Budapesti Hírlap, 1900. június(20. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-06 / 153. szám
Péter gróf osztálytanácsos. Az ázsiai fenség a Hungária-szállóba hajtatott. Holnap estig marad nálunk, aztán visszatér Bécsbe. (Gyászrovat.) Szárazajtai Józsa Vilmos Nagy-Küküllő megye bizottsági tagja május 31-én ötvenhat éves korában Szász-Kereszturon elhunyt. Henzé Stefánia, a Fehérkereszt nagytétényi árvaházának megalapítója Nagytétényben elhunyt. A Fehérkereszt országos lelencház egyesület elnöksége külön gyászjelentést adott ki haláláról. Özvegy Sárcsevics Mártonná, született Bóbics Vilma június 4-én hetvenhét éves korában Szabadkán meghalt. Ma temették az úgynevezett bajai temetőben levő családi sírboltba. Klinkárt Bódog államvasúti főellenőrt, akinek haláláról már hírt adtunk, ma temették. A Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete, melynek az elhunyt pénztárosa volt, külön gyászjelentést adott ki haláláról. Krigovszky Gáspár keztyüs nyolcvan éves korában Nagy-Szebenben meghalt. Németh Antal ügyvéd, volt székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag, ma hatvanhat éves korában meghalt Budapesten. Holnap délután négy órakor temetik a kerepesi-úti temető halottas házából. (Bécsi diákok Budapesten.) A bécsi földrajzi intézetnek Budapesten tartózkodó növendékei ma délben Benek Albrecht dr. bécsi egyetemi tanár, Lóczy Lajos dr. és Havass Rezső dr. vezetésével tisztelegtek Halmos János polgármesternél és megköszönték a szives vendégszeretetet. (A Margitsziget új hídja.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter ma délelőtt megtekintette a Margithíd középső pilléréből kiágazólag a Margit-szigetre szolgáló híd építését. Fogadására megjelentek Csörgeő államtitkár, Vértessy osztálytanácsos, Hollán Sándor min. titkár, a hídépítés vezetősége, élén Czekelius miniszteri tanácsos és Szántó műszaki tanácsossal, Hohlfeld, a sziget felügyelője, Seefeldner államgépgyári igazgató és Zsigmondy vállalkozó mérnök. A miniszter apróra tájékoztatta magát a már végzett, valamint a még hátralevő munka iránt. A hídépítés megtekintése után a miniszter megszemlélte a József királyi herceg által a hídépítéssel kapcsolatban a sziget alsó csúcsán foganatosított feltöltés és szabályozás munkáját is. A Margithid e harmadik ága, az augusztus elsejére kitűzött határidőre elkészül s előreláthatólag még ugyanabban a hónapban átadható a közforgalomnak. (Az Otthonból.) Az Otthon írók és hírlapírók körének választmánya ma délután Rákosi Jenő elnöklésével ülést tartott. Az elnök bejelentette, hogy Lautenburg Frigyes hazánkfia, a berlini Rezidenz-Theater igazgatója ezer koronával belépett az Otthon alapító tagjai közé és hogy Makó Lajos, a Budai Színkör igazgatója, aki előadásait ez idén a Cyrano de Bergerac-kal az Otthon javára kezdte meg, kétszáz koronát küldött az Otthon pénztárába. A választmány köszönettel vette mind a távolban élő hazánkfia, mind a budai színházigazgató elhatározását. A pénztáros jelentése után a titkár referált a kör elnökségéhez érkezett átiratokról, melyek elintézése után az ellenőr a kör kávéházának és vendéglőjének bérletéről tett újabb jelentést. A választmány az elnökség javaslata értelmében ma végleg döntött a bérlet ügyében is. Végül két új pártoló tagot vettek föl. (A jogi fakultás tj dékánja.) A budapesti tudományegyetem jogi fakultásának dékánjává a jövő egyetemi évre Mariska Vilmos dr. egyetemi professzort választották meg tizenkilenc szavazattal egy ellen. (Az országos tűzoltó-szövetség) elnöksége pünkösd napján Kék Lajos dr. és Óváry Ferenc országos képviselő elnöklésével ülést tartott a fővárosban. A napirend első pontjaként Óváry Ferenc referált saját tapasztalatai alapján az országbeli tűzrendészeti viszonyokról, bemutatva a kormányhoz fölterjesztendő szakszerű jelentést. Egyhangúlag elfogadták. Az ülés örvendetes tudomásul vette, hogy a párisi nemzetközi tűzoltó-kongresszuson a magyar kormányt Sélley Sándor dr. min. tanácsos, Kék Lajos dr. és Vermes Béla orsz. képviselők, az országos tűzoltó-szövetséget pedig Lukács Gyula és Scohla Zoltán főparancsnokok fogják képviselni. Ezután a tűzoltógyakorlati szabályzat került szóba. A mostani szabályzat felülvizsgálatára és átdolgozására bizottságot küldtek ki, melynek tagjai: Szily József dr. elnöklésével Breuer Szilárd, Szabó Gyula, Lukáts Gyula, Scohsa Zoltán és Markusovszky Béla. (A rákospalotai katolikusok ünnepe.) A főváros környékén levő községek között talán leggyorsabban Rákos-Palota lakossága szaporodott. Ezelőtt tiz évvel alig lakta hatezer lélek s ma már meghaladja számuk a tizennégyezret. Kis, falusi temploma évek óta nem tudja befogadni a hívők tömegét s ez késztette Chobot Ferenc plébánost, hogy az Urnák díszes és tágas hajlékot építsen. Öz esztendei fáradhatatlan munka után annyira eredményes volt a működése, hogy Pünkösdhétfőjén megtarthatták a hívők adományozta templomi fölszerelések kiállítását s orgonahangversenyre hívhatták meg a közönséget. Majdnem háromezer ember volt a templomban, a melynek minden zuga és tárgya a rákospalotaiak s különösen az úriasszonyok hithűségének a bizonyitékaitól volt ékes. Százakat érő misemondó ruhák, oltár,teritők, baldahhinok és kazulák pazar himzésében gyönyörködhetett a szem. Fél ötkor megkezdődött a hangverseny. A gazdag műsor minden számát áhítattal hallgatták, de különösen a magyar ipar diadalát hirdető Országh-féle orgona szavát, amelynek huszonnégy szóló- és harmincnégy mellékváltozata van. A Mátyás-templomnál jóval nagyobb Istenháza nagyméretű boltívei szinte zúgtak az orgona hatalmas hangjától. A hangverseny elvégezte után a rákospalotai hölgyek, élükön Káldor Bertalannéval és Wagner Manónéval körülbelül ezerkétszáz koronát gyűjtöttek az Úr oltárára. A magyarok Nagyasszonya tiszteletére emelt templomot még az idén föl fogják szentelni. (Diákok szerencsétlensége.) A kolozsvári katolikus főgimnázium huszonhat növendéke, mint tudósítónk táviratozza, néhány tanáruk vezetésével tegnap délután a tordai haladókhoz rándult ki. Mikor a diákok a menedékház messzelátó tornyába fölmentek, a korhadt csigalépcső leszakadt és két diák Fóliák és Toncsicsák megsebesült. Pollák agyrázkódást szenvedett. (Horvát-bosnyák barátkozás.) Bosznia fővárosában ma megvolt az az ünnep, a melyre jó ideje erősen készülődnek a horvátok. A Trebevics dalos-egyesületnek zászlaját ma avatták föl és az a fölavatás három különvonaton Horvátországból, Slavoniából, Dalmáciából és Hercegovinából körülbelül kétezer vendéget csalt Szerajevóba. Mandics dr.a Trebevics alelnöke üdvözölte a vendégeket, akiknek nevében a horvát dalosszövetség elnöke és a spalatói polgármester válaszolt. A zászló fölavatása egyházi szertartás nélkül történt. Délután egy órakor az egyesület házában diszlakoma volt, amelyen ott volt Kendjelics dr. főtörvényszéki elnök, Dlustus kormánytitkár, Niec dr. alpolgármester, az idegen egyesületek képviselői és sok mohamedán előkelőség. Az első pohárköszöntőt Mandics dr. mondta ő felségére, akihez Kállay miniszter útján hódoló táviratot küldtek. Ozmanui Hadzics efendi a horvát eszmére és a horvát hazára emelte poharát, Kranjcsevics az egyesület védőjére, Iliesics, a dalosszövetség elnöke a boszniai országos kormányra, Kállay miniszterre, Appel báró országos főnökre, Kucsera báró polgári adlatágra mondott köszöntőt. Délután népünnep volt Ilidzsében. Este szerenádot adtak Appel bárónak és az egyesület védőjének, Kendjelics főtörvényszéki elnök feleségének. Az országos főnök háza előtt a dalegyesületek az osztrák himnuszt énekelték, azután pedig Mandics elnök üdvözölte Appel bárót, mint Bosznia kultúrájának előmozdítóját. Appel válasza után a fáklyásmenet Kendjelicsné lakása elé vonult, ahol az egyesületek a horvát himnuszt énekelték. (A kivándorlók Amerikában.) Egy egyszerű iparos munkástól kaptunk levelet Newyorkból. Az íráson meglátszik, hogy a levél írója nem igen szokta meg a betűvetést. Mégis öt sűrűn teleírt lapra terjed a levél, mert a levélíró minden nyomorúságot el akart panaszolni, melyben a kivándorlóknak Amerikában részük van. Egyúttal pedig a messze idegenből figyelmeztetni akart mindenkit, aki Amerikába készül. Az érdekes levélből veszszük a következő sorokat: — Figyelmükbe akarom ajánlani a hazámban levő iparostársaimnak, hogy ne véljék ezt az Amerikát olyan paradicsom országnak, mint ahogy többen képzelik. Igaz, hogy megvan itt a nyolc órai munkaidő, az általános választási jog, megvan a szabad gyülekezés, adómentesség, még a szabadság is megvan, de nincs mégis az, ami a legfőbb egy iparosnak — munka nincs. Ha van is, az elfoglaltság csak rövid időre terjed s nincs szakma, mely egész éven át foglalkoztatna. A munkabérek majdnem egyenlők a pestiekkel, csak az a különbség, hogy ez a mi pénzünkbe kétszer annyi. Jó összetakarítani negyven dollárt s otthon beváltani száz forintra, de hogyan, mikor a hét szűk esztendő megemészti a hét kövér esztendőt. Egy szóval az itteni állapotok a bevándorlókra igen aggasztók. Őszintén megvallom, több százan, de ezren is, igen örömest visszamennének az óhazába, de alig van elég keresetük a megélhetésre, nem hogy a nagy útiköltséget fedezhetnék. Van itt Newyorkban egy szép sétatér, aki azt fölkeresi, meggyőződik az itteni munkás állapotokról, mert itt a sétatéren képviselve van a világnak talán minden nemzetisége. Itt találni nem csak szegény iparosokat, de olyanokat is, akik az ó-hazában sok éven át nehéz tanulmány és küzdés által juthattak előkelő polcra s itt idegenben minden támasz nélkül vannak. Egész nap a padokon üldögélve szánalmas állapotban töltik a napot. Az ó-hazából magukkal hozott szalon ruhát viselik, de az is kopott, mint a gazdájuk. Ismerek itt egy öreg bárót, aki papírzacskó készítő, egy volt kir. közjegyzőt, aki most asztalos műhelyben deszkát cipel egész nap, egy volt postamestert, aki tányérmosogató egy vendéglőben. Köztünk jár egy volt gőzmalom tulajdonos, aki most drótgyárban dolgozik, mint napszámos, egy pénzügyőri biztos, aki kefecsináló, egy volt bankpénztáros, aki újságelárusító. Még a bácskai milliomos is mint napszámos dolgozik. (A párisi kiállítás zsűrijének) megalakulása iránt nem csak Magyarországban, hanem mindenütt az egész világon a legnagyobb érdeklődést tanúsították az irányadó körök. Nem egy oldalról hangoztatták itthon és a külföldön is, hogy a zsűritagok kinevezése meglepetésszerűen történt és a különböző érdekek összeegyeztetésére nem nyertek elegendő időt. Paksból értesülünk, hogy a kiállítási zsűritagok kinevezése tényleg igen sürgősen történt és pedig azért, mert a zsűrik megalakulásánál a franciák nem készítették el kellőleg az előmunkálatokat. A francia zsűrire való előterjesztések hónapokig hevertek Millerand kereskedelmi miniszternél. Mikor aztán nyakukra égett a dolog, Millerand intézkedett, hogy május 17-ére hassék ki a zsűrimegalakulás. A külföldi tagok bejelentésének előkészítésére nem történt a francia kormány részéről semmi előintézkedés és egész meglepetésszerűleg szólította föl a francia kormánybiztos az idegen kormánybiztosokat, hogy zsűrijüket pár nap alatt bejelentsék és hogy kapnak ennyi és ennyi zsűritagot ebben és ebben a csoportban és a tagokat azonnal bejelentsék. Hosszas tárgyalásokra és szakvélemények bekérésére ilyen körülmények között nem volt idő. A kormánybiztosok igyekeztek érintkezésbe lépni kormányaikkal, ki távirat útján, ki orient-expresszel sietett haza (Lukács) és a zsűrik megválogatásánál a legkülönfélébb szempontokra voltak figyelemmel. Nevezetesen arra kellett figyelemmel lenni, ki képes a kívánt időben Parisban lenni és ott heteken át a munkálatokban részt venni? Egyik nem kevésbbé fontos kérdés volt gyorsan tisztában lenni azzal, ki akart Hors Concours lenni? Mert akkor olyan pártatlan és érdekek fölött álló és a szakosztályhoz értő egyéneket kellett kinevezni, aki a nagyobb gyárosnak az érdekeit a kisebb gyároséval szemben (és viszont) nem érinti. Mert a nagyobb gyáros irtózik attól a gondolattól, hogy egy kisebb gyáros ítéljen képességeiről és ez természetes is stb. Ehhez járult, hogy a nagy és fontosabb csoportokban, amelyek több fontos gyártási ágat érintenek, a legnagyobb államok is csak egy-egy zsűritagot kaptak. Például a bányászatnál Amerika egy, Oroszország egy, Magyarország egy, Ausztria egyet sem kapott. Ennél az ágazatnál együtt van: kőszén, vas, arany, só stb. fémbányászatok. A zsűri tag megválasztásánál természetes, hogy olyan egyént kellett választani, akinek a tekintélye garancia arra nézve, hogy méltóan képviseli az országot és az itt fölsorolt valamennyi szakhoz ért is. A cukorgyár, malmok és sörfőzők és a szeszgyárak egy osztályba tartoznak. Itt is csak egy zsűrit kaptunk (más államok sem kaptak többet). Itt is olyan zsűritagot kellett keresni, aki sehol sincsen érdekelve és csakis az ország érdekeit tartja szem előtt és minden a csoportjába vágó szakmához ért. Mégis öntudattal hivatkozhat rá Magyarország, hogy az ország érdekei más államokhoz képest jól vannak képviselve és némi elégültséggel hivatkozhatunk rá, hogy mi 48 zsűritagot kaptunk, míg Olaszországnak 25 jutott és Ausztriának is csak 43. Csakis Németország, Amerika és Oroszország kapott több zsűritagot, mint mi. (A sztrájk.) Az államvasutak gépgyárában a mai napon megszűnt a sztrájk. A munkások dologba állottak, s rendben folytatják a munkát. De a Ganz-gyárban még most sem tért vissza a régi rend. Az igazgatóság ma nyolcszáz munkást bocsátott el. A dolgozó munkások a sztrájkolók nevében holnap küldöttséget menesztenek az igazgatósághoz, hogy a békét közvetítsék. (Kitüntetett cselédember.) Veszprémből táviratozzék, ősi községben szép ünnep volt ma. Hornig báró püspök egyik gazdasági cselédjét oklevéllel és pénzjutalommal tüntette ki a földmivelési miniszter s Fenyvessy Ferenc főispán adta át a derék munkásnak az oklevelet. A főispánt bandériummal fogadták. A püspök az ünnep után lakomát adott, a melyen éltette Darányi minisztert és Fenyvessy főispánt, a ki viszont a püspökre emelte poharát. (Kikötőmunkások harca.) Genfben ma összeverekedtek a szociális és a liberális érzelmű kikötőmunkások. A rendőrség közbelépett és mert BUDAPESTI HÍRLAP, (153. sz.) 1900. junius 6.