Budapesti Hírlap, 1901. március (21. évfolyam, 60-89. szám)
1901-03-16 / 75. szám
1901. március 16. BUDAPESTI HÍRLAP. (75. sz.) hogy hogy áll a dolog a mandzsuriai egyezménynyel Oroszország részéről. Oroszországot a nyeregbe emelték és Németország tartotta a kengyelvasat. Attól kell tartani, hogy a német politika Kínában ványból faragott domborművű képmása, alatta e fölirással: Szalk-Szent-Márton lakossága állította e táblát a magyar szabadság lánglelkű énekesének, Petőfi Sándornak, ki az 1845—46 években e házban lakott. 1901. március 15-én. * Anyám, az álmok nem hazudnak ; Takarjon bár a szemfedél: Dicső neve költő hadnak, Anyám soká, örökkön él. A tábla vörös márványból való s legalul arany lant és kard ékíti. A mű alkotója Somogyi Soma szobrász. Nagy hatást keltett Ferenczy Zoltán emlékbeszéde, melyben Petőfinek szalk-szent-mártoni működését méltatta, továbbá Váradi Antal ódája: Petőfi visszatér! Gaál József elszavalta a Talpra magyar-t s a közönség a Szózat-ot énekelte. Az ünnepi lakomán Benyovszky Sándor gróf a március 15-diki ünnepet magasztalta. Földváry József (a hires Földváry Gábor ha) a magyar írókat éltette. Bartók Lajos a kerület képviselőjét, Benyovszkyt köszöntötte föl, végül még Váradi Antal és Jakab Ödön mondtak pohárköszöntőket. lett elnök megnyitó beszéde után Gergely György tanár emlékbeszédet, Kun Béla jogtanár záróbeszédet mondott. Az ifjúság nevében Lukáncsy jogász szólott. Innen az egész közönség Asztalos Sándor aradi hős szobrához vonult, ahol a jogászok beszédet mondtak és a szobrot megkoszorúzták. Este fáklyásmenet volt. Pozsony: Az összes iskolák, a közigazgatási tanfolyam hallgatói, a Toldy-kör, az izraelita hitközség megünnepelte március 15-ét. A jogakadémia a vármegyeház nagytermében rendezett ünnepet. A városi színházban az Aranylakodalom került színre. Arad: A márciusi, ünnep a városházán kezdődött, ahol Varjassy Árpád tanfelügyelő és Laukó Albert tanár mondott emlékbeszédet. Innen a nagy közönség a vértanuk szobrához vonult és megkoszorúzta. _ Tabakovics György beszédet mondott, Palágyi Lajos és Balázs Géza szavalt. Szeged: Az ünnep a belvárosi Szent Demetertemplomban kezdődött, ahol Varga Ferenc apátplébános fényes segédlettel misét mondott. Az öreg honvédek díszben vonultak ki. A mise után a napkörök, egyesületek a honvédemlékhez vonultak, ahol a dalosok éneke után Kesztler Ede színész elszavalta a Talpra magyart, Polczner Jenő országgyűlési képviselő pedig beszéd kíséretében megkoszorúzta az emléket. Ezután Balogh Henrik joghallgató és Vajas József földművelő hazafias költeményt szavalt. Kolozsvár: Délelőtt az egyetemi ifjúság ünnepelt a Mátyás király téren. Délután a Vigadóban volt ünnep, amelyen Bélas főispán és Szvacsina polgármester is ott volt. Az ünnepi beszédet Boros György teológiai tanár mondta. Este banker volt. Az ország sok helyéről kaptunk még márciusi ünnepről hírt. Ünnepelt: Nemes-Ócsa, Tárnok, Szatmár, Kis-Jenő, Módos, Miskolc, Kismárton, Nagyszombat, Baja, Déva, Gyöngyös, Karánsebes, Orsova, Resica, Oravica, Lugos, Eger, Székesfehérvár, Nagy-Kanizsa, Keszthely. A vidéken. Gödöllő: Az ünnep a Petőfi-téren, Petőfi lakóháza előtt kezdődött, ahol Adler Oszkár elszavalta a Talpra magyart és Bodnár István beszédet mondott. A honvéd-szobornál Nagy György mondott emlékbeszédet. Versec : A kir. állami főreáliskolában szép ünnep volt, melyen Perjéssy Lajos tanár mondotta az ünnepi beszédet. Az ifjúság szavalt s hazafias dalokat énekelt, a többi közt Rákóczi-Bercsényit. Körmöcbánya : A városban lelkes ünnep volt; a főreáliskola ifjúsága ünnepét Tokay Nagy Kálmán tanár nyitotta meg. Besztercebánya: A város fel van lobogózva, este kivilágították az ablakokat. A színházban ünnepi előadás volt, melyen Ferenczy Ödönnek A szabadság ébredése című drámai költeménye került színre. A város valamennyi iskolájában szünetelnek az előadások. Cegléd: Ma hajnalban 48 mozsárlövés ébresztette fel a lakosságot. A házak fel voltak lobogózva s a közönség ünnepi ruhában vonult a Kossuth-térre. Az egyesületek zászlóik alatt tömörültek s 9 órakor bevonultak a templomokba hálaadó istentiszteletre. A Kossuth-téren Barta Ödön országos képviselő mondott emlékbeszédet, majd Slásh Endre szavalt s az ipartestületi dalkör a Szózat-ot énekelte. Délben társasebéd volt a Népkörben, hol a város a még élő ceglédi 48-as honvédeket vendégéül látta. Délután az Iparosifjak közművelődési köre vezetése mellett az olvasókörök testületei zászlók alatt kivonultak a temetőbe s hazadas dalok éneklése, szavalatok és emlékbeszédek kíséretében megkoszorúzták Földvári Károly, Csutak Kálmán honvédezredesek, Keresztes Lajos honvédőrnagy, Laczkovits Antal százados, Piros János és Szalai Sándor honvédfőhadnagy, szabadsághősök sírját. Bártfa: A márciusi ünnepséget a Széchényikor rendezte fényesen. A beszédet Todorovszky Jenő mondotta. Dávid Ilonka szavalt. A város lobogódíszben volt. Délelőtt az iskolák ünnepeltek. Igló : Az összes tanintézetekben volt ünnep alkalmi beszédekkel, énekkel, szavalattal. Este az úri kaszinóban társas vacsora volt, ünnepi szónoklattal, a melyet Simó Géza polgáriskolai tanár mondott. Vác: A város föl volt lobogózva. Négyezer polgár a nemzetőri zászlóval kivonult a honvédszoborhoz, hol a dalkör énekelt s Nécsey János tanár ünnepi beszédét mondotta. Több helyen lakoma volt. Makó : A város méltó fénynyel ünnepelt. Just Gyula országos képviselő nagy hallgatóság előtt mondott ünnepi beszédet, mely nagy lelkesedést keltett. Este lakoma volt. luptó-Szent-Miklós: Városunkban a Magyar társalgókör rendezett lelkes ünnepet. Daloskör keletkezett Beszterczey György énektanár vezetésével s hazafias dalokat adott elő. Az ünnepi beszédet Orbán Nándor tanár mondotta, Kolumbán Lajos tanár szavalt s a dalkör a Szózatot énekelte. Az estén Istvánffy Gyula tanár mondotta az első felköszöntőt, a Kossuthserleggel. Temesvár: A temesmegyei honvédegyesület szép és lelkes ünnepet rendezett. Nagy közönségtől kisérve a 48-as honvédek kivonultak az emlékoszlophoz, hol Szmida Lajos beszédet mondott és Reichard Mariska elszavalta Tóth Kálmán Előre cimyi versét, mire a józsefvárosi polgári olvasó-egyesület megkoszorúzta a honvédszobrot. Debrecen: Az egész város zászlódíszben volt. A különböző intézet és testület mind rendezett ünnepet. Délelőtt a piaristák gimnáziumában volt ünnep, amelyet mise előzött meg s a debreceni jótékony nőegyesület nőipariskolájában. A közigazgatási tanfolyam hallgatói délután ünnepeltek. A főiskola ifjúsága a főiskola lépcsőházában levő Petőfi-szobor előtt, a főiskola udvarán s a városháza előtt ünnepelt. Az 1848—49-iki honvédek ma tartják meg táncestéjüket. Nagyvárad: A jogakadémia hallgatósága délután ünnepelte meg március 15-ikét. Este a polgárság díszlakomát rendezett. A színházban ünnepi előadás volt, az Aranylakodalmat adták. Máramarossziget: Nagy ünnep volt ma a városháza dísztermében. Várady Gábor honvédegyesü- A németek Kinában. Budapest, márc. 15. A német birodalmi gyűlés mai ülésén a kinai póthitel tárgyalásánál hosszú beszédet mondott Büloy gróf birodalmi kancellár. Kifejtette még egyszer Németország kinai politikáját, ismertette az újabb eseményeket, beszólt a hatalmak koncertjéről, s különösen Németországnak Oroszországhoz és Angliához való viszonyáról. Beismerte, hogy a hazallmnak között vannak bizonyos divergenciák, mert némelyek gazdasági, mások politikai célt követnek Kínában. Ez utóbbiak közé tartozik Oroszország, de azért a német s az orosz célok, a gazdaságiak és a kulturálisak megállnak egymás mellett. Hangoztatta azután hogy Németország együtt halad Kínában Angliával, mert érdekeik a Jangce - völgyében közösek. Richter meginterpellálta a kancellárt az orosz-kínai szerződésre vonatkozólag is, Billow azonban csak annyit felelt, hogy ő sem tudja, hogyan áll a mandzsuriai egyezmény, a német érdekeknek nem is lett volna hasznára, ha túlságosan kiváncsi lett volna erre az egyezményre. Ha azonban később meg tud róla valamit, elmondja. A birodalmi gyűlés mai kínai vitájáról és az újabb kínai eseményekről különben a következő távirataink számolnak be. Berlin, márc. 15. A birodalmi gyűlés mai ülésén napirenden volt a kínai póthitelről szóló törvényjavaslat. Az ülés megnyitása után mindjárt Büloiy gróf kancellár állott föl szólásra. Amióta utoljára beszélt, úgymond, a Házban a Kínában folyt tárgyalásokról, ezek a tárgyalások lassan, de folytonosan haladtak és a hatalmasságok jóval közelebb jutottak a kínai viszonyok rendezéséhez. A kormányok szándékai, aspirációi és érdekei minda mellett éppen Kínában helylyel-közzel nagyon eltérők. Megegyezést létrehozni nem mindig könnyű dolog. Sikerült közös és józan békeprogramot fölállítani, ami nemcsak becsületekre válik a pekingi képviselőknek, hanem egyúttal bizonysága annak, hogy a hatalmak őszinte egyetértésének fönntartása eddig még mindig sikerült. Noha mégis vannak differenciák, amelyeknek oka a viszonyok vagy a múlt természetében rejlik, bízunk benne, hogy a kultúrnemzetek szolidaritása azokon a nézeteltéréseken is fog győzedelmeskedni, amelyek a kínai kérdésben újabban fölmerültek. A kancellár azután összefoglalja a tárgyalások menetét és azt mondja : Nem vérszomjúságból, hanem csak azért, hogy újabb zavargásoknak elejét vegyük és hogy a nyáron történt vérengzésben bűnös mandarinokat hathatósan megleckéztessük, kellett a hatalmaknak példát statuálniok. Gyalázatosait meggyilkolták a követet, meggyilkolták az európaik százait és a kínai keresztények ezreit. E szörnyűségek szerzőinek nem volt szabad kikerülniük a büntetést, mert ez fölhatalmazás lett volna hasonló alávalóságokra. (Helyeslés jobbról.) A büntetés nemét elsősorban azoknak a javaslataihoz kellett alkalmazni, akik ott vannak a helyszínen. A Kettelernek állítandó emlék létesítésére megtették Pekingben az előkészületeket. Csang hercegnek a császár nevében való kiküldése tárgyában a kancellár a minap Pekingbe táviratozott. A császár elfogadja Csang herceget, de a bocsánatkérő követségnek csak akkor lesz majd helye, ha Kína elfogadta a hatalmak követeléseit és teljesítette feltételeiket. A kártérítés kérdése a legkomolyabb figyelem tárgya. E kérdés nagy nehézsége miatt még nem jutottak a hatalmak oly programhoz, melyet mindnyájan elismertek volna. Hogy meddig maradnak még a német csapatok Csiliben, folytatta aztán a kancellár, ez attól a lojalitástól függ, melylyel a kínaiak az elfogadott békefeltételeket teljesíteni fogják. Puszta ígéretekkel, még Li-Hung-Csang legszebb jegyzékeivel is, semmi sincs megtéve. Ha komoly garanciákat kapunk a kártérítések megfizetésére, csapatainkat azonnal vissza fogjuk vonni. Örömünk nincs benne, hogy ott maradjanak. Pekinget azzal az őszinte óhajtással fogjuk elhagyni, hogy ameddig csak lehet, ne lássuk viszont, legalább katonáinkkal nem, hanem csak kereskedőinkkel és hittérítőinkkel. Épp úgy áll a dolog a főparancsnoksággal. Egy nappal sem fogjuk azt tovább fönntartani, mint ameddig a helyzet követelményének és a hatalmak kívánságának megfelel. A kínai politikai helyzetről a birodalmi kancellár azután így nyilatkozik: Az összes hatalmak törekesznek Kínához való viszonyukat konszolidálni és a nemzetközi tárgyalások mielőbbi befejezését óhajtják. Mindazonáltal bizonyos, a dolgok természetén alapuló divergenciák állanak fenn. Vannak hatalmak, melyeknek érdekei ott lényegileg gazdaságiak, mások, amelyek inkább politikai célokat követnek. Mi az első kategóriába tartozunk. Ezért kötöttük a német-angol egyezményt is azzal a célzattal, hogy Kína integritását, ameddig lehet, fenntartsuk, másrészről, hogy Kínában csak annyira angazsáljuk magunkat, amennyire ez kereskedelmünkre szükséges. Mandzsuméira ez az egyezmény nem vonatkozik. Hogy titkos megállapodások és záradékok nincsenek az egyezményben, ezt már ismételten kijelentettem. Érdekünk, hogy Kína mostani államvagyonát illetéktelenül ne csökkentse. Kina igen jelentékeny összeg erejéig adósa a hatalmaknak, oly adós, aki hitelezőivel tárgyal, de még nem jutott megállapodásra. A hitelezőknek érdeke, hogy Kina ne idegenítsen el túl sokat in fraudem creatiorum. Amíg Kina nem teljesítette az együttes jegyzék feltételeit, Németország sajnálna minden megegyezést, melyet Kina bárkivel kötne, amennyiben ez által pénzügyi ereje igen lényegesen befolyásoltatnók. Az összes hatalmak ünneplésen kijelentették, hogy Kínában nem, követnek külön célokat. Irányadó volt az is, hogy magántársaságok elkezdtek Kinától mindenféle engedményeket kikaparni. Ha ez így tovább ment volna, Kina végül egy kipréselt citromhoz hasonlítana és a levéből semmi sem maradna meg. Beszéltek, így szólt később a kancellár, Németország elszigeteléséről Kínában és hogy erre, vagy amarra az idegen hatalomra támasztékul szükségünk lesz. Erről már csak azért sem lehet szó, mert a német kormány arra irányozta törekvését, hogy a hatalmak koncertjét együtt tartsa. Támasztékra nincs szükségünk, mert mi nem érvényesítünk külön igényeket. Azt is mondták, hogy a kínai ügy alterálja Oroszországhoz való viszonyunkat. Ez sem áll. Oroszországnak vannak ugyan mellesleg politikai céljai is, nevezetesen Észak-Kínában, de azért a német és orosz célok, amelyek kulturálisak és gazdaságiak, jól megállhatnak egymás mellett. Élesebb, vagy éppen állandó ellentétről a két hatalom közt Kínában épp oly kevéssé van szó, mint bárhol másutt. (Halljuk! Halljuk!) Azt azonban a dolog természete hozza magával, hogy Kínában néha más hatalmakkal is együtt haladhatunk, így például a Jangce-egyezménynél érdekeinknek az angol kereskedelmi érdekekkel való hasonlóneműsége következtében. Mint Oroszországhoz és Angliához, éppen olyan a viszonyunk Amerikához, Franciaországhoz és Japánhoz is. Köztünk és Franciaország között, mint a föld legtöbb pontján, úgy Kínában sincs tárgyi ellentét. Hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország a leglojálisabbmódon támogatott bennünket és hogy e két szövetségessel karöltve járunk, a hármas szövetség rendíthetetlen fönnállása mellett magától értődik. A különböző hatalmak igényei között az a feladatunk, hogy semlegességünket, önállóságunkat, békénket és érdekeinket megóvjuk. Nekünk csak az a célunk, hogy Kínában lehetőleg mielőbb békés állapotokat teremtsünk és birtoklásunkat és kereskedelmi érdekeinket fönntarthassuk , azt a közös célt akarjuk elérni, hogy megfelelő kártérítést kapjunk a népjog megsértése által előállott expedícióköltségekért és hogy kereskedelmünk szabadságát megtartsuk. Erre a politikára kérjük és reméljük a tisztelt Ház támogatását. (Élénk tetszés.) A kancellár után Richter Jenő szólalt föl. Azt kérdezi, hogy Waldersee az idegen hatalmaknak mennyi csapatával rendelkezik meg és minő műveletek várhatók még. Németországnak nincs oka, hogy Anglia helytartója legyen és megőrizze annak pozícióját Kínában, úgy hogy továbbra is folytathassa a dél-afrikai háborút a régi, éppen nem szimpatikus módon. Mondja meg a birodalmi kancellár.