Budapesti Hírlap, 1899. november (19. évfolyam, 303-332. szám)

1899-11-22 / 324. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (324. sz.) 1899. november 22.­ ­ emelkedett. A 4044 üres lakásban 8403 szoba van. A házbér alapján számitva 200 korona bérig van 454, 200—400 korona bérig 1198, 400—600 korona bérig 942, 600—800 korona bérig 565, 800—1000 korona bérig 275, 1000—1400 korona bérig 648, 1400—2000 korona bérig 177 üres lakás. Legtöbb üres lakás van a földszinten. Az üres pincelakások száma ellenben csökkent s még a harmadik emele­ten is több az üres lakás, mint a pincében. — Gyakorlótér a Dunán. A dunai rendőr­­kapitányság a nyáron azt jelentette a tanácsnak, hogy az óbudai Dunaágban a hajógyári sziget felső végén faládákkal összekapcsolt nyolc pontonnal el­zártak a Dunából egy darabot s engedelem nélkül uszóházat csináltak. A tanács átírt a hadtestparacs­­noksághoz, hogy engedelem nélkül ne csináljon többet uszóházat. Lobkovitz herceg hadtestparancs­nok ma válaszolt a tanácsnak. Átiratában azt mondja a hadtestparancsnok, hogy az nem közönséges úszó­­ház, hanem a hidász zászlóaljnak a gyakorlótere. A hidászok katonai kiképzéséhez tartozik az úszás ta­nítása s azt is olyan szabályszerűen csinálják, mint a többi gyakorlatot. Tehát a törvény által biztosí­tott gyakorlótérről van szó, a­mely nem tartozik a törvényhatóság felügyelete alá. A városházán nem akarnak megnyugodni a hadtestparancsnok vélemé­nyében, mert a szárazföldi gyakorlóteret is a község jelöli ki és attól félnek, hogy ezen a címen a hidász zászlóalj egyszer egész szélességében lefoglalhatná a Dunát gyakorlótérnek. — A nagy alapító. Az első hazai jótékony egyesület panaszt tett a tanácsnál, hogy egy Jeszenszky Sándor nevű ember egymás után alapítja a különböző jó hangzású jótékony és temetkező egyesületeket s különböző ígéretekkel toborozza a tagokat. Ha a tagok, a­kik a pénzükért nem kap­nak mást, mint ígéretet, nem fizetnek, akkor föl­oszlatja az egyesületet s másnap újat alapít. Az egyesületei egy részének egyáltalán nincsen alap­szabálya, de ha van, azt nem tartják meg. A tanács a vizsgálatot megindította. A Magyar Nemzet egyesü­letet egyáltalán nem találták meg, a Haladás leány­­kiházasító és temetkező egyesületet azonban Ó-Budán megtalálták. Az egyesületnek jóváhagyott alapsza­bályai is vannak, de a vizsgálat konstatálta, hogy az elnökség az alapszabály mellett is jogosulatlanul utalványozott ki pénzt, hogy egy pénzbeszedő és egy ügynök valósággal megsarcolta az egyesület tagjait, mert négy-ötszörös díjat szedtek be a tagoktól. A másik pénzbeszedő pedig a felülbélyeg­zett tagsági könyvekről leszedte a bélyeget s uj könyvekre ragasztotta. A tanács ezek alapján utasí­totta a kerületi elüljárót, hogy az illetéktelenül utalványozott összegeket az elnökségtől hajtsa be, az egyesületet szigorú hatósági felügyelet alatt tartsa s a pénzbeszedők­­ellen pedig a bűnvádi föl­jelentést tegye meg. — A mester­ utcai iskola eltolása. Széll Kálmán belügyminiszter egyszer már megmagya­rázta a város urainak, hogy bolond dolog a mester­utcai iskola eltolása. A városházán azonban minden áron el akarják tolni a régi épületet. A mérnöki hivatal kiszámította, hogy az eltolás 110.500 írtba kerül, ha új iskolát építenek 123.000 forintba kerül. De az új építésnél kilencezer forintot számít az iskola ideiglenes elhelyezésére, az eltolásnál azonban nem számít az ideiglenes elhelyezésre egy fillért sem. Érdekes azonban a mérnöki hivatal jelentésé­ben, hogy ha új iskolát akarnak a telekre építeni, akkor igazgató­ lakás nem kerül. Úgy látszik, hogy az igazgató lakása miatt muszáj az épületet eltolni. A tanács ma is tárgyalta az eltolás dolgát, de úgy látszik, nem tud vele boldogulni. Ma sem hozott érdemleges határozatot, hanem elhatározta, hogy jobb időben újra fogja tárgyalni. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, nov. 21. Az anyagyilkos bünpöre. — Saját tudósítónktól. — A pestvidéki törvényszék érdekes bünpör tárgyalását kezdte ma meg. A vádlott Balázs János kisnémedi parasztgazda, a­kit a legszörnyűbb bűnnel vádolnak, azzal, hogy édesanyját megfojtotta. Érdekessé teszi a bűnpert az, hogy a vádlott taga­dásával szemben közvetetten bizonyíték ellene nincsen, mert a rémes tettnek nem volt tanúja. Az idén április 10-én Kis-Némediben holtan találták az ágyában Balázs János tehetős parasztgazda édes­anyját. Az öreg asszony a hátulsó szobában lakott, elől a fia, a menye és az unokája aludtak, a konyha­ajtó pedig el volt reteszelve. A halottkém a vizs­gálatnál konstatálta, hogy az öreg Balázsnét meg­fojtották s a gyilkosság gyanúja mindjárt a családra esett. Balázsékat elfogták, de a nyomozás csak a családfőre derített ki terhelő adatokat s igy csak ő került a gyilkosság vádja alá. A mai végtárgyaláson Bánó József cs. kir. kamarás, törvényszéki biró elnökölt, mint szavazó birák Osváth Imre és Novotny Károly bírák tagjai a tanácsnak. Az ügyészséget Nagy Géza dr. kir. al­­ügyész képviseli. A vádlott védője Visontai Soma ügyvéd, országgyűlési képviselő, a­ki mellett ott ül segédje s helyettessé Bródy Kimne dr. ügyvédjelölt. Balázs János a rabok darócruhájában lép a terembe egy szuronyos börtönőr kíséretében. Ha­talmas, félelmes alak, észbevegyülő hajjal és erős bajuszszal. Fekete szemű, sötét tekintetű. Magaviselete biztos, szinte kihívó. A terhelő tanuk vallomásán gúnyosan mosolyog, vagy hangosan közbeszól: Hazudik! Nem igaz! Az elnök többször rendre utasítja e miatt. Védekezésében következetes és furfangos. Látszik, hogy ismeri a bírósági eljá­rást és jól tudja, mit kell tagadnia. Beletanulhatott, mert sok évig volt pandúr, csendőr, sőt a váci fegyházban egy ideig mint fegyházi őr volt alkal­mazva. Különösen izgalmas volt szembesítése a testvérével, Ginkota Eleknével, aki különben a gyű­lölet hangján beszélt anyja gyilkosáról és a­kit néhány évvel ezelőtt Balázs egy ízben fojtogatni kezdett úgy, hogy csak fiának jajveszékelése men­tette meg az indulatos ember kezei közül. Balázs ezt is tagadja s kijelenti, hogy a testvérét is min­dig szerette, akár csak az édesanyját . . . A tárgyalás a vádlott kihallgatásával kezdő­dött, a­ki a föltett kérdésekre előadja, hogy 50 éves, kiszolgált huszár, földmíves, római katolikus vallású és nős. Két felesége meghalt, a mostani a harma­dik. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, határozott nem­mel felel. Elnök: Milyen viszony volt ön és az anyja között? Vádlott: A lehető legjobb. Sohase civódtunk. — A vizsgálat során megállapíttatott, hogy önök között állandó viszálykodás volt a vagyon miatt. Édesanyja sokaknak panaszkodott önre és a feleségére. — Ismétlem, hogy a legjobb békességben éltünk együtt. — A gyilkosság előtti estén az ön anyja Vác­­ról jött haza és korán lefeküdt. — Igenis, az elnök. Hát nem kívánt maga jó éjszakát az anyjának, mikor az lefeküdni ment? A vádlott: Hát kérem, nem él a szegény ember olyan nagy pompával, hogy ilyet tegyen. (Derültség.) A vádlott azután elmondta, hogy a konyha­­ajtót nem ő zárta be s arról se tud, hogy ki zárta be azon az estén. Az elnök: Hát ha az az ajtó be volt csukva, bemehetett-e oda valaki ? A vádlott: Be. A konyhából nyílott egy lépcső a padlásra, ennek nincs ajtaja. Ott akárki be­mehetett. Az elnök nagy meglepetéssel vette tudomásul ezt az új körülményt, a­melynek nyoma sem volt a vizsgálati iratokban. Az elnök: Balázs! miért nem beszélt erről a kihallgatása alkalmából ? — Mert nem, kérdezték tőlem. Az ügyész : Tekintetes törvényszék konstatálni kívánom már most, hogy én jelen voltam a szak­értői szemlén és állíthatom, hogy egy szó sem igaz a Balázs előadásából. Visontai dr. védő tett néhány kérdést ezután ennek a körülménynek a tisztázására. A tanuk kihallgatása következett. Balázs Jánosné, a vádlott felesége s ifjabb Balázs János a fia kijelentik, hogy nem akarnak vallani. Az elnök erre elbocsájtja őket. Nagy dr. kir. ügyész konstatálja, hogy Ba­­lázsné s a fia a vizsgálóbíró előtt vallottak, ő e vallomásokat fontosaknak tartja s mivel azok tény­leg megtörténtek, ezeket teljesen negligálni nem lehet, ennélfogva kéri e vallomások fölolvasását. Visontai dr. védő szerint a törvény azért adja meg a közeli rokonoknak a vallomástétel megtaga­dásának kedvezményét, mert ezáltal fölmenti őket attól, hogy a hozzájuk tartozónak elítéléséhez eset­leges terhelő vallomásukkal hozzájáruljanak. Ha a vallomások fölolvastatnak, ez a kedvezmény illuzó­­riussá válik. Ezért ellenzi a vallomások fölolvasását. A törvényszék tanácskozásra vonul vissza s az elnök néhány perc múlva kihirdeti a határozatot, a­mely szerint a vallomásokat nem fogják föl­olvasni. Rácz Adolf dr. mácsai körorvos, mint halott­kém tekintette meg özv. Balázsné holttestét és mivel a fojtogatás kétségtelen nyomait látta rajta, nem engedte eltemetni, hanem jelentést tett. Később egy falubeli embertől megtudta, hogy Balázsné halála körül rendkívüli dolgok vannak s azért irt a községi elüljáróságnak kocsiért. A kocsi másnap ismét Baláz­zsal jött érte s ő Balázs viselkedését feltűnőnek találta. Erre az elnök szembesíti Rácz­ert Balázszsal. Elnök: Azt mondta maga, Balázs, hogy öreg­ségben halt meg az asszony ? Vádlott: Az nem mondtam. Elnök: Ismételje, orvos úr. Tanú: Maga azt mondta, hogy öregségben halt meg. Vádlott: (Éles hangon): Nem igaz. Az elnök fél kettőkor délután elhalasztja a tárgyalás folytatását délutánra. A délutáni tárgyaláson először is a boncoló orvosokat hallgatták ki. Lencsó Ferenc dr. váci fegyházi orvos, a boncoló orvosok egyike előadja, hogy Balázsné holttestének nyakán a fojtogatás kétségtelen jeleit találták; az ujjaknak megfelelő véraláfutásokat, vérömléseket és a gége törését. A kezeken is vol­tak véraláfutások, zúzódások nyomai. A védő helyettese Brody dr. kérdezi a tanú­tól, hogy a szívelhájasodás nem lehetett-e a halál oka ? A tanú, határozottan nem­mel felel. Nagy Ármin dr. járásorvos tanú ugyanígy vall. Ő vizsgálta meg a vádlottat is és konstatálta, hogy a kezén levő karmolások csakis körömkarco­lások lehettek és kizártnak tartja, hogy azok, mint a vádlott állítja, akácfatövisektől származtak volna. Visontay dr. védő több kérdést intéz az orvosokhoz, mire az elnök figyelmezteti, hogy ezekre a szakértő, Szikszay Sándor dr. fog felelni, a boncoló­ orvosok mint tanuk szerepelnek itt. A védő erre kéri még egy szakértő behívását, mire a törvényszék elrendeli Andreánszky Jenő dr. szakértő meghívását, a­ki a tárgyalás folyamán el is jött. Csányi István azt vallja, hogy Balázsék házá­ban a padlásról le lehet jutni a konyhába. Ginkota Elekné a vádlott testvére vallani akar. Elmondja, hogy a vádlott sokszor fenyegette anyju­kat, vele rosszul bánt. Őt is fojtogatta négy év előtt s akkor az ő nyakán is olyanféle foltok vol­tak, mint az anyja holttestén, azért tudta mindjárt, hogy megfojtotta. Más mint Balázs János nem tehette, de a felesége is ott lehetett, mert az is rosz viszonyban volt az ő anyjával, meg is verte egyszer egy gal­lyal, mert az öreg asszony be akart fűteni. A vádlott tagadja, hogy anyját fenyegette volna valaha, vagy hogy rosszul bánt volna vele. A szembesítésnél Cinkotáné így szólt a vád­lotthoz : — Mindig a halált ígérted anyánknak, egy órára való életemre esküszöm, hogy anyámnak is, nekem is ígérted, hogy agyonütsz, megfojtasz. Balázs ingerült hangon kiáltott testvérére: Nem igaz! Nem igaz ! Egy szó sem igaz! "Gzinkota Elek megerősítette felesége vallomá­sát. Ő mindig félt a vádlottól, a­ki sokszor fenyege­­tődzött. Gzinkota Elek 16 éves fia vallja, hogy Balázs, anyját négy év előtt majd megfojtotta az ő jelen­létében. A tárgyalást a tanuk megesketése után holnap reggel 9 órára halasztotta el az elnök.­­ A budapesti esküdtbíróság elnökei, Vértessy Sándor, a budapesti királyi tábla elnöke a felügyelete alatt álló budapesti királyi büntető törvényszéknél szervezett esküdtbbíróság elnökévé Zsitvay Leó budapesti királyi törvényszéki elnököt, helyettesévé pedig Lenk Gyula ítélőtáblás bírói címmel és jelleggel fölruházott büntetőtörvényszéki bírót jelölte ki az 1900. évre. — A gyulafehérvári és dévai esküdtbiró­­ság elnöke. Az esküdtbiróságokról szóló törvény értelmében a kolozsvári Ítélőtábla elnöke hírül adja, hogy a gyulafehérvári esküdtbíróság elnöke Nemes Sámuel törvényszéki elnök, helyettese pedig Korbuly Ignác törvényszéki bíró lett. A dévai törvényszék esküdtbíróságának elnöke Pap Domokos dr. törvény­széki elnök, helyettese pedig Veress József törvény­széki bíró. — Megsértett községi jegyző. Ezen a címen lapunk legutóbbi számában foglalt közleményre vonatkozólag is azt a helyreigazítást kaptuk, hogy Scholtz Ferenc községi jegyző nem gyanusította Lővy és Scheimovics bérlőket gyújtogatással, hanem a csendőrség, mely a nyomozást vezette, találta gyanúsnak a tűzesetet és Scheimovicsot le­tartóztatta. Az ártatlansági bizonyítvány kiadását a jegyző kötelességéhez híven azért tagadta meg, mert a vizsgálat akkor még nem volt befejezve. Az sem való, hogy a­­jegyző Lővy ellen izgatott volna, sőt ellenkezőleg, mindenképpen csillapította a népet s az oltásra buzdította őket. A megsértett jegyző különben az enyhe ítélet ellen fölebbezett. — Félesztendő egy számért. Stern Lipót házaló fölfogadta Pavlenda Pált személye körüli hordárnak. Hatvan krajcárt fizetett neki egy napra, a­miért a portékáját házról-házra utána vitte. Egy­szer aztán összevesztek. Pavlenda keveselte a hatvan krajcárt s legazemberezte a házalót, a ki nem akarta fölemelni a taksát. Stern a szóbeli inzultusra bottal felelt, de olyan szerencsétlenül kezelte a fegyverét, hogy kiütötte a Pavlenda fél szemét. Ma súlyos testi sértésért állott törvényt. A védője, Wellisz Vilmos dr. azt vitatta, hogy a házaló csele­kedete a szándékosság híjján van s önvédelemre vall. A törvényszék azonban Böhm Alajos királyi alügyész indítványára bűnösnek mondta a vádlottat s az enyhítő körülményekre való tekintettel fél­esztendei börtönre ítélte.

Next