Budapesti Hírlap, 1902. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)

1902-08-18 / 226. szám

1902. augusztus 18. BUDAPESTI HÍRLAP. (226. sz.) ragaszkodásra buzdítsa, küzdelmükben erősítse, báto­rítsa, reményüket éleszsze. Íme! itt áll a nagy útra készen az a férfiú, a ki zászlónkat messze a tengeren­túlra viszi ... Lélekben kiküldöttével lesz az egész szövetség. De nemcsak szövetségünk lesz vele, hanem az egész haza is, mert hiszen ez a zászló egész szép Magyarországot jelenti és képviseli. De az óra a vá­lásra int. Most pedig kedves kiküldöttünk és meg­bízottunk, vidd magaddal drága ereklyénket, add át tengerentúli testvéreinknek szeretetünk jeléül és mondd meg nekik, hogy őrizzék meg tisztán, szeplőtelenül. Téged pedig Isten áldása kisérjen hosszú utadra. Járj szerencsésen, térj haza baj nélkül és hozz nekünk sok jó hírt tengerentúli testvéreinktől. Isten veled! A beszéd után a közönség zsebkendőt, kalapot lengetve, percekig éljenzett. Zseni József meghatot­­tan válaszolt. Lelke, mondotta, tele van büszkeség­gel és boldogsággal, hogy ő a szerencsés, a­ki viszi, a zászlót az amerikai magyaroknak, a­kik azt várva­­várják. És ha majd egyszer közöttük lesz odakünn, meg fogja ismételni előttük Rákosi Jenő jelszavát: Harminc millió magyar! Buzdítani fogja a távol idegenbe szakadt testvéreket nemzeti érzésük híven tartására és ápolására. Erre megint fölzúgott a lel­kes éljenzés. Zseni József felesége és barátai, a­kik­nek a nevében­­Haraközy Károly dr. műegyetemi tanár szólott, kényes szemmel búcsúztak el a nagy útra indulótól. Szécskay György, a szövetség titkára beszélt még, azután a lobogókat meghajtották útrakelő tár­suk előtt, mialatt ismét fölhangzott a daloskor éneke: Isten áldd meg a magyart! A közönség együtt énekelt a dalosokkal, így vonultak a zászlóval a pá­lyaudvarra. A­mikor a vonat 8 óra 50 perckor el­indult, a szövetség Rákóczi-zászlaját még egyszer meglengették utolsó üdvözletül. Az utazókat többen elkísérték az ország ha­táráig A zászlóval szeptember elsején érkezik meg a küldöttség Amerikába, Newyorkba, a­hol nagy ün­nepséggel fogadják. A zászló rúdjára utólag még a következő verset vésették: Ősi Turul, te voltál vezetője Vitéz eleinknek. S a Duna partján honra talált a magyar. Oh! de a tengereken túl hány magyar él hazátlan. Szállj Turul, és te vezesd vissza hónukba megint! Egy új turulmadarat is készítettek a zászló rúdjára. A remekmívű turul szinezü­stből való.­­ (A király születésenapja.) Ischlből táv­iratozzék. A király ma délelőtt tíz órakor kíséretével udvari kü­lönvonaton Ausseebe utazott. Délután 5 óra 50 perckor visszatértek Ischlbe. Windischgrältz Ottó herceg és neje a király születé­senapjára ma délután ideérkezett. Kriegkammer báró közös hadügyminisz­ter szintén ideérkezett. A színházban ma este dísz­előadás volt. Ő felsége családja körében töltötte a mai­­estét. A­mint beesteledett, a középületeket kivilágí­tották.­­ (Uj kanonokok.) A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király a pécsi székes káptalan­ban Wajdits Gyula tiszteleti kanonokot és papnevelő­­, intézeti lelki igazgatót mester-kanonokká, Kuzmics József dolni-miholjáci esperes-plébánost pedsig tisz­teleti kanonokká kinevezte.­­ (Egy felr. hercegi monográfiája.) Bécsből jelentik: Lajos Szalvátor kir. herceg, a Földközi ten­ger vidékének fáradhatatlan kutatója a minap igen értékes ajándékkal lepte meg a bécsi tudományos klubot. Az ajándék egy szokatlanul nagy, a királyi herceg festette kép Alexandretta panorámája címmel , a kép hátára van nyomtatva e kevéssé ismert hely monográfiája, a­melyet Lajos Szalvátor maga irt. A királyi herceg legújabb tudományos munkájából közöljük az alábbi részleteket: Csak­ egy pillantást kell vetni a Földközi tenger térképére, hogy az ember megértse Iskanderun vagy Alexandretta fekvésének kedvező voltát. Kis-Ázsia déli partjának és a szíriai partnak érintkezésénél a gyönyörű alexandrettai öböl közepén fekszik. Már az ó­korban is fontos kikötőváros volt, a­honnan az Eufrát és Tigris között fekvő országok termékeit szállították hajón nyugatra. Most csak kis város, de­­el fog jönni az idő, a­mikor visszakapja régi jelen­tőségét. Az alexandrettai öblöt és síkságot északról és keletről két hegység zárja be. A síkságon, különö­sen nyáron nagy a hőség és azért a lakosság a hegyek közé menekül, annál inkább, mert a levegő Alexan­­drettában és vidékén májustól októberig igen egész­ségtelen. Alexandretta a régi Iskanderia Issika, a­me­lyet Nagy Sándor tiszteletére építettek. E város kö­zelében verte meg Nagy Sándor 333-ban Krisztus előtt Dáriusz seregét és ezzel megnyílt előtte az út Babilon felé. Bizonyos, hogy az új Alexandretta a régi helyén épült. A kir. herceg azután elmondja a város törté­netét, majd azt igyekszik bebizonyítani, hogy a város a múlt század negyvenes évei óta bár lassan, de ál­landóan emelkedik. Szerinte egész Szíriában a legal­kalmasabb hely ez, a­honnan a gabonát Európába lehet szállítani. Foglalkozik Alexandretta kivitelével és bevitelével, majd megemlíti, hogy a cukor bevitele dolgában 1899-ben Ausztria-Magyarország az első helyet foglalja el az európai államok között. Végül a város részletes leírása fejezi be az érdekes monográfiát.­­ (Joákim-ünnep Rómában.) Rómából táv­iratozzák. A Joákim-ünnep alkalmából a pápa cerclet tartott, a­melyen 21 bíboros, sok püspök, prelá­­tus és pápai méltóság, valamint sok katolikus egye­sület képviselői jelentek meg. A pápa örömmel nyilat­kozott arról a sok adományról, a­melyet a katolikus nemzetek a Joákim-templom kápolnáinak kiépítésére küldenek. A pápának, a­ki teljesen egészséges, üd­vözlő iratokat és virágadományokat nyújtottak át.­­ (Kossuth Lajos századik születésenapja.) A hazafius lelkesedés szava, mely Kossuth Lajos születésenapjának századik évfordulója alkalmából bejárta az országot, viszhangra talált mindenütt, hol magyar szív dobog. Szamosujvárról írják ne­künk, hogy az ottani Székely Társaság a minap K. Nagy Lajos főszolgabíró elnöklésével gyűlést tartott, a­melyen Dömötör János főgimnáziumi ta­nár indítványára egyhangú lelkesedéssel elhatároz­ták, hogy a jövő hónapi gyűlést Kossuth Lajos szá­zadik születésenapjának megünneplésére szentelik. A gyűlés e határozatát K. Nagy Lajos főszolgabíró hirdette, ki, kijelentvén, hogy intézkedni fog, hogy méltó módon rójják le a kegyelet adóját Kossuth Lajos iránt. Egyúttal föl is kérte Dömötör János tanárt, hogy tartson a gyűlésben ünnepi szónoklatot. A társaság jövő hónapi gyűlése így hazafias ün­neppé válik, a­melyre meg fogják hívni a város és vidék szine-javát.­­ (A karkovi merénylet.) Pétervári tudó­sítónk írja: Az Obolenszki herceg ellen elkövetett merénylet kétségtelenül politikai természetű volt. Ezt már a Karkovról érkezett telegramok is megerősítet­ték. A merényletet annak az anarkista bandának vala­mely vakon engedelmes tagja hajtotta végre, a­mely buzgón igyekszik Oroszország belső békéjét és a pol­gári rendet földúlni. A merénylet bizonyosan boszt müve volt, melyet ez a titkos szövetkezet éppen az el­len az ember ellen tervezett, a­ki a legutóbbi paraszt­zavargást lecsöndesíteni igyekezett; Koszú volt azért, hogy a herceg energiájával meg tudta akadályozni a za­vargás további terjedését. Pétervárott a merényleten mód nélkül megbotránkoztak s a lapok egyhangúlag írják, hogy ennek a merényletnek visszataszító for­májánál csak az értelmetlensége nagyobb. A hatalom és a rend ily ■■ eseményektől meg nem rendül, — ezt nem tudják és nem akarják megérteni az anarkisták. Az ilyen események nem hogy megrendítenék a hatal­mat, vagy megijesztenék az ország oly kiváló embereit, a­milyen Obolenszki herceg, de közvetetlen következ­ménye az lesz, hogy a csillapulni nem akaró forrongás­sal szemben még szigorúbb rendszabályokkal fognak élni. Azt már megállapították a gyilkosok krónikájá­ból, hogy a forradalmi jelenségek karaktere teljesen kívülről jövő, idegen s nem orosz szellemből fakadt.­­ (Szent István-ünnep Bécsben.) Bécsből írják nekünk: A Bécsi Magyar Iparoskör ünnepséggel üli meg Szent István napját. A kör tagjai testületi­leg vesznek részt a kapucinusok templomában tar­tandó istentiszteleten,­ este pedig a kör helyiségében fölolvasást tartanak Szent István király és a keresz­ténység megvalósítása címmel. A fölolvasás után mu­latság lesz.­­ (Aranymise.) Jeney Ernő, a pannonhalmi főapátság nyugalmazott jószágkormányzója és Ko­márom vármegye törvényhatósági bizottságának hosszú időkön át tagja, augusztus 15-én ünnepelte áldozópappá szentelésének ötven éves évfordulóját Komáromban. Ez alkalomból minden oldalról elhal­mozták szerencsekivánatokkal. Az aranymisés lelkészt táviratban sokan üdvözölték. Az aranymisén ott vol­tak: Sárközy Aurél főispán, Ghyczy Dénes alispán, Domány János polgármester, Sárkány Ferenc, a kat. hitközség elnökével élén az iskolaszék, a patronátus és az autonóm egyház­községi képviselet. Délben a bencések rendházában diszebéd volt, melyen a vár­megye és a város előkelőségei közül számosan vettek részt. Jeney Ernő mint tanár, lelkész és legutóbb, mint a főapátság jószágkormányzója érdemes tevé­kenységet fejtett ki, melynek jutalmazásául a Ferenc József-rendet adományozta neki a király. Mint jeles gazdát ismerték és irodalmi téren is működött.­­ (A tápióbicskei hímvédsírok.) Nagy­kát­áról írják: A tápióbicskei csatában elesett hon­védek hamvainak exhumálása dolgában népes érte­kezlet­ volt a minap a kaszinóban, a melyen nem­csak a nagykátai, hanem a tápióbicskei, tápiószelei, tápiószentmártoni és" szentmártonkátai intelligencia is szép számmal volt képviselve. Magyary Kossa Sámuel szólalt föl elsőnek, s azt­­mondta, hogy az exhumálás eszméjét ejtsék el és a csatatéren föl­állítandó emlékkel tanúsítsanak kegyeletet az el­esett honvédek iránt. Többek hozzászólása után el­határozták, hogy miután az egykori 35 honvédsírból immár csak 13 maradt fönn, nehogy ezek is elpusz­tuljanak,­­ az exhumálást végrehajtják s az egy osszáriumba összegyüjtendő hamvak fölé emléket ál­lítanak a már meglévő emléktábla helyén. Azt a területet, a melyen az emléket fölépítik, Nagykáta és Tápióbicske községek nevére telekkönyveztetik. A szükséges költségek födözésére gyűjtésen kívül, több mulatságot is rendeznek. A hazafias mozgalom ve­zetésére bizottságot küldtek ki, a melynek elnöke Dezseőffy Emil főszolgabiró.­­ (Gyászrovat.) Plósz Pál dr. egyetemi professzort vasárnap délután temették el a kerepesi­ uti temető halottas házából. A koszorúkkal dúsan ékesí­tett ravatal mellett ott volt az elhunyt tudós fiú és leánya, továbbá testvére, Plósz Sándor igazságügy­miniszter. A végtisztességen megjelent a budapesti tudományos egyetem teljes tanári kara Vécsey Ta­más rektor vezetésével, a műegyetem tanárai élükön Ilosvay Lajos rektorral, továbbá Müller Kálmán dr. min. tan., Dulácska Géza dr. és még számosan. Az egyházi szertartást Kanovits Mór józsefvárosi apát­­plébános végezte nagy segédlettel. A ravatalnál Bókay Árpád dr. orvoskari dékán, a sírnál pedig Morelli orvostanhallgató mondott búcsúztató be­szédet. Özvegy kapuvári Kapy Edéné, született Axmann Rozina, néhai Kapy Ede cs. és kir. kamarás özvegye augusztus 16-án hetvenegy éves korában meghalt Budapesten. Temetése hétfőn délután négy órakor lesz az I. ker. Uri­ utca 6. számú házából. Orbonás Karolina, néhai vajdahunyadi Orbonás Mihály ügyvéd özvegye hatvannégy éves korában meg­halt Szászrégenben. Ifjabb Hideg Mártonná, született Fehér Anna augusztus 16-án harmincnégy éves korában Kolozs­váron elhunyt. Medgyesi Geréb Zsigmond m. kir. pénzügyi számvizsgáló augusztus 15-én hatvanhét éves korá­ban meghalt Budapesten.­­ (Az egri tűzoltó nagygyűlés.) Egerből jelenti tudósítónk: A magyar országos tűzoltó-szövet­ség ma délelőtt tartotta meg Egerben, a városháza dísztermében tizenötödik országos tűzoltói nagygyű­lését. A gyűlést, melyen a megye és város notabilitásai, azután számos nő és nagy érdeklődő közönség vett részt, Kállay Zoltán dr. főispán tartalmas beszéddel nyitotta meg, Isten áldását kérve a tűzoltók munkál­kodására. Majd Óváry Ferenc elnök mondott köszö­netet Kállaynak, azután hosszabb beszédben vázolta a tűzoltóság óhajtásait és bajait. Majzik Viktor al­ispán Heves vármegye törvényhatósága nevében, Jankovics polgármester Eger városa nevében üdvö­zölték a tűzoltókat. Azután a napirendre tértek át. Igazoltak 180 testületet. A jelentést fölolvasottnak tekintették és tudomásul vették. Ruszkó István (Kolozsvár) ajánlja, hogy önálló titkárt válaszszanak, ötezer korona fize­téssel, hogy a titkár így önállóan dolgozhassék. Az indítványt mint időszerűtlent nem fogadták el. Tom­­csányi pénztáros és Polcz Rezső, a felügyelő-bizottság elnöke beterjesztette a pénztári számadásokat, tudo­másul vették és a a fölmentést az elnökségnek meg­adták. Most az 1903—1905. évekre terjedő költség­­vetést állapították meg. E szerint a bevétel 40.731 korona 94 fillér, a kiadás ugyanennyire van előirá­nyozva és így fedezetlen kiadás nincs. Nagy és hosszas vita támadt az országos választmány javaslatánál, mely szerint a 20, 25 és 30 éves tűzoltóknak szolgálati érmeket oszszanak ki. Ezt azonban ne csak önkéntes, hanem a fizetéses és köteles tűzoltók is kapják meg. Végre abban állapodtak meg, hogy a köteles tűzoltó­kat e kitüntetésekből kizárják. A nagy többségnek e határozata ellen Breuer Szilárd titkár felebbezést jelentett be. Azután elfogadták az elnökségnek a tűz­rendészet fejlesztését célzó következő javaslatait: a) A tűzrendészeti kormányrendelet szigorú végrehajtása; 2. tűzrendészeti törvény alkotása; 3. a belügyminisztériumban külön tűzrendészeti osztálynak szakerő bevonásával leendő összeállí­tása; 4. az országos, vármegyei és járási tűzrendé­szeti felügyelői intézmény szervezése; 5. a vármegyei szövetségek sürgős megalakítása; 6. a szervezeti, egyenruházási és felszerelési szabályzat általános kötelezővé tétele; 7. a tű­zoltószerek beszerzése és jó karban tartására szükséges összegeknek a közsé­gek által való födözése; 8. az országos szövetség fo­kozottabb állami segítése; 9. a tűzkárbiztosító tár­saságoknak a tűzrendészeti költségekhez való hozzá­járulása iránt. Az alapszabályok módosítására vonatkozólag azt határozták, hogy erre rendkívüli közgyűlést fognak egybehívni. Az 1905. évben tartandó gyűlésre Szeged is, Szatmár is küldött meghívást, Szegedet fogad­ták el. Azután fölolvasták az érkezett táviratokat. József kir. herceg és Széli miniszterelnök is üdvözöl­ték a gyűlést. A gyűlés viszont azonnal hosszabb táv­iratban hódolt. Ruszkó István (Kolozsvár) azután indítványozta, hogy a nagygyűlés határozza el egy­ tízkoronás részjegyeken alapuló tűzbiztosító-szövetke­zet létesítését. De ezt a gyűlés nem fogadta el. Most az elnökség leköszönt és megtartották, egyhangúlag. 3

Next