Budapesti Hírlap, 1901. február (21. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-19 / 50. szám
1901. február 19. BUDAPESTI HIEtILAF. (50. sz.) KÖZGAZDASÁG. Budapest, febr. 18. A betegsegitő pénztárak reformja. — Saját tudósitónktól. — A munkásbetegsegitő pénztárak reformja dolgában egybehívott ankét ma befejezte az általános vitát. Tíz órakor kezdődött a tanácskozás, a melyet ma Cseörghei Gyula államtitkár vezetett. A tanácskozás rendje ez volt: Csillag Gyula dr., orvos az általános munkásbetegsegítő-pénztár képviselője, a magánegyesületi vagyis szabad munkás-intézményeket ajánlja a miniszter figyelmébe. A szövetségtől nem várhatja a kerületi pénztárak bajainak gyógyulását. Szávai Gyula (Győr) kifejti, hogy az autonóm létrejött kis pénztárakat, amelyek életerős kis szervezetek, nem kell elpusztítani, hanem meg kell gyógyítani. A gyári, magán- és ipartestületi pénztárak fenntartandók szociális és iparpolitikai okokból is. A központi szövetség abszolút hatalommal fölruházott holt mecanizmus, a mely erkölcsi és anyagi csődbe jut s magával rántja a kerületi pénztárakat is. Ennek ellenőrző feladatait elvégzi mozgó embereivel a munkásbiztosító hivatal, mely nagyjövőjű intézmény. Sümegi Gyula szerint a központi szövetkezetek akadályozni fogják a betegsegítő pénztárak békés fejlődését. Fontosnak tartja a magánegyesületi és szakpénztár feladatát. Fritz Péter, a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara titkára nem tartja helyesnek, hogy éppen a vállalati, ipartestületi és magánpénztárak elől vonják el a működés terét. A központi szövetség ellen nyilatkozik. Marschall Lajos dr. minden pénztárt, amely feladatának megfelelni képes, fenntartandónak vél. A betegpénztárak lehető egyszerűsítését szükségesnek tartja és erre nézve javaslatokkal áll elő. A központi szövetséget fölöslegesnek tartja. Thalti Zsigmond azt tartja, hogy az összes életképes pénztárakat meg kell hagyni. A központi szövetség fölállítását ellenzi. Grünwald József a kerületi betegsegítő pénztárak mellett a kereskedelmi és az ipartestületi betegsegítő pénztárakat is meghagyandóknak tartja. Láng József a kerületi betegsegítő pénztárak érdekében helyesli a törvényjavaslat-tervezetet. A szövetkezés eszméjének föltétlen híve. Bokor Adolf a magánegyesületi betegsegítő pénztárakat meghagyandóknak véli. Az országos szövetség fölállítását a leghatározottabban ellenzi. Thomas Móric kijelenti, hogy a jelenleg fönnálló és életképes pénztárakat akár magánegyesületi, akár gyári, akár vállalati pénztárak, okvetetlenül fönn kell tartani s továbbra is fejleszteni. A szövetségi pénztár létesítését ellenzi. Schwartz Miklós, a kolozsvári kerületi pénztártitkára szükségesnek vélte volna, hogy a munkások érdekképviselete is megnyilatkozott" volna, mert hisz az ő létükről, az ő egészségükről van szó. Hisz a kötelező biztosításnak, amelyből senkit sem zárna ki. A gyári és vállalati pénztárak eltöltendők, a szövetségi pénztár fölösleges. Nem óhajtja, hogy az iparhatóságok továbbra is gyakorolják a felügyeletet, mert megtörtént például a kolozsvári iparhatósággal is, amidőn a kolozsvári ipartestületi pénztárnál rovancsolni akart, erről a pénztárt a következő átirattal értesítette : Tisztelettl értesítjük, hogy holnapután, február 14-én délután váratlan rovancsolást fogunk eszközölni. (Elénk derültség.) A felügyeletet magára a minisztériumra bízná. Zerkovitz Emil, a kereskedelmi alkalmazottak országos szövetségének képviselője az életképes magánpénztárak fenntartását minden körülmények között szükségesnek tartja. A szövetséget, mint tisztán tanácskozó testületet üdvözli. A munkabiztosító hivatal szükséges. Neuschloss Marcel sajnálattal nélkülözi az értekezleten azt az értelmes munkáselemet, amely bizonyára a legjobb fölvilágosítást nyújthatta volna a munkások bajairól s az egész tanácskozást bizonyára egészségesebb mederbe terelte volna. A jelenleg fönnálló pénztárakat, életképességeknek szigorú tárgyilagossággal való elbírálása alapján, továbbra is fenntartandónak véli. A gyári pénztárak közül a jelenlegieket fönntartaná. Az igazgatóságban a teljes paritást óhajtja. A szövetséget a tervezet által kontemplált alakban nem fogadja el. Az állami biztosító-hivatalt örömmel üdvözli. Farkas Mátyás, a győri városi tanács kiküldöttje a központi szövetség intézményét határozottan perhorreszkálja, az állami munkásbiztosító-hivatalt ellenben melegen üdvözli. Gámán Zsigmond, a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara titkára az életképes különféle betegpénztárak fönnmaradása mellett szól. A szövetség létesítésétől nem vár semmi eredményt, ellenben az állami munkásbiztosító-hivatalt nagy vívménynak tartaná. Kardos Ignác (Kaposvár) a betegsegítést csakis egységes alapra fektetett országos szervezéssel véli megoldhatónak. Ezzel az általános vita véget ért, a részletes vitát holnap délelőtt tíz órakor kezdik meg. — Vámháború Amerika és Oroszország közt. Megemlékeztünk a washingtoni kormánynak arról az intézkedéséről, hogy megszüntette azt a kivételes helyzetet, melyben eddig az oroszországi cukrot a többi európai cukorexportáló államok megkárosításával részesítette és az orosz cukorra padonkint 64 kopek kompenzacionális vámot vetett. Oroszország azonban siet retorzióval élni. Az orosz kormány néhány amerikai iparcikkre, különösen gépekre és fémipari cikkekre 50 százalékkal emelte föl a vámot, ami egyszerűen lehetetlenné teszi az amerikai bevitelt Oroszországba. Látnivaló, hogy ez a fordulat szinte válságos és tulajdonkép nem egyéb vámháborúnál. Az orosz dekrétum február 16-án kelt és két héttel később lép életbe. Meglehet, hogy ez alatt az idő alatt még mindkét részről meg fogják kísérleni a kiegyenlítést, mert igen nagy érdekekről van szó, de hogy fog-e és miként sikerülni, az más kérdés. — Az osztrák-magyar bank állása 1901. február 15-én a következő volt: Bankjegyforgalom 1.317,488.000 korona (— 33,211.000 K.), érckészlet 1.236,918.000 korona (+ 7,099.000 korona), váltótárca 260,371.000 korona (— 45,127.000 K.), lombardüzlet 56,121.000 korona (— 885.000 korona), adómentes bankjegytartalék 251,745.000 korona (■+140,300.000 korona.) — A székelyek kivándorlása. Az O. M. G. E. kivándorlási bizottsága Zselénszlo Hébert gróf elnöklésével ma délután ülést tartott. Buddy Barna előadó tett először is jelentést a múlt ülés határozatainak a végrehajtásáról. E szerint a megindított akció máris a legszélesebb mederben halad előre. A kivándorlás okait, körülményeit, az összes lelkészeknek, gazdasági és más egyéb egyesületeknek szétküldött kérdőlapok segítségével igyekszik a bizottság földeríteni. Az előadó javaslatára ezután újabban beválasztották a bizottságba: Szántó Eleket, Fodor Albertet, Csetey Györgyöt, Gáspár Gyulát, Székács Pétert, Nagy Eleket, Szentkirályi Istvánt, Marton Jánost, Nagy Zoltánt, Keményffy Katinkát. A mai ülés tárgysorozatába a székely kivándorlás kérdését vették föl s a bizottság Forster Géza, Bujanovich Sándor és Andaássy Sándor gróf felszólalásai után elhatározta, hog? — miután az erdélyi részekben csupán a székely kivándorlás az, mely a magyarság tekintetében súlyos veszteséget jelent az országra — behatóan csupán a székely kivándorlással foglalkozik, nem zárva ki természetesen, hogy hozandó határozatai és intézkedései azerdélyi részek nemzetiségi lakóit is ne érintsék. Részletesen ismertette ezután az előadó a székely gazdasági viszonyokat, az erdélyi kivándorlás mértékét, a melyet részletes adatok htán — évente hozzávetőlegesen 10.000 főre lehet tenni. A székely kivándorlás keretét a román vámháborúra lehet visszavezetni — azóta pusztul a székelység — érdekében semmit sem tettek. A válságos helyzet oka a rossz termelő viszonyok, az értékesítés pangása és az intenzív gazdálkodás hiánya. Kéri a bizottságot, jelölje ki a célt s a feladatokat , melyeket e téren megvalósítani akar. Az előadó után először Szilassy Zoltán szólalt föl. Az erdélyi részek legnagyobb bajának mondja az egyoldalú mezőgazdálkodást és hogy a gazdag hegyi legelők kihasználatlanul hevernek. Kéri a bizottságot, hogy különösen ezt a kérdést tanulmányozza , igyekezzék a bajon segíteni. Andrássy Sándor gróf: Kívánatosnak tartja, ha az egyes vidékek kivándorlási viszonyainak ismerői konkrét tapasztalataikat a bizottság elé terjesztenék. Bujanovich Sándor azt hiszi, hogy palliatív intézkedéseknek is lenne sikere, a legnagyobb hibát a népiskolai nevelési rendszer fogyatékosságában látja. Balázs Árpád a mezőgazdasági viszonyok javulásától várja a legtöbbet. Rámutat ezenkívül a székely leányok Romániába való exportjára, itt is sürgős intézkedésre van szükség. Baross János dr. fontosnak tartaná annak a kiderítését, hogy a birtokszétforgácsolódás milyen hatással van a kivándorlásra. Andrássy Sándor gróf indítványozza, hogy küldessenek ki kérdőivek s amikor ezekre a válaszok beérkeznek, komolyan lehet eljárni. Egyébként hozzájárul Szilassy indítványához, azzal a hozzáadással, hogy a kérdés ipari oldalról is vetessék föl a programba. Forster Géza hangoztatja, hogy a helyszínen való tanulmány elengedhetetlen, mert csakis így hozható pártatlan ítélet. Ebben az értelemben tesz indítványt. Bernát István dr. fölveti az eszmét, hogy az erdélyrészi agrárkongresszuson nem volna-e célszerű a kivándorlással foglalkozni. Érinti, hogy a romániai gazdasági viszonyok megrendülése következtében át fognak alakulni a kereseti viszonyok Romániában morális kérdés a kivándorlás azért is, mert a felsőbb osztályok az utolsó évtizedben semmit sem tettek az alsóbb osztályokért. Kívánatosnak tartaná, hogy hallgassák meg a tájékozott férfiakat s ezek között elsősorban Jancsó Benedeket. Zselénszki Róbert gróf elnök összefoglalva a tanácskozás anyagát határozatképpen kijelenti, hogy a bizottság lehetőleg mezőgazdasági oldaláról világítja meg a kérdést, de kiterjeszkedik az ipari vonatkozásaira is és a kérdőpontokat ehez képest fogják megszerkeszteni. A részletes tárgyalás során Buday Barna előadó teszi meg javaslatait, amelyek szerint a kongresszus előkészítésénél érintkezésbe lép a bizottság az illetékes körökkel. Rátér ezután az alapítványok kérdésére, amelyeket a székelyek érdekében tettek. Van ezek között olyan is a Magyar Tudományos Akadémia rendelkezése alatt, amely három év óta függőben van. Keressék föl az elnök, hogy az Akadémiánál járjon közbe. Érinti az előadó a vármegyei alapítványokat, amelyekről még csak hivatalos felvilágosítást sem lehet kapni!)sselvffy Aurél gróf indítványára, kimondja a bizottság, hogy fölér a kormányhoz, kérvén olyan emberek alkalmazását a konzulátusoknál, a kik a magyar nyelvet tudják. A székely kivándorlás földöntésére szerkesztett kérdőpontok fölolvasása után az ülés véget ért. — A salgó-tarjáni kőszénbánya részvénytársulat ma teszi közzé a következőkben múlt évi zárószámadását és a nyereség- és veszteségszámlát: Vagyon: Beszerzések, építkezések és beruházások számláin: Bányáink értéke Salgó-Tarjánban, Kis- Teremén és Petrozsényben 7.520.884 korona 40 fillér. Pénztár és értékpapírok : Pénztárkészlet Budapesten 240.139 korona 06 fillér. Pénztárkészlet Salgó-Tarjánban és Peti Pozsényben 150.857 korona 57 fillér. Betétek pénzintézeteknél 2,959.646 korona 42 fillér. Cselekvő váltók 109.989 korona 10 fillér. Értékpapírok (elsőbbségi kötvények, záloglevelek stb.) 4 533.957 korona 45 fillér. 6000 darab ki nem bocsátott saját részvény a társulat tárcájában 1.200.000 korona. Letétek értékpapírokban 286.010 korona 40 fillér. Összesen: 9.480.600 korona. Hivatalnokok nyugdíjalapjának értékpapírjai: 1,056.659 korona 80 fillér. Ingatlanok leltára és anyagok : a) földbirtokunk Salgó-Tarjánban, Baglyasalján, Zagyván, Inaszón, Etesen, Petrozsényben stb. 448.494 korona 90 fillér; b) berendezések és leltárak 3,923.977 korona; c) letárolásra megvett erdők 252.434 korona 99 fillér ; d) üzleti anyagok 1,603.495 korona 28 fillér; e) élelmiszerek 228.517 korona__ 23 fillér ; f) szénkészlet 78.681 korona 44 fillér. Összesen 6,536.100 korona 84 fillér. Adósok: Különböző adósok (szénszámlák) 2,118.827 korona 53 fillér. Foglaló és függő számlák 217.179 korona 57 fillér. Összesen 2,336.007 korona 10 fillér. Főösszeg 26,930.2511 korona 14 fillér. Teher: Részvénytőke : 70.000 darab részvény : 200 korona 14,000.000 korona. Hitelezők : Tartalék értékpapírjaink árkülönbségéért 259.996 korona 73 fillér. Tartalék kétes követelésekért 130.970 korona 7 fillér. Külön tartalék tervezett új befektetésekre, stb. 419.780 korona 52 fillér. Különböző hitelezők 633.494 korona 01 fillér. Letétek értékpapirokban 286.010 korona 40 fillér. Hátralevő munkabérek 1900 december hónaptól Salgó-Tarjánban és Petrozsényben 249.303 korona 39 fillér. Hátralevő osztalékok és részvénytőkevisszafizetés 18.390 korona. Az igazgatók és hivatalnokok jutaléka 263.175 korona 02 fillér. Összesen 2,261.120 korona 03 fillér. A hivatalnokok nyugdíjalapja 1,103.790 korona 13 fillér. Törlesztési tartaléktőke: Tartalék a leltár elhasználásáért és esetleges szaporításáért, stb. 4,911.114 korona 94 fillér. Törlesztési számla : Tartaléktőke a részvénytőke törlesztésére, stb. 1,878.152 korona 48 fillér. Nyereség- és veszteség-számla : Tiszta jövedelem 1900-ra, az uj számlára előirt összeggel együtt 2.775.773 K. 76 fillér. Főösszeg 26.930.252 K. 14 fill. Nyereség- és veszteség-számla: Tartozik. Törlesztési tartaléktőke: Leirás a leltár értékcsökkenése fejében 400.000 korona. Adó-számla: adófizetések 1900-ra Salgó-Tarján után 232.538 korona 80 fillér. Adófizetések 1900-ra Petrozsény után 78.162 korona 92 fillér, összesen 310.701 korona 72 fillér. Jutalékszámla : jutalékért az igazgatók és hivatalnokok részére 1900-ra 263.175 korona 02 fillér. Tiszta jövedelem az uj számlára előirt összeggel együtt 2.775.773 korona 76 fillér. Főösszeg 3.749.650 korona 50 fillér. — Követel. Maradvány 1899-ről 407.198 korona 50 fillér. Gazdasági számla: földeink jövedelme 1900-ban 2979 korona 63 fillér. Kamatszámla: értékpapírjaink (elsőbbségi kötvények, záloglevelek, stb.) és takarékpénztári betétek kamatmaradéka 254.459 korona 26 fillér. Szénfőszámla : bányáink bruttó jövedelme 3.085.013 korona 11 fillér. Főösszeg 3.749.650 korona 50 fillér. — Mmnia-öntözőtelep. Szombathelyről jelentik . A földművelési miniszter rendeletet intézett Szombathely szab. kir. városhoz, melyben a Perind patakot rendeztetni kivágja. E végből a város polgármestere, Elten Gyula tervet dolgozott ki, egy minta öntözési telepre, melylyel a város szennyvizeinek tisztítása is össze lenne kötve. — Erdősítések állami segítése. A földmívelési miniszter ez évben is, úgy mint az előző években a szorultabb anyagi helyzetben levő biztosokat, kik a közgazdasági éretekből befásítandó kopár futóhomok és vízmosásos területeken az 1900 év folyamán önként (tehát az errősitésnek az 1879. évi XXXI. t.-c. alapján való elrendelése előtt) és sikerrel erdősítettek, állami pénzsegit- 11