Budapesti Hírlap, 1900. június(20. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-21 / 168. szám
8 nagymise. Mise után a vármegyeház dísztermében diszülés, melyet Zichy Jenő gróf fog beszéddel megnyitni. Az ünnepi beszédet Vass Bertalan dr., cisztercita tanár mondja. Utána Vargha Gyula fogja ünnepi ódáját elszavalni. Czapáry László cisztercita tanár ismertetni fogja irodalmi munkálatát, melyet Vörösmarty levelezéséről ir. Azután következik a vármegye nagytermében elhelyezendő Vörösmarty-arcképnek leleplezése és megkoszorúzása, mely után Havranek József polgármester a diszülést bezárja. Azután a koszorúkat helyezik el Vörösmarty-szobor talpazatára. Utána díszebéd, délután a cisztercita főgimnázium falába helyezett emléktáblát fogják leleplezni. Este a színházban díszelőadás lesz, mely alkalommal a Nemzeti Színház művészei a Maróth Bánt fogják játszani. Az ünnepi prológot Váradi Antal írja. * (A tót nyelv önállósága.) A budapesti tót lapok szerint Czambel Samu dr., titkár a miniszterelnöki fordító osztályban, félévi szabadságot kapott Széll Kálmán miniszterelnöktől tanulmányútra. Czambel ez útjában folytatja a tót népnyelv tanulmányozását a Nyitra és Poprád közötti vidéken, hol a múlt évben megszakította. Czambel nagy fába vágta a fejszéjét; sok évi kutatás után meggyőződött, hogy a tót nem tájszólása a csehnek, mint Pasztrnek prágai egyetemi tanár és a cseh-tót egység többi pártolója szeretné elhitetni, hanem önálló alapon fejlődő, ősrégi eredeti nyelv, azért elhatározta, hogy a cseh salakot kiválasztja és a tót népnyelvet irodalmi színvonalra emeli. E célból vidékről vidékre jár és történeteket beszéltet el oly emberekkel, kik falujoktól huzamosan távol nem voltak és nyelvük tisztaságát megőrizték. És ha a nép ajkán élő kifejezések és szavak gyűjtését, mit már évek óta folytat, befejezi, három munkát helyez kilátásba: magyar-tót szótárt, magyar-tót frazeológiát és a hivatalos magyar nyelv tolmácsát. A szótárral ki akarja szorítani a most használatos Loóz-szótárt, melynek minden harmadik szava cseh és igy okvetetlenül csehesit. De a szótárnál előbb kiadóról kell gondoskodnia a nagy költség miatt, azért egyelőre a frazeológiát és tolmácsotja meg, e két munka a községi hivataloknak és az értelmesebb tót polgároknak való, a hivatalos magyar iratok könnyebb megérthetése végett. E munkák után még több is fog következni. Czambel nem új ember e téren, tudománya és eddigi munkássága arra vall, hogy vállalkozása nem lesz erőtlen kísérletezés. Beszéli az összes szláv nyelveket, sokat utazott Oroszországban, Lengyelországban, Horvátországban, Dalmáciában stb. Húsz éves irodalmi munkásságát Szárnyai József a Magyar írók élete és munkáiban két hasábon át ismerteti. Czambel az egyetemet Budapesten, Prágában és Bécsben végezte, ahol Miklosichot, a híres szláv filológot hallgatta. Magyar lapokba, folyóiratokba régebben sokat irt a tót hangtanról, a csehek és tótok irodalmi egységéről, a cseh hírlapirodalomról, az irodalmi tót nyelvről, a tót népköltészetről és ilyenekről. De legtöbbet irt tótul. 1881 óta tótra fordítja az országos törvényeket. Tíz éven át a vezető cikkelyeket ő írta a Slovenstcé Noviny hazafias tót lapba, mely Budapesten jelenik meg. Önálló tót munkái : Adalékok a tót nyelv történetéhez, ez egy értekezéssorozat, melyben kifejti, hogy a tótok mindig saját szójárásaikon írtak. Sokat küzdött Czambel azok ellen, kik a tót nyelvet eloroszosítani és elcsehesíteni törekedtek, rozék ellen kiadta 1893-ban Helyesirésát vaskos kötetben. E munkáját a prágai egyetemi tanárok megtámadták, de Czambel több füzetben védte álláspontját, úgy hogy ma már a tótok minden orosz és cseh idiómától menten írnak. Mivel pedig az 1896-ban újjászervezett csehtót Egység megint el akarja csehesíteni a tót nyelvet, sőt a tót nemzeti párt ilyen irányú nyelvtant ad ki az idén, azért a Czambel vállalkozása a tót nyelv önállóságára fontos, magyar szempontból pedig kívánatos. * (Az Akadémia nyári szünete.) A Magyar Tudományos Akadémia a jövő kedden kezdi meg közel három és fél hónapos nyári szünetét. * (A kiváltságok.) Somorjai Artur fiatal írótársunknak, aki egészségének helyreállítása végett évek óta délvidéken időzik, A kiváltságok című darabját, mint értesülünk, a berlini Residenz-Theater előadni készül. * (Irodalomtörténeti Közlemények.) Az Akadémia irodalomtörténeti bizottságának folyóirata megjelent Zlinszky Aladár, Pfeifer János, Fürst Aladár, Illésy János, Zsák J. Adolf, Ferenczi Zoltán, Rexa Dezső közleményével. * (Matematikai és Természettudományi Értesítő.) Az Akadémia harmadik osztályának BUDAPESTI HÍRLAP. (16. sz.) 1900. junius 21. folyóirata legújabb második füzetében Horváth Gézától, Mocsáry Sándortól, Schmidt Sándortól, Kövesligethy Radótól, Lengyel Bélától, Rados Gusztávtól közöl tanulmányt. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Budapest, jan. 20. — A szatmári bünpör a Kúrián. Czorda Bódog kúriai másodelnök, a büntető osztály vezetője, a Papp Béla és társainak bűnügyében tegnap fölérkezett iratokat ma Székács Ferenc bírónak, az első büntető tanács tagjának osztotta ki. Minthogy Székács nem tagja a szünidei tanácsnak, a legjobb esetben is csak szeptemberben mondja ki a végső ítéletet a Kúria a szatmári testvérgyilkosság bűnpörében. — Megrágalmazott kúriai bírák. Brunka Jáné és társainak tíz év óta húzódó bűnügyéből ágazik ki az a per is, amelyet Kégy József ügyvéd ellen indítottak rágalmazásért. Kéglyt tudvalevőleg három hónapi fogházra ítélték, mert Brunkaláné hamis váltóját pörölte. Az ügyvéd emiatt egy beadványában megrágalmazta a Kúria három bíráját. Szentgyörgyi Imréről, a tanács elnökéről azt mondotta, hogy eladósodott ember, akiről közszájon forognak a bírói állást nem emelő eljárások. Székács Ferencet részrehajlással vádolta, mert törvényszéki alelnök korában a perben egyik végzését fölülbírálta s az irásszakértőket mintegy belekényszerítette, hogy az inkriminált Vásonkeőy-váltót hamisnak mondják. Végül Tóth Gerőre, az ügy előadójára ráfogta, hogy elfogult ember, mert intim barátja Polónyi Gézának, a panaszos ügyvédjének. A Kúria ezt a beadványt elküldötte a büntető törvényszéknek, a mely Kéglyt nyilvános rágalmazásért vád alá helyezte és egy hónapi fogházra és száz forint pénzbüntetésre ítélte. A királyi Ítélőtábla ma foglalkozott ezzel az ügygyel és Dávich László biró előadására Kéglyt csupán százötven korona fő- és ötven korona mellékbüntetésre ítélte. — A transzváli vasúti per. Brüsszelből táviratoztak nekünk. A törvényszék ma Oppenheim Róbert bárót hallgatta ki. Az elnök fölolvastatta az összes megvesztegetett transzváliak jegyzékét; benne szerepelnek az Amerikában időző búr küldöttség tagjai is, akik egyenkint ötvenezer frankot kaptak. Valamennyien beismerik, hogy pénzt kaptak. A megvesztegetésre fordított összeg 10.800.000 frankra rúg. — A nagyherceg kalandja. Az Esti Újságnak írják Odesszából, hogy a szebasztopoli törvényszék a minap zárt tárgyaláson kimondta a válást a Jelkin Andrejics Sándor és a felesége válóperében házasságtörés miatt. A hűtlenséget az asszony követte el, s csábítója Alexandrovics Ana nagyherceg volt, akit Odesszában vitt a sors a Jelkin-házaspár útjába. Jelkin áprilisban nagy építkezéseket vállalt el Odesszában, s magával vitte fejedelmi szépségű feleségét is. Jelkinék nagyon boldogan éltek, mert a férj igen alacsony sorsból küzdötte föl magát a feleségéért, s az asszony is szerette férjét. Május elsején a nyaralónegyedben sétálgattak, mikor szembe jött velük hintáján a nagyherceg, a katonai adjutánsával. Jelkinék nem üdvözölték a nagyherceget, de annak nyomban föltűnt az imponáló szépségű asszony, s utána küldte az adjutánsát, aki átadta a nagyherceg üzenetét: — Ő fensége kéreti a nagyságos asszonyt, kegyeskedjék bemutatkozni neki. Jelkin meglepetve nézett a tisztre. — Kihez van szerencsénk? A tiszt megmondta a nevét s megnevezte a nagyherceget, aki türelmetlenül várt a kocsijában. — A feleségemnek, felelt erre .Jelkin, semmi dolga sincs ő fenségével, ha ő fensége tőlem óhajt valamit, legyen kegyes engemet magához hivatni. A tisztet megdöbbentette a vakmerő felelet, de látva Jolkin határozottságát, nem erőszakolta a dolgot. Ott hagyta őket, s visszament a kocsihoz. A nagyherceg most már erősen űzőbe vette a szép asszonyt. Szerelmes levelet írt neki, s az asszony megszédült. Nem gondolt hitvesi kötelességére, mert elkábult attól, hogy egy nagyhercegnek megtetszett. A hajsza feltűnően folyt tovább. A nagyherceg egy sereg tiszttől kisérve a városi parkban is közre fogta Jelkinéket, de innen sikerült a férjnek elvinnie a feleségét. Később egy könyvesboltba mentek. Az adjutáns ide is utánuk jött, s megismételte ajánlatát. A férj most már dühbe jött: — Szégyelje magát a főhadnagy úr, kiáltott rá, hogy ilyen aljas szerepre vállalkozik! És figyelmeztetem, hogy többet se a feleségemet, se engem meg ne szólítson. Ez gyalázatosság! Jelkin azt hitte, hogy most már nyugta lesz, de a fátum a vacsoránál újra szembe hozta velük a nagyherceget. Jelkinék egy előkelő fogadó éttermében ültek egészen egyedül. Egyszer csak nagy sarkantyúpengéssel bevonul a terembe a nagyherceg, a helyőrség néhány tisztjével. A főhadnagy-adjutáns menten Jelkinék felé tartott. — Ide ne jöjjön, mert lelövöm! A nagyhercegének pedig mondja meg, ha abba nem hagyja ezt az éretlenkedést, olyan elégtételt veszek rajta, amilyent nagyhercegen még nem vettek! — Gondolja meg, felelt a tiszt, hogy mi vár önre... — Semmit se gondolok, szakította félbe Jelkin, csak azt, hogy egy tisztességes asszonynak ilyen nyíltan, a férje jelenlétében utánajárni alávalóság és ocsmányság ! Az izgatott szóváltásra a nagyherceg is előjött és Jelkinnek volt hozzá bátorsága, hogy megismételje kijelentéseit. A fenséges úr nyugodtan hallgatta végig a heves szóáradatot, Jelkinné azonban megrémülten gubbasztott a férje mellett. Végre megszólalt a nagyherceg: — Nos, madame, bejön? Jelkinné erre kiegyenesedett, végignézett a nagyhercegen, aztán a férjén, egyet fordult, s bement a nagyherceggel a különszobába. Másnap bűnbánóan tért vissza a vétkező aszszony. Hiába volt, Jelkin hallani se akart a békülésről, s így megtörtént a válás. A tisztek később fölkeresték, s hallgatásra kérték a nagyherceg dolgában. De Jelkin már akkor elmondta az egészet ügyvédje rokonának, aki egy németországi lap levelezője Odeszszában, s így a nagyherceg kalandja nyilvánosságra került. — Jogtalan Munkácsy-kópia. A nagy mester legszebb alkotásáról, a Krisztus Pilátus előtt című hatalmas vászonról, csináltatott kicsinyített másolatot Linhart Vilmos fővárosi díszletfestő. A jogtalan kópiát maga Munkácsy vette észre, mikor 1896-ban utoljára járt itthon életében. Persze nyomban megindította a pert szerzői jog bitorlása miatt Linhart ellen, aki azzal védekezett, hogy a másolatot nem ő, hanem Horváth Andor festő készítette és nem eladásra, csupán kirakatdíszítésre volt szánva. A törvényszék tanukat hallgatott ki ez ügyben, akik azonban nem derítették föl teljesen a kérdést. A Kúria azonban a tanuk vallomásából megállapította a szerzői jog bitorlásának faktumát, mert Linhart csakugyan eladásra kínálta a másolatot. A törvényszék erre ötven forint pénzbüntetésre ítélte Linhartot. Kártérítést nem ítélt meg a törvényszék, mert Munkácsyék nem részletezték a kártérítés összegének nagyságát. Ezt az ítéletet úgy a tábla, mint ma a királyi Kúria első polgári tanácsa, Németh bíró előadása alapján helybenhagyta. SPORT, Budapest, jan. 20. * A párisi nemzetközi sakkverseny. Párisban tegnap véget ért a nemzetközi sakktorna s a magyar matadorok közül a szegedi Maróczy Géza 12 egységgel Lasker és Pillsbury után harmadik lett a nagy mérkőzésben. A tegnapi nap eredménye különben meglepetést hozott. Maróczy legyőzte Marschallt, a Lasker, Pillsbury és Burn legyőzőjét. A játék rendkívül heves és erős volt. Marshhallnak második díja függött tőle, Maróczynak az, hogy ne szoruljon negyedik helyre. Fényes pozíciójátékával Maróczy végre éjfél után néhány perccel megnyerte a partit. Bródy-nak, a másik magyar mesternek is szerencsés napja volt, leverte Didier-t, elérte a négy egységet és ezzel megtartja mesteri kvalifikációját. Lasker partija Csigorin-nal szintén rendkívül érdekfeszítő volt, de a világmester csak remist ért el az oroszszal szemben. Burn legyőzte Janovszky-t s ezzel megszerezte a tizenegy egységet, vagyis az ötödik díjat. Pillsbury, mint előre látható volt, legyőzte Rosen-t, Marco könnyen legyőzte Mortimer A, Schlechter győzött Sterling ellen. Mieses és Mason játéka remis lett, Showalter-nek szabad napja volt. A részletes eredmény ez: Első Lasker (14), második Pillsbury (17'b), harmadik Maróczy (12), negyedik Marschall (12), ötödik Burn (11), hatodik Csigorin (10), hetedik Schlechter (10) és nyolcadik Marco (10). Laskernek és Csigorinnak egy-egy eldöntetlen játéka volt. A többi mester díjas helyre nem jutott. Osztozhatik még a hetedik és nyolcadik díjon Mieses, aki Mason-nal való remis-jét újra játszsza s ha megnyeri, tíz egységet szerez. A többi mester így áll: Janovszki, Showalter (9), Mason (4'/s) (1), JBredy (4), Rosen (3), Mortimer (2), Sterling, Didier (1), * Adieu. Annak idején már megírtuk, hogy az idei Hanza-dijat (40.000 márka) Over Norton nyerte meg és hogy Over Norton apja Adieu múlt ősz óta, mint apamén, a mezőhegyesi ménesbirtokban van. Adieu megvételének érdekes történetét azonban nem sokan tudják. A magyar kormány már ezelőtt két évvel alkudozott Adieu tulajdonosával, de mert akkor 100.000 forintra tartották, nem lett a vásárból semmi. A múlt év őszén újból megkínálták vele a magyar kormányt és hatezer forintot kértek érte. Mivel a ló hibátlan volt, meglepő volt az olcsó ár, de mindjárt sejtették a bajt, amikor Adieu Angliából megérkezett, a szó szoros értelmében vasra verve. Feje, szája, eleje két erős vasrúd közé volt szorítva, lába pedig a szó szoros értel-