Budapesti Hírlap, 1900. június(20. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-06 / 153. szám
a távolabb fekvő s természeti szépségükről, gazdaságukról, földrajzi fekvésükről, történelmi jelentőségükről, kultúrájukról, iparukról, kereskedelmükről, vagy néprajzi viszonyaiknál fogva nevezetesebb helyekre és vidékekre irányítandók. Kívánatos, hogy a nem magyar ajkú vidéken elhelyezett képzők növendékei a magyar fajt és kultúráját ez után is megismerjék, megszeressék , hogy a magyar fajú növendékek a más ajkunkat ismerni, becsülni és szeretni tanulják. E célból a képzők kölcsönös látogatása is gyakorlatba hozandó. Nagy László a tanítóképesítő vizsgálatok reformjáról értekezett. Szerinte a tanítóképesítés kérdése két szempont szerint ítélendő meg, politikai és pedagógiai szempontból. A tanítóképesítés államosítása a nemzeti politikának követelménye. Az ország tanítói és tanárai az 1896-ban tartott országos tanügyi kongresszuson a tanítóképesítés államosítását a nemzeti közoktatás kimagasló kérdésének, legelsősorban megvalósítandó reformjának nyilvánították. A tanítóképesítés reformja lényegre nézve azon kérdés körül forog, szükséges-e, hasznos-e a tanítóképesítő vizsgálatok megosztása. Kívánja a vizsgálatoknak oly módon való megosztását, hogy a jelöltek a képzőintézeti négy évi tanfolyam elvégzése után alapvizsgálatot tegyenek a képzők összes tárgyaiból; ezután próbaévre küldessenek nyilvános népiskolákba, mint segéd, óradíjas vagy kisegítő tanítók; de egy-két évi tanítói működés szakszerű tárgyaiból, a pedagógia különféle ágaiból és segédtudományaiból s vizsgáltassanak a népiskolai tantárgyak egész anyagából, oz lenne a tulajdonképpeni tanítóképesítő vizsgálat, amelynek nyelve az egész országban csakis magyar lehet. Ez utóbbi vizsgálatot az illető képző tanári testülete tartja meg a főigazgató elnöklésével, de a bizottság kiegészítendő a minisztertől kinevezett néhány szakférfiúval, a megyei tanfelügyelővel, népiskolai tanítóval. A tanítói képesítő szakvizsgával kapcsolatosan oldandó meg az iparostanonciskolai, a gazdasági ismétlőiskolai tanítói képesítés és nevelőnők képesítésének ügye is. A közgyűlés megbízta a választmányt, hogy e szempontok szem előtt tartásával vizsgálati szabályzat-tervezetet készítsen és terjeszszen a jövő közgyűlés elé. A jelentések meghallgatása után megtörtént a szavazás. Újból megválasztották a lelépő vezetőséget. Délután közös ebéd volt a Központi szállóban. Este szerteszéledtek a tanárok otthonukba. A zugligeti katasztrófa. — Saját tudósitónktól. — Budapest, jun. 5. A pünkösd hétfői nagy szerencsétlenségnek, a mely a zugligeti villamos síneken történt, négy halottja van s hála a gyors orvosi segítségnek, nem is lesz több. A Szent János-kórház derék igazgatója Ludvik Endre dr. és orvostársai mindent elkövettek, hogy az odaszállított sebesültek kellő ápolásban részesüljenek. A mintaszerű kórházban most még csak öt sebesült fekszik: Maurerné Gebei Anna, Schetzingerné Haja Berta, Kipner Gizella és Singer Berta varrónők, továbbá Brandtweiner Hilda. Ezek közül Schetzingernének és Brandtweiner Hildának az állapota veszedelmes, mert agyrázkódás jelei mutatkoznak rajtuk. A hat esztendős Fábry Miklós, akinek édesanyja szörnyet halt a villamos kocsi alatt, szintén a kórházban feküdt, de ma délben elszállíttatta édesatyja a sógorához, Kovács Elek főmérnökhöz, aki a Fő út 8. száma alatt lakik. A szép szőke gyermeknek valószínűleg bordatörése van, de állapota nem ad okot az aggodalomra. A halottak közül Schneider Kálmán kereskedősegéd, Gromann Gyuláné és Fábry Alfrédné a törvényszéki orvostani intézetben vannak, Brandtweiner Mór vasúti főfelügyelő holtteste pedig a Szent János-kórház halottasházában fekszik. A szerencsétlenség ügyében szakadatlanul folyik a vizsgálat. Saly vizsgálóbíró ma délben szemlét tartott a szerencsétlenség helyén, hogy megállapíthassa, mi módon indult meg a kocsi a meredek lejtőn. Az ki van zárva, hogy a kocsi ne lett volna megfékezve, mert hisz akkor a végállomásról rögtön visszafelé gördült volna. Annit már is megállapították, hogy a kocsinak mind a négy kereke meg volt fékezve, csakhogy akkor, amikor a közönség megrohanta, valaki a mellső féknek dűlhetett, amely, mint világosan látszik, két fokkal jobbról-balra billent. Már ez is elégséges volt, hogy a kerekek némileg megoldódjanak. Tóth János rendőrfogalmazó ma egész délelőtt vallatta Tamás Istvánt, a fölborult 24-es számú kocsi vezetőjét. Azt mondja, hogy amikor a végállomáson parancsot kapott az indulásra, föl akart szállani a perronra, de a közönség leszorította a lépcsőről s a következő pillanatban eliramodott a kocsija. A rendőrség különben nem talált rá okot, hogy a kocsivezetőt és Berta kalauzt letartóztassa. A katasztrófa leginkább a Fábry- és a Brandtweiner- családot sújtotta. Fábry Alfréd, aki a kassaoderbergi vasút felügyelője Teschenben, magyar ember. Felesége és Miklós fia már három héttel ezelőtt Budapestre jött és sógoránál, Kovács Elek főmérnöknél lakott a Fő utca 8. száma alatt. Hetedik gimnazista fia Iglón tanul, egy harmadik fia pedig Kassán van Fábry édesanyjánál. A pünkösdi ünnepek előtt elhatározta Fábry, hogy Budapestre jön s csatlakozott hozzá jó barátja, Brandtweiner Mór főfelügyelő és tizennyolc esztendős unokahuga, Brainweiner Hilda. A három család (Kovácsék is) tegnap kora délután a Fő-utcán levő Pilseni sörcsarnokban telepedett le s később kirándult a Zugligetbe. Kellemesen elköltötték a délutánt s nyolc óra után a villamos vasút zugligeti végállomására mentek, hogy egy lánchídi kocsira szálljanak. Háromnegyed kilenckor valaki elkiáltotta a várakozó tömegből: — Itt a lánchidi kocsi ! Fábryék és Brandtweinerék erre sietve fölszálltak az éppen akkor beérkezett 24-es kocsira. Kovács főmérnök azonban észrevette, hogy a kocsi oldalán Központi városház olvasható. — Nem jó kocsi! kiáltott föl s még volt ideje, hogy a feleségét és leányát visszatartsa, de vendégeihez már nem férkőzhetett, mert őket a hátsó perronon sok utas választotta el a lépcsőtől. A következő pillanatban megindult a kocsi s egyre fokozódó sebességgel eltűnt a lejtőn. Fábry Alfréd mondja, hogy bár rettenetes sebességgel iramodott a kocsi, a hátul állók nem is sejtették, hogy halálos veszedelembe rohannak. Egyszerre két oldallökést éreztek s valamennyien kibuktak a perronról az árokba. Fábry a térdén sebesült meg, de azért föl birt kelni s hozzátartozóit kereste. Boldogtalan felesége estében a kocsi alá került s rögtön meghalt. Majd rátalált kisfiára, a ki eszméletlenül hevert a földön. Látta a haldokló Brandtweinert s ennek eszméletlen unokahugát is. A szerencsétlenség hegéhez egészen közel sétált a Lánchíd-kávéház tulajdonosának, Lengyel Zsigmondnak a felesége, aki a következőket mondja a végzetes pillanatról: — A távolból, mint a hulló csillag fénye, feltűnt egy villamos kocsi lámpása. Rögtön utána zuhanást hallottam, de hogy mi történt, nem tudtam, mert a repülő kocsiban elaludt minden láng s egy pillanatra teljes sötétség és néma csönd támadt. Azt hittem, hogy csak rémlátás volt az egész, a mikor egyszerre velőt rázó sikoltozás támadt. Egy asszonyi hang sikoltotta: — Fiam ! Meghalt! / A szomszédos villákból égő gyertyákat hoztak s akkor láttuk, mi történt. A ki előbb jajveszékelt, az agyonzuzott Schneider Kálmán édesanyja volt. A boldogtalan anya elájult s másik fia Sándor kocsin vitte haza, a Kisdiófa-utca 3. száma alatt levő lakására. Fábry Alfréd éjszaka két órakor csöngetett be a Fő-utca 8. száma alatt levő házba, ahonnan még délben boldogan távozott el családjával. A házmester kinyitotta a kaput. — Nem tudom, hol a pénzem ... de hogy is tudhatnám ebben a szörnyű állapotban, szólalt meg. A házmester nem ismerte meg a bicegő, tépett ruhás alakot s azt mondta neki, hogy talán ajtót tévesztett. — Dehogy, Kovács főmérnöknél lakom . . . Istenem! a feleségem meghalt, talán a kisfiam is . . . Nézze, itt van a kalapjuk. Két véres kalapot mutatott a házmesternek, aki aztán fölsegítette a boldogtalan embert a harmadik emeletre . . . Munkatársunk fölkereste a katasztrófa egyik halottjának, Gromann Gyuláné, született Benes Karolinnak családját a Szűz utca 9. száma alatt levő lakásán. Az asszony húga, Benes Róza két csöppnyi fiúcskával játszadozott. — Szerencsétlen néném gyermekei, mondta a leány. A kisebbik a Vili, a nagyobbik, aki már három esztendős, a Gyula. Elmondta, hogy a nénje Losoncról jött látogatóba hozzá és a bátyjához a két gyermekkel. A férje, aki Losoncon lakik, kereskedő, édesanyjának üzleti társa. Tegnap ő meg a bácsija, meg a nénje a két gyermekkel kirándult a Zugligetbe. Szerencsétlen véletlen folytán beleültek a 24-es kocsiba. A nénje mellette ült a jobboldali mellső sarokban a két gyermekkel. Egyszerre megindult a kocsi. Nagyon sebesen ment, de ők azért semmi rosszra sem gondoltak. Észre sem vették, hogy nincs helyén a kocsivezető. Az utasok közül senki sem tudott erről. Amikor fölfordult a kocsi, érezte, hogy tipródnak rajta az emberek. Lábak dobogtak a mellén s valaki leszorította a fejét, annyira, hogy majdnem megfuladt. Első gondolata a két gyerek volt. Az egyiknek a kezét fogta s a mikor érezte, hogy már kissé szabadabban mozoghat, magasra tartotta a kisfiút. Valaki elvette tőle az ablakon keresztül. A bácsija volt. Akkorra már világosság gyuladt s észrevette nagy rémülettel, hogy nénje mozdulatlan, a feje beszorult az ülés deszkái közé. A halott görcsösen magához szorította a Vilikét, akit erőszakkal kellett kiragadni a kezéből. A gyermekeknek semmi bajuk, csak a kisebbiknek van zúzódás a fején. Ő maga is csupa kék-zöld folt s minden porcikája fáj. Az áldozatok közül Fábry Alfrédnét június 7-én szentelik be a kerepesi uti temető halottas házában, aztán Kassára szállítják a családi sírboltba. Brandtweiner Mór felügyelőt pedig másnap ugyanonnan temetik el. Végső tisztességükön részt vesz a kassa-oderbergi vasút igazgatósága. * A katasztrófa ügyében, mint a Kel. Kri jelenti, csütörtökön interpellálni fog egyik ellenzéki képviselő. A főváros a szerencsétlenség ügyében tanácsülést tartott. Átírt a főkapitányságra, hogy küldje meg neki a vizsgálati iratokat. BUDAPESTI HÍRLAP. (153. sz.) 1900. junius 6. TÁVIRATOK. Pretoria megszállása. Edinburg, jun. 5. D. u. 3 óra 20 p. (Pester Korr.) Roberts elfoglalta Pretoriát. Boncon, jun. 5. Hivatalosan közzéteszik, hogy az angolok megszállták Pretoriát. Roberts lordnak az a távirata, amelyben jelentést tesz Pretoria megszállásáról, ma délelőtt 11 óra 40 perckor kelt és így szól: Pretoria a mienk. A hivatalos bevonulás délután 2 órakor lesz. London, jún. 5. Roberts lordnak egy tegnap este fél kilenckor Sixmillesspruitban föladott távirata jelenti: Ma hajnalban elhagytuk a tábort és körülbelül tíz mértföldnyire jutottunk Sixmillesspruitig, amelynek mindkét partját megszállva tartotta az ellenség. Lovasított gyalogságunk és yeomanry-csapataink csakhamar elkergették az ellenséget a déli partról és majdnem egy mértföldnyire kergették, mikor hirtelen észrevették, hogy az ügyesen elrejtett búr ágyuk tüzelésének vannak kitéve. Nehéz ágyúink a Pretoria körül emelkedő nagy dombokon át segítségére siettek a gyalogságnak és Stevenson dandárétól és Polecarev hadosztályától támogatva, néhány lövés után kikergették az ellenséget hadállásaiból. A búrok meg akarták kerülni balszárnyunkat, de ezt a lovasított gyalogság és a yeomanry-csapatok megakadályozták. Minthogy a burok utóvédünket a balszárnyon folytonosan szorongatták, azt a parancsot küldtem a tőlem három mértföldnyire balra előnyomuló Hamilonnak, hogy felém kanyarodjék és a két hadoszlop között levő tért töltse ki. Az ellenséget azután visszakergettük Pretória felé. Üldözését megakadályozta az éj beállta. A testőrdandár egészen Pretória legdélibb erődje előtt áll, alig négy mértföldnyire a várostól. French és Hutten Pretoriától északra van, Broadwood dandára French és Hamilton hadoszlopa között van. Gordon derék hadunk jobb szárnyát védi Irene állomásnál, amelyet az ellenség elpusztított. Remélem, hogy veszteségünk nem nagy. Brüsszel, jún. 5. (Saját tudósítónktól.) A transzváli ügyvivőség értesülése szerint Krüger elnök csak akkor hazá-