Budapesti Hírlap, 1899. július (19. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-01 / 180. szám

Budapest, 1890. XIX. évfolyam 180. sz. Szombat, julius 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 k­r., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 65—96, igezg. 55—63. Főszerkesztő és laptulaj­donos : Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- fa h­irdetés-fölvétel: Ugyanezen bál József-körút 6. sz. a oldaláé. Apróhirdetések ára : Egy szó S kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparellje számítással díjszabás szerint.______ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A forradalom réme. Budapest, jun. 30. Hágában az államok képviselői a nemzetközi béke törvényeiről tanács­koznak s ugyanakkor Brüsszelben kitör a forradalom. Nincs tehát az emberek között békesség Kain és Ábel óta. Mert, ha a királyok nem kezdenek háborút egymással, a népek kezdenek polgárháborút. Egyszerre az összes latin fajok föl­forrtak. Belgiumban vér folyik az utcákon s verekednek a parlamentben. Lázadó szocialisták és liberálisok har­colnak a klerikális kormány csendőrei­vel és katonáival. Le a királylyal! Éljen a köztársaság! ez a jelszó. Spanyolországban Szaragossza kö­veit festi meg polgárainak vére. Más városokban is a nép megtámadta a hatóságokat. Itt is a konzervatív és klerikális kormány ellen keltek föl a szocialisták és liberálisok. Olaszországban forradalom még nincs, de van obstrukció a királyi ren­deletek ellen, melyek ostromállapotba helyezik az országot s felfüggesztik az alkotmányos szabadságokat, hogy lehe­tetlenné tegyék a szociáldemokratáknak az izgatást és a fölkelést. Nag­­on félős, hogy a kitörés nem lesz elkerülhető. Franciaországról mit szóljunk, hol csak nemrég az elnököt inzultálták és a kormány bukott s az uj minisztérium a kamarában is csak egy kis többséget nyert ? Oly bizonytalan az állapot Franciaországban, hogy az uj kormány programul tűzte a köztársaság meg­mentését. Jellemző, hogy Vanden Peereboom belga miniszterelnök egyszersmind had­ügyminiszter ; hogy Pelloux olasz mi­niszterelnök egyszersmind tábornok s másik két katona ül kabinetjében; hogy a francia radikálisok Galliset tábornokot tették meg hadügyminisz­terré, a császárság vitéz katonáját s a szocialista román­ forradalom kegyetlen legyőzőjét, mint ki a hatalmat kímé­letlenül kezeli és hogy Silvera spanyol miniszterelnök kijelenti a parlament­ben, hogy az utca fenyegetései előtt nem hajol meg s a rendet fen fogja tartani, ha száz és száz holttest fedné is az utcákat." Jellemző az is, hogy a szocialisták és a radikálisok mind a négy ország­ban szövetségben vannak a klerikáli­sokkal, monarcistákkal és mérsékelt liberálisokkal szemben. Nem mintha internacionális szövetség volna közöt­tük, hanem összehozta őket nézeteik rokonsága és céljaik azonossága. Az intézmények és a társadalmi szervezet forognak kockán az összes latin álla­államban, a­mely az individiumnak esküdt ellensége volt, valamelyes egyéni önérzetet, egy kis tekintélyt juttattak nekik. Kegyetlen szürkeség a tekintély nélkül valóság. Semmi a nagy sokaságban. Van-e olyan ember, a­ki kibírja a maga semmiségé­nek tudatát? A tekintély az életnek értéket ad. Még a legparányibb tekintély is. Ibsennek valamelyik alakja, a­ki ácsmester, azt mondja a gazdájának, a­mikor ez elcsapja, hogy: „Uram, tudom, hogy senki sem vagyok, de odahaza a családomban, feleségem, gyermekeim előtt, én vagyok az első ember. Már most mit mondjanak azok, ha azzal állítok be hozzájuk, hogy elcsaptak? ugy-e, hogy megdől az a kis tekintélyem is?“ Az a kis tekintély­, a meg­­becsültetés utolsó maradéka. Az ember egy­szerre megérzi, hogy csakis vízpára a nagy ködben. Arra való, hogy a felhő gomolyodjék, egyéb semmire. Magam is ott állottam vala­melyik gazdám előtt, a­mikor megköszönte a szolgálatomat s elküldött. Semmiért, mint a­hogy a senkit búcsúztatni szokták. Mikor az a hideg arcú úr búcsúztatott, eszembe jutott a kicsikém, az én szőke kis lyányom, a­ki, mikor azzal ijesztenek rá, hogy ezt­ amazt ne tedd, mert megver az Isten, azt feleli, hogy dehogy is, nem engedi édes­apa. Micsoda ret­tenetes tekintély vagyok előtte ! És tudom, hogy csak előtte vagyok az, de megelégszem ezzel a tekintélylyel. Már most azzal kell eléje állanom, hogy édes kicsikém elcsapták a min­­denségedet. Nem röstelem, könyv szökött a szemembe. A tekintélyemet búcsúztattam, az a legkisebb ember előtt való elsőségemet. Micsoda mnokban. Senki sem biztosíthatja a belga királyt, a spanyolt és az olaszt, hogy nem vesztik el trónjukat s nem fognak számkivettetni. De a francia köztársaságot sem, hogy nem fog bukni. A hadsereg kérdése mindenütt belejátszik a politikába , de éppen ezért a szocialista­ forradalom kilátásai nem oly kedvezőek, mint a­hogy a tünteté­sekből és hirekből következtetni lehetne. Mert, ha a fegyveres haderő szembeszáll a szocialista munkásokkal és a néppel, ha fegyver dönti el a politikai kérdést, a forradalom veresége valószínű. A királyokat azonban és a kormányokat merényletektől és forra­dalmaktól a katonai hatalom sem ment­heti meg. Történeti szempontból századunk végén ez a forradalom úgy tűnik föl, mint elkerülhetetlen összetűzése és mérkőzés két világnézetnek: a hitet­­lenségnek­ és a kereszténységnek; a szocializmusnak, mely tagad és nem engedelmeskedik s a polgári rendnek, mely parancsol és védekezik. E két irányzatnak összeütközése éppen a ka­tolikus államokban a legélesebb, mert a katolikus egyház szervezete a libe­ralizmussal és szocializmussal a leg­­ellentétesebb. E mély alapokoknál fogva a megindult mozgalomnak nagy jelentő­séget kell tulajdonítanunk." * Belgium különösen alkalmatos tere a klerikalizmus és szocializmus össze­hazugság az ő tisztelete. Holnap majd meg is tudja és ki is gúnyol, a­miért tekintélyt bito­roltam. Ne bántsátok az egyesületeket, ők a tekintély menedékei. Mindenkinek juttatnak belőle, ha többet nem, egy sugarat. Abban is lehet melegedni. Még ragyogni is. Az ember nem csak szellemerkölcsi és ér­zéki lény, hanem azonkívül társas lény is. Az egyesületi tagság ennek az ő társas voltának a kikristályosodása. A társadalomhoz való tartozása csak meg nem fogható átalánosság, valamely társasághoz kell tartoznia, hogy tudja és érezze az ő társas mivoltát. A társadalomban csak a végtelenség­nek bizonytalan része, míg ellenben a társa­ságban olyan, mint a kukac a sajtban. Az embernek tagtárssá kell lennie, hogy valakivé legyen. Be kell lépnie valahová, kü­lönben nem törődik vele senki. A társadalmat csak viharok mozgatják, míg ellenben a társa­ságot közgyűlések és választmányi ülések moz­gatják. Ezekben az ember, ha tag, szavazhat és szavazhat. Akarhat, nemcsak vele akarnak, határozhat, nemcsak határozat tárgy­a. Olyan mint a tentacsep a pohár vízben : szint ad. A tengerben még akójával sem fest a tenta. Az egyesület az egyéniség aziluma a nagy általá­nosságban. Az emberek úgy összefolytak az emberiségben, mint a folyamok a tengerben, már valamennyien együvé tartoznak, a­mióta a civilizáció egyebet sem tesz, csak határokat rombol és különbségeket pusztít és távolságo­kat megszüntet, már csak az egyesület teszi lehetővé, hogy az ember ne csak az emberiség tagja legyen, hanem külön akaratnak az ura A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az egyesület. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. Zavarják megint az egyesületeket. Kit azért, mert sokat költ, kit azért, mert sokat parádézik. Olyan egyesület is van, a­melyet a céljaiért bántanak. A­mi az egyesület igazi mivoltának meg nem értését jelenti. Mert az egyesületnek csak egyetlen célja van, az, hogy az ember egyesületi tag lehessen. Azzá kell minden embernek lennie, a­ki az életben nem elül jár. Minden embernek szüksége van vala­melyes tekintélyre, mert különben összeroskad a maga semmiségének terhe alatt. Az egye­sület ezt a tekintélyt megadja. Megteszi az embert választmányi tagnak, bizottságba nevezi ki, címet és fontosságot ad neki. A kis embert agyonnyomja a nagy társadalomhoz való tar­tozás. Olyan benne, mint a vízcsöpp a tenger­ben. Az­­­egyesületi tagság által kiválik, a ten­gerben olyan már, mint a bal. Valaki a nagy valamiségben. Micsoda nagy vigasztalásuk volt a római rabszolgáknak meg a veteránoknak a kollégiumok, a régi római egyesületek! Igenis, akkor is voltak veteránegyesületek, a­melyek­nek a tagjai csak olyan hadastyánok voltak, mint­ a maiak. Csak temetkező­ társulatok vol­tak és bandájuk sem volt, a kardot pedig eltiltották tőlük, akár ma Baldácsy­éktól. Mégis nagy öröme tellett bennük minden kis embernek, a tenuieres-nek, mert a rengeteg Mai számunk 18 oldal.

Next