Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-09 / 40. szám

1899. február 9. BUDAPESTI HÍRLAP. (40. sz.é vei mindazoknak, a kik legitim megbízás alapján hivatvák a közügyek vezetésére. Ki is jelen­tették, hogy nem várnak tovább s a Hágban fogják szóvá tenni ezt az alkotmányosnak semmi­? ként nem nevezhető eljárást, ha a nyolcnapos vakáció végéig egy vagy más irányban meg nem történik a döntés. Más formában bár, foglalkozott ezzel a kérdéssel Bánffy báró is a szabadelvű párt tegnapi értekezletén. „Bár az ily konventi­­kulumos tárgyalások, így szólt, elvileg nem h­elyeselhetők, szolgáljanak mentségül a rend­kívüli körülmények, a­melyek között ha sér­tették is a formát, de használtak az ügynek.“ A miniszterelnök előterjesztését sok kom­mentárral kísérték ma este is a szabadelvű klubban. Rámutattak nevezetesen egyes oly részleteire, melyek első hallásra alig keltettek figyelmet, de a méh­eknek fontossága el nem vitatható. Ilyeneknek találták az előterjesztés ama passzusait, melyek a sokat emlegetett garanciákra vonatkoznak. „Garanciái,­, monda Bánffy báró, csak bizonyos megállapodá­sok formájában nyújthatók, a­melyek itt bejelentetvén, helyeslő- tudomásul vétetnének és a jövő kormányt is köteleznek. Nem teljesít­hető kívánság, hogy már most jelentessék ki a király által a jövő miniszterelnök személye. Alkotmányjogilag kizárt­­dolog, hogy egy még le nem mondott miniszterelnök utódját a ko­rona kijelölje. Ezt a kívánságot annyira lehe­tetlennek találtuk, hogy kénytelenek voltunk a tárgyalások­ keretéből kiszakítani.“ Érdekes volt az előterjesztésnek ama része is, melyben Bánffy báró megrajzolta a békés kibontakozás esetére a törvényhozás további munkálkodásának a képét. Előre­­bocsátván, hogy föltétlenül ragaszkodnia kell az elnökválasztás után az inclemnitisiek s a provizórium javaslatoknak még az ő miniszter­elnöksége alatt, való átbocsátásához, „úgy tart­juk, jegyezte meg (az egész előterjesztést többes számban, minisztertársainak nevében is tette­, hogy a költségvetés aként­ lenne letárgyalandó, hogy május elsejéig tör­vény erejére emelkedhessék s újabb in­­demnitás szüksége ne álljon elő. To­vábbá, hogy a kiegyezésre s a bank- és valutaügyre vonatkozó javaslatok július else­jéig elintézést, nyerjenek, tartalmilag a Ház előtt fekvő előterjesztéseknek megfelelő módon, a fogyasztási adókra vonatkozó javaslatok pedig akként, hogy szeptember elsején ,életbe legye­nek léptethetők . •­­ A kúriai bíráskodási javas­latra nézve kilátásba helyeztük a mielőbbi, még a budget elintézése előtt való letárgyalhat.“ Széll Kálmán sokáig időzött ma este a szabadelvű klubban s ,személyesen cáfolta meg az újabb bécsi útjáról szárnyra kelt híreket. A békebarátok csoportjában foglalt helyet s nem éppen biztató tapasztalásai mellett a bi­zalomnak hangján­­beszélt arról, hogy meg­lesz a béke. . Nem­ lévén miniszter a pártkör­­ben, a háborúpárt szóvivői sem mulatták ma­gukat. A béketanácskozás. (Soljál tudósítónktól.) A békés kibontako­zás nehéz görgetege ma megállott és mozdu­latlanul maradt, mivel az ellenzéki béke­testü­let össze nem ülhetett. Beteg Kossuth Ferenc, Horánszky Nándor és elutazott atyja beteg­ágyához Apponyi gróf. Ezenkívül a főköz­­vetitő, Szilágyi Dezső is betegeskedik. Szilágyi betegsége miatt a kormány­üzenet autorizálása is elmaradt.. Telefonon kérdést intéztek hozzá: várjon fölkereshetik-e. Ez válaszolta: ha muszáj, így Andrássy Gyula és Csák­y Albin grófok a Házban maradtak. Leentivdmp Árpád fölkereste Horánszky Nándort zerge­ utcai la­kásán, hogy talán a nemzeti párt elnökének lakásán üljön össze a békebizottság. De Horánszky 39 fokos lázban fekszik, így a ta­nácskozásban az orvosi tilalom miatt sem vehet részt. Kossuth F Ferenctől is azt az üze­netet hozták, hogy nem hagyhatja el a szobát. Ily formán ma a békedelegáció nem ül­hetett össze s csak holnap délelőtt 11 órakor gyűlhet tanácskozásra esetleg a Horánszky lakásán. Holnap alkalmasint Anponyi gróf is megjön. A­ folyosón azonban mozgalmas élet ural­kodott. Széll és Fejérváry báró honvédminiszter sürögtek-forogtak az ellenzéki urak közt, igye­kezvén rábírni őket az indemnitásnak a Bánfig­­éra alatt való áteresztésére, a mit annál köny­­nyebben­ megtehetnek, mert Bánffy báró már tegnap este bejelentette a Lloyd-palotában, hogy távozik és az indemnitás áteresztéséért esetleg másban nyerhet kielégítést az ellenzék kö­vetelése. Szélinek nem sikerült az ellenzék haj­landóságát megnyerni a Bánffy báró ex-lex kormányzatának az indemnitás áteresztésével való felmentésére. A konferencia tagjai úgy nyilatkoztak, hogy e hét szombatjára lefejezik működésüket, bármi történjék is. A képviselőházi szünet erre alkalmas lesz. Föltűnt a Fejérváry báró sűrű forgolódása és érintkezése az emberekkel, a­miből minden­felé azt következtették, hogy csakugyan Fejér­váry az utód. Illusztrálására szolgálhat annak az igen nagy fokú bizalmatlanságnak, a­melylyel az ellenzék Bán­ffy báró működését kíséri, az a körülmény, mely szerint az ü­lés elején nagy mozgolódás keletkezett,­a később megszavazott egy heti szünet hírére. — Nem adhatunk szünetet, mert Bánffy­­­tól még az is kitelik, hogy a jövő csütörtökön beterjeszti a feloszlatásra vonatkozó királyi kéziratot és így az ellenzék még az ex-lex álla­pot kritikájától is elesik ! Ezt hangoztatták és csak nagy nehezen sikerült a bizalnaflankodókat élesíti tani, a­kik napirend megállapító vitát, akartak provokálni. Csak épp Sima nem csillapult le, fel is szólalt. A választó­törvény Reformja,. (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki béke­konferenciának ma kellett volna pontról-pontra ratifikálni Apponyi gróf munkálatát a kúriai bíráskodás javaslatának kiegészítéséről, Györy Elek dolgozatát a házszabályok szigorításáról és Füleinyi Géza­­munkáját a választás törvé­nyének újításáról.­­A betegségek miatt ter­mészetesen ez elmaradt. Fölényi munkálata, a­melynek elveihez a béke­küldöttség már hozzájárult, az Esti Újság értesülése szerint, ezeket, foglalja magában: Kiindulva abból, hogy a választók száma Ma­gyarországon 1848-ban két millió volt s a múlt választásoknál már csak nyolcszázezer foglaltatott a névjegyzékbe, s ez a­ folytonos apasztól nem helyes és nem természetes, mivel a napszám ötven év óta milliókkal szaporodott, a­vagy orvosság is, de külö­nösen az adók nagyon megnőttek, ennek folytán a választók számának a civilizált államokhoz­ arányított» fölemelése ,jogilag, politikailag és nemzetileg szük­séges és tovább nem mellőzhető. Ennek a célnak kitűzésével a módokra át­térve, az ellenzék indítványa a cenzus leszállítását követeli ugyan, ha sem ennek mértékére, sem a kulcsra nézve pozitív javaslatot nem tesz. Ezt nem a paktumba valónak, hanem a kormány és a tör­vényhozás feladatának tekinti. A cenzus leintő egységesítése és arányosítása szempontjából példákkal utal a mostan létező visszásságokra. Nevezetesen, hogy a negyedtelkesek adója megye és választó­kerület szerint különbözően és minden évben más­képpen határoztatik meg. Van olyan kerület, a­melyben a választói jog minimuma négy hold föld után nyolc krajcár földadóval harminchét krajcárban vétetett föl és van olyan, a melyben a negyedtelek adója ötvenhat forint. Közbe mindenféle adókulcs található. De ez az adóalap legtöbb választót ad a szegény felvidéknek, a­hol kevés a föld s a ne­gyedtelek kicsi; ellenben a gazdag magyar alföld népe leginkább van a politikai jogokból kizárva. Akár vagyonértékben, akár adófizetés szempontjá­ból, akár nemzetiségileg, ez a legnagyobb igazság­talanság. Egy másik szempont a városokra vonatkozik különösebben. A­mikor a törvényt alkották, a céh­­rendszer volt irányadó, a­mely ma megszűnt. Ellen­ben azóta a közoktatás és különösen az ipari szak­oktatás is egész új intelligenciát teremtett, a­mely­nek a politikai jogoktól való megfosztása semmiképp sincs megokolva. Ezért a városokban az adócenzust is újra kell szabályozni , egyszersmind kimondandó lenne, hogy mindazok, k­ik valamely ipari, vagy keres­kedelmi szakiskolát végeztek, e bizonyítványok alapján a választói jog gyakorlásár a egyáltalán kapcsittetnek. A­mi az adóhátralékokat illeti, azoknak jogt­­tó hatása eltörlendő. Ebbe, úgy halljuk, a kormánypárt is hajlandó beleegyezni. A képviselőház illése. Budapest, febr. 8. A képviselőház mai ülésén Madarász kor­­elnök elpatentálta Balogh Kálmánt, azután a Ház két név szerinti szavazással nem engedte meg Szt­uh­a Istvánnak és Lakatos Miklósnak a felszólalást. A­mint ez megvolt, a köretnek javasolta, hogy a Ház a farsangra való tekintettel, a jövő hét csütörtökéig napolja el üléseit. Ezt általános helyesléssel fogad­ták, mert az egyheti szünet voltaképp arra való, hogy a béketárgyalásokat ez idő alatt befejezzék. Sima Ferenc azonban ellene szólt, mert úgy tudja, hogy a békéből semmi sem lehet, mert a kormány mereven ragaszkodik ahhoz, hogy az indeminitást még az ő uralkodása idején szavazzák meg, az ellenzék pedig ebbe semmikép nem megy bele ; szükség van ezenkívül a Ház együtt tar­tására az ex lex kormányzat ellenőrzése szempont­­­­jáiból, indítványozta tehát, hogy a Ház folytassa üléseit. Sima, az indítványával egymagára maradt, a­mi a kormánypárton derültséget keltett. Sima ez­után még egyszer fölszólalt s a miniszterelnökhöz ezt az interpellációt intézte. Az a hír van politikai körökben forgalomban, hogy a napokban létezni megszűnt Ohscogos Hírlap részére a miniszterelnök úr a rendelkezési alapból a folyó évre 62.000, mondd bármindkét ezer forintot utalványozott. Mindenki tudta, tehát nem lehetett eziránt tájékozatlan a miniszterelnök úr sem, hogy a nevezett­ lap már a múlt év végén a bukás szélén Allt s így ezt 62 ezer forinttal megmenteni lehe­­tetlenség volt. A jobb célra szánt rendelkezési alapnak a nevezett lap cimén tett megrövidítése tehát nem azért történt, hogy a lap továbbra is föntartassék, hanem, hogy a lap tartozásai eképpen fedezhetők legyenek s igy a kormány szolgálatában állt lap bukása esetleges csúfos pörökkel ne vég­ződjék. Ezek a hírek megbotránkozással járnak a Ház folyosóján szájról-szájra. Minek következtében a következő kérdések merültek föl: 1. Igaz-e, hogy a rendelkezési alap, tehát az állam pénze ily célra utalványoztatott és vétetett föl a nevezett lap főszerkesztője, egyik neves országos képviselőtársnnk által, ki fényes tehetsé­gét állandóan az ellenzéki férfiak gúnyolására és­­ tollát az ellenzék gyalázására tartja a váltakozó­­ kormányok szolgálatában, örökös készenlétben. 2. Igaz, hogy a rendelkezési alap nem képez nyil­vános számadást, tehát nem áll az ország ellen­őrzése alatt. De mily országos érdekkel tudja a miniszterelnök úr igazolni, hogy a kormány szolgá­latában álló lap bukásával járó következmények az államkincstár megrövidítésével nyerjenek rendezést. 13. S méltányos eljárás-e, hogy mikor a miniszter­elnök úr már a bukás küszöbén áll, politikai szol­gálatok honorálására pazarolja a rendelkezési alapot, hogy utódja képtelen legyen a rendelkezési alapra utalt nagy állami érdek szolgálatára. A miniszterelnök nem válaszolt, de közbe­kiáltotta : sem most, sem az előtt sohasem adták a szubvenciót. Mikszáth is jelen volt, ő sem nyilatko­zott. Végezetül Madarász József az elnöki székből éljenzés és taps közt a következőképp fohászkodott: — És most, t. képviselőház, engedjék meg, hogy azon jóindulatnál lógva, melyet a Ház minden részéről szerencsés voltam hazám e nehéz perceiben tapasztalni, kívánjam azt és kérjem­ a képviselőket, hogy őseink és apáink példájára, alkotmányos sza­badságunkhoz és törvényeink tiszteletéhez híven maradjunk s a legközelebb összejövendő ülés alkal­mával hazánknak és nemzetünknek és vele együtt természetesen e nemzet koronázott fejedelmének javára olyan állapotban állhasson és maradhasson ezredévekig hazánk, hogy a nemzet és fejedelme őseinktől öröklött szabad alkotmánya biztosítékaihoz, haladásához, a haladó kor szelleméhez örökre h­iven állhasson a haladó és művelt nemzetek sorában. (Élénk tetszés és helyeslés.) A­mint ehhez hívek leszünk, ugy áldjon Istenünk, Isten minket ugy se­­géljen! ”

Next