Budapesti Hírlap, 1900. május (20. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-12 / 129. szám
, mosott keztjük lógtak . . . Nagyon jó volt, csak azt sajnálom, hogy ellopták. Átmentem lakni a Bástya utcába. De már akkor Munkácsy úrnak nagy hire volt. Egyszer bejött hozzám egy finom úriember s megkérdezte, ki festette azt a céget? Kivágtam büszkén, hogy az én címeremet bizony Munkácsy festette . . . Két nap múlva ellopták a kapuról, lefeszítették az S-ről. Még egy darabja oda is törött. Soha sem tudtam meg, hova került. De festett ezenkívül még két képet is. Egyik én volnék, a másik meg a feleségem. Nyolcvan pengőt adtam érte, pedig az sok pénz volt abban a világban. Ezek voltak az első képek, melyeket nálam bevégzett. Azután kiállította a Deák utcában, szerencsét hoztak neki, mert azt mondta, hogy megkapta rájuk a stipendiumot. A képeket 1879-ben írta alá Munkácsy, midőn Pesten járt s e két kép látható most a Szalonban. Ha kissé megnedvesítjük a bevakolt festést, a lazur alatt látjuk a szürkés alapmunkát, az alsó festékréteget s nyomban fölismerhető a modor, melyben a kezdő Munkácsy dolgozott. Ahogy első mestere, Szamosy tanította: „Ő előbb megfestette szürkés alaptónusban az egész képet“, írja Munkácsy, „s csak azután kezdte, lazurozva színezni. Azt állította, hogy a régi mesterek is, nagyobbára így dolgoztak . . .“ Tudtunkkal ez a legrégibb két hiteles arckép, melyet Munkácsy festett, úgy illenék, hogy a Szalonból egyenest Nemzeti Múzeumunkba jussanak, hol, bizonyosan nem sokára berendezik a Munkácsy-szobát, összegyűjtvén a mester összegyűjthető holmiját. E három ereklyén kívül kétszáztizenhat darab kép, szobor s mi egyéb van a kiállításon. Nem lesz valamennyiből ereklye egykor, de nincs hijja a megőrzésre érdemes alkotásoknak sem. A Szalon művész-egyéniségeket keres, szeretettel karolja föl a fejlődőben lévő tehetségeket is, többre becsüli a még tapogatózó, kísérletező eredetiséget, mint a begyakorlott technikával dolgozó utánzást: ez a Nemzeti Szalon bevallott programja s ezt szolgálja, híven, jelen kiállításával is. Vannak azonban a biztató tehetségű fiatalok kiállított munkái között kész művészekről is becses képek. Edvi Illés Aladár ízlésesen bánik az akvarellel, sikerült, komoly munka segesvári tájképe is, egy nagyobb olajfestmény, kivált a vászon középső részén szerencsés a megoldás , kissé távolabbról kellene nézni a képet, hogy hatása teljes legyen, mint amennyire a Szalonban hátrálhat előtte az ember. Igen kedves, delikát apróságok Istvánffy Gyula temperái, megannyi tájkép, a Mocsár, az ösvény, a Napnyugta, egyik intimebb, mint a másik s nyilván akad vevője hamarosan valamennyinek. A bájos, puha pasztelszínekkel bánik ügyesen Székely Andor, a fiatalos, tehát éppen üdeségével lebilincselő melankólia csinos poémája a Varróleány. Kevesebb most a szenzáció, de annál több a művészet Hippi-Rónai József Őszén , Poll Hugó kis tanulmányfeje, Radóné-Hirsch Nelly tetszetős Himfyillusztrációi méltók az érdeklődésre. Wertheimer Gusztáv oroszlános nagy vásznainál kvalitásosabb egy tenyérnyi vázlata. Rubovics Márk Hegyszorosa erőteljes, lelkiismeretes munka, annál borongóbb, meghatóbb, közvetetlenebb a poézis, mely Katona Nándor szép képeiről árad s ejti hatalmába a néző lelket. Határozottságával, biztosságával imponál László Fülöp rajza a pápáról; a tárlat egyik legsikerültebb képe pedig az Őszi est, melyet Bornholmról festett Mendlik Oszkár, színes, levegős, eredeti munka és erőteljes. Bosznay István, Horváth Miklós, Kézdi Kovách László tájképei a sikerültebbek. Szinnyei-Merse Pál tájképe parányit szárazabb, semmint tisztelői, köztük magunk is, szeretnők. A történelmi festő lendületéből jutott a zsáneres vászonra, melyet Székely Bertalan állított ki. Vihar elől menekül a terebélyes fa alá, egy erőteljes pár munkás oldala mellé, két arisztokrata hölgy, — az egyik, a visszatekintő dáma mozdulatát évtizedek óta ismerjük s méltányoljuk a Cserepatak címü képen. A kép faktúrájából nem hiányoznak az érdemes művész jobb tulajdonságai. Bátor ecsetkezelés jellemzi s színeiben is meleg Bacsa András Olgája; csöndéleti részeiben méltánylást érdemel Dussek Ede Adorján Balekje, előadása, fölfogása kissé vidékies ugyan, éppen mint a kép tárgya : egy korhely, kit a kávéházban muzsikaszó mellett koppasztanak ledér, de jól begombolkozott leányok. Klammer Mariska tanulmányfeje a diskrét bensőség és törekvés csinos tanúsága; szép, egyszerű faktúrájával, helyes színeivel köti le figyelmünket Boenin Rita Csendélete. A második teremben Major Jenő, Horváth Mihály, az érdekes és figyelemreméltó Gellén Géza, a tehetséges, ambícióval iparkodó Barkó Imre, Vámossyné E. Karola, Madarassy Erzsi, Zubriczky Lóránd, a mindig művészi Büttner Helén, az egészséges szemű és lelkiismeretes Bay Alajos, Zilzer Antal, a magyaros témájú Pörge Gergely és a nagyon szorgalmas Braunecker Szina képei vannak ; ott a Zemplényi Tivadar sikerült néger stúdiuma is, Szikszay Ferenc érdekes kollekciója szomszédságában. Küldött Szikszay egy Őszi tájat, mely legsikerültebb dolgai közül való s erőteljességével jól illik puhább kezelésű képei közé. Pradilla jeles tanítványa, a magyarosodó Herrer Cézár tipikus példája a spanyol művésznek. Hogy mily pompásan spanyol jellegű, egyáltalában mennyire egyéni, de egy egész fajt jellemző karakter keretében, mindaz, amit csinál ! (Md.) * (Novelli vendégjátéka.) Novelli XI. Lajos-a csodálatos színi alkotás, itt mimikájának erejét fejti ki előttünk. Hogy mennyire engedelmeskednek arcizmai akaratának, ebben a szerepében mutatja : a technikának ily magas foka még a vendégszereplő művészek közt is, kik szűk repertoriéval dolgozva, rendkívüli gondossággal és részletességgel rajzolhatják meg "alakjaikat, egyenesen páratlan, Garrickról mondják, hogy néhány másodperc alatt tízféle indulatot tudott kifejezni arcá,n Xovelli készsége nem csekélyebb. Gonoszság, kegyetlenség, áhitat, ravaszság, hamis jólelkűség, félelem oly érthetően tükröződik ebben az arcban, oly gyorsan váltakozik, oly természetesnek látszik, hogy már maga ez a látvány ritka művészi élvezethez juttatja a nézőt. A halálfélelem rajza a IV. fölvonásban megrendítő látvány, nem hiszem, hogy ebben bárki vetekedhetnék Novellival. Akik pedig félnek ez előadás idegrázó hatásától, csalódnak; a műélvezet sokkal erősebb, mint az idegek kínja. Ennek oka pedig az, hogy Novellinél a technika fejlettsége, a realisztikus rajz művészi intenció szolgálatában áll. Novelli detailfestő, de nem vész el a részletekben. XI. Lajos a igazi alak, van benne egységes érzés és a gondos részletes rajz mellett is erős nagy vonás. Novelli tud rajzolni és festeni, realista a részletekben és idealista a kompozícióban, az alkotásban. Novelli sohasem láthatott ily alakot, de amit belőle az életben látott, azt oly remek fantázis-alakká alakította át és kapcsolta össze, hogy az él és mélyen bevésődik a néző lelkébe. Csodálatos organizmus ez a Novelli; igazi porteusz, Shylockja és XI. Lajos a két külön világ és mindegyik befejezett; egy pillanatra sem feledkezik meg magáról, mindig az amit játszik, mindenben, tartásban, hangban, nevetésben, járásban, a legkisebb részletekig. Tud ez mindent; ha sírni akar, sír, ha nevetni kell, nevet; sőt, ha rekedt akar lenni, rekedt, ha csengő hangra van szüksége, hangja cseng. Ma az egész estén például egyszer sem járt egyenesen , mindig húzza a féllábát, előre hajlik, görnyed, nyomorék ! Pátoszt egyáltalán nem ismer, mindig ennek a félelmetesen furcsa, hallatlanul gonosz, perfid alaknak a hangján szól. A közönség ma is ünnepelte a nagy művészt és főleg a negyedik fölvonás után viharos tapsözönnel köszönte meg neki a nagy élvezetet. (..) Novelli holnap, szombaton a Budapesti Újságírók Egyesülete javára új szerepben mutatkozik be és pedig Ibsen Kisértetek (Spettri) című drámájának Oswald szerepében, melyet ezúttal először játszik Budapesten. Vasárnap délután megismétli Shylock-ot, hétfőn pedig búcsúelőadásul a Morte civile-t (Polgári halál) választotta. * (A Népszínház.) A Konti tegnapi jubiláris estéje nem kevesebb lelkesedéssel, tapssal, elismeréssel és jó kedvvel ma megismétlődött. A kitűnő karmester és zeneszerző szép muzsikájú operettje, az Eleven Ördög került színre ma is a tegnapihoz hasonló parádés szereposztással. A színház egészen megtelt és a közönség hálásan tapsolt Blahánének, Küry Klárának, Amon Margitnak, Z. Bárdy Gabi asszonynak, Némethnek, Kovácsnak, Szirmainak, mindenkinek, akinek nagyobb szerep jutott. A szerzőt is sokan és gyakran szólították, de ő ma már nem jelent meg a függöny előtt. A sikert egészen a szereplőknek engedte át, maga csak tűzzel dirigált. Kontit különben ma is sokan üdvözölték. Nemcsak az ország különböző városából, hanem a külföldről is sok táviratot kapott, mely jubileumához gratulált. * (Nóra.) Holnap, szombaton új befejezéssel kerül színre Ibsen drámája, a Nemzeti Színházban. Az új befejezés kedvéért természetes, hogy Márkus Emma asszony — a Nóra magyar személyesítője — is változhat azon a fölfogáson, amelylyel eddig Nórát s különösen Nóra harmadik fölvonását játszotta. * (Főpróba a Magyar Színházban.) Heltai Jenő és Makai Emil El Parisba! című zenés bohózatából hétfőn, május 14-én tartják meg a jelmezes főpróbát a Magyar Színházban. A főpróba, melyen csak a sajtó képviselői lesznek jelen, délelőtt 11 órakor kezdődik. * (Kisfaludy Színház.) A Nébánsvirág címszerepében tegnapelőtt figyelemreméltó és szép sikert ért el Kommen Jolán a Kisfaludy-szinházban. A fiatal szinésznő fesztelenül és ügyesen játszik s hangjának kellemes a csöngése és jó az iskolája. A Kisfaludy-szinház igazgatója már szerződtette is tagjai sorába Kommen kisasszonyt, akinek ez első föllépése után biztató jövőt jósolnak. * (A Zeneakadémiában) ma este volt az első vizsgálati hangverseny. Régebben ezeket a nyilvános vizsgálatokat vasárnaponkint délelőtt ciklus alakjában rendezték. Ennek arendszernek megvolt az az előnye, hogy az arányosan négy-öt matinéra osztott produkciókról sokkal egészségesebb képet nyertünk, mint aminőt elszórt koncertekből alkothat magának az ember. A vizsgálati hangversenyek sorozata mutatja egy zeneiskola nívóját. A zeneakadémia nívója nem változott, mióta a sok tanszék és a tanárképző fölállításával extenzív fejlődése megindult. Az intézet elvesztette főiskolai karakterét, de igen jó középiskola lett. Előbb 80— 100 növendéke volt, most háromszor akkora a növendékek száma. Ezzel a szaporodással kapcsolatosan el kell a zeneakadémiának szükségképpen viselnie a középszerűség ballasztját. Igazán dicséretes dolog, hogy ennek a súlya nem nyomta le eddig a színvonalát. Bizonyítja, hogy a zeneakadémiában derekas munka folyik. A mai első vizsgálati koncert meglepően fényes eredménynyel nem dicsekedhetett, de tisztességes, komoly tanulásról tett tanúságot. A legfigyelemreméltóbb talentumnak Sebeők Sarolta, Maleczkyné énekesnövendéke látszik, kinek erős, drámai hangja van. A hangszeres osztályok növendékei közül Opris Valéria hegedüsnövendék, Cecelits Benő zongorás és Schiffer Adolf gordonkás érdemelnek említést. * (A városligeti színkörben) vasárnap délután Bánk bánt adják elő a címszerepben Lubinszky Ödönnel. Este pedig Géczy népszínműve, Az ördög márkája kerül színre Németh Józsefnek, a Népszínház jeles komikusának vendégfölléptével. * (Fehér Könyv.) Bródy Sándor havi újsága, a Fehér Könyv májusi számában is sok érdekes és sok különös olvasnivalót tartalmaz. ír Munkácsyról egyet és mást; közöl okmányokat híres férfiakról, egyúttal Tisza Kálmánról néhány külsőséget és Deák Ferencnek egy érdekesebb levelét; hozzászól az orvosnövendék minapi peréhez s elmondja véleményét a német császárról. Két regény folytatólagos közlése is van a könyvben; az egyik: Egy rossz asszony természetrajza, a másik: Regényalakok. Színészek címén az operettről ír, ékel a Népszínház igazgatója ellen és meleg hitvallással — Küry Klára mellett. Van a májusi füzetben még sok apró közlemény is, mind csinos és bizarr, mint a Bródy Sándor egyénisége. * (Tudományos élet.) A királyi magyar természettudományi társulat ülésén Csíki Ernő ismertette Woessignek a magyar alföld flórájáról irt munkáját. Kertész Kálmán dr. Ficalbinának a Culicidákról írt művéből mutatott be több részletet. Az ülésben Mocsáry Sándort abból az alkalomból, hogy királyi tanácsos lett, szívesen üdvözölték. Mocsáry ezután a mákfajtákról tartott előadást. Rátz István dr. két új Entozoát mutatott be, amelyet a korán elhunyt kiváló zoológus Örley Lászlóról Dipylidium Örley-nek nevezett el a Társulat. Az egész világban mindössze tiz fajtát ismernek e dipylidiumokból s ebből négy fordul elő nálunk, három pedig kizárólag hazánkban található. BUDAPESTI HÍRLAP, (129. sz.) 1900. május 12.