Budapesti Hírlap, 1901. március (21. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-16 / 75. szám

1901. március 16. BUDAPESTI HÍRLAP. (75. sz.) hogy hogy áll a dolog a mandzsuriai egyezmény­nyel Oroszország részéről. Oroszországot a nyeregbe emelték és Németország tartotta a kengyelvasat. Attól kell tartani, hogy a német politika Kínában ványból faragott domborművű képmása, alatta e fölirással: Szalk-Szent-Márton lakossága állította e táblát a magyar szabadság lánglelkű­ énekesének, Petőfi Sándornak, ki az 1845—46 években e házban lakott. 1901. március 15-én. * Anyám, az álmok nem hazudnak ; Takarjon bár a szemfedél: Dicső neve költő hadnak, Anyám­ soká, örökkön él. A tábla vörös márványból való s legalul arany lant és kard ékíti. A mű alkotója Somogyi Soma szobrász. Nagy hatást keltett Ferenczy Zoltán emlék­beszéde, melyben Petőfinek szalk-szent-mártoni működését méltatta, továbbá Váradi Antal ódája: Petőfi visszatér! Gaál József elszavalta a Talpra magyar-t s a közönség a Szózat-ot énekelte. Az ünnepi lakomán Benyovszky Sándor gróf a március 15-diki ünnepet magasztalta. Földváry József (a hires Földváry Gábor ha) a magyar író­kat éltette. Bartók Lajos a kerület képviselőjét, Benyovszkyt köszöntötte föl, végül még Váradi Antal és Jakab Ödön mondtak pohárköszöntőket. lett elnök megnyitó beszéde után Gergely György tanár emlékbeszédet, Kun Béla jogtanár záróbeszédet mondott. Az ifjúság nevében Lukáncsy jogász szólott. Innen az egész közönség Asztalos Sándor aradi hős szobrához vonult, a­hol a jogászok beszédet mondtak és a szobrot megkoszorúzták. Este fáklyásmenet volt. Pozsony: Az összes iskolák, a közigazgatási tanfolyam hallgatói, a Toldy-kör, az izraelita hitköz­ség megünnepelte március 15-ét. A jogakadémia a vármegyeház nagytermében rendezett ünnepet. A városi színházban az Aranylakodalom került színre. Arad: A márciusi, ünnep a városházán kezdő­dött, a­hol Varjassy Árpád tanfelügyelő és Laukó Albert tanár mondott emlékbeszédet. Innen a nagy közönség a vértanuk szobrához vonult és megkoszo­rúzta. _ Tabakovics György beszédet mondott, Palágyi Lajos és Balázs Géza szavalt. Szeged: Az ünnep a belvárosi Szent Demeter­­templomban kezdődött, a­hol Varga Ferenc apátplébá­nos fényes segédlettel misét mondott. Az öreg hon­védek díszben vonultak ki. A mise után a napkörök, egyesületek a honvédemlékhez vonultak, a­hol a dalo­sok éneke után Kesztler Ede színész elszavalta a Talpra magyar­t, Polczner Jenő országgyűlési képviselő pedig beszéd kíséretében megkoszorúzta az emléket. Ezután Balogh Henrik joghallgató és Vajas József földművelő hazafias költeményt szavalt. Kolozsvár: Délelőtt az egyetemi ifjúság ünne­pelt a Mátyás király­ téren. Délután a Vigadóban volt ünnep, a­melyen Bélas főispán és Szvacsina polgár­­mester is ott volt. Az ünnepi beszédet Boros György teológiai tanár mondta. Este banker volt. Az ország sok helyéről kaptunk még márciusi ünnepről hírt. Ünnepelt: Nemes-Ócsa, Tárnok, Szatmár, Kis-Jenő, Módos, Miskolc, Kismárton, Nagyszombat, Baja, Déva, Gyöngyös, Karánsebes, Orsova, Resica, Oravica, Lugos, Eger­, Székesfehérvár, Nagy-Kanizsa, Keszthely. A vidéken. Gödöllő: Az ünnep a Petőfi-téren, Petőfi lakó­háza előtt kezdődött, a­hol Adler Oszkár elszavalta a Talpra magyart és Bodnár István beszédet mondott. A honvéd-szobornál Nagy György mondott emlék­beszédet. Versec : A kir. állami főreáliskolában szép ün­nep volt, melyen Perjéssy Lajos tanár mondotta az ün­nepi beszédet. Az ifjúság szavalt s hazafias dalokat énekelt, a többi közt Rákóczi-Bercsényit. Körmöcbánya : A városban lelkes ünnep volt; a főreáliskola ifjúsága ünnepét Tokay Nagy Kálmán tanár nyitotta meg. Besztercebánya: A város fel van lobogózva, este kivilágították az ablakokat. A színházban ünnepi előadás volt, melyen Ferenczy Ödönnek A szabadság ébredése című drámai költeménye került színre. A vá­ros valamennyi iskolájában szünetelnek az előadások. Cegléd: Ma hajnalban 48 mozsárlövés ébresz­tette fel a lakosságot. A házak fel voltak lobogózva s a közönség ünnepi ruhában vonult a Kossuth-térre. Az egyesületek zászlóik alatt tömörültek s 9 órakor bevonultak a templomokba hálaadó istentiszteletre. A Kossuth-téren Barta Ödön országos képviselő mondott emlékbeszédet, majd Slásh Endre szavalt s az ipartestületi dalkör a Szózat-ot énekelte. Délben társasebéd volt a Népkörben, hol a város a még élő ceglédi 48-as hon­védeket vendégéül látta. Délután az Iparosifjak köz­művelődési köre vezetése mellett az olvasókörök testületei zászlók alatt kivonultak a temetőbe s hazadas dalok éneklése, szavalatok és emlékbeszédek kíséreté­ben megkoszorúzták Földvári Károly, Csutak Kálmán honvédezredesek, Keresztes Lajos honvédőrnagy, Laczkovits Antal százados, Piros János és Szalai Sán­dor honvédfőhadnagy, szabadsághősök sírját. Bártfa: A márciusi ünnepséget a Széchényi­kor rendezte fényesen. A beszédet Todorovszky Jenő mondotta. Dávid Ilonka szavalt. A város lobogódísz­­ben volt. Délelőtt az iskolák ünnepeltek. Ig­ló : Az összes tanintézetekben volt ünnep al­kalmi beszédekkel, énekkel, szavalattal. Este az úri kaszinóban társas vacsora volt, ünnepi szónoklattal, a melyet Simó Géza polgáriskolai tanár mondott. Vác: A város föl volt lobogózva. Négyezer polgár a nemzetőri zászlóval kivonult a honvédszo­borhoz, hol a dalkör énekelt s Nécsey János tanár ün­nepi beszédét mondotta. Több helyen lakoma volt. Makó : A város méltó fénynyel ünnepelt. Just Gyula országos képviselő nagy hallgatóság előtt mon­dott ünnepi beszédet, mely nagy lelkesedést keltett. Este lakoma volt. luptó-Szent-Miklós: Városunkban a Magyar társalgó­kör rendezett lelkes ünnepet. Daloskör kelet­kezett Beszterczey György énektanár vezetésével s hazafias dalokat adott elő. Az ünnepi beszédet Orbán Nándor tanár mondotta, Kolumbán Lajos tanár szavalt s a dalkör a Szózatot énekelte. Az estén Istvánffy Gyula tanár mondotta az első felköszöntőt, a Kossuth­­serleggel. Temesvár: A temesmegyei honvédegyesület szép és lelkes ünnepet rendezett. Nagy közönségtől kisérve a 48-as honvédek kivonultak az emlékoszlophoz, hol Szmida Lajos beszédet mondott és Reichard Mariska elszavalta Tóth Kálmán Előre cim­yi versét, mire a józsefvárosi polgári olvasó-egyesület megkoszorúzta a honvédszobrot. Debrecen: Az egész város zászlódíszben volt. A különböző intézet és testület mind rendezett ünne­pet. Délelőtt a piaristák gimnáziumában volt ünnep, a­melyet mise előzött meg s a debreceni jótékony nő­­egyesület nőipariskolájában. A közigazgatási tanfolyam hallgatói délután ünnepeltek. A főiskola ifjúsága a fő­iskola lépcsőházában levő Petőfi-szobor előtt, a főiskola udvarán s a városháza előtt ünnepelt. Az 1848—49-iki honvédek ma tartják meg táncestéjüket. Nagyvárad: A jogakadémia hallgatósága dél­után ünnepelte meg március 15-ikét. Este a polgárság díszlakomát rendezett. A színházban ünnepi előadás volt, az Aranylakodalmat adták. Máramarossziget: Nagy ünnep volt ma a városháza dísztermében. Várady Gábor honvédegyesü- A németek Kinában. Budapest, m­árc. 15. A német birodalmi gyűlés mai ülésén a kinai póthitel tárgyalásánál hosszú beszédet mondott Bülo­y gróf birodalmi kancellár. Ki­fejtette még egyszer Németország kinai politi­káját, ismertette az újabb eseményeket, beszólt a hatalmak koncertjéről, s különösen Németor­szágnak Oroszországhoz és Angliához való viszo­nyáról. Beismerte, hogy a hazallmnak között vannak bizonyos divergenciák, mert némelyek gazda­sági, mások politikai célt követnek Kínában. Ez utóbbiak közé tartozik Oroszország, de azért a német s az orosz célok, a gazda­ságiak és a kulturálisak megállnak egy­más mellett. Hangoztatta azután hogy Német­­ország együtt halad Kínában Angliával, mert érdekeik a Jangce - völgyében közö­sek. Richter meginterpellálta a kancellárt az orosz-kínai szerződésre vonatkozólag is, Billow azonban csak annyit felelt, hogy ő sem tudja, hogyan áll a mandzsuriai egyez­mény, a német érdekeknek nem is lett volna hasznára, ha túlságosan kiváncsi lett volna erre az egyezményre. Ha azonban később meg tud róla valamit, elmondja. A birodalmi gyűlés mai kínai vitájáról és az újabb kínai eseményekről különben a követ­kező távirataink számolnak be. Berlin, m­árc. 15. A birodalmi gyűlés mai ülésén napirenden volt a kínai póthitelről szóló törvényjavaslat. Az ülés megnyitása után mindjárt Büloiy gróf kancellár állott föl szólásra. A­mióta utoljára beszélt, úgymond, a Házban a Kínában folyt tárgyalásokról, ezek a tárgyalások lassan, de folytonosan haladtak és a hatalmasságok jóval közelebb jutottak a kínai viszonyok rendezé­séhez. A kormányok szándékai, aspirációi és érde­kei mind­a mellett éppen Kínában hely­­lyel-közzel nagyon eltérők. Megegyezést létre­hozni nem­ mindig könnyű dolog. Sikerült közös és józan békeprogramot fölállítani, a­mi nemcsak becsületekre válik a pekingi képvi­selőknek, hanem egyúttal bizonysága annak, hogy a hatalmak őszinte egyetértésének fönntartása eddig még mindig sikerült. Noha mégis vannak differenciák, a­melyeknek oka a viszonyok vagy a múlt termé­szetében rejlik, bízunk benne, hogy a kultúrnem­­zetek szolidaritása azokon a nézeteltéréseken is fog győzedelmeskedni, a­melyek a kínai kérdésben újabban fölmerültek. A kancellár azután össze­foglalja a tárgyalások menetét és azt mondja : Nem vérszomjúságból, hanem csak azért, hogy újabb zavargásoknak elejét vegyük és hogy a nyá­ron történt vérengzésben bűnös mandarino­kat hathatósan megleckéztessük, kellett a ha­talmaknak példát statuálniok. Gyalázatosait meg­gyilkolták a követet, meggyilkolták az európaik százait és a kínai keresztények ezreit. E ször­nyűségek szerzőinek nem volt szabad kikerül­niük a büntetést, mert ez fölhatalmazás lett volna hasonló alávalóságokra. (Helyeslés jobbról.) A bün­tetés nemét első­sorban azoknak a javaslataihoz kellett alkalmazni, a­kik ott vannak a helyszínen. A Kettelernek állítandó emlék létesítésére megtet­ték Pekingben az előkészületeket. Csang hercegnek a császár nevében való kiküldése tárgyában a kancellár a minap Pekingbe táviratozott. A császár elfogadja Csang herceget, de a bocsánatkérő követ­ségnek csak akkor lesz majd helye, ha Kína el­fogadta a hatalmak követeléseit és teljesítette fel­tételeiket. A kártérítés kérdése a legkomolyabb figyelem tárgya. E kérdés nagy nehézsége miatt még nem jutottak a hatalmak oly programhoz, me­lyet mindnyájan elismertek volna. Hogy meddig maradnak még a német csapatok Csiliben, folytatta az­tán a kancellár, ez attól a lojalitástól függ, melylyel a kínaiak az elfogadott békefeltételeket teljesíteni fog­ják. Puszta ígéretekkel, még Li-Hung-Csang legszebb jegyzékeivel is, semmi sincs megtéve. Ha komoly garanciákat kapunk a kártérítések megfizetésére, csapatainkat azonnal vissza fogjuk vonni. Örömünk nincs benne, hogy ott maradjanak. Pekinget azzal az őszinte óhajtással fogjuk elhagyni, hogy a­med­dig csak lehet, ne lássuk viszont, legalább katonáink­kal nem, hanem csak kereskedőinkkel és hittérí­­tőinkkel. Épp úgy áll a dolog a főparancsnokság­gal. Egy nappal sem fogjuk azt tovább fönntartani, mint a­meddig a helyzet követelményének és a hatalmak kívánságának megfelel. A kínai politikai helyzetről a birodalmi kancel­lár azután így nyilatkozik: Az összes hatalmak törekesznek Kínához való viszonyukat konszolidálni és a nemzetközi tárgyalások mielőbbi befejezését óhajtják. Mindazonáltal bizonyos, a dolgok termé­szetén alapuló divergenciák állanak fenn. Vannak ha­talmak, melyeknek érdekei ott lényegileg gazda­ságiak, mások, a­melyek inkább politikai célokat követnek. Mi az első kategóriába tartozunk. Ezért kötöttük a német-angol egyezményt is azzal a célzattal, hogy Kína integritását, a­meddig lehet, fenn­tartsuk, másrészről, hogy Kínában csak annyira an­­gazsáljuk magunkat, a­mennyire ez kereskedel­münkre szükséges. Mandzsuméira ez az egyezmény nem vonatkozik. Hogy titkos megállapodások és záradékok nincsenek az egyezményben, ezt már ismételten kijelentettem. Érdekünk, hogy Kína mostani állam­vagyonát illetéktelenül ne csökkentse. Kina igen jelentékeny összeg erejéig adósa a hatalmaknak, oly adós, a­ki hitele­zőivel tárgyal, de még nem jutott megállapodásra. A hitelezőknek érdeke, hogy Kina ne idegenítsen el túl sokat in fraudem creatiorum. A­míg Kina nem teljesítette az együttes jegyzék feltételeit, Német­ország sajnálna minden megegyezést, melyet Kina bárkivel kötne, a­mennyiben ez által pénzügyi ereje igen lényegesen befolyásoltatnók. Az összes hatalmak ünneplésen kijelentették, hogy Kínában nem, követnek külön célokat. Irányadó volt az is, hogy magántársaságok elkezdtek Kinától mindenféle en­gedményeket kikaparni. Ha ez így tovább ment volna, Kina végül egy kipréselt citromhoz hasonlí­tana és a levéből semmi sem maradna meg. Be­széltek, így szólt később a kancellár, Németország elszigeteléséről Kínában és hogy erre, vagy amarra az idegen hatalomra támasztékul szükségünk lesz. Erről már csak azért sem lehet szó, mert a német kormány arra irányozta törekvését, hogy a hatal­mak koncertjét együtt tartsa. Támasztékra nincs szükségünk, mert mi nem érvényesítünk külön igényeket. Azt is mondták, hogy a kínai ügy alterálja Orosz­országhoz való viszonyunkat. Ez sem áll. Orosz­országnak vannak ugyan mellesleg politikai céljai is, nevezetesen Észak-Kínában, de azért a német és orosz célok, a­melyek kulturálisak és gazdaságiak, jól megállhatnak egymás mellett. Élesebb, vagy éppen ál­landó ellentétről a két hatalom közt Kínában épp oly kevéssé van szó, mint bárhol másutt. (Halljuk! Hall­juk!) Azt azonban a dolog természete hozza magá­val, hogy Kínában néha más hatalmakkal is együtt haladhatunk, így például a Jangce-egyezménynél érdekeinknek az angol kereskedelmi érdekekkel való hasonlóneműsége következtében. Mint Orosz­országhoz és Angliához, éppen olyan a viszonyunk Amerikához, Franciaországhoz és Japánhoz is. Köztünk és Franciaország között, mint a föld legtöbb pontján, úgy Kínában sincs tárgyi ellentét. Hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország a leglojálisabb­­módon támogatott bennünket és hogy e két szövetségessel karöltve já­runk, a hármas­ szövetség rendíthetetlen fönnállása mellett magától értődik. A különböző hatalmak igényei között az a feladatunk, hogy semlegessé­günket, önállóságunkat, békénket és érdekeinket megóvjuk. Nekünk csak az a célunk, hogy Kínában lehetőleg mielőbb békés állapotokat teremtsünk és birtoklásunkat és kereskedelmi érdekeinket fönn­tarthassuk , azt a közös célt akarjuk elérni, hogy megfelelő kártérítést kapjunk a népjog megsértése által előállott expedícióköltségekért és hogy keres­kedelmünk szabadságát megtartsuk. Erre a politi­kára kérjük és reméljük a tisztelt Ház támogatását. (Élénk tetszés.) A kancellár után Richter Jenő szólalt föl. Azt kérdezi, hogy Waldersee az idegen hatalmaknak mennyi csapatával rendelkezik meg és minő műve­letek várhatók még. Németországnak nincs oka, hogy Anglia helytartója legyen és megőrizze annak pozícióját Kínában, úgy hogy továbbra is folytat­hassa a dél-afrikai háborút a régi, éppen nem szim­patikus módon. Mondja meg a birodalmi kancellár.­ ­

Next