Budapesti Hírlap, 1900. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-12 / 129. szám

900. május 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (129. sz.) felülhaladta az 1888-iki legnagyobb vízmagasságot is. A szabályozott részen Szalmától Pocsajig, apadni kezd a víz, de Pocsajon és Egyhalomig ismét erős áradást jelentenek. Pocsajnál folyik el az Ér vize; ez a hegyi folyócska is kiöntött és elborította a kaszálókat, vetéseket és nagy kárt okozott. Szentjobbról jelentik, hogy a környékbeli községek: Szentjobb,Gsokaj, Gsanálos, Famos, látván, hogy évek óta folytonos árvíz­­veszedelemnek vannak kitéve, évekkel ezelőtt vízügyi bizottságot alakítottak, a­mely fölkérte a kultur­­mérnökséget, csinálja meg sürgősen a szabályozás tervét ; a költséget szívesen magukra vállalták az egész szabályozás munkájára. De a tervek még most is hevernek valahol. Sok bajt okoz a szentinrei vizi malom is, melynek zsilipjeit a­ legnagyobb áradás esetén sem húzzák föl. — A Berettyó-ármentesitő­­társulathoz érkezett jelentések szerint a Berettyó egész érmelléki völgyét elöntötte. Mintegy nyolc­­tizezer hold viz alá került. — (Egyházi közgyűlés.­) A budapesti ev. reformált egyház május 13-án délelőtt 11 órakor a Kálvin-téri templomban az istentisztelet végeztével közgyűlést tart, melyre a budapesti ev. ref. egyház egyházi adót fizető összes tagjai meghivatnak.­­ (Német tisztek a párisi kiállításon.) A német császár, a ki nem mulasztja el az alkalmat, ha mint, lovagias ellenfél valami kedves meglepe­tést szerezhet a franciáknak, ezúttal, mint a Figaro írja, a párisi kiállításra utazó német katonatisztek­nek adott figyelemre méltó utasításokat. Elrendelte ugyanis, hogy a német tisztek bármikor elutazhat­nak Párisba a kiállításra s nem kell külön engedel­­met kérniük följebbvalóiktól. Egyúttal meghagyta, hogy minden tisztnek, a­mint Párisba érkezik, jelentkeznie kell a német nagykövetségnél és egy­szersmind el kell menni a párisi katonai kormány­zóhoz is.­­ (Életunt fotográfus.) Egy beteg ember méreggel pusztította el magát s végzetes tettét nagy nyugodtsággal követte el. A­mikor az Akácfa­utca 47. száma alatt Zsemle József házmester ki­lépett ma reggel a lakásából, az ajtó kilincsén egy zsinegen lógó levelet vett észre, a címzésen észre­vette, hogy veje, ifjú Lovich Antal kezeirása. Gyor­san kibontotta, mert rosszat sejtett. Röviden csak ennyi volt a levélben: A műhelyben alszom örök ál­momat. Az öreg házmester erre beszaladt az udvar hátsó részén lévő fényképészeti műterembe, a­hol veje már évek óta mint segéd dolgozott. A mű­teremben ráakadt Lovich Antalra, a karosszékben ült holtan. Az asztalon nyitott írás feküdt, a­melyen ez olvasható : Ép észszel, tökéletes öntudattal régi elhatáro­zásomat követtem, a­mikor krónikus idegbajom, mellbetegségem és rossz látásom miatt, a­mi ide­gessé és munkaképtelenné tesz, meghalok. Mérge­zésem d­onkált. Fényképész voltam és mint fény­képész halok meg. Voilá tout! Lovich. Az öngyilkos negyvenhét esztendős és Bécs­­ben született. A rendőrség a boncoló intézetbe vitette. — (Ópiumos tolvaj.) A Temesvárról jövő személyvonaton utazott a múlt éjszaka Poszler János budapesti műszerész. Egy fülkébe került egy ismeretlen emberrel, a­ki barátságos beszélgetést kezdett vele s később cigarettával kínálta meg. Alig szívta el Röszler a cigarettát, rögtön mély álomba merült. A­mikor fölébredt, útitársa már nem volt a kupéban. Csakhamar megrémülve észre­vette, hogy aranyórája és lánca, sőt az ujján levő gyűrűje is eltűnt. Nadrágja hátsó zsebébe nyúlt, a­hol tárcáját szokta tar­tani. A zseb föl volt metszve s a tárcája, a melyben kilencszázhatvan forint volt, hiányzott. Rögtön jelentést tett az esetről a kalauznak, de a tolvajt hiába keresték, mert egy közbeeső állomáson kiszállt. Röszler Budapestre érve panaszt tett a főkapitányságon, a­mely megindította a kutatást. Azt hiszik, hogy a tolvaj ópiumos ciggarettával altatta el áldozatát.­­ (Konkurzus.) A Csanádi egyházmegye papnevelő-intézetében július 3-án lesz a konkurzus. A pályázóknak érettségi bizonyítványnyal és ke­resztlevéllel július 2-án kell a püspöki irodában je­lentkezni.­­ (Az erdélyi pénzhamisítók.) Nemrégen megírtuk, hogy Tordán és Kolozsvárit kiterjedt pénzhamisító-bandát kerítettek kézre, a­mely régóta és eredménynyel űzte a hamisítást. A vizsgálat azóta egyre tartott és a hatóság most újabb bűn­jelet talált. Kolozsvári tudósítónk ugyanis azt táv­­iratozza, hogy a hatóság elzárta a Kis-Szamos vizét, mert ide rejtették el a gonosztevők a sok­szorosító követ. A mederben a vizsgálóbíró és a rendőrség talált is két sokszorosító követ, melyre hamis tízesek voltak rajzolva. A viz a rajzot már egészen elmosta.­­ (Verekedés a bécsi egyetemen.) A bécsi egyetem diákjai, mint Bécsből jelentik, ma ismét nagy csetepatét csináltak. A zavargás alkalmával a rendőrség az aulában több diákot letartóztatott. A rektor hirdetményt tett közzé, a­mely megtiltja a színes jelvények viselését, továbbá az egyesületek mindennemű tevékenységét az egyetem helyiségei­ben és az előcsarnok lépcsőin s folyosóin való tartózkodást.­­ (Vasúti szerencsétlenség Csömörön.) A Cinkota és Csömör között épülő helyiérdekű vasút ideiglenes pályáján szerencsétlenség történt tegnapelőtt. A kis lokomotív huszonöt homokos csillét tolt maga előtt, a­melyek közül az első a csömöri lejtős pályán kiugrott a sínekből s magá­val rántott még nyolcat az öt méteres töltésről a mélységbe. Az első kocsin volt Szűcs Gyula fékező, a­ki a romok közé kerülvén, rögtön meghalt. A szerencsétlenségről azonnal értesítették a gödöllői főszolgabírói hivatalt, a­mely azonban teg­nap délig semmiféle intézkedést nem tett. A község elüljárósága erre egyenesen a pestvidéki királyi ügyészséghez fordult, a­mely rögtön meg is indí­totta az eljárást. A törvényszék központi vizsgáló­­bírája, Bucz Lajos dr. Zaffory Mór jegyzőkönyv­­vezetővel, Szikszay Sándor dr. és Andreánszky Jenő dr. törvényszéki orvossal még tegnap délben kiment Csömörre. Szűcs Gyula holttestét még ugyanazon a helyen találta a bizottság, a­hol a szerencsétlenség történt, de a vonatroncsokat és egyéb bűnjeleket a vállalkozók már jó eleve eltüntették vagy félretakarí­­tották, úgy, hogy a vizsgálóbíró kíséretében odaér­kezett Egri államvasúti főmérnök szakértő, a szerencsétlenség okát aligha állapíthatja már meg. Beszélik, hogy a vonatvezető a hibás, a­ki teljes gőzerővel tolta völgynek a vonatot, mások szerint a fékezésre rosszkor adott jelt. A vállalkozó em­berei s a vonatvezető természetesen a meghalt fékezőt okolják, a­ki szerintük azzal okozta a bajt, hogy rosszkor fékezett. Mit derít ki a vizsgálat, nem tudni, de az bizonyos, hogy a vizsgálóbíró tegnap késő estig folytatta a helyszíni szemlét és kihallgatásokat. Elrendelte a holttest felboncolását is. A törvényszéki orvosok szív, gyomor és májre­pedésen kívül kilencszeres bordatörést konstatáltak a halotton, a­kinek özvegye kétségbeesetten siratja kenyérkeresőjét. Szűcs Gyula jómódú családból való debreceni ember, a­ki nemrég még jobb napokat élt, maga is vállalkozó volt, de a legutóbbi rossz pénzügyi viszonyok őt is tönkretették. Jómódú szülei hívták őt haza, de az önérzetes ember a maga erejéből akart megélni s azelőtt egy másik vasútépítő vállalatnál mint munkavezető működött, a­mikor pedig ott elkészültek a munkával, a cinkotai vasúthoz szegődött, mint fékező. Itt is szerették, becsülték, mert szorgalmas, derék ember volt. Táv­irattal értesített hozzátartozói ma reggel érkeztek meg Debrecenből, hogy eltemessék halottjukat.­­ (Családi kép.) Borzalmas gonosztett hírét - táviratozza tudósítónk Berettyó-Ujfaluból. Nemrég történt Berettyó-Ujfaluban, hogy a hetvennyolc éves özvegy Papp Sándorné átruházta a birtokát fiára, Papp Jánosra és menyére, kikötvén azonban, hogy őt kötelesek holta napjáig eltartani. Az öreg­asszonynak maradt némi készpénze is, ebből fia kölcsönkért száz forintot s írást adott róla. A köte­lezvény a minap lejárt. A fiú nem tudta megfizetni a száz forintot, mire anyja bepörölte s a bíróság holnapra már ki is tűzte az árverést Papp János földjére. A fiú módfölött elkeseredett s kétségbe­esett dühében összebeszélt a feleségével, hogy az öreg­asszonyt elteszik láb alól. Neki rontottak, megfojtották, azután fölakasztották a holttestet, hogy úgy tűnjék föl, mintha az öregasszony ön­gyilkossá lett volna. Mialatt azonban borzalmas munkájukkal foglalkoztak, nyolc éves kis­fiuk, a ki mindezt látta, átfutott a szomszédba és rémülten kiáltozta: — Jézusom, apáék fölakasztották a nagy­mamát ! A gyilkos házaspárt persze tüstént elfogták s vasra verve vitték a börtönbe. — (Rendőri hírek.) Halott a Dunában. Ma délután egy asszony holttestét fogták ki a Duná­ból Ó-Budán. Megállapították, hogy a halott özvegy Jónás Béláné varrónő, a­ki a Szentendrei-út 15. száma alatt lakott. Ma délelőtt többen látták, a­mint ittasan botorkált a Duna partján. Valószínű, hogy beleesett a vízbe. — Leesett a második emelet­ről. Reindl András hatvan esztendős asztalosmun­kás részeg állapotban leesett a Vas-utca 19. számú házának második emeletéről a lépcsőházba s­ rögtön meghalt. A boncoló intézetbe vitték. — Életunt asszony. Az Iskola-utcában összeesett ma este egy ismeretlen asszony. Az eszméletlen nőt a Szent- János-kórházba vitték. Az orvosi vizsgálat szerint valami erős méregtől lett roszul. Aligha épül föl. — Halva találták ma délután a Török-dülő egyik telkén Szabó Lajos napszámost. Megállapították, hogy Szabó részegen arccal egy pokrócra feküdt s megfuladt. — (Rövid hírek.) Zászlószentelés. A tápió­sápi negyvennyolcas függetlenségi olvasókör május 13-án szenteli föl zászlaját nagy ünnepséggel, a­melyre Tápió-Sáp község Budapestről is vár vendégeket. Budapestről három vonat indul nyolc óra 10 perckor, nyolc óra 40 és kilenc óra tizenöt perckor. Az érkező vendégeket a pálya­udvaron ünnepséggel fogadják. — Iskolai ünnep. A budapesti II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium Vörösmarty önképző köre május 13-án délelőtt tizenegy órakor ünnepet rendez, a­melyen a kör tagjai működnek közre. — Egyesületi jubileum. A magyarországi bádogos munkások, jégszesz és vízvezetők szakegyesülete május 20-án tíz éves fennállásának emlékére jubileumi ünnepsé­get rendez a városligeti Hermina-kertben. A mulat­ságot rossz idő esetén födött helyiségben tartják m­eg, a tiszta jövedelmet a munkanélküliek segíté­sére fordítják. — Közvetetten vasúti dijak. Pös­­tyén és Hamburg-Altona között május 15-től köz­vetetten menet- és podgyász-viteldijakat léptetnek életbe. — Tíz éves találkozó. Kernel Emil gyalo­gos főhadnagy fölkéri volt iskolatársait, kik vele tíz év előtt Nyilván érettségit tettek, hogy június 22-én a nyitrai Szarvas-szállóban este 8 órakor meg­jelenjenek. — Fürdőszolgák ünnepe. A Rácfürdő személyzete ma ünnepséget rendezett Mám István fürdős tiszteletére, a­ki huszonöt éve szolgálja a fürdőt híven és pontosan. Üdvözlő beszéd után ajándékot nyújtottak át neki, este pedig társas­vacsorával ülték meg a jubileumot.­­ Az Első Biztosító Intézet katonai szolgálat esetére, ő cs. és kir. fensége József főherceg véd­nöksége alatt (Budapest, V. Erzsébet tér 1.) Az intézethez ez évi április végéig 3.573.000 koronáról szóló belépési­ nyilatkozat nyujtatott be s 3,651.200 koronáról szóló kötvény állíttatott ki. A biztosított tőke tehát immár 35,828.300 koronára rúg. Az inté­zet tudvalevőleg fiúgyermekek számára biztosít tőkéket és járadékokat a katonai szolgálat költsé­geinek fedezésére, illetve be nem soroztatás esetén ellátás céljából a nagykorúság idejére. Az üzem­haszon a biztosítottak é­s a besorozottak ezenfelül igen jelentékeny külön­ jutalékban is részesülnek. — Kedvező alkalom. Nagyobb mennyiségekben készpénzfizetés mellett történt előnyös bevásárlások következtében női ruhakelmék, selyemszövetek, vászon­­áruk, függönyök stb. most igen jutányosan, úgy nagy­ban, valamint kicsinyben eladatnak. Vajda Mór-féle nagy áru-üzlethelyiségben Budapest, Deák Ferenc­­utca 7. sz. Erre a kedvező alkalomra a vevő közön­ség különös figyelmét nevezett cég fölhívja. IRODALOM és LÖVÉSZET, Budapest, máj. 11. Nemzeti Szalon. Holnap, szombaton déli tizenkét órakor nyitják meg a Nemzeti Szalon tavaszi kiállítását a közön­ségnek. A szalon illő kegyelettel áldozik mindenek­előtt Munkácsy emlékének. Hock János a kiállítási katalógus előszavában parentálja a mestert, a kiállí­táson pedig ott az arcképe, babérkoszorúval, gyász­­fátyollal övezve; az arcképet maga rajzolta, remek kis dolog. Ernszt Lajos úr gyűjteményéből való. Van két festménye is Munkácsynak a kiállí­táson ; gyászfátyol köríti azt is: két arckép, régi, agyonbarnult, primitív tapogatózásai a zseniális ecsetnek, de csak annál érdekesebb. A tulajdonos, egy öreg mesterember, Sonnen­schein folttisztító elbeszélése szerint, Munkácsy 1865-ben festette a két képet itt Pesten, midőn Sonnenschein adott neki szállást s úgy, a hogy tellett, segített is sorsán. — Én akkor, beszélt Sonnenschein, — a Li­­pót­ utca negyvenegyedik száma alatt laktam, a hol egy kis ruhatisztító műhelyem volt. Egy kis világos szobámat bérbe adtam s ezt a művésznövendék vette ki . . . Bizony, kérem, sanyarú sorsa volt. Szegény feleségem sokszor megszánta s a mikor láttuk, hogy betevő falatja sincs, megosztottuk vele a mi szűk ebédünket. De azért jókedvű volt mindig ... Különös ember volt, kérem! Áldott jó szivü, becsü­letes lélek. De a házhóztartozás mindegyre szapo­rodott. Egyszer aztán megkértem, hogy fössön nekem egy jó cégtáblát. Festett is. Egy félgöm­­bölyű vastáblának telepingálta mindkét oldalát. Kiakasztottam a ház elé. Egy nagy vas iS'-en lógott. Engem festett le rá, a­mint a munkaasztalomon egy nadrágot kefélek, az egész műhely le volt pingálva, még az a szárító kötél is, melyen a ki­­ s

Next