Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-16 / 74. szám
1900. március 16. BUDAPESTI HÍRLAP. (74. sz.) nyilvánosan azt válaszolta, hogy a függetlenséget nem, engedheti meg. A hatalmak ennélfogva többé nem járhatnak közbe. Vájjon előbb közbenjárhattak volna-e ? Az angol kormány már a háború kezdetén kijelentette, hogy közbenjárást nem fogadna el. Azóta az angol kormány aláírta ugyan a hágai értekezlet határozatait, Franciaország annak idején Spanyolország és az Egyesült Államok közt közbenjárt, de az akkori helyzet egészen más volt, mint a mostani. De, azt fogják mondani, a hatalmak egyesülhettek volna együttes lépésre. Sőt azt is állították, hogy én vonakodtam hozzájárulni a béke érdekében való közbenjáráshoz. Ez teljesen téves. Erre vonatkozólag nem volt semmi nézeteltérés Franciaország és Oroszország közt, melyeknek összeköttetése naprólnapra mind szorosabbá válik és a rosszakaratú állításokkal dacol. (Tetszés.) a miniszter hozzátette, hogy Franciaország megóvta nemes hagyományait, de saját érdekeire gondolnia kell. A nemzetközi és emberi szolidaritásnak már eleget áldozott arra, hogy joga legyen irigység nélkül tekinteni másnak a kezdésére, melyet támogatni kész marad és melynek sikere őszinte tetszésére biztosan számíthat. (Tetszés.) Az incidens ezzel befejeztetett. London, márc. 15. Az alsóház mai ülésén Balfour, a kincstár első lordja közli, hogy Whits amerikai ügyvivő Salisbury lordnak e hónap 13-dikán Hay államtitkár következő táviratát nyújtotta át: A barátságos jó szolgálatok útján közlöm a külügyminiszterrel, hogy ma a pretoriai amerikai konzul táviratát vettem, mely közli, hogy a két dél-afrikai köztársaság kormánya kéri Mac Kinley elnököt, hogy az ellenségeskedések beszüntetése érdekében közvetítsen és hogy hasonló kérelmet intézzek az európai hatalmak képviselőihez. Midőn közlöm önnel ezt a kérelmet, meg vagyok bízva Mac Kinley elnök részéről, hogy fejezzem ki azt a reményt, hogy fognak oly utat találni, mely a békére vezet és hogy megmondjam önnek, hogy Mac Kinley elnök szívesen kész valamely módon közreműködni a kívánt eredmény elérésében. (Zajos tetszés az írek padjain.) Salisbury lord ezután — folytatja Balfour — arra kérte White amerikai ügyvivőt, hogy fejezze ki az amerikai kormány előtt a legőszintébb elismerést barátságos hangjáért és közléséért és jelentse neki, hogy az angol kormány nem szándékozik valamely idegen hatalom közvetítését elfogadni. Hickmen kérdi, várjon Chamberlain figyelmét fölhívták-e arra a hírre, hogy a burok a Ladysmith közelében levő szénbányákat elpusztították és hogy a kormányhivatalnokok nyíltan kifejezték azt a szándékukat, hogy a legjelentékenyebb aranybányák berendezését és gépeit szétrombolják és Johannesburgot elpusztítják. Chamberlain gyarmatügyi miniszter azt válaszolja, hogy figyelmeztették a lapoknak ilyféle híreire. A dolog jelenleg megfontolás tárgya. A háború kitörése alkalmával azonban tudomására adták Krüger elnöknek, hogy tőle és a kormánytól elvárják, hogy az összes békés személyek életét és tulajdonát meg fogják oltalmazni, mert különben a civilizált népek szokásaival ellenkező minden cselekedetekért felelősekké teszik őket. TÁVIRATOK. A lex-Lentze, Berlin, márc. 15. (Saját tudósítónktól.) A birodalmi gyűlésen ma folytatták a lex-Heintze harmadik felolvasását. A vita ma a művészetről szóló szakasz körül folyt. Miután tegnap nagyon kényes dolgokat hoztak szőnyegre, ma az asszonyok távol maradtak. Mindössze egy asszony volt a karzaton látható, a szocialista agitációjáról híres Leuxenburg flóra. Az udvari páholy és a diplomaták páholya egészen üres maradt. Az előkelő társaság tüntetően távol maradt ettől az erkölcstelen vitától, csak nyomtatásban fogja élvezni. Az ülésteremnek egyik zugában kis művészeti kiállítást rendeztek; a klerikális képviselők kiállították mindazokat a nuditásokat, amelyeken sokan annyira megbotránkoztat. Ott volt Böcklinnek két képe : a Forrás és a Habok játéka. Ez az a kép, amelyen egy rendőr annyira megbotránkozott, hogy bement az üzletbe és azt követelte az üzlet tulajdonosától, hogy távolítsa el a kirakatból. — Vitesse el, mondta, a kirakatból azt az asszonyt, aki a vízben fekszik és a mellét mutogatja ! Vollmar szocialista képviselő ma igen érdekes és tartalmas beszédet mondott. Erős hangjával, amely oly jól illik hatalmas alakjához, az egész házat dominálta. Utána Müller meiningeni liberális képviselő beszélt. Azután Nieberding államtitkár következett, hosszadalmas jogi fejtegetésekbe bocsátkozott, amelyekből nem lett világosabb az ügy állása. Abból a nagy fáradtságból, amelyet az államtitkár a művészetről szóló szakasz megvédésére fordított, azt kell következtetni, hogy a kormány ezt a szakaszt minden áron el akarja fogadtatni-A gyűlés lefolyása ez volt. Vollmar kijelenti, hogy aki meg akarja akadályozni a művészetet és az irodalmat a meztelennek ábrázolásában, életelemétől fosztja meg. Pártja nem bízik abban, hogy a bírói kar a szakaszokat a törvényhozó szándékának megfelelőleg fogja alkalmazni. Müller (Meiningen) pártolja Becknek a 184. a) és 184. b) §-ok törlésére irányuló indítványát. A szónok elitéli Röhren ízlését, a ki Hirt dr.-nak (München) erkölcstelenséget imputál és Schrhapf beszédét, a ki, bár hölgyek voltak jelen a karzaton, oly kifejezéseket használ, melyeket a szóló nem ismételhet. A művészetet nem szabad egyoldalú, képmutató prüderia igájába hajtani. A plasztika nem lehet meg az emberi test ábrázolása nélkül. Nieberding államtitkár kifejti, hogy a szakasz rendelkezéseinek összesége kizár minden kaucsukszerűséget úgy, hogy világos, hogy minden, ami a szakaszban nincs külön megnevezve, azt a szakaszt nem is érinti. Visszautasítja a képmutatás kifejezést. Ez a vitát a személyeskedés terére viheti. Kruse titkos tanácsos kijelenti, hogy a színház paragrafus szükségét nem lehet elismerni. A rendőri intézkedések teljesen elegendők. A szónok a 184. §. elvetését ajánlja. Dainhard kijelenti, hogy a nemzeti szabadelvűek nagy „veszedelmet látnak a bizottság módosításaiban. Ők szabad művészetet akarnak a német nép számára. Lerchenfeld gróf német követ kormánya nevében kijelenti, hogy ez a 184. a §. elfogadását ajánlja. A bajor kormánytól bizonyára nem lehet elvitatni az érdeklődést a művészet iránt. Ha ennek ellenére elfogadja a szakaszt, ezt azzal okolja meg, hogy az a véleménye, hogy ennek a szakasznak semmi dolga sincs a művészettel. A művészetnek nem lehet feladata oly dolgok ábrázolása, melyek a szeméremérzetet durván sértik. Este hat óra felé elnapoló indítványt nyújtanak be, melyet a baloldal szavazatai ellenében elvetettek. Kevéssel ezután Singer újból elnapoló indítványt tesz és arra névszerinti szavazást kér. Az indítványt 182 szavazattal 21 ellenében elvetették. A szavazás után a baloldal bejön a terembe, belépését a kiáltásokkal fogadták. Leibermann a kompromisszumjavaslatok mellett beszél. A Házban nagy a nyugtalanság. Schmidt alelnök kéri a képviselőket, hogy zajongásukkal ne sértsék a Ház méltóságát. Hosszabb házszabály-vita után Singer inditnyára szavaznak. A szavazásnál a baloldal legnagyobb része kimegy a teremből. A szavazás eredményének kihirdetése előtt Kardorf kijelenti, hogy azt az 50 képviselőt, aki Singer indítványát támogatta, a szavazásnál a jelenlevők közé kell számítani. Singer azt válaszolja, hogy Kardorf megjegyzése éles ellentétben van a házszabályokkal. A szavazásnál távollevő tagok jogukkal éltek. Richter Eugen csatlakozik Singer nézetéhez. Ezután az elnök kihirdeti a szavazás eredményét, mely szerint csak 101 képviselő szavazott. A Ház ennélfogva határozatképtelen, minek következtében az ülést 2 óra 30 perckor berekesztették. A legközelebbi ülés holnap délután 1 órakor lesz. Napirend: a lex Heintze tárgyalásának folytatása és az iparnovella. A Reichsrath ülése. Bécs, márc. 15. A miniszterelnök átíratilag kéri a képviselőházat, hogy válaszsza meg delegátusait. Az elnök kijelenti, hogy a delegátusokat holnap este fogja megválasztatni. Azután több interpellációra válaszoltak a miniszterek. Spindler képviselő interpellációjára kijelentette Welsersheimb gróf honvédelmi miniszter, hogy az 1898. december 2-iki amnesztia csakis azokra vonatkozik, akik az állítás elől megszöktek, vagy a fegyvergyakorlatra szóló behívásnak nem engedelmeskedtek. Znamirovszki interpellációjára azt válaszolja a honvédelmi miniszter, hogy jövőre vasár- és ünnepnapokon nem fognak ellenőrzési szemléket tartani. Dipauli, a szociálpolitikai bizottság elnöke jelentést tesz a bizottságnak arról a határozatáról, hogy működését állandósítja. A Ház vita nélkül elveti a szociálpolitikai bizottság indítványát, azután pedig áttér a napirendre, vagyis az állategészségügyi bizottságnak a jelentésére Skrbensky képviselőnek a Magyarországgal való állatforgalmi szabályok módosításáról szóló indítványa tárgyában. Skrbensky báró előadó kifejti, milyen kár háramlik Ausztriára a Magyarországgal 1899. szeptember 21-én kötött egyezményből. A magyar sertésbehozatal ellen elhangzott intelmek mellett is a sertésbehozatal egyre tart, amennyiben Magyarországról beteg sertéseket hoznak be az osztrák ólakba olcsó áron sőt hitelbe is s igy behurcolják a sertésvészt. A monarkia exportképességét is gyöngíti a Magyarországgal kötött egyezmény. A beteg magyar sertések miatt a párisi világkiállításról kirekesztették az osztrák állattenyésztőket. Oroszország is elzárta már határait az osztrák és magyar sertésbehozatal előtt. Az előadó azzal a kéréssel fejezi be beszédét, hogy a Ház ezt az ügyet csakis mezőgazdasági és közgazdasági szempontból bírálja meg. A bizottság indítványa nem irányul Magyarország ellen, hanem csakis az osztrák mezőgazdaság érdekeit szolgálja. (Helyeslés.) Kaiser sajnálja, hogy a Házat éppen most napolják el, amikor dolgozni kezd és azt mondja, hogy az előterjesztett kiegyezés nagyon károsítja a mezőgazdaságot. A Magyarországgal való megegyezésnél az osztrák kormány engedelmeskedett a gőgös szövetségestárs parancsának és ezzel megkárosította Ausztria érdekeit. A szónok kijelenti, hogy elfogadja a bizottság indítványát. Pfeiffer azt mondja, hogy ha az állategészségügyi szabályokat Magyarországon épp oly szigorúan alkalmaznák, mint Ausztriában, ritkábban lehetne konstatálni a sertésvészt. Türk arra utal, hogy a belföldi sertésforgalmat újabb időben mindinkább megnehezítették. Azután arról beszél, milyen károkat okoz az osztrák mezőgazdáknak a romániai sertéseknek Bukovinába való behozatala. Azt hiszi, hogy a kormán még csak meg sem fogja kísérelni, hogy a bizottság indítványa értelmében szembeszálljon a magyar kormánynyal. Leher behatóan foglalkozik a számba jövő kérdésekkel és arra utal, hogy az új egyezmény alapja a Németország és Ausztria között 1898-ban kötött megegyezés. A szónok azután ennek az egyezménynek a hibáival foglalkozik és azt mondja, hogy a bizonyítványnyal való igazolás helyett a határon való ellenőrzést kellett volna életbeléptetni. A vitát azután berekesztik és vezérszónokokul a javaslat ellen Gessmannt, a javaslat mellett Peschkát választják meg. Gessmann azt mondja, hogy nem ellenzi a bizottság indítványát. Ellenkezőleg azt hiszi, hogy ez az indítvány nem is fejezi ki eléggé, mennyire ártanak az osztrák mezőgazdaságnak a mai állapotok. Az állategészségügyi szabályok kezelése Magyarországon nagy kárt okoz Ausztriának és ennek véget kell vetni. Pótindítványt ad be, amely szerint a kormány a megegyezés megváltoztatásáig a Magyarországgal való állatforgalom révén származó károkért az illető gazdáknak állami kártérítést adjon. (Helyeslés.) Peschka arra utal, hogy a fönnálló egyezmény nemcsak az ausztriai mezőgazdaságot, hanem az egész kereskedelmet károsítja meg. Sajnálja, hogy sem a kormány, sem a bizottság nem nyilatkozott energikusabban ebben a dologban, holott a magyar kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a kiegyezés ezzel az egyezménynyel áll vagy bukik. Végül kívánja a szónok, hogy az állategészségügy-rendőri vizsgálatot már a határon végezzék és hogy hízósertések behozatala föltétlenül megtiltassék. Az előadó zárószava után a Ház elfogadta a bizottság indítványát és elvetette Gessmann pótindítványát. Azután felfüggesztették a tárgyalást. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 11 órakor lesz. Loubet elnök beszéde, Paris, márc. 15. Loubet köztársasági elnök Issyben a menedékház felavatása alkalmával beszédet mondott, melyben magasztalta a szolidaritást, mely 25 év óta Franciaországban oly sok művet alkotott, hogy joggal büszke lehet rá. A köztársaság feladatává tette, hogy a szociális testvériséget számos törvénynyel, melyeket lassan kint tökéletesíteni kell, megvalósítsa. A társadalmi béke létrejött és végleg fölépült azon az alapon, hogy az összes polgárok őszintén egyesültek a humanitás java és haladása érdekében. Egy orosz cirkáló beszentelése: Kiel, márc. 15. Az Askold orosz cirkálónak a Germania-hajógyárban ma történt beszentelésénél jelen volt a német császár, Henrik herceg, Bülow gróf, Tirpitz gróf államtitkárok és Osten-Sacken gróf, berlini orosz nagykövet. A berlini orosz templom prépostja beszédet mondott, melyben Isten oltalmát kérte a hajóra és azután emlékeztetett Askoldnak és fivérének az orosz kereszténység első korszakában kifejtett békés és a kultrát terjesztő működésére, így szolgáljon ez a hajó is, úgymond, a béke és a kultúra céljainak. A császár akaratához képest, aki nemrég az általános vlágbéke eszméjének .