Budapesti Hírlap, 1900. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-12 / 129. szám

, mosott keztjük lógtak . . . Nagyon jó volt, csak azt sajnálom, hogy ellopták. Átmentem lakni a Bástya­ utcába. De már akkor Munkácsy úrnak nagy hire volt. Egyszer bejött hozzám egy finom úri­ember s megkérdezte, ki festette azt a céget? Ki­vágtam büszkén, hogy az én címeremet bizony Munkácsy festette . . . Két nap múlva ellopták a kapuról, lefeszítették az S-ről. Még egy darabja oda is törött. Soha sem tudtam meg, hova került. De festett ezenkívül még két képet is. Egyik én vol­nék, a másik meg a feleségem. Nyolcvan pengőt adtam érte, pedig az sok pénz volt abban a világ­ban. Ezek voltak az első képek, melyeket nálam bevégzett. Azután kiállította a Deák­ utcában, sze­rencsét hoztak neki, mert azt mondta, hogy meg­kapta rájuk a stipendiumot. A képeket 1879-ben írta alá Munkácsy, midőn Pesten járt s e két kép látható most a Szalonban. Ha kissé megnedvesítjük a bevakolt festést, a lazur alatt látjuk a szürkés alapmunkát, az alsó festék­réteget s nyomban fölismerhető a modor, melyben a kezdő Munkácsy dolgozott. A­hogy első mestere, Szamosy tanította: „Ő előbb megfestette szürkés alaptónusban az egész képet“, írja Munkácsy, „s csak azután kezdte, lazurozva színezni. Azt állí­totta, hogy a régi mesterek is, nagyobbára így dolgoztak . . .“ Tudtunkkal ez a legrégibb két hiteles arckép, melyet Munkácsy festett, úgy illenék, hogy a Szalonból egyenest Nemzeti Múzeumunkba jussa­nak, hol, bizonyosan nem sokára berendezik a Munkácsy-szobát, összegyű­jtvén a mester össze­gyűjthető holmiját. E három ereklyén kívül kétszáztizenhat darab kép, szobor s mi egyéb van a kiállításon. Nem lesz valamennyiből ereklye egykor, de nincs hijja a megőrzésre érdemes alkotásoknak sem. A Szalon művész-egyéniségeket keres, szeretettel karolja föl a fejlődőben lévő tehetségeket is, többre becsüli a még tapogatózó, kísérletező eredetiséget, mint a begyakorlott technikával dolgozó utánzást: ez a Nemzeti Szalon bevallott programja s ezt szolgálja, híven, jelen kiállításával is. Vannak azonban a biztató tehetségű fiatalok kiállított munkái között kész művészekről is becses képek. Edvi Illés Aladár ízlésesen bánik az akvarel­­lel, sikerült, komoly munka segesvári tájképe is, egy nagyobb olajfestmény, kivált a vászon középső részén szerencsés a megoldás , kissé távolabbról kellene nézni a képet, hogy hatása teljes legy­en, mint a­mennyire a Szalonban hátrálhat előtte az ember. Igen kedves, delikát apróságok Istvánffy Gyula temperái, megannyi tájkép, a Mocsár, az ösvény, a Napnyugta, egyik intimebb, mint a másik s nyilván akad vevője hamarosan valamennyinek. A bájos, puha pasztelszínekkel bánik ügyesen Szé­kely Andor, a fiatalos, tehát éppen üdeségével le­bilincselő melankólia csinos poémája a Varróleány. Kevesebb most a szenzáció, de annál több a mű­vészet Hippi-Rónai József Ősz­én , Poll Hugó kis tanulmányfeje, Radóné-Hirsch Nelly tetszetős Himfy­­illusztrációi méltók az érdeklődésre. Wertheimer Gusztáv oroszlános nagy vásznainál kvalitásosabb egy tenyérnyi vázlata. Rubovics Márk Hegyszorosa erőteljes, lelki­­ismeretes munka, annál borongóbb, meghatóbb, közvetetlenebb a poézis, mely Katona Nándor szép képeiről árad s ejti hatalmába a néző lelket. Határozottságával, biztosságával imponál László Fülöp rajza a pápáról; a tárlat egyik leg­sikerültebb képe pedig az Őszi est, melyet Born­­holmról festett Mendlik Oszkár, színes, levegős, eredeti munka és erőteljes. Bosznay István, Horváth Miklós, Kézdi Kovách László tájképei a sikerülteb­bek. Szinnyei-Merse Pál tájképe parányit szárazabb, semmint tisztelői, köztük magunk is, szeretnők. A történelmi festő lendületéből jutott a zsá­­neres vászonra, melyet Székely Bertalan állított ki. Vihar elől menekül a terebélyes fa alá, egy erő­teljes pár munkás oldala mellé, két arisztokrata hölgy, — az egyik, a visszatekintő dáma mozdula­tát évtizedek óta ismerjük s méltányoljuk a Csere­­patak címü képen. A kép faktúrájából nem hiányoz­nak az érdemes művész jobb tulajdonságai. Bátor ecsetkezelés jellemzi s színeiben is meleg Bacsa András Olgája; csöndéleti részeiben méltánylást érdemel Dussek Ede Adorján Balekje, előadása, fölfogása kissé vidékies ugyan, éppen mint a kép tárgya : egy korhely, kit a kávéházban muzsikaszó mellett koppasztanak ledér, de jól be­gombolkozott leányok. Klammer Mariska tanul­mányfeje a diskrét bensőség és törekvés csinos tanúsága; szép, egyszerű faktúrájával, helyes színei­vel köti le figyelmünket Boenin Rita Csendélete. A második teremben Major Jenő, Horváth Mihály, az érdekes és figyelemreméltó Gellén Géza, a tehetséges, ambícióval iparkodó Barkó Imre, Vámossyné E. Karola, Madarassy Erzsi, Zubriczky Lóránd, a mindig művészi Büttner Helén, az egész­séges szemű és lelkiismeretes Bay Alajos, Zilzer Antal, a magyaros témájú Pörge Gergely és a nagyon szorgalmas Braunecker Szina képei vannak ; ott a Zemplényi Tivadar sikerült néger stúdiuma is, Szikszay Ferenc érdekes kollekciója szomszédságá­ban. Küldött Szikszay egy Őszi tájat, mely legsike­rültebb dolgai közül való s erőteljességével jól illik puhább kezelésű képei közé. Pradilla jeles tanítványa, a magyarosodó Herrer Cézár tipikus példája a spanyol művésznek. Hogy mily pompásan spanyol jellegű, egyáltalában mennyire egyéni, de egy egész fajt jellemző karakter keretében, mindaz, a­mit csinál ! (Md.) * (Novelli vendégjátéka.) Novelli XI. Lajos-a csodálatos színi alkotás, itt mimikájának erejét fejti ki előttünk. Hogy mennyire engedelmesked­nek arcizmai akaratának, ebben a szerepében mu­tatja : a technikának ily magas foka még a ven­dégszereplő művészek közt is, kik szűk repertorié­­val dolgozva, rendkívüli gondossággal és részle­tességgel rajzolhatják meg "alakjaikat, egyenesen páratlan, Garrickról mondják, hogy néhány másod­perc alatt tízféle indulatot tudott kifejezni arcá,n Xovelli készsége nem csekélyebb. Gonoszság, ke­gyetlenség, áhitat, ravaszság, hamis jólelkűség, fé­lelem oly érthetően tükröződik ebben az arcban, oly gyorsan váltakozik, oly természetesnek látszik, hogy már maga ez a látvány ritka művészi élvezethez juttatja a nézőt. A halálfélelem rajza a IV. föl­vonásban megrendítő látvány, nem hiszem, hogy ebben bárki vetekedhetnék Novellival. A­kik pedig félnek ez előadás idegrázó hatásától, csalódnak; a műélvezet sokkal erősebb, mint az idegek kínja. Ennek oka pedig az, hogy Novellinél a technika fejlett­sége, a realisztikus rajz művészi intenció szolgálatában áll. Novelli detailfestő, de nem vész el a részletek­ben. XI. Lajos a igazi alak, van benne egységes érzés és a gondos részletes rajz mellett is erős nagy vonás. Novelli tud rajzolni és festeni, realista a részletekben és idealista a kompozícióban, az alkotásban. Novelli sohasem láthatott ily alakot, de a­mit belőle az életben látott, azt oly remek fantázis-alakká alakította át és kapcsolta össze, hogy az él és mélyen bevésődik a néző lelkébe. Csodálatos organizmus ez a No­velli; igazi porteusz, Shylockja és XI. Lajos a két külön világ és mindegyik befejezett; egy pillanatra sem feledkezik meg magáról, mindig az a­mit ját­szik, mindenben, tartásban, hangban, nevetésben, járásban, a legkisebb részletekig. Tud ez mindent; ha sírni akar, sír, ha nevetni kell, nevet; sőt, ha rekedt akar lenni, rekedt, ha csengő hangra van szüksége, hangja cseng. Ma az egész estén például egyszer sem járt egyenesen , mindig húzza a fél­lábát, előre hajlik, görnyed, nyomorék ! Pátoszt egyáltalán nem ismer, mindig ennek a félelmetesen furcsa, hallatlanul gonosz, perfid alaknak a hangján szól. A közönség ma is ünnepelte a nagy művészt és főleg a negyedik fölvonás után viharos taps­­özönnel köszönte meg neki a nagy élvezetet. (..) Novelli holnap, szombaton a Budapesti Újság­írók Egyesülete javára új szerepben mutatkozik be és pedig Ibsen Kisértetek (Spettri) című drámájá­nak Oswald szerepében, melyet ezúttal először játszik Budapesten. Vasárnap délután megismétli Shylock-ot, hétfőn pedig búcsúelőadásul a Morte civile-t (Polgári halál) választotta. * (A Népszínház.) A Konti tegnapi jubiláris estéje nem kevesebb lelkesedéssel, tapssal, elisme­réssel és jó kedvvel ma megismétlődött. A kitűnő karmester és zeneszerző szép muzsikájú operettje, az Eleven Ördög került színre ma is a tegnapihoz hasonló parádés szereposztással. A színház egészen megtelt és a közönség hálásan tap­solt Blah­áné­nek, Küry Klárának, Amon Margit­nak, Z. Bárdy Gabi asszonynak, Németh­nek, Kovács­nak, Szirmai­nak, mindenkinek, a­kinek na­gyobb szerep jutott. A szerzőt is sokan és gyakran szólították, de ő ma már nem jelent meg a füg­göny előtt. A sikert egészen a szereplőknek en­gedte át, maga csak tűzzel dirigált. Kontit külön­ben ma is sokan üdvözölték. Nemcsak az­­ ország különböző városából, hanem a külföldről is sok táviratot kapott, mely jubileumához gratulált. * (Nóra.) Holnap, szombaton új befejezéssel kerül színre Ibsen drámája, a Nemzeti Színházban. Az új befejezés kedvéért természetes, hogy Márkus Emma asszony — a Nóra magyar személyesítője — is változhat azon a fölfogáson, a­melylyel eddig Nórát s különösen Nóra harmadik fölvonását ját­szotta. * (Főpróba a Magyar Színházban.) Heltai Jenő és Makai Emil El Parisba! című zenés bohó­zatából hétfőn, május 14-én tartják meg a jelmezes főpróbát a Magyar Színházban. A főpróba, melyen csak a sajtó képviselői lesznek jelen, délelőtt 11 órakor kezdődik. * (Kisfaludy Színház.) A Nébán­svirág cím­szerepében tegnapelőtt figyelemreméltó és szép sikert ért el Kommen Jolán a Kisfaludy-szinházban. A fiatal szinésznő fesztelenül és ügyesen játszik s hangjának kellemes a csöngése és jó az iskolája. A Kisfaludy-szinház igazgatója már szerződtette is tagjai sorába Kommen kisasszonyt, a­kinek ez első föllépése után biztató jövőt jósolnak. * (A Zeneakadémiában) ma este volt az első vizsgálati hangverseny. Régebben ezeket a nyilvá­nos vizsgálatokat vasárnaponkint délelőtt ciklus alakjában rendezték. Ennek a­­rendszernek megvolt az az előnye, hogy az arányosan négy-öt matinéra osztott produkciókról sokkal egészségesebb képet nyertünk, mint a­minőt elszórt koncertekből alkot­hat magának az ember. A vizsgálati hangversenyek sorozata mutatja egy zeneiskola nívóját. A zene­­akadémia nívója nem változott, mióta a sok tan­szék és a tanárképző fölállításával extenzív fejlő­dése megindult. Az intézet elvesztette főiskolai ka­rakterét, de igen jó középiskola lett. Előbb 80— 100 növendéke volt, most háromszor akkora a nö­vendékek száma. Ezzel a szaporodással kapcsolato­san el kell a zeneakadémiának szükségképpen vi­selnie a középszerűség ballasztját. Igazán dicséretes dolog, hogy ennek a súlya nem nyomta le eddig a színvonalát. Bizonyítja, hogy a zeneakadémiában derekas munka folyik. A mai első vizsgálati kon­cert meglepően fényes eredménynyel nem dicseked­hetett, de tisztességes, komoly tanulásról tett tanú­ságot. A legfigyelemreméltóbb talentumnak Sebeők Sarolta, Maleczkyné énekesnövendéke látszik, kinek erős, drámai hangja van. A hangszeres osztályok növendékei közül Opris Valéria hegedüsnövendék, Cecelits Benő zongorás és Schiffer Adolf gordonkás érdemelnek említést. * (A városligeti színkörben) vasárnap dél­után Bánk bánt adják elő a címszerepben Lu­­binszky Ödönnel. Este pedig Géczy népszínműve, Az ördög márkája kerül színre Németh Józsefnek, a Népszínház jeles komikusának vendégfölléptével. * (Fehér Könyv.) Bródy Sándor havi újsága, a Fehér Könyv májusi számában is sok érdekes és sok különös olvasnivalót tartalmaz. ír Munkácsy­­ról egyet és mást; közöl okmányokat híres férfiakról, egyúttal Tisza Kálmánról néhány külső­séget és Deák Ferencnek egy érdekesebb levelét; hozzászól az orvosnövendék minapi peréhez s el­mondja véleményét a német császárról. Két regény folytatólagos közlése is van a könyvben; az egyik: Egy rossz asszony természetrajza, a másik: Regény­alakok. Színészek címén az operettről ír, ék­el a Népszínház igazgatója ellen és meleg hitvallással — Küry Klára mellett. Van a májusi füzetben még sok apró közlemény is, mind csinos és bizarr, mint a­­ Bródy Sándor egyénisége. * (Tudományos élet.) A királyi magyar ter­mészettudományi társulat ülésén Csíki Ernő ismer­tette Woessignek a magyar alföld flórájáról irt munkáját. Kertész Kálmán dr. Ficalbinának a Culi­­cidákról írt művéből mutatott be több részletet. Az ülésben Mocsáry Sándort abból az alkalomból, hogy királyi tanácsos lett, szívesen üdvözölték. Mocsáry ezután a mákfajtákról tartott előadást. Rátz István dr. két új Entozoát mutatott be, a­melyet a korán elhunyt kiváló zoológus Örley Lászlóról Dipylidium Örley-nek nevezett el a Tár­sulat. Az egész világban mindössze tiz fajtát ismer­nek e dipylidiumokból s ebből négy fordul elő nálunk, három pedig kizárólag hazánkban található. BUDAPESTI HÍRLAP, (129. sz.) 1900. május 12.

Next