Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-16 / 74. szám

1900. március 16. BUDAPESTI HÍRLAP. (74. sz.) nyilvánosan azt válaszolta, hogy a függetlenséget nem, engedheti meg. A hatalmak ennélfogva többé nem­ jár­hatnak közbe. Vájjon előbb közbenjárhattak volna-e ? Az angol kormány már a háború kezdetén kijelen­tette, hogy közbenjárást nem fogadna el. Azóta az angol kormány aláírta ugyan a hágai értekezlet határozatait, Franciaország annak idején Spanyol­ország és az Egyesült­ Államok közt közben­járt, de az akkori helyzet egészen más volt, mint a mostani. De, azt fogják mon­dani, a hatalmak egyesülhettek volna együttes lépésre. Sőt azt is állították, hogy én vona­kodtam hozzájárulni a béke érdekében való köz­benjáráshoz. Ez teljesen téves. Erre vonatkozó­lag nem volt semmi nézeteltérés Franciaország és Oroszország közt, melyeknek összeköttetése napról­­napra mind szorosabbá válik és a rosszakaratú állí­­tásokkal dacol. (Tetszés.) a miniszter hozzátette, hogy Franciaország megóvta nemes hagyományait, de saját érdekeire gondolnia kell. A nemzetközi és emberi szolidaritásnak már eleget áldozott arra, hogy joga legyen irigység nélkül tekinteni másnak a kezdésére, melyet támogatni kész marad és mely­nek sikere őszinte tetszésére biztosan számíthat. (Tetszés.) Az incidens ezzel befejeztetett. L­ondon, márc. 15. Az alsóház mai ülésén Balfour, a kincstár első lordja közli, hogy Whits amerikai ügyvivő Salisbury lordnak e hónap 13-dikán Hay államtitkár következő táviratát nyújtotta át: A barátságos jó szolgálatok útján közlöm a külügyminiszterrel, hogy ma a pretoriai amerikai konzul táviratát vettem, mely közli, hogy a két dél-afrikai köztársaság kormánya kéri Mac Kinley elnököt, hogy az ellenségeskedések beszüntetése érdekében közvetítsen és hogy hasonló kérelmet intézzek az európai hatalmak képviselőihez. Midőn közlöm önnel ezt a kérelmet, meg vagyok bízva Mac Kinley elnök részér­ől, hogy fejezzem ki azt a reményt, hogy fognak oly utat találni, mely a békére vezet és hogy megmondjam önnek, hogy Mac Kinley elnök szívesen kész valamely módon közreműködni a kívánt eredmény elérésében. (Zajos tetszés az írek padjain.) Salisbury lord ezután — folytatja Balfour — arra kérte White amerikai ügyvivőt, hogy fejezze ki az amerikai kormány előtt a legőszintébb elismerést barátságos hangjáért és közléséért és jelentse neki, hogy az angol kormány nem szándékozik valamely idegen hatalom közvetítését elfogadni. Hickmen kérdi, várjon Chamberlain figyelmét fölhívták-e arra a hírre, hogy a burok a Ladysmith közelében levő szénbányákat elpusztították és hogy a kormányhivatalnokok nyíltan kifejezték azt a szándékukat, hogy a legjelentékenyebb aranybányák berendezését és gépeit szétrombolják és Johannes­burgot elpusztítják. Chamberlain gyarmatügyi miniszter azt vála­szolja, hogy figyelmeztették a lapoknak ilyféle híreire. A dolog jelenleg megfontolás tárgya. A háború kitörése alkalmával azonban tudomására adták Krüger elnöknek, hogy tőle és a kormánytól elvárják, hogy az összes békés személyek életét és tulajdonát meg fogják oltalmazni, mert különben a civilizált népek szokásaival ellenkező minden cse­lekedetekért felelősekké teszik őket. TÁVIRATOK. A lex-Lentze, Berlin, márc. 15. (Saját tudósítónktól.) A birodalmi gyűlésen ma folytatták a lex-Heintze harmadik felolvasását. A vita ma a művészetről szóló szakasz körül folyt. Miután tegnap nagyon kényes dolgokat hoztak szőnyegre, ma az asszonyok távol maradtak. Mindössze egy asszony volt a karzaton látható, a szocialista agitációjáról híres Leuxenburg flóra. Az udvari páholy és a diplomaták páholya egészen üres ma­radt. Az előkelő társaság tüntetően távol maradt ettől az erkölcstelen vitától, csak nyomtatás­ban fogja élvezni. Az ülésteremnek egyik zugában kis művészeti kiállítást rendeztek; a klerikális kép­viselők kiállították mindazokat a nuditásokat, a­me­lyeken sokan annyira megbotránkoztat. Ott volt Böcklinnek két képe : a Forrás és a Habok játéka. Ez az a kép, a­melyen egy rendőr annyira meg­­botránkozott, hogy bement az üzletbe és azt köve­telte az üzlet tulajdonosától, hogy távolítsa el a kirakatból. — Vitesse el, mondta, a kirakatból azt az asszonyt, a­ki a vízben fekszik és a mellét mutogatja ! Vollmar szocialista képviselő ma igen érdekes és tartalmas beszédet mondott. Erős hangjával, a­mely oly jól illik hatalmas alakjához, az egész házat dominálta. Utána Müller meiningeni libe­rális képviselő beszélt. Azután Nieberding állam­titkár következett, hosszadalmas jogi fejtegetésekbe bocsátkozott, a­melyekből nem lett világosabb az ügy állása. Abból a nagy fáradtságból, a­melyet az államtitkár a művészetről szóló szakasz megvédésére fordított, azt kell következtetni, hogy a kormány ezt a szakaszt minden áron el akarja fogadtatni-A gyűlés lefolyása ez volt. Vollmar kijelenti, hogy a­ki meg akarja aka­dályozni a művészetet és az irodalmat a meztelennek ábrázolásában, életelemétől fosztja meg. Pártja nem bízik abban, hogy a bírói kar a szakaszokat a tör­vényhozó szándékának megfelelőleg fogja alkal­mazni. Müller (Meiningen) pártolja Becknek a 184. a) és 184. b) §-ok törlésére irányuló indítványát. A szónok elitéli Röhren ízlését, a ki Hirt dr.-nak (München) erkölcstelenséget imputál és Schrhapf beszédét, a ki, bár hölgyek voltak jelen a karzaton, oly kifejezéseket használ, melyeket a szóló nem ismételhet. A művészetet nem szabad egyoldalú, kép­mutató prüderia igájába hajtani. A plasztika nem lehet meg az emberi test ábrázolása nélkül. Nieberding államtitkár kifejti, hogy a szakasz rendelkezéseinek összesége kizár minden kaucsuk­­szerűséget úgy, hogy világos, hogy minden, a­mi a szakaszban nincs külön megnevezve, azt a sza­kaszt nem is érinti. Visszautasítja a képmutatás ki­fejezést. Ez a vitát a személyeskedés terére viheti. Kruse titkos tanácsos kijelenti, hogy a színház paragrafus szükségét nem lehet elismerni. A rendőri intézkedések teljesen elegendők. A szónok a 184. §. elvetését ajánlja. Dainhard kijelenti, hogy a nemzeti szabad­elvűek nagy „veszedelmet látnak a bizottság módo­sításaiban. Ők szabad művészetet akarnak a német nép számára. Lerchenfeld gróf német követ kormánya nevé­ben kijelenti, hogy ez a 184. a §. elfogadását ajánlja. A bajor kormánytól bizonyára nem lehet elvitatni az érdeklődést a művészet iránt. Ha ennek ellenére elfogadja a szakaszt, ezt azzal okolja meg, hogy az a véleménye­, hogy ennek a szakasznak semmi dolga sincs a művészettel. A művészetnek nem lehet feladata oly dolgok ábrázolása, melyek a szeméremérzetet durván sértik. Este hat óra felé elnapoló indítványt nyújtanak be, melyet a baloldal szavazatai ellenében elvetettek. Kevéssel ezután Singer újból elnapoló indítványt tesz és arra névszerinti szavazást kér. Az indítványt 182 szavazattal 21 ellenében elvetették. A szavazás után a baloldal bejön a terembe, belépését a­ kiáltásokkal fogadták. Leibermann a kompromisszum­javaslatok mellett beszél. A Házban nagy a nyug­talanság. Schmidt alelnök kéri a képviselőket, hogy zajongásukkal ne sértsék a Ház méltóságát. Hosszabb házszabály-vita után Singer indit­­nyára szavaznak. A szavazásnál a baloldal legnagyobb része kimegy a teremből. A szavazás eredményének kihir­detése előtt Kardorf kijelenti, hogy azt az 50 képviselőt, a­ki Singer indítványát támogatta, a szavazásnál a jelenlevők közé kell számítani. Singer azt válaszolja, hogy Kardorf megjegyzése éles ellen­tétben van a házszabályokkal. A szavazásnál távol­levő tagok jogukkal éltek. Richter Eugen csatlako­zik Singer nézetéhez. Ezután az elnök kihirdeti a szavazás ered­ményét, mely szerint csak 101 képviselő szavazott. A Ház ennélfogva határozatképtelen, minek következ­tében az ülést 2 óra 30 perckor berekesztették. A legközelebbi ülés holnap délután 1 órakor lesz. Napirend: a lex Heintze tárgyalásának folyta­tása és az iparnovella. A Reichsrath ülése. Bécs, márc. 15. A miniszterelnök átíratilag kéri a képviselőházat, hogy válaszsza meg delegá­tusait. Az elnök kijelenti, hogy a delegátusokat holnap este fogja megválasztatni. Azután több interpellációra válaszoltak a mi­niszterek. Spindler képviselő interpellációjára kije­lentette Welsersheimb gróf honvédelmi miniszter, hogy az 1898. december 2-iki amnesztia csakis azokra vonatkozik, a­kik az állítás elől meg­szöktek, vagy a fegyvergyakorlatra szóló behívás­nak nem engedelmeskedtek. Znamirovszki interpel­lációjára azt válaszolja a honvédelmi miniszter, hogy jövőre vasár- és ünnepnapokon nem fognak ellen­őrzési szemléket tartani. Dipauli, a szociálpolitikai bizottság elnöke jelentést tesz a bizottságnak arról a határozatáról, hogy működését állandósítja. A Ház vita nélkül elveti a szociálpolitikai bizottság indítványát, azután pedig áttér a napirendre, vagyis az állategészség­ügyi bizottságnak a jelentésére Skrbensky képviselő­nek a Magyar­országgal való állatforgalmi szabályok módosításáról szóló indítványa tárgyában. Skrbensky báró előadó kifejti, milyen kár há­ramlik Ausztriára a Magyarországgal 1899. szep­tember 21-én kötött egyezményből. A magyar ser­tésbehozatal ellen elhangzott intelmek mellett is a sertésbehozatal egyre tart, a­mennyiben Magyaror­szágról beteg sertéseket hoznak be az osztrák ólakba olcsó áron sőt hitelbe is s igy behurcolják a sertésvészt. A monarkia exportképességét is gyön­gíti a Magyarországgal kötött egyezmény. A beteg magyar sertések miatt a párisi világkiállításról ki­rekesztették az osztrák állattenyésztőket. Oroszor­szág is elzárta már határait az osztrák és magyar sertésbehozatal előtt. Az előadó azzal a kéréssel fejezi be beszédét, hogy a Ház ezt az ügyet csakis mezőgazdasági és közgazdasági szempontból bírálja meg. A bizottság indítványa nem irányul Magyar­­ország ellen, hanem csakis az osztrák mezőgazdaság érdekeit szolgálja. (Helyeslés.) Kaiser sajnálja, hogy a Házat éppen most napolják el, a­mikor dolgozni kezd és azt mondja, hogy az előterjesztett kiegyezés nagyon károsítja a mezőgazdaságot. A Magyarországgal való meg­egyezésnél az osztrák kormány engedelmeskedett a gőgös szövetségestárs parancsának és ezzel megkáro­sította Ausztria érdekeit. A szónok kijelenti, hogy elfogadja a bizottság indítványát. Pfeiffer azt mondja, hogy ha az állategészség­ügyi szabályokat Magyarországon épp oly szigorúan alkalmaznák, mint Ausztriában, ritkábban lehetne konstatálni a sertésvészt. Türk arra utal, hogy a belföldi sertésforgal­mat újabb időben mindinkább megnehezítették. Azután arról beszél, milyen károkat okoz az osztrák mezőgazdáknak a romániai sertéseknek Bukovinába való behozatala. Azt hiszi, hogy a kormán még csak meg sem fogja kísérelni, hogy a bizottság indítványa értelmében szembeszálljon a magyar kor­mánynyal. Leh­er behatóan foglalkozik a számba jövő kérdésekkel és arra utal, hogy az új egyezmény alapja a Németország és Ausztria között 1898-ban kötött megegyezés. A szónok azután ennek az egyezménynek a hibáival foglalkozik és azt mondja, hogy a bizonyítványnyal való igazolás helyett a határon való ellenőrzést kellett volna életbeléptetni. A vitát azután berekesztik és vezérszónokokul a javaslat ellen Gessmannt, a javaslat mellett Peschkát választják meg. Gessmann azt mondja, hogy nem ellenzi a bizottság indítványát. Ellenkezőleg azt hiszi, hogy ez az indítvány nem is fejezi ki eléggé, mennyire ártanak az osztrák mezőgazdaságnak a mai állapo­tok. Az állategészségügyi szabályok kezelése Magyarországon nagy kárt okoz Ausztriának és ennek véget kell vetni. Pótindítványt ad be, a­mely szerint a kormány a megegyezés megváltoztatásáig a Magyarországgal való állatforgalom révén szár­mazó károkért az illető gazdáknak állami kártérítést adjon. (Helyeslés.) Peschka arra utal, hogy a fönnálló egyezmény nemcsak az ausztriai mezőgazdaságot, hanem az egész kereskedelmet károsítja meg. Sajnálja, hogy sem a kormány, sem a bizottság nem nyilatkozott energikusabban ebben a dologban, holott a magyar kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a kiegye­zés ezzel az egyezménynyel áll vagy bukik. Végül kívánja a szónok, hogy az állategészségügy-rendőri vizsgálatot már a határon végezzék és hogy hízó­sertések behozatala föltétlenül megtiltassék. Az előadó zárószava után a Ház elfogadta a bizottság indítványát és elvetette Gessmann pót­­indítványát. Azután felfüggesztették a tárgyalást. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 11 óra­kor lesz. Loubet elnök beszéde, Paris, márc. 15. Loubet köztársasági el­nök Issyben a menedékház felavatása alkalmá­val beszédet mondott, melyben magasztalta a szolidaritást, mely 25 év óta Franciaországban oly sok művet alkotott, hogy joggal büszke lehet rá. A köztársaság feladatává tette, hogy a szociális testvériséget számos törvénynyel, melyeket lassan kint tökéletesíteni kell, meg­valósítsa. A társadalmi béke létrejött és végleg fölépült azon az alapon, hogy az összes polgá­rok őszintén egyesültek a humanitás java és haladása érdekében. Egy orosz cirkáló beszentelése: Kiel, márc. 15. Az Askold orosz cirkálónak a Germania-hajógyárban ma történt beszentelésénél jelen volt a német császár, Henrik herceg, Bülow gróf, Tirpitz gróf államtitkárok és Osten-Sacken gróf, berlini orosz nagykövet. A berlini orosz templom prépostja beszédet mondott, melyben Isten oltalmát kérte a hajóra és azután emlékeztetett Askoldnak és fivérének az orosz kereszténység első korszaká­ban kifejtett békés és a kultrát terjesztő működé­sére, így szolgáljon ez a hajó is, úgymond, a béke és a kultúra céljainak. A császár akaratához képest, a­ki nemrég az általános vlágbéke eszméjének .

Next