Budapesti Hírlap, 1901. június(21. évfolyam, 148-177. szám)

1901-06-13 / 160. szám

y a bíróság dönt az ügyben, Périvier marad­jon a Figaró szerkesztője. A válságnak valószínű­leg politikai háttere van, mert Marinoni nyomda­tulajdonos, Périvier szövetségese, a­kinek támoga­tása nélkül Périvier nem maradhatott volna a hely­zet ura, nacionalista s elveit erősen vallja a Petit Journal-ban, a­melynek egyik megalapítója. — Éjjel jelentik: Perivier ma megjelent Baudoin-nél, a kereskedelmi bíróság elnökénél, a­ki elrendelte, hogy a bírói pecséteket a zár alá vett helyiségek­ről vegyék le és hogy a lap fején a kereskedelmi bíróságnak e hónap 26-ára kitűzött ítélethozataláig tovább is kinyomassák Perivier nevét. — (Waldeck-Rousseau támadója.) Slavre-ból jelentik, hogy a rendőri büntetőbíróság két hónapi fogházra ítélte Parfait-et, a­ki május 26-án narancs­csal dobálta meg Waldeck-Rousseau miniszterelnököt. — (Az idegesség halottja.) Röviden már jelentettük, hogy Beök Sarolta ötvenöt esztendős magánzónő mellbelőtte magát tegnap délután a Szentkirályi­ utca 11. száma alatt levő lakásán. A sebesültet a Rókus-kórházba vitték, a­hol nem­sokára meghalt. Súlyos idegbaja kergette a halálba. Az elhunyt leánya volt néhai Beök Lajosnak, Lippe- Schaumburg herceg magyarországi jogtanácsosának. Halála gyászba borította a Beök-, Eötvös-, Munkácsy-, Zsilinszky-, Koós- és Dirner-családokat.­­ (Jégeső és felhőszakadás.) Nagy förge­teg volt tegnap, mint tudósítónk táviratozz­a a sárosvármegyei Singlér, Szinka és Fricska községek vidékén. Az esőt, mely valósággal elárasztotta a földet, jégeső váltotta föl. A viharnak áldozata is van: An­drási János lipóci lakos, a kit a villám a mezőn agyonsujtott. — Nagyváradi tudósitónk táv­­iratozza: Pocsajon és környékén ma másfél óráig tartó felhőszakadás volt. A viz elöntötte a falut, sok állat megfaradt, a vetés teljesen elpusztult.­­ (A kirabolt postakocsi.) Hirt adtunk róla a minap, hogy Nógrád vármegyében, Vadkert és Rétság községek között megöltek és kiraboltak egy postakocsist. A rablógyilkosság dolgában nagy energiával folyik a vizsgálat s mint levelezőnk írja, már nyomában is vannak a tetteseknek. A nyomozás kiderítette, hogy a rablókat a váci posta­­kartal vezetője, Gábor Sándor postakocsis vitte Rétságig. A postajárat ugyanis Vácról indul ki s a rablóknak úgy látszik, először az volt a tervük, hogy ezt a postakocsit fosztják ki ; ez a tervük azon­ban dugába dőlt, mert a rétsági ország­úton sokan jártak. A postakocsis egymás mellé ültette ismeretlen utasait és folyton szemmel tartotta őket. Rétságon a postaszétosztás alatt előregyalogoltak az ismeretlen utasok és jóval Rét­­ságon túl kérték a postakocsist, hogy vegye föl őket a kar­olra. A kocsin most már úgy helyezked­tek el, hogy az egyik a kocsis mellé, a másik a háta mögé ült s ez utóbbi lőtt rá a kocsisra három­szor. Azután a mellette ülő a kocsisnak a szájába lőtt s ugyanez zsebkendőjéből hurkot készítve, a haldokló kocsist megfojtotta. A csendőrség több gyanús embert állított a bíróság elé , köztük alig­hanem megtalálták a postarablókat. Két vadkerti parasztemberre, a­kik a postarablás idején távol voltak községükből, teljesen ráillik a személyleírás. Növeli s alapossá teszi a gyanút, hogy ezek a vad­kerti emberek szombaton egy olyan százas bankót akartak forgalomba hozni, a­mely a kirabolt postakocsi­ban volt és sorszáma is föl volt jegyezve. Mind­ketten tagadnak, de nem tudnak róla számot adni, hogy a pénzt honnan vették.­­ (A kőműves leányának regénye.) Strassz­burgi lapokban olvassuk a következő regényes tör­ténetet : A Strasszburgtól északra fekvő Bochfelden községben lakott még nemrég egy körülbelül ötven éves asszony, a­kit a faluban csak grófnénak ne­veztek. A grófné életének történetét a faluban min­den gyermek ismerte. Egy szegény kőművesnek volt a leánya s fiatal korában, mint más elszászi leányok, Párisban szolgált. Párisban a föltűnően szép leányt nőül vette egy excentrikus, de dús­gazdag olasz gróf. A házasság azonban nem volt boldog, mert a kőműves leánya nem tudott beleszokni az előkelő társaságba. Néhány év­vel később el is váltak egymástól és az asszony visszatért szülőfalujába, Hochfeldenba, a­hol atyjának házába költözött. A grófné leánya atyjánál maradt, a ki nehogy valaha is eszébe jusson a leánynak, hogy anyját fölke­resse, azt mondotta, hogy az asszony már régen meghalt s a grófi sírboltban el is helyeztek egy koporsót, a melyben­ állítólag az elhunyt grófné feküdt. Három héttel ezelőtt a grófné leánya, a ki közben férjhez ment és három gyermek anyja, megtudta, hogy elhunytnak hitt anyja él. A fiatal grófnő azonnal Strasszburgba utazott, a­hol meg­történt a viszontlátás az anya és a rég nem látott gyermek között. A grófné még aznap délután el­költözött szülőfalujából Rómába, a­hol életének hátralevő napjait gyermekénél fogja eltölteni.­­ (Rejtélyes utas.) Kolozsvárról írja tudósí­tónk : Egy ismeretlen nő rejtélyes magaviselete nagy rémületet okozott a hétfőn délután Brassó felől Kolozsvárra induló személyvonaton. Virágos­völgy tájékán egyik alagút előtt, mikor a lokomotív és egy-két kocsi már bent volt az alagútban, a vonat hirtelen megállott. Nagy sikoltozás, ijedség keletkezett, azt hitték az utasok, hogy a vonat kisiklott. A vonatot azonban az egyik kalauz azért állította meg, mert az alagút közelében egy nő ki­nyitotta a kocsi ajtaját s a lépcsőre lépett, le­­ugrásra készen. Mihelyt a vonat lassította menését, a nő rögtön leugrott s futásnak eredt, aztán eltűnt a környék sűrü bokrai közt. Keresésére nem jutott idő, nem is volt a vonat olyan helyen, hogy taná­csos lett volna soká ott időzni, igy hát a vonat folytatta útját a nélkül, hogy a rejtélyes eset magya­rázatát megtudhatta volna a megriadt utazóközönség.­­ (A poitiersi vénasszony halála.) Páris­ban is, Poitiers-ben is nagy föltünést keltett Mon­­nierné esete. A hetvenöt esztendős öreg­asszony, a­ki leányát huszonöt esztendőn keresztül tartotta egy kamrában bezárva s e miatt fogságba került, a minap, mint megírtuk, hirtelen meghalt. Az öreg asszony, mint Parisból írják, szívbajos volt, s ez a betegsége okozta halálát. Fiát, a­ki alprefektus, szintén elfogták, azt vallja, hogy nagyon közel­látó, azonkívül pedig szaglása sincs, s így nem vette észre, hogy milyen gyalázatos szobában tart­ják bezárva testvérét. Monniernéhez halála előtt papot hívtak­ és pedig Bertault abbé, saint-por­­chaire-i plébánost, mert a börtön papját nem tudták megtalálni. Mikor a pap távozott a haldok­lótól, a börtön előtt összegyűlt tömeghez így szólt: Oly ájtatosan halt meg, mint egy szent, mint egy mártír, a tömeg e szavak hallatára megtámadta a papot és egész a börtön faláig szorította. Már-már bántalmazni akarták, a­mikor Monnierne védőügy­védje kiszabadította kellemetlen helyzetéből. Az elhunyt Monniernét vasárnap reggel temették el Poitiersben. Koporsójához elvezették fogságban lévő fiát, az alprefektust is. A temetésre mintegy kétszáz ember gyűlt össze, a­kik közül a menet elindulása alkalmából többen szidalmazták a halot­tat. A poitiersi lakosság általában azt hiszi, hogy Monnierné öngyilkos lett. Leánya Monnier Blanche most a kórházban van s állapota napról-napra ja­vul. Anyja halálának hire nem tett rá semmi hatást.­­ (Mulatság.) Az Országos női gyorsíró­egyesület hangversenyén, a melyet szombaton este fognak megtartani a svábhegyi Eötvös-nyaralóban, közreműködnek: Bojár Teruska, Kápolnai Irén, Rózsa Gizella, Kiss Mihály, Kenedics Kálmán és Kovács Mihály, a Népszínház tagjai, Izikey Gizella, a Magyar Színház és Alpár Irén, a Városligeti Színkör tagja, Pakots József, Silberstein Leó, Somló Endre és Pfeiffer József. Jegyek három koronáért válthatók a fogaskerti vasút állomásainál, s az esti jegypénztárnál. A hangversenyt táncmulatság követi. A fogaskerekű vasút az ünnep napján a jótékony célra való tekintettel kedvezményes jegyeket adott.­­ (Rendőri hírek.) Eltűnt pincér. Oszvald János harminc esztendős fizetőpincér, a­ki a Koronaherceg­ utcai Chovanetz-féle kávéházban szol­gált, junius 4-én eltűnt újpesti lakásáról. Másnap megtalálták a kalapját s néhány okmányát a komá­romi hídon. Felesége azonban azt hiszi, hogy férje nem ugrott a Dunába, hanem megszökött egy budapesti kávéházi pénztárosnővel és a hídon talált holmit csak félrevezetésül tette oda. — Kifosztott trafik. A múlt éjszaka betörők jártak Práger Cecíliának a Teréz-körút 30. száma alatt levő trafik­jában s elloptak 140 korona készpénzt és 1000 korona értékű bélyeget. — Öngyilkosság1. Mike József harminchat esztendős napszámos fölakasz­totta magét tegnap este a Szvetenay-utca 7. száma alatt levő lakásán. Még idejekorán levágták a kötélről, lakásán ápolják. — A Villányi-után egy kertben fölakasztotta magát Süllő Ernő fiatal kertészlegény. Öngyilkosságát már néhány nap­pal ezelőtt elkövette, de csak ma akadtak rá. Gazdája pénzéből elköltött 80 koronát s e miatt követett el öngyilkosságot. — Mincha Katalin hatvannyolc esztendős asszony maró­lúgot ivott ma a kőbányai uj temetőben annak az embernek a sírján, a kivel hosszú ideig közös háztartásban élt. A Rókusba vitték. — Jarsinszky Péter napszámos fölvágta késsel a hasát az Alsó­­vaspálya­ utca 6. száma alatt levő lakásán. Halálos sebével a Rókusba szállították. — A kucséber veszedelme. A kőbányai Kápolna-téren két szerb marhakereskedő, Ozsuk Szaniszló és Grozán Vazul mulatott tegnap este. Bevetődött az ivóba Simanics Mátyás kucséber is és kinálgatta a számjait. A két szerb játszott, de két-három forintjuk is elúszott a nélkül, hogy csak egyszer is nyertek volna. E miatt meggymnusították a kucsébert, majd bika­­csékkel addig verték, a­míg össze nem roskadt. A veszedelmesen megsebesült embert a Rókus-kór­házba vitték, a marhakereskedők ellen pedig meg­­indították a vizsgálatot.­­ (Rövid híreit.) Meghalt a vasúton. Tschurtschenthaler Alajos konzervgyáros tegnap Bo­­zenből Székesfejérvárra akart utazni, hogy ott kon­zervgyárat állítson föl, a­melyre a magyar kor­mány tízezer korona évi szubvenciót biztosított neki. Tschurtschenthalert útközben szivszélütés érte s azonnal meghalt. Leánya, a­ki Grácban várta, már csak holttestét találta a vasúti kocsiban. — A botanikus kert a nyári hónapokban vasárnapon és ünnepnapon is nyitva van a kö­zönség számára. — Öngyilkos katona. A Fiuméban állomásozó 96. gyalogezred egyik közlegénye, a huszonegyesztendős Kovacsevich József tegnap a kaszárnyában szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. Állítólag azért ölte meg magát, mert valami vétségért huszonegy napi szigorú börtönre ítélték . Elsőrendű a fővárosban és az országban elis­mert műterem Kossuth József cs. és kir. udv. fény­képészé, Kossuth Lajos­ utca 12., szemben a Nemzeti Kaszinóval, látványos kirakat a kapubejáratnál. — Duó választék gyermek matrózingekben Basler Józsefnél (ezelőtt Singhoffer utódai) Budapest, V., Harmincad-utca, József-tér sarok. — Uj! Créme sans grasse. Uj! Pár nap alatt min­den arcot fehérré és gyöngéddé varázsol. Ara 1 K. 20 fill. Főraktár: dr. Kovács Ernő gyógytára Buda­pest, Gyár­ utca 17. — Magyar Thomas-nalak. 18—2O°/0 össz- vagy 15—17•/„ citromsavban oldható phosphors., 75—80% porfinomság, 80 kgramos ingyen zsákban bármely állomásra szállítva legolcsóbban ajánl a kartelen kívül álló Sátori gyárak központi irodája Budapest, IX., Dandár­ utca 25. — Elveszett ma, szerda este nyolc óra tájban a kere­­pesi-uti temetőből jövet a kerepesi-uti temető, alsó­­erdősori­ után egy fehér gyöngyre fűzött, szívalakú gyémánt medaillon. A megtaláló száz koronát kap, ha a medaillont elviszi e helyre . Erzsébet­ körút 16., EL 15. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A főváros közgyűlése. A nagy meleg­ben meglehetősen sokan verődtek össze, de inkább, a társalgóban diskuráltak, mint a közgyűlésen tár­gyaltak. A főpolgármester elparentálta Del Medico Ágostont. Emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítik. Del Medico helyére Klein Bertold póttagot hívják meg. Dezsényi József tudvalevőleg a múlt közgyűlésen az ellen tett panaszt, hogy a gázgyár konkurrencia nélkül monopóliumszerűen űzi a gázcsőjavítást. A polgármester válaszában konstatálta, hogy a vállalatnak ehez a szerződés alapján joga van, az egységárakat azonban évenként a hatóság állapítja meg. A választ a közgyűlés tu­domásul vette. Reisz Mór dr. azt kívánta, hogy a tiszti orvosok állandó inspekciót tartsanak, mert az elme­betegeket csak a tiszti orvos rendeletére fogadják el az őrültek házában. A tiszti orvosra minden percben szükség lehet. A polgármester a jövő köz­gyűlésen válaszol. Wágner Géza az Erzsébet sugár­­utat sürgette. A polgármester megígérte, hogy a jövő hétfőn már tárgyalja a középítési bizottság. Koch József kérte, hogy a Vámház körút és Újpest közt hozzák be a húsz filléres menetjegyet. A pol­gármester meg fogja indítani a tárgyalást. A napirendre térve, gyorsan morzsolták le a tárgyakat. A városatyák is folyton biztatták az előadókat, hogy csak röviden. Megszavazták a segédhivatalok újjászervezését, a­mely sokat fog javítani az adminisztráción. A segédfogalmazói állá­sok szervezése nem ment olyan könnyen. Feleki Béla a legutóbbi választásokért haragudott s tett szemrehányást a tanácsnak. A tanács ugyanis nem tartotta meg a sorrendet, ha­nem a sorrendben a 16. és 19-et és egy státuson kívüli embert választott meg fogalmazónak. A fogal­mazógyakornokoknak lakáspénzt akar adni, a tanácsi javaslatot pedig a jóléti bizottság barlangjába kívánja küldeni. Halmos János polgármester alaposan meg­védte a javaslatot. Polónyi Géza dühösen követelte, hogy a jóléti bizottságnak adják martalékul a javas­latot. Szemére veti a tanácsnak, hogy a legutóbbi választásnál a rokoni összeköttetések vezették. A közgyűlés 70 szóval 55 ellen elfogadta a tanács javaslatát. A pótlékokra vonatkozó szabályzatot szó nélkül elfogadták. A mesterinasok szakoktatását is behozták, de Gelléri Mór felszólalására az illetékes tanácsos megígérte, hogy leányiskolában nem ereszti be az inasokat. A zsibárusok bódé bérét leszállitották s megengedték, hogy a bért naponkint fizessék. Nagy figyelemmel hallgatták Tok­es Ká­roly tanácsost, a ki elreferálta, hogy egy bérlőt BUDAPESTI HÍRLAP, (160. sz.) 1901. junius 13.

Next