Budapesti Hírlap, 1900. szeptember (20. évfolyam, 239-268. szám)
1900-09-23 / 261. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (261. sz.) 1900. szeptember 23. már jelentékenyen több van s azért amig 335-nél több pálinkamérés van, pálinkamérésre engedelmet egyáltalán nem adnak. Különösen arra figyelmezteti a pénzügyigazgatóság a közönséget, hogy az italmérési és árulási engedelmet sem bérbeadni, sem eladni nem szabad, mert az engedelmet azonnal visszavonják. — A kávéházak szabályrendelete. A jogügyi osztály tudvalevőleg szabályrendeletet dolgozott ki a kávéházakról. A kávésok ipartestülete ma nyilatkozott a szabályrendeletről. Először is köszönetet mond az ipartestület, hogy végre az ő elhagyatott iparukat is rendezni kívánja a város. Kérik, mondja ki a város a szabályrendeletben, hogy az iparengedelem kérőjének legalább egy évre visszamenőleg igazolnia kell a megbízhatóságát. A vidékről jött alakok ugyanis néhány hétig vannak Budapesten s ennek alapján itt váltanak erkölcsi bizonyítványt, mert tudják, hogy a budapesti rendőrség könnyen kiadja. Kérik továbbá, hogy a kórháztól, templomtól s más középülettől ne száz, hanem csak ötven méterre ne nyithassanak kávéházat. A muzsikaszót pedig tizenegy óra helyett tizenkettőig akarják kihúzni. A népszámlálás. Rózsavölgyi Gyula, helyettes polgármester ma délután értekezletre hívta az érdekelt tisztviselőket s megvitatták, hogyan lehet végrehajtani Budapesten a népszámlálást. Kőrösy József dr., a statisztikai hivatal igazgatója részletesen ismertette a népszámlálásra vonatkozó országos intézkedéseket és konstatálta, hogy Budapestre külön szabályokat kell megállapítani. A közönségre nem lehet bízni, hogy maga állítsa ki a kérdőlapokat, mert Budapesten 120.000 munkás és napszámos van, a lakosság egyhetede nem tud olvasni, 80.000 felnőtt ember pedig nem tud magyarul. Különben a kérdőpontok is olyanok, hogy azokra nem egyszerű a levelet. A miniszteri rendelet szerint tíz nap alatt kellene befejezni a népszámlálást. Ha végre akarják hajtani, ezer tisztviselőre volna szükség. Ez kivihetetlen s azért azt javasolja, kérjék meg a kormányt, hogy a népszámlálásra egy hónapi, az összeállításra két hónapi időt adjon. Az összeírást 51 tisztviselő végzi akkor 102 napidíjassal és 51 szolgával. Az értekezlet Kőrösy javaslatát egyhangúlag elfogadta. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, szept. 22. A takácsok. — A Vígszínház mai bemutatója. — A bizar tehetségű német költő. Gerhart Hauptmann színművét, a Takácsokat játszották ma este a Vígszínházban. E darabot bemutatták öt év előtt a budai színkörben is, a budapesti közönség egyrésze tehát ismeri; többen s jobban ismernék, annyira, amennyire mint becses művészi alkotás megérdemli, ha 1895-ben le nem tanácsolja a budai színkör műsoráról egy felsőbb helyről érkezett, legalább is kishitűen óvatos intézkedés. Igen, mert nálunk azt a hírét költötték a darabnak, hogy veszedelmesen szocialista irányú. Mondják, petróleum a tűzre, melyet azonban hasonló intézkedésekkel, szentelt vízzel nem lehet eloltani, annál kevésbbé nem, mert ég az a tűz, amióta éhes ember és jóllakott ember van a világon. . . De Berlinben, ahol szintén ügyelnek a jóllakott polgárok érdekeire, a Takácsok most jár az ötszázadik előadása felé, mert szép. Bizony szép, sőt több: jó cselekedet. Álljon majd egy kicsit szóba lelkiismeretével előadás után az, aki megnézte, lehetetlen, hogy gondolatai és érzései ne gazdagodtak volna. . . Ha más nem, elszorult a szíve s a meghatott ember már jobb ember. -Nem emlékszem hirtelenében, hol olvastam, vagy kitől hallottam az emberiség sorsának következő magyarázatát: Képzeljünk egy sekélyke patakot; nem mély, akár átlépheti, akinek tetszik. A patak egyik partján silány legelő terül el, alig terem rajta tíz szál fű és ott legelne, ha volna mit, ezer és ezer ökör, csupa sovány, éhes ökör. Sóvárogva néznek át túlsó partjára a pataknak. Ott is legelő van, térdig érő dús fűben dúskálódik egy kövér, jóllakott ökör, egyetlen egy, abban a sok fűben. Hát miért nem megy át oda az az ezer és ezer éhes ökör ? . . . Mert ökör. Ilyenforma a Takácsok filozófiája is, ha éppen ilyennek akarják. Az ő szerencsétlen ökreit azonban átkényszeríti az éhség a patakon, akik aztán halálra eszik, kivált pedig iszszák magukat a dús legelőn. Ezzel a tanulsággal szolgál Hauptmann azoknak, akik szocialista lelkesedéssel óhajtanának tapsolni neki. Tulajdonképpen pedig, e darab folyamán a porosz-sziléziai takácsok nyomorgását, rettentő nyomorgását ecseteli öt fölvonásban, vagy ha úgy tetszik, öt képben, egy olyan ember, kinek szíve a szenvedőkkel érez, a ki költő és látta a szegénységet, ki sok, nagy szegénységet látott, egészen közelről. Hauptmann nagyapja takács volt Sziléziában, az apja korcsmáros, viszonyúan nem mese az, amiből drámát irt. Különös szerkezetű, szinte rosszul szerkesztett drámát, és nem is az hat meg bennünket darabjában, ami mint dráma kiván érdeklődést kelteni, hanem maga a nyersanyag, melyből drámájához merített; nem egy-egy ember vagy aszszony sorsa, hanem mindnyájan együtt, a boldogtalan szenvedők, a részint maguk, részint egymás hibájából szerencsétlenek, a nyomorgó, igazára nem találó tömeg. A tömeg a Takácsok hőse. Velük csinál Hauptmann expozíciót, bonyodalmat s megoldást, ami abban, áll, hogy nincs megoldás, a minthogy a tömeg sorsának sincsen sem szerencsés, sem szerencsétlen megoldása. Ha csak az örök küzdést megoldásnak el nem fogadjuk ! . . . Elpusztul közülök ezer, lehet, éppen azok, akik a legjámborabbak, istenfélők s becsületesek, — és boldogul, ideig-óráig, a mihaszna, hogy kezdődjék az örök dráma ismét élüiről holnap vagy holnapután. Nem is elölről, a vége már ott van a közepén s az eleje már a vége. Ilyen Hauptmann drámája, szerkezetében is szerencsésen sikerült képe a tömeg s a tömegben többékevésbbé mindnyájunk sorsának. Természetesen, a szerepeltetett tömegből kikiválik egy-egy alak, de csak a végett, hogy jellemezze a többit. Erős, olykor rikító színekkel festi őket Hauptmann, így kell megjátszania a színésznek is, ami sikert jelent, ha kellően működik mögötte a többi. A Vígszínházban ez ma este gyakran sikerült , s mindannyiszor nagy hatást is keltett. A sziléziai takácsok nyomora oly hihetetlenül nagy, hogy itt-ott bajosan is hitte el a mi közönségünk, de ahol a közös emberi szenvedés tör ki s kiált orvoslás után, ott a hatás sem maradt el. Érdekes volt az is, hogy színészeinknek az sikerült legjobban, amibe a magyar temperamentum el tudott helyezkedni: a siránkozó, megalázkodó, kutyahúsra fanyarodott nyomor kevésbbé, de az önérzetes, emberi méltóságát s jogait védő, majd követelő szegénység ábrázolása pompásan. Fényes sikere volt Kazaliczkynak a jussát követelő kovács szerepében. Ő a mienk, magyar és milyen nemes! Jászai Mari egy kis szerepből teremtett nagyot, — a takácsné, ki ura helyett viszi puskatűzbe mindnyájuk szenvedését. Gál Gyula egy öreg takácsot játszott, bravúrosan, — Góth nagyon tetszett, s Hegedűst mintha Tolsztoj valamelyik regényéből keresték volna ki, hogy a jámbor megalázkodást, a másvilági boldogulásba vetett hitet lássuk. De ami a leglényegesebb, jól játszott a tömeg. A harmadik fölvonás után kitapsolta a közönség Péchyt, a színház rendezőjét és szívesen látták volna elsősorban Ditrói Mórt, ki a darabot betanította. A második felvonás után tizenegyszer hívták ki a szereplőket, a harmadik felvonás véghatását csökkentette néhány olyan mondat, mely a taps kitörése után következett. (Md.) * (Színházak műsora.) Nemzeti Színház: vasárnap Aranyasszony, hétfőn Váljunk el, kedden Faust, szerdán Aranyasszony, csütörtökön Nagymama, pénteken Az emberevő (először), szombaton Az emberevő (másodszor), vasárnap Az emberevő (harmadszor). Operaház: hétfőn nincs előadás, kedden díszelőadás a perzsa sah ő felsége tiszteletére, szerdán Aida (Rogers Della k. a. és Dippel András vendégfölléptével), csütörtökön Bohémek, pénteken Az ezred leánya és Rococo (Bonomi Lujza k. a. vendégfölléptével), szombaton Faust (Dippel András vendégfölléptével), vasárnap Tannhäuser (Rogers Delhi k. a. vendégfölléptével). Népszínház, vasárnap A piros bugyeláris, hétfőn Párisi élet, kedden Párisi élet, szerdán A mit az erdő mesél (először), csütörtökön A mit az erdő mesél (másodszor), pénteken A mit az erdő mesél (harmadszor), szombaton Párisi élet, vasárnap délután Szép Heléna, este A mit az erdő mesél. Vígszínház: Az egész héten A takácsok. Magyar Színház: Hétfőn Nerwyork szépe (Palásthy Sándor fölléptével), kedden Az asszony regement, szerdán A Gyurkovics-lányok (Palásthy Sándor fölléptével), csütörtökön Szalámit (Komáromi Mariska búcsúfölléptével), pénteken Koldus és királyfi (először). Fővárosi Nyári Színház: Vasárnap délután Hadjárat a békében, este A denevér, hétfőn II. Rákóczy Ferenc, kedden Fölfordult világ (ez idényben utoljára), szerdán Cyrano de Bergerac, csütörtökön Több, mint királynő, pénteken Hoffmann meséi (a karszemélyzet jutalmául), szombaton Lorenzo Magnifico (először), vasárnap délután Nebánisvirág, este Lorenzo Magnifico, hétfőn (utolsó előadásul) A segédtanár. * (Operaház.) A budapesti Magyar Királyi Operaház ma csak annyiban különbözött a párisi Opéra comique-től, hogy a Karmen előadásán néhány kisebb szerepet és a kórust magyarul énekelték. Az előadás nagyobbik része, prózával együtt francia nyelven folyt, az est két vendége: Rogers Daniela és Dippel András kedvéért. Még néhány vendég és el fog következni az operai előadások egységes nyelve, nem tudjuk még, francia lesz-e vagy olasz, magyar semmi esetre, a magyar művészek akkor már mind külföldön lesznek. Rogers Daniela kisasszony érdekes Karmen-típust mutatott be. Merimée Prosper az ő Karmen-novellája elé jeligeképpen egy görög disztikont tett, egy asszonyról, aki maga volt a vadság és a harag és csak kétszer szelídült meg, amikor szeretett és amikor meghalt. Ilyenforma volt a Rogers Daniela Karmenje. Indulatos, féktelen, szilaj, félelmetes. A legtöbb művésznő kedvesnek, csábítónak rajzolja az alakot, a ma esti Karmen nem volt az ; nem gráciával, nem kacérsággal, de észbontó érzékiségével bűvöli el a férfiakat, alapjában egyformán és mégis mindegyiket más-más módon: a toreádort odaadással, a tizedest tréfálva, játszva, Don Hozét föllobbanó, pillanatnyi szerelemmel. Rogers kisasszony ezekben az árnyalatokban és egy csomó részletben mutatta művészetét. Rutinja tökéletes. Van egy csomó ötlete, mondhatni trie-je, mely meglepő. Éneke előkelő és finom, csupa árnyalat és csattanó, melyet a hatás biztos ismeretével alkalmaz, remekül színezve vele a deklamációt. Nincsen sok hangja, de azzal a szimpatikusan csengő kevéssel, amije van, mesterien gazdálkodik. A világért nem énekelne egy frázist erősebben, amint föltétlenül szükséges, de a közönség mégis úgy érzi, hogy ennyi hang éppen elég. Ezt tanulják el énekeseink a műveit nyugatról, ahol hanyatlásnak indult a nyers erő s az ekonómia kényszerűsége már a művészetet is átformálta. Rogers Daniela érdekes Karmenje mellett is érvényesült Dippel Don Hozéja. Lírai szerep nem kívánja a hang hősies erőltetését, így ma Dippel orgánuma csengőbbnek tetszett. Elegáns, temperamentumos játéka, férfias szép megjelenése, művészies éneke alakítását mindvégig élvezetessé tette. A mi művészeink közül Takátsot ünnepelték. Kornál egy kissé groteszkül játszott. A cigánylányok duettje nem volt ritmikus; a kvintettet diszkrétebben énekelhették volna, a két férfihang bántóan vaskos a női hangokhoz képest. Csempészek különben sem kiáltoznak, hanem suttognak, ha nyílt korcsmában tárgyalnak terveikről. A francia operákban finomabb tónusra, gondosabb detailmunkára kellene törekednie a színháznak. * (Három újdonság.) A Nemzeti Színház a szezon első heteiben három új darabbal erősíti műsorát. Az első az Aranyasszony, a melyet a tegnap esti bemutatón a közönség oly lelkes tetszéssel fogadott s a mely az előjegyzésből ítélve, következő előadásain is zsúfolt ház előtt fog szinrekerülni. Pénteken, szeptember 28-án következik a második újdonság s egyúttal az első eredeti darab, Az emberevő bemutatója. Ezt a vígjátékot Gabányi Árpád írta s a személyzet az Aranyasszony próbáival párhuzamosan készült rá, úgy hogy a darab teljesen készen várja a pénteki bemutatót. Egyik főszerepét a darabnak maga a népszerű szerző játszsza, akinek nem egy mulatságos bohósága ma is kedvelt műsordarabja a Nemzeti Színháznak. Kívüle hálás szerephez jutott a darabban Vízváriné, Molnár Rózsi, Ligeti Juliska, Keczéri Irén, Dezső József, Horváth Zoltán és Zilahi. Végül a harmadik bemutató Dumas vígjátéka A tékozló apa, amelyre