Budapesti Hírlap, 1899. október(19. évfolyam, 272-302. szám)
1899-10-12 / 283. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (283. sz.) 1899. október 12. FŐVÁROSI ÜGYEK. , Budapest, okt. 11. A vasúti konfliktusok befejezése. — A főváros közgyűlése. — Az öt esztendő óta vajúdó vasúti konfliktusok ügyét a törvényhatóság ma 136 szóval 30 ellen befejezte. Győzött a béke. Elfogadták a tanácsnak javaslatát, amelyet tegnap ismertettünk. A törvényhatóság számolt a gyakorlati élettel s az egyedül célra vezető utat követte. Még főtisztviselők választásakor is ritkán telik meg úgy a közgyűlés terme, mint ma. Majdnem valamennyien ott voltak. Sokan azonban nem győzték megvárni a négyórás vita végét, de még nyolc órakor is 166 városatya volt a közgyűlésen, ami bizony ritka dolog a városházán. Az ellenzék szónoka Polónyi Géza volt, aki másfélórás beszédben vitatta, hogy a miniszternek nincsen igaza, de maga is elismerte, hogy csak a barátságos megegyezés vezethet ki a konfliktusok labirintusából. Csakhogy olyan formát keresett s úgy okolta meg, hogy a másik fél elől elzárta az egyezkedésben való részvétel lehetőségét is. A konfliktus tárgyalása előtt Havass Rezső interpellációjára a leghatározottabban kijelentette, hogy betű sem igaz a bécsi lapoknak ama tendenciózus híreszteléséből, hogy a város nem tud fizetni. Akinek jogos követelése volt, akadály nélkül megkapta a pénzét. A tisztviselők is pontosan megkapták a fizetésüket s kivétel nélkül valamennyi Számlát kifizették. Zajos éljenzéssel fogadták Aczél Béla bárónak az indítványát, hogy a város Batthyány Lajos grófnak az Újépület telkén emelendő szobra ügyében indítsa meg az országos gyűjtést s a gyűjtést a törvényhatóság 25.000 írttal nyissa meg. A közgyűlés lefolyása a következő volt: A közgyűlés megnyitása után Márkus József főpolgármester bejelentette, hogy két indítványt adtak be. Az egyiket Atzél Béla báró a Batthyányszobor ügyében. A másikat több bizottsági tag a ferencvárosi plébániára vonatkozólag. Bejelentette továbbá Kasnitz Gyula elhalálozását. Kasnitz helyére Saly Dezsőt hívják be. Rémi Róbert mandátumáról lemondott. A mandátumot Zsigmondy Béla kapja meg. ■— A kerületi orvosi állást, amelyre 12-en pályáztak, a jövő közgyűlésen töltik be. A bejelentések után Havass Rezső dr. elmondja, hogy a bécsi lapok és néhány budapesti újság is azt kürtöli nap-nap után, hogy a város az esedékes számlákat nem tudja kifizetni, sőt a tisztviselők sem kaptak már három hónapja fizetést. Illetékes helyről arról értesült, hogy ez a híresztelés csak pénzügyi manipuláció. Kéri a polgármestert, hogy cáfolja meg hivatalosan az alaptalan híresztelést. Halmos János polgármester a legilletékesebb helyen a közgyűlés előtt jelenti ki, hogy a tendenciózus cikkekből egy betű sem igaz. A város minden esedékes számlát pontosan kifizetett, a tisztviselőket percre pontosan fizette. Sehol egyetlen esetben sem volt akadály. Hisz a főváros a 6 milliós kölcsönből is csak 600.000 forintot vett föl, mert többre nem volt szüksége. A koholt s tendenciózus közléseket a leghatározottabban visszautasítja. A választ egyhangú helyesléssel fogadták. Rényi Dezső főjegyző olvasta föl Atzél Béla bárónak következő indítványát: Határozza el a közgyűlés, hogy Batthyány Lajos gróf az első alkotmányos miniszterelnök emlékére Budapesten és lehetőleg a volt Újépület terén társadalmi segítséggel szobrot emel. A szobor költségeire a maga részéről huszonötezer forintot szavaz meg, a társtörvényhatóságokat körlevélben kéri föl az adakozásra és egyúttal bizottságot alakít, amely a társadalom bevonásával a gyűjtés és a szobor fölállításának ügyét intézi. Az indítványt javaslattétel végett kiadták a tanácsnak. A másik indítvány a ferencvárosi plébánia világosítását kéri, mert a plébánia most a Ferencrendé. Ezt az indítványt is a tanácsnak adták ki. Ezek után rátértek a napirendre s a rákosi gyakorlóteret bérbeadták a katonaságnak, a Vigadó vendéglőjét pedig Bokor Jánosnak. Magát a Vigadót házilag kezelik. Zajos halljuk kiáltással fogadták az előadói ezeken Vosits Károly tanácsost, aki az ismeretes vasúti konfliktust részletesen referálta. Ismertette a négy különböző javaslatot, amelyek utolsója, a tanácsi javaslat az, hogy a miniszter leiratát s a közúti vasút tőkemegállapítását vegyék tudomásul, a jövőre azonban kérjék a vasút budgetét és hogy a város az engedelmezési tárgyalásra idejekorán megtehesse az észrevételét. Az első felszólaló Polónyi Géza először is örömmel konstatálja, hogy a városatyák szokatlanul nagy számban jelentek meg a közgyűlésen. Azt óhajtja bizonyítani, hogy a tanács javaslata sérti a város autonóm jogát s ellenkezik a város törvényben és szerződésben biztosított jogával. Derültség között jelenti be, hogy ma nem a szokott rövidséggel fog beszélni, mert nem lehetetlen, hogy a javaslatát különvéleményként kell majd föntartania. A konfliktusban azt a törekvést látja, hogy a városnak a közúti vasutaknál meglevő visszaváltási és tarifarevízió jogát a kormány elvegye. (Közbekiáltások: Hohó. Talán mégsem.) Jogi szempontból vitatja, hogy micsoda jogokat biztosít a területhasználati szerződés a városnak s kijelenti, ha érvekkel s nem érdekkel cáfolják meg, szívesen megadja magát. (Fölkiáltás: Hát itt is lehet érdek.) Bizonyítja, hogy a tőkemegállapítás nem csak a vasút megváltásakor érdekli a várost, hanem az átvételi esetekben s a tarifa revízió szempontjából, mert a tarifa revízió jog életbe lépése a névleges tőke 10%-os jövedelméhez van kötve, noha azt a tényleges befektetési tőkéhez kellett volna kötni. A dolog praktikus oldalára térve, a volt középítési igazgatónak egy 1895-ben készült költségvetését hasonlította össze a tényleges költségvetéssel. A miniszter leiratát ultimátumnak tekinti, amelynek alapja, a polgármester és a kereskedelmi miniszter között történt megállapodás. Tagadja, hogy a városnak nem volna joga a pengeszerződéshez. Tiltakozik az ellen, hogy a Ferenc József-híd vasútépítési költségével sem számol el a vállalat. Végül javasolja, hogy a tanács indítványát mellőzve, a közgyűlés ne vegye tudomásul a miniszter leiratát, hanem feliratban okolja meg, hogy a miniszternek nincsen igaza. A jövőre valami egyezkedést kell kötni, de a múltra nem akar fátyolt vetni. A hatáskörök össze vannak bogozva, azokat rendezni kell. Hisz a belügyminiszter hatáskörét is magának vindikálja a kereskedelmi miniszter. Nekünk kell megvédeni a belügyminisztert is. Konkrét indítványa az, hogy föliratban kérjék meg a kereskedelmi minisztert, hogy vegyes bizottság útján rendezze a hatásköri ellentéteket. (Éljenzés.) Steiger Gyula figyelemmel hallgatta Polónyi fölszólalását, mert meg van győződve, hogy a város érdekében szólalt föl. Ne tagadják meg ezt a hitet azoktól sem, akik az eljárásra vonatkozólag más nézeten vannak. Polónyival szemben békés után meg akarja oldani a kérdést, mert nem akarja panaszát a törvényhozás elé vinni, mert attól tart, hogy a törvényhozás a miniszternek ad igazat. A város megtagadhatja a terület átadását s akkor nem lesz vasút, de a koncessziót a kormány adja meg. Nem vallja magáénak Polónyi ama állítását, hogy a miniszter kedve szerint állapíthatja meg a vasút költségvetését. Végül a miniszter a törvényhozásnak felelősséggel tartozik s van erkölcsi felelősség is. Szóló a tényleges beruházás megállapítására helyez súlyt, mert ha megállapítják a tényleges befektetést, csak frázis, hogy az adózók pénzéből a kelleténél többet fizettek. A tanács javaslatát a a következő megokolással kívánja megtoldani: A közgyűlés bizalommal fogadja a kereskedelmi miniszter ama kijelentését, hogy a kérdéses vasúti ügyekben elfoglalt álláspontja által a főváros önkormányzati és vagyonrendelkezési jogait érinteni, vagy csorbítani nem kívánja, sőt azokat tiszteletben tartva, amennyiben az ő törvényes hatáskörét nem érintik, minden lehető módon előmozdítani hajlandó. Megnyugvással és bizalommal fogadja továbbá a közgyűlés a miniszternek ama kijelentését és ígéretét, hogy a közúti vasúttársulatot kötelezte, hogy az építés befejeztével a jóváhagyott költségelőirányzatba fölvett összegeknek tényleges fölhasználását okiratilag, kellő módon igazolja és hogy az elszámolásnál és igazolásnál a főváros közönségének módot fog nyújtani azokba betekinteni és hogy azokra észrevételeit és kifogásait a város megtehesse ; ennek alapján a közgyűlés kijelenti, hogy a leiratot tudomásul veszi. Radócza János már nagy zajban beszélt. A városatyák szavazni akartak. Tiltakozik szóló az ellen, hogy a főváros országos képviselői közönyösek a képviselőházban a város érdekei iránt. Amikor a városnak jogos és igaz érdekéről van szó, a képviselők megvédelmezik. De amikor a városnak nincsen igaza, a képviselők nem tehetnek mást, mint hallgatnak. Mindenben helyesli Steiger álláspontját s konstatálja, hogy maguk a szakközegek, akik 1895-ben a költségvetést megállapították, kijelentették, hogy számításuknak pozitív alapja nem volt s valószínű, hogy a tényleges költség jóval nagyobb lesz. Nem jogos tehát, hogy a föltevések alapján készült számítást állítja Polónyi szembe a tényleges költségvetéssel. Rupp Zsigmond és Rácz Károly rettenetes zajban és eláll, szavazzunk kiáltások között bizonyították, hogy Polónyival szemben a tanácsnak van igaza. Véry Károly a város szakközegei ellen támadt, akik nem tudják műszaki szempontból megvédeni a város érdekeit. Indítványozza, hogy a tárgyalásokra ezután ne szakközegeket, hanem szakértőket küldjenek ki. Heuffel Adolf középítési igazgató nyilatkozott ezután, akit már csöndesebben hallgattak. A középítési igazgató, aki a Polónyi által fölhozott számítást annak idején aláírta, világosan megmagyarázta a differenciát. Ők egy sínpárra számítottak és két sínpárt csináltak, más a trasz, más az emelkedés, más a nívó. Szóval ők egészen más vonalra számítottak, mint ami később épült. Természetes, hogy a két számítás nem egyezhetik. (Éljenzés.) Halmos János polgármester kijelenti, hogy a tanács javaslatát a tanácsban ő indítványozta. A kérdés csak az lehet, milyen formában élhet a város hozzájárulási jogával. Azt mondják, hogy a minisztert nem illeti meg a tőkemegállapítás. Számtalan vasúti ügyben , állapította meg a miniszter az építési tőkét és az ügyészség azt jelentette, hogy nincsen ellene kifogása. A közgyűlés is hozzájárult. Csak a lóvasút átalakításakor vetették föl ezt a kérdést. Azt kérdezi, mi történik abban az esetben, ha a város föltétlen hozzájárulása mellett a miniszter és a kormány nem tud megegyezni. A bíró csak a követelés esedékességének idején, tehát a beváltáskor ítélhet, a törvényhozás nem hivatott magánjogi kérdések eldöntésére. Tehát a legcélszerűbb, ha békés uton védik meg a város jogait. A tanács javaslata a város érdekét megvédelmezi, az elszámolás kérdése azért nincsen a javaslatban, mert a városnak az a joga még kétséges sem volt soha, sőt maga a miniszter leiratában is elismeri a városnak erre vonatkozó jogát. Kijelenti még, hogy Steiger megokolását elfogadja s kéri a közgyűlést, hogy a tanács javaslatát, amely föltétlenül megvédelmezi a város jogát, fogadja el. Polónyi Géza végszava után tíz bizottsági tag kérelmére a főpolgármester a névszerinti szavazást elrendelte. Egy pillanatra zavart okozott, hogy amikor a főjegyző HegedűsSándor kereskedelmi miniszter nevét olvasta, egyik városatya elkiáltotta, hogy nem. Csakhamar konstatálták, hogy tréfa, mert a miniszter ott sem volt. Feltűnt azonban, hogy a Sasok közül is többen igennel, vagyis a tanács javaslata mellett szavaztak. A szavazás eredménye az volt, hogy a közgyűlés 136 szóval 30 ellen a tanács javaslatát Steiger módosításával elfogadta. A határozatnak természetes következése volt,hogy a közgyűlés a közúti vasút új építési tőkéjének törlesztési tervét is elfogadta. — A választók névjegyzéke. A központi választmánynak az országgyűlési képviselők jövő évi névjegyzéke ügyében hozott határozatai ellen tegnap járt le a felebbezés határideje. Negyvenkét fölebbezést adtak be a kúriához. A fölebbezők nagy része egyetemi tanár.. Az összeírás alkalmával ugyanis elfelejtették bejelenteni az egyetemi tanárokat. Az összeírás ellen az egyetem rektori hivatala fölszólalt, a központi választmány azonban a fölszólalást nem vette figyelembe, mert a rektor, mint jogi személy nem szólalhat föl. A központi választmány határozata ellen most az egyetemi tanárok maguk fölebbeztek. Fölebbezésüknek azonban nem sok eredménye lesz, mert a törvény értelmében csak az fölebbezhet, aki az összeírás ellen fölszólalt vagy akit a lisztából a választmány törölt. Sima Ferenc ügyében két lölebbezést is adtak be. Simát az Erzsébetvárosban vették föl a választók közé. A fölvétel ellen Okolicsányi Géza fölszólalt, Weitsenfeld József pedig a fölszólalás ellen észrevételt adott be. A központi választmány Okolicsányi fölszólalását elutasította ugyan, de Sima nevét a listából hivatalból törölte. A választmány határozata ellen most Weitzenfeld József fölebbez, de fölebbezést adott be maga Sima Ferenc is. — Az építőmesterek panasza. Az építőmesterek panaszt tettek a városnál, hogy még a hatósági árlejtéseknél sem vetnek gondot arra, hogy a munkát csak képesített építőmesterek kapják meg. Arra kérik a tanácsot, hogy az árlejtéseknél csak a képesített építőmesterek ajánlatát vegye figyelembe. A tanács elhatározta, hogy döntés előtt meghallgatja a kereskedelmi és iparkamarát. — Köszönet. A gyermekvédő-kongresszus elnöke, Rákovszky István, meleghangú átiratban köszönte meg azt az áldozatkészséget, amelyet a főváros a kongresszus iránt tanúsított. — Az építőengedelem díja. A számvevőség azt jelentette a tanácsnak, hogy az építőengedelemdíjat az építők nem fizetik be pontosan s körülbelül 10.000 forint követelést le kell írni, mert nem lehet behajtani. A tanács elhatározta, hogy javaslatot tesz a közgyűlésnek, mondja ki, hogy az építőengedelmet csak a díj megfizetése után adja meg. — A szegénygyermekkert ügye. A tanácsnak a szegénygyermekkert egyesület ügyében hozott ismert határozatával egyik fél sincsen megelégedve. A följelentők enyhének, az egyesületi tagok pedig szigorúnak és igazságtalannak mondják. A tanács határozata ellen nyolc fölebbezést adtak be: Sándor Pál, Grosz Sándor dr., Róth Pál dr., Lucercz Gyula dr., Frankl Gyula dr., Medvei dr. és társai, Murányi Annin. Külön fölebbezést adott be az egyesület választmánya. A választmány fölebbező-