Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-09 / 40. szám
1899. február 9. BUDAPESTI HÍRLAP. (40. sz.é vei mindazoknak, a kik legitim megbízás alapján hivatvák a közügyek vezetésére. Ki is jelentették, hogy nem várnak tovább s a Hágban fogják szóvá tenni ezt az alkotmányosnak semmi? ként nem nevezhető eljárást, ha a nyolcnapos vakáció végéig egy vagy más irányban meg nem történik a döntés. Más formában bár, foglalkozott ezzel a kérdéssel Bánffy báró is a szabadelvű párt tegnapi értekezletén. „Bár az ily konventikulumos tárgyalások, így szólt, elvileg nem helyeselhetők, szolgáljanak mentségül a rendkívüli körülmények, amelyek között ha sértették is a formát, de használtak az ügynek.“ A miniszterelnök előterjesztését sok kommentárral kísérték ma este is a szabadelvű klubban. Rámutattak nevezetesen egyes oly részleteire, melyek első hallásra alig keltettek figyelmet, de a méheknek fontossága el nem vitatható. Ilyeneknek találták az előterjesztés ama passzusait, melyek a sokat emlegetett garanciákra vonatkoznak. „Garanciái,, monda Bánffy báró, csak bizonyos megállapodások formájában nyújthatók, amelyek itt bejelentetvén, helyeslő- tudomásul vétetnének és a jövő kormányt is köteleznek. Nem teljesíthető kívánság, hogy már most jelentessék ki a király által a jövő miniszterelnök személye. Alkotmányjogilag kizártdolog, hogy egy még le nem mondott miniszterelnök utódját a korona kijelölje. Ezt a kívánságot annyira lehetetlennek találtuk, hogy kénytelenek voltunk a tárgyalások keretéből kiszakítani.“ Érdekes volt az előterjesztésnek ama része is, melyben Bánffy báró megrajzolta a békés kibontakozás esetére a törvényhozás további munkálkodásának a képét. Előrebocsátván, hogy föltétlenül ragaszkodnia kell az elnökválasztás után az inclemnitisiek s a provizórium javaslatoknak még az ő miniszterelnöksége alatt, való átbocsátásához, „úgy tartjuk, jegyezte meg (az egész előterjesztést többes számban, minisztertársainak nevében is tette, hogy a költségvetés aként lenne letárgyalandó, hogy május elsejéig törvény erejére emelkedhessék s újabb indemnitás szüksége ne álljon elő. Továbbá, hogy a kiegyezésre s a bank- és valutaügyre vonatkozó javaslatok július elsejéig elintézést, nyerjenek, tartalmilag a Ház előtt fekvő előterjesztéseknek megfelelő módon, a fogyasztási adókra vonatkozó javaslatok pedig akként, hogy szeptember elsején ,életbe legyenek léptethetők . • A kúriai bíráskodási javaslatra nézve kilátásba helyeztük a mielőbbi, még a budget elintézése előtt való letárgyalhat.“ Széll Kálmán sokáig időzött ma este a szabadelvű klubban s ,személyesen cáfolta meg az újabb bécsi útjáról szárnyra kelt híreket. A békebarátok csoportjában foglalt helyet s nem éppen biztató tapasztalásai mellett a bizalomnak hangjánbeszélt arról, hogy meglesz a béke. . Nem lévén miniszter a pártkörben, a háborúpárt szóvivői sem mulatták magukat. A béketanácskozás. (Soljál tudósítónktól.) A békés kibontakozás nehéz görgetege ma megállott és mozdulatlanul maradt, mivel az ellenzéki béketestület össze nem ülhetett. Beteg Kossuth Ferenc, Horánszky Nándor és elutazott atyja betegágyához Apponyi gróf. Ezenkívül a főközvetitő, Szilágyi Dezső is betegeskedik. Szilágyi betegsége miatt a kormányüzenet autorizálása is elmaradt.. Telefonon kérdést intéztek hozzá: várjon fölkereshetik-e. Ez válaszolta: ha muszáj, így Andrássy Gyula és Csáky Albin grófok a Házban maradtak. Leentivdmp Árpád fölkereste Horánszky Nándort zerge utcai lakásán, hogy talán a nemzeti párt elnökének lakásán üljön össze a békebizottság. De Horánszky 39 fokos lázban fekszik, így a tanácskozásban az orvosi tilalom miatt sem vehet részt. Kossuth F Ferenctől is azt az üzenetet hozták, hogy nem hagyhatja el a szobát. Ily formán ma a békedelegáció nem ülhetett össze s csak holnap délelőtt 11 órakor gyűlhet tanácskozásra esetleg a Horánszky lakásán. Holnap alkalmasint Anponyi gróf is megjön. A folyosón azonban mozgalmas élet uralkodott. Széll és Fejérváry báró honvédminiszter sürögtek-forogtak az ellenzéki urak közt, igyekezvén rábírni őket az indemnitásnak a Bánfigéra alatt való áteresztésére, a mit annál könynyebben megtehetnek, mert Bánffy báró már tegnap este bejelentette a Lloyd-palotában, hogy távozik és az indemnitás áteresztéséért esetleg másban nyerhet kielégítést az ellenzék követelése. Szélinek nem sikerült az ellenzék hajlandóságát megnyerni a Bánffy báró ex-lex kormányzatának az indemnitás áteresztésével való felmentésére. A konferencia tagjai úgy nyilatkoztak, hogy e hét szombatjára lefejezik működésüket, bármi történjék is. A képviselőházi szünet erre alkalmas lesz. Föltűnt a Fejérváry báró sűrű forgolódása és érintkezése az emberekkel, amiből mindenfelé azt következtették, hogy csakugyan Fejérváry az utód. Illusztrálására szolgálhat annak az igen nagy fokú bizalmatlanságnak, amelylyel az ellenzék Bánffy báró működését kíséri, az a körülmény, mely szerint az ülés elején nagy mozgolódás keletkezett,a később megszavazott egy heti szünet hírére. — Nem adhatunk szünetet, mert Bánffytól még az is kitelik, hogy a jövő csütörtökön beterjeszti a feloszlatásra vonatkozó királyi kéziratot és így az ellenzék még az ex-lex állapot kritikájától is elesik ! Ezt hangoztatták és csak nagy nehezen sikerült a bizalnaflankodókat élesíti tani, akik napirend megállapító vitát, akartak provokálni. Csak épp Sima nem csillapult le, fel is szólalt. A választótörvény Reformja,. (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki békekonferenciának ma kellett volna pontról-pontra ratifikálni Apponyi gróf munkálatát a kúriai bíráskodás javaslatának kiegészítéséről, Györy Elek dolgozatát a házszabályok szigorításáról és Füleinyi Gézamunkáját a választás törvényének újításáról.A betegségek miatt természetesen ez elmaradt. Fölényi munkálata, amelynek elveihez a békeküldöttség már hozzájárult, az Esti Újság értesülése szerint, ezeket, foglalja magában: Kiindulva abból, hogy a választók száma Magyarországon 1848-ban két millió volt s a múlt választásoknál már csak nyolcszázezer foglaltatott a névjegyzékbe, s ez a folytonos apasztól nem helyes és nem természetes, mivel a napszám ötven év óta milliókkal szaporodott, avagy orvosság is, de különösen az adók nagyon megnőttek, ennek folytán a választók számának a civilizált államokhoz arányított» fölemelése ,jogilag, politikailag és nemzetileg szükséges és tovább nem mellőzhető. Ennek a célnak kitűzésével a módokra áttérve, az ellenzék indítványa a cenzus leszállítását követeli ugyan, ha sem ennek mértékére, sem a kulcsra nézve pozitív javaslatot nem tesz. Ezt nem a paktumba valónak, hanem a kormány és a törvényhozás feladatának tekinti. A cenzus leintő egységesítése és arányosítása szempontjából példákkal utal a mostan létező visszásságokra. Nevezetesen, hogy a negyedtelkesek adója megye és választókerület szerint különbözően és minden évben másképpen határoztatik meg. Van olyan kerület, amelyben a választói jog minimuma négy hold föld után nyolc krajcár földadóval harminchét krajcárban vétetett föl és van olyan, a melyben a negyedtelek adója ötvenhat forint. Közbe mindenféle adókulcs található. De ez az adóalap legtöbb választót ad a szegény felvidéknek, ahol kevés a föld s a negyedtelek kicsi; ellenben a gazdag magyar alföld népe leginkább van a politikai jogokból kizárva. Akár vagyonértékben, akár adófizetés szempontjából, akár nemzetiségileg, ez a legnagyobb igazságtalanság. Egy másik szempont a városokra vonatkozik különösebben. Amikor a törvényt alkották, a céhrendszer volt irányadó, amely ma megszűnt. Ellenben azóta a közoktatás és különösen az ipari szakoktatás is egész új intelligenciát teremtett, amelynek a politikai jogoktól való megfosztása semmiképp sincs megokolva. Ezért a városokban az adócenzust is újra kell szabályozni , egyszersmind kimondandó lenne, hogy mindazok, kik valamely ipari, vagy kereskedelmi szakiskolát végeztek, e bizonyítványok alapján a választói jog gyakorlásár a egyáltalán kapcsittetnek. Ami az adóhátralékokat illeti, azoknak jogttó hatása eltörlendő. Ebbe, úgy halljuk, a kormánypárt is hajlandó beleegyezni. A képviselőház illése. Budapest, febr. 8. A képviselőház mai ülésén Madarász korelnök elpatentálta Balogh Kálmánt, azután a Ház két név szerinti szavazással nem engedte meg Sztuha Istvánnak és Lakatos Miklósnak a felszólalást. Amint ez megvolt, a köretnek javasolta, hogy a Ház a farsangra való tekintettel, a jövő hét csütörtökéig napolja el üléseit. Ezt általános helyesléssel fogadták, mert az egyheti szünet voltaképp arra való, hogy a béketárgyalásokat ez idő alatt befejezzék. Sima Ferenc azonban ellene szólt, mert úgy tudja, hogy a békéből semmi sem lehet, mert a kormány mereven ragaszkodik ahhoz, hogy az indeminitást még az ő uralkodása idején szavazzák meg, az ellenzék pedig ebbe semmikép nem megy bele ; szükség van ezenkívül a Ház együtt tartására az ex lex kormányzat ellenőrzése szempontjáiból, indítványozta tehát, hogy a Ház folytassa üléseit. Sima, az indítványával egymagára maradt, ami a kormánypárton derültséget keltett. Sima ezután még egyszer fölszólalt s a miniszterelnökhöz ezt az interpellációt intézte. Az a hír van politikai körökben forgalomban, hogy a napokban létezni megszűnt Ohscogos Hírlap részére a miniszterelnök úr a rendelkezési alapból a folyó évre 62.000, mondd bármindkét ezer forintot utalványozott. Mindenki tudta, tehát nem lehetett eziránt tájékozatlan a miniszterelnök úr sem, hogy a nevezett lap már a múlt év végén a bukás szélén Allt s így ezt 62 ezer forinttal megmenteni lehetetlenség volt. A jobb célra szánt rendelkezési alapnak a nevezett lap cimén tett megrövidítése tehát nem azért történt, hogy a lap továbbra is föntartassék, hanem, hogy a lap tartozásai eképpen fedezhetők legyenek s igy a kormány szolgálatában állt lap bukása esetleges csúfos pörökkel ne végződjék. Ezek a hírek megbotránkozással járnak a Ház folyosóján szájról-szájra. Minek következtében a következő kérdések merültek föl: 1. Igaz-e, hogy a rendelkezési alap, tehát az állam pénze ily célra utalványoztatott és vétetett föl a nevezett lap főszerkesztője, egyik neves országos képviselőtársnnk által, ki fényes tehetségét állandóan az ellenzéki férfiak gúnyolására és tollát az ellenzék gyalázására tartja a váltakozó kormányok szolgálatában, örökös készenlétben. 2. Igaz, hogy a rendelkezési alap nem képez nyilvános számadást, tehát nem áll az ország ellenőrzése alatt. De mily országos érdekkel tudja a miniszterelnök úr igazolni, hogy a kormány szolgálatában álló lap bukásával járó következmények az államkincstár megrövidítésével nyerjenek rendezést. 13. S méltányos eljárás-e, hogy mikor a miniszterelnök úr már a bukás küszöbén áll, politikai szolgálatok honorálására pazarolja a rendelkezési alapot, hogy utódja képtelen legyen a rendelkezési alapra utalt nagy állami érdek szolgálatára. A miniszterelnök nem válaszolt, de közbekiáltotta : sem most, sem az előtt sohasem adták a szubvenciót. Mikszáth is jelen volt, ő sem nyilatkozott. Végezetül Madarász József az elnöki székből éljenzés és taps közt a következőképp fohászkodott: — És most, t. képviselőház, engedjék meg, hogy azon jóindulatnál lógva, melyet a Ház minden részéről szerencsés voltam hazám e nehéz perceiben tapasztalni, kívánjam azt és kérjem a képviselőket, hogy őseink és apáink példájára, alkotmányos szabadságunkhoz és törvényeink tiszteletéhez híven maradjunk s a legközelebb összejövendő ülés alkalmával hazánknak és nemzetünknek és vele együtt természetesen e nemzet koronázott fejedelmének javára olyan állapotban állhasson és maradhasson ezredévekig hazánk, hogy a nemzet és fejedelme őseinktől öröklött szabad alkotmánya biztosítékaihoz, haladásához, a haladó kor szelleméhez örökre hiven állhasson a haladó és művelt nemzetek sorában. (Élénk tetszés és helyeslés.) Amint ehhez hívek leszünk, ugy áldjon Istenünk, Isten minket ugy segéljen! ”