Budapesti Hírlap, 1902. március (22. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-29 / 87. szám
6 BUDAPESTI HÍRLAP. (87. sz.) 1902. március 29. az embereket. Néhány esztendőn át nemcsak nevezetesség, de hatalom volt Párisban. Nyilt asztalt tartott, rendszerint huszonegy vendéget hivott meg s ebből húsz férfi volt. Roger de Beauvoir grófné volt az egyetlen asszony, a kit maga mellett megtűrt. A híres írók közül Dumas, Houssaye Arzén, de Girardin Emil, Gautier Teofil voltak mindennapos vendégei. A császárság bukása után megvásárolta a korona gyémántjait s az Eugénia császárné diadémját viselte. Ebben az időtájban férjhez ment negyedszer is, egy porosz nemeshez, a diplomata Henckel-Donnersmarck grófhoz, a ki utóbb hercegi rangot kapott. Megvásárolta Maintenon aszszony egyik falusi kastélyát és parkját, urának tarnovici jószágán pedig a Tuileriákhoz mindenben hasonló palotát építtetett. A múlt század nyolcvanas éveinek elején betegeskedni kezdett, visszavonult a szerepléstől Tarnovicba, ott halt meg 1884-ben, ötvenkét éves korában. Párisi szereplésének utolsó nyoma a múlt héten tűnt el, amikor elárverezték soká zártan állott, pompás palotáját. (Rablógyilkos kísérlet a pincében.) A főváros külső részében fényes nappal gyilkos merényletet követett el ma egy ismeretlen gonosztevő. Áldozatát leütötte, aztán elrabolt néhány tíz forintost. Az eset a Bethlen-tér 3. számú házában történt Nagy István cipész pincelakásában. A mester egy cipőgyárban járt munkáért, a felesége sem volt odahaza, amikor délelőtt tizedfél órakor egy uriasan öltözött fiatalember állított be a lakásba. Odor István cipészsegéd egymaga dolgozgatott a szobában. A látogató azt mondta neki, hogy ügynök, s hogy vásznat hozott az asszony számára. Egy nagyobb csomag volt a hóna alatt. — Hol van Nagyné? kérdezte. — A piacon. Nemsokára megjön. — Akkor megvárom. Leült Odor mögé s barátságosan beszélgetett vele néhány percig. E közben elvette a munkaasztalról a legény kalapácsát s játszadozott vele. Egyszerre hátulról főbesujtotta Odort, aki eszméletlenül lefordult a háromlábú székről. A rabló azután a keze ügyébe eső baltával fölfeszített egy ládát, amelyből egy darab húszkoronás aranyat és három darab húszkoronás bankjegyet ellopott. A házbeliek, akik nem hallottak semmi zajt a pincéből, tíz óra tájban látták, hogy az ismeretlen ember nyugodtan kiment a kapun. Nagy Istvánné valamivel később hazatért a piacról s vérbefagyva találta a legényt. A merényletről értesítették a rendőrséget és a mentőket. A súlyosan megsebesült cipészsegédet a Rókus-kórházba vitték. A főkapitányság számos detektivel keresteti a rablót, aki huszonnyolc-harminc esztendős, középmagas; haja barna, dús fekete bajusza van; szétfésült széles pofaszakálla van; sötét, térdig érő felöltőt és kemény fekete kalapot viselt. (A vasálarcos.) Párisban most anne Beautreillis-n csatornázó munka folyik és ez alkalommal a régi Szent Pál-templom alatt keresik a vasálarcos koporsóját, akit a hagyomány szerint oda temettek volna. A kutatásnak idáig még nem volt eredménye és egyáltalában kétséges, ráakadnak-e a Bastille titokzatos foglyának földi maradványaira. Ez alkalomból megint sokat imák a vasálarcosról a francia újságok. Hogy ki volt ez a szerencsétlen, rejtelmes ember, a felől már egész csomó legenda került forgalomba — és ment is ki a forgalomól. Volt verzió, amely szerint az a boldogtalan rab XIV. Lajos testvére lett volna, más föltevések szerint meg Vendôme hercege, Avedrik örmény pátriárka, sőt akadt hivője annak a mesének is, hogy az a fogságba vetett fej a Moliére-é volt. Ezeket a föltevéseket mind lecáfolja a Bastille jeles hisztérikusa, Frnck Brentano. A vasálarcos titka őt is izgatta, sokat kutatott, amíg az adatai alapján rájött, hogy az a boldogtalan rab nem lehet más, mint Mattioli gróf. Sokáig más nyomon járt Frnck Brentano is. Eleinte azt hitte, hogy de Bulonde generális volt a fogoly, de kiderült, hogy a tábornok még két esztendővel a vasálarcos halálának ideje után élt, ő tehát az nem lehetett. Ellenben minden jel azt bizonyítja, hogy Mattioli gróf volt az, a kit XIV. Lajos haragja olyan szörnyű sorsra ítélt. A vasálarcos különben soha se viselt vasálarcot. A fejét fekete bársonylepel burkolta. Ez a Mattioli gróf Károly mantuai herceg államtitkárja volt és ebben a minőségben uralkodója minden tervét eladta a franciáknak. De nemcsak hazaáruló volt, hanem árulónak is hittelen, mert viszont a franciák bizalmával is visszaélt. Valóságos vegyeskereskedést folytatott — státustitkokkal. XIV. Lajos, mikor megtudta, hogy a derék kém nemcsak neki, hanem ellene is kémkedik, titkos ágenseket küldött rá és olasz területen elfogatta. Hogy pedig a dolog ki ne derüljön és belőle veszedelem ne legyen, a fogoly nevét titokban tartotta, fejét elburkoltatta, igy hurcoltatta a Bastilleba. Nem is tudták meg Mantuában soha, hová tűnt el Mattioli gróf. — (A Fővárosi Orfeumban) husvét két ünnepnapján két-két előadás lesz: délután 4 és este 8 órakor. A két rendkivüli délutáni előadást azért rendezi az igazgatóság, hogy a fővárostól távolabb lakóknak is alkalmuk legyen a Lona asszony megtekintésére. A délutáni előadáson még a Tarka Színpad is megtartja egyetlen délutáni előadását. Ezenkívül úgy délután, mint este színre kerül a teljes márciusi program. (Meghiúsult betörés.) A múlt éjszaka be akartak törni a Dohány utca 10. száma alatt levő Erzsébetvárosi Bankba. Akkora nyílást vágtak a pince boltozatán, hogy egy ember kényelmesen bebújhatott volna rajta. A nyílás éppen azon a helyen van, ahol a Wertheim-szekrény áll. A betörők, úgy látszik, megriadtak valamitől, mert a félig kész munkát abbahagyva, elmenekültek. A rendőrség keresi a betörőket. Meghiúsult a betörők terve Prindl Nándor vendéglősnek az Andrássy ut 51. számú házban levő lakásán is. Ott Kádár Mihály huszonegy esztendős kunfélegyházai ügynök, ki a Madách-utca 8. számú házában lakik és Grün Jakab budapesti születésű tizenhat esztendős nyomdász akartak betörni. Hamis kulcscsal próbálták kinyitni az ajtókat, de tervük nem sikerült, mire elmenekültek. A betörők közül Grün Jakab, ki a Nagymező utca 41. számú házában lakik, már büntetett előéletű ember. — (Öngyilkos földbirtokos.) Bajáról táviratozza tudósitónk hogy Rothred Jakab nyolcvankét éves gazdag földbirtokos agyonlőtte magát. Gyógyíthatatlan beteg volt . — (Rendőri hírek.) Betörők. Tolvajok lopózkodtak be ma Rotter Gyula lövölde téri és Stangle Teréz gólya utcai lakására; az elsőnél százötven korona áru ékszert, az utóbbinál pedig hetvenöt darab baromfit vittek el. — A rendőrség letartóztatta Tót Gyula és Sült József csavargókat, akik a minap betörtek a Királyutca 59. száma alatt lévő kefekötő-boltba. — Rablótámadás. Egy ismeretlen legény megtámadta tegnap este a Király-utcában Bauer Jakabné magánzónőt, aki egy ismerősével beszélgetett. A rabló kiragadta az aszszony kezéből a kis táskát, a melyben tizenhat korona volt, aztán elmenekült. — Azon urak, kik 1892-ben a VI. kerületi, nagymező-utcai felső kereskedelmi iskolát végezték, az idén tartják meg tízéves találkozójukat, miért is felkéretnek, hogy elmüket Spiero Alfréd úrral (Zrínyiutca 4.) közölni szíveskedjenek. — Húsvéti tojások, locsolók Kertész Tódornál. Egy elzüllött ember merénylete. Budapest, márc. 28. (Saját tudósítónktól.) Egy szörnyeteg, elzüllött ember meggyilkolta ma este Goldstein Ignác háztulajdonost, a zsidó hitközség jótékonysági osztályának vezetőjét, aki sógora volt neki. Amikor áldozata már véresen összebukott, öngyilkosságot követett el. A gyászos esemény sok szomorúságot fog okozni, mert Goldstein ritka önzetlenséggel fáradozott a szegény emberek érdekében. A szegények atyja volt s most ezer meg ezer család siratja megrendítő végét. Évek óta, a mikor becsülettel és szorgalommal gyűjtött vagyonával visszavonult a kereskedéstől a magánéletbe, feleségével együtt a jótékonyság gyakorlásában találta meg élete célját. Még a rossz embereken is segített, példa erre a sógora, aki most gyilkosává lett. Goldstein Ignác saját házában, a Dob utca 24. száma alatt lakott az első emeleten. Gyermeke nem maradt. Gyapjukereskedő volt nagyon sokáig. Abban az időben üzleti alkalmazottja volt a sógora, Deutsch Sámuel. Tizenöt évig volt nála s folyton csalta és lopta. Goldstein végre megsokalta a dolgot s vagy tíz évvel ezelőtt kiadta az útját. Deutsch akkor biztosítóügynök lett s viharos legényéletet élt. Orfeum, kávéház és korcsma volt az éjjeli tanyája s reggelenkint nem egyszer a rendőrségen aludta ki részegségét. Az éjjeli világban választott feleséget is; nőül vett egy énekesnőt, aki kávéházban aratta a tapsot. Házasságuk hamar fölbomlott, mert Deutsch továbbra is legénykedett. Öt évvel ezelőtt nevezetes esemény történt az elzüllött ember életében. Tatán volt lóversenyen s amikor visszatérőben volt Budapestre, vonata összeütközött egy másik vonattal Bia-Torbágyon. A vasúti balesetnél ő is megsebesült , egy üvegcserép sebet vágott a homlokán. Emiatt bepörölte az államvasutat; keresetéhez olyan orvosi bizonyítványt mellékelt, amely konstatálta, hogy agyrázkódást szenvedett. Húszezer forint kártérítést kapott. Újra gavallér lett, erősen költekezett, szeretőket tartott. Megváltoztatta a nevét Deals-ra és Lantos vendéglős társaságában nagy korcsmát nyitott a Gyár utca 4. száma alatt. Az Arany Kakashoz címzett vendéglőnek nagy volt a forgalma, de Deák minden jövedelmét elverte és csődbe jutott. Megint egy krajcár nélkül maradt. Szánalmas alakja lett a mulatóhelyeknek. Rászorult a sógora támogatására, aki nem is vonta meg tőle segítségét. Egyre több pénz kellett neki és szinte zsarolta Goldsteint. Három évvel ezelőtt az Andrássy-uton találkozott a sógorával s pénzt követelt tőle. A mikor nem kapott tőle annyit, mint amennyit kért, botot emelt az öregemberre. Emiatt nem járhatott többé Goldstein házába, de azért mégis a nénje jóvoltából élt. A múlt héten levelet írt Deutsch a sógorának. Arra kérte, hogy zsiráljon neki egy nagyobb összegről szóló váltót. Goldstein nem válaszolt erre a levélre s bizonyosan ez az indító oka a mai drámának. Ma este nyolc órakor Goldsteinék az ebédlőben vacsoráztak. A házaspáron kívül két fiatal rokonuk: Freund Sándor vadászkatona és Kohn Jenő tanuló ült az asztalnál. Vacsorázás közben egyszerre betoppant az ebédlőbe Deák (Deutsch) Sámuel. Már három éve nem látták s azért nagyon megriadtak a látogatótól, akinek különben is dúlt ábrázata volt. Bár sokat vétett rokonai ellen, mégis szívesen fogadták és vacsorával kínálták. — Nincs étvágyam, beteg vagyok, — szólt Deák. — Mi a bajod? — kérdezte a nénje. — Valami belső bajom van. Holnap kórházba megyek. Goldsteinné folyton szorongott s a fölszolgáló cselédleánynak megsúgta, hogy valami szerencsétlenségtől tart, mert öcscse viselkedése nagyon gyanús. Egynegyed kilenc órakor a vadászkatona távozni akart s kiment az előszobába, hogy fölcsatolja a bajonetjét. Izsák Berta szakácsnő az utolsó tál étellel benyitott az ebédlőbe. Deák Sámuel előre hajlott a székén s jobbkezével a kabátja alá nyúlt. — Nagyon fáj a hátam, mondta, hogy gyanús mozdulatát megmagyarázza. -z Akkor vette elő a revolverét. Fölkelt s egészen a sógora mellé lépve, egymásután háromszor rásütötte a fegyvert. Goldstein fölugrott s beszaladt a hálószobába. A szakácsnő elejtette a tálat. A háziaszszony rémes hangon kiabált: — Gyilkosság, gyilkosság! A vadászkatona berontott a szobába s Kohn Jenővel együtt le akarta fegyverezni Deákot. A dühöngő ember fölkapott egy kést az asztalról s rákiáltott rokonaira : — Hozzám ne nyaljatok, mert meghaltok ti is! A következő pillanatban maga ellen fordította a revolvert s golyót röpitett a jobb halántékába. Élettelenül zuhant a földre, az ólomdarab rögtön megölte. Goldstein kitámolygott a hálószobából, de a küszöbön összeroskadt. — Végem van! ez volt az utolsó szava. A divánra fektették s orvosért szaladtak. A szerencsétlen ember még tíz percig élt, de amikor Honig Izsó dr. megérkezett a házba, már nem volt benne élet. Az orvos megállapította, hogy egy golyó a szívébe fúródott. Felesége jajveszékelve borult a véres testre. A gyilkosságról értesítették a főkapitányságot, ahonnan Pekáry József dr. rendőrfogalmazót küldték ki. A rendőrfogalmazó kikutatta Deák Sámuel zsebeit, de magyarázó írást nem talált bennük. Kihallgatta a tanukat, aztán a boncolóintézetbe vitette a két halottat. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A gyalogjáró elfoglalása. A múlt héten kisütött a nap s a vendéglősök és kávéháztulajdonosok már azt hitték, hogy megjött a nyár. A vendéglősök és kávéháztulajdonosok arra kérték a várost, hogy már húsvétkor elfoglalhassák a gyalogjárót s kirakhassák a székeket s asztalokat. A tanács tegnapi ülésén megadta az engedelmet, de azért aligha élnek az engedelemmel, mert újra tél van. A vízivárosi plébános. Taszáry Kolos hercegprímás ma tudatta a fővárossal, hogy König Gusztávnak vízivárosi plébánossá történt megválasztás