Budapesti Hírlap, 1901. szeptember (21. évfolyam, 240-269. szám)

1901-09-27 / 266. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP. (266. sz.) 1901. szeptember 27. az autonómisták titkos és nyilvános fő-főemberei kö­zül vagy hárman. Van egy befolyásos férfiú a városban, egy nagy kereskedőcég tulajdonosa, ki nemrégiben is, puszta nagyúri passzióból s hogy Fiume magyar szimpátiái mellett tüntessen, rózsával hintette be és ezresekkel egyengette a Fiuméba vetődött magyar színtársulat útját. Ez a nábob a lelke a Batthyány-ellenes pártnak, mert Batthyány Lajos gróf, kormányzósága idejében egyszer megsértette őt valamely etiket-dologban. Ha­sonló személyi okok vezetik a másik kettőt is. Ezek most összefogózva, autonóm jogok s az igaz fiumeiság jelszava alatt küzdenek Batthyány gróf ellen. Az akció első része az volt, hogy a jelöltséget Maylender dr. podesztának ajánlották föl. Ezernél több aláírást gyűjtöttek a szavazók körében és küldöttségileg aján­lották föl a képviselőséget a podesztának. Ez azonban szépen megköszönte a bizalmat és Batthyány Lajos táborába igyekezett a polgárságot terelni. Batthyány Lajosnál, úgymond, minden garancia megvan arra nézve, hogy Fiume autonóm jogait a képviselőházban meg fogja védeni. A nagy többség bele is nyugodott a polgármester szavaiba, de nem úgy Batthyány sze­mélyes ellenségei. Ezek, huszonöt aláírást összehozva, a napokban tudvalevőleg Hodossy Imrének ajánlották föl a mandátumot, ki annak idején a B. //.-ban oly fényes cikkelyekben védte Fiume jogait. Miután azon­ban Hodossy is köszönettel utasította vissza a jelölt­séget, most már azt a jelszót bocsátják világgá, hogy csak igaz fiumeit szabad Fiuménak a parlamentbe küldenie. Az autonóm párt ifjú tagjai közt vannak már magyarul tudók is; ezek közül fognak valakit az országos képviselőségre jelölni s latba vetik egész befolyásukat, hogy jelöltjüket diadalra segítsék. Batthyány Lajos gróf ellen tehát ellenségei ádáz küz­delmet folytatnak, egyelőre csak egy helyi olasz lap hasábos cikkeiben, nemsokára azonban egy igaz fiumei és magyarul is tudó ifjú fölléptetésével a tettek dicső mezején is. .A románok akciója. A román túlzók veze­tőinek az a fölhívása, melynek szövegét a szeptember 5-dikén Kolozsváron tartott titkos értekezleten álla­pították meg, a Tribuna tegnapi számában jelent meg és rövid kivonatban a következőket tartalmazza: A kormányzás rendszerének látható irányzata a román nemzetet, mint politikai egyéniséget a" Icét­­- féle választási törvény, a választókerületek fölosztása és a divatos visszaélések segítségével kizárta a parla­mentből. E miatt mondotta­ ki a románok nemzeti ér­tekezlete ismételten az összes románok passzivitását. "Az 1896-diki választások megmutatták, hová sülyed­­het Magyarországon a parlamentarizmus. Az utóbbi kormányváltozás óta nagyon sokat beszélnek a poli­tikai rendszerváltozásról. Igaz ugyan, hogy­ e válto­zást nagy zajjal úgy kürtölték ki, mint a jog, törvény és igazság uralkodásra jutását. Az utóbbi évek tapasz­talatai azonban meggyőztek arról, hogy lényegében a rendszer ugyanaz maradt, legfölebb a modor és a mód­­szer változott. Kevésbbé durvábban, de ugyanazon törvénytelen eszközökkel és vak makacssággal követi a magyarosítás kiméráját. A nemzetiségi kérdést ille­tően­ semmi lényeges változás sem állott be. Hogy a román nép kellőképpen elítélhesse a jogokkal nem törődő kormányzási rendszert, kimondják, hogy az erdélyi és magyarországi összes románság kénysze­rítve érzi magát, hogy nemzeti létét és méltóságát meg­őrizhesse, a legszigorúbban ragaszkodni a kimondott passzivitáshoz, nemcsak a választásokkal, de az egész kormányzati rendszerrel szemben is, a­mely állandóan merényletekkel fenyegeti a románok nemzeti létét. Éppen ezért ne engedje magát a román nép félre­vezetni se ellenségei hitegetéseitől, se pedig azon ke­vés számú eltévelyedett román példájától, a­kik önös érdekből az ellenféllel tartanak, hanem maradjon passiviv és egyesítse erejét a parlamenten kívüli poli­tikai élet, a közgazdasági és kulturális tevékenység mezején. A felhívást a föloszlatott román komité összes tagjai — Lukácsot sem véve ki — aláírták annak je­léül, hogy tagjai között az egyetértés és a román nem­zeti pártban az egység helyreállott. Az utolsó három év nemzetiségi mozgalmainak ez a legfigyelemremél­tóbb eseménye. Visszaállítódott tehát a sok küzdelem­mel föloszlatott és titkos működésében is teljesen megakadályozott román nemzeti komité. Nem lehetet­len, hogy e ténynek már közelebbről is érezhetők lesz­nek veszedelmes következményei. A tót nemzetiségi mozgalom, bár két vezér­alakja, így Paulinyi-Tóth Zsigmond a stubnyai kerü­letben, Mudrony Pál, a szucsányiban az összetartó hazafias elem kitartása és erős akciója következtében, valószínűen meg fog bukni, — részint a magyarság lanyhasága, részint pedig a néppárt támogatása kö­vetkeztében a legkomolyabb figyelmet érdemlően ter­jedőben van, így a verbói kerületben Valásek János ügyvéd egyaránt számít a tót nemzetiségi s a néppárti válasz­tókra; hasonlóképpen a nagyszombati kerületben Kollár Márton, nádasi plébános s tót költő. Ugyanez a helyzet a vágújhelyi kerületben, hol Markovics Ru­­dolf odavaló ügyvéd lépett föl tót nemzetiségi pro­grammal, nemkülönben a szénnéi kerületben is, a­hol Weszelovszky Ferenc, nagyszombati ügyvéd próbál szerencsét. A bazini kerületben szintén ily kettős jelölt az ott föllépett Stefanovics Milos, pozsonyi ügyvéd. A liptó­szent­miklósi kerületben épp az imént jelölték tót nemzetiségi és néppárti választók vegyest, Ruzsiak János odavaló ügyvédet tisztán tót nemzetiségi pro­grammal. Ilyen közös akció színhelye az alsó-kubini kerület is, hol Pirko Iván és a szliácsi kerület, hol Turzó Iván, a tót nemzetiségi törekvések zászlóvivője, mint közös képviselőjelölt. A tót túlzók magukénak vallják még Kubina Józsefet is, volt néppárti képviselőt, ki most vegyes programmal lépett föl a morva-szt.-jánosi kerületben. Viszont a rózsahegyi tót nemzetiségiek, köztük Hlijika, katolikus plébános nyílt levelet bocsátottak ki, melyben „a tót választókat“ fölhívják, hogy­ tót nemzetiségi jelölt hiányában a néppárti Palugyay-ra adják szavazatukat. Jellemzi a helyzetet, hogy a Felvi­déken több helyről kérdést intéztek a néppárt központi irodájához, várjon s mennyiben támogatja a tót nem­zetiségi jelölteket, de mindeddig választ nem kaptak. Hírlik azonban, hogy egyes jelöltek megválasztatásuk esetére le fogják vedleni a tót nemzetiségi mezt és tisztán csak néppárti alapra helyezkednek. Liptó-Szent-Miklósról írják lapunknak: Ma­tuska Péter hirtelen elhalálozása nagy konsternációt okozott Liptóban, de különösen a liptó-szent-miklósi választókerületben. A szabadelvű párt nyíltan fejezi ki megbotránkozását a szabadelvű párti vezetők te­hetetlenségén. Elkeseredett, s minden reményét veszve látja. A tót túlzók furfanggal csalták tőrbe a főis­pánt s vele a szabadelvű pártot. Az eset a következő: Matuska Péterrel szemben bármi jelölt is győzelemre nem számíthatott. A néppártnak esze ágába sem ju­tott itt jelöltet állítani, a pánszlávok nemzetiségi pártja pedig meddőnek látván az erőlködést, lát­szólag fölhagyott a jelöléssel, de annál nagyobb figyelemmel kisérte a szabadelvű párt működését és különösen érdeklődtek a súlyos betegen fekvő Matuska állapota iránt. Matuska még júniusban betegedett meg s állapota napról-napra aggasztóbb lett. A sza­badelvű párt más jelölt hiányában­­ őt jelölte, noha Matuska mentegetőzött. A lobogók fölött Mikó Péter liptó-verbici fakereskedő, mint a szabadelvű párt alelnöke rendelkezett. Ezt az embert istenítik most a tót túlzók és a nap hősének nevezik. Ugyanis e hó­nap 22-én, vasárnap este, a­mikor­­Matuska már a halállal vívódott, Mikó Péter jelentette a főispánnak, hogy Matuska jól érzi magát. Aztán egyenesen a tót túlzók értekezletére sietett s közölte a pánszlávokkal, hogy Matuska végperceit éli s azonnali sürgős akcióra ösztökélte őket. Erre a nemzetiségi párt tüstént meg­alakult, jelöltjéül a régóta kiszemelt Ruzsiak János ügyvédet kiáltotta ki s Mikó Pétert a végrehajtó-bi­zottságba választotta. Mikó másnap írásban közölte a főispánnal a szabadelvű pártból való kilépését, de még annakelőtte Matuska összes lobogóit felárban Ruzsiaknak adta el, a­ki a nemzeti szín fehér vász­nát csakhamar az ő tót ned­­zije Ján Ruzsiak! föl­­irattal cserélte föl. Még ki sem tűzték a gyászlobogó­kat, a pánszláv agitátorok házain már lengtek Ru­­zsiak lobogói. Mikó Péter ezelőtt szintén pánszláv elveket vallott, de intrikával — szinleg — beleolvadt a hazafias körbe csak azért, hogy boszút állhasson azokon, a­kiket a magyarság a tótoktól elhódított. A szabadelvű párt kétségbeesve keres jelöltet Liptó­ban is, Budapesten is. Liptóban nincs ember, a­ki most­ fölvenné a harcot Ruzsiak ellen. Újpestről jelentik: Az újpesti szabadelvű párt ma tartotta alakuló gyűlését a Kolosszeum nagyter­mében. A tisztikar megválasztása után küldöttség ment el Wolfner Tivadarért, a­ki elmondotta azután programbeszédét. A beszéd után még Illek Vince, a szabadelvű párt újonan választott elnöke üdvözölte a jelöltet. Szerb izgatás. A fehértemlomi kerületben, mint a Bud. Tud. jelenti, a nemzetiségi izgatás mind vesze­delmesebb karaktert ölt. Az agrár szabadelvű szerb Pescha Miklós párthívei most már a kormány ellen foglalnak állást a szerb kongresszus egybe nem hivása miatt s jelszó lett, hogy magyar ember nem képvisel­heti e nemzetiségi kerületet. Az izgatás most már nem a szabadelvű párt és jelöltje, Szivák Imre ellen, hanem a magyar állam egysége és a nemzetiségi béke ellen irányul. Verekedések, büntető följelentések egy­mást érik. Magának a jelöltnek szerb programjában a kérdés úgy van föltéve: „Mit szólnának Nagy- Kikinda, Becskerek és Újvidék, ha ti, szerbek, egy magyart küldenétek ismét képviselőtökül?“ Székesfejérvárról jelenti tudósítónk: Székesfe­­jérvárott a választási elnök: Dieterich Szilárd. A küldöttség elnökei: Nagy Ignác, Kövessy István dr., Eisenbarth Károly dr. A vaáli kerületben választási elnök: Marta Árpád dr., küldöttségi elnök: Rosenfeld Henrik. A rácalmási kerületben választási elnök: Csontos Andor, küldöttségi elnök: Szávits Miklós. A csákvári kerületben választási elnök: Cziráky Antal gróf, küldöttségi elnök: Végh István. A sárkeresztúri kerületben választási elnök: Heinrich Béla dr., kül­döttségi elnök: Heinrich Béla dr. A bodajki kerület­ben választási elnök: Kósa Miklós, küldöttségi el­nök: Pencz Lajos. Sopronból jelentik a Magyar Távirati Irodá­nak : Az eszterházi kerület szabadelvű pártja ma dél­ben Kapuvár főterén jelölő gyűlést tartott, melyen 600 választó­polgár, köztük Esterházy Miklós herceg és Cziráky Béla gróf főudvarnagy is jelen voltak. Baditz Lajos közjegyző, pártelnök Haller József her­cegi jószágigazgatót ajánlotta jelöltnek. Haller be­szédében szabadelvű pártállását hangoztatta. A Széll­­kormány hívének vallja magát és nagy elismeréssel nyilatkozott Károlyi Sándor grófról is. Utána Cziráky gróf élesen elitélte a néppárt törekvéseit. Eleinte, úgymond, az összes katolikusok nagy várakozással te­kintettek a néppárt alakulása elé, később azonban, saj­nálattal tapasztalták, hogy a néppárt teljesen exkluzív politikai párttá lett, a­mely a legjobb katolikusokat két táborra osztotta. A néppárt törekvéseit semmikép­pen sem helyesli. Bizalommal viseltetik a Széll-kor­mány iránt, mely a hozzá fűzött várakozásnak eddigi rövid működése alatt is igyekezett a legjobban megfe­lelni. Ezért melegen ajánlja a Széll-kormány program­ján álló Haller jelöltségét és felhívja a választók figyelmét arra, hogy maga Esterházy herceg is ajánlja Hallert. A gyűlés lelkesedéssel fogadta Haller jelölését. A néppárt jelöltje, tudvalevőleg Molnár apát, Kolozsvárról táviratozza tudósítónk. A kolozs­vári függetlenségi Ugron-párt Bartha Miklóst és Bar­tók Lajost jelölték a két kerületre, míg a Kossuth­­pártiak külön szervezkedtek, s külön jelöltet kerestek. Ma az a nevezetes változás történt, hogy a két függet­lenségi árnyéklathoz tartozó választók kibékültek s el­határozták, hogy egymást támogatják. Délután a füg­getlenségi választók nagy gyűlést tartottak, a­melyen először Bartók Lajos, utána Bartha Miklós beszélt, mind a kettő nagy tetszés közt. Bartha beszéde végén kijelentette, hogy mivel őt más kerület is jelölte és azt akarja, hogy a párt egész erejét Feilitzsch Artur ellen fordítsa, a kolozsvári jelöltségtől visszalép s kéri a vá­lasztókat, hogy Bartók Lajost pártolják. A helyzet most az, hogy Kolozsvár első kerületében Hegedűs miniszternek nincs ellenjelöltje, mire a második ke­rületben Bartók Lajos és Feilitzsch Berthold küzde­nek egymással. Károlyi­ Erdődről táviratoztak: Ragályi Lajos dr., a brassói kerület szabadelvű párti képviselőjelöltje ma mondotta el itt programbeszédét. Széll Kálmán miniszterelnök programja föltétlen hívének vallja magát, főképpen a gazdasági helyzetet világította meg. Magyarországon az iparos- és kereskedőosztály jólétének emelkedése a mezőgazdák szegénysége mel­lett nem képzelhető. A szóló a parlament néhány tagjával s több szakértővel együttesen a parlamenten kívül is azon fáradozik, hogy egy országos mezőgaz­dasági hitelbank létesüljön, a­mely a mezőgazdák terményeire és­ marhaállományára rövid lejáratú köl­csönöket adjon. Egy külföldi pénzcsoport már hajlan­dónak nyilatkozott 60 millió korona alaptőkével egy mezőgazdasági hitelbankot alapítani arra az esetre, ha elfogadják azt a rendszert, a­melynek tárgya a mezőgazda udvarának közraktári jelleggel való föl­­ruházása. A rendszer értelmében minden községben hivatalból községi termés- és nyájnyilvántartási év­könyveket vezetnének, a­melyekbe a gazda kívánsá­gára függő vagy már betakarított termését, illetve marhaállományát bejegyeznék. A kölcsönvenni szán­dékozó gazda az e célból a kölcsönvevőkből szerve­zendő községi mezőgazdasági közraktári választmány­nál bejelentvén kölcsönvételi szándékát, ez a ter­ményt, illetve a marhaállományt a rendszeresített községi becsüsök által megbecsülte, és a becslési ok­mány alapján a bank a gazda betakarított mezőgaz­dasági terményei és a marhaállománya értékének fele erejéig, a lábon álló termésnek pedig értéke 20 száza­léka erejéig folyósítja a kölcsönt. Ez intézmény élet­­beléptetésével megtakaríthatnák a mezőgazdák azt az összeget, a­melyet eddig az által veszítettek, hogy gabonájukat s marhaállományuk egy nagyobb részét kénytelenek voltak őszkor egyszerre a piacra dobni, miáltal az árakat lenyomták. Erre a nagyfontosságú s a mezőgazdasági hitelkérdést megoldandó rend­szerre az előkészítő bizottság már kikérte egy bead­ványban Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter figyelmét, s a szóló reméli, hogy ez az intézmény rövid idő alatt a megvalósulás stádiumába fog jutni. A programbeszédet tetszéssel fogadták. Az aradi függetlenségi párt, melynek jelöltje Müller Károly dr., ezt a táviratot küldte Széll Kál­mán belügyminiszternek. Az aradi szabadelvű párt képviselőjelöltje, Salacz Gyula városi polgármester. Polgármesteri állá­sát megtartotta, ennek fölhasználásával, házról-házra jár, korteskedik, a város kocsijait használja, összes tisztviselői korteseszközök. Hol a tiszta választás? Kérünk sürgönyutasítást, hogy a polgármesterségről

Next