Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-25 / 83. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (83. sz.) 1900. március 25. * (A Nemzeti Szalon) március 27-én este 6 órakor választmányi illést tart. * (Az országos szinészegyesület panasza.) Molnár László, az országos magyar szinészegyesület elnöke és Márkus József, a központi tanács tagja, ma délelőtt a képviselőházban a színészegyesület két kérelmével járultak Széll Kálmán miniszterelnök elé. Az egyik kérelem az, hogy ne engedje meg a miniszterelnök, hogy Pozsonyban úgy a magyar, mint a német előadásokon, habár csak mint néma szereplők, olyanok léphessenek föl a színpadon, kik az egyesületnek nem tagjai, mivel ez sérti a magyar nemzeti színművészet hagyományait és a színészet érdekeit. A színészegyesület másik kérése pedig az, hogy ne legyen szabad a vidéki igazgatóknak karszemélyzetüket nem egyesületi tagokból kiegészíteni. A miniszterelnök válaszában hangoztatta, hogy szívén viseli a vidéki színészet érdekeit és hogy a jövőben módot fog keresni és remélhetőleg találni arra, hogy a vidéki színészetnek úgy művészi, mint anyagi érdekeit előmozdítsa. A miniszterelnök mindkét kérés tekintetében kimerítő információt kért és annak kijelentése mellett, hogy ez ügyben jelenleg még nem dönt, arról kérdezősködött a küldöttség tagjaitól, vájjon sérelmesnek tartaná-e az egyesület, ha Helle Iván koncessziójában a nem egyesületi tagok föllépését szigorúan a néma szerepekre szorítva megengednék. A másik kérdésben a miniszterelnök szintén ama fölfogás felé hajlik, hogy a kazszemélyzetbe nem egyesületi tagokat szerződtetni lehessen. Abban az esetben azonban, ha ezt nem lehetne keresztül vinni, akkor talán célszerű volna megállapítani, a kórusnak minden esetre csak egyesületi tagokból szervezhető minimális létszámát és kötelező alakban meghatározni, hogy nem egyesületi tagokat esetleg alkalmazni csupán a létszámon felüli mennyiségben legyen szabad. * (Kassa a művészetért.) A műpártolásról nemrég Kassán Hornyay Ödön törvényszéki biró nagyérdekű felolvasást tartott. Ez a felolvasás nyomtatásban is megjelent s mi egy előkelő izlésit műbarát erős meggyőződéssel és józan ítélettel megirt munkáját ismertük meg benne. Hornyay három kérdésre ad feleletet felolvasása során. Mi az, a mit pártolni kell ? kérdi s feleletül a művészet mivoltát az emberi lélek ama tulajdonságával határozza meg, a mely lehetővé teszi, hogy a művész a természet harmóniájából ellesett tökéletesedésre törekvő érzést, hangok és szavak, mozgás és ábrázolás segítségével átvigye másokra s azok lelkében hasonló érzést keltsen. A művészet célja azonban már nemcsak az érzés felköltése, de ennek finomítása is s tárgya bármi lehet, a mi a megkülönböztetett érzés felköltésére alkalmas, míg hatása a szív nemesítésében jelentkezik. A második kérdés: Érdemes-e a művészetet pártolni ? A művészet az emberiség fejlődésében épp oly benső, szükségszerűség, mint a hit, mint a tudomány. Sőt! . . . A tudás maga nem boldogít; minden tudás mellett életünk nagyon sivár lehet, ha a szív melege, ha az érzés hiányzik. A szív, a szeretet ad csak az életnek értéket „s én kéjjel látnám, írja Hornyay, mint omlik a tudomány számos vívmánya össze, ha cserébe az emberek egymás iránti szeretetének világa kezdődnék.“ A fölolvasó ezután gyakorlati szempontból tárgyalja a művészet pártolását s e tekintetben igen helyesen rendkívül fontosnak tartja kivált a leányok harmonikus és művészi nevelését, mert ettől várja az egész társadalom nemesülését. A művészet szeretete érzik ki soraiból a szerzőnek, amikor a gyári ipar rovására magasztalja a kézműipar alkotásait. Gyári bútor, szőnyegek, dísztárgyak, gyarló szinnyomatok, fényképek között úgy érzi magát, mintha az északi sarkon, a megfagyott, megdermedt világban volna, ahol az élet kihalt s minden merev és néma lett. Viszont, az emberi kéz alkotása a lét bizonyos határai között lefolyt élet működéséről regél s oly hatással van rá, miként ha szerettei kezeirását olvasná s embertársai lelke szólna hozzá belőlük. Hornyai befejezésül Kassa művészeit és műiparosait kiállítások rendezésére szólítja s buzdítja egyúttal polgártársait, hogy szervezkedjenek a művészet pártolására. A felolvasásnak, mint halljuk, ez utóbbi tekintetben meg lesz a kellő hatása. * (A miskolci színház renoválása.) Miskolcról jelenti levelezőnk: Horváth Lajos főrendiházi tag elnöklésével látogatott közgyűlést tartott a miskolci színház-részvénytársaság igazgatósága. Elhatározták, hogy a mostani színházat alapos újításnak vetik alá. Nevezetesen megszüntetik az állóhelyeket, megszaporítják a páholyokat és ülőhelyeket kényelmes támlásszékekkel, gondoskodnak elegendő vészbejáratokkal, bevezetik a villamos világítást, végül már kész tervrajz szerint lebontják a színház oszlopos kiugrását és modern külsővel látják el a színházépület homlokzatát. * (Kis püspök.) A debreceni Csokonai-Kör nyolcszász koronás pályadíjat tűzött volt ki vígjátékra. A pályadíjat, mint a kör ma délután tartott díszülésén bejelentették, Lovassy Andor Kis püspök című vígjátéka nyerte el. A debreceni színházban, mint nekünk jelentik, ma este elő is adták a darabot, melynek nagy volt a sikere. A szerzőt számtalanszor kitapsolták. Az előadás után a szerző tiszteletére lakoma volt. * (Az Aurora) irodalmi és színpártoló kör március 28-án este tartja a szezonban utolsó estéjét, a Nemzeti szálloda dísztermében. Az estén Ábrányi Emil egy, ez alkalomra írt költeményét fogja elszavalni. * (Tudományos élet.) A Magyar Tudományos Akadémia március 26-dikán délután 5 órakor összes ülést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. Jelentés az 1898—99-iki Karátsonyi-pályázatról, előadja Bayer József. 2. Jelentés az 1899-iki Farkas-Raskó-pályázatról, előterjeszti Biedl Frigyes. A Magyar Paedagógia Társaság mai ülésén Geőcze Sarolta felolvasást tartott Puskinról, mint nevelőről. Vázolja a nagy írónak életét, esztétikai és szociálpolitikai munkásságát s kimutatta a nevelő hatását az angol közízlésre, a társadalom erkölcsi fölfogására; továbbá kimutatta hatását az angol társadalom emberbaráti munkásságában, a népnevelésben s a népnevelést szolgáló ingyenkönyvtárakban s nyilvános gyűjteményekben; a szép kultuszának egyre jobban való terjedését. A világkiállításoknak nemzetközi iskolája címmel Kemény Ferenc két kulturális újdonságot ismertetett, amelyeknek elseje szorosabb kapcsolatban áll a küszöbön levő párisi kiállítással. A kiállítási iskola tervezői egyetemes és műszaki előadásokat akarnak szervezni, amelyek a különböző pályabeli látogatóknak alkalmat adnának arra, hogy a kongresszusok eredményét és a kiállításban fölhalmozott óriási anyagot, összefoglaló népszerű előadásokban és könnyű szerrel megismerhessék. A másik újdonság nemzetközi szövetség, a tudományok, művészetek és a nevelésügy előmozdítására. Ez az előadót közelebbről érdekli, mert mintegy két évtized óta ő maga is egy Világakadémia tervezetén dolgozik, melyet Academie Universelle et Internationale címmel több párisi tudományos kongresszusra bejelentett. Végül Kovács János a polgáriskola kérdését fejtegette. * (A jellem nevelése az iskolában.) A Szabad Líceum előadásai során a magyar nevelés egyik apostola, De Gerando Antonin a jellem neveléséről beszélt tegnap lelkesen és meggyőzőleg. Azt magyarázta, hogy mily fontos a társadalom érdekeire a jellem fejlesztése , és éppen ez irányban, mitsem tesz az iskola, holott főfeladatául az akarat fejlesztését kellene tekintenie. Az értelem is csak akkor áldás az emberiségre, ha a legfensőbb erkölcsiség szolgálatában érvényesülvén, gyarapítja e földön a jó összegét. Hősiesség kell minden felsőbbrendű élethez, férfiúnál s nőnél egyaránt — a hősiességet pedig az erő érzete adja meg az embernek ; a testi erő öntudata, ha az egyén egészségesnek, harmonikusnak érzi anyagi lényét; a lelki erő öntudatát pedig az adja meg, ha az egyén érzi, hogy kitartóan tud akarni. A testi egészség fejlesztésére tehát még több gondot kell fordítanunk, mint fordítottunk eddig. Hozzá kellene szoktatni azonban a növendéket a szabadsághoz, az önkormányzáshoz. A leglelkesebb tanárnak vagy tanítónőnek erkölcsi értekezleteket kellene tartania a növendékek számára, de szabadon, nem paragrafusokhoz igazodva, módszerbe zsugorodva, hanem ahogy a lelke diktálja, szabad szárnyra bocsátva szivét s lelkét, az életből az életet és az iskolai életet vévén alapul, így fejlesztve belülről kifelé: az erkölcsi érzetet, az igaz önzetlen szeretetét, a becsületérzést, a kötelességérzetet. A szeretet és szuggeszció által hatvanigy kellene irányítanunk a közszellemet. * (A Pallas pótkötetei.) A Pallas Nagy Lexikonjának megjelent a két pótkötete, számszerűtt a tizenhetedik és tizennyolcadik kötet. A két vaskos könyvben a legújabb idők története van meg s ez az anyag tömörré egészíti ki a nagysikerű irodalmi művet. Erzsébet királyné haláláról szép cikket találunk az egyik kötetben s nyoma van már a pótlexikonban Széll Kálmán, Hegedűs Sándor és Wlassics Gyula reformjainak. Bánffy Dezső életrajzát és politikájának jellemzését Marczali Henrik írta meg; az ifjú művészek közül Thorma Jánosról és Hegedűs Lászlóról találunk adatokat s megörökítve olvashatjuk a Dreyfus-affér egész történetét. Chamberlain gyarmatpolitikája épp úgy meg van a pótkötetekben, mint Joubert és Roberts élete, a búr háború s a technikai találmányok közül Marconi drótnélküli távirója. Nansen, Andrée és Biró Lajos utazásának leírása is érdekes és tájékoztató. A két kötet ára díszes félbőrkötésben 24 korona. * (Uj könyvek.) Az elmúlt héten a következő uj könyvek jelentek meg a magyar könyvpiacon : A m. kir. állami lótenyészintézetek és a gödöllői m. kir. koronauradalom, 1 korona. Balás Árpád, Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei 1896. 1 korona. Bisson, A hálókocsik ellenőre. Vígjáték, 30 fillér. Koffa Albert dr., A massage mesterfogásai, 18 ábrával, 2 korona. Hutyra Ferenc dr., Huspárolók és deszinfektorok, 20 fillér. Kertész Ármin, Tankönyv a vasúti altiszti képesítéshez, 2 korona 20 fillér. Magyarország földmivelése 1896., kötve 4 korona. Turgenyev Iván, Egy vadász iratai, kötve 2 korona. Vadas Jenő, Az árvédelmi füzesek telepítése és művelése, 50 fillér. Zelei Győző, A vér, 2 korona.’ Kaphatók a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában a pénz előzetes beküldése vagy utánvét mellett. * (Uj Idők.) Az Uj Idők e heti száma a hét összes aktualitásait bemutatja : a miramarei kastélyt három képben, Nigjár Hamun török költőnőt, Szász Károlynét, Dóczi Lajos bárót, Székely Bertalant, a Petőfi-emléktábla leleplezését, Damjanics mankóját, azonkívül értékes művészi képeket hoz. Szövegrészében folyik Szikra regénye és az angol Wells fantasztikus műve, Herczeg Ferenc és Gyalui Farkas novellát irt, van egy cikk Szász Károlynéról, a protekcióról, a magyar ízlés megrontásáról, vers Kisteleki Edétől. Tarka változatosságban sorakoznak egymás mellé a rovatok. Herczeg Ferenc e képes hetilapjának előfizetési ára negyedévre 4 korona, mutatványszámot szívesen küld a kiadóhivatal. Andrássy út 10. sz. TÖRVÉNYSZÉKCSARNOK. Budapest, márc. 24. A „Pokol“ adója. — Saját tudósítónktól. — Az ezredévi kiállítás egyik látványossága volt az a körkép, mely a pokolt ábrázolta, úgy, ahogy azt Dante az ő halhatatlan költeményében leírta. A körkép egy részvénytársaságé volt, mely nagy deficittel zárta le a mérlegét s még a kiállítás derekán csöndes fölszámolással kimúlt. Nem maradt meg a Pokol földi birodalmából egyéb, mint a fából épült kupolás épület s egy csúnya rágalmazási pör. Négy esztendeig lappangott a rágalom, akik tudtak róla, suttogva adták tovább, mig végre Cserna Károly pénzügyi titkárnak is a felébe jutott, aki egy följelentésbe foglalta s az adófelügyelőséggel közölte a titkot. Elmondta a följelentésben, hogy a körképtársulat, mint a fáma beszélt, annak idején ötven forinttal megvesztegette Komáromy István pénzügyi titkárt, hogy kevesebb adóval rójja meg a vállalatot. Komáromy ugyanis a kiállítás alatt előadója volt a VII. kerületi adókivető bizottságnak, melynek hatásköre a Pokolra is kiterjedt. Az adófelügyelőség elővizsgálatot indított ebben az ügyben s kitűnt, hogy a vád merőben alaptalan. A fegyelmi eljárás ez okból el is maradt, az iratokat azonban áttették a büntető törvényszékhez, hogy nyomozza ki a hitvány rágalom forrását s szolgáltasson elégtételt a méltatlanul meghurcolt tisztviselőnek. A vizsgálat szálai elvezettek Csillag Mátéhoz, a szegénygyermekkert-egyesület titkárához. Az adókivető bizottság a kiállítás idején ennek az egyesületnek a házában tartotta üléseit s állítólag Csillag volt az, a ki vállalkozott rá, hogy Komáromynak az ötven forintot átadja. Csillag Mátét vád alá helyezték s ma nyilvános rágalmazásért kérdőre vonták. Az Ítélő tanácsban, pokolbeli ügyről lévén szó, Eördögh bíró elnökölt, ami egészen stílszerű volt. A rágalmazás előjátékát Gaul Viktor, aki a körképtársaság titkárja volt, így adta elő: Amikor a társaság az adókivető bizottságtól meghívást kapott, őt és Hartmann Sándor dr.-t bízták meg, hogy a bizottsággal tárgyaljon. Mielőtt a bizottság elé járultak volna, előbb Csillaggal tanácskoztak, hogy mit lehetne tenni, hogy a vállalatot érzékenyen meg ne adózzák. Csillag azt tanácsolta, hogy adjanak Komáromy előadónak ötven forintot, akkor minden rendben lesz. Másnap ő, Gaul a pénztárnál fölvette az ötven forintot s át akarta adni Komáromynak. De nem találta a hivatalában. Ellenben ott volt Csillag, aki vállalkozott rá, hogy a borítékba foglalt pénzt Komáromynak átadja. Hogy átadta-e, nem tudja. Négy esztendővel ezután elbeszélte az esetet Cserna barátjának, aki azt az adófelügyelőségnek bejelentette. Az ügyész: Mért mondta el éppen Cserna úrnak a dolgot? Gaus: Dolgom volt nála s útközben találkoztam Komáromyval, aki nem fogadta a köszönésemet. Megkértem tehát Cserna urat, kérdezné meg Komáromytól, hogy mi baja velem, egyuttal elbeszéltem neki a pokolbeli esetet. Csillag Máté, a vádlott, kijelenti, hogy soha egy krajcárt sem kapott Gaustól, sem vesztegetésre, sem más célra. A törvényszék most már azt szerette volna tudni, hogy kapott-e Gaus a társaságtól ötven forintot. Azonban, lasciate ogni speranza, a törvényszéknek le kellett mondania arról a reményről, hogy a pernek ezt a homályos pontját földerítse. Hartmann Sándor, a pokol volt jogtanácsosa, azt mondja, hogy a társaság nem utalványozott ilyen célra pénzt s hogy ő Gaussal soha sem járt az adókivető bizottságnál. Ismeri ugyan Csillag Mátét, beszélt is vele, de csak a becses egészségéről tudakozódott. Grimfeld Lajost azért idézték meg, mert állt-