Budapesti Hírlap, 1902. március (22. évfolyam, 59-88. szám)

1902-03-29 / 87. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP. (87. sz.) 1902. március 29. az embereket. Néhány esztendőn át nemcsak neve­zetesség, de hatalom volt Párisban. Nyilt asztalt tar­tott, rendszerint huszonegy vendéget hivott meg s ebből húsz férfi volt. Roger de Beauvoir grófné volt az egyetlen asszony, a kit maga mellett megtűrt. A híres írók közül Dumas, Houssaye Ar­zén, de Girardin Emil, Gautier Teofil vol­tak mindennapos vendégei. A császárság bukása után megvásárolta a korona gyémántjait s az Eugénia császárné diadémját viselte. Ebben az időtájban férj­hez ment negyedszer is, egy porosz nemeshez, a diplo­mata Henckel-Donnersmarck grófhoz, a ki utóbb hercegi rangot kapott. Megvásárolta Maintenon asz­­szony egyik falusi kastélyát és parkját, urának tarno­­vici jószágán pedig a Tuileriákh­oz mindenben hasonló palotát építtetett. A múlt század nyolcvanas éveinek elején betegeskedni kezdett, visszavonult a szereplés­től Tarnovicba, ott halt meg 1884-ben, ötvenkét éves korában. Párisi szereplésének utolsó nyoma a múlt héten tűnt el, a­mikor elárverezték soká zártan állott, pompás palotáját.­­ (Rablógyilkos kísérlet a pincében.) A főváros külső részében fényes nappal gyil­kos merényletet követett el ma egy ismeretlen gonosz­tevő. Áldozatát leütötte, aztán elrabolt néhány tíz forintost. Az eset a Bethlen-tér 3. számú házában tör­tént Nagy István cipész pincelakásában. A mester egy cipőgyárban járt munkáért, a felesége sem volt oda­haza, a­mikor délelőtt tizedfél órakor egy uriasan öl­tözött fiatalember állított be a lakásba. Odor István cipészsegéd egymaga dolgozgatott a szobában. A láto­gató azt mondta neki, hogy ügynök, s hogy vásznat hozott az asszony számára. Egy nagyobb csomag volt a hóna alatt. — Hol van Nagyné? kérdezte. — A piacon. Nemsokára megjön. — Akkor megvárom. Leült Odor mögé s barátságosan beszélgetett vele néhány percig. E közben elvette a munkaasztalról a legény kalapácsát s játszadozott vele. Egyszerre hátulról főbesujtotta Odort, a­ki eszméletlenül lefor­dult a háromlábú székről. A rabló azután a keze ügyébe eső baltával fölfeszített egy ládát, a­melyből egy da­rab húszkoronás aranyat és három darab húszkoronás bankjegyet ellopott. A házbeliek, a­kik nem hallottak semmi zajt a pincéből, tíz óra tájban látták, hogy az ismeretlen ember nyugodtan kiment a kapun. Nagy Istvánné valamivel később hazatért a piacról s vérbe­fagyva találta a legényt. A merényletről értesítették a rendőrséget és a mentőket. A súlyosan megsebesült cipészsegédet a Rókus-kórházba vitték. A főkapitány­ság számos detektivel keresteti a rablót, a­ki huszon­nyolc-harminc esztendős, középmagas; haja barna, dús fekete bajusza van; szétfésült széles pofaszakálla van; sötét, térdig érő felöltőt és kemény fekete kala­pot viselt.­­ (A vasálarcos.) Párisban most a­nne Beautreillis-n csatornázó­ munka folyik és ez alka­lommal a régi Szent Pál-templom alatt keresik a vasálarcos koporsóját, a­kit a hagyomány szerint oda temettek volna. A kutatásnak idáig még nem volt eredménye és egyáltalában kétséges, ráakadnak-e a Bastille titokzatos foglyának földi maradványaira. Ez alkalomból megint sokat imák a vasálarcosról a fran­cia újságok. Hogy ki volt ez a szerencsétlen, rejtel­mes ember, a felől már egész csomó legenda került forgalomba — és ment is ki a forgalomól. Volt ver­zió, a­mely szerint az a boldogtalan rab XIV. Lajos testvére lett volna, más föltevések szerint meg Ven­­dôme hercege, Avedrik örmény pátriárka, sőt akadt h­ivője annak a mesének is, hogy az a fogságba vetett fej a­­ Moliére-é volt. Ezeket a föltevéseket mind lecá­folja a Bastille jeles hisztérikusa, Frnck­ Brentano. A vasálarcos titka őt is izgatta, sokat kutatott, a­míg az adatai alapján rájött, hogy az a boldogtalan rab nem lehet más, mint Mattioli gróf. Sokáig más nyo­mon járt Frnck­ Brentano is. Eleinte azt hitte, hogy de Bulonde generális volt a fogoly, de kiderült, hogy a tábornok még két esztendővel a vasálarcos halálá­nak ideje után élt, ő tehát az nem lehetett. Ellenben minden jel azt bizonyítja, hogy Mattioli gróf volt az, a kit XIV. Lajos haragja olyan szörnyű sorsra ítélt. A vasálarcos különben soha se viselt vasálarcot. A fejét fekete bársonylepel burkolta. Ez a Mattioli gróf Károly mantuai herceg államtitkárja volt és ebben a minőségben uralkodója minden tervét eladta a fran­ciáknak. De nemcsak hazaáruló volt, hanem árulónak is hittelen, mert viszont a franciák bizalmával is visszaélt. Valóságos vegyeskereskedést folytatott — státustitkokkal. XIV. Lajos, mikor megtudta, hogy a derék kém nemcsak neki, hanem ellene is kémke­dik, titkos ágenseket küldött rá és olasz területen el­fogatta. Hogy pedig a dolog ki ne derüljön és belőle veszedelem ne legyen, a fogoly nevét titokban tar­totta, fejét elburkoltatta, igy hurcoltatta a Bastilleba. Nem is tudták meg Mantuában soha, hová tűnt el Mattioli gróf. — (A Fővárosi Orfeumban) husvét két ünnepnapján két-két előadás lesz: délután 4 és este 8 órakor. A két rendkivüli délutáni előadást azért rendezi az igazgatóság, hogy a fővárostól távolabb lakóknak is alkalmuk legyen a Lona asszony meg­tekintésére. A délutáni előadáson még a Tarka Szín­pad is megtartja egyetlen délutáni előadását. Ezen­kívül úgy délután, mint este színre kerül a teljes márciusi program.­­ (Meghiúsult betörés.) A múlt éjszaka be akartak törni a Dohány­ utca 10. száma alatt levő Erzsébetvárosi Bank­ba. Akkora nyílást vágtak a pince boltozatán, hogy egy ember kényelmesen be­bújhatott volna rajta. A nyílás éppen azon a helyen van, a­hol a Wertheim-szekrény áll. A betörők, úgy látszik, megriadtak valamitől, mert a félig kész mun­kát abbahagyva, elmenekültek. A rendőrség keresi a betörőket.­­ Meghiúsult a betörők terve Prindl Nán­dor vendéglősnek az Andrássy­ ut 51. számú házban levő lakásán is. Ott Kádár Mihály huszonegy eszten­dős kunfélegyházai ügynök, ki a Madách-utca 8. számú házában lakik és Grün Jakab budapesti szüle­tésű tizenhat esztendős nyomdász akartak betörni. Hamis kulcscsal próbálták kinyitni az ajtókat, de ter­vük nem sikerült, mire elmenekültek. A betörők kö­zül Grün Jakab, ki a Nagymező­ utca 41. számú házá­ban lakik, már büntetett előéletű ember. — (Öngyilkos földbirtokos.) Bajáról táv­­iratozza tudósitónk hogy Rothred Jakab nyolcvankét éves gazdag földbirtokos agyonlőtte magát. Gyógyít­hatatlan beteg volt . — (Rendőri hírek.) Betörők. Tolvajok lopóz­­kodtak­ be ma Rotter Gyula lövölde­ téri és Stangle Teréz gólya­ utcai lakására; az elsőnél százötven korona áru ékszert, az utóbbinál pedig hetvenöt darab baromfit vit­tek el. — A rendőrség letartóztatta Tót Gyula és Sült József csavargókat, a­kik a minap betörtek a Király­­utca 59. száma alatt lévő kefekötő-boltba. — Rabló­támadás. Egy ismeretlen legény megtámadta tegnap este a Király-utcában Bauer Jakabné magánzónőt, a­ki egy ismerősével beszélgetett. A rabló kiragadta az asz­­szony kezéből a kis táskát, a melyben tizenhat korona volt, aztán elmenekült. — Azon urak, kik 1892-ben a VI. kerületi, nagy­mező-utcai felső kereskedelmi iskolát végezték, az idén tartják meg tízéves találkozójukat, miért is fel­kéretnek, hogy elmüket Spiero Alfréd úrral (Zrínyi­­utca 4.) közölni szíveskedjenek. — Húsvéti tojások, locsolók Kertész Tódornál. Egy elzüllött ember merénylete. Budapest, márc. 28. (Saját tudósítónktól.­) Egy szörnyeteg, elzüllött ember meggyilkolta ma este Goldstein Ignác háztulaj­donost, a zsidó hitközség jótékonysági osztályának ve­zetőjét, a­ki sógora volt neki. A­mikor áldozata már véresen összebukott, öngyilkosságot követett el. A gyá­szos esemény sok szomorúságot fog okozni, mert Gold­stein ritka önzetlenséggel fáradozott a szegény embe­rek érdekében. A szegények atyja volt s most ezer meg ezer család siratja megrendítő végét. Évek óta, a mi­kor becsülettel és szorgalommal gyűjtött vagyonával visszavonult a kereskedéstől a magánéletbe, feleségé­­­­vel együtt a jótékonyság gyakorlásában találta meg élete célját. Még a rossz embereken is segített, példa erre a sógora, a­ki most gyilkosává lett. Goldstein Ignác saját házában, a Dob­ utca 24. száma alatt lakott az első emeleten. Gyermeke nem maradt. Gyapjukereskedő volt nagyon sokáig. Abban az időben üzleti alkalmazottja volt a sógora, Deutsch Sámuel. Tizenöt évig volt nála s folyton csalta és lopta. Goldstein végre megsokalta a dolgot s vagy tíz évvel ezelőtt kiadta az útját. Deutsch akkor biztosító­­ügynök lett s viharos legényéletet élt. Orfeum, kávé­ház és korcsma volt az éjjeli tanyája s reggelenkint nem egyszer a rendőrségen aludta ki részegségét. Az éjjeli világban választott feleséget is; nőül vett egy énekesnőt, a­ki kávéházban aratta a tapsot. Házassá­guk hamar fölbomlott, mert Deutsch továbbra is le­­génykedett. Öt évvel ezelőtt nevezetes esemény történt az el­züllött ember életében. Tatán volt lóversenyen s a­mikor visszatérőben volt Budapestre, vonata összeüt­között egy másik vonattal Bia-Torbágyon. A vasúti balesetnél ő is megsebesült , egy üvegcserép sebet vá­gott a homlokán. E­miatt bepörölte az állam­vasutat; keresetéhez olyan orvosi bizonyítványt mellékelt, a­mely konstatálta, hogy agyrázkódást szenvedett. Húszezer forint kártérítést kapott. Újra gavallér lett, erő­sen költekezett, szeretőket tartott. Meg­változtatta a nevét Deals-ra és Lantos vendéglős tár­saságában nagy korcsmát nyitott a Gyár­ utca 4. száma alatt. Az Arany Kakashoz címzett vendéglőnek nagy volt a forgalma, de Deák minden jövedelmét elverte és csődbe jutott. Megint egy krajcár nélkül maradt. Szánalmas alakja lett a mulatóhelyeknek. Rászorult a sógora támogatására, a­ki nem is vonta meg tőle segítségét. Egyre több pénz kellett neki és szinte zsarolta Gold­­steint. Három évvel ezelőtt az Andrássy-uton talál­kozott a sógorával s pénzt követelt tőle. A mikor nem kapott tőle annyit, mint a­mennyit kért, botot emelt az öreg­emberre. E­miatt nem járhatott többé Gold­stein házába, de azért mégis a nénje jóvoltából élt. A múlt héten levelet írt Deutsch a sógorának. Arra kérte, hogy zsiráljon neki egy nagyobb összeg­ről szóló váltót. Goldstein nem válaszolt erre a levélre s bizonyosan ez az indító oka a mai drámának. Ma este nyolc órakor Goldsteinék az ebédlőben vacsoráztak. A házaspáron kívül két fiatal rokonuk: Freund Sándor vadászkatona és Kohn Jenő tanuló ült az asztalnál. Vacsorázás közben egyszerre betop­pant az ebédlőbe Deák (Deutsch) Sámuel. Már három éve nem látták s azért nagyon megriadtak a látoga­tótól, a­kinek különben is dúlt ábrázata volt. Bár so­kat vétett rokonai ellen, mégis szívesen fogadták és vacsorával kínálták. — Nincs étvágyam, beteg vagyok, — szólt Deák. — Mi a bajod? — kérdezte a nénje. — Valami belső bajom van. Holnap kórházba megyek. Goldsteinné folyton szorongott s a fölszolgáló cselédleánynak megsúgta, hogy valami szerencsétlen­ségtől tart, mert öcscse viselkedése nagyon gyanús. Egynegyed kilenc órakor a vadászkatona távozni akart s kiment az előszobába, hogy fölcsatolja a bajo­­netjét. Izsák Berta szakácsnő az utolsó tál étellel be­nyitott az ebédlőbe. Deák Sámuel előre hajlott a szé­kén s jobbkezével a kabátja alá nyúlt. — Nagyon fáj a hátam, mondta, hogy gyanús mozdulatát megmagyarázza. -z Akkor vette elő a revolverét. Fölkelt s egészen a sógora mellé lépve, egymásután háromszor rásü­tötte a fegyvert. Goldstein fölugrott s beszaladt a hálószobába. A szakácsnő elejtette a tálat. A háziasz­­szony rémes hangon kiabált: — Gyilkosság, gyilkosság! A vadászkatona berontott a szobába s Kohn Je­nővel együtt le akarta fegyverezni Deákot. A dühöngő ember fölkapott egy kést az asztalról s rákiáltott ro­konaira : — Hozzám ne nyaljatok, mert meghaltok ti is! A következő pillanatban maga ellen fordította a revolvert s golyót röpitett a jobb halántékába. Élet­telenül zuhant a földre, az ólomdarab rögtön megölte. Goldstein kitámolygott a hálószobából, de a küszöbön összeroskadt. — Végem van! ez volt az utolsó szava. A divánra fektették s orvosért szaladtak. A sze­rencsétlen ember még tíz percig élt, de a­mikor Honig Izsó dr. megérkezett a házba, már nem volt benne élet. Az orvos megállapította, hogy egy golyó a szí­vébe fúródott. Felesége jajveszékelve borult a véres testre. A gyilkosságról értesítették a főkapitányságot, a­honnan Pekáry József dr. rendőrfogalmazót küld­ték ki. A rendőrfogalmazó kikutatta Deák Sámuel zsebeit, de magyarázó írást nem talált bennük. Kihall­gatta a tanukat, aztán a boncoló­intézetbe vitette a két halottat. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A gyalogjáró elfoglalása. A múlt héten kisütött a nap s a vendéglősök és kávéháztulajdonosok már azt hitték, hogy megjött a nyár. A vendéglősök és kávéháztulajdonosok arra kérték a várost, hogy már húsvétkor elfoglalhassák a gyalogjárót s kirakhassák a székeket s asztalokat. A tanács tegnapi ülésén meg­adta az engedelmet, de azért aligha élnek az engede­­lemm­el, mert újra tél van.­­ A vízivárosi plébános. Taszáry Kolos hercegprímás ma tudatta a fővárossal, hogy König Gusztávnak vízivárosi plébánossá történt megválasztás

Next