Budapesti Hírlap, 1899. június(19. évfolyam, 150-179. szám)
1899-06-14 / 163. szám
1899. junins 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (163. sz.) 13 udvari kamara az engedelem megadása előtt kikérte a szepesi kamara véleményét. A szepesi kamara 1633. julius 8-án kelt válaszában ellenzi az engedelem megadását. Téved — úgymond — Bund, ha azt hiszi, hogy Lengyelországból elég ezüstöt kaphat. Ellenkezőleg, Magyarországból, nyíltan és lopva, nagymennyiségű ezüstöt szállítanak Lengyelországba. Már volt Magyarországban több pénzverőműhely, de az ezüst hiánya miatt még mindegyik tönkrement. Nagyon rövid ideig élt a pozsonyi, hasonlóan a kassai. Ez utóbbinak pénzverője, tömérdek adóssága miatt, hitelezői elül elbujdosott. Bártfa különben sem volna alkalmas hely pénzverő fölállítására, mert a szén készítésére alkalmatos fákban nagy itt a hiány. Erdő ugyan van bőven, de fenyőfákon kívül nincsen azokban más fa. E fölterjesztésre Rundnak is elment a kedve a bizonytalan vállalat megindításától. A hivatalos lapból. —» Junius 13. — Leojka Gyulát az eperjesi erdőhivatalhoz, Székely Adolfot az alsó-kubini, Kiss Ferencet a szegedi, Kondor Vilmost a balassagyarmati, Ercsényi Bélát a tordai, Dapsy Frigyest a deési, Kárpáti Lajost a besztercebányai, Hevesi Gábort a zilahi, Várnai Sándort a fogarasi, Sümegit Ignácot a nagyszebeni, Nádas Bélát a lőcsei, Pékh Józsefet a rimaszombati, Jávorszky Albertet a temesvári, Fás Gyulát a székelyudvarhelyi, Könnyei Ferencet a trencséni, Márton Sándort a nagykárolyi, Zsivanovics Zsivát az újvidéki, Porubszky Gyulát a nagyváradi, Hónai Antalt a beregszászi, Somoghy Lajost a segesvári, Ratkovszky Károlyt a soproni, Nagy Györgyöt a sepsiszengyörgyi, Boszinszky Jánost a liptószentmiklósi és Rappensberger Andort a budapesti erdőhivatalhoz ; Arató Gyulát és Bodor Gyulát a földmivelésügyi minisztérium erdészeti főosztályába; Parragh Bélát a dévai, Apáti Lászlót a veszprémi, Karácsonyi Sándort a máramarosszigeti és Téglás Károlyt a brassói állami erdőhivatalhoz; föszdészszé, a következő erdészeket, illetőleg járási erdőtiszteket: Márké Ambrust a csikszeredai, Cseh Pált a brassói, Bodor Zoltánt a deési, Karvas Emilt a komáromi erdőhivatalhoz, hivatalvezetéssel megbízva; Jüngling Jánost a besztercei erdőigazgatósághoz ; Esztegár Bálintot a kolozsvári, Förster Gyulát a lőcsei, Német Pált az eperjesi, Szalay Józsefet a rimaszombati erdőhivatalhoz, Firtos Dénest a besztercei erdőigazgatósághoz, Bárdos Józsefet az alsó-kubini erdőhivatalhoz, Majthényi Gyulát a besztercei erdőigazgatósághoz, Csepey Kornélt, és Szántó Mihályt a sátoralja-ujhelyi, Köhler Bélát a trencséni, Slibbján Jánost a besztercebányai, Bodor Gábort a sátoralja-ujhelyi erdőhivatalhoz , Héjas Kálmánt a földmivelésügyi minisztérium erdészeti főosztályába, Szlaváts Norbertet a lőcsei, Kaluivoda Andort a szegedi, Polgárát Bélát a balassagyarmati, Kiss Ernőt a beregszászi, Bolder Józsefet a zalaegerszegi, Erdődi Györgyöt az alsó-kubini, Lange Pált és Hajdú Józsefet a trencséni erdőhivatalhoz , Petras Jakabot a besztercei erdőigazgatósághoz, Daempf Istvánt az aradi, Vég Gyulát a szombathelyi, Hrabovszky Kelement a zalaegerszegi, Kovács Pált a sepsiszentgyörgyi és Szvály Bélát a zalaegerszegi erdőhivatalhoz; Almássy Istvánt a földmivelésügyi minisztérium erdészeti főosztályába; Bartha Ábelt a besztercei erdőigazgatósághoz; Bossányi Istvánt a nyitrai, Deák Gézát a besztercebányai erdőhivatalhoz, Flóth Miklóst a földmivelésügyi minisztérium erdészeti főosztályába; Deák Jánost, Garcsár Jánost és Gyenge Istvánt a máramaros-szigeti, Darkó Gábort a sepsi-szentgyörgyi, Donáth Sándort a brassói, Borbáth Gerőt a sepsi-szentgyörgyi, Hudász Károlyt a csikszeredai, Szuppek Józsefet a temesvári, Timák Jánost a máramaros-szigeti, Incze Manót a soproni, Dezső Zsigmondot a nagyenyedi, Szivnttler Jánost a dicsőszent-mártoni erdőhivatalhoz, hivatalvezetéssel megbízva; Pálos Konrádot a nagykárolyi, Babos Józsefet a segesvári, Schuster Józsefet a dévai, Kovács Gusztávot a kolozsvári, Hajdú Jánost a fogarasi, Ács Sándort a dévai, Ujfalussy Zoltánt a nagykárolyi, Sifft Ágostont a segesvári, Porubszky Károlyt a brassói, Csanády Attilát a kolozsvári, Zarándi Knöpfler Károlyt a tordai és Leit Jenőt a pécsi erdőhivatalhoz; erdészszé, a következő erdészjelölteket, illetőleg járási erdőtiszteket: Garda Jánost a marosvásárhelyi, Kostyál Gyulát a rimaszombati, Pöschl Ferencet a komáromi és Ráduly Jánost a székely-udvarhelyi erdőhivatalhoz ; Korzenszky Antalt a földmivelésügyi minisztérium erdészeti főosztályába; Tompa Kálmánt a székelyudvarhelyi, Dömsödy Zoltánt a csíkszeredai és Bodoni Miklóst a temesvári erdőhivatalhoz ; Sbvalovszki Gézát a besztercei erdőigazgatósághoz, Krausz Ernőt a székelyudvarhelyi, Krippel Mórt a csíkszeredai, Joós Eleket a sepsiszentgyörgyi, Selymessy Ferencet a lőcsei, Tenchert Károlyt a besztercei, Pfauser Lajost a beregszászi, Früstök Istvánt a rimaszombati, Rozsnyay Jánost a dicsőszentmártoni, Goró Ferencet a dévai, Pfundtner Károlyt a segesvári, Halász Gézát a beregszászi, Bánik Györgyöt a rimaszombati, Schottes Henriket a besztercei, Lobok Józsefet a kaposvári, Szuchevich Sándort a nagyváradi, Miklós Lajost a dévai, Popovits Ottót a dévai, Szalántzy íjászlót a nagyenyedi, Schuster Andrást és ifj. Zankó Emilt a fogarasi, Zuskin Ferencet a liptószentmiklósi, Itta Mihályt a nagyszebeni, Bartha Sándort a kolozsvári, Vajda Ákost a dicsőszentmártoni, Henriett Győzőt a nagyszebeni, Szűcs Elemért a nagyszebeni, Kadácsi Bálintot a segesvári, lencsés Ambrust, a nagyszebeni, Craus Gézát a segesvári, Knedy Árpádot a lőcsei, Orsinyi Györgyöt a balassagyarmati, Isábel Lambertot az eperjesi, Csemiczky Aladárt a liptószentmiklósi, Tatank Kálmánt a pécsi, Fritz Rezsit a besztercebányai, Salamon Lajost a csíkszeredai és Iludák Lajost a dévai erdőhivatalhoz; erdészjelöltté, a következő erdőgyakornokokat, illetőleg vármegyei erdőtiszteket és uradalmi erdőtisztet: Sipos Mihályt a budapesti, Hegedűs Bélát a nagyváradi, Demény Lajost a maros-vásárhelyi erdőhivatalhoz ; Ilyna Ottót a besztercei erdőigazgatósághoz; Spielhaupter Györgyöt a nagyszebeni, Lábos Eleket a zalaegerszegi, Lukácsfzi Eleket a székelyudvarhelyi, Nyíri Dénest a maros-vásárhelyi, Botka Györgyöt a balassagyarmati, Gergely Tamást a csíkszeredai, Zalay Lászlót a balassagyarmati, Lutonszky Gézát a nyitrai, Fejér Kálmánt a balassagyarmati, Campeán Jánost a nagyszebeni, Tomka Jenőt a szombathelyi, Ferencet Bélát, a besztercei, Szabó Kálmánt a szombathelyi, Kressák Pált az újvidéki, Prichnov Pált a nnáraraszos-szigeti és Horváth Józsefet a marosvásárhelyi erdőhivatalhoz; Bálint Mihály, a besztercei erdőigazgatósághoz; Gyurcsó Józsefet a tordai, Schmidt Ferencet a liptószentmiklósi, Marossányi Bélát a deési, Hornung Gusztávot a trencséni, Gulyás Jenőt a máramaros-szigeti, Vaszilivits Miklóst a szegedi, Kotzmann Gézát az ungvári, Ivaskó Sándort a fogarasi, Kovács Imrét a pécsi erdőhivatalhoz, Létai Gyulát a besztercei erdőigazgatósághoz , Bükkel Jánost a soproni, Nagy Samut a nagyenyedi, Scharina Vilmost az alsó-nubini, Márton Benedeket a sepsiszentgyörgyi és Pál Jánost a Csíkszeredai erdőhivatalhoz , Konczvald Ferencet a besztercei erdőigazgatósághoz, Placty Teofilt a trencséni, Papp Bélát a budapesti, Mezey Artert, a komáromi,Chéti Viktort a besztercebányai, Nagy Ákost a nagyszebeni és Binder Bélát a veszprémi erdőhivatalhoz. A földmivelésügyi miniszter továbbá a következő erdőtiszteket nevezte ki: I. a magyarországi kincstári erdőket kezelő erdőtisztek létszámában : erdészjelöltté ezeket az erdőgyakornokokat: Seenger Lajost és Térfi Bélát a besztercebányai, Iszapi Gyulát a máramarosszigeti, Palkó Antalt a kolozsvári erdőigazgatósághoz , Ziegler Mihályt a liptóújvári főerdőhivatalhoz Erösdi Bálintot a máramarosszigeti, Huszár Kornélt a besztercebányai erdőigazgatósághoz, Pásztor Sándort és Schlosser Istvánt az ungvári főerdőhivatalhoz, Spettmann Jánost a Selmecbányai erdészeti akadémiához, Hoffmann Dezsőt a besztercebányai erdőigazgatósághoz, Chabada Gézát a zsarnócai, Fischer Károlyt a soóvári erdőhivatalhoz, Tomasek Miklóst a liptóujvári erdőőri szakiskolához, Nemes Bélát az ungvári főerdőhivatalhoz, Ferenczy Lajost a földmivelésügyi minisztériumba, Huszár Józsefet a bástyaházai, Váry Ferencet a szászsebesi, Hámon Józsefet a soóvári, Rusz Dénest a szászsebesi erdőhivatalhoz, Oszterlamm Ernőt a kolozsvári erdőigazgatósághoz, Gyury Kálmánt a zsarnócai erdőhivatalhoz, Egri Ferencet a lippai főerdőhivatalhoz, Szabó Bélát a máramarosszigeti erdőigazgatósághoz, Lahner Istvánt a bástyaházai erdőhivatalhoz, Jancsó Gyulát a kolozsvári erdőigazgatósághoz, Sikó Áront a lippai főerdőhivatalhoz, Ajtay Jenőt a deliblati kincstári birtokkezelőséghez, Bónay Imrét a földmivelésügyi minisztériumba, Krajcsovics Ferencet a lugosi erdőigazgatósághoz, Levobody Zenét a selmecbányai erdészeti akadémiához, Enyedi Jánost a soóvári, Vollnhofer Pált a gödöllői erdőhivatalhoz, Weisz Ferencet és Puskás Istvánt az ungvári, Puchreiner Henriket a lippai főerdőhivatalhoz, Didi Ágostot a földmivelésügyi minisztériumba, Zsabka Jánost a bástyaházai, Nyitrai Józsefet az orsovai, Pulfi Pétert a szászsebesi erdőhivatalhoz, Huszár Pált a kolozsvári erdőigazgatósághoz, Sándor Jenőt és Jeszenszky Ferencet a bástyaházai, Hyhoss Jánost az apatini erdőhivatalhoz, Lányi Gyulát a kolozsvári, Gombossy Józsefet a besztercebányai erdőigazgatósághoz, Papp Istvánt a zsarnócai erdőhivatalhoz, Remenyik Gusztávot a liptóújvári főerdőhivatalhoz, Fekete Bélát a görgényszentimrei erdőőri szakiskolához, Biró Zoltánt a máramarosszigeti, Kostyatik Jánost a kolozsvári erdőigazgatósághoz, Lipcsei Lászlót a soóvári, Bayer Jenőt és Lövik Bélát a gödöllői erdőhivatalhoz, Klimbó Gyulát a liptóújvári, Zachar Ádárdot a nagybányai főerdőhivatalhoz, Hamelnyik Bélát a szászsebesi, Lastyak Sándort a bástyaházai, Daniele, Gézát az apatini, Kakas Ödönt az orsovai, Sándor Eleket a soóvári erdőhivatalhoz, Tarnay Dezsőt a besztercebányai erdőigazgatósághoz, Katona Lászlót a kolozsvári, Sregersen Bélát a besztercebányai erdőigazgatósághoz, Soltész Gyulát a szászsebesi, Gaspardz Lajost az orsovai, Szecskái Dezsőt a soóvári erdőhivatalhoz, Bónis Kálmánt az ungvári főerdőhivatalhoz, Schröter Ágostot az orsovai erdőhivatalhoz, Vermes Győzőt a görgény-szentimrei erdőőri szakiskolához, Intsédy Gézát a lippai főerdőhivatalhoz, Kávássy Kálmánt a máramarosszigeti, Both Gyulát a máramarosszigeti erdőigazgatósághoz, Edén Gyulát az ungvári főerdőhivatalhoz, Holzapfel Gyulát a lugosi erdőigazgatósághoz, Clement Károlyt a földmivelésügyi minisztériumba, Tölgyes Józsefet a kolozsvári erdőigazgatósághoz, Böhm Vilmost a zsarnócai, Kovalitzky Vladimírt az apatini erdőhivatalhoz, Bauer Jenőt a besztercebányai, Ormos Zsigmondot a lugosi erdőigazgatósághoz, Jeszenszky Kálmánt a zsarnócai erdöhivatalhoz, Kőfalusy Viktort a kolozsvári euróigazgatósághoz, Sztripszky Ágostot a gödöllői és Orosz Tamást a soóvári erdöhivatalhoz, továbbá Gasparik Pált az ungvári főerdöhivatalhoz és Érsek Árpádot a szászsebesi erdöhivatalhoz; II. a horvátszlavonországi kincstári erdőket kezelő erdőtisztek létszámában: erdészjdöllé ezeket az erdőgyakornokokat : Hamar Lászlót az otocsáci erdőhivatalhoz, Lahner Károlyt, Ott Károlyt, Bochu Virgilt és Maier Bélát a zágrábi erdőigazgatósághoz, Haderdány Andrást az otocsáci erdőhivatalhoz, Kralovánszky Jánost a zágrábi erdőigazgatósághoz, Matusovits Pétert a vinkovcei főerdöhivatalhoz és Janussek kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az ó gyallai csillagvizsgálón az observatori állásra Harkányi Béla báró drt, a II. adjunktusi állásra pedig Szántó Ignácot; a pénzügyminiszter Antalffy Andor fölmérési felügyelőt központi fölmérési felügyelővé, az államnyomda rendszeresített létszámába Donászy Ferenc főtisztet osztályvezetővé, a lugosi pénzügyigazgatósághoz Székely Józsefet pénzügyi fogalmazóvá, Kováts Ferencet a központi díj- és illetékkiszabási hivatal mellé rendelt számvevőséghez pénzügyi számtisztté, Bosicsku Kornéliuszt a szegedi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez pénzügyi számtisztté, a nagybányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez Petitcsek Kálmánt és Antalóczy Aladárt pénzügyi számtisztté, Reimholz Ádám lottóhivatali segédtisztet tisztté, Jávorszky József marosújvári főbányahivatali mázsaesküdtet a fehértemplomi sóhivatalhoz mázsatisztté, a pozsonyi pénzügyigazgatósághoz Verden Károlyt pénzügyi fogalmazó gyakornokká nevezte ki. A földmivelésügyi miniszter az új állami erdőhivatalokhoz, továbbá a besztercei kir. erdőigazgatósághoz, végül a községi erdők kezelésével kapcsolatos ügyeket intéző központi erdészeti ügyosztályhoz a következő erdőtiszteket nevezte ki: erdőtanácsossá a következő erdőmestereket: Kőváry Lászlót a Csíkszeredái, Hányái Gézát a zalaegerszegi, Imre Dénest a marosvásárhelyi, Simon Gyulát a kolozsvári és Cornides Györgyöt az ungvári erdőhivatalhoz; Lesényi Ferencet és Záveczky Pált a besztercei erdőigazgatósághoz ; Péch Kálmánt a földmivelésügyi minisztérium erdészeti főosztályába; erdőmesterré, a következő főerdészeket, illetőleg alerdőfelügyeletnél már a vérnyomok is láthatók voltak. E sószirtek kúp alakú kicsúcsosodásukkal a fensikig értek, amelyet a fekete tó évszázadokon keresztül megalkotott, de vízmosásos oldalaikkal a szabadon kifehéríti sószirtek között mély szakadékokat mutattak. E szakadékok egyikének kezdetéig vezetett a mindegyre szenesedő fenyőágak bizonytalan világánál a vérnyomok követése. Bevilágítva a szakadék öblös torkába, az itt is ott is kiálló sós szikladarabok fris tördelései és a fehér falon itt is ott is mutatkozó vérnyomok semmi kétséget nem hagytak a felől, hogy a vaddisznót nem messze e sziklától találta a lövés s menekülése közben gurult le a sziklafalon. A mélység felé hajolva hallgatóztak. A vaddisznó hörgése helyett azonban mindinkább elhaló sóhaj szállott fölfelé. Az előbb hallott sikoltás után e sóhaj megzsibbasztotta a két világlátott férfi edzett szivét is. — Ki van ott? kiáltott Latorczai gróf. Ismét csak sóhajtás, nehéz lélekzés volt hallható. Sokat gondolkozni nem volt idő. A mélységben minden valószinüség szerint valaki lezuhant s most esetleg a szintén lezuhant vaddisznó és az ember közt élethalál harc folyik. Gyorsan és biztosan kellett cselekedni. Mind a két főúr levetette nélkülözhető ruháját s összecsavarva és összebogozva köteleket rögtönöztek. A köteleket egy kiálló fatörzshöz s egy letört hosszú ágat kötöttek hozzá, aztán Latorcai gróf leereszkedett, mire Tekendorfer báró megvilágitotta az utat, szerencsére leérkezett az első szikladarabig. A szikladarab csúcsához megkötözve ismét a rudat még egy ily lépcsőfokkal lejebb ereszkedett. Itt azonban a ruhából készült kötelék összeszakadt és a gróf lezuhant a mélységbe. (Folyt. köv.)