szolgák fizetéséről szóló törvényt tárgyalják. Schönerer tiltakozik ez ellen. Kaiser (német néppárti) és Gross pártjaik nevében kijelentik, hogy az elnök indítványán való szavazás házszabály­ellenes lévén, nem vesznek részt benne. A német baloldal erre kivonul a teremből, a Ház pedig elfogadja az elnök indítványát, mire az elnök az ülést berekeszti. A képviselőház esti ülésén a napirend egyet­len tárgya az urak házának ama határozata volt, hogy az állami szolgák fizetésének javításáról szóló törvény a kihirdetés napján lépjen érvénybe. Hosszabb vita után a Ház 150 szavazattal 31~elle­nében elfogadta a kisebbségnek azt az indítványát, hogy a törvény visszaható erővel 1899 január 1-től kezdődőleg lépjen érvénybe. Erre az ülést bezárták. A legközelebbi ülés pénteken lesz. Az olasz francia kereskedelmi szerződés. Parisból jelentik. A szenátus mai ülésén az olasz­­francia kereskedelmi szerződést tárgyalta. Faumeau ellenezte a javaslatot. Lourties előadó és Delcasse külügyminiszter hangoztatták, hogy a szerződés hasznos Franciaországra nézve és javítani fogja a viszonyt a két állam között. Erre a szenátus a ja­vaslatot 248 szavazattal 4 ellenében elfogadta. A helyzet: Budapest, jan. 31. A hosszúra nyúló béketárgyalásban az események ismétlődnek. A mai nap külső története csupa ismétlődés. A disszidens vezérek, a béketárgyaló mi­niszterek (Lukács pénzügyminiszter­ ki­vételével, a­ki ma egyátalán nem mu­tatkozott a képviselőházban) és Széll Kálmán ma délelőtt a Házban veri­fikálták a kormány üzenetét. A hitele­sen megállapított üzenetet Kossuth Fe­renc vette át, az ellenzéki konferencia pedig délután 5 órától 7 és fél óráig tárgyalta. A kormány üzenete megerősítette a békebarátok balsejtelmeit. A kormány részéről semmi közeledés nem történt, ellenkezőleg részint szűkebb területre korlátozta az alkut, részint megszigo­rította eddigi feltételeit, különösen a garanciális kérdésben. Tudósítónk sze­rint a kormány üzenete igen rossz hatást tett az ellenzéki konferenciára s tagjai közt voltak olyanok, a­kik mint a kormány első üzenete alkal­mával, most is a tárgyalások megszakítását ajánlották. Ezek úgy vélekedtek, hogy a kormány nem akarja komolyan a békét s üzenetével csak ingerelni akarja az ellenzéket a béketárgyalás m­egszakí­tására. A kormány üzenetével ezúttal nem foglalkozunk érdemlegesen. Egyetlen pontja sincsen, melyet még nem tár­gyaltunk volna. De rá kell mutatnunk az alkudozó felek helyzetére, a­mely igen sokat megmagyaráz. A kormány helyzete a legkényel­mesebb. Pártjában a békebarátok túl­nyomó többségben vannak ugyan, de nem ezek adják a tónust, hanem a háborúpárti Tisza-csapat. Az utóbbiak­nak a befolyása érvényesül a kormány békekövetelésein. Nyomásuknak enged a kormány s nem tud ellentállani a bé­kés többség. Terrorizmusuk odáig megy, hogy a békebarátoknak csütörtökre ter­vezett vacsorája elmarad, mert azzal gyanúsították őket a harcias elemek, hogy titkos konferenciát akarnak tar­tani. A­hol az erőszak ilyen könnyen győzi, onnét kevés jót várhatunk. A kormány kemény föltételeinek ez a háttere. A disszidensek sok jó szolgálatot tettek már közvetítésükkel, de döntő lépésre, úgy látszik, nincsenek elszánva. Ők vissza akarnak menni a pártba.Egy ellenzéki férfiú így jellemezte őket: El­hiszem, hogy a kormánynyal szemben a mi ügyünket őszintén és odaadással képviselik, de bizonyos, hogy tőlünk ők alkusznak le mindent a kormány javára. A­z ellenzéki béke­megbízottak hely­zete igazán fatális. Szemben egy sok­kal kedvezőbb hadállású ellenfél. Mö­göttük elégedetlen pártok, melyek min­den újabb engedményre fölsziszszennek és egyre gyanakodóbbak és nyughatat­lanabbak lesznek. A néppárt már vissza

Next