Budapesti Hírlap, 1901. február (21. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-19 / 50. szám

1901. február 19. BUDAPESTI HIEtILAF. (50. sz.) KÖZGAZDASÁG. Budapest, febr. 18. A betegsegitő pénztárak reformja. — Saját tudósitónktól. — A munkásbetegsegitő pénztárak reformja dol­gában egybehívott ankét ma befejezte az általános vitát. Tíz órakor kezdődött a tanácskozás, a melyet ma Cseörghei Gyula államtitkár vezetett. A tanács­kozás rendje ez volt: Csillag Gyula dr., orvos az általános munkás­­betegsegítő-pénztár képviselője, a magán­egyesületi vagyis szabad munkás-intézményeket ajánlja a miniszter figyelmébe. A szövetségtől nem várhatja a kerületi pénztárak bajainak gyógyulását. Szávai­ Gyula (Győr) kifejti, hogy az autonóm létrejött kis pénztárakat, a­melyek élet­erős kis szervezetek, nem kell elpusztítani, hanem meg kell gyógyítani. A gyári, magán- és ipartestületi pénztárak fe­nntartandók szociális és iparpolitikai okokból is. A központi szövetség abszolút hatalommal fölruházott holt mecanizmus, a mely erkölcsi és anyagi csődbe jut s magával rántja a kerületi pénztárakat is. Ennek ellenőrző feladatait elvégzi mozgó embereivel a munkásbiztosító hivatal, mely nagyjövőjű intézmény. Sümegi Gyula szerint a központi szövetkezetek akadályozni fogják a betegsegítő­ pénztárak békés fejlődését. Fontosnak tartja a magánegyesületi és szakpénztár feladatát. Fritz Péter, a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara titkára nem tartja helyesnek, hogy éppen a vállalati, ipartestületi és magánpénztárak elől vonják el a működés terét. A központi szövetség ellen nyilatkozik. Marschall Lajos dr. minden pénztárt, a­mely feladatának megfelelni képes, fenntartandónak vél. A betegpénztárak lehető egyszerűsítését szükséges­nek tartja és erre nézve javaslatokkal áll elő. A központi szövetséget fölöslegesnek tartja. Thalti Zsigmond azt tartja, hogy az összes életképes pénztárakat meg kell hagyni. A központi szövetség fölállítását ellenzi. Grünwald József a kerületi betegsegítő pénz­tárak mellett a kereskedelmi és az ipartestületi betegsegítő pénztárakat is meghagyandóknak tartja. Láng József a kerületi betegsegítő pénztárak érdekében helyesli a törvényjavaslat-tervezetet. A szövetkezés eszméjének föltétlen híve. Bokor Adolf a magánegyesületi betegsegítő pénztárakat meghagyandóknak véli. Az országos szövetség fölállítását a leghatározottabban ellenzi. Thomas Móric kijelenti, hogy a jelenleg fönn­álló és életképes pénztárakat akár magánegyesületi, akár gyári, akár vállalati pénztárak, okvetetlenül fönn kell tartani s továbbra is fejleszteni. A szövet­ségi pénztár létesítését ellenzi. Schwartz Miklós, a kolozsvári kerületi pénztár­titkára szükségesnek vélte volna, hogy a munkások érdekképviselete is megnyilatkozott" volna, mert hisz az ő létükről, az ő egészségükről van szó. Hisz a kötelező biztosításnak, a­melyből senkit sem zárna ki. A gyári és vállalati pénztárak eltöltendők, a szövetségi pénztár fölösleges. Nem óhajtja, hogy az iparhatóságok továbbra is gyakorolják a fel­ügyeletet, mert megtörtént például a kolozsvári iparhatósággal is, a­midőn a kolozsvári ipartestületi pénztárnál rovancsolni akart, erről a pénztárt a következő átirattal értesítette : Tisztelettl értesítjük, hogy holnapután, február 14-én délután váratlan rovan­­csolást fogunk eszközölni. (Elénk derültség.) A fel­ügyeletet magára a minisztériumra bízná. Zerkovitz Emil, a kereskedelmi alkalmazottak országos szövetségének képviselője az életképes magánpénztárak fenntartását minden körülmények között szükségesnek tartja. A szövetséget, mint tisztán tanácskozó testületet üdvözli. A munkab­­iztosító hivatal szükséges. Neuschloss Marcel sajnálattal nélkülözi az értekezleten azt az értelmes munkáselemet, a­mely bizonyára a legjobb fölvilágosítást nyújthatta volna a munkások bajairól s az egész tanácskozást bizonyára egészségesebb mederbe terelte volna. A jelenleg fönnálló pénztárakat, életképességeknek szigorú tárgyilagossággal való elbírálása alap­ján, továbbra is fenntartandónak véli. A gyári pénztárak közül a jelenlegieket fönntartaná. Az igazgatóság­ban a teljes paritást óhajtja. A szövetséget a ter­vezet által kontemplált alakban nem fogadja el. Az állami biztosító-hivatalt örömmel üdvözli. Farkas Mátyás, a győri városi tanács kikül­döttje a központi szövetség intézményét határozot­tan perhorreszkálja, az állami munkásbiztosító-hiva­­talt ellenben melegen üdvözli. Gámán Zsigmond, a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara titkára az életképes különféle beteg­­pénztárak fönnmaradása mellett szól. A szövetség létesítésétől nem vár semmi eredményt, ellenben­ az állami munkásbiztosító-hivatalt nagy vívménynak tartaná. Kardos Ignác (Kaposvár) a betegsegítést csakis egységes alapra fektetett országos szerve­zéssel véli megoldhatónak. Ezzel az általános vita véget ért, a részletes vitát holnap délelőtt tíz órakor kezdik meg. — Vámháború Amerika és Oroszország közt. Megemlékeztünk a washingtoni kormánynak arról az intézkedéséről, hogy megszüntette azt a kivételes helyzetet, melyben eddig az oroszországi cukrot a többi európai cukorexportáló államok meg­károsításával részesítette és az orosz cukorra pa­­donkint 64 kopek kompenzacionális vámot vetett. Oroszország azonban siet retorzióval élni. Az orosz kormány néhány amerikai iparcikkre, különösen gé­pekre és fémipari cikkekre 50 százalékkal emelte föl a vámot, a­mi egyszerűen lehetetlenné teszi az amerikai bevitelt Oroszországba. Látnivaló, hogy ez a fordulat szinte válságos és tulajdonkép nem egyéb vámháborúnál. Az orosz dekrétum február 16-án kelt és két héttel később lép életbe. Meg­lehet, hogy ez alatt az idő alatt még mindkét rész­ről meg fogják kísérleni a kiegyenlítést, mert igen nagy érdekekről van szó, de hogy fog-e és miként sikerülni, az más kérdés. — Az osztrák-magyar bank állása 1901. február 15-én a következő volt: Bankjegyforgalom 1.317,488.000 korona (— 33,211.000 K.), érckész­let 1.236,918.000 korona (+ 7,099.000­ korona), váltótárca 260,371.000 korona (—­ 45,127.000 K.), lombardüzlet 56,121.000 korona (— 885.000 korona), adómentes bankjegytartalék 251,745.000 korona (■+1­40,300.000 korona.) — A székelyek kivándorlása. Az O. M. G. E. kivándorlási bizottsága Zselénszlo Hébert gróf el­nöklésével ma délután ülést tartott. Buddy Barna előadó tett először is jelentést a múlt ülés határo­zatainak a végrehajtásáról. E szerint a megindított akció már­is a legszélesebb mederben halad előre. A kivándorlás okait, körülményeit, az összes lelké­szeknek, gazdasági és más egyéb egyesületeknek szét­küldött kérdőlapok segítségével igyekszik a bizottság földeríteni. Az előadó javaslatára ezután újabban beválasztották a bizottságba: Szántó Eleket, Fodor Albertet, Csetey Györgyöt, Gáspár Gyulát, Székács Pétert, Nagy Eleket, Szentkirályi Istvánt, Marton Jánost, Nagy Zoltánt, Keményffy Katinkát. A mai ülés tárgysorozatába a székely kiván­dorlás kérdését vették föl s a bizottság Forster Géza, Bujanovich Sándor és Andaássy Sándor gróf fel­szólalásai után elhatározta, hog­? — miután az erdélyi részekben csupán a székely kivándorlás az, mely a magyarság tekintetében súlyos veszteséget jelent az országra — behatóan csupán a székely kivándor­lással foglalkozik, nem zárva ki természetesen, hogy hozandó határozatai és intézkedései az­­erdélyi ré­szek nemzetiségi lakóit is ne érintsék. Részletesen ismertette ezután az előadó a székely gazdasági viszonyokat, az erdélyi kivándorlás mértékét, a melyet részletes adatok htán — évente hozzávető­legesen 10.000 főre lehet tenni. A székely kiván­dorlás keretét a román vámháborúra lehet vissza­vezetni — azóta pusztul a székelység — érdekében semmit sem tettek. A válságos helyzet oka a rossz termelő viszonyok, az értékesítés pangása és az intenzív gazdálkodás hiánya. Kéri a bizott­ságot, jelölje ki a célt s a feladato­kat , melyeket e téren megvalósítani akar. Az előadó után először Szilassy Zoltán szólalt föl. Az erdélyi részek legnagyobb bajának mondja az egyoldalú mezőgazdálkodást és hogy a gazdag hegyi legelők kihasználatlanul hevernek. Kéri a bizottságot, hogy különösen ezt a kérdést tanul­mányozza , igyekezzék a bajon segíteni. Andrássy Sándor gróf: Kívánatosnak tartja, ha az egyes vidékek kivándorlási viszonyainak ismerői konkrét tapasztalataikat a bizottság elé terjesztenék. Bujano­­vich Sándor azt hiszi, hogy palliatív intézkedések­nek is lenne sikere, a legnagyobb hibát a nép­iskolai nevelési rendszer fogyatékosságában látja. Balázs Árpád a mezőgazdasági viszonyok javulásá­tól várja a legtöbbet. Rámutat ezenkívül a székely leányok Romániába való exportjára, itt is sürgős intézkedésre van szükség. Baross János dr. fon­tosnak tartaná annak a kiderítését, hogy a birtok­­szétforgácsolódás milyen hatással van a kivándor­lásra. Andrássy Sándor gróf indítványozza, hogy kül­dessenek ki kér­dőivek s a­mikor ezekre a válaszok beérkeznek, komolyan lehet eljárni. Egyébként hozzájárul Szilassy indítványához, azzal a hozzá­adással, hogy a kérdés ipari oldalról is vetessék föl a programba. Forster Géza hangoztatja, hogy a helyszínen való tanulmány elengedhetetlen, mert csakis így hozható pártatlan ítélet. Ebben az értelemben tesz indítványt. Bernát István dr. fölveti az eszmét, hogy az erdélyrészi agrár­­kongresszuson nem volna-e célszerű a kiván­dorlással foglalkozni. Érinti, hogy a romániai gazdasági viszonyok megrendülése következtében át fognak alakulni a kereseti viszonyok Romániá­ban morális kérdés a kivándorlás azért is, mert a felsőbb osztályok az utolsó évtizedben semmit sem tettek az alsóbb osztályokért. Kívánatosnak tartaná, hogy hallgassák meg a tájékozott fér­fiakat s ezek között első­sorban Jancsó Benedeket. Zselénszki Róbert gróf elnök összefoglalva a tanács­kozás anyagát határozatképpen kijelenti, hogy a bizottság lehetőleg mezőgazdasági oldalá­ról világítja meg a kérdést, de kiterjeszkedik az ipari vonatkozásaira is és a kérdőpontokat ehez képest fogják megszerkeszteni. A részletes tárgya­lás során Buday Barna előadó teszi meg javaslatait, a­melyek szerint a kongresszus előkészítésénél érintkezésbe lép a bizottság az illetékes körökkel. Rátér ezután az alapítványok kérdésére, a­melyeket a székelyek érdekében tettek. Van ezek között olyan is a Magyar Tudományos Akadémia rendelkezése alatt, a­mely három év óta függőben van. Keressék föl az elnök, hogy az Akadémiánál járjon közbe. Érinti az előadó a vármegyei alapít­ványokat, a­melyekről még csak hivatalos felvilá­gosítást sem lehet kapni­!)­sselvffy Aurél gróf indít­ványára, kimondja a bizottság, hogy fölér a kor­mányhoz, kérvén olyan emberek alkalmazását a konzulátusoknál, a kik a magyar nyelvet tudják. A székely kivándorlás földön­tésére szerkesztett kérdő­pontok fölolvasása után az ülés véget ért. — A salgó-tarjáni kőszénbánya részvény­társulat ma teszi közzé a következőkben múlt évi zárószámadását és a nyereség- és veszteségszámlát: Vagyon: Beszerzések, építkezések és beruházások számláin: Bányáink ér­téke Salgó-Tarjánban, Kis- Terem­én és Petrozsényben 7.520.884 korona 40 fillér. Pénztár és értékpapírok : Pénztárkészlet Buda­pesten 240.139 korona 06 fillér. Pénztárkészlet Salgó-Tarjánban és Peti Pozsényben 150.857 korona 57 fillér. Betétek pénzintézeteknél 2,959.646 korona 42 fillér. Cselekvő váltók 109.989 korona 10 fillér. Értékpapírok (elsőbbségi kötvények, záloglevelek stb.) 4 533.957 korona 45 fillér. 6000 dar­ab ki nem bocsátott saját részvény a társulat tárcájában 1.200.000 korona. Letétek értékpapírokban 286.010 korona 40 fillér. Összesen: 9.480.600 korona. Hi­vatalnokok nyugdíjalapjának értékpapírjai: 1,056.659 korona 80 fillér. Ingatlanok leltára és anyagok : a) földbirtokunk Salgó-Tarjánban, Baglyasalján, Zagyván, Inaszón, Etesen, Petrozsényben stb. 448.494 korona 90 fillér; b) berendezések és leltárak 3,923.977 korona; c) letárolásra megvett erdők 252.434 korona 99 fillér ; d) üzleti anyagok 1,603.495 korona 28 fillér; e) élelmi­szerek 228.517 korona__ 23 fillér ; f) szénkészlet 78.681 korona 44 fillér. Összesen 6,536.100 korona 84 fillér. Adósok: Különböző adósok (szén­számlák) 2,118.827 korona 53 fillér. Foglaló és függő számlák 217.179 korona 57 fillér. Összesen 2,336.007 korona 10 fillér. Főösszeg 26,930.2511 korona 14 fillér. Teher: Részvénytőke : 70.000 darab részvény : 200 korona 14,000.000 ko­rona. Hitelezők : Tartalék értékpapírjaink árkülönb­ségéért 259.996 korona 73 fillér. Tartalék kétes kö­vetelésekért 130.970 korona 7­­ fillér. Külön tar­talék tervezett új befektetésekre, stb. 419.780 ko­rona 52 fillér. Különböző hitelezők 633.494 korona 01 fillér. Letétek értékpapirokban 286.010 korona 40 fillér. Hátralevő munkabérek 1900 december hónapt­ól Salgó-Tarjánban és Petrozsényben 249.303 korona 39 fillér. Hátralevő osztalékok és részvény­­tőkevisszafizetés 18.390 korona. Az igazgatók és hivatalnokok jutaléka 263.175 korona 02 fillér. Összesen 2,261.120 korona 03 fillér. A hivatalnokok nyugdíjalapja 1,103.790 korona 13 fillér. Törlesz­tési tartaléktőke: Tartalék a leltár elhasználásáért és esetleges szaporításáért, stb. 4,911.114 korona 94 fillér. Törlesztési számla : Tartaléktőke a rész­vénytőke törlesztésére, stb. 1,878.152 korona 48 fillér. Nyereség- és veszteség-számla : Tiszta jöve­delem 1900-ra, az uj számlára előirt összeggel együtt 2.775.773 K. 76 fillér. Főösszeg 26.930.252 K. 14 fill. Nyereség- és veszteség-számla: Tartozik. Törlesztési tartaléktőke: Leirás a leltár értékcsökkenése fejé­ben 400.000 korona. Adó-számla: adófizetések 1900-ra Salgó-Tarján után 232.538 korona 80 fillér. Adófizetések 1900-ra Petrozsény után 78.162 korona 92 fillér, összesen 310.701 korona 72 fillér. Jutalék­számla : jutalékért az igazgatók és hivatalnokok részére 1900-ra 263.175 korona 02 fillér. Tiszta jö­vedelem az uj számlára előirt összeggel együtt 2.775.773 korona 76 fillér. Főösszeg 3.749.650 korona 50 fillér. — Követel. Maradvány 1899-ről 407.198 korona 50 fillér. Gazdasági számla: földeink jövedelme 1900-ban 2979 korona 63 fillér. Kamat­­számla: értékpapírjaink (elsőbbségi kötvények, záloglevelek, stb.­) és takarékpénztári betétek kamat­maradéka 254.459 kor­ona 26 fillér. Szén­főszámla : bányáink bruttó jövedelme 3.085.013 ko­rona 11 fillér. Főösszeg 3.749.650 korona 50 fillér. — Mmnia-öntözőtelep. Szombathelyről jelen­tik . A földművelési miniszter rendeletet intézett Szombathely szab. kir. városhoz, melyben a Perind patakot rendeztetni kivágja. E végből a város polgármestere, Elten Gyula tervet dolgozott ki, egy minta öntözési telepre, melylyel a város szenny­vizeinek tisztítása is össze lenne kötve. — Erdősítések állami segítése. A földmí­­velési miniszter ez évben is, úgy mint az előző években a szorultabb anyagi helyzetben levő biz­­tosokat, kik a közgazdasági éretek­ből befásítandó kopár futóhomok és vízmosásos területeken az 1900 év folyamán önként (tehát az err­ősitésnek az 1879. évi XXXI. t.-c. alapján való elrendelése előtt) és sikerrel erdősítettek, állami pénzsegit- 11

Next