Budapesti Hírlap, 1902. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)
1902-08-18 / 226. szám
1902. augusztus 18. BUDAPESTI HÍRLAP. (226. sz.) ragaszkodásra buzdítsa, küzdelmükben erősítse, bátorítsa, reményüket éleszsze. Íme! itt áll a nagy útra készen az a férfiú, a ki zászlónkat messze a tengerentúlra viszi ... Lélekben kiküldöttével lesz az egész szövetség. De nemcsak szövetségünk lesz vele, hanem az egész haza is, mert hiszen ez a zászló egész szép Magyarországot jelenti és képviseli. De az óra a válásra int. Most pedig kedves kiküldöttünk és megbízottunk, vidd magaddal drága ereklyénket, add át tengerentúli testvéreinknek szeretetünk jeléül és mondd meg nekik, hogy őrizzék meg tisztán, szeplőtelenül. Téged pedig Isten áldása kisérjen hosszú utadra. Járj szerencsésen, térj haza baj nélkül és hozz nekünk sok jó hírt tengerentúli testvéreinktől. Isten veled! A beszéd után a közönség zsebkendőt, kalapot lengetve, percekig éljenzett. Zseni József meghatottan válaszolt. Lelke, mondotta, tele van büszkeséggel és boldogsággal, hogy ő a szerencsés, aki viszi, a zászlót az amerikai magyaroknak, akik azt várvavárják. És ha majd egyszer közöttük lesz odakünn, meg fogja ismételni előttük Rákosi Jenő jelszavát: Harminc millió magyar! Buzdítani fogja a távol idegenbe szakadt testvéreket nemzeti érzésük híven tartására és ápolására. Erre megint fölzúgott a lelkes éljenzés. Zseni József felesége és barátai, akiknek a nevébenHaraközy Károly dr. műegyetemi tanár szólott, kényes szemmel búcsúztak el a nagy útra indulótól. Szécskay György, a szövetség titkára beszélt még, azután a lobogókat meghajtották útrakelő társuk előtt, mialatt ismét fölhangzott a daloskor éneke: Isten áldd meg a magyart! A közönség együtt énekelt a dalosokkal, így vonultak a zászlóval a pályaudvarra. Amikor a vonat 8 óra 50 perckor elindult, a szövetség Rákóczi-zászlaját még egyszer meglengették utolsó üdvözletül. Az utazókat többen elkísérték az ország határáig A zászlóval szeptember elsején érkezik meg a küldöttség Amerikába, Newyorkba, ahol nagy ünnepséggel fogadják. A zászló rúdjára utólag még a következő verset vésették: Ősi Turul, te voltál vezetője Vitéz eleinknek. S a Duna partján honra talált a magyar. Oh! de a tengereken túl hány magyar él hazátlan. Szállj Turul, és te vezesd vissza hónukba megint! Egy új turulmadarat is készítettek a zászló rúdjára. A remekmívű turul szinezüstből való. (A király születésenapja.) Ischlből táviratozzék. A király ma délelőtt tíz órakor kíséretével udvari különvonaton Ausseebe utazott. Délután 5 óra 50 perckor visszatértek Ischlbe. Windischgrältz Ottó herceg és neje a király születésenapjára ma délután ideérkezett. Kriegkammer báró közös hadügyminiszter szintén ideérkezett. A színházban ma este díszelőadás volt. Ő felsége családja körében töltötte a maiestét. Amint beesteledett, a középületeket kivilágították. (Uj kanonokok.) A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király a pécsi székes káptalanban Wajdits Gyula tiszteleti kanonokot és papnevelő, intézeti lelki igazgatót mester-kanonokká, Kuzmics József dolni-miholjáci esperes-plébánost pedsig tiszteleti kanonokká kinevezte. (Egy felr. hercegi monográfiája.) Bécsből jelentik: Lajos Szalvátor kir. herceg, a Földközi tenger vidékének fáradhatatlan kutatója a minap igen értékes ajándékkal lepte meg a bécsi tudományos klubot. Az ajándék egy szokatlanul nagy, a királyi herceg festette kép Alexandretta panorámája címmel , a kép hátára van nyomtatva e kevéssé ismert hely monográfiája, amelyet Lajos Szalvátor maga irt. A királyi herceg legújabb tudományos munkájából közöljük az alábbi részleteket: Csak egy pillantást kell vetni a Földközi tenger térképére, hogy az ember megértse Iskanderun vagy Alexandretta fekvésének kedvező voltát. Kis-Ázsia déli partjának és a szíriai partnak érintkezésénél a gyönyörű alexandrettai öböl közepén fekszik. Már az ókorban is fontos kikötőváros volt, ahonnan az Eufrát és Tigris között fekvő országok termékeit szállították hajón nyugatra. Most csak kis város, deel fog jönni az idő, amikor visszakapja régi jelentőségét. Az alexandrettai öblöt és síkságot északról és keletről két hegység zárja be. A síkságon, különösen nyáron nagy a hőség és azért a lakosság a hegyek közé menekül, annál inkább, mert a levegő Alexandrettában és vidékén májustól októberig igen egészségtelen. Alexandretta a régi Iskanderia Issika, amelyet Nagy Sándor tiszteletére építettek. E város közelében verte meg Nagy Sándor 333-ban Krisztus előtt Dáriusz seregét és ezzel megnyílt előtte az út Babilon felé. Bizonyos, hogy az új Alexandretta a régi helyén épült. A kir. herceg azután elmondja a város történetét, majd azt igyekszik bebizonyítani, hogy a város a múlt század negyvenes évei óta bár lassan, de állandóan emelkedik. Szerinte egész Szíriában a legalkalmasabb hely ez, ahonnan a gabonát Európába lehet szállítani. Foglalkozik Alexandretta kivitelével és bevitelével, majd megemlíti, hogy a cukor bevitele dolgában 1899-ben Ausztria-Magyarország az első helyet foglalja el az európai államok között. Végül a város részletes leírása fejezi be az érdekes monográfiát. (Joákim-ünnep Rómában.) Rómából táviratozzák. A Joákim-ünnep alkalmából a pápa cerclet tartott, amelyen 21 bíboros, sok püspök, prelátus és pápai méltóság, valamint sok katolikus egyesület képviselői jelentek meg. A pápa örömmel nyilatkozott arról a sok adományról, amelyet a katolikus nemzetek a Joákim-templom kápolnáinak kiépítésére küldenek. A pápának, aki teljesen egészséges, üdvözlő iratokat és virágadományokat nyújtottak át. (Kossuth Lajos századik születésenapja.) A hazafius lelkesedés szava, mely Kossuth Lajos születésenapjának századik évfordulója alkalmából bejárta az országot, viszhangra talált mindenütt, hol magyar szív dobog. Szamosujvárról írják nekünk, hogy az ottani Székely Társaság a minap K. Nagy Lajos főszolgabíró elnöklésével gyűlést tartott, amelyen Dömötör János főgimnáziumi tanár indítványára egyhangú lelkesedéssel elhatározták, hogy a jövő hónapi gyűlést Kossuth Lajos századik születésenapjának megünneplésére szentelik. A gyűlés e határozatát K. Nagy Lajos főszolgabíró hirdette, ki, kijelentvén, hogy intézkedni fog, hogy méltó módon rójják le a kegyelet adóját Kossuth Lajos iránt. Egyúttal föl is kérte Dömötör János tanárt, hogy tartson a gyűlésben ünnepi szónoklatot. A társaság jövő hónapi gyűlése így hazafias ünneppé válik, amelyre meg fogják hívni a város és vidék szine-javát. (A karkovi merénylet.) Pétervári tudósítónk írja: Az Obolenszki herceg ellen elkövetett merénylet kétségtelenül politikai természetű volt. Ezt már a Karkovról érkezett telegramok is megerősítették. A merényletet annak az anarkista bandának valamely vakon engedelmes tagja hajtotta végre, amely buzgón igyekszik Oroszország belső békéjét és a polgári rendet földúlni. A merénylet bizonyosan boszt müve volt, melyet ez a titkos szövetkezet éppen az ellen az ember ellen tervezett, aki a legutóbbi parasztzavargást lecsöndesíteni igyekezett; Koszú volt azért, hogy a herceg energiájával meg tudta akadályozni a zavargás további terjedését. Pétervárott a merényleten mód nélkül megbotránkoztak s a lapok egyhangúlag írják, hogy ennek a merényletnek visszataszító formájánál csak az értelmetlensége nagyobb. A hatalom és a rend ily ■■ eseményektől meg nem rendül, — ezt nem tudják és nem akarják megérteni az anarkisták. Az ilyen események nem hogy megrendítenék a hatalmat, vagy megijesztenék az ország oly kiváló embereit, amilyen Obolenszki herceg, de közvetetlen következménye az lesz, hogy a csillapulni nem akaró forrongással szemben még szigorúbb rendszabályokkal fognak élni. Azt már megállapították a gyilkosok krónikájából, hogy a forradalmi jelenségek karaktere teljesen kívülről jövő, idegen s nem orosz szellemből fakadt. (Szent István-ünnep Bécsben.) Bécsből írják nekünk: A Bécsi Magyar Iparoskör ünnepséggel üli meg Szent István napját. A kör tagjai testületileg vesznek részt a kapucinusok templomában tartandó istentiszteleten, este pedig a kör helyiségében fölolvasást tartanak Szent István király és a kereszténység megvalósítása címmel. A fölolvasás után mulatság lesz. (Aranymise.) Jeney Ernő, a pannonhalmi főapátság nyugalmazott jószágkormányzója és Komárom vármegye törvényhatósági bizottságának hosszú időkön át tagja, augusztus 15-én ünnepelte áldozópappá szentelésének ötven éves évfordulóját Komáromban. Ez alkalomból minden oldalról elhalmozták szerencsekivánatokkal. Az aranymisés lelkészt táviratban sokan üdvözölték. Az aranymisén ott voltak: Sárközy Aurél főispán, Ghyczy Dénes alispán, Domány János polgármester, Sárkány Ferenc, a kat. hitközség elnökével élén az iskolaszék, a patronátus és az autonóm egyházközségi képviselet. Délben a bencések rendházában diszebéd volt, melyen a vármegye és a város előkelőségei közül számosan vettek részt. Jeney Ernő mint tanár, lelkész és legutóbb, mint a főapátság jószágkormányzója érdemes tevékenységet fejtett ki, melynek jutalmazásául a Ferenc József-rendet adományozta neki a király. Mint jeles gazdát ismerték és irodalmi téren is működött. (A tápióbicskei hímvédsírok.) Nagykátáról írják: A tápióbicskei csatában elesett honvédek hamvainak exhumálása dolgában népes értekezlet volt a minap a kaszinóban, a melyen nemcsak a nagykátai, hanem a tápióbicskei, tápiószelei, tápiószentmártoni és" szentmártonkátai intelligencia is szép számmal volt képviselve. Magyary Kossa Sámuel szólalt föl elsőnek, s aztmondta, hogy az exhumálás eszméjét ejtsék el és a csatatéren fölállítandó emlékkel tanúsítsanak kegyeletet az elesett honvédek iránt. Többek hozzászólása után elhatározták, hogy miután az egykori 35 honvédsírból immár csak 13 maradt fönn, nehogy ezek is elpusztuljanak, az exhumálást végrehajtják s az egy osszáriumba összegyüjtendő hamvak fölé emléket állítanak a már meglévő emléktábla helyén. Azt a területet, a melyen az emléket fölépítik, Nagykáta és Tápióbicske községek nevére telekkönyveztetik. A szükséges költségek födözésére gyűjtésen kívül, több mulatságot is rendeznek. A hazafias mozgalom vezetésére bizottságot küldtek ki, a melynek elnöke Dezseőffy Emil főszolgabiró. (Gyászrovat.) Plósz Pál dr. egyetemi professzort vasárnap délután temették el a kerepesi uti temető halottas házából. A koszorúkkal dúsan ékesített ravatal mellett ott volt az elhunyt tudós fiú és leánya, továbbá testvére, Plósz Sándor igazságügyminiszter. A végtisztességen megjelent a budapesti tudományos egyetem teljes tanári kara Vécsey Tamás rektor vezetésével, a műegyetem tanárai élükön Ilosvay Lajos rektorral, továbbá Müller Kálmán dr. min. tan., Dulácska Géza dr. és még számosan. Az egyházi szertartást Kanovits Mór józsefvárosi apátplébános végezte nagy segédlettel. A ravatalnál Bókay Árpád dr. orvoskari dékán, a sírnál pedig Morelli orvostanhallgató mondott búcsúztató beszédet. Özvegy kapuvári Kapy Edéné, született Axmann Rozina, néhai Kapy Ede cs. és kir. kamarás özvegye augusztus 16-án hetvenegy éves korában meghalt Budapesten. Temetése hétfőn délután négy órakor lesz az I. ker. Uri utca 6. számú házából. Orbonás Karolina, néhai vajdahunyadi Orbonás Mihály ügyvéd özvegye hatvannégy éves korában meghalt Szászrégenben. Ifjabb Hideg Mártonná, született Fehér Anna augusztus 16-án harmincnégy éves korában Kolozsváron elhunyt. Medgyesi Geréb Zsigmond m. kir. pénzügyi számvizsgáló augusztus 15-én hatvanhét éves korában meghalt Budapesten. (Az egri tűzoltó nagygyűlés.) Egerből jelenti tudósítónk: A magyar országos tűzoltó-szövetség ma délelőtt tartotta meg Egerben, a városháza dísztermében tizenötödik országos tűzoltói nagygyűlését. A gyűlést, melyen a megye és város notabilitásai, azután számos nő és nagy érdeklődő közönség vett részt, Kállay Zoltán dr. főispán tartalmas beszéddel nyitotta meg, Isten áldását kérve a tűzoltók munkálkodására. Majd Óváry Ferenc elnök mondott köszönetet Kállaynak, azután hosszabb beszédben vázolta a tűzoltóság óhajtásait és bajait. Majzik Viktor alispán Heves vármegye törvényhatósága nevében, Jankovics polgármester Eger városa nevében üdvözölték a tűzoltókat. Azután a napirendre tértek át. Igazoltak 180 testületet. A jelentést fölolvasottnak tekintették és tudomásul vették. Ruszkó István (Kolozsvár) ajánlja, hogy önálló titkárt válaszszanak, ötezer korona fizetéssel, hogy a titkár így önállóan dolgozhassék. Az indítványt mint időszerűtlent nem fogadták el. Tomcsányi pénztáros és Polcz Rezső, a felügyelő-bizottság elnöke beterjesztette a pénztári számadásokat, tudomásul vették és a a fölmentést az elnökségnek megadták. Most az 1903—1905. évekre terjedő költségvetést állapították meg. E szerint a bevétel 40.731 korona 94 fillér, a kiadás ugyanennyire van előirányozva és így fedezetlen kiadás nincs. Nagy és hosszas vita támadt az országos választmány javaslatánál, mely szerint a 20, 25 és 30 éves tűzoltóknak szolgálati érmeket oszszanak ki. Ezt azonban ne csak önkéntes, hanem a fizetéses és köteles tűzoltók is kapják meg. Végre abban állapodtak meg, hogy a köteles tűzoltókat e kitüntetésekből kizárják. A nagy többségnek e határozata ellen Breuer Szilárd titkár felebbezést jelentett be. Azután elfogadták az elnökségnek a tűzrendészet fejlesztését célzó következő javaslatait: a) A tűzrendészeti kormányrendelet szigorú végrehajtása; 2. tűzrendészeti törvény alkotása; 3. a belügyminisztériumban külön tűzrendészeti osztálynak szakerő bevonásával leendő összeállítása; 4. az országos, vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelői intézmény szervezése; 5. a vármegyei szövetségek sürgős megalakítása; 6. a szervezeti, egyenruházási és felszerelési szabályzat általános kötelezővé tétele; 7. a tűzoltószerek beszerzése és jó karban tartására szükséges összegeknek a községek által való födözése; 8. az országos szövetség fokozottabb állami segítése; 9. a tűzkárbiztosító társaságoknak a tűzrendészeti költségekhez való hozzájárulása iránt. Az alapszabályok módosítására vonatkozólag azt határozták, hogy erre rendkívüli közgyűlést fognak egybehívni. Az 1905. évben tartandó gyűlésre Szeged is, Szatmár is küldött meghívást, Szegedet fogadták el. Azután fölolvasták az érkezett táviratokat. József kir. herceg és Széli miniszterelnök is üdvözölték a gyűlést. A gyűlés viszont azonnal hosszabb táviratban hódolt. Ruszkó István (Kolozsvár) azután indítványozta, hogy a nagygyűlés határozza el egy tízkoronás részjegyeken alapuló tűzbiztosító-szövetkezet létesítését. De ezt a gyűlés nem fogadta el. Most az elnökség leköszönt és megtartották, egyhangúlag. 3